Szolnok Megyei Néplap, 1988. július (39. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-25 / 176. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988. JÚLIUS 25. szerkesztőség postájából 1 Szemtanú voltam, segítettem Áruszállító kisiparos lévén, július elsején Cigándra fu­varoztam, amikor Hajdúhad- ház és Debrecen között ar­ra lettem figyelmes, hogy egy taxisofőrt megtámadott az utasa. Rögtön megálltam, és a bajba jutott taxis segít­ségére siettem. Az üggyel kapcsolatban szemtanúként idéztek a. Debreceni Rendőr­kapitányságra. Saját kocsim­mal mentem, így a gyorsabb, mivel nem mindegy, hogy mennyi időre esek ki a mun­kámból. Kihallgatásom után tudomásul vettem, hogy személyvonat II. osztályú jegy árát számolhatnak el útilköltségtérítés címen, de azt már kevésbé, hogy napi díjat nem kaptam. Bűnügy­ről lévén szó, minden bi­zonnyal rövidesen a bíróság­ra idéznek, s akkor ismét „ráfizetek” a tanúskodásra? Tisztában vagyok azzal, hogy mindenkinek állampol­gári kötelessége a bajba ju­tott embertársán segíteni; hogy a rendőrségen, bírósá­gon idézésre pontosan meg kell jelenni, és hiteles szem­tanúi vallomással segíteni munkájukat. Azt azonban igazságtalannak tartom, hogy éppen az a segítő- és áldozatkész ember kerüljön a végén kellemetlen helyzet­be, azt érje anyagi veszteség, aki nem ment el közömbö­sen egy bűncselekmény mel­lett. Hajdú István Abony Az Igazságügyi Minisztéri­um 8/1984. sz. rendelete sze­rint a fenti útiköltségtérítés illeti meg a tanút, ám ezen kívül egy napi átlagkeresete, amit rendőrségi, bírósági igazolás alapján az illető munkahelye fizet. Kisiparo­soknak. magánkereskedők­nek, tsz-tagoknak elindulás­tól hazaérkezésig óránként 24 forint, de legfeljebb napi 180 forint jár keresetveszte­ségük pótlására. Előfordul, hogy a tanút ezen felül ju­talmazza a rendőrség, de az esetek többségében a felme­rült költséget kérnie kell. Hajdú István abonyi áru­szállító kisiparosnak azt ta­nácsoljuk, hogy ügyében forduljon a Debreceni Rend­őrkapitánysághoz. Ám az eset kapcsán engedtessék meg egy szerkesztői meg­jegyzés: Az óránkénti 24. de legfeljebb napi 180 forint té­rítési díjat már úgy túlha­ladta az élet. mint a 31 fo­rintos napidíjat... Veszélyes omladék A napokban a szolnoki Ti­sza Antal utcában jártam, ahol a 2-es sz. épület előtt (korábban a munkásőrök székháza volt) egy jókora va­kolat hullott a lábam elé. Jobban szemügyre vettem az omladékot, volt vagy kétki- lós. és a magasban lévő eresz alól pottyant. Végzetes bal­esetet is okozhatott volna, ha valakinek éppen a fejére esik. Az esőcsatorna alatti vakolat nagyon rossz álla­potban van, további omlás várható. Ezért hívom fel az illetékesek figyelmét rá, hoz­zák rendbe, mielőtt komo­lyabb baleset nem történik. E városközpontban lévő kis utcában sok a járókelő, hi­szen vele szemben van a háztartási bolt, közelében a piac. Földi József Szolnok A tarlóégetés ártalma Kedvező széllel a láng­nyelvek pusztítva falják a szalmát, majd gyászos feke­tére festik a tarlót, s így van ez már évek óta. A letaka- rítás kétségtelenül így a leg­gyorsabb, legolcsóbb, de mi van mögötte? Amikor kihűlt a szalmaparázs, megérkeznek a varjak, szarkák, gólyák és böngésznek az elpusztult ro­varok, kis foglyok, fácánok és nyúlfiak után. Szomorú látvány. A nagyobb vadak (nyulak, őzek, gidák és egyéb állatok) ha sikerült kimene­külniük, a közeli tengeriben vagy erdőfoltban meglapul­va szenvednek füstmérge­zést. Az elmúlt tíz év alatt szin­te tönkrement Alföldünk őz- és nyúlállománya, meggyé­rült a szárnyas- és szőrmés vadfaj. Nem kis okozója en­nek a tarlóégetés. De néz­zük tovább a bajokat: A fel­forrósodott föld kiszárad, elpusztulnak a benne lévő és káros apróbb állatok, a talajbaktériumok, a hasznos tarló növényflórája meg­semmisül. A természet fel­mérhető és felmérhetetlen pusztítása ez az agrotechni­kai eljárás. Végezetül: „A dicső természet szült és tett bennüket óriássá. Eltörpü­lünk, megsemmisülünk, ha élőhelyünket pusztító mécse­seink veszélyes lángjait idő­ben sorra ki nem oltjuk.” Lengyel Andor nyugdíjas tanár Kunhegyes fl távírda trükkje Furcsa és bosszantó eset történt velünk a szolnoki 1-es sz. postahivatal távírdá­jának közreműködésével. Hévízről július 14-én a fele­ségem feladott egy táviratot számomra (Szántó krt. 16. II. em. 10.), melyben közölte, hogy szerencsésen megérke­zett. A táviratot annak rend­je és módja szerint kézhez is kaptam. A furcsaság ez­után 'következett: A felesé­gem részére ugyanezen a na­pon, 12.15 órakor vissztávi- ratot küldött a posta Hévíz­re. a Textil üdülőbe, amely­ben közli, hogy a címen egy kertes ház van, a távirat kézbesíthetetlen. Mondanom se kell, hogy a nejem meny­nyire meglepődött. Hogyan lett a házunkból kertes ház, s ha valami csoda folytán mégis azzá vált, hová tűnt belőle a férje? Gyors levél­váltás 'következett, és meg­nyugtattam a feleségem, hogy emeleti lakásunk ugyanúgy a Kassái úti isko­la mellett helyzekedik el, mint elutazása előtt. Nem értem, hogyan fordul­hat elő ilyen tévedés? Kér­désemre a posta illetékesé­től szeretnék választ kapni a nyilvánosság előtt, hogy má­sok is okuljanak az esetből. Nagy Mátyás Szolnok n nyolcas járaton Július 18-án a 10.40-es, fe­kete 8 Y-os autóbusszal utaz­tam Szolnokról Szandára. A jólét ABC előtti pádon Ülve várakoztam, mivel fájnak a lábaim. Megérkezett a busz, én a harmadik ajtó előtt áll­tam, de csak az első és ne­gyedik nyílt ki. Nyomkod­tam az ajtót, hátha csak be­ragadt, majd erőfeszítésemre és a gépkocsivezető könyö- rületére sikerült felszáll- nom. Ekkor megszólalt a buszvezető érdes hangja a mikrofonban: „Bátyám, a buszt a buszmegállóban kell várni!” Nem vagyok a báty­ja^ öcsémnek se vallom, mi­vel több éve utazom ezen a vonalon és sok jót nem ta­pasztaltam, nem hallottam róla. A következő megálló­nál viszont nem hiszek a szememnek, mert kifordult már, de két hölgynek és egy iskolás korú gyereknek még­is kinyitotta az első ajtót. Napokkal előbb, amikor a Szabadság térnél ki sem tu­dott jönni a megállóból, hi­ába integetett egy koros hölgy a fehérbotos férjével, nem figyelt rájuk. A szajoli elágazásnál egy nő kissé kés­ve jelzett, nem is kapott le- bocsátást. A Csollák kanyar­ban egy férfinak leszálláskor a bal bokáját odacsukta az ajtó. de neki elégtételt adott, mert újra kinyitotta. A Nagymező útnál leszálltam, s elgondolkoztam: Szeren­csére