Szolnok Megyei Néplap, 1988. augusztus (39. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-20 / 199. szám

10 Barangolás a megyében 1988. AUGUSZTUS 20. Egy templomnak nem le­hetnek hétköznapjai. Ahová a csodatevés reményéért jár a hívő, ott mindig hinni kell a földöntúli erők közelségét. Márpedig az ember földhöz­ragadt tevés-vevése oszlat­ja a varázst. Mégis, néha ráfér a fölújítás a hitélet relikviáira: bármily szent­ségtörő, szorgos asszonybe- zek porolják az oltárt, fé­nyesítik a gyertyatartókat. Kezük nyomán apró csil­lagszórók gyúLnak. Buzgó férfiak gereblyézik a gazt az újszászi templom kertjé­ben, hogy méltó környeze­tet biztosítsanak Szent Ist­ván napjára a búcsúinak és a templomdombi körmenet- nek. Szent István király napján Búcsúra készül Ujszász ... minden nagy ünnep előtt rendet teszünk itt, a templomban, — mondja a 82 éves Csömör Imréné A sekrestyé­ben a jól végzett munka öröme fénylik az arco­kon. A 82 éves Csömör Imréné eltartja magától az ezüst kegytár­gyat és szétterülő mosollyal gyö­nyörködik a csil­logó végered­ményben. — Jövünk min­den nagy ünnep előtt és rendet te­szünk itt, a temp­lomban. Nem kell toborozni senkit, valamennyi asz- szony tudja, hogy amit használnák az porosodik is. Ilyenkor hát szi- dolozunk, takarí­tunk. Hanem amikor megpil­lantom a templo­mot teljes pom­pájában amint tündöklik az oltár, illatozik a sok-sok vi­rág, olyan öröm fog el, mint­ha a sajátom lenne. — Mióta látogatója az is­ten házának? — Már gyermekkorom óta, pedig az nem most volt. Sajnos, egyre kevesebben járunk rendszeresen. Ügy van ez, ahogy az atya mondta: vannak akik agyon dolgozzák -magukat szomba­ton meg vasárnap, és hétfőn mennek vissza a munka­helyükre pihenni... Az újszászi plébánián István király szellemét pró­bálom megidézni, ám vá­ratlanul a második világhá­ború emléke rohan meg. A sárgult, fosztó matriikulálkat golyó lyukasztotta, szilánk vágta át és ahogy forgatom a sérült táblás könyveket, szinte tapintani vélem a re- pesz hideg vasát, a lövedék ólomsúlyos magját és ér­zem, amint a lapok közül kénes lőporfüst szálldos. Dr. Mandula József plébá­nos számára csak hallomás­ból ismert egykori elődjé­nek, Prakker István plébá­nosnak a halála. A háború alatt katonai megfigyelő fészkelte be magát a domb­ra épült templom tornyába, és mint ilyen, célponttá vált az ellenség számára. Találat érte a tornyot és a plébáni­át is: a plébános, a testvére és egy menékült pap társ a éppen vacsorázott, amikor becsapott az akna. A to­rony Is leégett és mint a község történetében már annyiszor, 1946-ban ismét újjá kellett építeni a temp­lomot. — A Szent István oltal­mába ajánlott templomot hányszor porlasztotta el a történelem ? — kérdem Mandula József plébánost, és a vállasz a mai Üjszász tömör históriája lehetne. — Már az 1347 évi ok­mányokiban szerepel a Zaas nevű település, amelynek kőtemploma volt. A török hódoltság alatt aztán telje­sen elpusztult a falu és a földdel lett egyenlő a templom is. Az Orczy csa­lád 1727-ben kihalt puszta­ságként vásárolta meg Űj- szász mai helyét és Orczy István István királyunk em­lékezetére 1740-ben építte­tett templomot, melyhez a tornyot 1743-ban emelték. Éktől számítják jeles ün­nepnek nálunk augusztus 20-át, István 'királyunk nap­ját. — Időzzünk el egy kicsit a falu történelménél: a kö­zelmúltban nyílt meg a Szász étterem, ami azt su­gallja, mintha a község a szász betelepülőktől kapta volna a nevét. A plébános tiltakozik. — Erről nekem egészen más a véleményem: a tele­pülést Zaasnak hívták már akikor is, amikor jászok lak­ták és nagy biztonsággal va­lószínűsíthető, hogy e név­től kell származtatni a mai Üjszász elnevezését is. Nos, ezen hosszan elvitat­koznának a történészek, ugyanis véleményük szerint a magát legkézenfekvőbben kínáló etimológiai megoldás vezeti leginkább félre a múltban kutatót. — A községben egyébként érezhető a Szent István kul­tusz? —• A környékünkön nem egy egyházközség választot­ta védőszentjének nagy ki­rályunkat: augusztus 20-án tartják a búcsút Abonyban, Tiszai öldváron és Száj ól­ban is. Ennek ellenére ven­dégekben itt sem lesz hiány. A mi templomunkban ven­dégszónok, dr. Visnyei Lajos veresegyházi plébános tart­ja a misét és ez a változa­tosság mindig is megnöveli az érdeklődést. •— A búcsú népünnepélyé­hez és a körmenethez kell-e engedélyt kérpi valahon­nan? — Engedélyt nem kérünk, a helyi tanácsnál és a rendőrőrsön tudomásul vé­tel végett bejelentjük. Első­sorban praktikus szempont­ból, hogy a közlekedés szer­vezésében legyenek a se­gítségünkre. Ha arra is gondol, hogy esetleg a hi­vatal bármikor akadályozta volna a hívőket a hagyo­mány ápolásában, úgy el­mondhatom, hogy erre sem mostanság, de tudomásom szerint korábban sem volt példa. — Úgy tudom, az újszá- sziak szép számban tiszte­legtek a szent jobb ereklyé­je előtt. — Egyházközségünket meghívták Vácra, amikor István királyunk bebalzsa­mozott jobb keze a városba érkezett. Három busszal mentünk egyházmegyénk sízékhelyére, és akkora tö­meg várta már az ereklyét, hogy mi, . meghívottak alig tudtunk a közelébe férkőz­ni. Mi több, jómagam, aki­nek szerepe is volt az ün­nepi ceremóniában, csak közelharc árán jutottam el az oltárhoz. Mindezt nem panaszként mondom, hiszen a hallatlan nagy érdeklődés felemelő érzéssel töltött el. Évtizedekkel ezelőtt elkép­zelni sem lehetett, hogy az állaim ilyen megértéssel fo­gjad egy egyházi rendez­vényt. A hívők még arra is felfigyeltek, hogy a rend­őrök milyen kultúráltan se­gítették a rend fenntartá­sát, és minő előzékenyen látták el feladatukat. Az idei búcsú kissé kö­rülményes lesz a község számára. Alig van olyan ut­ca Üjszászon, ahol ne dol­goznának az árkokban víz­gáz vagy telefonvezeték Buzgó férfiak gereblyézik a gazt a templomkertben A Kossuth Lajos utcában építésén, így a forgalom már igazán „városi.” Le­zárt utcák, terelő utak, fól- nyomsávra szűkített föld­utak teszik próbára majd a búcsú résztvevőinek lelemé­nyességét. Kissé ennek az urbanizációs nekibuzdu­lásnak lett a mártírja Bar­iba József nyugdíjas is. — Szeptember 19-én lesz egy éve, hogy a cigány lo­... nem egy egyházközség választotta védöszentjének nagy királyunkat... va megvadult, kitérni nem tudtam az árok miatt, így átment rajtam a kocsi is, ló is. Hetvenkét évesen tíz hétig voltam a kórházban, az átfúrt lábamnál fogva felfüggesztve. Sókat már nem adtak volna érteim, hi­szen a medencecsontom da­rabokra tört, aztán hát csak itt vagyok, biciklin járok, ha óvatosan is. Én is, a fe­leségem is templomosok voltunk világ életünkben, és most itt vagyunk vénsé- günkre nyomoréban. De ha azt mondom, ott is marad­hattam volna, hát csoda hogy élek. Hála istennek és a védőszentnek, meggyó­gyultam. — Józsi bácsi, hogy em­lékszik vissza a régi idők búcsúira? — A mostani benzinkút környékén álltak a sátrak, hullámzott a nép az utcá­kon, nyíltak a bugyeUárisok az árusok előtt, mindenki haza jött, aki érdekelve volt valamicskét is családilag a a községben. Jötték a né­pek Györgyéről lobogókkal, énelkelve. Ment ez az ün­nepség minden korban. Jó, volt Olyan is, hogy amikor a körmenet elhaladt a kocsma előtt, az ajtóból va­lamelyik részeg odakiáltott valami rosszízű megjegy­zést, de ez a hívőiket nem zavarta. A Bartha család számára alighanem mozgalmas lesz, augausztus 20-a. A parányi virágból tjükban ezer szín­ben pompáznak a nap vi­rág-aktualitásai. És a haza- látogatók aligha mennék a vendégségbe üres kézzel. Nézem a 103 éves katoli­kus templomot, melynek építésénél 1885-ben az egész falu összefogott, akinek fo­gatja volt ingyen fuvarral hordta a földet, hogy domb­ra épülhessen, a régi he­lyére — fölé. És hát ez a nagy összefogás lett a vesz­te a templomnak és a plé­bánosának: az Alföldön e magaslatot a háborúban persze, hogy figyelőál lásnak használták, ahonnan tüzet A sárgult matrikulákat go­lyó lyukasztotta. A képen dr. Mandula József plébános lehetett vezényelni és kö­zölni a pontos lőelemeket. Innen pedig a gyújtólöve­dék meg az akna egyenes következmény volt. A 'kánikulai melegből az Orczy kripta hűsébe alá- szállva megborzong az em­ber. Emlékeim kelléktárá­ban egy hiteles István 'ki­rály kép után kutatnék. Gyermekkorom hittan­könyveiben a boltozatos ko- ponyájú, s zafcállas szent é gre szegezett, áhítatos pillantá­sával besorakoztatott a li- lomkezű szentasszonyok so­rába. Később a kemény uralkodó került előtérbe, aki alacsony homlokával, mdkány alakjával a pogány őse:t idézte. Volt, amikor a kereszt — volt amikor a kard jutott a kepéken, a szobrokon kezeügyébe. „Légy türelmes mindenek­hez nemcsak a hatalmasok­hoz, hanem azokhoz. akik nem férnek a hatalomhoz. Aztán légy erős, nehogy a szerencse túlságosan felves­sen, vagy a balsors letaszít­son.” Az Intelmei nyomán mindenesetre mindkét ben­nünk élő képnek hitele van. Miként tovább él az a ket­tősség is, hogy a véreskezű­nek mondott király csodá­sain épen maradt jobbja fö­lé ötszáz év múlva emelt templomot az utókor hálás kegyelete. Furcsa Kálmán, az egy­háztanács elnöke a portája előtt tesz rendet. Kicsit a k'ásott gödör „álcázását” végzi: ha jönnek a vendé­gek a búcsúra, ne riassza vissza őket az urbanizációs fölíordulás. Ha már bent mire ő rövid számvetés után kivágja: — Hát nem olyan nehéz úgy harminc emberre számítunk, de a gyerekek­kel együtt lesz az több is. Jászfelsőszentigyörgy, 7.agy- varékas adja a legtöbb ro­kont. — És mit ad a házigazda vendégeinek? ■— Már kinéztem egy jó­kora birkát, azt áldozzuk fel a búcsú oltárán. Persze két hatalmas kakast is hiz­laltam, de csirke meg tyúk is pusztul. Déhát a fogáso­kat finomítani is kell: jön az egyik sógorasszony, ő nem szereti a tojást a préz- liihez a rántotthúsnál, hát akkor ő anélkül kapja. A másik csirkehúshoz ragasz­kodik — lesz az is. De a gyerek a legkülönösebb. Ha az egyik sárga hűsítőt iszik, akkor mindenkinek az kell. Aztán belekóstolnak a má­sikba, ha látják, hogy va­lamelyik azt vette sorra. Végül ott hagyják ezt is, azt is. Most úgy döntöttem, hogy a lurkóknak egyfajta ital lesz és punktum! A férfiakkal nem lesz gond, ők aLighanem kitartanak a sörnél; készítettem is öt lá­dát, de aiki fröccsöt óhajt, az sem marad szotmjan. In­dulásnak persze egy 'kis szíverősítőt... Furcsa Kálmán, az egyház­tanács elnöke — Súlyos, országos gon­dok” ezek, dehát alighanem erre van kitalálva a vendé­gek jövése menése. Furcsa Kálmán nagyot nevet. — Erre is, meg arra is, hogy ilyenkor végigjárják a rokonságot, a temetőben meglátogatják a sírokat. Egyszóval keli ez ahhoz, hogy ne feledjék egymást a legközelebbi összetartózók. — ön az egyház és a har­minc tagú egyháztanács kö­zött olyan közösségi megbí­zott. Mi lenne a körülhatá­rolt feladata? — Kényes tennivalóm biztosan akkor lenne, ha bármiféle ellentét merülne fél az egyház és az állam­igazgatás között. Ilyen nincs: ha eljön az ideje a hittan beínatásmak, rendben megtörténik. Ha a hitokta­tás óráira kerül sor, akad hely a tanulók számára, Megszépül a templom belseje Pend lesz,!—mert az lesz, ;— legyen takaros az utca bejá­rata is. Az erőtől duzzadó nyugdíjas férfi aktív korá­ban a Máitravidóki Bá­nyáknál volt nehézgépkeze­lő. Mi tagadás, egy bá­nyászt, aki ráadásul nehéz­gépet kezei, ilyennek kép­zel az ember. — Hány vendéget vár? — kérdem a házigazdát, Fotó: Tarpai Z. ahol leüljenek. Azt nem mondom, hogy mindenki meggyőződésből segíti az egyázi munkát, de csorbát a vallásgyakorlás nem szen­ved. Ügy látom, István ki­rály körül most körben áll az ország. A búcsú a védő­szentünk ünnepén hát olyan llesz, amilyen rég nem volt! Palágyi Béla

Next

/
Thumbnails
Contents