Szolnok Megyei Néplap, 1988. augusztus (39. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-04 / 185. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988. AUGUSZTUS 4. Miniszterek egymás között A lapokban egymás mellé került a hír Frank Carlucci moszkvai Látogatásáról és az élső SS—12-es szovjet atom- ralkérták megsemmisítéséről. Bár a két eseménynek közvetlen köze nincs egymáshoz, aligha tagadható, hogy mindaz, amit a szovjet— amerikai rakétaszerződés megtestesít, hatással van a két nagyhatalom katonai vezetőinek kapcsolataira is. Egy szovjet—amerikai had ügy miniszteri találkozó akár egy évvél ezelőtt elképzelhetetlen lett volna. Igaz, az ötlet még Weinberger idején megszületett. Először Se- vardnadze szovjet külügyminiszter vetette fel, azután maga Weinberger invitálta Dmitrij Jazovot Washingtoniba — aki viszont amerikai kollégájával in-, kább Gemíben szeretett volna találkozni. 1988 az áttörés éve. Márciusban Géniben tárgyalt egymással Jazov és Carlucci, s ezúttal először cseréltek eszmét úgy, hogy nem küldöttség vagy kíséret tagjaiként kerültek egymás közelébe. Az is rendhagyó, ahogyan Carlucci szívélyesnek és tárgyszerűnek minősítette a megbeszélést. Ekkor döntöttek a vezérkari főnökök találkozójáról. Május végén Moszkvában a Gorbacsov—Reagan csúcsértekezlet idején már azt mérlegelte a két katonai vezető, hogy minisztériumaik küldöttségei látogassák meg egymást. Szergej Ahrame.iev marsall júliusi washingtoni és Edward C. Aldridge, a légierők minisztere moszkvai útja már azt jelezte, hogy a kapcsolatok intenzív szakaszba jutottak. Ugyanezt tükrözte az az elhatározás is, hogy közös bizottságot hoznak létre azzal a céllal, hogy kidolgozzák a veszélyes katonai incidensek megakadályozásának módszerét. Ilyen előzmények után érkezett Moszkvába Carlucci, akit a korábbi hadügymi- nászteri rangtól eltérően immár védelmi miniszternek titulál a távirati iroda. Megalapozottan minősítették a szovjet tévében ezt a látogatást szenzációsnak. Hiszen nem mindennapi dölog, hogy az amerikai hadsereg feje a Vorosilov katonai akadémián szovjet főtisztek előtt fejtegeti vitatható elképzeléseit a szovjet katonai potenciálról és az amerikai katonapolitikáról. De az sem tartozik a megszokott dolgok közé, hogy az amerikai védelmi miniszter egy Moszkva környéki légitámaszpontom ismerkedjen a korszerű szovjet technikával, vagy hogy a tamamyi gépesített lövész gárdahadosztálynál harcászati gyakorlatot nézzen végig és saját kérésére egy laktanyába is elvigyék. Nyilvánvalóan ennél is lényegesebb az, hogy a miniszterek több órás tárgyalásain megvitatták a katonai tevékenység közben előálló csökkentésének lehetőségeit, és a katonai kapcsolatok kibővítését. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy az álláspontok közötti szakadékot sikerült volna áthidalni. Car- lucci moszkvai kijelentésének ellentmondásaira ugyan még a NATO véleményét tükröző belga lapok is felhívták a figyelmet, hiszen az amerikai katonai vezető még a szovjet fegyveres erők támadó jellegét ecsetelte, az amerikai légi flóttát és haditengerészetet védelmi jel- legűnék tüntette fel, s védelmi szükségességgel magyarázta a támadó rakéták fejlesztésének programját is. Minden véleménykülönbség ellenére ez a moszkvai út mégis kitapinthatóan jelzi a két legnagyobb hatalom viszonyának javulását. Folytatást is biztosított; ICarlucci szovjet kollégáját meghívta Washingtonba. Barabás Péter Párbeszéd érdekeink szerint (Folytatás az 1. oldalról) szer, amellyel azonban ma még nem tudnak igazán közlekedni — részben saját tapasztalatlanságuk, részben a szocialista világpiac sajátos belső törvényei, mozgásszokásai miatt. — Utunk eredményes volt, elértük — mindenekelőtt — politikai céljainkat — jelentette ki Grósz Károly. — alkalmat kaptunk arra, hogy jobban megismerjük az amerikai gondolkodásmódot, az ottani közéletet jellemző szokásokat, az esetenként a fenntartás, az óvatosság, a félelem kontúrjait is jelző politikai témaköröket. Ugyanakkor lehetőségünk nyílt arra — elsősorban az elnökkel, a kongresszus két házának képviselőivel folytatott rendkívül jelentős eszmecsere során —. hogy részletesen ismertessük hazánk törekvéseit, elképzeléseit, háttérinformációval töltsük meg a programjainkról korábban szerzett ismereteket. Grósz Károly emlékeztetett arra, hogy egy magas szintű látogatásnak természetesen nem alapvető célja az üzletkötés, a pénzügyi megállapodások megkötése. Az út mégis alkalmat adott arra, hogy a kíséret három tagja: Tatai Ilona, Bartha Ferenc és Kapolyi László konkrét üzleti megbeszéléseket is folytasson. Ezután kifejtette: — A programszervezők lehetőséget adtak arra is, hogy találkozzunk az Egyesült Államokban élő magyar emigráció képviselőivel. Kezdeményeztük az összeiövetelt, függetlenül attól, hogy a résztvevők milyen politikai magatartást tanúsítottak az elmúlt évtizedeküen. illetve tanúsítanak ma, vagy melyik emigrációs hullámhoz tartoznak. Magatartásunkkal jelezni kívántuk, hogy erőteljesen szeretnénk tovább rendezni a viszonyt a hazánkból elszármazottakkal. Azt is a jelenlévők tudtára kívántuk adni, hogy politikailag elérkezettnek látjuk az időt annak a korszaknak a lezárására, amelyet különösen az ötvenhatos emigráció feszültségei terhelnek. Vállalva természetesen az ezzel együttjáró vita terheit is. A találkozókon felvetődő kérdéseket elemezve Grósz Károly kiemelte a demokrácia és az emberi jogok, a nemzetiségi — elsősorban a magyar—román — problémák témakörét. Az érdeklődés középpontjában mindenütt Magyarország és a szocialista közösség, mindenekelőtt hazánk és a Szovjetunió viszonya állt. Konkrétan nem kérdezték, azonban kiérződött az eszmecserékből az a kérdés; hogyan látja Mihail Gorbacsov a magyarországi útkeresést. Ugyancsak sokan voltak kíváncsiak arra: hogyan tudjuk reformválallkozásunkat a klasszikus marxista felfogással összeegyeztetni. Nagy érdekődést váltott ki a leszerelés, az erőegyensúly helyzete, a szovjet csapatok magyarországi jelenléte is. Elsősorban a magyar közösségekben vetődött fel 1956, s Nagy Imre szerepének megítélése. Az Egyesült Államok hivatalos körei részéről ezt a problémát senki nem érintette — fűzte hozzá a miniszterelnök. A tapasztalatok összegzéseként végül Grósz Károly arról szólt; útja során érezhető volt, hogy még mindig erő sen uralkodik a négy évtized alatt bejdegződött előítélet, a szocializmus világáról alkotott felfogás. Világrend- szerünket zárt, egységes tömbnek tekintik, amelyben meghatározó, sőt egyeduralkodó az azonosság. A miniszterelnök hangsúlyozta a továbbiakban, hogy g rendkívül eredményes út politikailag és gazdaságilag is csak lehetőségeket teremtett, s tőlünk függ, hogy mit tudunk kamatoztatni. Ha nem tudjuk aprópénzre váltani a politikai együttműködési szándékot, megfosztjuk az országot egy nagy lehetőségtől, amely politikai tekintélyét növelheti, nemze- öntudatát gazdagíthatja, < gazdasági haszonnal is járhat. — Ügy tűnik, Amerika gazdaságának dinamizmusában kiemelkedő szerepe van a szellemi produkciónak, a kutatásnak és az elért tudományos felismerés konzekvens és határozott alkalmazásának a gyakorlatban. Ez példaértékű lehet számunkra is — hangsúlyozta, majd kijelentette: — érzékelhető volt a különbség a magyar közgondolkodás és az egyesült államokbeli felfogás között a múlt megítélésében. Nem visszanéznek, hanem előre. Ezzel szemben Magyarországon rendkívül erős a hajlam a tegnapi sebeinkbe való vájkálásra. Ez az állandó önvizsgálat gátat jelent a tettek idején. Ezután a kormányfőt kísérő küldöttség tagjai válaszoltak az újságírók kérdéseire. WASHINGTON Terjedelmes, Grósz Károllyal készült interjút közöl a The Washington Post szerdai számában. Az MSZMP főtitkára, a Minisztertanács elnöke Budapesten folytatott beszélgetést a lap munkatársával, s egyébék között összegezte az Egyesült Államokban tett kőrútjának néhány tapasztalatát. MOSZKVA Csurbanov volt szovjet belügyminiszter-helyettes több mint 656 ezer rubel csúszópénz elfogadásáért felel majd a Szovjetunió Legbelsőbb Bíróságának Katonai Kollégiuma előtt a szeptember 5-ire kitűzött perben — közölte a Szocialisztyicseszkaja Indusztrija című napilapnak adott nyilatkozatában Alekszandr Szjbojev. aki a fővádló lesz a tárgyalás során. PEKING Semmilyen bizonyíték nincs arra, hogy Kína Szíriának M—9-es rövid ható- távolságú rakétákat adott el — közölte szerdán Péking- ban William Burns tábornok, az Egyesült Államok Fegyverzetellenőrzési és Leszere lési Hivatal igazgatója. Az amerikai fegyverzetellenőrzési küldöttség hivatalos tárgyalásokat folytat Kínában. LONDON Az ír Köztársasági Had sereg (IRA) dublini szervezete figyelmeztette a polgári lakosságot, miután fegyveresei hétfőn és kedden négy támadást intéztek brit katonai és karhatalmi erők ellen. A pokolgépekkel, illetve lőfegyverekkel végrehajtott akciókban 48 órán belül három brit katona vesztette életét, 17 katonai és 18 polgári személy szenvedett kisebb-nagyobb sérüléseket, két katona állapota válságos. Újabb gesztus Mathias Rust „hazarepülhet” Amikor tavaly május 28-án estefelé először hallottam a Vörös-téri leszállásról, sokakhoz hasonlóan először magam is valami újabb viccre gyanakodtam — annyira hihetetlennek tűnt, hogy valaki a sokszorosan védett Moszkva szívében szálljon le repülővel. Ám néhány óra múlva kiderült: távolról sem vicc az, amit Mathias Rust nyugatnémet fiatalember sportgépével végrehajtott. Nem kis vakmerőségről téve tanúbizonyságot, Finnországból a szovjet légvédelem vonalai fölött átrepülve egyenesen a Vörös-tér tövében landolt Cessná- jával. Az akkori moszkvai közhangulat alapvetően a megrökönyödés, a kínos nevetés, a határtalan csalódottság valami furcsa keverékéből állt össze. Az utca embere váltig azt kérdezgette: hogyan lehetséges ez? Mit csinált a légvédelem, amelyről eddig azt hitték, a legmegbízhatóbb a világon? Hát ezért ölnek óriási összegeket a szovjet honvédelembe? Rossznyelvek akkoriban azt mesélték, hogy Rust leszállása után a honvédelmi minisztérium a szovjet hír- ügynökségtől érdeklődött, mi is történik a Vörös-1 téren. A helyszínen sokan filmforgatásra gondoltak, látva a leszállóban lévő sportgépet, amely a földetérés előtt leírt még egy-két kört a tér felett. Mindehhez persze tudni kell azt is, hogy Moszkva légtere, különösen pedig a városközponté, teljesen zárt, sem repülők, sem helikopterek nem használhatják. Hogy mennyire nem tréfáról volt szó, jelezte, hogy az SZKP Politikai Bizottsága a csütörtök esti esemény nyomán szombat reggel haladéktalanul összeült a helyzet megvitatására. Az ülésről kiadott nyilatkozat hangsúlyozta: a légvédelmi parancsnokság megengedhetetlen gondatlanságot és határozatlanságot tanúsított. A testület célszerűnek látta a légvédelmi csapatok parancsnokának leváltását. Ezt további személyi változások követték a hadseregben, egyebek között Szergej Szokolov marsall, honvédelmi miniszter is nyugdíjba vonult. (Sokak szerint az eset éppen kapóra jött Gorbacsovnak, mert így a hadseregben is elkezdhette a rendteremtést.) Mathias Rustot a vizsgálat lezártával az OSZSZK törvénykönyvének 84.. a nemzetközi repülési szabályok megsértésére vonatkozó paragrafusa alapján állították bíróság elé. A nyugatnémet fiatalember azzal védekezett, hogy jó szándékkal, a békeharc támogatásának céljából hajtotta végre vakmerő tettét. Ezt a szovjet bíróság nem igazán értékelte, így 4 évi, a Szovjetunióban letöltendő szabadságvesztésre ítélte. Rust egyébként mind a vizsgálat, mind a büntetés letöltésének idején megkülönböztetett bánásmódban részesült a moszkvai Lefortovo börtönben: könyveket kapott, oroszul tanulhatott, sőt egy alkalommal szülei is felkereshették őt a börtönben. Elítélése után azonnal megkezdődtek a találgatások, vajon mikor engedik őt el. Abban ugyanis sokan kételkedtek, hogy Rust kitölti teljes büntetését a Szovjetunióban. Egyesek már a nyugatnémet államfő tavalyi látogatása idején amnesztiáról beszéltek. Ám nyilván nem véletlen, hogy a humánus lépésre éppen most, a szovjet—nyugatnémet kapcsolatok felszálló ágában, Genscher külügyminiszter moszkvai látogatása után s Kohl kancellár útja előtt szánta el magát a szovjet vezetés — ezzel a hatásos gesztussal is jelezve Bonnak Moszkva jószándékú közeledését. Dorogi Sándor Moszkvában Sevardnadze és Jakub Han találkozója Pakisztánnak — az általa is aláírt genfi megállapodás értelmében — fel kell hagynia az afgán belügyekbe való beavatkozással, ha erre nem hajlandó, akikor a Szovjetunió, mint e megállapodás kezese kénytelen lesz lépéseket tenni a megállapodás érvényesítése érdekében. A Szovjetuniónak és Afganisztánnak megvannak ez eszközei, amelyeket szembeállíthat a növekvő pakisztáni beavatkozással — mondta Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter szerdán Moszkvában pakisztáni kollégájának, Jakub Hannák, aki előző este érkezett mun- kalátogatásra Moszkváiba. Jakub Han tagadta, hogy országa beavatkozna Afganisztán bel ügyeibe. SZKP—MSZMP Ideológiai együttműködési program Dorogi Sándor az MTI tudósítója jelenti: Berecz Jánost, aki a Szovjetunióban töltötte szabadságát, kedden az SZKP KB székházában fogadta Alekszandr Jakovlev, az SZKP KB PB tagja, a KB titkára. A megbeszélésen