Szolnok Megyei Néplap, 1988. augusztus (39. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-24 / 202. szám
1988. AUGUSZTUS 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Királynak és kornak hű tüköré Unnep-elővel kezdődött pénteken és szombaton este a Magyar évszázadok első darabjával ért véget az a színes program, amellyel halálának 950. évfordulóján István királyra emlékezett a televízió. iMindig félő, hogy a jubileum, az ünnepi tisztelgés esetleg túlzásokra ragadtatja a tisztelgőket, s a „kötelező” ünneplés kórusába hamis hangok is vegyülnek, netán a lelkesedéstől el is torzulhat a kép, amelyet az ünnepelt személyiségről alkotnak. Ezúttal feleslegesnek bizonyult az efféle aggodalom, mert televíziónk feladatának magaslatán állva oly mértékben törekedett tudományos megalapozottsággal teljességre és tárgyilagosságra, ihogy valóban igaz és hű képet kaphattunk államalapító királyunk személyéről és történelmi szerepéről. S ami külön dicsérendő: pompásan sikerült a kor bemutatása is, amelyben István országépítő tettét véghez vitte. A magyar középkor tárgyi és szellemi csodáit ismerhettük meg, egy olykor sötétnek is mondott korszak „fényesedéit ki” a televízió képernyőjén. Történelmi helyszíneket járhattunk be, történelmi idők elevenedtek meg, de sohasem valamiféle múlt iránti nosztalgiával, megédesítve, nem holmi romantikus ábrándozással, elmerengve, hanem a mai ember realista érzékével közeledve a történtekhez, a históriához. S azzal a mohó érdeklődéssel szemlélve és értékelve a dolgokat, amellyel a ma embere mindenben azt keresi, ami számára haszonsítható — akár morális, akár szellemi értelemben. Múlt és jelen nemesen ötvöződött gondolatilag ebben a mondhatni monstre programban. A hajdani törvények felidézésekor például logikus volt rögvest szólani alkotmányújító törekvéseinkről. S ebből a szempontból is szemrevételezni ama híres Intelmeket, István királyunk Imre fiához intézett atyai tanácsait, melyben nemcsak az adott kor erkölcsei és szokásai tükröződnek, de máig érvényes igazságokra is lelhetünk. Érthető, hogy az Intelmekről külön önálló műsor is szólott, és a két nap során többször is tárgya volt a stúdióban folyó beszélgetéseknek is. Ahol és amikor neves szakemberek, az adott korszak kiváló ismerői elemezték az egyes jelenségeket. Alighanem jól bevésődhetett bennünk az Intelmeknek néhány ma is megszívlelendő gondolata, például István türelmességét kifejező igéi, vagy az idegenek, a vendégek megbecsüléséről szóló tanítása — „az egynyelvű és az egyszokású ország gyenge és esetlen” — vagy az a gondolata, melyben a hit életben tartására a mindenkori cselekvés fontosságát hangsúlyozza. Csupán egy esetben érezhettünk felesleges művészkedést, a székesfehérváriak produkciójában, amikor táncban és zenében szerették volna megeleveníteni az Intelmek gondolatait. Ez esetben mindaz, amit látványban nyújtottak, nem fejezte ki a tartalmat. Az önálló műsorként sugárzott Szent István Intelmei esetében pedig azt róhatjuk fel a filmalkotók hibájául, hogv az illusztrációként szolgáló képanyag — pl., egy régi templom alaprajza, egy román stílusú egyházi épület — a néző számára kellő ismeretek híján nem vált azonosíthatóvá, azaz idegen, ismeretlen maradt. Jól kapcsolódott egybe a közvetítéses műsor folyamán a négy helyszín: Öpusz- taszer, Budavár, Székesfehérvár