Szolnok Megyei Néplap, 1988. július (39. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-30 / 181. szám

8 1988. JÚLIUS 30. Irodalom, művészet Szász Imre: A vén tengerész L p lünk Jenővel a lép­• csőn. Magas a víz, za­jt varos, ágakat, gólya­J fészek-gallyhálókat. hoz: nőni fog még. A vízállásjelentés szerint holnaputánra lép ki az alsó rak­partra. Én nem is hoztam botot, remény­telen halat lesni ilyen bezavarodott vízzel, de Jenő, akit a feltalálók makacssága és a vesztő kártyások elszántsága hajt, szépen leenge­di a sajtot meg a kukacot a padka mellé. Két öregember ül mellettünk, egy rongyos, bi.bircsókos, ez semmit se szól, csak köszön, később, mikor elmegy. A másik magas, széles ar­cú ember, a nyitott ingéből visszér- daganatok, vagy mik kéklenek né­ha elő a nyak tövében, az érzékeny gödör szélén. A füle gyanúsan, el­lenszenvesen vastag, buta ember füle, gondolom, de hamar kiderül, hogy nem buta ember. Zöldes vá­szonkabátban van, bottal, mert sántít, szemre úgy hatvanéves le­het. (Később megtudom, hogy het- venhárom.) — Mondja, Jenőke, mibe kerül ez a bot? — kérdi. — Ügy, ahogy van most a kezében. Jenő precíz, vagy nem figyel, elég sokára felel. — Az orsó a legdrágább, öregem. Az maga háromszázhatvan forint, de most nem kap. A bot úgy száz, százharminc, magának jó a nyolc­vanforintos orsó is, nem kell ilyen drága, a zsinór, ha kap, negyven. — Jövőre én is kiváltom az enge­délyt — mondja a vastagfülű. — De én csak fenekezni akarok, úsz­tatni nem az én lábamnak való. Mi régen csak fenekeztünk. Hajós voltam — teszi hozzá magyarázó- an. — Fogtam egy olyan damilt, akarom mondani hogy is hívják manilakötelet, olyan vastagot, mint a maga kisujja vége. Jenő néha finomkodóan eltart­ja többi ujjától a kisujját, most is. Mindnyájan azt nézzük. öt-hat gyerek is mellénk somfordái, azok is Jenő kisujját nézik. — Rátettünk egy akkora nagy hármashorgot, egy vasmacskát, egy kiló húst, aztán jól kidobtuk. Le­ment a fenekére. Persze súly is volt rajta. Egyszer egy hal lerántott olyan magasból, mint ott a fölső rakparttól, nem a járdától, hanem a... amonnan, onnan föntről, le a vízig, idáig! Háromszázhatvan kiló volt. Hatan húztuk, nem bírtuk ki­venni. Engem belerántott a sóder­ba, térdig, idáig álltam a sóder­ban, jött egy motorcsónak, hatan húztuk, de nem bírtuk, akkor a csónakhoz kötöttük, úgy húzigálta ide-oda, mire nagy nehezen ki­szedtük. Háromszázhatvan kiló volt. Én akkor voltam igen dühös, mikor megmondták, hogy nem ehe­tő. Jóllakott volna belőle az egész század. Jenő hirtelen belevág, mindenki azt nézi, hoz-e ki valamit, de nincs semmi. — Kis csípés — mondja Jenő. — Valami kis tilinkó. — Vannak furcsa halak a tenger­ben. Van ott egy akkora hal, mint a kezem feje, gyönyörű rózsa­szín, és tele van tüskékkel, mint a sündisznó. Nem olyan sűrű, ritkáb­ban, kisebb tüskékkel. Ha az ember belemarkol, és nincs rögtön segít­ség, tíz perc alatt vége. Mérgez. Aztán meg ott van a villamoshal. Szigonnyal fogtuk. Akkora volt a szigony, mint a maga botja az első kötésig, a nyelére gumicső van húz­va. A gumi szigetel, akkor is, ha vizes. Nem üt meg a hal. De a fe­délzeten, ha valaki rátenyerel, úgy megvágja, hogy hanyatt esik. A vízben halálos. Egy tízkilós rájában száztíz volt van. De a gumicső szi­getel, azon nem üt át. Én búvár voltam, sokszor megcsináltuk, hogy fogtam egy villanyoshalat, felvit­tem, és azt mondtam az újoncnak, tenyereljen rá, hadd húzzam ki a szigonyt. Rátenyerelt. Addig nem üt, míg a szigonyt nem húzom ki. Csak amikor megszúrom, de a gu­micső szigetel, meg amikor kihú­zom. Höjj, az újonc akkorát ordí­tott, összeszaladt a hajó. — Az újoncokkal sokszor kitol­tunk. Azt mondtuk az egyiknek, most ő lesz a kapitány, de minden­re csak azt mondja: hadd jöjjön. Leborítottuk egy lepedővel, kapi­tány úr, jön a vihar. Hadd jöjjön. Kapitány úr, jön a hullám. Hadd jöjjön. Kapitány úr, jön a víz. Hadd jöjjön. Nyakába egy vödör vizet. — Meg amikor az Egyenlítőn át­mentünk, kötelet kötöttünk az újonc derekára, és azt mondtuk, hogy most meg lesz keresztelve. Egy altiszt volt mindig a kereszt­apja. Azt mondja. Állj ide mellém, fiam. Odaáll. Azt mondja a másik altiszt. Most ide, énelém áll. Oda­áll a korláthoz, zsupsz a harmadik már bele is lökte. A keresztapja meg hányta rá a keresztet: Én megkeresztellek Pistának, az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. — És ha nem tudott úszni? — Ott volt a kötél, kihúzták. De az igen rossz volt, ha megijedt és ivott. A tengervíz kegyetlenül ége­ti az ember gyomrát. Teli van só­val. Rá akar gyújtani, az öngyújtója nem gyullad meg. Jenő a gyufáért nyúl, akkor végre ráül a kanócra a tömzsi kis láng. — Tizenhétben a Piavéhoz küld­tek, büntetésből. Bejött egy zászlós a búvárszobába, megmérgelődtem, kaptam, aztán kitettem. Százhúsz kiló voltam. Nem a mi parancsno­kunk volt, de azért raportra vitt, és áttettek a tengerészgyalogság­hoz. Belenyúl a tárcájába, kivesz egy töredezett, itt-ott sárgulós vízfoltos fényképet. Nagydarab fiatalember áll rajta, matrózruhában. Vil­mos császár-bajusszal, égre emelt, ájtatosan kidülledő szem­mel. Elhiszem a százhúsz ki­lót, bár később száztizennégyre csökken. Az is szép. A fiatalember sapkaszalagján felírás: Bellona. — A Bellona az volt a búvárok- tató-hajó. De én hadihajón voltam. Mélytengeri búvár. Két búvár volt a hajón, egy mélyvízi, és egy kis­vízi búvár. A kisvízi harmincöt mé­terig tett vizsgát, én hatvanig. Négy korona órabért kaptam, ha lemen­tem a víz alá. Ha hat méterre, ha hatvanra. A kisvíziek két koronát kaptak. Gondolja el, mint katonák. A közlegényeknek volt napi nyolc krajcár zsoldja, nekünk egy koro­na. Meg a négykoronás órabér le­szálláskor. Nézem a szemét. Kék, világoskék. Biztosan ez az a szem, amiről Jack Londonnál és Melville-nél megis- merszik a tengerjáró ember. Bizto­san. De én, itt Pesten, a Pálffy té­ren, csak két, kissé vizenyős kék szemet látok. Sose jutottam el a tengerhez. — De kaptam én százdolláros órabért is — mondja, s már bá­mulom szabályos lépcsőasszociáció­ját, és szeretném, ha egyszer, egyet­lenegyszer öregemberesen elkacs- karingóznának a gondolatai. A tö­kéletességet nehéz befogadni. — San Franciscóban, a hármas móló­nál hetvenöt méteres víz van. A mélyvízi búvár hatvan méterre vizsgázott. Lenn valami áramlat van, százötven kilós súlyt kötnek a kötélre, abba kapaszkodtam, más­képp elsodort volna. Fönn nincs áramlás, csak lenn. A Kaiserin Eli­sabethel mentünk Honoluluba, ab- lőzungot vittünk a Maria There- siának, azon 12-ben szereltek le, onnan mentünk San Franciscóba. Egy halottat kellett felhozni. Az ál­lam úszóbajnoka volt, beleesett a vízbe, megfulladt. Az apja a rév­kapitányság búvárjaival kerestette. Az egyik lement hatvanhat méte­Györi László: Kérelem Virág kéri visszakéri adnom vissza nem lehet visszatűzném újra mégis tűznöm vissza nem lehet Virág adta visszakéri kötnöm vissza nem lehet jön a szél és