Szolnok Megyei Néplap, 1988. augusztus (39. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-30 / 207. szám

1988. AUGUSZTUS 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 I Sport Sport Sport I Tehetetlen vagyok Jél kevert a vegyi, keserű volt a cukor Tegnap reggel, úgy fél nyolc óta érzem ezt, egyre erősebben. Okom van rá. Hallgattam ugyanis a Pető­fi rádió adását, amelyben az Állami Ifjúsági és Sporthivatal szóvivője a cég hivatalos álláspontját közölte ország-világgal. Hogy tudniillik a szöuli olimpiára kijelölt hivatalos küldöttségben vannak olyan emberek, akik azért vannak ott, mert megér­demlik. Megvallom, magam is így gondoltam. Bólintottam is rá. Csak akkor kaptam föl a fejem, amikor a szó­vivő újabb kérdésre vála­szolt. Hogy tudniillik van­nak ebben a küldöttségben olyanok is, akiknek Szöul afféle jutalomút. Például a Budapesti Honvéd Sport­egyesületének alig egy éve funkcionáló elnöke is kiér­demelte a repülőjegyet. Az indoklás? Mert a Honvéd adja az olimpiára utazó sportolók negyedét, s ha már így van, akkor az el­nök igazán megérdemli! Azt hittem, hogy a fülem „káprázik”. Micsoda? Ho­gyan? Miféle logika ez? A nagy, nyári világjátékon véleményem szerint — és ebben, de csak ebben egye­zünk az ÁISH döntésével — azok vegyenek részt, akik sportolóként arra a jogot eredményeikkel ki­vívták. Ez nem kegy, ez nem juttatás, ez nem szo­ciális segély, hanem meg­szerzett jog. Utazzanak még azok, akik ezeknek a sportolóknak szakmai, or­vosi tanácsot vagy segítsé­get adhatnak. Idáig rend­ben van. Utazzanak azok is, akik csak és kizárólag Szöulban találkozhatnak sportdiplomata kollégáik­kal, s csak ott kaphatnak és adhatnak informáci­ót ...? De hogy valaki azért utazzon, mert az az érde­me, hogy néhány hónapja egy sportklub elnöke? Amelyik ráadásul kifeje­zetten állami, azaz köz­pénzekből működik ered­ményesen? Ahová az or­szág minden részéből a már tehetségüket megmu­tató ifjakat bevonultatják? Itt valami tévedés lehet. Tehetetlen vagyok. Tehe­tetlenek vagyunk. A dolog, ahogy a tegnap reggeli rá­dióműsorból én kihallot­tam, már eldöntetett. Pedig én nem ezért vettem olim­piai sorsjegyet. Nem én! Azt gondoltam, hogy ke­véske forintjaimmal jól sá­fárkodnak azok, akiknek így vagy úgy ehhez hatal­mat, lehetőséget adott a jó sorsuk. Csalatkoznom kel­lett. E jutalomútnak — ezen az alapon — nyilván más szerencsése is van. Közel két héten át napi hatvanöt dollárt költenek rájuk és persze a repülőjegyet sem ők fizetik csekélyke jöve­delmükből. Nem bizony, őket a hivatal megjutal­mazta. Közpénzből. Vajon kitől kapták ezt a jogot és vajon miből gondolják, hogy ehhez joguk van? Ki teszi föl a hivatalnak ezt a kérdést? Bőrünkön tapasztalt ínsé­ges időnk ilyetén pazar bő­kezűségre sarkallja néhány honfitársunkat? Avagy csak régi, már akkor is rossz reflexek működnek megállíthatatlanul ? Kérdés kérdés hátán. Nincs rájuk elfogadható válasz. Mondanám az én régi reflexeim szerint. De tudom, hogy van. És ez már az új reflex. Amint hallom, a jutalomút résztvevői biztatni, serken­teni kívánják sportolóinkat eme jutalom fejében, s nyilván honfiúi buzgalom­ból is. Hanem közelükbe nem juthatnak. Itthon, a képernyőn keresztül sokkal közelebb