Szolnok Megyei Néplap, 1988. július (39. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-23 / 175. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988. JÚLIUS 2: A Néplap vendége: Juhász Mihály, a Papíripari Vállalat vezérigazgatója, az Országgyűlés Ipari Bizottságának elnöke Szerkezet-átalakítás előtt — Fiatal szakemberként a Szolnoki Papírgyárban állt munkába, s 1957-ben, 25 évesen a vállalat igazgatójává nevezték ki. Szakmai életútja tehát a Tisza partjáról indult. Engedje meg, hogy az első kérdést éppen „onnan”, saját, szűkebb környezetem nevében tegyem föl! A szolnoki közvéleményt ugyan* csak izgatja a szolnoki, 95. számú papírgép sorsa, amely a hazai legjobb minőségű nyomópapírt gyártja, illetve időnként gyártaná, ha tudná. — A szakma legsikeresebb fejlesztése volt a papírgép! De ne csak a technikáról szóljunk! A szakemberek kiválasztása, a kollektíva betanítása is nagyszerűen sikerült. A hasonló gépek felfutási ideje 18—24 hónap, Szolnokon az indulástól kezdve piacképes termékeket állítottak elő. Nem közepes, hanem kiváló minőséget célozták meg, úgyhogy azon a gépen a második évet már nyereséggel zárták. Tehát jó mutatókkal, alacsony selejt- tel termel a berendezés. — Annál nagyobb az ellentmondás: miért áll? — Alapvető gond az alapanyag-ellátás. Az alapanyagok ára időközben a kétszeresére emelkedett. Erre az időszakra esett a huszonöt éves dunaújvárosi szalmacellulóz gyárunk felújítása és bővítése, csakhogy a tervezett hat hónap helyett tizenegy hónap állásidőt vett igénybe. Hogyan érinti mindez a szolnoki nagy gépünket? Ügy, hogy mivel anyagköltségének 40 százalékát teszi ki tőkés import, így alapanyagból csak a tervezettet tudjuk biztosítani. Tartalékaink is kimerültek. — Dunaújvárosban vagy Balatonfűzfőn talán más a helyzet? Tudtommal azok a gyárak hamarabb jutnak alapanyaghoz, mint Szolnok. Rosszul tudom? — Jól tudja. Mondom az okát: Dunaújvárosban ugyanannyi dollárból három tonna, Fűzfőn két tonna, Szolnokon egy tonna papírt lehet előállítani — ha a minőséget tartani akarjuk! Ugyanis más és más termékeink tőkés import igénye. Szolnokon a legmagasabb. Félreértés ne essék! Az a szolnoki papírgép a világ jelenlegi legjobb konstrukciója, Csakhogy ma a világban az a furcsa helyzet — éppen a hiány miatt —, hogy a cellulóz majdnem drágább, mint a belőle készült papír. Szóval, ha az a gép kizárólag a nyugati szabadpiacon beszerzett alapanyagból termel. végeredményben a vállalatnak veszteséget okozna. — Merre a kiút? — Vállalatunk felfogása szerint a szolnoki papírgép megtermeli ezekben az években is az eredeti beruházási programban és az ötéves tervben szereplő mennyiséget. Azt kell tudni róla, hogy — tudatosan — jelentős kapacitástartalékkal rendelkezik. Pillanatnyilag ezt a tartalékot nem tudják kihasználni. — Tavaly ősszel — Gor- janc Ignác halálát követően — önt választották a Parlajnent Ipari Bizottságának elnökévé. Akkor a HVG megkérdezte: célszerűnek ítéli-e a Papíripari Vállalat, mint nagyvállalat fönntartását? Igennel válaszolt. Mit válaszolna most, amikor a kormány s az országgyűlés az fpari szerkezetátalakítás során lándzsát tör a vállalatok monopóliumának megszüntetésére, a piacgazdaság, a működő konkurencia mint ösztönző erő mellett? Két kérdés is fölvetődhet az emberben: a konkurencia talán ártana papírgyárainknak? A másik , ezek szerint mást gondol a vezérigazgató, és mást kell gondoljon az Ipari Bizottság elnöke? — Nem! Meggyőződéses híve vagyok a reformnak, a piacnak, a világpiaci nyitottságnak. s mindannak amit jó értelemben még a gazdasági-társadalmi reform címszó alatt tartunk számon, hiszen enélkül komoly gazdasági, társadalmi haladás nem képzelhető el. De ne csak az elvekről szóljak! A Papíripari Vállalat éppen huszonöt éves. Annak idején nem én hoztam létre, tehát az országos nagyvállalati