Szolnok Megyei Néplap, 1988. augusztus (39. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-30 / 207. szám
Ara: 1,80 forint SZOLNOK MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! XXXIX. évf. 207., sz., 1988. aug., 30., kedd A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG TANÁCS LAPJA Egy kudarc Irak és Irán között A külföldi működőtöké bevonása a magyar gazdaságba két okból különösen fontos számúinkra: belső beruházási forrásaink mára szinte teljesen elapadtak, ugyanakkor a tőkeimport révén a mienknél lényegesen fejlettebb technológiákhoz, munkakultúráihoz juthatnánk hozzá. Ezért figyelemreméltó minden olyan információ, amely a magyar és a termelési együttműködésre kész nyugati vállalatok kapcsolatfelvételéről, ezek eredményeiről — vagy mint esetünkben — fiaskójáról számol be. A gazdasági válságövezetként számontartott Borsod megyébe látogatott a közelmúltban az olasz gyáriparosok szövetségének küldöttsége. Az olaszok a termelési együttműködés, közös gyártás szándékával keresték fel Miskolcon többek között a Lenin Kohászati Műveket, a Diósgyőri Gépgyárat, és a Medicor gyáregységét. A látogatás befejeztével a küldöttség vezetője a megyei lapnak adott nyilatkozatában a következőket mondta: „...most nagyon őszinte, talán még nyers is leszek. De hát a gazdasági életben a piac törvényei uralkodnak, nem lehet mellébeszélni. Nos, őszintén megmondom, csalódást jelentett számomra és kollegáim számára ez a kétnapos látogatás. Ügy vélem, akikkel találkoztunk, nincsenek felkészülve kellően az ilyen tárgyalásokra. Csak nehezen jutottunk hozzá termékismertető prospektusokhoz, katalógusokhoz. Ahol jártunk, szinte egyetlen helyen sem tudták konkretizálni az elképzeléseket, nem voltak elfogadható javaslatok, nem voltak határozott elképzelések. Ez a szituáció természetesen számunkra sem tette lehetővé, hogy korikrét javaslatokat tegyünk”. Sok oka van a nyugati működőtöké és a hazai vállalatok közötti termelési kapcsolatokban oly gyakori kudarcoknak, ezek közül most csak egy mozzantra. nevezetesen a vállalatméretekből adódó nehézségekre hívnám fel a figyelmet. A mai reformviták egyik központi kérdése: miként lehetne hatékonnyá tenni a hazai nagyvállalatokat, amelyek néhány kivételtől eltekintve, általában alacsony jövedelmezőséggel, vagy éppenséggel veszteségesen termelnek. Kis túlzással azt mondhatnánk, szinte nem is számít, hogy mit gyárt a nagyvállalat: ha „nagy”, jó esélye van arra, hogy veszteséges legyen. Ennek a helyzetnek a kialakulása arra is visszavezethető, hogy évtizedeken keresztül sajátos politikai preferenciát élveztek a nagyvállalatok. Csakhogy a külföldi tőke képviselői ezt a „hagyományt”, nemigen tisztelik, gyanítom, nem is értik. Számukra önmagában nem pozitívum., hogy egy gyár létezik, jó nagy, sok dolgozója van, és sok terméket állít elő. Számukra a világpiacon elismert munka által létrejött, profitot hordozó termék az egyedüli mérce. Grósz Károly amerikai útja után így fogalmazta meg, az ottani gazdasási életről szerzett 'benyomásait: „Nincs olyan barátság, rokonság, még politikai érdek sem. amely a rossz teliesítményt jónak minősíti. Nevén, nevezik a dolgokat. és csak a teljesítményt értékelik”. r— pusztai -K iújult a határvita Vasárnap este Géniben megszakadtak az ENSZ-fő- titkár közvetítésével folytatott iraki—iráni külügyminiszteri tárgyalások. Mind Tárik Aziz iraki, mind pedig Ali Akbar Velajati iráni külügyminiszter elutazott a genfi konferenciavárosból, miután a Satt-el-Arab határfolyó hovatartozásával kapcsolatban kiújult vita megakasztotta a tárgyalásokat. Az iraki—iráni béketárgyalások mindazonáltal hétfőn folytatódtak, csak épp az eddiginél alacsonyabb szinten. Javier Pérez de Cuellar, a ! világszervezet főtitkára a két tárgyalóküldöttséggel technikai jellegű kérdéseket vitat meg. Az ENSZ-főtitkár szerint egyébként a kedvezőtlen fejlemény ellenére sincs szó arról, hogy a tárgyalások holtpontra jutottak volna, bár — mint vasárnap esti nyilatkozatában mondta — ennek veszélye folyamatosan fennáll. A bagdadi kormány nevében Szaadun Hammadi külügyi államminiszter vasárnap közölte, hogy Irak semmi szín alatt sem fogadja el az Iránban megegyezési alapnak tekintett 1975-ös szerződést, amely a Satt-el-Arab folyó