Szolnok Megyei Néplap, 1988. július (39. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-27 / 178. szám

1988. JÚLIUS 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 I A tévé" képernyője előtt Egyik napról a másikra Talán megbocsátja ezút­tal az olvasó, ha eltérek szo­kásos jegyzetírói módsze­remtől, s ahelyett, hogy egy- egy programját az elmúlt hétnek tüzetesebben szemre venném újólag — csupán vé- gigpáztázom a mögöttünk lévő hét műsorait, s meg­jegyzést fűzök hozzájuk. El­ismerőleg vagy épp kifogá­solva bennük valamit. Ve­gyük hát a napok sorában. Kedd este egy dokumen­tumfilm szerzett örömet, amely a csend vallását mu­tatta be, a távolkeleti or­szágba, Japánba vitt el ben­nünket, ahol egyre nagyobb a zen híveinek mai tábora. Egy olyan misztikus vallás világát ismerhettük meg, amelynek egyik legfőbb esz­köze: a meditáció. Napjaink­ban, amikor egyre hango­sabb körülöttünk a világ, egyre értékesebbé válik a csend, a némaság. Amikor az ember csak magára gon­dolhat, csak önmaga megis­merésére fordíthatja minden figyelmét és minden energiá­ját, hogy így szerezze visz- sza magamagát önmagának. A japánok különös művé­szetté nemesítették a zajos külvilágtól elfordulás „tudo­mányát” — s ha titkát nem is volt képes felfedezni a magyarok készítette doku­mentumfilm — rendező Ko­vács Béla — egy biztos: fel­ébreszthette bennünk is a csend iránti vágyat és áhita- tos tiszteletet. Szerdán tanulságos volt új­ra találkozni régi kimittudo- sokkal, akik egyöntetűen hangsúlyozták: ami igazi sa­játossága e versengésnek: a játék. Ugyanakkor némi csa­lódással vettem tudomásul, hogy a kortárs alkotók leg- frisebb termését bemutatandó sorozatban — Kortársaink képernyője — olyan tévéfil­met mutattak be premier­ként, amely évekkel ezelőtt született, s már megjárta a Karlovy Vary-i fesztivált is, méghozzá sikerrel, különdí- jat nyert a zsűritől. A Vak­világban Gyarmathy Lívia filmje ugyan nem veszített időszerűségéből, most is erő­vel szólott az igazi értékek fontosságáról, s az értékek zűrzavarával együttjáró em­beri drámákról, azokról a zsákutcákról, ahová vezet­nek — természetesen keser­nyés iróniával, azzal a hang­gal, amely oly jellemző a rendező Gyarmathy Líviára — mégis szívesebben néztem volna ebben a sorozatban egy merőben friss alkotást Le­gyen vagy maradjon a Kor­társaink képernyője igazán az új művek televíziós fóru­ma. Még ezen a napon állítot­ta meg a nézőt néhány szó­ra a nyelvész Grétsy László ló Vágó István társaságá­ban. Tíz perc figyelmet kér­tek, s könnyedén, társalogva nyelvhelyességi problémákat terítettek szőnyegre. Például az idegen szavak használatá­ról, józanságra intvén ben­nünket: ugyanis nem min­den idegen kifejezés irtandó, de amelyik jó magyarral za­vartalanul helyettesíthető — azt viszont kerülni kell. So­rozat ez, amelyben tudós és riporter csevegnek, a kérdé­seket maguk a nézők küldik — tehát igen demokratikus műsor. És csak néhány per­cig tart. Szinte fáj, hogy megszakad. Meg kell becsül­nünk a televízió műsorának ezeket a „drágaköveit”. Csütörtök este A védelemé a szó legújabb darabját lát­hattuk, amely miként társai, ez is a tárgyalóteremben ját­szódott. Ezúttal azonban ma­ga a védőügyvéd — a soro­zat főszereplője — került a vádlottak padjára — apasá­gi kereset tárgyában. Ez a sorozat nem tartozik az iga­zán érdekes sorozatok közé, de ezúttal talán még a szo­kásosnál is kiábrándítóbban hatott ötlettelensége, sivár­sága — a szakszerűségéről nem vagyok illetékes szóla­ni. De azt azért meg merem kockáztatni, hogy emberileg szinte abszurdum, dramatur- giailag pedig erőszakolt — hogy egy kényes ügyet éppen az tárgyalja megítélő bíró­ként, aki a vádlott férfinak úgymond élettársa. Az is csodás, ahogy az ügyvéd a cirkusz porondjának bohó­cában egy csapásra megleli a neki tulajdonított gyermek apját. Mint a mesében, csak­hogy ez nem mese, ahol a „csodás” elemeknek termé­szetes a helyük. Csak szo- morkodni lehet az efféle ösz- szetákolt, a logika szigorát és a drámai követelményeket szem elől tévesztendő munka láttán. Még aznap este jelentke­zett az Üj hullám — a tele­vízió ifjúsági magazinja. Za­varba ejtett Feyér Zoltán műsora, amely mintha kü­lönböző programokból csipe­getett volna — akadt benne Kék fénybe illő összeállítás a taxisok elleni bűncselek­ményekről, dejvolt riport, amelyik a kulturális maga­zinban, a Stúdió ’88-ban is vígan elment volna. Egysze­rűen: ez a program híjával van az önálló arculatnak. Láthatóan: keresi saját hangját. Szurkolok érte, mi­előbb találja is meg. A péntek esti televíziós menü fő étke egy francia film, fanyar komédia kitűnő színészekkel. A cigánylány valahogy mégsem nyert meg magának, a már-már paró­diába csapó komédiában ugyanis olyan hamisan ro­mantikus hangok is belopa­kodtak, amelyek a film tar­talmát megzavarták. Játékfilm alkotta a hét­vége esti programjának ge­rincét, bár ezúttal némi meg­szorítással kell használnunk a játékfilm műfaji megneve­zését. Az Elkárhozottak uta­zása ugyanis egy megtörtént esemény filmes változata: némiképp hasonló a doku­mentumfilmekhez — például az eseményeket szigorú idő­rendben követi — másrészt játékfilm, fikció, hisz a szer­zők alakítanak az eredeti történeten. Neveket, foglal­kozásokat változtatnak meg, drámailag sűrítenek, illetve bizonyos helyzeteket kiélez­nek. Megrázó pillanatok, majd egy humánus döntés felemelő érzete: az utasokért felelősséget érző hajóskapi­tány megmenti utasainak életét. A film talán legro­konszenvesebb alakja ez a kapitányiaki felül tud emel­kedni a napi politika forté­lyain, s az ember méltóságá­nak törvényét képes követni még a legkritikusabb pilla­natokban is. Azt hiszem, so­káig ott él emlékezetünkben a tengeren „ringatózó” óriás személyszállító, amelynek fe­délzetén durva csel áldozata­ként halálra ítélt zsidók vív­ják élet-halál harcukat — emberi tragédiákkal megpe­csételve. A kétrészes angol film hatásos megoldásaival szinte jelképessé növelte az eseményt. És még egy portréfilmről, amely a korán elhunyt Kí­gyós Sándorról készült, s olyan művészt mutatott be, akinek vérében van, illetve már csak volt a szobrászat; aki a harmóniát keresve mindig feszültségekbe ütkö­zik, s a kőben is ezt a drá­mát' véli felfedezni és kife­jezni. Meghajlított kő — ezt a címet viselte a film, de egy hajlíthatatlan, kőkemény jel­lemű művészt ismerhettünk meg szoborból, szóból, abból, amit Kígyós Sándor mondott magáról, s amit róla mond­tak kortársai, hű barátai. Milyen különös! Ezt a mű­vészembert alig ismerjük, pedig micsoda életművet ha­gyott ránk! Fel kell őt fedez­nünk — s ehhez nagy segít­séget adott ez a feszesen szerkesztett, színesen meg­valósított, igen tartalmas te­levíziós arckép. Valkó Mihály Film készül A rátóti legényanyából Készül Garas Dezső első filmalkotása / Garas Dezső és Pogány Judit Budapesten Nemzetközi tánctanfolyam Negyedik alkalommal ren­dezi meg a Budapesti Mű­szaki Egyetem kulturális, tit­kársága nyári nemzetközi tánc- és mozgástanfolyamát. Augusztus 5 és 18 között külföldi és magyar művész­tanárok segítségével Ma­gyarországon kevésbé ismert tánc-, mozgás- és színházmű­vészeti ágakkal, irányzatok­kal ismerkedhetnek meg a résztvevők, akik számára az együtt töltött hét heti mun­ka remek lehetőséget nyűit arra is, hogy baráti kapcso­latokat teremtsenek egymás­sal. Az immár hagyományos tanfolyamon eleddig csak­nem négyszázötvenen vettek részt, sokan külföldről — Ausztriából, Angliából, az NSZK-ból. Dániából. Svéd- és Finnországból, Hollandiá­ból, Jugoszláviából — érkez­tek. Ebben az évben mozgás­színészetet, táncterápiát, ma­gyar néptáncot, jazz-, buto- és modern táncokat, vala­mint a musical és show tit­kait tanulhatják meg a hall­gatók francia, olasz, ameri­kai, angol és japán tanárok segítségével. A Műegyetem központi épületében kap helyet a tanfolyam, amelyre a Közművelődési Titkársá­gon még lehet jelentkezni. Rádió- és televízió újság Vékonyabb lesz Augusztus 1-jétől átmene­tileg 8 oldallal csökkenti a Rádió- és Televízió Üjság terjedelmét a Pallas Lap- és Könyvkiadó Vállalat. A vállalat az importkorlá­tozás miatt többirányú in- tézkedésdre kényszerül, hogy továbbra is kielégíhesse az olvasók igényei. A napilapok példányszámának szinten tartása mellett más lapoknál vissza kell tartania a pél­dányszám emelkedését, sőt ahol az importpapír nem he­lyettesíthető hazaival, csök­kentenie kell az oldalterje­delmet. vagy a pédányszá- mot, illetve a megjelenés gyakoriságát. Még az oroszlánok is csak bámulnak. A Parlament lép­csőin szokatlan a látvány. Ül Pogány Judit rekkenő hőségben a parasztasszo­nyok fekete öltözékében, és eteti a szelíd kis csacsit mokkacukorral. A csacsi nyelve a ruháját s a fülét éri. ö tűri. A barátság ket­tejük között már régóta tart. Bámészkodók jönnek-men- nek, de mindnek meg kell állnia, hisz’ filmforgatás van. Helybiztosítók tartják távol a bámészkodók seregét, a külföldieket és a honi, szom­bat délelőtt sétálókat. Változik a helyszín. Buda­fok. A tanácsháza kedélyes építészeti megoldású épülete. Eléje népes delegáció érke­zik. Vidékről. Ezt a demi- zson, a zakók-nadrágok sza­bása, s a kalapok is jelzik. A kis csoport az út túlsó ol­daláról elindul egyszer, két­szer, háromszor, négyszer, s ugyanannyiszor: „zárást ké­rek, felvétel, felvétel indít, indítok, tessék...” — hang­zik a hangszóróból. S ismét­lődnek mindig a mozdula­tok, az arcjátékok, a szöve­gek. A színészek arcán nem látszik a fáradtság. Friss a stáb is. A rendező időnként kiugrik a csoportból, leveti kellék-micisapkáját, leteszi demizsonját, és a felvevő­gép mögé lép. Az elképzelé­seit beszéli meg az opera­tőrrel, Kardos Sándorral, vagy a világosítóval, a hang­mérnökkel. A hangulat jó. Senki sem idegesebb, indula­tosabb a szükségesnél, s ész­revehetők a türelem gesztu­sai is. Pallagi Anikó, az első asszisztens nagyon jól irá­nyít, minden pillanatban ura a helyzetnek. Amióta színpadra lépett, közismert, hogy Garas Dezső zseniális színész. Azon keve­sek közé tartozik, akiket nem lehetett rossz szerepben látni, bizonyos, hogy ez nem csupán a szerzők érdeme. Garas az utóbbi időben ren­dezéssel próbálkozik. S még ebben is rendíthetetlen. Most filmet rendez. Schwajda György pár év­vel ezelőtt a Ra-Re sorozat­ban megjelentette A rátóti legényanya című írásművét viszi filmre. A történet nem különösebben Igényes és szellemdús, de kellemesnek határozottan kellemes. Köny- nyed annyira, hogy az em­ber ne sajnálja az elolvasá­sára szánt időt. Ezt a művet használta ala­pul Garas Dezső a forgató- könyv megírásakor. Van egy falu, ahol mindenki Béla, ahol a lakók és választott képviselőik olyanok, amilye­nek, és ahol egyszercsak egy legény terhes lesz. Az ere­deti regényhez képest a for­gatókönyv olvasata már sók­kal gazdagabb, s ehhez csak hozzáadhat a képi megjele­nítés. A film burleszk. Nem is lehetne más. Burleszk, mely a legnehezebb műfajok egyi­ke. Csak akkor művészi, ha megtalálja azt a kényes egyensúlyt azon a bizonyos „késhegyen”. A forgatókönyv remekül sikerült. A színészválasztás biztató. A címszereplő, a kortársak megjelenítésében kiváló Eperjes Károly. Any­ja Pogány Judit, s apja Ga­ras Dezső ebben a filmben. A falu elöljáróit Kállai Fe­renc, s a filmekben ritkán mutatkozó Kibédi Ervin játsszák. A körzeti orvos szerepében Andorrai Pétert láthatjuk, a kísértő, sőt a szó leghétköznapibb értel­mében is megejtő démon pe­dig a Vígszínház jelenlegi első számú ifjú üdvöskéje, Eszenyi Enikő. Szerepet kap még a filmben Szirtes Ádáim és Horváth József, az előbbi egy idős parasztot, az utób­bi a falu plébánosát alakít­ja. A történet mulatságos, a színészek jók, s mindez a nevettetés meglehetősen rit­ka, ámde annál igényeltebb szándékával. A felvételek hamarosan befejeződnek, s nemsokára kezdődik a vá­gás, az utószinkron, egyszó­val a végső munkák a be­mutató előtt. J. A. Az elmúlt hét végén — a becslések szerint — tSbb mint hat­ezren keresték föl megyénk egyre népszerűbb fürdőzőhelyét, a Tisza-tó partján lévő abádszalóki strandot. Szerencsére az időjárás „mindent megtett” annak érdekében, hogy a re­kord számú látogató jól érezze magát. A hazai fürdőzők mellett hollandok, franciák és NSZK-beli turisták is érkez­tek szép számmal hűsölő kikapcsolódást keresni a tóhoz. Fel­vételeink a zsúfolt vasárnap délután néhány pillanatát örö­kítették meg (Fotó: Hargitai Lajos)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents