Szolnok Megyei Néplap, 1988. augusztus (39. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-03 / 184. szám
1988. AUGUSZTUS 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 IA tévé I képernyője előtt Államunk egyik jelképe Országházak Budán és Pesten Amióta IV. Béla király beköltözött a budai várpalotába, az országos gyűléseket rendszerint Pesten, azaz a Rákos-patak által átszelt mezőn, hol a szabad ég alatt, hol valamelyik templomban tartották. Buda 1541. évi török kézre kerülése után Bécs lett a magyar király lakóhelye. Mivel a rendek nem akartak országgyűlésre a királyi lakóhelyre, Bécsbe menni, keresni kellett a közelében egy olyan magyar várost, amelyben az uralkodó a tanácskozások ideje alatt kényelmes és rangjához illő szállást találhat. Ez a város Pozsony volt, amely így lett évszázadokon át az ország fővárosa, és az országgyűlések színhelye. Kétségtelen: az elmúlt hét eseménye a televízióban: megkezdődött a Ki mit tud? vetélkedő sorozata, amely kilenc estét jelent, s hetente szerdánként találkozunk vele. Tartózkodom... Lapunkban már hírt adtunk az első elődöntő eseményeiről, amelyet azért is figyeltünk különös izgalommal, mert a táncosok versengésében a jászberényi dó- zsások is színre léptek. És kitűnően táncoltak, szívnek- szemnek gyönyörködtetően — s mégis el kellett búcsúzniuk a további küzdelmektől. És itt szeretnék megállni, és néhány megjegyzést fűzni az eseményhez. Mert fura, szokatlan körülmények között esett meg a jászberényiek búcsúja. A szakmát képviselő tagja a zsűrinek, Vásárhelyi László elhalmoz- ta ugyan őket dicséretekkel, de széttárva karjait váratlanul úgy döntött, hogy ő bizony mégsem dönt: tartózkodik. Mondják ki az ítéletet a többiek, ha úgy tetszik, a laikusok, a nem szakmabéliek. így született azután az a meglepő eredmény, hogy a hozzáértő szakember véleménye ellenére az a csapat szerezte meg a továbbjutónak járó babért, akit Vásárhelyi csupán hangfogósan értékelt. Űj jelenség ez, eddig nem fordult elő a zsűrizésben. Most azonban már az első elődöntőben is kétszer nyúlt a bíráló testület néhány tagja ehhez a szerintem kétes értékű, minden bizonnyal a szükséges határozottság hiányát tükröző megoldáshoz. A pop-rock együttesek esetében is tartózkodott a zsűri két tagja. Csak gyanítom, ők színvonalbeli okokból nem tartották érdemesnek, hogy az indulók közül bármelyikre is voksoljanak. Ez is lehet természetesen vélemény. De szerencsére itt a szakma nevében mondatott ki végül is az „ítélet”. Ha valaki azt kérdezné t<j- hát, merőben mi újat hozott a mostani Ki mit tud? válaszom: a tartózkodás meglehetősen vitatható módszerét. Betört a játék ház”a- tájára is a bizonytalanság. Ami azért is kellemetlen, sőt veszélyes a maga nemében, mert a képernyők előtt ülő laikus milliók körében újabb zavarokat, netán értékzavarokat idézihet elő, elbizonytalaníthatja az országot. (Ki mit tud?-ügyben!) Éppen ezért szerintem a zsűrinek döntenie kell, mert azért van, a mi nevünkben kell gyakorolnia kétségtelenül nem könnyű hivatását. Hisz bármennyire is játék csupán az egész, a játéknak is mindig van szigorú szabálya és természetesen tétje. Különösen fontos a határozottság ott, ahol a játékban értékek vagy épp ellenkezőleg kevésbé értékes produkciók mérkőznek egymással. Talán furcsa, hogy az elődöntőben látott és haillott kiváló teljesítmények elismerése helyett egy módszerbeli kérdéssel foglalkoztam, de szerintem olyan szeplő ez a játék arcán, amely szépségén foltot ejt, s ráadásul, divatos szóval dezinformálhat, azaz félrevezethet. Volt egy másik verseny is az elmúlt héten, a hivatásos énekeseké: afféle utóversengés, operisták bécsi versenyének győztesei, legjobbjai adtak fényes gálát a Vigadóban — pályázva a magyar közönség elismerésére. Va- sámatí este valóban parádés felvonulásnak lehettünk tanúi, jobbnál jobb énekesek kápráztattak el egy-egy népszerű ária olvkor bravúros megszólaltatásával. Végül is az igen tehetséges, kiváló színészi adottságokkal is rendelkező Raimondi Szabó Ildikó vitte el a nálmát — a közönség soraiból reá szavaztak legtöbben —, aki Aradról érkezett és Bécsben, Budapesten is „jött, látott és győzött” — fényesen. Zeneileg magasrendű művészetet kaptunk ezen az estén, csak a közbeiktatott, a szereplő énekeseket bemutatandó riportok tartalmatlansá- ga, üressége volt kissé bántó, helyenként bosszantó. Pór Klára ugyan több nyelven kérdezet, de a közhelyeknél tovább egv nyelven sem jutott. Kár. Új nyitott könyv Jelentkezett ismét az Új nyitott könyv — a hét másik fajsúlyosabb történése. Ezúttal a Befejezetlen forradalom című kötetbe lapoztak bele a sorozat gazdái, élen Czető Bernát László szerkesztővel, valamint a kötet szerkesztőjével, Szilágyi Ákossal, aki nemcsak a forgatókönyv írását vállalta magára, de műsorvezetőként is részt vett a „ceremóniában”. Ö celebrálta, vezette fel az egyes részleteket, amelyek megszólaltak a képernyőn, örülnünk lehetne talán, hogy egy könyvritkasághoz jutottunk ily módon hozzá, én mégis kissé zavarban vagyok az adás értékeit illetően. Több okból is. Mert például olyan könyvet népszerűsített ezúttal a televízió, amelyhez a kereskedésben alig lehet hozzájutni. De tartalma révén sem érzem igazán alkalmasnak, hogy televíziós produkció szülessen belőle. Nem is lett az, kivéve egy-két jelenetet, mint a Bulgakov-szatíra, a Kutyaszív megjelenített részlete, amelyben Szabó Sándor alakított egy értelmiségit remekül, a hatvanperces adás többnyire az előadó Szilágyi Ákos szavainak illusztrálását jelentette, első hallásra nehezen feldolgozható szövegrészek hangzottak el. erősen intellektuális élményt kínálva. Nem kétséges, a dokumentum értékű szövegek a kötetben össze- állva nemcsak egészet alkotnak, de ugyanakkor az adott kor feszültségeit is drámaian hordozzák, ez a drámaiság azonban a képernyőn egyáltalán nem volt tapasztalható. A magyarázó műsorvezető szavaira figyelő statisztéria is tétlen némaságával. merevségével valahogy az egésznek a lég- ürességét éreztette. Egyébként imponáló a megszólaltatott szerzők névsora: Bulgakov, Ahmatova, Satrov, Smeljov, Okudzsava, Lenin, ■Sztálin, Trockij, Buharin, Gorbacsov valamint Falin, Jevtusenko, Szaharov gondolatait idézte a Koltay Gábor rendezte montázs. Röviden Végül a televízió egy mostohán kezelt kis műsoráról, mely csupán tízperces. Ezért is mozgatható könnyen, ide- oda a műsorfolyamatban. Sajnos nincs állandó helye!' Ismeretterjesztő program, hisz tárgya a nyelvművelés. De szívesebben írom le: szórakoztató percek hasznos nyelvi tudnivalókkal. Indítása is milyen meglepő! Először csak lábakat látunk, négyet, lépegetnek. Aztán lassan kibontakozik előttünk két ember, aki sétál. S aki séta közben diskurál. Mindig valamilyen nyelvi problémáról, amire rábukkannak útjuk során. Kedélyesen beszélgetnek egymással és velünk. Nem értekeznek, csupán csevegnek komoly dolgokról, olykor súlyosakról is könnyedén. És nem ők találják ki, hogy miről beszéljenek, szorgalmas levélírók szolgáltatják nekik az anyagokat. így a szellem, a gondolkodás - demokráciáját valósítja meg Grétsy László és Vágó István. Az Álljunk meg egy szóra — drágakő a tévéműsorok koronáján. Derűjét nem egy vidám összeállítás megirigyelhetné a képernyőn. Valkó Mihály Hungaroton-újdonságok Renata Scotto lemezen A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat komolyzenei, könnyűzenei és prózai újdonságaival a nyár közepén is kínál hallgatnivalót a lemezbarátoknak. A napokban kerül az üzletekbe Renata Scotto és az MRT Szimfonikus Zenekarának közös felvétele, amelyen Berlioz-, Bizet-, Massenet- áriák hallhatók. Bach két- és három szólamú invencióit Schiff András tolmácsolja, egy másik Hungaroton le- mezújdonságoh. Dupla albumon jelenik meg Haydn Teremtés oratóriuma, Herbert von Karajan vezényletével, a Berlini Filharmonikusok előadásában. A Magyar Rádió archívumának népzenei anyagából nyújt át egy csokorra valót a Szép Zalában születtem című válogatás. A lemezen Zalako- már környéki, Kodály gyűjtötte népdalok, gyermek-ját-. szódalok és betyárdalok hallhatók.'' Weöres Sándor 75. születésnapját köszönti a Teljesség felé címmel megjelenő hanglemez, amelyen Gryllus Dániel adja elő a költő megzenésített verseit. Irodalmi és hangtörténeti dokumentum az a felvétel, amelyen Füst Milán saját verseit mondja, illetve életéről, költészetéről és pályatársairól beszél. Kisújszálláson Tejnap a diákcentrumban A Tejipari Vállalat és a helyi áfész közreműködésével zajlik a mai program a kisújszállási Diákcentrumban. Délelőtt 10 órától kóstolóval egybekötött tej- és tejtermékbemutató lesz. Az este 6-kor kezdődő videofilmvetítés témájának is köze van a tejnaphoz. Befejeztével hirdetik ki a Diákcentrum Egy pohár tej... című rajz és karikatúra pályázatának eredményét. Táncházzal zárul az eseménydús nap. Már nagyon szépen megköszönöm, hogy nem hivatalos időben is foglalkoznak velem, meghallgatnak. Tudom én, ilyenkor csak végszükségben jöhet az ember, dehát én most abban vagyok, s örülök, hogy megértették. Vége, elment szegény jó uram, nyolc évi betegség után itthagyott. Ügy gondoltam, hétfőn, temetjük, ne várjunk a végtisztességgel egy napot se. Hát akkor benne lesz az újságban a temetés híre. Nagyon sokan ismerték. Olyan ember volt ő, míg az egészsége megvolt, hogy a légynek se ártott, s hiába viselt nagy hivatalt, nem tette elhivakodottá, fennhéjázóvá a hatalom. Ugye, ilyen is ke- • vés van manapság? Kérem, én ismerek olyanokat, akik legszívesebben már a földre se lépnének, s akik mindenkihez úgy szólnak, ahogy a beosztásuk „szerintük” megérdemli. Dehát minek is beszélek róla, nincs értelme. Hogyan bírtam a nyolc évet, az ápolást? Ügy, hogy közben háromszor kerestem új munkahelyet. Ki érti meg, hogy úgy kell dolgozni, olyan váratlan dolgokra is számolva, ahogyan nekem kellett? Kértem az első munkahelyemen, hogy a férjem megbetegedett, tegyék lehetővé, hogy megosszam a munkaidőmét. Olyan a beosztásom, hogy nem volt lehetetlen a kérés. Hümmögtek pár napig, aztán átmenetileg bele— A török kiűzése után a romokban heverő, hajdan fényes Buda csak a XVIII. század végére tért magához. Felmerült a gondolat, hogy ismét Buda. legyen a főváros. A kívánság kivételesen találkozott II. József szándékával, aki, miután 1782- ben betiltotta a haszontalannak ítélt szerzetesrendeket, a klarissza apácák elkobzott budai rendházát átalakította országházzá. Az épületben 1790. június 10-én nyílt meg az első országgyűlés, hogy helyreállítsa az 1790. február 20-án meghalt II. József által szétzilált alkotmányosságot. Ezen az országgyűlésen több nevezetes vita zajlott. Június 11-én az alsótábla kimondta, hogy tárgyalásait ezentúl magyarul folytatja, magyarul vezeti az ország- gyűlési naplót s törvénybe kívánja iktatni, hogy a közügyeket — a latin nyelv használatát továbbra is megengedve — magyarul lehet intézni. A másik téma a protestáns hitfelékezetek egyenjogúsításának heves vitája volt. A következő rendi ország- gyűléseket többféle okból ismét Pozsonyban tartották. De 1843-ban a pozsonyi diétán felvetődött a gondolat, hogy a következő • ország- gyűlést már Pestre hívják össze. 1844-ben tervpályázatot adtak ki „Pesten építendő Országház tervének készítésére”. A közhangulatban tehát munkált egy külön e célra építendő országház kívánsága. 1865-ben bizottság alakult, amely kiválasztott a Sándor utcában egy telket, s megbízta Ybl Miklóst, hogy arméntek. Ám, amikor ágynak esett a nyolcvanéves anyám is, s miatta is volt sok váratlan ügyem-bajom, szóltak, nem lehetséges tovább. Akkor, mindezt föltárva, kerestem az új munkahelyet. Mivel szükség volt a munkámra, másfél évig ott ahhoz is hozzájárultak, hogy hazavittem egy kis táskagépet, s már két betegre figyelve éjjel dolgoztam. Arról most nem beszélek, mennyire fáradt voltam, hiszen a beteg anyámat azért költöztettem hozzánk, hogy még gyaloglással. vagy buszozással se tékozoljam a kevés időm. Nézzen rám, elhihető, hogy ötvenkét év van mögöttem csak? Igen, magamra sose jutott időm az utóbbi nyolc évben. Még a magam pihentetésére sem. Volt már, aki azt mondta, húztam volna össze az istrángot, abba kellett volna hagyni a munkát. Persze. Élni a leszázalékolt beteg ember pénzéből, meg az anyám éhkopra is kevés nyugdíjából. Aki ilyen tanácsot adott, maga el se tudja képzelni, mi az, ha három ember jövedelme sincs tisztán tízezer forint manapság. Volt, aki ócsárolta a gyerekeinket! Szép dolog, nagybeteg az apjuk, a nagyanyjuk, s hagyják erőlködni munkával, beosztással a nyomorult anyjukat! — Mindkét gyerekem családos, mindkét gyerekem akkora rezsit, kamatos kamatokat meg egyebeket fizet a lakásért, hogy ra gyorsan építsen fel országgyűlések tartására alkalmas házat. A tervek hamar elkészültek, s Ybl 1865 áprilisában elkezdhette az építkezést, amelyen 800 építőmunkás dolgozott éjjel-nappal Diescher József építőmester irányításával. S a mai Bródy Sándor utca 8. számú épületet, az úgynevezett régi képviselőházat nem egészen egy esztendő leforgása alatt felhúzták úgy, hogy 1866. április 14-én már itt tartotta első rendes ülését az országgyűlés, pontosabban annak képviselőháza. Mert a főrendiház a szomszédos Nemzeti Múzeumban ülésezett. Ez volt az a nevezetes országgyűlés, amely végül is a kiegyezést létrehozta, amelynek sokat vitatott törvénycikkei ebben a palotában születtek. Az 1881-ben alakult országos bizottságnak az volt a legalább annyira be kell osztaniuk a pénzüket, mint eddig nekem, ha nem jobban. A mi lábunk ugyanis eltűri a hároméves cipőt is, az unokáim még abban a korban vannak, amikor szinte minden szezonban új kell. Gondolom, érti, nem a panasz dől belőlem, csak elmondani is jó, mit kínlódtam, szenvedtem, arról nem is beszélve, mennyire sajnáltam ezt az én jó uramat, emberemet a nagy betegségében. Ezért vagyok most nyugodt, nem ordítok a fájdalomtól, hogy elment. Elsirattam én már őt éveken át, ha álomra hajthattam a fejem. Most hogyan lesz, ezután? Hirtelenjében rtem is tudom. Kegyetlenség kimondani, de egy nagy gondnak vége. Már csak szegény anyám maradt, aki egyre elesettebb, egyre több gonddal jár, de mégis: kettőből egy! Elképzelni se tudom, mit kezdek majd magammal. A fiam jött, menjek hozzájuk a mamával együtt pár hétre, felejteni, pihenni, ránk szánták a szabadságukat. El lehet fogadni? Éljék az életüket, megleszünk mi így, ketten, ahogy eddig hárman megvoltunk. Pedig tudja, annyit gondolkoztam már ezen, én is tudnék egy kicsit lazábban élni. Fiatal koromban nyáron sokszor mentünk kirándulni a gyerekekkel, ha meg nem, kettesben. A strandot se kerültük el nyaranta, felüdül az ember a vízben, a napon, leveti magáról a ruhájával együtt az elhasznált érzéseit is. Na igen, a színház, a mozi. Kis dolog annak, aki teheti. Nekem nyolc feladata, hogy kiválassza a megfelelő telket, és kiadja az új országház építésére e pályázatot, majd az építés: megbízást. A bizottság továbbá leszögezte, hogy ami az új országházzal kapcsolatban „...a beosztást és célszerűséget illeti, nem korlátozandó pénzügyi tekintetek által, hanem az épület a jelen, valamint a jövőbeli szükségleteknek megfelelően épüljön”. A pályázat lejártáig, 1883. február 1-jéig beérkezett pályaművek közül a bizottság húsz szavazata közül tizenkilencet Steindl Imre kapott, övé lett tehát a megbízás. És Steindl Imre munkához látott. Az 1885 októberében elkezdődött építkezés 1904 nyaráig tartott. De már 1902-ben nagyjából készen állt mai Országházunk, amelyben 1986. június 8-án tartották a képviselők első ülésüket; törvénybe iktatva a honfoglalás ezredik évfordulóját. Parlamentünk, Magyarország egyik legpompásabb épülete, s nem csak a főváros, hanem az egész nemzet dísze és büszkesége, államunk egyik jelképe, az alkotmányosság és törvényesség otthona. é.v kimaradt az életemből, s- talán tétova is lennék, ha vennék egy mozijegyet, egy színházbelépőt. Egyedül? Akinek ennyi baja van, mint nekem, attól elmaradoznak a barátok is ... Menjek rokonlátogatóba? Hogyan mehetnék, amikor az utóbbi időben nem voltam egyetlen rokongyerek esküvőjén, névadóján sem, s a rokonok temetésére is legfeljebb a csokrom ért oda, én még onnét is elkéstem, vagy a sírgödörig már nem mehettem. Rakom magára a terhet, ugye, csak mondom, mondom a magamét. A múltkor azt mondta valaki, fiatalasz- szony vagyok még, a múlt szépségéből is őrzök valamit, ideje lenne felújítani. Én akkor épp olyan álmos voltam, hogy majdnem elaludtam az íróasztalnál, de vertem, pü- föltem a gépet, mert postamunkám volt. Hát egyélőre semmi nem változik. Kicsit nyugodtab- ban tudok majd dolgozni; gondolom — kicsit pihenge- tek is olykor-olykor. S ha el- jő a nyugdíj, én bizonyosan akkor fogok igazán megpihenni. Kérhetek egy pohár vizet? Kis szívgyógyszer kell már nekem is. Köszönöm. Ezt a fél órácskát is, amit rám szánt. Szóhoz se hagytam jutni, csak mondom, mondom a magamét. Erre is ritkán van alkalom, sajnos egyre ritkábban. Mondja, ke- ményedünk? Nekem feltétlenül keménynek kellett lennem! így tudtam eddig is végigcsinálni. Isten áldja! Sóskúti Júlia Cs. K. Négyszemközt A budai Országház utca 28. számú épület, az úgynevezett régi országház, amelyet eredetileg a XVIII. század második felében a klarissza-apácák építettek (Fotó: MTI — Press)