közepén húzza meg a határvonalat Irak és Irán között. Hammadi kijelentette. hogy az iraki kormány teljes szuverenitást követel az egész vízi út felett. —palosztinok Remény a tárgyalásokra Jichak Rabin hadügyminiszter, az izraeli Munkapárt vezető politikusa hétfőn a jeruzsálemi Kneszeiben arra szólította fel a megszállt területek palesztin lakosságát, hogy maguk válasszák ki azokat a képviselőket, akik hajlandók Izraellel tárgyalóasztalhoz ülni. Rabin ezt az Izraeli KP képviselőjének, Taufik Tu- binnak, az izraeli állampolgársággal rendelkező arab politikusnak interpellációjára válaszolva hangoztatta. Tubi a sok ezer, többségében bírói ítélet nélkül fogva tartott palesztin börtönkörülményei, a sivatagi fogolytáborok embertelen viszonyai ellen tiltakozott. Jó munkát végeztek Mongóliában Vizes iparosok szárazon Jövedelmező a TRV ipari tevékenysége Az alaptevékenységét — ivó- és öntözővíz-ellátást, szennyvíztisztítást, fürdőszolgáltatást és ipari vízszolgáltatást — öt megyében végző Tiszamenti Regionális Vízművek idei első félévi 392 millió forintos termelése az előző évit időarányosan négy százalékkal haladta meg. Ennek 43 százalékát teszi ki a két kiegészítő ágazat, az ipari és az építőipari részlegek által végzett úgymond „száraz” munkák értéke. Leginkább elégedettek lehetnek a vállalatnál az ipari tevékenységet folytatók teljesítményének növekedésével. Az ágazat első félévi 49 milliós termelése ugyanis a tavalyi hasonló időszakét 28 százalékkal, az időarányosan tervezettet 20 százalékkal meghaladta. A száz-egynéhány dolgozót foglalkoztató ipari részlegek saját fejlesztésű szivattyú- aggregátokat és ivó- valamint szennyvizek kezelésére szolgáló mikroszűrő berendezéseket gyártanak. Az előbbi termékből idén eddig nyolcvanat készítettek és értékesítettek. Mikroszűrőből ötöt gyártottak és szereltek fel ebben az évben, kettő azok közül a Balaton térségének ívóvízellátását javítja, három pedig vegyipari és textilipari nagyüzemek szennyvizét tisztítja. Magyar— osztrák kooperációban gyártja a TRV ipari ágazata a Waldhauser, öncsévélő öntö- ■ zőberendezéseket, amelyeket a Mezővíz Termelési Rendszer értékesít öntözés- fejlesztési programja keretében. Ezekből tizenkettő került ki ebben az évben a vállalat műhelyeiből. A vállalat ipari kapacitása az év második felére is teljes egészében lekötött megrendelésekkel. Jelenleg két újabb mikroszűrő berendezésen dolgoznak, és az év végéig még tíz öntözőberendezést szállítanak a Mezővíz taggazdaságainak. Az utóbbi kooperációs gyártásnál az eddigi 35 százalékról tíz százalék alá kívánják csökkenteni az import anyagok és alkatrészek részarányát. Saját kivitelezésben készítik az év hátralévő részében az öntözőberendezések vezérlő egységeit, a csévélődobozokat, a kerekeket, valamint maguk gyártotta zártszelvényből az alvázakat. Az év végéig tervezett 70 milliós termelést előreláthatóan túlteljesítik a vízművek „iparosai”, segíti ezt a dán Grund- fos cég által gyártott, Magyarországon üzemelő búvárszivattyúk szervizellátása is. ami várhatóan mintegy 15 milliót hoz az idén a TRV kasszájába. A vállalat szolnoki, debreceni és gyulai építőüzemének munkáira kevésbé illik a korábbi képletes jelző. Azok inkább „félszárazak”, merthogy nagyobb részük az alaptevékenységhez kapcsolódik. Az idei első félévben elért 121 millió forint termelési érték nagyobb része a mélyépítési munkából származik, amelyekkel már a jövő év közepéig lekötött az ágazat kapacitása. Idén ad(Folytatás a 3. oldalon) Üj, száz személyes óvodát avattak tegnap Tiszabőn. A kívülről jurtára emlékeztető hangulatos gyermekintézmény tizennégy millió 373 ezer forintba került. Az összeg nagyobb részét a helyi tanács az elmúlt években „takarékoskodta” össze, mintegy másfél millió forinttal segítette a megvalósulást a megyei tanács, s kétmillió forint értékű társadalmi munkával járult hozzá a lakosság az új óvodához. A korszerű nevelés feltételeit magában foglaló modern épület négy foglalkoztató- termét száz kisgyermek két nagy, egy középső és egy kiscsoport veszi birtokba szeptember 1-jén. Az Alföldi Szilikátipari Vállalat törökszentmiklósi üvegtechnikai üzemében az OMKER részére különböző laboratóriumi mérőeszközöket készítenek. Évente 23 millió forint értékben hatvan