a Jászkun Volánnál több az udvarias gépkocsive­zető, aki nem bosszantja, ha­nem segíti az utasokat. Kö­szönet érte. Puskár Balázs Szandaszőlős Kárba veszett kenyérnek valé A búzaszállítás idejében vagyunk, és ennek következ­ményeként városunk utcáin felbecsülhetetlen mennyiség­ben (és forint értékben) he­ver a szétszórt szemes ter­mény. Akkor, amikor az ipar és a mezőgazdaság terü­letén komoly újításokkal va­gyunk képesek előállni, a kenyérnek való megvédésére nem lenne megoldás? Jól tudom, hogy a szállítók tel­jesítményben dolgoznak, de ha valamivel kevesebbet raknának a kocsira, már nem szóródna ilyen mértékben a kenyérnek való. Nem beszél­ve arról, hogy a védőrácso­kon keresztül a szennycsa­tornába jutott szemeken kö­vérre híznak a patkányok. A felbecsülhetetlen kárért ki a felelős? Kiss András Jászberény Négyszáz méteren járdát építettek társadalmi munká­ban a túrkevei Liszt Ferenc utca lakói június 4-én és 5-én. A kétnapos kemény munkában huszonötén vettek részt, amiért köszönetét érdemelnek. Az építéshez szükséges ce­mentet, bányakavicsot a városi tanács adta. Az összefogás szép példájáról dr. Hajdú Ilona vb-titkár tájékoztatott — egy fotót is mellékelve Hozzászólás cikkeinkhez Lesz kiskapu a temetőben K. A. szolnoki olvasónk a július 11-i számunkban kö­zölt levelében szóvá tette, hogy a Munkásőr úti kato­likus és református temető között nagyon hiányzik egy kiskapu azok számára, akik mind a két helyre látogat­nak. Észrevételére Orgovány László, a városi tanács mű­szaki osztály csoportvezetője válaszolt: „A református egyház ter­vei között szerepel, hogy a temetőben új sétányokat lé­tesítsenek, ehhez kapcsolód­va lehetne kijelölni a kapu helyét. A kapunyitásra azon­ban az egyházak képviselői­vel való egyeztetés- és a sír­kövesek elköltözése után ke­rülhet sor. Mint arról már tájékoztatást adtunk a Nép­lap olvasóinak, szeptember­ben megkezdődhet az új ra­vatalozó alapozása, miután a sírkövesek a Sas-halmi— Törteli út vidékére települ­nek. Itt meg kell jegyezni, hogy a Sas-halmi út felől 1987-ben elkészült kaput is­mét betörték, a Szivattyú utca felől pedig a hiányos kerítés miatt állandó a ki­bejárás. Ez utóbbi gond az izraelita temető kerítésépí­tése után fog megszűnni. A bejáratok végleges megoldá­sát az egyházzal közösen ter­vezzük.” Kimaradt a szemétszállítás Olvasóink észrevételére július 18-i számunkban fo­tót közöltünk a szolnoki Jó­lét ABC melletti szemétről azzal a megjegyzéssel, hogy talán beneveztek a „tisztasá­gi” mozgalomba? Kérdé­sünkre Magos József, a Szol­nok és Vidéke Áfész szövet­kezetpolitikai főosztály veze­tője a következőket válaszol­ta: „Szövetkezetünk jelentős erőfeszítéseket tesz és költ­ségeket áldoz annak érdeké­ben, hogy áruházaink, bolt­jaink környezetét tisztán tartsuk. A Kommunális Üzemmel olyan szerződésünk van, hogy heti három alka­lommal elszállítja a konté­nerekben összegyűlt hulladé­kot. A 28. héten ez csak egy­szer történt meg, ezért ma­radt hulladék, aminek egy része nem fért be a gyűjtő- konténerbe. A cikk megjele­nése napján reggel kiürítet­ték a konténereket. Sajnálatos gond, hogy nemcsak a szóban forgó eset­ben, hanem rendszeresen, szorgalmas kutató kezek sze­dik ki a kora reggeli órák­ban a teli szeméttárolók tar­talmát. és hagyják azt a jár­dán vagy úttesten. Ezt bi­zonyára a bejelentő tisztelt olvasójuk is tapasztalhatta már. A boltvezető figyelmét felhívtuk, hogy ne tűrje meg a szemétszállítás elmaradá­sát és tartson rendet a tartá­lyok körül, bár a szemét szétszórását nemigen tudják megakadályozni.” Összeállította: Csankó Miklósné IA tárgyalóteremből I Tudtak egy-két jó dolgot Az is egymáshoz sodor­hatta volna őket, hogy az általános iskola elvégzése után a szakmunkásképzőben folytatták a tanulást és szak­mát szereztek. A három cim­bora azonban más közös vo­nások egyeztetése után kö­tött barátságot. Azután, hogy megtudták; mindhármuknak múltja van, otthonosan mo­zognak a vádlottak padján, és sok évet töltöttek el a börtönben. A 37 esztendős Trecsikó László Kecskemét, Vaosi 'köz 67. szám alatti lakos már csak a három legutób­bi büntetésére emlékszik. Lopás, sikkasztás és más bűncselekmények miatt há­rom alkalommal összesen 6 év 8 hónapot ült, a 26 éves Budai József Kecskemét, Máriahe- gyi lakos négy alkalommal volt büntetve, legutóbb lo­pás miatt ült 1 év 4 hónapot. Túri Antal is kecskeméti és Tiszades út 8. szám alatt la­kik. Kisiparos, havi jövedel­me 10 ezer forint, másodál­lásban lop, 1984-ben telt le a legutóbbi, a 2 év 10 hóna­pos börtönbüntetése. Ez év április 6-án a kecskeméti Gyöngy presszó­ban pöharazgatás közben Trecskó megkérte Budait, hogy adja kölcsön az élet­társa tulajdonát képező gép­kocsit, mert meg akarja lá­togatni mátrafüredi nőisme­rősét. Budai javasolta, hogy hárman — ők és az időköz­ben asztaltársaságukhoz csatlakozó Túrival — ko- osizzanak a Mátra lábához. Este 9-kor elindultak, Budai vezetett, a két cimbora pe­dig bejelentve, hogy van egy-két jó dolguk, mesélni kezdtek a börtönben eltöl­tött évekről. Csodálatos él­ményeket elevenítettek fel, vigyázva arra, hogy mind­egyiknél ők legyenek a pozi­tív hősök. Nagykőrös és Cegléd érin­tésével éjjel 2 órakor jászal- sószentgyörgyre érkeztek. Az ABC-áruház melletti par­kírozóban álltak, meg, ahol eszükbe jutott, ha már itt vannak, szerezni kell vala­mit a hosszú útra. Rövid te­repszemle, azután előkerült a kocsiból a két feszítővas és egy fémfűrész. Trecskó fájó lábára hivatkozva a kinti vigyázó-átvevő mun­kát vállalta, Budai és Túri a felkészült szakembert di­csérő munkával szabaddá tette az utat az áruházba. A fáradságért kárpótlásul több, mint 28 ezer forint értékű árut — túrista szalámit, lán­golt kolbászt, kötözött son­kát, erdélyiszalámit, hús­konzervet, kávét, konyakot, süteményfélét és ételízesítőt pakoltak a kocsiba. A hajnalt Mátrai ürede.i köszöntötték és Trecökó, hogy senki se zavarja az áhított találkozót, két úti­társát az Avar Szállóban he­lyezte el, azután kocsival nőismerőséhez indult. Nem kellett üres kézzel bekopog­ni, egy üveg konyakot, két kiló túrista szalámit és egy kiló kávét vitt fel a barát­nőjéhez. Csak délután 2 óra­kor — a konyak elfogyasztá­sa után — tért viszsa a szál­lodához, megtudta, hogy ba­rátai fizetés nélkül távoztak, azt nem, hogy autóstoppal visszamentek Kecskemétre. Keresésükre indult, Pá­rádon kötött ki, és nem em­lékszik