Szolnok Megyei Néplap, 1988. július (39. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-05 / 159. szám

1988. JULIUS 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 John Halas és a 21. század üzenetei Az animáció egyik legeredetibb művésze John Halas nem ritka vendég Magyarországon. Hébe- hóba filmjeit is látjuk moziban, tévében. A tévé jóvoltából ismerhettük meg életútját néhány éve egy ötrészes sorozat­ból, amely Az animáció története; John Halas élete címet viselte, öt évvel ezelőtt és az idén vendége volt a Budapes­ti Tavaszi Fesztiválnak, amelyen külön sorozatot szenteltek életműve bemutatásának. De gyakran jön fővárosunkba, mint az ASIFA, a Nemzetközi Animációs Filmszövetség tiszteletbeli elnöke. Olasz, francia vendégekkel Nyárköszöntö hangverseny Szolnokon A tíz éve alakult faedisi kórus Franco Ciut vezényletével az európai és az amerikai folklór hagyományait követő műsorral lépett fel a nyárköszöntő hangversenyen. (Fotó: T. Z.) Legutóbb a nyár elején, a 2. Kecskeméti Animációs Filmszemle zsűrielnökeként üdvözölhettük az élénik, minden új iránt érdeklődő művészit. Előadásokat tar­tott, bemutatta tanítványai filmjeit, értekezett a magyar animáció távlatairól. John Halas, a világhírű angol rajzfilmrendező és producer, az animáció egyik legeredetibb művésze, mint Halász János látta meg a napvilágot 1912-ben Pester­zsébeten. S bár fiatalon — ?4 évesen — Londonba ke­rült, korábbi, magyarországi működése is kultúrtörténeti és filmtörténeti jelentőségű. Tizenöt éves korában film­főcímeket és plakátokat raj­zolt Pál Györgynek (ő a ké­sőbbi George Pál, a holly­woodi rajz-bábfilm egyik (Legkiválóbb mestere.) . Egy­éves párizsi tanulmányút után jelentkezik a Bauhaus elveinek magyarországi meghonosításával kísérlete­ző Bortnyik Sándor Műhely stúdiójába. A modem tipog­ráfia és réfclámművészet is­kolája volt ez a stúdió. Itt a mozgás, a rajz dina­mikája iránt élénk érdek­lődést mutató festő tanítvá­nya és asszisztense lett a fia­tal Halász János. Eközben ismerte meg Berény Róber­tét (akinek betűtípusait pla­kátokra alkalmazta) és Mo­holy Nagy Lászlót. Bortnyik iskolájában tanult Macskáss.v Gyula is, akivel néhány évvel később a ka­rikaturista Kassovitz Félix társaságában önálló rajz- filmstúdiót nyitottak — megalapítva a ' hazai rajz­filmgyártást. Két évig dol­goztak együtt. A közös el­képzeléseket itthon később Macskássy valósította meg. Halász János egy meghívás révén Londonba utazott. (Hajdú Imre, azaz Jean Image, a ma Párizsban élő neves rajzfilmrendező in­vitálására.) Londoni működése először nem volt különösen sikeres. Ott is hagyta a céget, amely Walt Disney stílusú filmeket alkart produkálni. Elvette feleségül a nagyszerűen raj­zoló Joy Batchelort, és rö­John Halas vid időre visszajöttek Buda­pestre. 1940-iben már újból Londonban vannak. Ekkor alapították meg az azóta fo­galommá lett műhelyt, a Halas és Batchelor Cartoon Film Ltd-t — megalapozva a brit rajzfilmgyártást. Az igazi siker ekkor szegődött hozzá, és nem is hagyta el soha többé. Az első angol bábfilm, az első sztereo rajz­film, az első technicolor film, az első játékfilm hosszúsá­gú rajzfilm, az első felnőt­teknek készült rajzfilm, az első rajzfilm-opera, és még számos tartalmi-technikai újítás fűződik nevéhez. Mun­kásságát megannyi díj, ki­tüntetés és üzleti siker kí­sérte. Neki sikerült először megtörnie az amerikai rajz­film egyeduralmát, és mű­veivel meghódítani az ame­rikai piacot is. Kapott Os­car díjat, elnyerte az ASIFA legmagasabb elismerését, az Annice-díjat és a Brit Bi­rodalom Lovagrendjét. A háború idején hatvan filmet készített a brit In­formációs és Honvédelmi Minisztériumnak, köztük nem egy antifasiszta témájú alkotást. Csinált reklám- és oktatófilmeket, sorozato­kat a televíziónak, egész es­tes rajzfilm-adaptációkat, szatirikus, karikatunisztikus felfogású filmeket. Groteszk humor, meghökkentő trük­kök, felfokozott tempó jel­lemzi munkáit. •John Halas, a művészt a műfaj megújulásának, tech­nikai és elvi lehetőségei ér­deklik. Ezért foglalkoztatja a számítógép, a videotech­nika, a lézergrafika. Kecskeméti előadásának címe — a 21. század művé­szete — is erre rímelt. Azt fejtegette, milyen lesz a rajz­film, a film és a többi mű­vészet az elkövetkező húsz- harminc évben. Ahogy hat­van éve az avantgarde, a Bauhaus, máig hatóan meg­határozta a művészetek út­ját, mondta — úgy a jövő művészetét a tévé és a video. Ügy is mint műfaj, és úgy is mint technika. E médiák által a nézőik képi intelli­genciája máris sokat javult. A film is felgyorsult, nem kell annyi magyarázat, mint évtizedekkel ezelőtt egy-egy képi jelkép, fordulat alkal­mazásakor. Megszületett az „elektronikus ecset”, a kom­putergrafika, s ezt előszere­tettel és könnyebben alkal­mazza a film, mint például a képzőművészet. A világ ani­mációs filmtermésének leg­újabb, legprogresszívabb al­kotásai éppen komputerrel születtek — Japánban. A hetvenhat éves mester ma is, mint hatvan évvel ezelőtt, a legújabb művé­szeti irányzatokra és techni­kára figyel — használja, al­kalmazza, befogadja és to­vábbfejleszti, egyénivé vará­zsolja. És azt mondja, sohase felejtette el, hogy Bortnyik- lanítvány volt. Ahogy John Halas tanítványai is egy életre magúikkal viszik mesterük szellemét. K. M. Igazi nemzetközi kórusta­lálkozó helyszíne volt szom­bat délután Szolnokon, a Járműjavító művelődési há­za. A megye öt legnagyobb és legnevesebb együttese, valamint a szomszéd, Pest megyei városból, Ceglédről érkezett vendég, a Vasutas vegyeskar mellett négy, kül­földről érkezett kórus sze­repelt a nyárköszöntő hang­versenyen. Igazi kórustalálkozó volt ez a szónak abban az értel­mében is, hogy a szépszámú közönség mellett — a mű­velődési ház nézőtere zsúfo­lásig telt —. a három nem­zet — Olaszország, Francia- ország és Magyarország — zenei életének kórusmozgal­Csendes beszélgetésbe sze­lídült a déli órákra a koráb­bi feszült izgalom. A jász­berényi Tanítóképző Fősko- lán a felvételi vizsgabizott­ságok előtt az utolsók felel­nek, míg odakint a folyosón megkönnyebbülve várakoz­nak a többiek az eredmény- hirdetésre. Izgalom azért maradt egy kicsi, mert. ha rajtuk már nem is múlik az eredmény, de egy ponton is múlhat a jövő. — Ügy érzem jól sikerült — mondja Pataki Andrea, aki a szolnoki közgazdasági szakközépiskolában végzett. — Amit tudtam elmondtam, a többi már nem tőlem függ. így vélekedik Piszker Er­zsébet a Lehel Vezér Gim­názium volt diákja is. a Gyöngyösről érkezett öllei Viktóriát azonban rendsze­rint elfogja az idegesség, és mért lett volna ma ez más­képpen. Azért jöttek ide mindhárman, mert tanítani akarnak, mégpedig kicsiket. Mehettek volna Egerbe is, ráadásul ott alacsonyabb pontszámmal is bejuthattak tavaly, mint Jászberényben, de ezt választották már ré­gen. Meg azután jó híre is van a herényi tanítóképző­nek. A társaságban egy kö­zépkorú munkásember a leg- izgatottabb. A lánya éppen most felel odabent magyar­ból. matematikából. Van amelyik bizottság már végzett, amikor a har­madik emeleten Sági Ilona még bebocsájtásra vár. Ö az utolsó a csoportban, meg­szokta már a névsor végén ezt az állapotot, meg azután van ebben valami jó is. Nemcsak ő fáradt, a tanárok is talán elnézőbbek ilyenkor. Nyílik az ajtó, s miután el­nyeli a tanterem, a szülei közelebb húzódnak az ajtó­hoz, hátha kiszűrődik vala­mi a sorsdöntő percekből. A szóbeli felvételi vizsgák június 23-án kezdődtek. Az első két napon a levelezők lepték el a főiskolát, majd 4 napon keresztül a nappali tagozatos jelöltek adták a kilincset egymásnak. Kime­mát képviselő együttesek mindenek előtt egymásnak mutatták be műsorukon ke­resztül művészi munkájuk színvonalát, zenei törekvé­seiket. A magyar kórusmoz­galom sokszínűségét mutat­ták be a Szolnok megyei együttesek; a Tiszaföldvári Szövetkezeti Férfikar, a Szolnoki Járműjavító Férfi­kara, a Kisújszállási Phoe­nix Vegyeskar. a Jászberé­nyi Palotássy János Vegyes­kar és a Szolnoki Kodály Kórus. A munkásmozgalmi dalos hagyományokra emlékezte­tett a nagymúltú — 1911- ben alakult — ceglédi együttes. Nagy sikert ara­tott a Faedisi Gianni de Lu­rítő volt ez a bizottság tag­jai számára is. A hat fel­vételi vizsgabizottság egyi­kének elnöke, Gedon László adjunktus, ebéd után elége­detten nyugtázza a délelőt­töt. . — Aránylag jó eredmé­nyek születtek ma, de el­mondható ez a korábbi na­pokról is. Idén felkészül­tebb diákok álltak előttünk, mint azelőtt, ami természe­tesen megmutatkozik az el­ért pontokban is. Gyakori volt a 100 pont fölötti telje­sítmény, sőt, bár nálunk rit­kán. de előfordultak a maxi­mális 15 pontos feleletek is. Azok száma pedig csökkent, akik néni ütötték meg az el­várható minimális szintet sem. A felvételizőknél javult a matematikai feladatokat megoldó képesség, iroda­lomból azonban még tovább­ra is hiányos a műismeret. Keveset olvasnak a diákok, és gond van a versidézetek­kel. A levelezőknél, vagyis, akik korábban érettségiz­tek, ezen a téren még meg­nyugtatóbb a kép. Ugyan­csak elégedetlenek voltak a szóbeli kifejező képességgel. Az 5 tagú bizottságban ál­talában vita nélkül alakult ki a pontszám. A három fő­iskolai, a középiskolai tanár, valamint egy most végzett KISZ-es a tantárgyismere­ten túl vizsgálta a ráter­mettséget. az általános tájé­kozottságot is. Naponta 10— 12 felvételizőt hallgattak meg és a vizsga végén nem­csak ismertették a pontszá­mokat. hanem személyen­ként értékelték is a teljesít­ményeket. A reális, tárgyi­lagos értékelés egyébként nagy tehertétel a vizsgázta­tókon. mert 1 pont is dönt­het, de a felelősségnek a már 10 éve együtt felvételiz- tető 3 főiskolai tanár és a melléjük rendelt 2 bizottsági tag legjobb szakmai képessé­gei szerint igyekezett meg­felelni. Idén megszűnt a jelentke­zéseknél a területi megkö­töttség, ennek ellenére a ca vegyeskar és a Monfalco- nei Érmes Grion Férfikar — mindkettőt Franco Ciut ve­zényelte. A Picardiai Kar­nagyok Kórusa — amely a megyénkben megrendezett francia kulturális hét alkal­mából alakult —, valamint a kisújszállásiak vendége­ként itt tartózkodó berga- moi Cicola Canora vegyes­kar szűkebb hazájuk. Picar- dia és Lombardia népzenei hagyományaiból és kórus­műveiből adott ízelítőt. A késő estébe nyúló koncertet követően vasárnap délelőtt a monfalconei és faedisi együttes Budapesten, a Nem­zeti Galériában lépett fel nagy sikerrel. B. J. felvételizők zöme most is Szolnok, valamint a környe­ző megyékből érkezett. Né- hányan jöttek távoli vidék­ről is, de ők az eredeti szándéktól eltérően nem az iskola jó hírneve miatt, ha­nem a korábbi sikertelen felvételi után kívántak sze­rencsét próbálni Jászberény­ben — többnyire itt is ered­ménytelenül. Szeptemberben kezdődik a 2 szakos (tanító­népművelő, tanító-könyvtá­ros) 4 éves képzés, de erről a jelentkezések időszakában még nem tudhattak a felvé­telizők. Ezért jövőre bizo­nyosan jobban érezteti hatá­sát a szabad iskolaválasztás lehetősége. A főiskolára 673 jelentke­zési lap érkezett. A nappali tagozaton 2 és félszeres, a levelezőn ötszörös túljelent­kezés volt, a kiegészítő kép­zésre pedig 169-ből 25-öt vesznek csak fel. Ez az arány megegyezik a korábbi évek átlagával, és az is, hogy a jelentkezők alig egy - tizede fiú. Az írásbelik javí­tásánál szigorú titoktartási rend volt érvényben, a javí­tó tanárok csak számozott borítékot kaptak kézhez, ami kizárta a részrehajlás lehetőségét, a szóbelin pedig aznap reggel sorsolták ki, hogy ki, melyik bizottsághoz kerül. Csütörtökön befejeződtek a felvételik és másnap az eredményközlő lapokat már küldték is számítógépes ki­értékelésre. Az elért pont­számok alapján a főiskola tesz javaslatot a felvételt jelentő határra, amit a Mű­velődési Minisztérium az ország 12 tanítóképző főis­kolája eredményeinek isme­retében július 8-án véglege­sít. Tavaly Jászberényben a nappalin 90v a levelezőn 88 pont volt a szint, idén való­színűleg ez magasabb lesz. A Felvételi Bizottság júli­us 11-én dönt. hogy szep­temberben ki kezdheti meg a tanulmányait Jászberény­ben. Erről egy héten belül értesítik a felvételizőket. L. P. Maximalizmus vagy szorgalom Mit ér az érettségi, ha nem számít? „Engem nem fognak kikészíteni. Nem hagyom magam” — mondja nem titkolt cinizmussal egy harmadikos gimnazista, akiről osztályfőnöke így vélekedik: „Jó eszű a fránya kölyke, de nem hajlandó megfeszülni. Haragszom rá, mert a köze­pesnél többre képes, ugyanakkor megér­tem: így tiltakozik a túlterhelés, a maxi­malizmus ellen. Lazára veszi a dolgot, csak azt tanulja meg, amihez kedve van.” Egyik hajtós osztálytársa így vélekedik: „Könnyű neki! Megengedheti magának a lazítás luxusát, mert az érettségi után szakmára hajt. Mi, akik tovább akarunk tanulni, keményen küzdünk.” A laza fa­zon felmentő kifogást is fabrikált magá­nak: „Ha a gyomromat megtörnöm, elne­hezülök. A fejemmel is így vagyok. Egyes órákon valóságos szellemi émelygés ke­rülget, mert vannak olyan tanárok, akik nem ismernek mértéket. Mindent belénk gyömöszölnének, még az apró betűt is, mert soha nem lehet tudni, mikor lesz rá szükségünk ...” A maximalista követelményekkel lé­pést tud tartani a diákság színe-java, a kisebbik rész, a többség viszont közönybe süllyed, nem vállalja a harcot. Az egyete­mekre, főiskolákra igyekvők csak a fel­vételi tárgyakból készülnek. Csak a pon­tot érő jegyek fontosak számukra, az érettségi pedig nem tartozik ezek közé. „Az érettségin elég arra törekedni, hogy ne áruljon el nagy tájékozatlanságot az ember” — állítja egy negyedikes gimna­zista. Pedagógus-vélemény szerint: az érettségi hasonlít a korcsolya-világbajnok­ság gálájához, amelynek a helyezések szempontjából már nincs semmi jelentő­sége, de a jók azért igyekeznek ott is a legjobb kűrt bemutatni. Ebben az értékeket veszejtő világban az érettségi leértékelődése nem tartozik a legfájdalmasabb veszteségek közé. Végül is diáknak, tanárnak egyformán jó, ha nem kell megfeszülnie. Azt meg miért akarnák „keresztre feszíteni”, aki nem akar továbbtanulni ? Ennek ellenére öröm­mel fogadta mindenki azt a hírt, hogy a jövőben építeni, alapozni kívánnak az érettségi eredményeire. Országosan egy­séges vizsgarendszer bevezetését tervezik. A felsőoktatást is képviselő független vizsgabizottságokkal az érettségi venné át a felvételi vizsgák szerepét. Diákvélemény: „Valahogy férfiasabb dolog lenne, ha ez a társadalmi beavatás, ez a passport egyfajta komoly erőpróba lenne, amelyért érdemes megfeszülni, mert tétje van, mert számít. Én nemcsak a továbbtanulásnál venném figyelembe az érettségi minősítését. Igazságtalannak érzem az alig-kettesek és a jelesek esély- egyenlőségét az elhelyezkedéseknél.” Tanári vélemény: „Az érettségi érték- csökkenése a tanulók szemléletében, ma­gatartásában és munkájában is tükröző­dik. Nem érzik az érettségi vizsgákat ed­digi tanulmányaikat lezáró, igazán nagy feladatnak, s ezért nem is készülnek fel rá megfelelően. Nem értik: miért ez a nagy munka vele, ha nincs rá szükség, ha jelentéktelenné tették. Az értékvesztés akaratlanul is rosszul hangolja a tanárok felkészítő tevékenységét, értékelő, javító munkáját, önvizsgálatát is. Lehet-e neve­lői lelkiismeretességgel, felelősségtudattal dolgozni azért, aminek jelentéktelensége tanár és tanuló előtt egyaránt nyilván­való?” A lazaság, a megfeszülések nem válla­lása nem férfias dolog. Ezt még azok is belátják, akik imádják a kényelmet, mert érzik, hogy erre később csak ráfizetnek. Nem véletlen, hogy az újfajta minősé­gekért, az oktatás hatékonyságáért ma már a fiatalok is perlekednek. Z. E. Felvételi a jászberényi tanítóképzőn Egy pont is dönthet a jövőről Felkészültebb diákok a bizottság előtt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents