Szolnok Megyei Néplap, 1988. július (39. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-12 / 165. szám
1988. JÚLIUS 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Tőkehús és töltelék áru a jászszentandrási téeszből A Jászszentandrási Haladás Tsz húsüzemében heti három alkalommal vágnak sertést, mintegy 300 darabot. A termékek 60 százaléka tőkehúsként, 40 százaléka pedig különböző töltelékáruból kerül a piacra. Keresett termékeiket nemcsak a megyébe, de Hevesbe is szállítják (Fotó: T. Z.) * Magyar—svéd gyógyszergyártó vegyesvállalatok Megkezdődött a nagyüzemi termelés Megkezdődött a nagyüzemi termelés a Psoricur Rt. magyar—svéd gyógyszer- gyártó vegyesvállalatnál, amelyet az idén, egymillió svájci frankos alaptőkével hozott létre a svéd Intrade Invest, valamint az Általános Értékforgalmi Bank Rt. és a Medicor. A vállalat az úgynevezett pszoriázis (pikkelysömör) nevű kellemetlen bőrbeteg'- ségnél alkalmazható szer gyártását kezdte meg, amelynek jelenleg folyamatban van a törzskönyvezése Magyarországon és Svédországban. Már sikeresen befejeződtek a laboratóriumi vizsgálatok, az állatkísérletek, s számos kórházban és klinikán vizsgálják a készítményt. A törzskönyvezésig a vegyesvállalat termelésének nagy része raktárba kerül, hogy a vizsgálatok befejezése után kielégíthessék a készítmény iránt várhatóan jelentkező tömeges igényt. A betegségben ugyanis Európában és az Egyesült Államokban több mint 220 millió ember szenved, s jelenleg még nem áll rendelkezésre megfelelő gyógyszer. A készítmény forgalomba hozásáról Svédországon kívül több nyugat-európai országban is tárgyalásokat kezdtek. A gyógyhatású készítmény egyébként magyar találmány, használatával mintegy 4 hónapi kezelés után.-el lehet érni, hogy a beteg tünetmentessé váljon. A vállalat az új készítményből évente mintegy 250 ezer litert fog előállítani. Recept az újítómozgalomnak A recept az.első pillanatban nagyon is egyszerűnek tűnik: ébreszd foil a legtöbb dolgozóban szunnyadó vállalkozói kedvet, adj hozzá egy felelős, az újra fogékony vezető gárdát, valamint körítésként néhány tízezer forint készpénzt , és máris eredményesen működik az újítói mozgalom. — Ha ez ilyen egyszerű lenne — sóhajtott egy nagyot a témában jártas ismerősöm, utalva arra, hogy a felvetett kérdésnek számos buktatója van. Abban persze egyetértettünk, hogy manapság igencsak aktuális erről beszélni, merthogy minden újítás, észszerűsí- tés, ami — anyag-, energiavagy bármi más megtakarításával — pénzt hoz a konyhára, zöld utat kell hogy kapjon. Igen ám, csakhogy az új ötletek, elgondolások megvalósítása csörgő forintok nélkül elképzelhetetlen, "s azok hiányában legfeljebb csak az íróasztalok fiókjainak papírválasztékát gazdagítják a leírt javaslatok. Ma már azért szerencsére megfigyelhető, hogy egyre több vállalatnál a majdani haszon reményében pénzt is áldoznak a legjobb ötletek valóra váltásához, persze ahhoz is kell — amit egyik legutóbbi Vizsgálata során a Szolnoki Városi Népi Ellenőrzési Bizottság állapított meg — hogy időben asztalra kerüljenek a beadott újítások elbírálásuk objektív legyén, s ha valóban új értékeket hordoznak, bevezetésük, s az utánuk járó újítási díjak kifizetése se késsen sokáig. Amikor erről .esett szó, eszembe jutott, hogy az utóbbi esztendőkben lépten- nyomon hangsúlyoztuk a jó értelemben vett újítói mozgalom fontosságát, hasznát. Vállalkozói kedv Fogékony vezetögárda ______Készpénz D e mint kiderült, van ennek egy rosszabb, kevesebbet emlegetett oldala is. Nevezetesen az, hogy az újítói tevékenység országos mozgalommá duzzasztása mintegy kötelezővé tette, hogy az adott vállalatnál minden évben egy-két újítással mindig többet, többet kellett beadni, függetlenül attól, hogy Időben az asztalon Objektív elbírálás Adóköteles díjak Szép summa jönne össze hordoztak-^ azok új értékeket vagy sem. Hát igen, ez a bázisszemlélet következménye volt. Emiatt bizony előfordult nem egy helyen és nem is egy alkalommal, hogy az újítási javaslat is a bíráló elé került, amelyeknek eszmei értéke meglehetősen sekély volt, de ez senkit sem zavart, mert így legalább elmondhatták, hogy az idén több újítási javaslat érkezett, mint tavaly. Nos, ez a gyakorlat remélhetőleg már a múlitté, mert manapság csak olyan szellemi termékekkel szabadna foglalkozni, amelyek valóban új értékek hordozói. Persze elképzelhető, hogy nemcsak a bázisszemlélet megszűnése, hanem az adórendszer bevezetése miatt is csökkennek a jövőben az újítások. Mert jelenleg az azok után kapott díjak is adókötelesek, s ez a tény gyakran tétlenségre kárhoztatja az ötletgazdag embereket, aminek az adott közösség, végső soron pedig az or* szág látja kárát. Az előző- son egyebek közt az is el- eKben emlegetett NEB-ülé- hangzott: ha előre akarunk lépni az újítások, s a műszaki fejlesztések területén, akikor a személyi jövedelem- adó módosításait is mihamarabb napirendre kellene tűzni az illetékeseiknek. Lehetne akár az újításokat is a találmányokhoz hasonlóan elbírálni, miivel azok 100 ezer forintig adómentesek. Ez mindenképpen ösztönzőleg hatna — állapították meg az ülésen. De az is elképzelhető — s talán tipp- nék sem rossz — hogy olyan megoldást találjanak a vállalatok, amilyen a Szolnoki Cukorgyárban ma már bevezetett gyakorlat. Ott ugyanis az újítói kedv megtartása érdekében úgy döntöttek, hogy az újítási díjat nettó értékben állapítják meg, amit aztán felbruttósítanak, de ennek költségét a cég átvállal ja, vagyis így az előzetesen meghirdetett újítási díjat — ha teljesítette a feltételeket — tisztán kézhez kapja a dolgozó. Kétségtelen, ez is egy módja annak, hogy miként lehet okosabban gazdálkodni a szürkeállománnyal. Amikor jó néhány hónapja egy tanácskozáson ugyancsak erről a témáról beszéltek, valaki megjegyezte: mi lenne akkor, ha a vállalatok, intézmények kihasználatlan szellemi kapacitásuk után járulékot fizetnének, ugyanúgy, mint az elfekvő anyagok, berendezések után. Gyanítom, szép, summa jönne össze. Persze úgy hiszem, hogy az újítás nemcsak pénz kérdése. Mert egy-egy rosszul csomagolt elutasítás, egy átgondolatlan, semmitmondó értékelés is elveheti örökre a dolgozók kedvét az újításoktól. N. T. Megegyezés, felszámolás, szanálás A csőd is pénzbe kerül Másfél esztendő tapasztalatai Évtizedek óta köztudott, hogy a hazai vállalatok jelentős része kis hatékonysággal vagy éppen veszteségesen működik. Mivel a radikális orvoslás módszerét — a struktúrának a gazdaságosság jegyében való módosítását — nem alkalmaztuk, a gazdaságtalan és a veszteséges termelés fenntartása folyamatosan duzzasztotta a költségvetésből adott támogatások összegét. A gyenge vállalatok pénzügyi összeomlásának megakadályozására a költségvetésből a nyolcvaA veszteségek, alaphiányok rendezése a közelmúltig államigazgatási beavatkozással, lényegében a népgazdaság kontójára történt. 1986-ban készültek el azok a jogszabályok, amelyeket a köznyelv csődtörvénynek nevezett el, s amelyek intézményesítették és szabályozták a tartós fizetés- képtelenség miatti eljárások menetét. A vállalati pénzügyi válságok újfajta kezelési módját lényegében másfél esztendeje alkalmazza a hazai jog- gyakorlat felszámolás esetében a Fővárosi Bíróság, szanálás esetében a Szanáló Szervezet. A felszámolási-szanálási gazdasági joggyakorlat elmúlt másfél évében mintegy ötven felszámolási és tíz szanálási eljárás indult. (A számszerű adat ,.lazasága” abból adódik, hogy az eljá- döntés arról, hogy megegye- rások kezdetén még nincs zéssel, felszámolással vagy szanálással zárul a válság.) Kivonva a kivonandókat, a másfél esztendő felszámolási, szanálási ügyeinek száma jóval kevesebb — a befejezett és folyamatban lévő eljárások együttese mintegy 20 — és azokat a véleményeket támasztja alá, amelyek szerint csak a különösképpen kirívó esetek — példának okáért a VÁÉV, a DU- TÉP, a GANZ-Mávag. a Péti Nitrogénművek, a Tatabányai Szénbányák, a Mecseki Szénbányák — kerültek a felszámolás és a szanálás alá. Mégpedig a válságkezelési eljárások kidolgozásának az volt a célja, hogy a frissen, az újonnan keletkező pénzügyi gondokat orvosolja, ezzel szemben eddig szinte kizárólag azokkal a nagyvállalatokkal kellett foglalkozni, amelyek gazdálkodása régóta folyamatosan betegeskedett. nas évtized derekán már a hazai össztermék 20 százalékát kellett fordítani, avagy más öszehasonlítást alkalmazva, a népgazdaság egy évi összes felhalmozását költöttük erre a célra. Ám miközben a gyenge vállalatok támogatására fordított összegek évről évre emelkedtek, mindig akadtak úgynevezett nehéz pénzügyi helyzetben lévő gazdálkodók, amelyek további gyámolításra, pénzügyeik rendezésére, talpraál- litásra szorulnak. , Sok ez, vagy kevés? Kezdjük azzal a kiegészítéssel, hogy a gyengén gazdálkodó téesz-ek ügyeinek rendezése továbbra is a megyei tanácsok dolga, hatásköre, a mezőgazdaságból csak az állam5 gazdaságokra terjed ki a „csődtörvény” hatálya. Továbbá: mind a felszámolás, mind a szanálás indítóoka a tartós fizetésképtelenség, csődeljárás azonban tényleges csőd nélkül is lehetséges. S éppen özek, a csőd nélküli önfelszámolások alkották a felszámolások zömét. Az önfelszámolásokra kizárólag kisszervezeteknél került sor, többnyire megszűnés, tőkekivonás és csak ritkán fizetésképtelenség miatt. A társasági törvény megalkotása küszöbén, a társasággá való átalakulás lehetősége kapcsán megfontolandó, célszerű-e továbbra is előírni a csőd nélküli megszűnésre is a felszámolási eljárást, s azzal terhelni a Fővárosi Bíróságot, amelynek ügyfélforgalmát cégbírósági teendői amúgyis megnövelik. A felszámolások-szanálá- sok eddigi tapasztalatai vegyesek. A jogszabályok előkészítésének, kidolgozásának szakaszában sok szó esett arról, Rogy a gyenge és élet- képtelen vállalatok megszűnése, szanálása tőkét szabadít fel, amely másutt hasznosítható. Eleddig csak az bizonyosodott be, hogy ez a gazdasági folyamat, a felszámolás és a szanálás is pénzbe kerül. A felszámolási, szanálási eljárásokkal összefüggő állóeszköz-értékesítések nem bizonyulnak különösképpen sikeresnek, az ilyen jellegű fizetőképes kereslet sem számottevő. Mind a szanálási s még inkább a felszámolási eljárás menetét fékezi egy sor nyitott kérdés, amelyeknek megválaszolása ugyan nem a felszámolók és a szanálok feladata, mégsem kerülhetik meg azokat. Ilyen kérdések: ki vállalja a megszűnő, a kieső termelést, termékek importból vagy más forrásból való pótlását, a felszámolás tóadásadnak — pld. az álLagfenntartás költségeinek a fedezetét, a felszámolt vállalat jogszabályban megbatározott kötelezettségeinek teljesítését? A csődtörvény a költségvetés ezzel kapcsolatos többletkiadásait minimalizálni igyekszik, ezért az állami költségvetés csak szűkre szabott szanálása alapot tartalmaz. A potenciális költségviselők tehát a tartósan fizetésképtelen vállalat szállítói, hitelezői lehetnek. Az eljárások kezdeti szakaszában a partnervállal átok csak elvétve tettek fizetési engedményeket, voltaik hajlandók anyagiakat áldozni az adósvállalat érdekében. Ennek több oka van: a kedvezmények ellenében bizonyos garanciákat kívánnak, minimálisan reális kibontakozási programot. Ehhez viszont anyagi eszközök is kellenek, amihez a fizető- képesség helyreállítása kívánatos. Üzleti alapon A tartósan fizetésképtelen vállalatok első számú hitelezői a kereskedelmi bankok. Velük szemben az az eljárás, hogy üzleti alapon és szelektív módon hitelezzenek s kezdeményezzék a tartósan fizetésképtelen vállalatok felszámolását. Ilyesmire csak a VÁÉV esetében került sor. Bármilyen furcsa, a kereskedelmi bankok magatartását üzleti szempontok motiválják: miért kezdeményeznék a csődeljárást, amelynek során követeléseiknek csak egy részéhez juthatnak hozzá, a többit veszteségként kellene leírni. Másrészt: milyen alapon várható el, hogy olyan adóságakat engedjenek el, amelyek akkor keletkeztek, amikor a kereskedelmi bankoknak híre-hamva sem volt. A csődtörvény elmúlt másfél év alatti alkalmazása közgazdasági pénzügyi tekintetben parányi léptekkel szolgálta a haladást. Az alkalmazás legjelentősebb hatása: az alacsony hatékonysággal működő vállalatok és vezetőik számára kétségtelenné tette, hogy az úgynevezett nehéz pénzügyi helyzetek államigazgatási beavatkozásokkal történő rendezésének lehetősége megszűnt, a gazdálkodás stabilitásának hiánya, a fizető- ikéoesség megrendülése szanáláshoz. végső esetben felszámoláshoz vezet. G. I. * Tartós fizetéskedvezmény Garanciákat kivannak Ojabb gyártmánnyal lépett piacra a hajdúszováti Lenin Termelőszövetkezet műanyagüzeme. A bevásárlókosarak, motorcsónak-testek, kajakok és szörfök készítése után a TSZ műanyag részlege versenytárgyaláson nyerte el a HÓDGÉP által gyártott Pouli karosszériájának előállítási jogát. A karosszéria súlya mindössze ötven kiló. A szövetkezet az idén 500 karosszériát gyárt, amelyből 100 már elkészült. A képen: készül a Pouli karosszériája (Telefotó — MTI)
