Szolnok Megyei Néplap, 1988. július (39. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-11 / 164. szám

1988. JÚLIUS 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Ml lesz veled Lehel? ||^ ___________ M egfujtak a kürtőt... HánjMtbr hangzott el va­jon a jászberényi Százszor­szépben: ezek a falábúak? Ezek? öreg, ha mi iketten bemegyünk a pályára, akkor is rúgunk nekik egy hatost, ha nem edzünk. Mások vi­szont az latolgatták, hogy a Lehel SE futballistái most „megrengetik” a világot — ha a világ alatt ebben az esetben a Jászságot értjük. Utóbbiaknak lett igazuk. A csapat megnyerte a labda­rúgás harmadik vonalának Tisza-csoportjában a baj­nokságot. Igaz, hajszálon múlott! De ezt a hajszálat ugyancsak megragadták a fiúk (ellentétben néhány megye béli csapattal...). Amikor az elképesztő ká­nikulában a múlt hét kedd­jén, az első edzés után egy kis beszélgetésre összeültünk az Apirítógépgyánral szem­ben lévő pálya fülledt kis irodájában, a múlt szezonra igyekeztünk gondolni. Mosonyi Sándor, a Lehel SE labdarúgó szakosztályá­nak elnöke és Pomázi Fer­dinand, az egyesület ügyve­zető elnöke együttesen idéz­te a múltat. Az ügyvezető elnök szakállas fiatalember, alig fél esztendeje tölti be posztját, korábban a moz­galmi munkából vette M a részét. Talán ez is közre játszik abban, hogy keveseb­bet szólt a korosabb, tapasz­taltabb Mosonyi Sándornál, s persze a ritka hajú férfi többet is tud nála a csapat dolgairól. — Három esztendős prog­ramot tűztünk ki magunk elé ezerkilencszáznyolvanöt- ben. Az idei volt az utolsó esztendő. Ott szerepéit, hogy ebben a bajnokságban el kell nyernünk az osztályozó­kon az Nß II-iben szereplés jogát. Az már a privát sze­rencsénk — teszi hozzá a szakosztályi élet irányítója —, hogy végül a szövetség az osztályozót nem terjesz­tette ki ránk. — Pedig a dolog nem úgy festett, hogy a terv meg­valósulhat! — Nem bizony — igazított gallérján Mosonyi. — Né- hányan nem tudták elvisel­ni, hogy nincsenek a kezdő csapatban, ezért leálltak, mások elmentek csapatot ke­resi maguknak, volt, akit mi küldtünk el. Tavaszra ti­zenöt játékosunk maradt, kénytelenek voltunk gyor­san igazolni. örülhettünk viszont kezdő tizenegyünk „erejének”, hiszen végig ját­szották tulajdoniképpen a bajnokságot. Ebbe belefért ‘az is, hogy elhúztunk a töb­biektől, majd a tavaszi utol­só három fordulóban pél­dául csak három pontot sze­reztünk. .. — A magam tapasztala­ta: ez egy CSAPAT. Jó tár­saság szólt közbe az ügyve­zető elnök. Mosonyi Sándor rábólin- toitt, és már folytatta is: — Amire büszkék va­gyunk, hogy tisztán nyertük ezt a bajnokságot. Annyi mindenfélét hallott közben az ember... Mi azonban a pályán vívtuk ki a sikert. Azóta viszont a megyei szö­vetségtől meg nem kérdez­ték tőlünk: van-e valami­lyen segítségre szükségetek. Szavam ne felejtsem, járni jártak erre, de segíteni... ? — Hat bét múlva kezdődik a ^bajnokság a magasabb <x ztályban. Minden kész az indulásra? — tettem föl a tájékozatlannak tetsző kér­dést. Pedig nem voltam egé­szen az, hiszen például a szolnoki csapat éves költ­ségvetése megközelítette az ötmillió forintot. Jászbe­rényben az elmúlt szezonra hatszázezer forint jutott. Az NB II. pedig nem egyenlő a nemzeti bajnokság harma­dik vonalával. — Sárközi Gyula, a csapat edzője nem