és a stúdió, szinte együtt lélegeztek az adás idején. S nemcsak kellemes párbeszéd alakult ki közöttük, olykor vitába is szálltak egymással, hisz a korra vonatkozó tudományban még ma is sok a vitathatóan nyitott kérdés, s a televíziós műsor ezt sem titkolta, sőt jólesően hozott felszínre közülük nem is egyet. így a korszak egyes kérdéseinek megítélésében, egyes események értékelésében természetesen ható vitának lehettünk fültanúi. Igazi szellemi pezsgés jellemezte a Kondor Katalin és Pálfy István vezette sok órás „társalgást” — ők látták el nagy kedvvel és hozzáértéssel a házigazda-szerepet — nagyszerűen fogták egybe a sokrétű anyagot, s illesztették formás keretbe arányt és mértéket is diktálva a különböző karakterű részleteket. A tudományos hitelességet és alaposságot a stúdióban helyet foglaló Győrfy György és Gergely Jenő történész, Andrásfalvy Bertalan néprajzkutató, továbbá a közreműködő Rajeczky Benjámin zenetudós vagy Bogdán István technikatörténész biztosította. S ahol lehetett, szemléletes példával, érzékletes illusztrációval is szolgált az összeállítás. Felhangzott itt regősének idős ember ajakéról, s hallhattunk a régi táltosokról egy Szeged környéki parasztember közlésében, ősi mesterségekkel ismerkedhettünk meg, stb. Érdekesen illeszkedett a gondolatsorba a Korszakváltó vetélkedőből kiragadott néhány részlet is, amelyben a fiatalok bátran kérdeztek és őszintén beszéltek szocializmusunk mai problémáiról, s amelyben jeles közéleti személyiségek „adták ki magukat” nagy őszinteséggel a nyilvánosságnak. De volt itt aratóünnep, kenyérsütés hagyományos módra, zene, táncos és vásári forgatag, s voltak emelkedett pillanatok, koszorúzás és ünnepi beszédek, sőt istentisztelet is a Bazilika előtti térről. S mindez együttvéve mégsem valamiféle tarkaság képzetét keltette, hanem egy jól szerkesztett, átgondolt program benyomását adta. A televízió kitett magáért, a több mint hatszáz munkatárs, ennyien működtek közre a lebonyolításban. derekas munkát végzett. A tükörben, amelyet István korának, személyének és az alkotmánynapi ünnepségeknek tartottak, szinte csorbítatlanul jelent meg a megidézett kor valósága, és megcsapott bennünket a tisztelgés, ünneplés bizsergető érzülete. S ami egyáltalán nem mellékes, ez az összeállítás feltétlenül erősítette bennünk áz egységes nemzet eszméjébe vetett hitet, s .egyértelműen bátorított a legszentebbre: a nagy elődeinkéhez méltó cselekvő hazaszeretetre. Ez a mostani nagyszabású ünnepi program, amely István király emlékezetének, az alkotmány tiszteletének és a kenyér ünnepének hármas egységében született — minden bizonnyal emlékezetes eseményként marad fenn televíziónk történetében, s mostantól kezdve a széles közönség is másképpen ítéli meg az államalapító évtizedeken át meglehetősen ellentmondásosan kezelt, olykor bizonytalanságokkal körülvett (személyét, emlékét, szerepét. Tudatunkban méltó helyére került az az uralkodó, aki Pozsgay Imre beszédéből vett kifejezéssel: európai létünkről először szerzett érettségi bizonyítványt. Valkó •Mihály Kiváló Együttes lett I túrkevei népi diszitömüvészeti csoport Kunsági függönyöket és asztalterítőket vesz elő a komód aljából Szádváryné Sallai Margit (Fotó: T. K. L.) Potsdam és Tokió után Sajátos humorú grafikák Szilágyi Imre kiállítása Tiszafüreden Mától Tiszafüreden is bemutatkozik a debreceni származású grafikusművész. Szilágyi Imre, aki 1971-től állít ki rendszeresen. 1975- től a Képzőművészeti Alap tagja. Képei a Déry Múzeumban láthatók, de van belőlük Potsdamban, Tokióban is. A művész háromszor nyerte el a Káplár Miklós emlékérmet, 1984-ben kapta meg a Debreceni Országos Tárlat nívódiját, és ugyanabban az évben a Medgyessy Ferenc-díjat is. Sajátos humorú grafikai lapjai hűen tükrözik művészi hitvallását. Kiállítását ma délután 4 órakor a tiszafüredi IV. számú Általános Iskola és Szakmunkásképző (Ady E. u. 4.) aulájában Hajdú István, az intézmény igazgatója nyitja meg. Az érdeklődők — szombat és vasárnap kivételével — szeptember 7-ig ismerkedhetnek Szilágyi Imre grafikáival. Országos rocktalálkozó Orosházán, a Petőfi Művelődési Központban augusztus 27-én, szombaton, rendezik meg a 2. országos rocktalálkozót. Az amatőr zenekarok országos találkozóján 23 vidéki együttes vesz részt. A hazai műkedvelő rockzenészek szombati orosházi hangversenye reggeltől estig tart; a 2. országos rocktalálkozó a művelődési központ színház- termében este gálával zárul. | A minap az Országos Köz- művelődési Központtól levelet kaptunk, melyben az intézmény igazgatója közli velünk (és természetesen valamennyi megyei lappal), hogy az 1988-as esztendőben kik kapnak Kiváló Együttes címet. A lista mintegy negyven patinás nevet tartalmaz, s örömünkre., a várományosok között szerepelt a Túrkevei Városi Művelődési Ház népi díszítőművészeti csoportja is. A Kiváló Együttes cím köztudottan az amatőr művészeti mozgalom egyik legrangosabb, csoportok számára létrehozott elismerése. Ezt minden esztendőben harminc—negyven együttes nyerheti el folyamatos, értékes munkájával. Az idén a cím odaítélésekor a túrkevei- ekre is voksoltak az illetékesek. Ebből az alkalomból kerestük fel kevi otthonában a népi díszítőművészeti csoport vezetőjét. Szádváryné Sallai Margit népi iparművészt. — Csoportunk tagjai már 15 éve foglalkoznak hímzéssel. Annak idején tízen kezdtünk, jelenleg viszont már harmincötén vagyunk, az életkorunk 55 és 70 év között oszlik meg. A „tagsági díj” egyébként nagyon érdekesen alakult nálunk; az volt a kikötésünk, hogy minden belépni szándékozó asz- szony hozzon magával egy újat. Így aztán szépen gyarapodott a létszámunk. — Milyen típusú hímzéssel foglalkoznak? — Eleinte mindenfélével, később azonban ráálltunk a kunságira. Ügy is mondhatnám divatos szóval, hogy idővel „szakosodtunk”. A munkáink zöme dr. Fél Edit (a legnagyobb szaktekintély volt az országban) irányításával készültek. Sajnos, ő már két hónapja nem él . . . Én pedig még előbb elvégeztem egy tanfolyamot Fehér Mária tanárnőnél, aki a Jászberényi Tanítóképző Főiskolán oktat. (Az idén meg is kaptam a népi iparművész címet.) — Igazán bámulatos, hogy alig 15 esztendeje dolgoznak együtt, és máris ilyen nívós elismerésben részesülnek. — No. azért voltak előzmények is. Bizonyára nem véletlen, hogy mostanában éppen a kilencvenedik kiállításnál tartunk, s a tarsolyunkban tudunk egy országos nívódíjat, egy nyíregyházi harmadik díjat, háromnégy megyei elimerést. Idetartozik még az is. hogy őriznek tőlünk munkákat a Damjanich Múzeumban, a Karcagi Múzeumban, a Néprajzi Múzeumban Budapesten, de természetesen a helyi Finta Múzeumba is küldtünk néhány jeles darabot. — Az elkészült