messze tépi mért is adnám vissza azt ő is kapta mit a szél visz felhőből a permetet az se újra könnyen égi csak ha élőt megszakaszt oly ijesztő visszaadja visszaadja éri kár Zörgő kóró szél szalasztja könyörögnünk érte kár Zsűfolata új tavasszal sárral elteljesedés hóló csörren úszva gazzal báló csörren úszva gazzal telése tükörbe vész könyörögnünk nem lehet könyörögnünk nem lehet borulásunk új tavasszal salátafejesedés rig, de nem bírta, feljött. Azt mondták az apjának, itt van egy osztrák—magyar hadihajó, azon van búvár, beszéljen velük. Fel is jött a kapitányhoz. Azt mondja a kapitány: „Nézze uram, ha én azt mondom neki menjen le, lemegy, ha ottmarad is. De én nem adhatok ilyen parancsot. Hanem, ha vállal­kozik, rá én megadom az enge­délyt.” Hívattak. „Uram, mondtam én, ha leengedik a második védő­üveget, attól fogva minden percben százszorosán meghalhatok. Ez nem olcsó mulatság. Ha nem jutok le, akkor ön nem fizet egy fillért sem. De ha lejutok, minden órára ka­pok száz dollárt, akár megtalálom a kedves fiát, akár nem. A társam meg, aki a kötélen tart, ötven dol­lárt, mert az ő kezében van az éle­tem.” — Megegyeztünk. Lementem. Mit mondjak magának, mentem annyit, mint ide — méricskél a kék tengerészszemével, jó sokáig, csak méricskél —, mint ide a Batthyány tér. Megtaláltam. A lába beleakadt két kő közé, nem tudta arrébb lökni az áramlás. Elébe rak­tam egy nagy követ, fölibe is egy százkilósat. Azután sétálgattam a fenéken. — Nevet, erős sárga fogai vannak. — öt óra múlva feljöttem. Mondom, uram, holnap reggel me­gint le kell mennem, még van egy darab, amit nem kutattam át. Reg­gel mondtam a társamnak, hogy jelezzen, ha négy és fél óra eltelt. Addig sétálgattam, fogtam a mellén így a hullát, és sétáltam vele. Mi­kor eltelt négy és fél óra, a társam jelzett, én is jeleztem, hogy kötelet kérek. Akkor még nem volt telefon, úgy jeleztünk, mint a morzén, csak rövidebben. Egy rántás, leértem, két rántás, jobbra megyek. Két rán­tás, utána egy rövid, balra megyek. Azt mondja az apa: Megtalálták? Hát én nem tudom, uram, mondja a társam, megtalálta-e, de valamit talált, az biztos, mert kötelet kér. Leengedték a kötelet, rákötöttem a halottra, meglöktem, eredj. Én is mentem utána. Maga még olyat nem látott. Az az ember úgy sírt, mint egy gyerek. Mint egy kisbaba. Hatvanöt éves volt, ez volt az egyetlen fia. A szonett kötelező ríme, a legzár- tabbé, az olasz szonetté, gondolom. S várom az elkerülhetetlent, a rossz novellavéget. De: — Ha én azt tudom előre, hogy kicsoda. Háromszáz dollár órabért kérek. Egy multimilliomos volt, érti. Egy multimilliomos. Volt ne­ki vagy ötvenhatmillió dollárja. Mi annak ezer dollár? Annyi, mint nekem két forint. Még annyi se. De meg köll hagyni, gavallér volt. Adott még borravalóul az ezren fölül ötszáz dollárt meg négy üveg pezsgőt és száz Havan­na szivart. A társamnak kétszáz­ötven dollárt, két üveg perzsgőt meg ötven Havanna szivart. Még a matrózoknak is adott száz dol­lárt, egy üveg pezsgőt meg hu­szonöt Havanna szivart. — Aztán hazajöttem. Huszonegy napi szabadságot kaptam. Bemen­tem Fehérvárott a Magyar király­ba. Oda közlegény nem járhat egyenruhában. Négy huszártiszt ült egy asztalnál. Felállt egy fő­hadnagy, odajön. Azt mondja: ma­ga tengerész? Igen? Nem tudja, hogy legénység ide nem jöhet egyenruhában? Bocsánatot kérek, főhadnagy úr, nem tudtam. Sza­lutáltam, rendes gyerek volt, Ö6z- szevágta szépen a sarkantyúját. No, megálltatok gondoltam. A zsebemben volt hétezer korona. egint a szonett kö­telező rímképlete mo­toszkál bennem. Tu­dom, persze, hogy tu­dom, mi jön. A ma­gyar virtus, a gaval­lér virtus, keleti királykodás. Vir­tus? — Elmentem a Mayer Lajos ba­rátomhoz. Te, Lajos, van frak­kod? Van négy is. Adj ide egyet. Ruhakölcsönzője volt a Lajosnak. Felöltöztem frakkba, lakkcipő­be... Minden fordulat tökéletes. Tú­lontúl is az. Felállók. — Gyere, Jenő a magaspartra. A vén tengerész utánunk szól: — Jövőre kiváltom az engedélyt. De én csak fenekelek. Az úsztatás, az a sok járás, nem az én térdem­nek való. Arra Tétény felé csen­desebb vizek vannak, ott feneke­lek. Amire mind a ketten bólintunk. Fábri Péter: Barátidéző Ha legalább az egyik, Aki megmagyarázza, de mindegy, ha a másik, vagy legalább megérti, valaki végre jönne, vagy ad egy cigarettát, most akárki hiányzik. vagy kér, de tőlem kéri! Akármelyik barátom, Ha legalább az egyik, oldaltáskám zsebéből, de mindegy, ha a másik, a hajam hullámából, valaki végre jönne, az öngyújtóm tüzéből. most akárki hiányzik! Irodalmi oldalpárunk il­lusztrációit Németh Edit rajzaiból válogattuk Donkó László: Fogatos Látok még belőle hajnali órán, ha göncölszekérrel fogatol már. A felest belökte, elfütyörészget, párolva megérti az egészet. Nem trappot szekérrel, homokfutóval, de gumikerekű utánfutóval... Hátát faládáknak veti s nagyritkán ostorával elvből csak pattint már ... Utolsó fogatos egyike, tudja, asszonymeleg ágyban hogy aludna. örökké lovat hajt hajnali órán s egyszer a göncöllel égi vakdűlőn elfogatol már ... Szakonyi Károly: Nyár, nyár, nyár... — ... Na és aztán Olaszország! Hát, tudja, asszonyom, az a kék ég! Azok a trattoriák! — Olaszországban is voltak? — Franciaország után. Mert, ugye, Ausztria, Svájc... na, Sváj­con csak átvágtunk, aztán roha­nás Franciaországba, és onnan... Bocsánat, nézzen egy pillanatra a tükörbe, így jó lesz? Ha ilyen rö­vidre vágom a haját? Nem saj­nálja ezt a dús, szőke hajzuhata- got? Még meggondolhatja... — Már a táborozás előtt le kel­lett volna vágatnom... — Ahogy óhajtja. Ne csinál­junk esetleg egy punk frizurát? Persze csak vicceltem. Punk frizurát?! Más se hiányoz­na a tantestületben! Gondolhatja, mit kínlódtam ezzel a nagy lo- bonecal három hétig a sátrakban, faházakban? És negyven gyerek! A végén már Eleniumot szedtem. — A felelősség, ugyebár. Hja, nehéz pálya, de szép pálya! És azért mégis, egy pedagógusnak ott van a nyár! — A nyár?! Nem mondom, szép vidéken voltunk... Tolnában, egy vadaskertben. Rettenetes volt a hőség. — Firenzében is. — Ó, Firenzében is voltak? — Gondoltam, megnézzük. — Látta az Uffizit? — Hogy mit? Már nem is tu­dom. Annyi mindent láttam! Tud­ja, azok a kirakatok! A terek! A trattoriák! Bementünk például egy trattoriába, kértünk egy üveg frasoatit, és miközben szopogat­tuk a borocskát, ott, a szemünk előtt sütötte a szakács a pecse­nyét. Nyílt tűzön... Tessék vár­ni, itt még nem vágtam le. Ügy, úgy, előre egy kicsit a nyakTtal, úgy... Nem kellene már egy fes­tés? Csak kérdezem.-.. — Nem, nem, most csak hajvá­gás. .. Na, és a San Marco? — A micsoda? — A kolostor. Beato Angelico freskói. Azokat sem látta? — Ja, biztosan láttam... De azt képzelje el! Azt a pirosas-barnára megsült, ropogós pecsenyét! És rá a zamatos frasoatit! Persze, nem volt olcsó! Gyümölcsöt is et­tünk meg puha, zsíros sajtokat... és fügét! Az egészért fizet­tünk... mennyit is?... Mindegy!

Next

/
Thumbnails
Contents