Szolnok Megyei Néplap, 1988. július (39. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-23 / 175. szám
1988. JÚLIUS 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Az emlékek ereje Batáné Bertus Terézia: Gulya (50x70 cm, farost, olaj, 1985.) Miniden nemzedék visszavisszatérő felelőssége, hogyan becsüli meg elődeitől kapott jussát, a szellemi hagyatékot. Városaink, ialvaink többségéiben óvó szeretettel ápolják az ott született vagy ott élt jeles emberek emlékeit, összegyűjtik hagyatékukat s alkalmanként azokból kiállítást rendeznek. Nemcsak a szülőföldhöz, a gyökerekhez való ragaszkodás a megható ezekben a szándékokban, hanem a tudomány, a kultúrtörténet is sokat nyer ezáltal, hiszen nemzeti kultúránk ugyanúgy cseppekből áll, akár a tenger. Nem hiszem, hogy valaki valmikor is olyan alapossággal össze tudta volna gyűjteni Görbe János Kossuth- díjas színművész tárgyi és szellemi emlékeit, ahogy ezt a közelmúltban a jászárok- •szállásii baráti kör tagjai tették, de említhetjük a Mezőtúron élt festőművész, Csabai Wagner József kiállítását is; a Berettyó-partján ezrek győződhettek meg újra arról, hogy milyen gazdag szellemi hagyaték részesei. A legnagyobb tisztelet illeti azt az akaratot is, amely létrehozta Kisújszálláson a Papi Lajos emlékszobát, amely kézközelből árasztja a néhány évvel ezelőtt elhunyt művész robosztus erejét, tehetsége emlbernemesítő lényegét. Talán a 2'4. órában — de végre felismerték az illetékesek, — hogy a legszaksze- rűbb múzeumi körülmények között megrendezett, úgynevezett központi kiállítások sem tudják pótolni a hely szellemében fogant, talán szegényesen bemutatott helytörténeti tárlatok érzelmi hatását. Az „ahonnan vétetett” ténye — nagy megtartó erő, az emberek — joggal — ragaszkodnak ahhoz, hogy a nagymama tálja, tulipános ládája, a nagyapa zsinóros ruhája vagy akár a szekerének bal első kereke ott maradjon, ahol élnek. Méginkább így van a különböző települések közösségei az elhalt jelességeik szellemi hagyatékával. A mezőtúri fazekas alkotóház Badár- emlékszobájának megnyitásán annyian voltak, hogy sokan kívül rekedtek a jókora porta kerítésén. A megyei múzeumi szervezet igen sokat tesz azért, hogy a jó szándékú törekvések megvalósuljanak, a méreteiben, és jelentőségében szerényebb kiállítások is értő válogatásban, rendezésben Erre nem is igen van panasz, bár a többet akarás sokszor meghaladja a lehetőségeket. Általában nem érheti nagyobb „vád” szűkebb hazáinkat, hiszen a legértékesebb népművészeti hagyományok méltó emlékhelyeket kaptak. A karcagi, tiszafüredi — és újabban — a mezőtúri fazekas gyűjtemények bizonyítják, hogy a népi kultúra nem került a tudat perifériájára, életben tartásukért a kultúrpolitika a legszűkösebb viszonyok között is hajlandó volt anyagi erőfeszítéseket tenni. Talán csak a naiv művészekkel bánt kissé mostohábban az utókor. Erről bárki meggyőződhet, aki betér a Magyar Naiv Művészek Kecskeméten lévő múzeumába, ahol könnyű észrevenni, hogy mennyi kincs csordogált oda a Jászkunságból is. Most már ne „sirassuk”, hogy az aranyhomokon van a magyar naiv művészek kincsestára, — örüljünk, hogy egyáltalán van valahol, s értő helyen van. Inkább azon kellene gondolkoznunk, hogyan tegyük itthon közzé mindazt, ami naiv festőinktől, fafaragóinktól ránk maradt, ami a gyűjtemények polcain porosodik, vagy szerte szét kallódik. Kada István hagyatéka talán hamarosan újra a közönség elé kerül. Törökszent- miklóson a helytörténeti gyűjtemény számára megvettek és felújítanak egy négy helyiségből álló házat. Ebban egy parányi szoba Kada István művészetét illetné meg, hiszen a város szülötte, ötven évig élt ott, alkotásainak jelentős részét a városnak ajándékozta, hazakívánkozott végső nyugvóhelyére a szentmiklósi földbe. Az emlékhely létesítése annál is inkább indokolt, hiszen a mai magyar naiv festészet másik