féle terméket szállítanak (Fotó: T. Z.) VSZ—NATO Kerekasztal-konferencia a hagyományos leszerelésről Díszvacsora a résztvevők tiszteletére Az európai hagyományos leszerelésről kezdenek tanácskozást kedden Budapesten a Varsói Szerződés és a NATO öt-öt tagállamának vezető leszerelési szakértői, politikusok, magas rangú katonai vezetők, tudományos kutatók. A kötetlen légkörű kerékasztal-tanácskozásra a rendezvény házigazdája, a Magyar Külügyi Intézet és társrendezője, a New York-i Kelet—nyugati Biztonsági Tanulmányok Intézete Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, az NDK és a Szovjetunió, illetve Francia- ország, az Egyesült Államok. Nagy-Britannia, az NSZK és Olaszország képviselőit hívta meg a magyar fővárosba. A két napon át, zárt ajtók mögött folyó eszmecserén a résztvevők az európai hagyományos leszerelés céljaival, jelenlegi helyzetével összefüggő kérdések széles körét tűzik napirendre. A tervek szerint a többi között szó esik a kontinensen állomásozó fegyveres erők és a fegyverzet állapotáról, struktúrájáról, elhelyezkedéséről, a meglepetésszerű támadás veszélyéről és annak kiiktatásáról, illetve a katonai doktrínák változásairól. Várkonyi Péter külügyminiszter hétfő este vacsorát adott a nemzetközi tanácskozásra hazánkba érkezett szakértők tiszteletére. A jelentős nemzetközi konferencia résztvevőit köszöntve Várkonyi Péter üdvözlő beszédében mindenekelőtt a tanácskozás kedvező nemzetközi légkörét méltatta. Emlékeztetett arra: a Varsói Szerződés országai — az új külpolitikai gondolkodás- mód fontos megnyilvánulásaként — már a 80-as évek derekán ráirányították a figyelmet arra, hogy Európában a iegyverzetkorláto- zási folyamat egyik döntő elemévé válik a hagyományos leszerelés. Azt a felismerést tükrözte a budapesti felhívás elfogadása 1986-ban, majd alkotó továbbfejlesztése és gazdagítása a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének berlini és legutóbbi varsói ülésén. Mára Európában kialakultak ennek a folyamatnak a (Folytatás a 2. oldalon) A felár a minőséghez igazodik Napraforgószezon előtt a növényolajipar A Növényolajipari és Mosószergyártó Vállalat az eddiginél nagyobb minőségi felárat fizet a napraforgó olajtartalma alapján a termelőknek. Kollár Lajos, a vállalat kereskedelmi vezérigazgató-helyettese az MTI munkatársának elmondotta: a szabvány szerinti tisztaságú és 46,4 százalék olajtartalmú napraforgó felvásárlási alapára tonnánként változatlanul 8890 forint. Ezen felül azonban az eddig is járó felárat jobban a minőségi követelményekhez igazították. Ezután tonnánként 100 helyett 150 forintot fizetnek a napraforgóért, ha az olajtartalma 46,5—47,4 százalék közötti; az eddig 200-zail szemben 300 forint a felár a 47,5—48,4 százalék olajtartalmú termés után; ha pedig az olajtartalom a 48,4 százalékot is meghaladja, a termelőt megillető felár a korábbi 300-zal szemben 450 forint tonnánként. A vállalat a minőségi felár emelésével is ösztönözni akarja a termelőket, hogy minél értékesebb, nagy olajtartalmú fajtákat és hibrideket termeljenek, és takarítsanak be, a nyers növényi olajnak ugyanis viszonylag újra jó piaca van külföldön. Az elmúlt két-három évben az exportár — bár a korábbi magas értéket nem közelítette meg — a mélypontról felfelé indult. Kedvező esetben jövőre a mostaninál mintegy 100 dollárral több kapható a nyers olajért. Ä vállalat szerződéses partnerei: a termelési rendszerek, mezőgazdasági kombinátok, termelőszövetkezetek a közeli hetekben mintegy 360 ezer hektárról takarítják be a napraforgót. A legújabb becslések szerint a szárazság okozta terméskiesés átlagosan nem haladja meg a 10—12 százalékot, Így hozzávetőleg 680—690 ezer tonna napraforgómag felvásárlásával számolnák. A nővényolaji par a lehetőségeihez képest jól felkészült az új szezonra. Hat gyára közül a nyáron háromban — a rákospalotaiban, a kőbányaiban és a csepeliben — szinte teljesen megújult a technológia, kicserélték az olajfeldolgozó préseket, és az eddiginél energiatakarékosabb üzemelésre álltak rá. Ezzel a fővárosiban is van három olyan,, a világszínvonalat elérő nyersolajgyártó üzeme, mint amilyen a martfűi. Kü- zülük a rákospalotai gyár palackos étolajat is készít, és ezentúl még jobb minőségű nyersanyaggal tudják ellátni.
