Szolnok Megyei Néplap, 1988. augusztus (39. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-16 / 195. szám

1988. AUGUSZTUS 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 AZ ALAPSZERVEZETI MUNKA ÚTJAI Búcsú az operativitástól Bevált a kordona&jjüborka Örményesen A sok zöldség disznót Qyöz? Ebben a faluban van any- nyi disznó, mint ember — hallom a település határát művelő örményesi Üj Élet Tsz egyik szakvezetőjétől. Sietek pontosítani a megál­lapítást: disznó annyit tesz, mint sertés; az összehasonlí­tás pedig úgy igaz, hogy a nem egészen kétezer lélek­számú községben évente két­ezernél jóval több olyan vá­gósertés kerül ki a porták­ról, amelyeket a téeszen ke­resztül értékesítenek a ta­gok és a kívülállók. Nem be­szélve még a szabadpiacon eladásra kerülő ugyancsak nem kevés süldőről, hízóról, kocáról. A közös gazdaság eszten­dőnként! 14 és félmilliós ház­táji forgalmának nagyobb hányadát az általa integrált kisüzemi sertéstartás produ­kálja. A feldolgozóiparnak értékesített hízónként átla­gosan 600 forintos jövedel­met számolva, egy évben megközelítőleg egymillió 200 ezer forint kiegészítő jövede­lemhez juthatnak a téeszta- gok. A szövetkezet ehhez — a felvásárlás és az értékesí­tés bonyolításán túl — a te­nyészállatok és a takarmány beszerzésében segít a terme­lőknek. A „sertéskultusz” ar­ra enged következtetni, hogy a megye legkisebb, kétezer hektáron gazdálkodó téeszé- nek százhuszonegy tagja na­gyobb részt kukorica és egyéb abraknakvaló ter­mesztésével hasznosítja a közös munkája után járó háztáji földterületét. Szó sincs erről, merthogy úgy tűnik: örményesen a sok zöldség disznót győz. Kétségtelen ugyanis, hogy jóval igényesebb és kevésbé biztonságosabb a fűszerpap­rika- vagy a vöröshagyma- termesztés, mint a sertéshiz­lalás. Csakhogy amíg a hat­ezer négyzetméter háztáji földön félesztendei munká­val a két növénnyel foglal­kozók 35—40 ezer forint plusz jövedelemre tehetnek szert, ugyanezért a pénzért egész éven át kell bajlódni­uk 60—100 sertéssel. Az intenzív háztáji üze­men belüli propagandája nem pusztába kiáltott szó az örményesi határban. Tizen­két hektárnyi területen már eddig is sokféle zöldségnö­vényt termesztettek a tagok konzervgyári feldolgozásra vagy vetőmagnak. Miután a sertéstartás .jövedelmezősé­gét mindinkább rontja a rá­fordítások, például a takar­mányárak növekedése, új, a háztájiban kifizetődő, biz­tonsággal értékesíthető nö­vény után néztek a téesz szakemberei. Kilenc téesz- tag vállalkozott az idén ar­ra, hogy 6—700 négyzetmé­ternyi területen kordonos uborkát termesszen. Nö­vényápolás, növényvédelem és a folyamatos — kétna- ponkénti — betakarítás szempontjából rendkívül munkaigényes kultúra, de a téeszbeliek számításai sze­nyossággal azt is meg tudja fogalmazni, hogy a jövőben melyek azok a magatartás- formák, amelyeket a gazda­ság honorálni fog. „Nálunk sajnos az ostoba­ságnak nincsen meg a ter­mészetes büntetése, sőt, sok­szor az okos rátartiság ha­marább megbosszulja ma­gát. mint a langyos kénye­lem” — panaszkodott nekem egy gazdaságpolitikai titkár, azt fejtegetve, hogy számá­ra a feladat éppen az. hogy a konkrét beavatkozást előz­ze meg egy olyan aktív poli­tikai munka, amely éppen a felülről érkező intenció­kat teszi fölöslegessé. Igye­keznek például megszüntetni az üzemi pártbizottságok kétarcúságát az áremelések esetében. Szerveztek egy ke- rekasztal-beszélgetést s a résztvevőknek ott, egymás előtt kellett rádöbbenniük arra a pofonegyszerű tételre, hogy aki termelőként árat emel az előbb-utóbb fo­gyasztóként is szembe találja magát vele. Jelenleg nagyon könnyű elfogadtatni a vál­lalati dolgozóval azt, hogy kérjünk több pénzt az anya­gért, a termékért, mint ed­dig. hiszen a munkás ettől remél nagyobb fizetést. Csakhogy kilép a gyárkapun, s átvedlik fogyasztóvá, ész­reveszi. hogy a több pénz már megint kevesebbet ér. Márpedig, aki mondjuk a bőrgyárban árat emel. ne le­pődjön meg azon, hogy drá­gább lett a cipő! A PÁRTMUNKA- KATALIZÁTOR Természetesen a nagyobb önállóság az üzemi pártbi­zottságokat is érinti. Nekik kell kitalálniuk, hogy az adott helyen, az adott felté­telek között, mit szükséges tenniük. Az igazi siker az lenne, ha ebbe az önállóság­ba anélkül is bele tudnának kapaszkodni, hogy mindun­talan igényelnék a felülről érkező utasítások mankóit. Mert sok funkcionárius még ma is úgy képzeli el a fel­adatkörét, hogy az igazgató és a társai képviselik a vál­lalati érdeket, a párttitkár pedig, mint a népgazdaság érdekének egyedüli letéte­ményese fölkiált: ácsi. ezt nem szabad! Az ilyesfajta szerepfelfogásból csak torz dolgok születhetnek, hiszen az adott kollektíva számára az optimális irány: a min­denkori érvényes közgazda- sági és jogi szabályozás ke­retei közé illeszthető vállala­ti érdek. Ennek elemző meg­fogalmazása, s végrehajtása a legfontosabb, ebben kell közös nevezőre jutni, eléré­sét mindenkinek a maga esz­közeivel támogatni. Ez sem kevésbé operatív teendő, mint részkérdések eldöntése­kor utasításokkal élni. A pártmunka a gazdaságban amolyan katalizátor, segít egymásra találni elemeket, erősít óhajtott, s gyengít nem kívánt folyamatokat. „Az átfogóan kialakított fordulat politikai feltételeit kell megteremteniük. ITT és MOST — azaz konkrét he­lyeken és konkrét formában segíteni az egészséges törek­vések valóra váltását, s je­lezni. hogy hol tapasztalunk káros megnyilvánulásokat, amelyek sohasem öncélúan, hanem valami végett szület­nek, s csak a valamin vál­toztatva lehet visszaszoríta­ni őket...” — vallja a párt­munkás. aki bizton állítja, hogy sró sincs a hatalom föladásáról, a termelésből való kivonulásról, inkább egy másfajta, korszerűbb munkastílusról, a hatalom gyakorlása áramvonalasabb módjáról, amelyik hagyja, hogy az igazgató, igazgasson, addig, amíg jól igazgat, s nem ad a párttitkár kezébe olyan jogosítványt, amellyel a termelésnek amolyan poli­tikai biztosa, komisszárja le­het. Tudniillik a párt vezető szerepének az országban, s nem a vállalatoknál kell ér­vényesülnie. X. E, Amikor a cukorrépa fölvá­sárlási árát rosszul állapí­tottak meg, s a gazdaságok visszafogták a termesztését, a minisztérium a pártbizott­ságokat kérte fel, hogy has­sanak oda — a szövetkeze­tek vessenek több cukorré­pát. Megszokottá vált az is, hogy a megyei, a városi párttestületek határozzák meg egy-egy vidék üzemei­nek éves tervét s a mutató­kat szorgosan összesítve máris kezünkben volt az adat: évente ennyit fejlő­dött a terület ipara. A be­avatkozás eszközei persze szinte minden terméket, ter­ményt, munkasikert vagy kudarcot politikai szintig emeltek — így előbb-utóbb nemcsak bizonyos növények kaptak „politikai súlyt”, ha­nem az olcsó áruk, az ex­portra szánt portékák meny- nyisége. minősége, a határ­idők be nem tartása is a pártbizottságok titkárainál csörrentette meg először a telefont. FÜLBESÚGÁSRA VÁRVA rint a többi tag számára is vonzó haszonnal biztat. A napokban kezdődött az uborkaszüret örményesen. A kordonokra kapaszkodó, táp­anyagok kijuttatására is al­kalmas csepegtető berende­zésekkel öntözött tövekről eddig három és fél tonna sa­vanyúságnak valót értékesí­tettek. A termés felét első osztályú méretben és annak megfelelő áron, azaz kilón­ként 16 forint 50 fillérért vették át. Országos átlagok­kal — négyzetméterenként 17 kilogrammos terméssel és 10 forintos kilogrammonkén­ti átlagárral — számolva te­hát a kordonos uborka ter­mesztésével a mintegy há­rom hónapos tenyészidő alatt — igaz a szabadidejük jóval intenzívebb kihaszná­lásával — lényegesen na­gyobb kiegészítő jövedelem­re tehetnek szert a téeszta- gok, mint a sertéshizlalás­sal. Nem elhanyagolható szem­pont az a tény sem, hogy megyénkbeli feldolgozóüzem, a Cibakházi Vörös Csillag Tsz savanyítóüzeme részére termelnek alapanyagot az örményesi téesztagok. Még örvendetesebb lenne, ha nem a Nádor Részvénytársaság közvetítésével tennék azt, hanem közvetlen szerződéses formában találna egymásra a zöldségtermesztési verti­kum két — egymástól talán félszáz kilométerre sem lévő — pólusa. T. F. Törley pezsgő az Egyesült Államokba A Hungarovin Borgazda­sági Kombinát Törley gyá­rából hamarosan útnak in­dítják az első pezsgőszállít­mányt az Egyesült Államok­ba. A New York-i Vintners céggel kötött, három évre szóló megállapodás alapján évente 500 ezer palack Pierre Corbeau elnevezésű, speciális érlelésű száraz pezsgőt küldenek az Egye­sült Államokba a Monimpex közreműködésével. Néhány évvel ezelőtt, az önállóság térhódításakor egyre többször fogalmazó­dott meg a kívánalom: a ré­gi értelemben vett operativi­tásnak mondjanak búcsút az apparátusok, a párt ne akar­jon termelésirányítóként működni. Ahogy e véleke­dések hangot kaptak, úgy erősödött néhány funkcio­náriusban a félelem, mely­nek tartalmat az adott, hogy e koncepcióba belemagya­rázták: a párt vonuljon ki a gazdaságból! Ettől persze már csak egy lépés a hata­lom föladása, hiszen a gaz­daság vezérlése egyike a leg- megfoghatóbb hatalmi esz­köznek. Alaptalan volt-e a féle­lem? Tény. hogy értelmezés­beli különbségeket bőven regisztrálhattak a kutatók, hiszen jócskán akadtak szél­sőséges nézetek a másik ol­dalon is, s ezek valóban azt hirdették, hogy a pártnak nem elég a régi értelemben vett operativitást föladni.- a közvetlen beavatkozásoktól tartózkodni, a gazdaságot — megfosztva azt politikai tar­talmától — mindenestől át kell adni az állami szférá­nak, illetőleg maguknak a vállalatoknak. Vitathatatlan, hogy a gaz­daságfejlesztés, az elképzelé­sek, az irányok meghatáro­zása messze nem „politika- mentes”, hiszen a termelési viszonyok a társadalmi be­rendezkedés meghatározói. Az új szerep lényege, hogy a gazdaságpolitika általános kidolgozása és a vezető sze­rep az MSZMP-é, de ez nem jelenti azt, hogy adott terü­leten a megyei, a v|rosi. községi, esetleg üzemi párt- bizottságoké. A megfogalma­zott tennivalók kormányzati intézkedéseket és megfelelő vállalati, szövetkezeti hozzá­állást követelnek. A helyi pártbizottságoknak talán legfontosabb feladata olyan közeget teremteni, ahol san- daság, gyanúsítgatás és irigység nélkül érvényesül­het az előrevivő szándék, ahol'a lehető legobjektívebb a teljesítmények mérése, nem befolyásolja azt szemé­lyes kapcsolat, múltbéli ér­dem. Aki ebből arra követ­keztet, hogy a helyi pártbi­zottságoknak így nem ma­az ipar és a mezőgazdaság eredményei a szolgáltatások nívója, az infrastruktúra fejlettsége kihat minden­napjainkra, s a külkereske­delmet — a bezártságot vagy nyitottságra való törekvést — sem lehet pusztán keres­kedelmi gyakorlatként érté­kelni. Az viszont szintén nyil­vánvaló. hogy az üzemek és a termelőszövetkezetek ügye­ibe káros a folytonos poli­tikai beavatkozás, egyrészt, mert elmossa a felelősséget, másrészt, mert gáncsot vet az önállóságnak, a piaci mechanizmusok érvényesülé­sének és nem utolsósorban megkérdőjelezi a helyi veze­tés rátermettségét. Ez utób­bit sokszor megtehetné — mondhatnánk joggal, ám e megállapítás öszekapcsolása a beavatkozással hamis, fél­revezető, bár alighanem gyakorta előforduló logika. Néhol pontosan azért vált­ják le az igazgatót, mert ve­le (általa?) — a gyárkapun kívülről lehet irányítani a céget, s az sem tagadható, hogy korábban ez is szem­pontja lehetett a káderkivá­lasztásnak. A sokat emlege­tett nehéz emberek tudniil­lik egyáltalán nem voltak „nehezek”, csupán nem vol­tak hajlandók fülbesúgásra, felülről érkező instrukciók­ra várni, saját elgondolásuk megvalósításán fáradozva ütköztek minduntalan aka­dályokba. rád más dolguk, mint a nép- gazdasági érdekek mechani­kus érvényesítése — az is téved. A központi irányítás és a területi szervek kontak­tustartása nem feltétlen egy­irányú kapcsolat, ahogy az országos és a területi érdek egyeztetése sem abból áll. hogy fogjuk az országos ér­deket és jó magasan a terü­leti fölé helyezzük. Termé­szetesen e kétirányú infor­mációáramláshoz érthető be­szédre és érzékeny fülre van szükség itt és ott is. Az üze­netek nem lehetnek légből kapottak, s nem szállhatnak a légbe visszhang nélkül, ideális esetben viszont egy- egy pártbizottság abban a helyzetben van, hogy sok mindenre rálát, képes a ka­pott információkat szinteti­zálni, s több-kevesebb bizo­Megkezdődött a paprikaszezon a Kecskeméti Kon­zervgyár tiszakür- ti telepén is. Je­lenleg a környező termelőszövet­kezetekből szer­ződés alapján ér­kezik a tölteniva- ló paprika, ame­lyet érlelő tartá­lyokba raknak. A további feldolgo­zásra télen kerül sor (Fotó: T, Z.) Találmányok exportja Eladják a tudást Az egyéni feltalálók jelen­tős találmányainak exportá­lását is vállalja a közelmúlt­ban megalakult Szellemi Termék Értékesítő GT. A MTESZ, valamint a Licencia Találmányokat Értékesítő és Innovációs Külkereskedelmi Vállalat azonos arányú tö­kével létrehozott gazdasági társasága együttműködik azokkal az állampolgárok­kal, akik magánemberként kívánják találmányukat ér­tékesíteni. A külkereskedők mindenekelőtt a MTESZ 34 tagegyesületében tömörült 170 ezer műszaki szakember szellemi termékét exportál­ják. A gazdasági társaság foglalkozik a kutatóintéze­tek és vállalatok tulajdoná­ban lévő találmányok, tech­nológiai eljárások, valamint referencia termékek külföl­di eladásával is. A gazdasági társaság gör­dülékenyebbé teszi azt az utat, amelyet a műszaki szakembereknek be kell jár­ni találmányuk elfogadtatá­sáért. Az új szellemi alkotá­sok kötelező minőségi vizs­gálatáról a feltaláló helyett a gazdasági társaság gondos­kodik. Az alig pár hónapja létező Szellemi Termék Értékesítő GT. a MTESZ pályázataira beküldött pályamunkák kö­zül több mint 600-nak a mű­szaki leírását gyűjtötte ösz- sze. A gazdasági társaság felkérésére szakértők jelöl­ték ki a találmányok, tech­nológiák és termékek közül azokat, amelyek külföldön is piacképesek. A szakértői csoport ágazatonkénti cso­portosításban együttesen 150 ilyen pályamunkát talált, s minősítésüket átadta a gaz­dasági társaságnak. A gazdasági társaság eze­ket más találmányokkal együtt külföldi szakkiállítá­sokon bemutatja, s lehetőség szerint értékesíti. Ezen kívül kihasználja azt, hogy a MTESZ 100 ország mérnök- szervezetével tart fenn kap­csolatot, s ezen az úton is is­mertté teszi magyar felta­lálók eredményeit. Megbízást kapott a GT. egyebek között a nyíregyhá­zi megyei kórház orvos-fel­találó csoportjától, hogy ex­portálja az általuk kifejlesz­tett nukleáris medicina be­rendezést. Ezzel a számító- gépes rendszerrel a beteg nyolcféle életfunkcióját lehet egyszerre vizsgálni, ami kü­lönösen a balesetet szenve­detteknél előnyös. Előrehaladott tárgyaláso­kat folytat a gazdasági tár­saság a svéd Air Center cég­gel, amely veszélyes hulladé­kok égetésére szolgáló ke­mencék gyártására keres magyar vállalkozót. A Szellemi Termék Érté­kesítő GT. kapcsolatba lé­pett az innsbrucki Műszaki Egyetem Építőanyagipari Intézetével is, s együtt lép­nek piacra a betonszerkeze­tek megerősítésére kifejlesz­tett úgynevezett lőttbeton technológiával. TERMELŐBŐL FOGYASZTÓ

Next

/
Thumbnails
Contents