kiválósága, Batáné Bertus Terézia is Törökszentmiklóson született, néhány évvel ezelőtt nagyon szép kiállítással örvendeztette meg szülővárosát. Nagy kár lenne, ha a híres neves fafaragók, faszobrá- szók míves munkáit nem láthatnánk újra és újra szülőhelyük felnövő fiataljai. A mezőtúri Kupay Sándor, a karcagi örsi István és mások gyűjteményes kiállítását mielőbb meg kellene rendezni, katalogizálni szükséges alkotásaikat, hogy a késő utókor számára ne maradjanak ismeretlenek. Sokat megmutattunk már eddig is a nagyvilágnak a szűkebb hazánkban élt és élő emberek tehetségéből, de még sok mindennel adósok vagyunk. Ne legyünk szűkmarkúak, — önmagunkhoz. Tiszai Lajos Kada István: A cselédek háza (50x70 cm, farost) Pályázat kézműveseknek Míves tárgyak A Közművelődési Információs Intézet pályázatot hirdet természetes alapanyagból, míves kézműves technikával készíthető használati tárgyak, játékok; továbbá sportoláshoz, kertészkedéshez és állattartáshoz használható eszközök, kellékek vagy termékcsaládok megtervezésére, illetve a mintadarabok elkészítésére. Olyan munkák beküldését várják, amelyek eddig pályázatokon nem szerepelték. A tárgyak a következő technikákkal készíthetnek; kéziszövéssel, varrással, nemezeléssel, neeceléssel, bőrművességgel — ez elsősorban az öltözködés kellékeire, illetve az állattartás eszközeire vonatkozik —; valamint famegmunkálással, fonással vagy más növényi alapanyagot felhasználó technikával, illetve természetes alapanyagokat — például fémet, csontot, agyagot — felhasználó különleges kézműves technikákkal. A pályaműveket szakértő zsűri értékeli. A legjobb munkákból kiállítást rendeznek, ennek időpontját a sajtóban közűik. A fődíj 30 ezer forint; kiosztanak öt fcülön- díjat is összesen 100 ezer forint értékben. A nem díjazott pál yarn ű vekre szintén fenntartják az elővásárlás jogát. A pályázók a megtervezett termék mintadarabját, valamint az elkészítés pontos technikai leírását az alapanyag-források megjelölésével — a név és a pontos cím feltüntetésével — szeptember 25-ig küldjék be a Köz- művelődési Információs Intézet címére: 1035 Budapest, Miklós tér 1. Film az ujgurokról Körösi Csorna útján A Kína Hszin-csiang tartományában élő ujgurok életét bemutató filmet sugároz a Magyar Televízió augusztus 13-án. A filmet csütörtökön mutatták be az újságíróknak a Magyar Televízió székiházában. Az MTV filmes koprodukciós osztályánál készült alkotás forgatásának körülményeiről, az expedíció útjáról Molnár Péter rendező-operatőr beszélt. Az expedíciót Kiszely István antropológus vezette, a'ki külföldön — többek között Ázsiában — élő magyarok és a Kínai Népköztársaság kulturális kormányzatának segítségével járhatott immár többször is Kína legnyugatibb tartományaiban. Csak „egynyári" buli? Korzózó muzsikusok E héten Dudás Zoltán és Ró naszéki Tibor szolnoki zenészek adtak hangulatos koncertet (Fotó: H. L.) Székesfővárosunkban jár- ván-kelvén néhány forgalmas utcán, áruházak, metrólej áratok előtt gyakorta ütközik az ember hangszerüket „gyötrő” zenészekbe. Az utcai muzsikust itt valahogy nem nézik csodabogárnak, a budapestiek ugyanis tisztában vannak azzal, hogy városuk sokféleképpen felzárkózhat az európai metropoliszok sorába, de egy nü- ansznydt számít az is, hogy — kivált a nyári idegenforgalmi szezonban — mennyire mozgalmas, sokszínű az utcák képe. A muzsikusok pedig kétségtelenül üde színfoltot jelentenek a palettán. De hát Budapest az Budapest. Más hazai városokban ritkán tapasztalni hasonlót. Az ember elgondolkozhat azon, vajon Szolnokon hol lehetne alkalmas helyet találni, ahol vállalkozó kedvű fiatalok igényesen szórakoztathatnák a sétálgató nagyérdeműt. A városiközpont a legnagyobb igyekezet ellenére sem felelne meg az elvárásoknak, hiszen az itt elhaladó gépjárművek zajszintjével semmiké'o nem kelhetne versenyre mondjuk egy halk gitár. Maradnak