Szolnok Megyei Néplap, 1988. augusztus (39. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-22 / 200. szám
1988. AUGUSZTUS 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 VERSENY UTÁN Beszéljünk róla/ Ketten a legjobbak közül Kombájnosok, — a nyári kampányban arató-cséplő gépeken dolgozó gépszerelők, traktorosok — csaknem százan a megye téeszeiből ünneplőbe öltöztek az alkotmány ünnepét megelőző napon. A Teszöv székházába szólt a szíves meghívás, s nekik, az új kenyérért olyan sokat vállalóknak-tevők- nek szólt ott a köszönet, az elismerés. A megyei szövetség elnöksége és gazdaságpolitikai bizottsága által első ízben meghirdetett és szervezett megyei kombájnosverseny ünnepélyes értékelése után jártam a Kunszentmártoni Körösmenti Tsz-ben. Bajos lenne most már — mondta a gépműhely vezetője — csoportképet készítenem a győztes kombájnos brigád tagjairól. A legtöbben közülük most vették ki a szabadságukat. Köszönet a családoknak is — Egy heti, tíz napi szusszanást a másik nagy kampány az őszi betakarítás előtt — mondta Zsidó László gépszerelő. — A hagyományos aratóbankettunkon se tudott mindenki koccintani a jól végzett munkára. Néhá- nyan akkor még a Borsod megyeieknek segítették vissza az itt a Körös mentén végzett aratást, cséplést. — A versenybizottság a legjobbnak ítélte a tizenegy tagú brigádjuk teljesítméZsidó László: — Érik a napraforgó, azután a kukorica, október végéi? nincs meg- ál is nyét. A brigád hogyan ítéli meg a Teszöv újítását? — Az igazság az, hogy versenyszempontok nélkül is tesszük mi már vagy tíz éve együtt rendben a dolgunkat. Restelli azt minden kombájnos, ha - egy vágóasztalnyi tarlóról maréknyi elhullaj- tott szemet szed össze utána a brigádvezető. Azt se veszi szívesen egyikőnk se, ha a kombájnos társa, hazafelé biciklizve a tábla mellett rákiabálja: eltéved benne a nyúlt, akkora szalmát hagytál! A bálázók szemrehányása se hiányzik, a girbegurba szalmarendek miatt. Persze, azért csak kétszeresen odafigyeltünk most mindezekre, merthát ha azt mondják verseny, valamiféle virtus csak megmozdul az emberben. Ez a megyei verseny, azt beszéltük mi a brigádban, egy kicsit talán az eddiginél jobban ráirányította a figyelmet az aratásra, ránk, az aratókra. De tegyen meg valamit, ha megkérhetem. Ugye nem kerül az magának semmibe? írja meg a mi kö- szönetünket, is a családjainknak. Azoknak, akik a legjobb nyári üdülőidőben csak fölbukkanni láttak bennünket odahaza vagy két héten át, és gondoskodnak rólunk, hogy egyéni gondunk- bajunk ne vonja el a figyelmünket a vágóasztalról... Elköszönőben alighogy engedett a kunszentmártoni gépszerelő kézszorítása, máris nyúlt a villás kulcsért. Cserélte a tíz esztendeje hűséges és megbízható „munkatársának” a Class Domi- nátornak a dobkosarát, a vágóasztalát. Érthető az igyekezet, a nagy kánikulában sajnos lehet, hogy idejekorán vágásra-cséplésre érik a Körös mentén a napraforgó. Ugyanilyen nagy munkában találtam a Mezőtúri Dózsa Tsz gépműhelyének udvarán a megyei kombájnosverseny egyéni második helyezettjét, Horváth Lajost is. Jói fizetett a kalászos — Valamikor — emlékezett vissza a fiatalember —, amikor még SZK—4-esekkel arattunk, itt a szövetkezetben is rendeztünk házi kom- bájnosversenyt. Egy esztendőben első lettem itt a hazai pályán, akarom mondani búzamezőn. A mostani dobogós helyezésemet a 18 munkanap alatt betakarított 150 vagon búzának köszönhetem. Jól Horváth Lajos: — Ilyenkor igyekszünk úgy rendbetenni a kombájnokat, hogy zavartalan legyen a betakarítás fizetett az idén a kalászos, nem voltak gyomosak a táblák. Az eső is talán mindössze három napot hátráltatott bennünket. Arra azért büszke vagyok, hogy talán két műszakot se tett ki egészen, amit meghibásodás, ékszíjcsere. szivattyúcsere meg motollajavítás miatt állt a Class Dominátorom. — A géptelepre navigáló elnökhelyettesüktől tudom, időközben már szomszédol- tak is egy kicsit. .. — Egy kicsit?! Nyolc napig viszonoztuk a mátrano- vákiaknak az itt végzett munkájukat. Lesz is még részünk szomszédolásban, mert ha végzünk itt, a Dózsában az 1700 hektár napraforgó betakarításával, megyünk Szlovákiába. A Nagykürtösi Állami Gazdaságból szállítójárműveket küldtek hozzánk a nyári betakarításhoz, mi majd a napraforgójukat segítjük fedél alá vinni. Szóval nincs megállás. Ezért is tudtuk le a hét derekán esedékes La- jos-napot a családban most, augusztus 20-án. — Én is gratulálok hozzá, meg a második helyezéshez is. Jövőre is benevez a megyei versenybe? — Meglátjuk. Az biztos, hogy kombájnra ülök jövő nyáron is, ha egészségem lesz hozzá, akár versenyben, akár versenyen kívül. Mert aratni kell majd jövőre is. És hogy legyen mit, azon szorgoskodik már jó néhány téesztag társam. Permetezik a folyékony műtrágyát, szántják a talajt a jövő évi kenyérnekvaló alá. Temesközy Ferenc Hétezer vízminta alapján Másodosztályú a Tisza A Vízgazdálkodási Intézet összegezte a folyók, valamint a nagyobb patakok és tavak vizének minőségét ellenőrző múlt évi vizsgálatok eredményeit, s erről vízminőségi térképet készített. Ehhez összesen 250 helyen kiemelt, csaknem 7000 vízminta vizsgálati adatait használták fel. A mérésekből kitűnik. hogy a Dunában elsőosztályú tisztaságú víz érkezik a folyó magyar szakaszára, ám a Vág torkolata után másodosztályúra romlik, és csak a budapesti újabb szennyeződést követően kezdődik meg természetes öntisztulása, a szennyező anyagok elbomlása. Így Paks térségébe érve ■ megtisztul a víz és a Duna ismét elsőosztályúvá minősülve lépi át a magyar—jugoszláv országhatárt. A Duna mellékfolyói közül a Dráva a legtisztább, nagyrészt elsőosztályú és részben másodosztályú a Rába, a Marcal, s a patakok közül a Pinka és a Gyöngyös. A legjobban szennyezett az Ikva, az Által-ér, a Sió, a Kapos, valamint a Nádor-csatorna és a Sárvíz-malomcsa- torna. A Balaton vizének nagyobb része már kifogástalan, de a keszthelyi öböl térségében még kissé szeny- nyezett, s így másodosztályúvá minősült. A Velencei- tó és a tavat tápláló patakok, víztározók vizének nagyobb része másodosztályú, a tó középső szakaszán viszont tiszta, elsőosztályú a víz. A Tisza felső szakasza tiszta, s jó minőségét az erősen szennyezett Szamos és Kraszna, lejjebb pedig a Sajó és a Maros másodosztályúvá rontotta. A korábbinál szennyezettebb a Her- nád, a Szamos, a Tárná, a Berettyó és a Hármas-Körös. Kifogástalan azonban a Keleti-főcsatorna, a Fekete-, a Fehér- és a Kettős-Körös vize. Az intézet szakemberei prognózist is készítettek az 1990-ben várható helyzetről, és az addig bekövetkező változásokról. Eszerint a Duna és a Tisza középső szakaszán uralkodó marad a kissé szennyezett, tehát a másodosztályú vízminőségi állapot. Javul valamelyest a víz minősége a Zalán, a Kapóson, a Séd-, a Nádor- és a Sió-csatornán, a Hortobágy—Berettyó-főcsator- nán, de az elsőosztályú minősítést még nem éri el. A Balatonnál számolni lehet azzal, hogy tovább stabilizálódik a kedvező vízminőség, de a keszthelyi medencében csak akkor várható javulás, ha a Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer biológiai hatása az eddiginél erőteljesebben érvényesül. Megkezdődött a kender aratása A rendkívüli időjárás. a tartós kánikula, meggyorsította a kender érését. A kendertermelési rendszer szegedi központjától kapott tájékoztatás szerint a Dél-Alföl- dön megkezdték a rostnövény aratását. Szakemberek szerint jó közepes az idei termés, hektáronkénti átlagban 8,5 tonna kórót takaríthatnak be a gazdaságok. Ez annak is köszönhető, hogy a terület nagyobb részén az időjárás viszontagságait, köztük az aszályt is jól tűrő fajtákat vetettek. A szegedi kendertermelé- sí rendszer 29 partnergazdasága országszerte mintegy 4000 hektáron vetett kendert. A legtöbb rostnövény a tiszántúli megyékben terem, mivel az országnak ezen a részén találhatók a nagyobb feldolgozó üzemek. A gyárak köré centralizált termelés előnye, hogy nem kell nagy távolságra fuvarozni az óriási tömegű nyersárut, A rendelkezésre álló speciális kenderkombájnokkal tizenöt—húsz nap alatt országszerte végeznek a betakarítással. (M)értékmegőrzés, Bonfini és négy távirat Valaki egyszer azt mondta, az optimizmus azoknak a kötéltáncosoknak van fenntartva, akik védőháló nélkül dolgoznak. Nos, abban a pillanatban, amikor egy, az élet produkálta nehéz helyzetben a körülmények bizonytalanná válnak, való igaz, érezhetjük úgy magunkat, mintha egyszál sodrott dróton lépegetnénk. Marad tehát az optimizmus. Valami ilyesmi járt az eszünkben akkor, amikor kollégánk elutazott. Egy nagyon kedves, gratuláló távirat előzte meg hónapokkal az útját, amely még egyik tavaszi nemzeti ünnepünk alkalmából érkezett, abból a Dőlj megyei szerkesztőségből, amellyel régóta baráti szálak kötnek össze bennünket. Aztán egv másik érkezett ugyanonnan, amelyben egy toll- forgató munkatársunkat invitálták látogatásra. Szóval elérkezett az utazás napja. Kora hajnalban kigurult az expressz Szolnokról, és délután érkezett meg a távirat Craiovából, hogy a látogatás nem aktuális. Mitévők legyünk? Szólni az éppen úton lévő vagy talán már úticélját elérő honfitársunknak nem tudunk, marad az optimizmus. A látogatás idejére szabott hét nap gyorsan lepergett. Mint futótűz terjedt a hír szerkesztőségünkben — megérkezett. Hogy van? — kérdeztem attól, aki már találkozott vele. Ha guggol valaki, nem biztos, hogy ugrani készül — válaszolta a kérdezett, s elrobogott, ami számomra valami olyasmit jelentett, nem eszik forrón a kását, vagyis minden rendben. Később kiderült, a romániai útiélmények beszámolóját összegezte megkérdezett munkatársam, ami egy másik megközelítésben úgyis hangozhatott volna, jó volt, szép volt, a fogadtatás kellemes volt. Vagyis a dolgok elrendeződtek. Ha akkortájt nem jelennek meg újbóli hírek a falurombolásról, azt mondom, lám kötéltánc ide, kötéltánc oda, fő az optimizmus. El is készültek az útról szóló jegyzetek. Tetszettek, mert mértéktartóak voltak — szólt egy vélemény. Minthogy körülöttünk éppen ekkor nagy volt a zsivaj, elértettem a szót. Nem hallottam az m betűt. Értéktartó — véltem, s arra gondoltam, igen a régebbi vastag kötelekből, ami a két megyét összeköti, úgyszólván már csak ez a szál maradt. Fontos tehát e kapcsolat, mert értéktartó. Ha nem derült ki a későbbi mondatokból, hogy ott van még egy betű, talán eszembe sem jut, milyen fontos az értékek megőrzése, legyen az egy kapcsolat, egy épület (vagy többszáz), legyen az századokat visszahozó népszokás. Persze adódott a kérdés valóban erény-e a mértéktartás. Mondhatjuk, lám ha értéket takar igen, mire felvetődhet: miért mértéket tartani arról, amiről mértékte- lenséget bizonyítva érkeznek a hírek. Le- het-e a mi mértékünk mások számára mértékadó? Miért ék kettőnk között a mérték? Az utóbbi időben a falurombolásról szóló hírekre reagálva nem kevés az indulat szóban és leírva egyaránt. Az augusztus 20-a alkalmából elmondott ünnepi beszédek jelentős hányada foglalkozott közvetve vagy közvetlenül a romániai településpolitikával. Hogy napvilágra kerülnek a falupusztításról szóló hírek, hogy beszélünk róla, azt bizonyítja: e kérdésben is a nyilvánosság útját járja a magyar sajtó. Az indulat és csupán a falvak megszüntetéséről való beszéd azonban nem elegendő. Beszélni kell az értékekről, tudatni azt, hogyha valami elpusztul, mi vész el. Mátyás király és Ulászló udvarának itáliai humanistája, Antonius Bonfini kincses Erdélyről beszélt. Ha több könyvtárnyit kitesz csupán e kincsekből az építészeti remekek leírása, a népszokások gyűjteménye, a levéltári anyagok feldolgozása, akkor tudni kell mindenkinek, mi válik semmivé. Tudni kell az anyanyelvű írásbeliség úttörőjéről Rődi Cseh Istvánról, tudni kell a Bethlen kollégium könyvtáráról, a balázsfalvi nyomdáról. Szűrös Mátyás augusztus 20-ai ünnepi beszédében elhangzott: a civilizált nemzetek nem nézhetik tétlenül, hogyan törölnek el a föld felszínéről nekivadult indulatok mozgatta buldózerek évszázados magyar, német, román, szerb örökséget. Az ünnepet most követi egy másik, augusztus 23-án a Román Szocialista Köztársaság nemzeti ünnepe. Kollégánk vendéglátóihoz