Szolnok Megyei Néplap, 1988. augusztus (39. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-02 / 183. szám
1988. AUGUSZTUS 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A MEGSZOKOTT NYITÁNY Sorállás, nagy tömeg a nyári vásár első napján A 3-as számú méterárubolt a Kossuth Lajos utcában félmillió forintos értékű árukészlettel várja a nyári vásárra betérőket. Padlószőnyeg, bútorvelúr, jersey és más szövetárukat kínálnak 30 százalékos engedménnyel, amíg a készlet tart Augusztus 1—13. között szezonvégi kiárusítást, nyári vásárt rendez a kereskedelem. Az első napon, nyitás idején jártunk a szolnoki szaküzletekben és áruházakban. Nem gondoltuk, hogy annyi lesz a vásárló, hogy sok helyen már a nyitás előtt sorok állnak bebocsátásra várva. A Centrumban sok nyugdíjas válogatott a nyári, olcsó ruhák között (Fotó: Mészáros János) Végre, csakhogy ezt is megértük! A Sztárban édesanyák állják körbe a negyven százalékkal olcsóbb gyerekszandálokat Várakozók a Kristály cipőbolt előtt. Nem hiába vártak, a szaküzletben minden férfi ég női szandál olcsóbb 30 százalékkal — amíg van belőle. Nyolcszáz- hetvenezer forintos az árukészlet Pályázat a megye szakembereinek Biotechnológia a gyakorlatban A Szolnok Megyei Tanács mezőgazdasági és élelmezés- ügyi osztálya és a KISZ Szolnok Megyei Bizottsága pályázatot hirdet a biotechnológiai eljárások megismerését és elterjesztését elősegítő megoldások bemutatására. A pályázat célja a biotechnológia fejlődését szolgáló olyán elképzelések ismertetése, amelyek alkalmazása segíti a jelenlegi megyei eredmények bemutatását, korszerű technológiák meghonosítását, melyek alkalmazásával versenyképes termékek és eljárások kerülnek előállításra és széles körű elterjesztésre. Pályázni lehet olyan, a gyakorlatban alkalmazott, bevált eljárás, berendezés leírásával és annak továbbfejlesztésével, amelyeket megvalósítottak vagy megvalósítás előtt állnak, illetve amelyek a termelők körében elterjeszthetek. Témakörök: növénytermesztés-kertészet-állatte- nyésztés, élelmiszeripar-feldolgozóipar, környezetvédelem-hulladékhasznosítás . A pályázati munkák térjenek ki az eddig elért gyakorlati eredmények, a jelenlegi helyzet bemutatására és a jövőbeni szélesebb körű elterjedést akadályozó, ma feltárható — elsősorban nem anyagi — tényezőkre. Pályázni csak Szolnok megyében kidolgozott eljárásokkal lehet. A pályázók a beküldött munkák alapján díjazásban részesülnek, melyről szakmai zsűri dönt. A díjazásra rendelkezésre álló ösz- szeg hetvenezer forint. A pályázatokat két példányban, jeligével ellátva a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályára kell eljuttatni 1988. október 31-ig. (Zárt borítékban kell mellékelni a pályázó(k) nevét, címét, valamint a pályázat maximum kétoldalas lényegi összefoglalóját.) Eredményhirdetés és a pályadíjak átadása 1988. december 15-ig. A pályázati anyagot a kiíró szervek titkosként kezelik és a zsűri javaslata alapján szabadalmaztatására javaslatot teszünk. A pályázattal kapcsolatos további tájékoztatást ad a-megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya a 12-022-es telefonon. Szegedi Ipari Vásár Látogatási rekord Látogatási rekorddal zárta kapuit vasárnap este a 112 éves múltra visszatekintő Szegedi Ipari Vásár. A 10 nap alatt több mint 160 000- en tekintették meg a seregszemlére felvonult csaknem 500 hazai és külföldi cég termékeit. A vásárigazgatóság hétfői tájékoztatása szerint az eredeti elképzelésnek megfelelően a belépődíjakból származó pénz egy részét — több mint 300 000 forintot — a Rák ellen — az emberért, a holnapért alapítvány javára ajánlották fel. illetve utalják át. A korábbi vásárok ilyen célú összegéből egy mozgó onkológiai szűrőállomást rendeztek be. Az igazgatóság megállapítása szerint az idei Szegedi Ipari Vásár elérte célját: sikeresen szerepeltek a kiállító vállalatok, a hazaiakon kívül a finn, francia, jugoszláv, lengyel és szovjet cégek is. Értékpapír a búzáért Változó (váltózó) világ A gabona feléért fizet csak pénzzel a megyei GMV A kormányzat hitelszűkítő pénzpolitikája az idén először a tél végén, a tavaszi munkák megkezdésekor okozott nagy nehézségeket a mezőgazdaság számára. Kialakult gyakorlat ugyanis — az már más kérdés, hogy ez a kényszerpálya mennyire jó vagy mennyire nem —, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek többsége üzemviteli hitelekből gazdálkodik az év első felében, és ezeket a betakarítás után törleszti, a többi esedékes tartozásával együtt. Idén azonban a jegybank (MNB) forrásszűkítő intézkedése nyomán csak késve, nagy utánjárással tudtak a nagyüzemek ilyen „zöldhitelhez” jutni, s már-már a ’88-as gazdálkodásuk megalapozása is veszélybe került. A „hitelszűikítés” azonban mem csupán egy-két hónapos, átmeneti intézkedésnek bizonyult a Magyar Nemzeti Bank részéről, hanem egy hosszabb távú pénzpolitika indításának. A mezőgazdasági üzemek újra ellentmondásos helyzetbe kerültek. A nyári betakarítás megkezdése előtt kiderült ugyanis, hogy a gabonái par nem kap ez évben annyi hitelt a nyári és őszi termés felvásárlására, amennyire szüksége lenne, és amennyit az utóbbi években mindig meg is kapott. Futótűzként terjedt a hír, hogy a felvásár- landó terménynek csak kisebb részéért tud az ipar pénzzel fizetni, a többiért váltót ad. Sokan már ekkor felkapták a fejüket: ha a kereskedelmi bankoknak nincs pénzük hitelezésre, akkor ilyen nagy mennyiségű váltó leszámítolására — szükség esetén — honnan lenne. (Csupán a szakmai - pontosság kedvéért tegyük hozzá: úgynevezett saját váltóról van itt szó, amelyben a GMV-k arra kötelezik magukat, hogy a lejárat napjáig — ez esetben általában kilencven vagy száznyolcvan napról van szó, de eivileg bármennyi lehet, ha a partner elfogadja — kifizetik a váltóban foglalt tartozásukat a mezőgazdasági özemnek vagy annak, akihez a váltó időköziben került). Hite! nincs ? Maradjunk most már szőkébb pátriánkban! A Szolnok Megyei Gabinaforgalmi és Malomipari Vállalat várhatóan 1,8 milliárd forint értékben vásárol fel az idén gabonát. Ehhez (az idén is) 990 millió forint hitelt igényelt számlavezetőjétől, az Országos Kereskedelmi- és Hitelbanktól (OKHB), az azonban csak háromszázmilliót tudott megajánlani. Az aratást megelőző tárgyalások során még a Külkereskedelmi Bank is hozzáígért ehhez valamennyit, de az induláskori alaphelyzeten már ez sem változtatott lényegesen: biztosnak látszott, hogy a betakarítás során a Szolnok Megyei GMV várhatóan másfél milliárd forint értékben lesz kénytelen váltót kibocsátani. Menet közben, szerencsére, változott a kép, mivel a Gabonatröszt exportot bonyolító vállalata, a GAMSZOV is adott — hitelezett — ötszázmillió forintot a cégnek. Ennyivel kevesebb váltó kerül tehát forgalomba az idén. és a pénz meg a váltó aránya öt- ven-ötven százalék körül alakul. A váltó feladata ebben a helyzetben világos (lenne): helyettesíteni a pénzt, pénzként „viselkedni”. Oly módon, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek, szándékúik és érdekük szerint megtarthassák vagy forgassák, fizessenek vele, ha a helyzet úgy hozza. Ennek a szabad váltóforgalomnak azonban számtalan akadálya van ma nálunk, elsőként rögtön a leszámítolás nehézségei. A nagyüzemek — termelésük szakaszossága miatt — az év mostani szakában tör- lesztenék esedékes tartozásaikat, s ugyanakkor vásárolnának is. Műtrágyát, növényvédőszert, vetőmagot az őszre, és még folytathatnánk a sort. Mert most van — most lenne — pénzük. Helyette azonban váltót kapnak, amivel normális működés esetén nyugodtan fizethetnének bárkinek, nálunk azonban az ipar és a kereskedelem ódzkodik a váltótól, nem szívesen vagy egyáltalán nem fogadja el fizetségül. Teszi ezt azért, mert nem bízik benne, hiszen nehéz leszámítoltatni, és teheti is, mert a jelenlegi áruhiányos helyzetben többnyire az ipar és a kereskedelem diktál. Ebből következik, hogy a termelőszövetkezet vagy az állami gazdaság siet a bankba, hogy a gabonaipartól kapott váltót leszá- mítoltassa — pénzre váltsa. A kör így tulajdonképpen be is zárul: a mezőgazdaság nem tud váltóval fizetni, mert szállítói nem bíznak a váltó leszámítolható- ságában — a téeszek, állami gazdaságok szintén igyekeznek megszabadulni a váltótól, leszáonítoltatnak, erre azonban nekik sem mások az esélyeik, mint partnereiknek. Patthelyzet ez a javából! Ma kellene fizetni Hosszú távon ebből a körből csak egyetlen értelmes kiút lehet: ha a pairtnervál- lalatok elfogadják egymástól a váltót fizetőeszközként, s beindulna a klasszikus váltóforgalom. A téeszeknek és állami gazdaságoknak azonban nincs idejük hosszú távú változásokra várni. A pénzhiányon rövid távon, esetleg most azonnal kell úrrá lenni. Mit tehet ilyenkor egy téesz-f őkönyvelő? A kérdést Murai Miklósnak, az OKHB szolnoki igazgatóhelyettesének tettem fel, a kértem, gondolkozzon egy kicsit „téeszes fejjel”. Azért fordultam éppen hozzá, mert a megyei GMV-én kívül náluk vezetik a megye mező- gazdasági nagyüzemei egy- harmadának a számláját, és hozzájuk tartozik a megye élelmiszeripara is — az Ál- látforgalmi. és Húsipari Vállalat kivételével. A kereskedelmi bankok közül ők kerültek tehát a forrásszűkítő intézkedések miatt a legszörítóbb helyzetbe. Az OKHB — és a többi érintett bank is — igyekszik úgy segíteni a helyzeten, hogy korlátozás nélkül leszámítolja azokat a váltókat, amikkel a gazdaságok a hiteleiket szándékoznak feléjük törleszteni. Ezzel tehát nincs különösebb gond, a hiteltörlesztések miatt nem kell fájnia a főkönyvelő fejének. Vannak a megyében olyan gazdaságok, amelyek némi kamatmegtakarítást is el tudnak így érni. A Túr- kevei Vörös Csillag Termelőszövetkezet például még az aratás első napjaiban kapott a GMV-től egy hatvan- millió forintos váltót, amiből a banki leszámítoláskor kifizetett negyvenmillió esedékes törlesztést, sőt megtoldotta még tízmillióval, megtakarítva ezzel ennek az összegnek a hátralévő kamatait. A mezőgazdasági üzem szemüvegén át nézve azonban egyáltalán nem olyan nagy nyereség az előrehozott hiteltörlesztéssel elért kamatmegtakarítás. Minden gazdaság sokkal szívesebben venné, ha csak az éppen esedékes hitelrészleteket kellene a váltóval fizetnie és a fennmaradó részt megkapnák szabadon elkölthető pénzben. A hiteltörlesztés kényszerű meggyorsításába a termelők csak más megoldás híján törődnek bele. Egyezkedés, alku Azt is határozottan ígéri az OKHB — miként vélhetően így van ezzel a többi bank is —, hogy bérfizetés és a legszükségesebb más üzemviteli kiadások esetén partnereiknek a segítségére siet. Ilyen gondjuk tehát megint csak nem lesz az érintetteknek. Ha viszont valamelyiküknek még ezenkívül is pénzre volna szüksége, és a számlavezető — forrás hiányában — nem tud leszámítolni, akkor marad egyfelől a mezőgazdasági üzem számára az egyezkedés az ipari és a kereskedelmi vállalattal, hogy fogadjon el váltót fizetésképpen, másfelől pedig lehet „házalni” az országban, hátha akad bankfiók, amelyiknek éppen van pénze a leszámítolásra. A termelők — váltóbirtokos gazdaságok — álláspontját és lehetőségeit Kontos Józseffel, a Túrke vei Vörös Csillag Termelőszövetkezet főkönyvelőjével próbáltuk sorba szedni. Következtetése mindezek alapján egyértelmű volt: a jelenlegi féloldalas helyzeten csak az módosíthat alapvetően, ha az azonnali leszámítolás lehetőségével bizalmat teremt a pénzügypolitika a váltó iránt. Csak ebben az esetben válhat ugyanis teljes értékű pénzhelyettesítő fizetőeszközzé ez a ma még fenntartásokkal kezelt értékpapír. A túrkevei szövetkezet egyébként nem csak váltó birtokosaként, hanem kibocsátóként is részt vesz a váltóforgalomban. Ez évi bevételeinek nyolc-kilenc, kiadásainak pedig hozzávetőleg négy százaléka bonyolódik ilyen pénzhelyettesítéssel. Ez az arány még nyilvánvalóan nem tükrözi hűen a váltóban rejlő lehetőségeket, de már feltétlenül jelez valamit. A váltó létjogosultságát aligha lehet vitatni, minden jól működő piachoz szervesen hozzátartozik. Fontos nyomatékosan hangsúlyozni: minden jól működőhöz! Vagyis a váltó életképessége korántsem csak a pillanatnyi monetáris szabályozókon múlik, hanem azon, hogy gazdaságunkban milyen erősen érvényesülnek a piac törvényei. Végezetül vessünk egy pillantást a legfrisebb — július végi — megyei aratási váltó-gyorsmérlegre. Illusztrációként, és a teljesség kedvéért. Eszerint a Szolnok Megyei GMV a múlt hét végéig összesen 745 millió forint értékben fizetett váltóval a gabonáért, amiből a kereskedelmi bankoknál több mint négyszázmilliónyit számítoltattak le. (Utóbbi összesítésből hiányoznak a Budapest Bank tiszafüredi fiókjának adatai, mivel a fiók munkatársai nem tudtak (?) erről felvilágosítással szolgálni). Ezek az arányok így is egyértelműen mutatják, hogy az alku a nagyüzemek és a bankók, illetve a nagyüzemek és a kereskedelem között általában eredménnyel folyik. L. Murányi László