tehát a csendesebb zugok. A szolnoki nyári diákprogramok szervezőinek valószínűleg nem jelentett különösebb gondot megtalálni az ideális helyszínt; szinte önként adódott az egyik legragyogóbb lehetőség, a Ti- sza-parti korzó. A patinás szálloda és fagylaltozó előtt — amíg tart a nyár — kéthetente csütörtökönként úgynevezett ,egyszál gitárosok” (biztos támpont híján kerülendő a műfaj megnevezése) lépnek a közönség elé, hogy újra felelevenítsék e valaha nagyszerű időket megélő muzsika örökzöldjeit, nagy nevet szerzett alkotóit. A dolognak van ugyan egy szépséghibája, tudniillik itt elsősorban meghirdetett, jó előre megtervezett programról van szó, de ez mit sem von le e nyári vállalkozás értékéből. Innék azonban már csak egy lépcső vezet (vezetne?) a spontán jellegű muzsikáláshoz, vagyis nem lenne rossz, ha mindenfajta előzetes hírverés nélkül bárki kiállhatna egy kis korzózenére a Tisza-pártra. Az árnyas vadgesztenyék alatt •minden bizonnyal lehetne olyan meghitt hangulatot teremteni (főleg délután, a munkaidő befejeztével, amikor is jobban benépesül a korzó), mint bármelyik fővárosi utcán. Ehhez persze sck-sok lelkes amatőr, fél- profi és profi zenész kellene (a közelmúltban mindegyikre volt példa), akik szívügyüknek tekintik e nálunk még alig honos zenélés! módot. Szokták volt emlegetni, hogy így nyár derekán nem csak az uborkái öldeken,-piacokon van szezon. Az élet azonban mégsem állhat meg, kellenek a jó programok. Reméljük, hogy a mostanában zajló eseménysorozat nem csupán „egynyári” rendezvény lesz. Kíváncsian várjuk a folytatást — akár spontánul is. J. J. Művészeti tervek 1992-ig Igényes alkotások, színvonalas szórakoztatás A megye közművelődését, művészeti életét tekintve — a sokféle nyári tábort, a szabadtéri színpadokon bemutatott produkciókat, egy-két nevezetesebb kiállítást, hazai vagy külföldi vendégszereplést leszámítva — uborkaszezonnak számít a nyár. Az alkotó művészeknek, az amatőr csoportok tagjainak, a kulturális intézmények dolgozóinak ekkor nyílik alkalmuk a pihenésre — ugyanúgy. mint a közönségnek. Ez az időszak emellett természetesen arra is alkalmas, hogy az erőgyűjtéssel együtt kiki azt is átgondolja, milyen feladatok várnak rá a jövőben. A megye művészeti életével és a középtávú művészeti koncepcióval kapcsolatos intézkedési terv megfogalmazásával lényegében ugyanezt tette a megyei tanács művelődési osztálya is nemrégiben, amikoris az elmúlt év végén hozott tanácshatározat szellemében kidolgozta az 1992-ig szóló fejlesztési terv konkrét elképzeléseit. Az elkövetkező öt évben a megye művészeti életét a megváltozott feltételek között, az új társadalmi igényeknek megfelelően a decentralizáció szellemében kell továbbépíteni. Ez a gondolat az egyik legfontosabb láncszeme a koncepciónak, amely mögött olyan tényeket lelhetünk fel. mint például a képzőművészetben Mezőtúr, Túrkeve, Karcag, és Jászberény előretörése a Szolnoki Művésztelep mellett. A műhelymunka erősítését a maradandó, igényes művek, művészeti alkotások megszületését kell ösztönözni a jövőben, mindenekelőtt a művészeti élet demokratizmusának szélesítésével, rugalmasabb irányítási gyakorlattal és tervszerűbb tanácsi és egyéb támogatással — fogalmazza meg az intézkedési terv, amely arra is javaslatot tesz, hogy az alkotók maguk is keressék a számukra a legmegfelelőbb vállalkozási formákat. Az általánosabb jellegű feladatok között találjuk azt is. amely a közönség legszélesebb rétegeit érinti, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani az elkövetkező időben a kulturális igényekre, ezen belül is a szórakoztatás színvonalának emelésére. A magyar színházművészet élvonalába tartozó Szigligeti Színház épületét — az anyagi lehetőségek függvényében — szakaszosan fogják felújítani. A művelődési osztály javaslatot tett arra is. hogy a megye városai és községei — a színház