kerülhetnek hoz­zájuk ... Hortobágyi Zoltán Megyei I. o„ labdarúgó-bajnokság Szolnoki Vegyiművek— Középtiszai Mcdosz 1:0 (1:0). Vegyiművek pálya, 200 n. V.: Tar. Sz. Vegyiművek: Öllé— Tátrai, Tánczos, Kun, Csiz­madia, Busi, Vadkerti, Zsi- dei (Tovizi), Felföldi, Ecse- ki, Hajdú. Edző: Bálint End­re. Vegyiművek támadások­kal kezdődött a mérkőzés és a 16. percben Tátrai kereszt- labdáját Hajdú a hosszú sa­rokba fejelte. Továbbra is a Vegyiművek irányította a já­tékot és nagyiramú, küzdel­mes mérkőzésen megérde­melten nyert. Jó: Kun, Tán­czos, Busi, ill. Baktai, Szán­tó, Farkas. Ifi: Sz. Vegyiművek—K. Medosz 4:1. Jászapáti—Tisza Cipő SE 1:1 (1:1). Jászapáti, 400 n. V.: Gulácsi. Jászapáti: Ros­tás—Vágó, Borics. Tóth I., Mihályi, Kordisz (Tóth M.), Illés, Németh, Horváth, Sza­bad, Csőke. Edző: Major An­tal. A vendégek a mezőny­ben ügyes összjátékkal végig nagy iramot diktáltak, amit a hazaiak taktikai fegyelme­zettséggel és lelkesedéssel egyenlítettek ki. G.: Borics, ill. Palcsó (mindkettő 11-es- ből). Ifi: Tisza Cipő—Jászapáti 3:1. Kunhegyesi ESE—Jászalsó- szentgyörgy 1:0 (0:0). Kun­hegyes, 650 n. V.: Kovács Gy. KESE: Szabó J.—Kovács I., Fütő, Somodi, Varga, Papp (Köss S.), Fábián J., Kovrig, Herbály, Kiss J. (Békési), Szabó Gy. Edző: Gorzás Lu­kács. Jóiramú, színvonalas mérkőzésen a kapuk mind­két oldalon többször forogtak veszélyben, de vagy a ka­pusok remekeltek, vagy a ka­pufa mentett. A 72. percben Nász 11-esét Szabó J. hárí­totta, a 83. percben viszont Herbály, ugyancsak Il-esből, megszerezte a győztes gólt. Mindkét csapat játékosai di­cséretet érdemelnek. Kor­rekt volt a játékvezetés Is. Ifi: KESE—Jászalsószent­györgy 1:0. Jászladány—Karcag 2:2 (0:1). Jászladány, 200 n. Jászladány: Földvári—Kiss, Vincze, Nagy, Rontó, Tóth, Vasas, Gólya, Tolvaj (Vígh), Makai (Bíró), Lázár. Edző: Vincze Gábor. A karcagi „nagy mellény” nem volt túlméretezett a ladányiak- nak. Tapogatódzó játék és hazai kezdeményezések után a vendégek vitatható góllal szereztek vezetést, de a má­sodik félidőben Jászladány közelebb állt a győzelemhez. G.: Lázár, Gólya. ill. Lauren- csik, Balogh. Ifi: Karcag—Jászladány 3:0. Jászárokszállási Vasas—Ti­szafüred 4:1 (1:1). Jászárok- szállás, 600 n. V.: Csényl. J. Vasas: Tóth—Tábori, Ma­jor, Szedmák, Sziráki, Papp, Fodor. Kaszab, Kiss, Pecha (Csikós). Fekete (Molnár). Edző: Pecha Bertalan. A ha­zaiak már a 3. percben veze­tést szereztek. Tiszafüred a 20. percben egyenlített. Szü­net után a lelkesen és jól játszó Vasas ilyen arányban is megérdemelten nyert. G.: Papp S. (3, mesterhármas), Kiss B., ill. Kiss L. Ifi: J. Vasas—Tiszafüred 3:3. ÁÉV-Szajol—Szolnoki Cu­korgyár 4:0 (2:0). Szajol, 300 n. V.: Tóth S. ÁÉV-Szajol: Kuizs—Balogh, Hernek, Kun, Bíró, Erdei, Pulger, Jegesi (Kocsis), Zsákai (Sós), Kan­tor, Szabó. Edző: Váraljai János. A hazaiak a 25. perc­ben Zsákai góljaival már 2:0-ra vezettek. A II. félidő­ben a Cukorgyár sokat táma­dott, melyet Szabó remek fe­jesgólja tört meg, végül Zsá­kai állította be a végered­ményt. Kiállítva: Kocsis. Jó: Bíró, Erdei, Pulger, Zsákai. ill. Bíró, Nagy, Tákos. Ifi: AÉV-Szajol—Sz. Cu­korgyár 3:3. Mezőtúri FDSE—Túrkcve 0:1 (0:1). Mezőtúr, 200 n. V.: Sulyok. MFDSE: Smidéliusz —Szél, Hegyi, Czinege, Lasz- li, Varga, Liszkai, Pap (Pán- tya), Nedelkó, Nagy, Major (Molnár). Edző: Szabó Gá­bor. A 30. percben a főisko­lások egyértelműen hazai bedobásra vártak, amit a vendégek gyorsan elvégez­tek. Így a kifelé húzódó vé­dők mellett a túrkevei Ta­kács élt a nagy lehetőséggel és 0:1. A főiskolások ezúttal is hiába rohamoztak, gól­képtelenségüket két pont bánja. Túrkeve éretten ját­szott. Ifi: Mezőtúri Honvéd II— Túrkeve 3:3. Fotó: Bali I. Rangos mezőny külföldiekkel Röptében a Tomi Kupáról és az idén ugyanott rendez­ték meg a TOT Kupát, amely már tíz esztendős múltra tekint vissza. A termelőszö­vetkezeti sportmozgalom leg­nagyobb amatőr sportesemé­nyét évről évre növekvő részvétel kíséri. Az Agrártudományi Egye­tem Sporttelepén, közel ezer­kétszáz termelőszövetkezeti sportoló adott randevút egy­másnak, hogy három sport­ágban eldöntsék a TOT Ku­pa bajnoki címét, de emel­lett az sem volt lényegtelen, hogy az ország minden ré­széből érkező fiatalok között új kapcsolatok, sportbarátsá­gok is szülessenek. A Szolnok megyeiek sze­replését az eddigi TOT Ku­páknál nagyobb siker kísér­te, hiszen hat csapatunk kö­zül öt, a legjobbak közé fér­kőzött, a megyék közötti pontversenyben pedig Haj­dú-Bihar megye mögött a második helyen végeztek. De vegyük sorjába; a leg­nagyobb érdeklődés most is a férfi és női kispályás lab­darúgást kísérte. A Kuncsor- toad Búzakalász Tsz női csa­pata a selejtező során cso­portjában jó játékkal vég­zett az első helyen és a va­sárnapi döntőben a Debre­ceni Hunyadi Tsz elleni 4:0- ás győzelme után már az aranyéremért játszhatott a Levelek! Dózsa Tsz csapatá­val. Az országosan is ismert szabolcsi kispályás női lab­darúgó csapattól szoros mér­kőzésen vereséget szenved­tek, így az ezüst érmet sze­rezték meg. A Tiszaföldvári Lenin Mg Tsz csapatát a selejtezők után a TOT Kupa legjobb és tegyem hozzá legötlete­sebben, legszebben játszó csapatának kiáltották ki. A dönőben azonban már saj­nos nem sikerült a koronát eddigi szereplésükre felten­ni. A hajdúböszörményi Ző- ja Tsz ellen hiába támadták végig a mérkőzést, a szeren­csével is hadilábon álltak, no meg ahogy mondani szok­ták az ellenfél kapusa a sze­müket is kivédte. Vereséget szenvedtek és ezzel a női csapatunkhoz hasonlóan ők is a dobogó második fóká­ira léphettek. Kézilabdában a Kunhegyesi Kunság Népe Tsz férfi és a Jászladány! Támadnak a tiszaföldváriak Egyetértés női csapata kép­viselte a megyei színeket. A kunhegyesi csapat a se­lejtezőn és az elődöntőn túl­jutva a legjobb három csa­pat közé jutásért a kétszeres TOT Kupa győztes ■ Alapi Arany János Tsz csapatá­val — a későbbi bajnokkal — került össze és nagy csa­tában kikapott. A két nap folyamán öt győzelmével és egy vereségével a negyedik helyen végzett. Fennállásának tizedik év­fordulójához közeledik a Szolnoki Lakóterületi Tö­megsport Egyesület. Rendha­gyó kezdeményezéseikről, vállalkozókedvükről, rugal­mas munkastílusukról vá­rosszerte beszélnek, joggal. Az „Ex-mini klub” pincehe­lyiségében — Kossuth L. út 3. — beszélgetünk Tenyerei Istvánnal, az egyesület ügy­vezető elnökével. Terítéken: múlt, jelen, jövő. — Alapvető gondot kez­dettől fogva a létesítmény­hiány jelentette.. Tanfolyami jellegű