Szolnok Megyei Néplap, 1988. július (39. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-26 / 177. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988. JÚLIUS 26. Grósz Károly amerikai pénzügyi szakemberekkel tárgyalt (Folytatás az 1. oldalról) zett felhasználni az alkal­mat, hogy saját álláspontját, politikai koncepcióját fejtse ki és igazolja, kivétel nélkül mindegyikük értékelte a rendkívüli találkozó jelentő­ségét. A kérdések számos témára terjedtek ki — attól kezdve, hogy lehet-e jövője a cserké­szetnek Magyarországon, vagy visszakerülhet-e egy­házi kezelésbe a híres és sok évszázados történelmi múlt­ra visszatekintő sárospataki református kollégium, egé­szen Nagy Imre szerepének megítéléséig és az erdélyi magyarság helyzetéig. A mi­niszterelnök valamennyi kér­désre részletes, átfogó vá­laszt igyekezett adni, nem térve ki a vita elől. A romániai helyzetről, az erdélyi magyarság kérdésé­ről szólva egyebek között ki­jelentette: kormányunk nem kifejezetten nemzetiségi kér­désnek tekinti a falvak ter­vezett felszámolását, mert az a román nemzetiségű lakos­ságot éppúgy érinti, mint a magyar, a szász, a sváb nem­zetiségeket. „Véleményünket ezzel kapcsolatban világosan megfogalmaztuk. Nemcsak az erdélyi magyarság kultu­rális értékeinek védelmében , emeltük fel szavunkat, ha­nem minden kulturális ér­ték, benne a román, a né­met nemzetiségűek értékei­nek védelmében is — mon­dotta.” Rámutatott, hogy a magyar kormány igyekszik lehetőséget teremteni a vita­tott kérdések rendezésére, a kétoldalú kapcsolatok lehe­tőségein belül adott módok kihasználására. „Felajánlot­tam, hogy a kérdés tisztázá­sa érdekében bármikor haj­landó vagyok Romániába utazni. Erre a javaslatunkra eddig választ nem kaptunk” — hangoztatta. Grósz Károly nyíltan és határozottan szólt az 1956-os események és Nagy Imre szerepének értékeléséről is. Az emigráns sajtó és szerve­zetek egy részének állásfog­lalásait vitatva leszögezte': áldozatok nem csupán az egyik oldalon voltak. „Vol­tak, akiket megtévesztettek, akik életüket , vesztették a fegyveres harcokban — saj­náljuk tragédiájukat. De mi vértanúknak tekintjük azo­kat a katonákat, akiket a Köztársaság téren végeztek ki” — mondotta. Nagy Imré­ről szólva kifejtette: 1956-os magatartásáért a magyar kormány nem rehabilitálja, mert megsértette az alkot­mány előírásait, a fennálló törvényeket. Közölte, a kor­mánynak az az álláspontja, hogy amennyiben a család ezt kéri. Nagy Imre hamva­it megfelelő körülmények között végső nyugalomra he­lyezhetik, — tekintettel arra, hogy harminc esztendő eltel­tével a kormány úgy érzi: kötelessége ezt megtenni. Kö­zölte egyébként, hogy a kor­mányzat felülvizsgálja azok helyzetét, akik az ellenük az 1956-os politikai tetteik mi­att született bírósági ítélet következtében jelenleg nem kaphatnak útlevelet, és szán­dékában áll mentesíteni őket az útlevéltörvény módosítá­sával a hátrányos következ­mények alól. Nagy amerikai bankok ve­zetőivel találkozott hétfőn reggel New Yorkban Grósz Károly az MSZMP KB főtit­kára, a Minisztertanács el­nöke. Barfha Ferenc állam­titkárnak, a Magyar Nem­zeti Bank elnökének meghí­vására a beszélgetésen részt vettek olyan nagy pénzinté­zetek, mint a City Bank, a Bankers Trust Company, a Chase Manshattan Bank, a Chemical Bank és a First National Bank vezetői. A magyar kormányfő tájékoz­tatást adott a hazai gazdasá­gi tervekről, felvázolta azo­kat a lehetőségeket, ame­lyek az amerikai 'bankok és a gazdaságunk között együttműködés előtt állnak nyitva. Grósz Károly New Yorkban találkozott George Sorossal, a magyar származású ismert amerikai üzletemberrel (MTI — Telefotó) Grósz Károly ezután szál­lodai lakosztályában talál­kozott Richard Nixonnal, az Egyesült Államok volt elnö­kével. A beszélgetésen Grósz Károly tájékoztatta vendé­gét a magyarországi gazda­sági és politikai helyzetről, a kormány terveiről. Nixon igen elismerően emlékezett vissza hazánkban tett láto­gatásaira, méltatta a Ma­gyarországon bekövetkezel't változásokat, a reformpoli­tika célkitűzéseit. Grósz Károly hétfőn dél­előtt találkozott Leonard Lauders-el. a Lauders cég elnökével, és ugyancsak szí­vélyes beszélgetést folytatott vele. Délben az Egyesült Álla­mok egyik legjelentősebb, külpolitikai kérdésekkel fog­lalkozó csoportja, a Council of Foreign Relations (Külpo­litikai Társaság) .adott ebé­det a magyar kormányfő tiszteletére. A zártkörű ebé­den, amelyen vezető ameri­kai közéleti személyiségek voltak jelen. Grósz Károly beszédet mondott. Magyarországi időszámítás szerint hétfőn este Grósz Károly Bostonba repült, hogy találkozzék Michael Dukakis massachusetts-i kormányzóval, az amerikai demokrata párt elnökjelölt­jével. Bostonba visszatérve programjában a magyar— amerikai üzleti tanács va­csorája szerepelt. Beszéd a Külpolitikai Tanácsban Grósz Károly a Külpolitikai Tanács — a Council of Fo­reign Relations — hétfői ebédjén beszédet mondott, amelyben többek között hangsúlyozta: A Magyar Szocialista Munkáspártnak az amerikai tömegtájékoztatásban is szo­katlanul nagy figyelemmel kísért májusi konferenciája megerősítette a reformpoliti­kát. Kimondta, hogy fordu­latra van szükség a gazda­ságban, a politikában, a de­mokrácia építésében, a nyílt­ságban és a nyilvánosságban. Célunk az, hogy a magyar gazdaságban a vállalkozói szellem és a versenyszellem, a gazdasági akalmazkodás és a megújulás készsége váljon .uralkodóvá. Olyan szocialis­ta, tervszerűen orientált pi­acgazdaságot akarunk létre­hozni, ahol a piac a gazda­ságot egészében integráló in­tézménnyé fejlődik; hogy ott legyen csak szükség az álla­mi, nem piaci eszközök ér­vényesítésére, ahol a piac nem bizonyul társadalmilag hatékony, vagy elfogadható koordinációs mechanizmus­nak. A jövőt illetően szándé­kunkban áll a tőke mozgását biztosító szervezett értékpa­pír-piac kialakítása. Szélesí­teni és a törvény által ga­rantálni kívánjuk a vállal­kozói autonómiát oly módon, hogy a gazdasági, üzleti dön­téseket kizárólag a jövedel­mezőség. a világpiaci érte­lemben vett. hatékonyság ve­zérelje. ■. Az elmúlt években fokoza­tosan kedvezőbbé tettük a külföldi , tőkebefektetést, a vegyes vállalatok álapításá- nak és működésének feltéte­leit. A hamarosan bevezetés­re kerülő társasági törvény lehetővé teszi az állami, a szövetkezeti és a hazai ma­gántőke, valamint a külföl­di tőke közötti szabad tár­sulást. Lehetőség nyílik majd arra is, hogy a magyar válla­latok nemzetközi részvény- társasággá alakuljanak. Arra számítunk, hogy az elkövet­kezendő években a gazdasá- • gi fejlődés finanszírozásában a hazai és külföldi magántő­ke részesedése eléri a 25 szá­zalékot. Különösen fontos körül­mény, hogy a Szovjetunióban mélyreható átalakítási fo­lyamat bontakozott ki. A pe­resztrojka és galsznoszty irányvonalát az SZKP XIX. konferenciája is megerősí­tette. Gorbacsov főtitkárral a közelmúltban 'folytatott tárgyalásaim megmutatták, hogy a magyar 'és .a szovjet reformok logikája, iránya alapvetően azonos, és fokoza­tosan növekszik a megvaló­sítást célzó konkrét lépések hasonlósága, sok esetben egyezése. Elképzeléseink he­lyességében megerősít ben­nünket az is, hogy Kínában, Lengyelországban és másutt szintén hasonló folyamatok bontakoznak ki. Mindez azt jelenti, hogy nem kell'többé számolnunk az olyan külső fékező hatásokkal, amelyek az elmúlt két évtizedben, saját következetlenségeink és tévedéseink mellett, szin­tén hozzájárultak az 1968- ban elindított reformfolya­mat előrehaladásának las­súságához, megtorpanásához — mondotta Grósz Károly. Belgrádi Lap I romániai szerb-horvál kisebbségről A romániai szenbhorvát kisebbség elnyomásáról kö­zölt éles hangú cikket vasár­nap az egyik tekintélyes belgrádi lap, szorgalmazva azt, hogy a jugoszláviai ha­tóságok lépjenek fel a ro- mánosítás ellen. A Vecsern- je Novoszti című újság rá­mutat: Románia hivatalos politikájává tette a szerb nemzetiség nemzeti érzel­meinek elfojtását, s egyúttal eivágja a nemzetiség jugo­szláv állampolgárokhoz fű­ződő kapcsolatait. MOSZKVA Rövid munkalátogatásra hétfőn Moszkvába érkezett Mengisztu Hailé Mariam, az Etióp Dolgozók Pártja KB főtitkára, államfő. QUITO Befejezte munkáját az Ecuadori Kommunista Párt 11. kongreszusa. A csütörtö­kön kezdődött tanácskozáson részt vett mintegy 400 kül­dött elfogadta a párt új programját, szervezeti sza­bályzatát, és újraválasztotta Jean Rene Mauge Mosqera főtitkárt. BERLIN Szovjet—NDK közös had­gyakorlat kezdődött vasár­nap az NDK-ban. Az ország keleti felének középső részén, Branden­burg, Eisenhüttenstadt, Pe- itz, Jessen körzetében egy héten át zajló hadgyakorla­ton a németországi szovjet hadseregcsoportnak és az NDK nemzeti néphadseregé­nek 17 800 katonája vesz részt. BRÜSSZEL Brüsszelben tanácskozást kezdtek az Európai Közös­ség külügyminiszterei. A napirenden az EK és a KGST közötti kapcsolatok szerepelnek. A két gazdasá­gi tömörülés egy hónappal ezelőtt ismerte el egymást. BANGKOK A kormányzó thaiföldi kormánykoalíció 58 százalé­kos eredményt ért el vasár­napi thaiföldi parlamenti választásokon. Ez azt való­színűsíti, hogy ismét az ed­digi miniszterelnök, az — egyébként pártoktól függet­len — Prem Tinszulanond alakíthat kormányt. Karabah-hegyvidék Befejeződött a sztrájk Sztyepanakertben és az egész Karabah-hegyvidéken hétfőn újra megindult a munka, a feszültség csökke­nőben van — közölte az MTI moszkvai tudósítójával a Szovstakan Rharabah cí­mű örmény nyelvű karabahi napilap főszerkesztője. Han gsúlyozta: Karabah­hegyvidéken minden üzem működik, a boltok kinyitot­tak és üzemel a tömegközle­kedés is. Helyreállt a Sztye- panakert és Jereván közötti rendszeres autóbuszközleke­dés is. A közvetlen előzmények­ről a főszerkesztő elmondta, hogy pénteken és szombaton a helyi vezetők Genrih Po- goszjánnal, a területi párt- bizottság első titkárával az élen, üzemek sorát látogat­ták meg és személyesen ad­tak felvilágosítást a LT El­nökségének Karabah ügyé­ben hozott határozatáról. Az újságíró mindazonáltal nem rejtette véka alá azt a sztyepanakerti általános vé­leményt, hogy a jelenlegi szovjet alkotmány nem iga­zán ad lehetőséget a prob­léma — Karabahban igazsá­gosnak vélt — rendezésére. A kanabah-hegyvidéki kedvező változások kapcsán Afrand Dazsdamirov, az Azerbajdzsán Kp KB agit­prop osztályának vezetője a bakui álláspontot a követ­kezőképpen összegezte: a legfontosabb, hogy ismét megindult a munka, nyugod- tabfoá vált a légkör, mert csak ilyen körülmények kö­zött lehet párbeszédet foly­tatni a problémákról. B kambodzsai rendezésről A koktélparti első napja Hétfőn Indonéziában meg­nyílt a kambodzsai rendezés­sel kapcsolatos nemhivatalos délkelet-ázsiai találkozó, az úgynevezett koktélparti. E találkozó adja az első alkal­mat arra, hogy — ha for­mailag nem hivatalosan is — közvetlenül tárgyaljon egymással a kambodzsai kor­mány és az ellene harcoló három ellenzéki csoportosu­lás, illetve Vietnam, vala­mint több más érdekelt dél­kelet-ázsiai ország. Rögtön az első napon a kambodzsai kormány hét­pontos béketervet terjesztett a három ellenzéki csoporto­sulás elé. Javasolta Nemzeti Megbékélési Tanács felállí­tását, amelyben a három el­lenzéki csoportosulás és a kormány is részt venne, el­nöke pedig az ellenzék tu­lajdonképpeni vezéralakja, Norodom Szihanuk lenne. Az első nap a tervezettnél hosszabb ideig, 3 órán át ta­nácskozott egymással Hun Sen kambodzsai miniszter- elnök, Khsieu Samphan, a vörös khmerek vezetője, Son Sann, a Khmer Népi Nem­zeti Felszábadítási Front ve­zetője és Norodom Ranaridh, aki a szihanukista csoportot képviseli apja, Norodon Szi­hanuk helyett. Közvetlenül a felszállás előtt kigyulladt a francia légitársa­ság Boeing 747-es gépe július 24-én Üj-Delhi repülőterén. A pilóta a jelzőberendezéseknek köszönhetően észlelte a tüzet,' hirtelen fékezett, s letért a kifutópályáról. A gépen tartóz­kodók közül senki sem sérült meg (MTI — Telefotó) Három és fél évtizede Roham a Moncada ellen Ezekben a napokban egész Kuba ün­nepel. Július 25—26—27-én zárva tar­tanak a gyárak, a munkahelyek, Ha­vannában estéről estére tíz- és tízezrek tódulnak az utcára, hogy részesei le­hessenek a karnevál eseményeinek. Santiago de Cuba városa készül e na­pok központi rendezvényére, arra a százezres tömeggyűlésre, amelyen — 26-án este — Fidel Castro államfő mond ünnepi beszédet. 1953. július 26-ra emlékezik az or­szág. E nevezetes nap hajnalán fiatal forradalmárok rohamozták meg Santi­ago de Cubában a Moncadát, az ország második legnagyobb erődjét, s a közel­ben fekvő Bayamo város laktanyáját. A 35 évvel ezelőtti támadást azonban leverték, az akció katonai szempontból kudarcba fulladt. Ennek fényében talárt különösnek tűnhet, hogy a karibi szi­getországban mégis jóval nagyobb ün­nepség kíséri az évfordulót, mint ma­gát a forradalom 1959 január elsejei győzelmét. A 35 évvel ezelőtti taktikai vereséget ugyanis úgy értékelik Kubá­ban, hogy az ostrom, illetve az azt kö­vető események a későbbi forradalmi harc győzelme szempontjából politikai értelemben stratégiai jelentőségűek voltak. Kuba az ötvenes években az Egye­sült Államok tőkebefektetéseit tekintve Látin-Amerikában a második helyen állt (Venezuela mögött). 1952, Fulgen- ció Batista puccsa után egy példátlanul korrupt, zsarnok rendszer került hata­lomra az országban. A Fidel Castro vezette csoport úgy vélekedett, hogy a nemzeti felszabadítás problémája nem oldható meg Kubában, amíg Batista áll az ország élén. A santiagói és a bayamoi erődítmények elleni támadás lényege az volt, hogy a laktanyák fegy­verkészletének megszerzése után álta­lános sztrájkra hívják fel az ország la­kosságát; ha ez a munkabeszüntetés nem bénítaná meg az országot, akkor a forradalmárok háborút indítanak a környező hegyvidéki körzetekben. A tervnek tehát két változata volt. Ma már jól ismert, hogy az akciót meg­hiúsították; egyik fő tanulságaként azonban három év múlva, 1956. decem­berétől a forradalmárok 1955-ben sza­badon bocsátott csoportja immár csak egy variáns: a hegyekből indított for­radalmi háború megvalósítását tartot­ta lehetségesnek. A kudarc azonban más szempontból is meghatározó hatással volt a későbbi folyamatokra. A Moncada-laktanya el­leni roham résztvevőinek perében mondta el Fidel Castro „A történelem fel fog menteni” címmel országos ha­tású védőbeszédét, azt a politikai plat­formot, amely világosan felvázolta az általa vezetett mozgalom haladó népi programját. Ebben a programban egyebek között feltárta az álköztársa­ság legsúlyosabb ellentmondásait, meg tudta nyerni magának a későbbi har­cokra az oligarchia és az imperializmus elleni küzdelemben érdekelt osztályo­kat és rétegeket. Felvázolta egyidejűleg mindazokat a halaszthatatlan intézke­déseket, amelyeket a forradalmi kor­mány hatalomra jutása esetén azonnal végre kellene hajtania. A 35 évvel ezelőtti merész támadás­sal kapcsolatban többször felmerült a kérdés: megvoltak-e a reális feltételei egy ilyen akció sikerének. Fidel Cast­ro egy állásfoglalásában úgy vélekedett, hogy a Batista-puccs után már akkor is fennálltak a forradalmi harc objek­tív feltételei az országban. Elismerte egyben azt is, hogy a Bátista-rendszer esetleges ötvenes, évek eleji megdönté­se után az amerikai imperializmus el­tiport volna egy haladó rendszert Ku­bában. Ennek .oka a politikus értékelé­se szerint a nemzetközi erőviszonyok­iban keresendő. A Szovjetunió 1953-ban még nem tudott volna olyan segítséget nyújtani Kubának, mint amely- dön­tően hozzájárult 1959, a forradalom győzelme után a népi hatalom megerő­södéséhez. A Moncada-laiktanyát a forradalom győzelmét követően iskolává alakítot­ták át. Falain mementóként meghagy­ták a lövedékek akkori becsapódásá­nak helyeit. Kuba, ahol csaknem har­minc éve új rendszer épül, emlékezik a 35 évvel ezelőtti eseményekre. A Santi- agóba vezető műút mentén ugyanak­kor már réges-rég emlékművet állítot­tak az akkori támadás minden egyes halottjának. vSimárdi Tamás

Next

/
Thumbnails
Contents