arra, hogy miért egy „parkírozni tilos” helyen hajtotta álomra a fejét. A gondosan megszervezett ki­rándulás végül is egy cse­kélységen bukott el. A rend­őrjárőr felfedezte a sza­bálytalanul parkírozót, a ká­bult álmából felébresztett „Rómeó” pedig nem tudta felmutatni nem létező jogo­sítványát, magyarázatot se adni arra, hogy mit keres a sok finomság a csomagtartó­ban. A Jászberényi Városi Bí­róság dr. Gondos Imre ta­nácsa a napokban hozott ítéletet Trecskó és társai ügyében. Trecskó Lászlót lo­pás bűntette és ittas jármű- vezetés miatt mint többszö­rös visszaesőt 2 év 10 hó­nap fegyházbüntetésre ítél­te. Mellékbüntetésként 4 év­re eltiltotta a közügyek gya­korlásától, egy évre a gép­járművezetéstől. Budai Jó­zsef és Túri Antal lopás és csalás bűntette miatt kerül­tek a vádlottak padjára, őket, mint különös vissza­esőket személyenként 1 év 6 hónap börtönbüntetésre ítélték és 2 évre eltiltották a közügyek gyakorlásától. Az ítélet nem jogerős. A háztájiban végzett munka elszámolása Július elsejével jobb feltételek A kormány július 1-jével módosította azt a társada­lombiztosítási rendelkezést, mely a mezőgazdaságban dolgozó szövetkezeti tagoikat érinti. Több olvasónk kéré­sére adunk ezzel kapcsolat­ban tájékoztatást. A háztájiban végzett mun­ka elszámolására bizonyos esetekben eddig is volt le­hetőség. Július 1-jével azon­ban a mezőgazdasági szövet­kezeti tagok számára széle­sítették a feltételeket, me­lyek alapján a saját gazda­ságban végzett munkát kö­zös munkaként ismerik el. A foglalkozási kötelezettségen túl munkanapokat írhatnak jóvá a szövetkezet és a tag megállapodása alapján. A főfoglalkozáshoz kötött munkaidőt a szövetkezeti jogszabály férfiaknál 1500-, nőknél 1000 órában határoz­za meg. Az elismert munka­nap után a szövetkezet tár­sadalombiztosítási járulékot, a tag nyugdíjjárulékot fi­zet. Az új rendelkezés értelmé­ben azok is megőrzik koráb­bi társadalombiztosítási jo­gosultságukat, akiknek a ter­melőszövetkezete szakszövet­kezetté alakult át. Ezen kí­vül nemcsak mezőgazdasági termelés, hanem mellék­üzemági tevékenység is el­ismerhető abban az eset­ben, ha a szövetkezeti tag ehhez megfelelő képesítéssel rendelkezik, és a terméket a szövetkezet részére állítja elő, vagy rajta keresztül ér­tékesíti. A mezőgazdasági terme­lés szezonális jellege miatt a tagi gazdaság a tsz-tag és a szövetkezet számára egy­aránt előnyös. Egész évben folyamatos munkalehetősé­get ad, csökkenti a szövetke­zet beruházási, fejlesztési költségét; a háztájiban min­denki a maga gazdája, köz­vetlen anyagi érdek fűzi a tagot a termeléshez, ebből eredően munkája a legtöbb esetben jobb minőségű, ha­tékonyabb. Éppen ezért a szövetkezetek érdeke is, hogy a tőlük telhető minden tá­mogatást megadjanak a ház­táji gazdaságok fejlesztésé­hez. Például az állattartás­hoz indító állományt (az ér­te járó összeget majd végel­számoláskor vonják le), ka­matmentes hitelt, kedvezmé­nyes takarmányellátásí, ál­latorvosi felügyeletet nyúj­tanak, szaktanáccsal segítik a háztájiban dolgozó tago­kat. Ha csak nem éri valami természeti csapás a tagi gaz­daságot, a szövetkezet is és a tsz-tag is jól jár. — cs —

Next

/
Thumbnails
Contents