sportprogramjaink­hoz, nehezen tudtunk meg­felelő helyeket találni. A versenysportok egyre job­ban szakosodtak és egyes is­kolákhoz kezdtek kötődni! tgy, kiszorítottak bennünket az iskolai tornatermekből. Tavaly döntő változás kö­vetkezett be az életünkben! A Szolnoki Városi Tanács A jászladányi női csapat szereplése az erős mezőny­ben sikeresnek mondható, hiszen a májusban „összeál­lított” csapat hatodik helye az országos döntőn minden­képpen figyelemreméltó, ugyanígy a Tiszaszentimrei Aranykalász női roplabdacsa- patáé is, akik kis szerencsé­vel akár dobogóra kerülhet­tek volna. Végül az ötödik helyet szerezték meg. Báli István Közterületfenntartó Intéz­ményével nekünk mindig is jó volt a kapcsolatunk. Igaz­gatója, Pusztai Tamás, egy időben egyesületünk társa­dalmi elnöke is volt, gond­jainkat úgy ismeri akár a tenyerét! Ő ajánlotta fel a Münnich Ferenc út 1. alatti volt felvonulási épületet, öt­éves együttműködési megál­lapodást kötve velünk. Ez a hosszúkás faház, a Széchenyi lakótelepen, a vasúti felüljá­ró után található. A szeren­cse úgy hozta, hogy az ÁISH éppen ekkor hirdetett meg egy pályázatot kamatmentes kölcsön odaítélésére. Mi készítettünk egv tervet, rész­letezve a leendő sportprog­ramokat, és beadtuk. Elfo­gadták. ötszázezer forintot kaptunk, három éves vissza­fizetésire! Ezzel az összeggel és saját befektetéssel létre­hoztunk egy három millió forint értékű sportklubot. Amikor Balogh Jánossal, a Szolhoki Vegyiművek röp­labda-szakosztályának tech­nikai vezetőjével, a Tomi Kupa nemzetközi férfi pénz­díjas tornán résztvevő csa­patok játékerejéről beszél­gettünk, úgy vélekedett, hogy klubszinten nemcsak Szolnokon nem láttunk még ilyen rangos mezőnyt, hanem országosan sem található a Tomi Kupához hasonló erős torna. Rendeznek ugyan em­lékversenyeket és tornákat sok helyen, de egyiken a tö­megességre fektetik a hang­súlyt, míg a másikon keve­sebb és gyengébb játékerőt képviselő csapatok indulnak. S az sem lényegtelen, hogy a pénzdíj nagyobb erőbedo­básra, jobb játékra ösztön­zi a résztvevőket. S ha .már Szolnokon ilyen jó külföldi csapatok játszot­tak, akkor önkéntelenül adó­dik a kérdés, hogy vajon a magyar szakemberek és já­tékosok felhasználták-e az A faház egy edző- és egy kondicionáló teremből és az ezekhez tartozó öltözőkből, zuhanyzókból és wc-ből áll. Ebben az évben a követke­ző sportformákra lehetett jelentkezni a Mini Szabad­idő Klubban: kezdő és ha­ladó karate, gyermektorna, modern sportgimnasztika, női erobik, kreatív táncstú­dió — ahol a résztvevők sa­ját ötlet és koreográfia alap­ján hozzák létre a táncokat —, és testépítő és kondicio­náló torna. Mintegy kétszáz fiatal látogat bennünket, természetesen némi anyagi térítés ellenében. Áraink reálisak, a karate például negyedévre haladóknak négyszázötven forint, kez­dőknek ötszáz. Május óta a hétvégeken diszkó-progra­mot is szervezünk, a füst és nlfcdholimenfesség jegyében, összesen, tehát körülbelül háromszáz fiúnak és lány­alkalmat a tanulásra, a ta­pasztalatszerzésre, egyálta­lán hasznosítottak-e vala­mit? Mert a kupán való részvétel ilyen célokat is szolgál. Ezúttal elsősorban a lengyel és a csehszlovák csa­pat játékát volt érdemes ta­nulmányozni, bár a Zilina elmaradt a tavalyi teljesít­ményétől. Mégpedig azért, mert két legjobb játékosuk szeptember elsejétől a Tomi Kupán éppen résztvevő OK Spartak Suboticához szerző­dött, s Szolnokon már já­téklehetőséget is kaptak. így játékerőben gyengülitek és a Vegyiművekhez hasonlóan .még a fizikai felkészítés sű­rűjében tartanak, kevés mér­kőzést játszottak. A, lengyel Jastrzebia vi­szont, éppen a házigazdák ellen, bemutatta a röplab- dasport minden szépségét. Élettel teli, könnyed, gyors ritmusú, lüktető, ugyanak­kor dinamikus játékkal ruk­nak nyújtunk rendszeres, egészséges és tartalmas ki- kapcsolódást 1 Terjeszkedni szeretnénk, hisz taglétszámunk egyre bő­vül. Számításainkban van a város más részén is hasonló klub létrehozása. Egyesüle­tünk nyitottságára jó pél­da, hogy működtetünk egy Szivárvány Sport Turist ne­vű utazási reklám és mű­sorszervező irodát, amely szorosan kapcsolódik a tu­risztikai és természetjáró mozgalomhoz. Tizenegy fős ügyviteli és irányítási stá­bunk mellett, harminc-har­mincöt szakmai munkatár­sunk van. Csak az elmúlt év­ben, huszonegyezer látogatót mozgatott meg egyesületünk! • • * Augusztus 20. alkalmából a Szolnoki Lakóterületi Tö­megsport Esyesület megkap­ta a Társadalmi munkáért kitüntető plakett arany fo­kozatát. (somogyi) kát, ötletes, rafinált meg­oldásokat, pontos és erős ütéseket, tömör, áttörhetet- lennek tűnő sáncolást lát­tunk tőlük. Játékosaik sok­oldalúak, ruganyosak, jól he­lyezkednek és magasak. Ed­zőjük, Kuczewsju Waldemar úgy vélekedett, hogy régóta ismeri a magyar röplabdát, sokat járt hazánkban, de ná­lunk nem tapasztal válto­zást, csapataink a régi stí­lust játsszák és technikailag nincs fejlődés. Érdekes, hogy mindennek ellentmond a döntő, amikor a Csepel kissé ósdinak tartott játéká­val fektette két vállra len­gyel ellenfelét. Mindettől függetlenül igaz az, hogy a magyar játéko­soknak többek között ruga­nyosságban, helyezkedésben, mozgáskészségben még so­kat kell fejlődni és alapos bővítésre szorul a technikai repertoárjuk is. Van mit ta­nulni és reméljük éltek az alkalommal. A Szolnoki Ve­gyiművek például az alapo­zás után a tornán játszotta első mérkőzéseit. Egy pénzdíjas tornán sű­rűn felvetődik, hogy meg­éri-e ennyit költeni? Meg­tudtuk, hogy a röplabda es a gyár termékeinek népsze­rűsítésén túl nagyszerű lehe­tőség nyílt az üzleti kapcso­latok további erősítésére. A Vegyiműveknek alapanyagot szállító egyik gyárral erő­södtek a baráti szálak, szé­lesedtek a kereskedelmi kap­csolatok, közelebb kerültek egymáshoz a vezetők. S ha mindez pénzben nem is fe­jezhető ki, de gazdasági haszna bizonyára lesz. S vé­gül a legnagyobb elismerés illeti a Szolnoki Vegyiművek vezetőit azért a hatalmas szervező munkáért, amivel ezt a rangos tornát összehoz­ták. Sajnálatos, hogy a kö­zönség mindezt nem méltá­nyolta, mert a három nap alatt kétszáz jegy sem kelt el. De talán majd jövőre pó­tolják, amikor a tervek sze­rint a mostaninál is jobb csapatokat hívnak meg a továbbra is pénzdíjas Tomi Kupára. (Pi) költ ki. Látványos legicsata­Szabadidö — Azonos hullámhosszon tartalmasa^ _______az igényekkel J ubileumhoz méltó szereplés Két ezüstérem Gödöllőn, a TOT Kupa országos döntőn

Next

/
Thumbnails
Contents