ma egy sürgöny megy, benne jókívánságokkal, feladója szerkesztőségünk, s később követi majd egy másik, tartalma hasonló ahhoz, amely hozzánk érkezett, vendégségbe invitál. Nemcsak azért, hogy ne csupán az optimizmus maradjon. Hajnal József Ahová szívesen mennek Otthont adnak, elűzik a magányt Tizenhét település tizenöt klubja Ahány ház; annyi szokás — mondják ország-világ- szerte, a Jászságban is, hogy ahány klub, annyi féle. Az idősek klubjaira gondolnak és a jó értelemben vett sokféleséget azzal magyarázzák; hogy sok ház lakóiból áll össze egy-egy klub tagsága. Több házból különböző szokásokat hoznak magukkal az idős klubtagok és hála a mindenre kiterjedő klub- programoknak, azokat meg is tarthatják. Természetesen a békés együttélést biztosító házirend és az intézmény adottságainak figyelembevételével. Mennyi gonddal jár a sokféleségek összhangjának a megteremtése — vélhetik a kívülállók. Milyen jó ilyen gondokkal küzdeni mondják a szociális ügyek ..felelősei”, és igazuk van. A bőség zavarával „birkóznak, hiszen a Jászság tizenhét telpüléséből tizenötben már van klubja az idős embereknek. Tizenöt klub, ahová több mint háromszázötven ember menekülhet a magánya elől és mentesül olyan terhes feladatoktól, amelyek már nehezére esnek az idős embereknek. A jól bevált hagyományos és a már megszokott szolgáltatások mellett újszerű adottságaikkal is kiérdemelték az „ahány annyiféle” nevet a jászsági klubok. Újszerű például a jászfény- szarui idősek klubja, amely a „napközisektől” eltérően állandó bentlakást biztosít az arra rászoruló, magányosan élő, de a megszokott otthonukat feladni nem akaró idős embereknek. A bentlakó klubtagoknak, ha honvágyuk támad, hazamehetnek, aztán néhány nap múlva visszatérnek a klubba. Ez is bentlakásos, mérsékeltebb adottságokkal. Itt a hétnek öt napián — hétfőtől péntekig — tudnak szállást biztosítani a tagoknak. Az eddigieknél többféle, az igényekhez jobban igazodó szolgáltatásokat biztosít a gazdasági központtá előlépett jánoshidai szociális intézmény. Jelenlegi adottságaival azonban nem tud szálnyíti a napi háromszori étkezés biztosításával. A tagok igényeihez igazodnak azzal, hogy kérésre hazavihető vacsorát készítenek, vagy azzal, hogy a klubtag döntheti el, hány étkezést (például csak ebédet) vesz igénybe és térít. Felbecsülhetetlen segítségnek tekintik az általában régi. komfort nélküli házakban lakó öregemberek a klubban található kényelmet. A fürdőszobákkal, mosdókkal, sok helyen mosókonyhával felszerelt intézményekben a tisztálkodás mellett az otthoni fehérneműt, ágyneműt is kimoshatják önállóan vagy a gondozónő segítségével. Vonzóvá, otthonossá teszik a klubokat a korszerű berendezések, a kényelmet szolgáló pihenőszobák, a televízió. a rádió, a lemezjátszó, a különböző társasjátékok. A hasznos időtöltést szolgálják a szakkörök, az ott készült tárgyakból rendezett kiállítások, a műsoros esek, a kirándulások. A magányt, az elhagyatottság érzését űzik el, de gyakorlati hasznuk is van. azoknak a kapcsolatoknak, amelyeket az idősek klubjai az iskolákkal, a gazdasági szervekkel, a szocialista brigádokkal alakítanak ki. A Jászságban kialakított klubhálózatról, az idős emberek részére létrehozott szociális intézményekről elmondhatjuk: ahány, annyi féle. a fő feladatokat tekintve mégis egységesek. Otthont adnak a magány elől menekülő, a megértő társaságot, a törődést, a jó szót kereső, megfáradt idős embereknek. — illés — Műemlék épületben található a jánoshidai idősek klubja. A külső tatarozás mellett a belső helyiségeket is kényelmessé és otthonossá alakították át (Fotó: Mészáros) lást biztosítani a bentlakást igénylőknek. Lényegüket, az alapvető feladatokat tekintve sokféleségük mellett azonosak is a jászsági klubok. Mindegyikük kötelességének, fontos szolgálatnak tekinti a törődést. a gondoskodást olyan megfáradt, idős emberekről, akik leromlott egészségügyi állapotuk és anyagi helyzetük miatt rászorulnak a klubok szolgáltatásaira. Valamennyi klub az otthoni háztartási munkát köny-