hímzéseknek mi lesz a sorsuk? — Egy részét otthon őrizzük, illetve kiállításokon vándoroltatjuk, a másik részét pedig múzeumoknak és más megrendelő intézményeknek juttatjuk el. Nemrégiben például a tiszavár- konyi alkotóháznak készítettünk el negyven darab kun hímzést. Ebbe azonban besegítettek a szintén általam vezetett mezőtúri szakkör tagjai is. Tizenkét asszony tizenhárom kun párnát ajándékoz a tiszaparti háznak. — Köszönöm a rövid beszélgetést, és gratulálok a Kiváló Együttes címhez a csoport valamennyi tagjának. J. J. Értékes falrész feltárása a római Colosseumnál Becslések szerint az időszámítás előtti 753-ból származik az az értékes falmaradvány, amelyet a közelmúltban találtak meg a régészek a Colosseum falai között folytatott feltárások során (M’l'I — Telefotó) Könyvsorozatok és videofilmek a politikai munkához A Reflektor Kiadó tervei Az országos pártértekezletet követően a Reflektor Kiadó célja a reformfolyamatokat rendszeresen — az ösz- szefüggések minél több oldalú bemutatásával — ismertetni. Ilyen a 6x6=-? Reformok után — Reformok előtt című kötet, amelyik hat szocialista ország — Szovjetunió, Csehszlovákia, Lengyelország, Bulgária. Jugoszlávia és Kína — reformjának történetébe avatja be az olvasót. Külön érdekessége a kötetnek, hogy Nyers Rezső és Tálas Barna beszélgetése vezeti be, ők részletesen szólnak a reformok eltérő vonásairól, a reform- folyamatok törvényszerűségeiről, a magyar tapasztalatokról. Kggzül a reform legfontosabb kérdéseit taglaló — a politikai intézményrendszer korszerűsítésének szükségességét és lehetőségét sokoldalúan tárgyaló 60 perces vi- deoműsor is. A pártértekezletről egy 90 perces video- műsoros program készül. Folyamatosan jelentetett meg anyagokat a kiadó a szocialista pluralizmus értelmezéséről. Egy-egy követésre méltó példát dolgoz fel 3x30 percben színes vi.- deofilmre — egy mezőgazda- sági termelőszövetkezet és két ipari üzem — eredményes kibontakozási útját nyomon követve. Megjelent az Erkölcs és világnézet a mai magyar társadalomban című 160 perces videoműsor is. A különböző világnézetű emberek együttműködésének kérdéseit taglalja a Közös felelősséggel című 84 perces videoműsor. A jövőnek urai vagyunk című 100 perces, két részes lírai hangvételű, történelmi áttekintést nyújtó videofilmen mutatja be a napjainkban is még sok vitát kiváltó, épülő Bős-Nagymaros vízlépcsőt. Ebben az évben ünnepeljük a magyar munkásosztály forradalmi pártja születésének 70. évfordulóját. 1918. november 24-én alakult meg a Kommunisták Magyarországi Pártja. „A vonat” című 30 perces videofilm az alakulást megelőző forradalmi harcokról, a szocialista társadalom építésének feladatairól, gondjairól szól. Ugyancsak a Magyar Kommunista Párt megalakulásának 70. évfordulójára képes album jelenik meg. Eddig alig vagy egyáltalán nem látott kép és dokumentum anyagával, valamint legújabb kutatási eredmények közreadásával segíti a XX. század 7 mozgalmas évtizedének feldolgozását mindazoknak, akiket a gazdag történelmi korszak érdekel. A magyar történelem nagy alakjai sorozat folytatása mellett még ebben az évben kiadják Az emberiség története című színes, gazdagon illusztrált sorozatot. Magyar évszázadok című kilenc kötetből álló sorozatuk pedig a magyar nemzeti történelem ezer esztendejét mutatja be. |Atévé i IkéDernyőie előtt I
