Szolnok Megyei Néplap, 1988. augusztus (39. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-25 / 203. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988. AUGUSZTUS 25. IA tudomány világa I Átfogó munkák részesei Szolnok megye a magyar társadalomnéprajzi kutatások egyik fontos műhelye ben őrző töredékekből kellett rekonstruálni a valamikori egységesebb képet. Az Alföld kutatóit ez módszertanilag is próbára téve különös erőfeszítésre késztette. Szerencsére éppen a fejlett mezővárosi társadalom, a Kutatások a ’60-as évektől Megyénkben Győrffy István lerakta, történeti forrásokat is a kutatásba vonó alapokra ezért természetesen lehetett támaszkodni akkor, amikor a Jászság és Nagykunság társadalmi és történeti aspektusú kutatásának megindítását az 1960- as évek elején elkezdtük. Szilágyi Miklós és Bellon Tibor, utóbb örsi Julianna a Nagykunság, jómagam a Jászság kutatásához fogtunk hozzá, s elemeztük a mezővárosi jelleget, a gazdálkodás irányítását, a különböző társadalmi rétegek szerepét, kultúrájának eltérő jellegét. Mivel mindnyájan eredetileg más területeken dolgoztunk (Szatmár-Bereg, Zempléni hegyvidék, Nyírség, Tiszafüred környéke), azonnal nyilvánvalóvá vált az, hogy a mezővárosok, a szabad kerületek társadalma merőben más jellegű, sok tekintetben mentes a feudális vonásoktól, s kapitalisztikus, polgári jellegű társadalom és kultúra alakulhatott ki, már jó másfél évszázaddal a jobbágyfelszabadítás előtt, s az önigazgatás, a társadalom Lexikonok, kézikönyvek, jegyzetek Erdei Ferenc rendkívül sok mindent leírt ezekből, különböző típusait, vidékeit állapította meg az alföldi parasztságnak. Kutatásaink során azonban rá kellett jönnünk, hogy ezek a jellemzők, a különböző rétegeik aránya, viszonya közösségenként változik, hiszen a szabad közösségek lényege az, hogy a sajátos helyi tényezők szabadon érvényesülhetnek, s más-más arculatú társadalmat teremtenek meg. A már említett szerzők, s a történelem oldaláról a néprajzhoz közelítő Szabó István kollegánk, Botka János, majd Bereczki Ibolya más megyék muzeológusaival együtt (Bács-Kiskun, Pest, Heves megye) közös vállalkozásokba kezdtek, s a jászságban, a Tiszazugban, a Tisza II., vízlépcső térségében, illetve megyén kívül a KisSzabó László Kinek van igaza? Modern „poloskairtás” kiváltságos területek írásbelisége sokkal nagyobb múltra tekintett vissza, mint a kis, zárt vidékű falvaké, s lehetőség nyílott a marxizmus által is inspirált történeti szemlélet eredményes alkalmazására is. viszonylagos szabadsága sajátos és új értékeket állított elő. Ez a társadalom jóllehet polgári igényű, szerkezetű, azonban mégis — sajátos tevékenysége miatt is — megmaradt paraszti társadalomnak; sem szerkezete, sem kultúrájának jellege nem hasadt szét, nem töredezett össze, hanem parasztként idomult a polgári élethez. Maga termelte ki mindazon rétegeket, amelyek sajátos, úgynevezett parasztpolgári életvitelét a közösségen belül meg tudta valósítani (iparosság, kereskedő réteg, különböző szolgáltatások stb.). Ezeknek a rétegeknek sajátos helye és szerepe volt a közösségben, megbecsülték őket, de mégis a paraszti életet megtestesítő és eszményként hordozó gazdaréteknek volt irányító és szervező szerepe a társadalomban. Az ő érdekeit szolgálta a hivatalnokréteg éppen úgy, mint az egyház, az iparos- és kereskedőtársadalom, s az ő életvitelük jelentett eszményt a középparasztság, s a társadalom még alacsonyabb rétegei számára. kunságban, az Ipoly mentén, a Tápió vidékén, s egyedileg sok más alföldi helyen (Kecel1, Szalkszentmárton, Báránd, Szeghalom, palócvidék, Baranya, Békéscsaba, Mátészalka, Nagykőrös) végeztek kutatásokat, vettek részt egy-egy monográfia elkészítésében speciális témákkal. Ennek eredménye, hogy ma sokkal differenciáltabban látjuk a társadalmat az Alföldön, mint az úttörő Győrffy István, Erdei Ferenc, s az egyedi vonások, belső törvényszerűségek feltárása mellett, általános, a paraszti társadalom mozgás- törvényeit, sajátosságait rögzítő elméleti s a kutatásokat támogató módszertani munkákat is az asztalra tehettünk. A nagy triász. Balról jobbra: Blátby, Zlpcrnowsky, Déri Az 1930-as években jelent meg négy kötetben a magyar néprajztudomány első nagy összegzése, A magyarság néprajza. A kötet szerkesztői és alapvető fejezetének írói között ott Volt megyénk nagy szülötte, a nagykunsági származású Győrffy István is, akinek révén az Alföld néprajzi kutatása e kötetekben hangsúlyosan is helyet kapott. Újdonság volt ez akkortájt, s fel sem igen tűnt, hogy ez a sűrű mezővárosi hálózattal ellátott, a kézműiparnak olyan nagy szerepet szánó, kissé polgáriasodott kultúra társadalmilag is erősen különbözik az ország egyéb tájaitól. Egyáltalán e munkában a társadalmi rétegzettség alig kap szerepet (inkább a nemes-jobbágy eltérő kultúráját hangsúlyozza némely szerző), s szó sem lehetett arról, hogy a hagyományosan kialakult tárgyi néprajz és szellemi néprajz (folklór) mellett megjelenjék egyéb terület is. Pedig ekkor már — éppen Győrffy István tanítványai —, s az ő ösztönzésére munkába állott kutatók kezén halmozódni kezd az az anyag, amely a korábbi egységesnek tekintett népi kultúra kereteit feszegetni kezdi: Fél Edit, Kiss Lajos, Gunda Béla, Vajkai Aurél, Papp László, Bónis György, majd pár évvel később Márkus István, Kardos László, Kresz Mária, s a szegedi indíttatású Tömöri Viola és Ortutay Gyula a rétegek eltérő kultúrájára irányítja a figyelmet. A szatmári bárónő Luby Margit a parasztélet rendjét úgy írja le Győrffy István ösztönzésére, hogy az a szokások, hiedelmek, cselekmények társadalmi óldalát jeleníti meg. A debreceni Balogh István pedig a cívis város paraszttársadalmának történeti aspektusú rajzát adva tetézi meg a szociográfusok, de még Erdei Ferenc keményen harcos, gyakorlati politikai szempontokat is szem előtt tartó munkásságát. Nyilvánvalóvá válik ekkor, hogy a társadalom ismerete nélkül lehetetlen komoly és modem néprajzi kutatásokat folytatni. Győrffy követői A negyvenes évek végétől a marxizmus tovább erősítette a néprajz társadalmi szemléletét, de az ötvenes évek sematizmusa nem tudta beérlelni ezt az ígéretes eredményt. Sőt visszaszorult a szociográfiával szoros kapcsolatot fenntartó ©yőrffy- tanítványok tevékenysége is, miután „polgárinak” bélyegezték szemléletüket. A hatvanas évek társadalmi változása, az időközben megerősödött történeti szemlélet hatása a néprajzra, majd a korszerű irányok sokféle társadalmi szempontú kutatást indítottak el. Ismételten szóhoz jutottak Győrffy követői, a faluszociográfiák néprajzi oldalról érkezett művelői, s egyre fontosabbá vált egy közösség teljes rajza, azon belül a különböző társadalmi csoportok, rétegek eltérő kultúrájának leírása, sőt már e kép magyarázata is. Jelénfős anyag halmozódott immár fel, s látni lehetett, hogy egy közösség belső tagoltsága mennyire meghatározó lehet. Különösen nagy szerepet kapott e munkában az Alföld több kutatója (Balogh István, Varga Gyula, Juhász Antal, Szilágyi Miklós), hiszen itt rendkívül tagólt, összetett közösseget kellett vizsgálnia, ugyanakkor egy, a kLasz- szikus néprajz fogalmai szerint felbomlott paraszti közegben, a hagyományos kultúra elemeit már csak részHírünk nem az undorító és „vérszopó” poloska ciánnal történő irtási eljárásának korszerűsítéséről szól, hanem korunk nagy irányzatának, az elektronikai iparnak egy „csoda-bogaráról”. A különféle helyekre elrejtett miniatűr lehallgató készülékek becenevét, a „poloskát” mindannyian hallottuk már. (Szerencsére az eredeti poloskát már csak hírből ismerjük). Nos, hírünk is egy ehhez hasonló, de elektronikai „poloskáról” szól. A műsoros kazettagyártóknak nagyon fontos érdeke, hogy a gyári kazettát ne lehessen másolni. (A másolatokkal való üzletelés ugyanis ma már szinte külön iparággá fejlődött). Ezért a gyártók olyan eljárásokat alkalmaznak, hogy a videójelekhez zavaró jeleket keA nagy triász ötven éve, 1938-ban Me- ránóban, 85 éves korában halt meg Déri Miksa, aki annak a nagy triásznak volt az egyik tagja, akinek a magyar erősáramú ipar a létrejöttét és világhírét köszönhette. Zip>ernowsky Károly, Bláthy Ottó és Déri Miksa nevéhez fűződik a transzformátor és a transz- formátoros egyfázisú váltakozó áramú elosztórendszer szabadalma. Ez tette lehetővé a villamo6neregia nagyobb távolságokra való elszállítását, s ezáltal a nagyobb területek gazdaságos villamosítását. Déri Bécsben vízépítő mérnöki diplomát szerzett 1877-ben, de az elektrotechnika annyira érdekelte, hogy öntevékenyen képezte magát. 1882-ben került a Ganz Gyárba, Zip>ernowsky villamos osztályára. Az 1883-ban belépő Bláthyval Ha túlzásba viszik, káros Vérszegénység C-vitamintól A túlzásba vitt C-vitamin- fogyasztás vérszegénységet okozhat. Ezt állapították meg a corvallisi (USA) egyetem kutatói. Tizenhárom, 20—33 éves önként jelentkező férfival tíz héten át napi háromszor 500 milligramm C- vitamint nyeleitek le. Ez az ajánlott napi adagnak a sokszorosa. Ahogyan az idő múlt, a kísérleti alanyok vérében egyre csökkent a réz mennyisége, s ennek következményeképpen csökkent a cerúlopLazmin hatása is. A ceruloplazmin olyan réztartalmú fehérje, amelyre — a jelek szerint — okvetlenül szükség van az emberi szervezet egységes vasháztartásához, az új vörösvértestek képződéséhez. Eszerint azok, akik hatalmas adag C-vitaminnal akarják elkerülni a meghűlést, a náthát, azt kockáztatják, hogy szervezetükben másodlagos vashiányos vér- szegénység fejlődik ki, különösen, ha táplálékukban is kevés a réz nyomelem. Régebbi állatkísérletek szintén azt bizonyítják, hogy egy bizonyos mennyiségen felül a C-vátamin gátolja a réz hatását, és ezáltal a vörösvértestek újraképződését, még akkor is, ha kellő mennyiségű vas van a táplálékukban. vernek. Ezt nevezik elektronikai „poloskának”. Ezek a zavaró jelek a lejátszó készülékben nem vehetők észre, de nyomban életre kelnek a felvételre kapcsolt másoló készüléken, megzavarva annak szervoáramkö- rét. Eddig a gyártó ipar fejlesztéséről szóltunk, s most jön a „másolóipar” válasza, amiről a hír is szól. A Showtime cég megszerkesztette és árulja a videójel-stabilizáto- rát, amely „kiiktatja” a gyártók poloskáját. Ez az ügyes kis készülék ugyanis automatikusan helyreállítja az eltorzított videójelet, s így tisztán és élvezhetőén lehet továbbra is illegálisan másolni. Hírek szerint az érdekeltek a bírósághoz fordultak, s bíró legyen a talpán, aki eldönti majd, hogy kinek van igaza: — annak, aki „poloskát” gyárt — vagy annak, aki irtja azt... — Madarász — alakult meg az a nagy hármas, akiket a német Arnold professzor az elektrotechnika fénylő csillagainak nevezett. Déri tevékenyen részt vett mind az egyenáramú gépek, mind a váltakozó áramú motorok fejlesztésében. Egyfázisú repulziós motora a szakmai irodalomban is őrzi nevét. Tehetségét 16 találmánya bizonyítja. 1899- ben a bécsi Internacionale Napjainkat métlán nevezik az elektronizáció korának, hiszen az automatizálás és az informatika egyre gyorsuló ütemben tör be az élet minden területére. Az elektronikus elven működő egységek ma már szinte minden komolyabb műszaki tartalmú gépben, berendezésben megjelennek, s mintegy „idegrendszerrel!” ruházzák fel azokat. így képesek anyag- és energiatakarékos működésre, s ezzel teszik versenyképtelenné a régieket. Az elektronika robbanásszerű fejlődését az alábbi néhány adat is érzékelteti. 1900—1950 között még minden elemi informatikai művelethez külön eléktroncső kellett. 1948-ban jelent meg a transzformátor, majd 1960- ban az integrált áramkör és 1971 körül a mikroprocesz- szor. A miniatürizálás eredményeként 1960-ban még egy köbcenti anyag csak elemet tartalmazott, 1970-ben már ezret és 1980-ban már 1 millió volt ezek száma. Az elektronikus alapelemek Electricitats Gesellschft vezető igazgatója lett, s tudományos tevékenységét számos kitüntetéssel ismerték el. (Grand prix-díj az 1900- as pjárizsi világkiállításon, udvari tanácsosi cím). A Magyar Elektrotechnikai Egyesületnek 1903 óta tevékeny tagja volt, s a brünni műegyetem tiszteletbeli műszaki doktorrá avatta. gyártása is óriásit fejlődött. 1960-ban a Föld egy lakosára még egy a lapelem gyártás sem jutott. 1980-ban már kétezer, s 2000-re várhatóan 100 millió jut. 1949-ben az első számítógép még 30 tonna súlyú volt. (Ma a hozzá hasonló teljesítményű kb., 30 ezred része!) 1971-ben a mikroprocesszor megjelenésekor még egy 0,5 négyzet- centimétemyi szilikon „chip” 8 tranzisztort helyettesített. Ma 1 chip 1 millió tranzisztor funkcióját látja el. Ha az autóipar úgy fejlődött volna az utóbbi 70 évben, mint az elektronika, akkor ma egy Rolls-Royce luxuskocsi ára kb., 20 dollár lenne, a motorja pedig gyufafejnyi. Sebessége elérné óránként a 100 ezer kilométert, fogyasztása pjedig 3 liter lenne 1 millió kilométerre. (A legutóbbi benzin-áremelkedés miatt ez különösen érdekes!) És az elektronika fejlődése még korántsem állt meg... M. T. Az NSZK-beli Essenben készült ez a képünkön látható üvegszálas, szélvédővel és tetővel ellátott 8 kilogramm súlyú kerékpár, amellyel esőben is lehet pedálozni. Kérdésünk csupán annyi: mi történik erős szembe- és oldal- szélben? (Fotó: MTI) Egy fejlődő iparág — számokban fl miniatürizálás eredményei Videójel-stabilizátor, amely „kiiktatja a gyártók poloskáját”