részt vett Andics Jenő, aki a szovjet fővárosban folytatott megbeszéléseket az SZKP KB illetékeseivel és a szovjet sajtó vezetőivel. A tárgyalásokról Berecz János nyilatkozatot adott az MTI tudósítójának: — Alekszandr Jakovlevvel az egy éve kidolgozott általános ideológiai együttműködési programról, a magyar— szovjet pártkapcsolatok helyzetéről folytattunk megbeszélést — mondotta többek között Berecz János. — Az említett programot még nem írtuk alá, erre valószínűleg Jakovlev elvtárs őszre tervezett magyarországi látogatása idején kerül sor. A másik témakör amit érintettünk: a mai szocializmus meghatározása, mert a szocializmus mind elméleti és ideológiai, mind gyakorlati szempontból alapvetően átalakul mindkét országban. — Mi az amit az itteni gyakorlatból otthon is szívesen látna, s mi az amit véleménye szerint szovjet partnereivel átvennének a magyarországi tapasztalatokból? — Ügy vettem észre, itt optimistábbak, magabiztosabbak az emberek, mint nálunk^ annak ellenére, hogy rosszabb körülmények között élnek. Ezt a magabiztosságot szívesen látnám otthon is. Amit viszont azt hiszem szovjet barátaink vennének át, az a gondolkodás bátorsága. Mert természetesen a Szovjetunióban sem mindenki gondolkozik olyan merészen, mint a pártkonferencia néhány küldötte. — Hallani olyan véleményeket, hogy a Szovjetunióban úgy tekintenek Magyarországra, miint kísérleti laboratóriumra. Ezit általában az ideológiára is értik... — Ez annyiban igaz lehet, hogy a gazdasági reformokat illetően mii megelőztük a szovjeteket. A politikai intézményrendszer reformja mindkét országban párhuzamosan valósul meg, ami kölcsönösen megtermékenyítő lehet. Vannak persze kérdések, amelyekben eltérőek lehetnek a nézőpontok, például ami a parlamentarizmust illeti. A szovjetek másként látják a parlament sze- Irepét, mint ahogy nálunk látják, ami adódik egyebek között a két ország eltérő hagyományaiból. Mi a választásokon többes jelölést vezettünk be, nekünk már vannak tapasztalataink ezen a területen. Különbség még, hogy ők perszonáluniót hoznak létre a legfőbb funkciókban, amit mi semmiképpen sem fogurjk tenni. Mégha el is hangzik javaslat erre vonatkozóan, én semmiképpen sem fogok rá szavazni, A párttitikár munkáját nem azzal kell lemérni. hogy megválasztják-e tanácselnöknek vagy sem, hanem hogy a párton belül alkalmasnak tartjáik-e titkári posztra. — Szóba került-e keddi moszkvai megbeszélésén a magyar—román viszony? — Mii mindig és mindenütt elmondjuk, hogy mekkora terhet jelent számunkra a magyar—román viszony, hogy a magyar lakosságot rendkívül izgatja az ottani magyarság helyzete. Bolgár repülöszerencsótlenség Nincsenek magyar áldozatok A bolgár főváros repülőterének körzetében, felszállás közben szerencsétlenül járt JAK—40-es gép utasai között nem volt magyar állampolgár — közölték az MTI tudósítójának telefonérdeklődésére a szófiai repülőtér illetékesei. Az illetékesek nem hoztak nyilvánosságra részleteket a szerencsétlenség okairól és körülményeiről. így továbbra is csak annyi tudható hivatalosan, hogy a katasztrófa kedden helyi idő szerint I7.29-kor a Várnába induló, menetrend szerinti géppel történt, amelynek fedélzetén 33 utas és a 4 főnyi személyzet volt. összesen 14 személy élte túl. A lezuhant JAK—40-es repülőgép roncsai (MTI—Telefotó)