modell megtartása személyes presztízst nem jelent számomra. Amikor Szolnokon dolgozni kezdtem, a vállalat önálló volt, úgyhogy nekem, nemigen kell magyarázni az önállóság előnyeit, hátrányait. Mi az érdekünk? Kihasználni a nagyvállalati megoldás előnyeit, mérsékelni hátrányait. Állítólag ezt nem csináljuk rosszul. Megállunk a lábunkon, évi 3 milliárdot fizetünk be a költségvetésbe, állami támogatást — ipari nagyvállalat létünkre — sem kapunk. Ha nekem holnap azt mondják, más szervezeti megoldásban kell tovább dolgozni, kérem, legyen! — Azért volnának ellenérvei! — Igen. Először is. nem vagyunk monopolhelyzetben. Piaci részarányunk idehaza 60 százalék, azaz vásárlóink megválaszthatják, tőlünk vá- sároljanak-e vagy külföldről. Tehát komoly import- versenyre kényszerülünk. A tőkés eredetű import nagyobb hányada nem rajtunk keresztül kerül az országba. — Változatlan a kérdés; ez-e a legjobb megoldás? — Nézze, a cellulóz- és a papírgyártás meglehetősen tőkeigényes iparág, egyre komolyabb szellemi befektetést igényel. Nemzetközi mértékben erős koncentráció megy végbe a papíriparban keleten és nyugaton egyaránt. E tendencia ellen lehet haladni, csak igen sokba kerül! Egyébként nem az a baj, hogy működik az országban ötven-hatvan nagyvállalat, hanem az, hogy hiányoznak azok a kisvállalatok, amelyekre megbízhatóan alapozni lehetne a szolgáltatásokat, a részegység-gyártást, a háttéripart és a bedolgozást. — Végezetül, hadd kérdezzem ismét a politikust! Az Ipari Bizottság elnöke hogyan látja: mi a szerepe a bizottságnak a szerkezetátalakításban? — A szerkezetátalakítás eszköz ahhoz, hogy a magyar ipar is betöltse azt a szerepet, ami egy fejlett országban rá hárul. A jelenlegi szerkezet fékezi ezt. Bizottságunk kezdeményezte, hogy ez a kérdés lendüljön túl a holtponton, hiszen a szerkezet-átalakításról — különböző hevességgel — több, mint harminc éve beszélünk. Nos, az Ipari Bizottság nem akarja átvállalni a kormányzat feladatait és felelősségét. A kezdeményezésen, a javaslatokon, az elemzéseken túl feladatunk a közgazdasági-kormányzati feltételek megteremtése ahhoz, hogy az átalakítás — mondhatni — automatikusan haladjon. Ügy gondolom, az utolsó órákban vagyunk, s ezt érzi a kormány, a politika is. A felismerés tehát teljes, az elszántság sem hiányzik. Az első lépés a támogatási dzsungel megszüntetése ahhoz, hogy a jók önerőből fejlődni tudjanak.' E téren nincs pardon. Mit tehet az Ipari Bizottság? Következetes maradhat. Ha kelL évente beszámoltatjuk a kormányt! Egri Sándor Az ország legrégibb mesterséges tavában, a Hámori-tóban az idők folyamán annyi iszap és hordalék rakódott le, hogy veszélyeztette a tó létét. Az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság úszókotrója az idén 5—6 ezer köbméter iszapot termel ki, és a további törmeléklerakódás megakadályozására gátrendszert építenek. Képünkön az úszókotró hajó munka közben a Hámori-tavon (MTI fotó: Kozma István) gáz? Gáz van! Van A bérlők csak úgy hívják; leszázalékolt lakások. Szolnokon, a Vosztok út 14-es számú házában május óta nincs melegvíz. „A Kéményseprő és Tüzeléstechnikai Vállalat... a gázkészülékek üzemeltetését életveszélyessé nyilvánította, mivel a kémények nem felelnek meg a jelenleg érvényben lévő szabványnak”. — Tájékoztatta a háztulajdonos, a Szolnoki Ingatlankezelő Vállalat a bérlőket. Majd egy újabb levélben értesítette őket, hogy a „hiba elhárításáig” a lakások félkomfortosnak minősülnek, csökkentik tehát a lakbért. Hogy a ,hiba elhárítása” mikor történik, arról nem esik szó. László József, az IKV igazgatója nem lepődik meg, amikor fölkeresem. Hiszen mint mondja, Szolnokon eddig mintegy 600 tanácsi lakást minősítettek félkomfortossá, azaz nincs bennük melegvíz, mert a vízmelegítő gázkészülékeket le kellett zárni. Dikó Miklós, a Szolnok Megyei Kéményseprő és Tüzeléstechnikai Vállalat igazgatója: — Az építésügyi minisztérium 1978-ban elrendelte a gyűjtőkémények műszaki felülvizsgálatát. Kiderült, hogy a korábbi műszaki előírások szerint tervezett-üzemeltetett kémények életveszélyesek. — Nem feleltek meg a szabványnak? Vidra Zoltán, a Kéményseprő Vállalat főmérnöke válaszol. — A hatvanas években, amikor az épületek készültek. még nem volt szabvány a gázkéményekhez, hanem műszaki előírások alapján készültek. Magyar szabvány 1979 óta létezik. — Miért veszélyes a ther- mofor gyűjtőkémény? — Mert betongyűrűkből áll, amelyeket habarccsal rögzítettek. Az évek során azonban a habarcs megrepedezett, rések keletkeztek rajta, és a hasadékokon kijön, a lakásba visszajön az égéstermék. Előfordult, hogy ellenőriztük a kémény működését, és a lakásban a csempéből, a villanykapcsolóból is jött a füst. László József: — Nem minden lakásban a thermofor okoz gondot. Van olyan is, ahol azért kellett lezárni a gázkészüléket, Azzal keresem föl Bálint Ferencet, a Szolnoki Városi Tanács elnökét, hogy szerintem a gázkémények esete várospolitikai kérdés, nem csupán hatszáz család magánügye. Egyetért velem, de a kéményekre akkor sincs pénz. — Országos ügyről van szó, nem csupán szolnoki problémáról, hiszen a kémények mindenütt ugyanúgy épültek. A megyeszékhelyen 7 ezer 700 tanácsi lakás van, mintegy ezernégyszáz kémény, tehát körülbelül 3 ezer 800 lakást érint a probléma. — Nap mint nap minősítenek vissza félkomfortossá lakásokat a gázkémények miatt. Mennyi pénzbe kerülne a rendbetételük? — Körülbelül 150 millió forintba. Ezzel szemben nem túlzók, ha azt mondom; egy fillérünk sincs rá. — Ez szó szerint értendő? — Igen. Nézze, mi már a jövő évi pénzügyi lehetőségeinkkel is számolunk. Csupán ahhoz, hogy a várost „üzemeltetni’ tudjuk, és a megkezdett beruházásokat folytassuk; 250 millió forinttal több pénzre lenne szükségünk, mint amennyi várható. A tanács akkor tudná saját erejéből megjavíttatni a kéményeket, ha mondjuk csökkentenénk egynegyedével az intézmények — óvodák, iskolák — működési költségét, vagy kikapcsolnánk a közvilágítást. Ügy gondolom, ez nem járható út. Felmerült a hitel, illetve a kötvények lehetősége is. Pillanatnyilag is van hitel- törlesztésünk, tehát még a következő évben se leszünk — Hogyan lehetséges ez? Mi az oka? — Meglepetté sikeredik a kérdésem, megdöbbent ez a nagy szám. — A lakások többségét az ötvenes—hatvanas években építették, és úgynevezett thermofor gyűjtőkéményekbe kötötték a gázkészülékeket. mert az ellentétes, keletinyugati fekvésű lakások készülékei közös kéménybe voltak kötve, ez pedig szintén szabálytalan. — Mi a megoldás? — érdeklődöm a Kéményseprő Vállalattól. Vidra Zoltán: — Fölszerelhetnek a lakásokba hőtárolós boylert, amelyet nem kell a kéménybe bekötni. Hátránya, hogy túl kicsi helyiségben nem lehet alkalmazni. Kibélelhetjük a kéményt fémbéléscsővel ; vagy kivesszük a kéménytestet és önálló, hőszigetelt gyűjtőkéményt teszünk az üregbe. László József: — Vannak már olyan házak, ahol megjavítottuk a kéményeket, tavaly például a Vosztok lakótelep két házában. A hatszáz lakás kéményeinek rendbetételéhez több mint 100 millió forintra lenne szükségünk. Nincs annyi pénzünk! Ebben az ötéves tervben ösz- szesen 118 millió forintot kaptunk lakóházjavításra. Lakóházjavításra és nem csak kéményjavításra. — Akkor hát mi a megoldás? — A lakások egy részének gondja megszűnik, ha eladjuk a bérlőknek. — Elnézést, de ezzel csak az IKV „rázza le” a gondját — a kémény ugyanolyan rossz marad. — A javítás már az új tulajdonos feladata lesz ... olyan helyzetben, hogy hitelt vehessünk föl. Mivel már kibocsátottunk iskola- és hídkötvényt — amelynek nagy részét 1993-ig vissza kell fizetnünk —, a kötvény- kibocsátásnak nincs megfelelő fedezete. Tehát a tanács saját erejéből két éven belül biztos, hogy nem tudja meg javíttatni a kéményeket. — Ön szerint mi tehát a megoldás? — Központi rendelkezés született az állami bérlakások kedvezményes eladására, mert az állam nem tudja garantálni felújításukat, karbantartásukat. Ezt figyelembe véve a megoldás az, hogy a lakások nagyrészét eladjuk a bérlőknek. (Vannak olyan lakások, amelyek nagyságuk és a városképben betöltött szerepük miatt nem eladhatók.) Az eladási árat nyilván meghatározza a lakások állapota is. És azután az úi tulajdonosok megjavíttatják a kéményt. — Gondolja, hogy lesz rá pénzük, miután megvették a lakást? — Hitel felvételére van lehetőségük. — Ez a lakóktól is függ, általában a végrehajtó bizottság döntésétől számított három hónap múlva. Közben felkeresem a Tigáz Szolnoki Üzemigazgatósága Szolnoki Kirendeltéségének megbízott vezetőjét is, Gulyás Ernőt. — A Tigáz a Kéményseprő Vállalat levele alapján zárja le a készülékeket. A Tigáz tulajdonképpen csak „végrehajtó”, a lakók mé magukat szidják. — Előfordul, hogy ni engedik be a lakásba azé béreinket. Ilyenkor kilát ba helyezzük hogy a eg házat kizárjuk a gázfogya tásból. tehát a főző- és fű készülékeket is. A gázt vény értelmében ugyanis 1 telességünk megszüntetni veszélyeztetést. Dikó Mik] — Sem a Kéményse; Vállalat, sem a Tigáz n meri vállalni a felelős get, amikor a készülői üzemeltetése életveszély — Azt hiszem, ez értht a két régebbi szolnoki 1 lálesetet ismerve. Ügy dóm, mindkét alaklomma fürdőszoba volt a helyszín — A fürdőszoba a lal legveszélyesebb része. F' déskor ugyanis többnyire 1 zárják az ablakot, az ajtó — Nem értem... nem lel észrevenni, hogy baj van' — Nem. A keletkező szí monoxid bejut a fürdős: ba levegőjébe, de szinte] és szagtalan. Az ember cs azt érzi, hogy fáradt, ez érzés azonban máskor is fogja a fürdőkádban. — Önök néhány éve f< galmazzák a háromezer i rintos gázríasztó készülék amely jelzi, ha kevés az o: gén, ha mérgező gáz kévéi dett a levegőbe. Ilyenkor készülék vijjogni kezd, addig nem hagyja abba. n a szó szoros értelmében tiszta nem lesz a leve; Hány készüléket adtak el három év alatt? — Hetvenet. Jórészt váll latok vették. Mit mondhat erre az 1 ságíró? Azt, hogy van már színes tévéi van autónk, de háromé: forintot nem ér meg életünk. Az ügy közben egyre 1 dagad. Már közel ezer fi komfortossá visszaminősít lakás van Szolnokon. A fürdőszoba veszélyei A FŐT jelentést készít építésügyi miniszternek szolnoki helyzetről. Fori Sándorral, a Fogyasztók C szágos Tanácsa munkats sával „terepszemlére” m gyünk a Kolozsvári utca 2 es számú házba. Az egy lakásba a nyolcvanháro éves Juló néni enged 1 bennünket. — Egy hete zárták le gázkészüléket. Azt mondja veszélyes. Nem értem; éves ez a ház, eddig ne volt életveszélyes? Botra támaszkodva j: Leülni is nehezen tud egy dűl. Gondozónő segíti — n pi három órán kereszti Egyedül él. Most vizet k( melegítenie a konyhában átcipelni a fürdőszobába, 1 fürödni akar. — Már le is forráztam m gam, — összegzi az egy h keserű tapasztalatait. Közben Forrai Sándor fürdőszobába hív, hogy: „e nézze meg”! Kiderül, hoj itt egyáltalán nincs kémén a gázkészülékeket a szeli zőkürtőbe kapcsolták l Kétszer is elmondatom v ' le, mert nem akarom t hinni. Aztán csak állunk a K lozsvári utcai ház előtt. Ne: is tudom, mi vág jobban fe be, az aszfaltolvasztó hősé vagy az, amit az előbb odi bent láttam. — Ezt a házat nem le volna szabad így átvenni, : évvel ezelőtt... — jegyze meg. Forrai Sándor bólint, me; erősíti; valóban nem le volna szabad átvenni így házat. Még elmondja, hoj a FŐT szakértőket (elfogi latlan szakértőket, í| mondja) küld. hogy felmé: jék a szolnoki helyzetet, < megoldást javasoljanak. Jó lenne tudni, hogy városnyi gond indulataim szekerét minél hamarabb irányba húzzák az embers* ges megoldások. Paulina Éva Szabvány előtti kémények Zavart okoz a pénzhiány