szakembereivel együtt— mérjék fel a kisebb művelődési házak színpad- technikai feltételeit, hisz színvonalas táielőadásokat csak megfelelő körülmények között lehet tartani. A művészi munkát teheti sikeresebbé a színház megszerzett impresszálási joga, valamint a bevált és példaként emlegetett ösztönzőrendszer finomítása. A képzőművészet területén — a már említett decentralizáció mellett az utóbbi időben igényesebb és kevesebb kiállítási program valósult meg — hozzá kell tennünk, nem mindig elegendő propagandával — a legfontosabb jövőbeli teendő tehát éppen ebből adódik. Felújítják a Szolnoki Művésztelepet is, erre vonatkozóan új működési rendet dolgoznak ki. Bővítik a mezőtúri alkotótelep résztvevőinek körét, a közeljövőben — a városi tanáccsal karöltve — rendezik a Chiovini-hagyaték sorsát. A kiemelkedő képzőművészeti rendezvények — a triennálé, a téli és nyári tárlat, a területi szervezet kiállításai, a képzőművészeti filmszemle stb — mellett dicséretes törekvés, hogy nagyobb figyelmet fordítanak a jövőben a középületek, terek, parkok, intézmények akár amatőr képzőművészeti alkotásokkal való „díszítésére” is. A megye zenei életében jelentős szerepet játszik a Szolnoki Szimfonikus Zenekar és a Jászberényi Kamarazenekar. A két együttes nagyobb szakmai és erkölcsi támogatása mellett a művelődési osztály egy. megyei hangverseny rendező iroda létrehozásán gondolkodik, amely segíthetné az opera- előadások szervezését, az orgonahangversenyek rendezését, a zenei együttesek mecé- nálásának közvetítését — mindezt a kulturális turizmus érdekében is. Űjdonság, hogy. a megyében élő zeneszerzők, előadóművészek, együttesek rendszeres, évenkénti bemutatkozására keresnek lehetőséget, helyi kamarazenekarok alakulását igyekeznek segíteni. Az országosan is kiemelkedő kórusmozgalom esetében az utánpótlás nevelése a legfontosabb feladat, az utóbbi időben újra gyorsan szaporodó pop-rock amatőr együttesek számára bemutatkozási alkalmat kell biztosítani. A filmművészet területén a megyei amatőrfilmesek munkájának — továbbképzésekkel, vitafórumokkal, tapasztalatcserékkel, bemutatókkal való — segítése a cél, ugyanez vonatkozik a megyében élő amatőr és hivatásos fotósok, fotóművészek tevékenységére is. A lassan elhalóban lévő bábművészet felélesztését a jövőben a Pedagógiai Intézet aktív segítségével tervezik. A népművészeti hagyományok feltárása, megőrzése és ápolása, a népművészeti csoportok tevékenysége jelentősen kibővítheti a művészetkedvelők táborát. Ezért is szorgalmazza a megyei tanács művelődési osztálya, hogy a népzenei és néptánc- csoportok többször találkozzanak egymással megyei rendezvények keretében, amely elősegíti az utánpótlás nevelését is. A tárgyalkotó népművészet területén a tisza- várkonyi népművészeti alkotótelep. a mezőtúri fazekas alkotótábor és az alföldi fazekas triennálé kap kiemelt támogatást. Az intézkedési tervben a fentieken kívül teret kaptak még az egyéb mozgásművészetek, az irodalmi élet és az amatőr színjátszás, az építőművészet, illetve a művészeti élet nemzetközi kapcsolatai is. Az e művészeti ágakkal kapcsolatos feladatok közül egyet emelünk ki, amely persze másokra is érvényes lehet: a nagyobb üdülőhelyeken — Abádszalókon, Cser- keszőlőn, Berekfürdőn, vagy a szolnoki Tiszaligetben — lehetőséget kell adni a színvonalas amatőr csoportoknak a fellépésre, különösen nyáron. Végezetül még egy érdekes és hasznos kezdeményezés. Célszerű lenne elkészíteni — fogalmazza meg az intézkedési terv — a megye „művészeti kataszterét”, amely rögzíti és egyben „megvételre” is ajánlhatja értékeinket. A Megyei Művészeti Tanács feladatául megjelölt kivitelezést és annak eredményét remélhetőleg a nem is olyan távoli jövőben üdvözölhetjük, még mielőtt a művelődési osztály 1992-ben áttekinti az intézkedési tervben megfogalmazott feladatok végrehajtásának helyzetét ' B. J.