vállalta a . ma­gasabb osztályban a munkát. A hűtőgépgyárban biztos állása van, azt szeretné to­vább csinálni, csak az után­pótlás irányítását vállalná. De még azon is gondolkodik. — Most tehát nincs edző? — E pillanatban nincs, én tartom a foglalkozásokat — felelte a szakosztály vezető­je. — öt játékossal tárgyal­tunk, szeretnénk őket leiga­zolni. A régiek közül kettőre nem tartunk igényt. Tizen­két fiúval kötünk szerződést, a másik tíz 'keretbáli pedig, hogy úgy mondjam, sportte­vékenységet folytat majd. Tehát kerettag, de munka­helye lesz. — Az anyagi fedezet? —Eddigi támogatóinkhoz újabbak is társulták — simí­totta meg szakállát Pomázi Ferdinand. — Az ígéreték szerint anyagi gondjaink nem lesznek. — Az a lényeg, hogy ne liftezzünk. Az első esztendő célja a bentmiairadás — vet­te vissza a szót Mosonyi Sándor. — Már az is erősí­tés, hogy együtt maradt az a csapat, amelyik kivívta a magasabb osztályt. A cso­portunk nagyon nehéz, hi­szen ebben szerepel a Sze­ged, a Nyíregyháza, az Özd, a Kecskemét és a MÁV- MTE. — Nekünk az a dolgunk, hogy megteremtsük az NB II-lben szereplés minden föltételét. A szakosztály ve­zetése eddig is nagyon so­kat tett a szükséges forintok előteremtéséért — egészítet­te ki a hallottakat Pomázi. E beszélgetés másnapján kezembe nyomták a Lehel jelenlegi keretét. Ebben hat új játékos nevét Olvashat­tam, akik közül kettőt az NB II-iből, négy másik fut­ballistát pedig alacsonyabb osztályból igazolták le. El­gondolkodtam a dolgon. Va­jon tó döntött így, ha egy­szer még edzője sincs a gárdának? S vajon ki hatá­rozta el, hogy a kapus Ba­lázs Jánosnak és a középpá­lyás Szántai Tibornak ajtót mutatnak? Azon is érdemes voiJt tűnődni: vajon sza­bad-e egy hét előnyt adni egy most fölkerülő csapat­nak a régóta másodosztály­ban szereplők számára? Mert bár van Mosonyi Sán­dornak alapfokú sportveze­tői képesítése, de ez aligha elegendő az üdvösséghez. És akkor csörgött a telefon. Jászberényből kerestek. A játékosok nevében meghív­tak a pénteki edzésre: föl­tétlenül legyek ott. Hát ott voltam. Hortobágyi Zoltán (Folytatjuk) Béketalálkozó Tiszakürtön Béke Túra Találkozót ren­dez Tiszakürtön az arboré­tumban a Hazafias Népfront Tiszaugi Községi Bizottsága, a tiszkürti arborétum és a Szolnok Megyei Természet- barát Bizottság július 16-án, szombaton. Nemcsak a talál­kozó elnevezése, hanem a 11 órakor kezdődő program is a béke jegyében fogant. A kunszentmártoni Béke Klub zenés műsort ad Soha többé háborút címmel, majd ezt irodalmi összeállítás követi, amit a Hazafias Népfront községi bizottsága állított össze. Zárásként bemutatják az érdeklődőknek az arboré­tum faszobrait. A hétvégi esemény színhe ­lyének megközelítése vér- mérséklettől és kondíciótól függően gyalogosan, -vizen, kerékpáron, busszal vagy vo­nattal. Táborozni lehet a tiszakürti arborétum parko­lójának ligetes részében. A rendezőség mindenkit vár, aki szereti a békét a termé­szetet és hasonló érdeklődé­sű emberekkel akar megis­merkedni. VL úszó Tisza Kupa Békák, delfinek a Damjanich uszodában Rajtol a lányok serdülő 200 m vegyes úszó mezőnye. A kis képeken balról a versenyszám és a lányok versengésének abszolút győztese Tóth Erika, jobbról pedig a fiúk legjobbja, Busi János (Fotó: K. É.) Ferjánczók második helye Izgalmas küzdelem után a második helyen végzett a Ferjáncz Attila, Tandari Já­nos páros a kettes szorzójú lengyelországi túrakocsi EB-futamon, a Rajd Pols­kin. A papírforma szerint nem sok esélyük volt ta­valyi győzelmük megismét­lésére, mert a belga Soulet— Willem duó Ford Sierra Cosworth gépkocsija a ma­ga több mint 270 lóerejével lényegesen erősebb volt a magyarok „alig” 200 lóerős Audi Coupe Quattrójánál. Ráadásul a verseny kezdeti szakaszában az eső — ponto­sabban annak elmaradása — megtréfálta Ferjánczot, úgy­nevezett „esőgumit” tettek fel, viszont a borult ég el­lenére száraz maradt az idő. A rossz gumiválasztás leg.- alább egy perc veszteséget okozott a magyaroknak, va­lamint az is, hogy gondok akadtak a sebességváltónál. Ferjánczékon kívül a Pal­las SE színeiben a Bőgős, Dankó páros 1300-as Ladá­jával a kategória ötödik he­lyén ért célba, az abszolút értékelésben pedig 34-ikként. Az igen biztatóan kezdő Bu­dai, Takácsi kettős — a Na­vigátor—Novotrade SE kép­viseletében — kedvező pozí­cióból a meglazult lengés- csillapító miatt kényszerült kiállásra. — Eredmények: 1. Sou­let—Willem (belga, Ford Sierra Cosworth) 2:59:12, 2. Ferjáncz, Tandari (magyar, Audi Coupe Quattro) 3:00:50, 3. Kolev, Ignatov (bolgár, Audi Coupe Quattro) 3:08:46 óra. Totó­eredmények 1. Karl-Marx-Stadt—D. Haag 1 2. Malmö—Hannover X 3. Olomouc—IFK Göteborg 2 4. Szlavia Szófia—Aarou 1 5. Vejle—Vienna 1 6. Sheb—Tatabánya i 7. Norrköping—Young Boys 2 8. Haladás—Dunajska Streda x 9. Kaiserslautern—Luzern 1 10. Karlsruhe—MTK VM x 11. Grasshoppers—Pécsi MSC 1 12. Rad Beograd—Aarhus 1 13. Pogon—östers 1 Pótmérkőzések: 14. Magdeburg—Odense 1 15. Uerdingen—Alkmaar 1 16. Vojvodina—Grazer AK 1 A versenyző beütött a célba, de az utolsó métere­ken nem sikerült jól fel­mérnie a távolságot, így ala­posan beverte a fejét a me­dence falába. A pöttöm le­gényke — merthogy a leg­apróbbak hátúszó számának utolsó méterén történt mind­ez — remegő szájjal, könny- belábadt szemmel kászáló­dott ki a vízből, de nem sírt. Katonásan tartotta ma­gát, miközben az édesanyja szárazra törölte, és a sze­les idő elől egy jó meleg fürdőköpenybe bugyolálta. Megkapó volt a fiúcska hő­sies helytállása, egy kicsit talán azt is megmutatta ez a jelenet, hogy ilyenné nevel a sport. Szombaton rendezte Szol­nokon a Damjanich uszodá­ban a megyei úszó szakszö­vetség a VI. Tisza Kupa or­szágos versenyt, amelynek idősebb szereplői talán meg­bocsátják nekem, hogy nem róluk, hanem a legkisebbek­ről szólok elsőként. Talán megbocsátják, hiszen ók is voltak kezdők, voltak ilyen aprók, esendők, „békák”. Nem is túl régen hiszen a verseny legöregebb korosz­tálya az ifjúsági volt, az in­dulók többsége pedig még általános iskolás korú. Az öt egyesület (Dunaúj­város, Kecskemét, Bp. Spar­tacus, Jászberény, Szolnoki VSE) közel másfélszáz fiatal versenyzője érdekes, he­lyenként látványos versenyt vívott. Külön öröm, hogy a szolnoki versenyzők is jó eredményeket értek el ebben a mezőnyben. A Vízügy SE két idei korosztályos magyar bajnoka Tóth Erika és Busi János nemcsak a verseny­számát nyerte meg, hanem az NDK ponttáblázat alap­ján a legtöbb pontot érő időeredményt is magukénak tudhatták. Eredmények: Fiúk: 50 m béka hát: 1. Solymosi (Spar­tacus) 43,3... 5. Vincze (SZ- VSE) 49,4: 50 m béka mell: 1. Solymosi (Spartacus) 49,00, 2. Darázs (SZVSE) 51,6 3. Vincze (SZVSE) 52,0 4. Ig- nácz (SZVSE) 53,6; 50m út­törő gyors: 1. Szabó (Spar­tacus) 29,9. 50 m serdülő gyors: 1. Busi (SZVSE 25,8... 3. Tarr 29,6, 4. Kelemen (mindkettő SZVSE) 29,9.100 m delfin gyors: 1. Fucik (Du­naújváros) 1.13.5; 100 m gyermek gyors: 1. Végh (Kecskemét) 1.05.1. 2. Tarr (SZVSE) 1.05.6. 100 m ser­dülő gyors: 1. Nagy (Duna­újváros) 57.8, 2. Busi (SZ­VSE) 58,2. 100 m úttörő mell: 1. Nagyhorváth (Spar­tacus) 1.25.1. 100 m ifjúsági mell: 1. Eszes (SZVSE) 1.17.2. 4 X 50 m béka—del­fin gyorsváltó: 1. Szolnoki VSE 2.44.00, 2. Dunaújváros 2.55.9. 4 X 50 m úttörő ve­gyesváltó: 1. Bp. Spartacus 2.20.00. .. 3. Szolnoki VSE 2.32.2. Lányok: 50 m béka mell: 1. Gazdag (Dunaújváros) 47.00. 50 m úttörő gyors: 1. Schulze (Spartacus) 30.7... 4. Balogh (SZVSE) 32.5. 50 m serdülő pillangó: 1. Tóth (SZVSE) 30.4. 50 m béka hát : 1. Sirmer (Dunaújváros) 42.3. 100 m delfin gyors: 1. Keserű (Dunaújváros) 1.16.9.. . 5. Vezsenyi (SZ­VSE) 1.23.3. 100 m gyermek gyors: 1. Tornyai (Kecske­mét) 1.08.1, 2. Nyeső (SZ­VSE) 1.09.0... 4. Balogh (SZ­VSE) 1.11.3. 100 m úttörő mell: 1. Kronberg (Sparta­cus) 1.21.8. . . 6. Lugossi (SZ­VSE) 1.33.6. 200 m serdülő vegyes: 1. Tóth (SZVSE) 2.31.3. 4 X 50 m béka—del­fin gyorsváltó: 1. Dunaújvá­ros 2.34.8... 3. Szolnok 2.57.6. 4 X 50 m úttörő ve­gyesváltó: 1. Bp. Spartacus 2.16.9, 2. Szolnok 2.32.8. A legeredményesebb ver­senyzők: Tóth Erika és Bu­si János (mindkettő Szolno­ki Vízügy SE). Az 1988. évi Tisza Kupa végeredménye: 1. Dunaújvá­rosi KSE 178, 2. Bp. Sparta­cus 163, 3. Szolnoki VSE 121. (murányi) Sokan talán meglepve olvasták a szombati sport­műsorban, hogy a Tisza Kupa idén pénzdíjas ver­seny lesz. Annál is megle­pőbb volt ez, mivel tud­tuk, hogy gyerekverseny­ről van szó, ahol az indu­lók többsége 10—12 év körüli, vagy ennél fiata­labb. Azt megszoktuk már, hogy a felnőtt verse­nyeken egyre gyakoribb, és egyre elfogadottabb a pénzdíj, ennél a korosz­tálynál azonban ez még kissé furcsa. A sport túl­zott elüzletesiesedéséről beszélünk, s ebben a hely­zetben nem biztos, hogy jó már serdülő korban hozzászoktatni a gyereke­ket az ösztönzésnek ehhez a módjához. Nem biztos, hogy jó irányban formálja őket a pénz. Amellett, hogy tisztelet és köszönet a szponzoroknak, akik biz­tosították az anyagiakat, hozzá kell tenni, hogy a jövő felnőttjeinek érték­rendjét jobban kellene óv­ni. Lehet, hogy a krónikás túl konzervatívnak tűnik, de félti a gyerekeket a korán jött pénztől. Tökéletes sánc «Mit ,Ezüstérmes' üröm a /randáknál Kupapillanatok öt napig ifjú hölgyek sikolyá­tól, csatakiáltásától és a közön­ség tapsos biztatásától volt han­gos a Jászberényi Hűtőgépgyár sportcsarnoka. A XV. Lehel Kupa zajától. Oroszul, bolgárul, olaszul, franciául, csehül, né­metül, magyarul pattogó tak­tikai utasítások, örömkiáltások, szomorúság és öröm, bánat­könnyek, lehorgasztott fejek és magasra tartott serleg, remé­nyek és csalódások, kirobbanó és visszafojtott indulatok: a pil­lanat tökéletes átélése. Az ádáz ellenfél a következő percben átölelni való sportbarát. Ettől szép a röplabda, ettől szép ma­ga a sport. A dobogó legfelső fokán a bolgár csapatkapitány Fotó: Völgyi Zoltán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents