Szolnok Megyei Néplap, 1988. július (39. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-02 / 157. szám

10 Barangolás a megyébe** 1988. JÚLIUS 2. BEREKFÜRDŐN fl múllban a lövőt Vannak települések, melyek védőszentjei a föld mé­lyében lakoznak. Berekfürdő, ez a hangulatos, tágas és kedélyes „fürdőváros” egy hatvan év előtti geológiai aku­punktúrának köszönheti mar- rózsás, pirospozsgás arcula­tát. öt tanya harminc csodálkozó lakója értetlenkedett, amikor a huszas években Pávai Vájná Ferenc főgeológus emberei vallatni kezdték itt a földet: földgázt kerestek, légnemű tüzelőanyagot, a kor divatja szerint, és milyen különös; a keresett szénhidrogénmező helyett a történe­lem mély rétegeiben a jövőre bukkantak. FÚRÓTORONY FÁBÓL Fából ácsolták az első fúrótornyot, így 1928. ja­nuár 24-én a mélyből elő­robbanó, 65 Celsius fokos vízsugár könnyed játékszer­ként dobta odébb az épít­ményt. Ettől kezdve — Mó­ricz Zsigmond 1932 március 30-án íródott, emlékezetes riportjának szavaival élve — ömlött az arany a karca­gi határban. Hát persze, a gejzír nyomában születtek hagymázas tervek is: a fő­geológus első nekibuzdulá­sában azt jósolta, megszelí­dítik a mérhetetlen ener­giát, és néhány hónap múl­va csapon mérik mind a földgázt, mind pedig a gyó­gyító vizet. Hogy már akkor sem volt elegendő pénz a nagyratörő elképzelések va­lóra váltásának, történel­münk ismeretében tán mon­dani sem szükségeltetik. Jó, 1926-ban egy New York-i banktól 23 ezer dolláros hi­telt vettek fel a kút. fúrásá­hoz, 17 százalékos törlesztés­sel, ám a haszon sokáig csak egy nagy népi „pancsoló” lett. Mándoki Imre a kéthol- das tavat menten fürdőnek nyilvánította, és dr. Hajnal István karcagi polgármes­ter örömmel adta hírül az újságnyilatkozatában: „A nép tömegesen fürdik a ho­mokbányákban ..Rövide­sen meglett az első áldozat is: a kunmadarasi Szeghal­mi Sándor felhevült testtel ugrott a vízbe és belefulladt. Épít Karcag város is, méghozzá úgy, hogy elveze­ti Mándoki vizét, aki nem tehet mást, mint felajánlja fürdőjét eladásra. A város ..kosaras” strand 1929 július 27-én nyit, szolid fürdőház­zal, s a gyógyvíz lám. már akkor is mily nagy vonzerőt jelentett: ez év augusztus be menő energiát hánytor- gatta föl, mondván; naponta 30 mázsa finom porosz szén repül a levegőbe ... És repült is sokáig. Mind­addig, Äug a település törté­netében egy újabb szereplő nem tűnt fel. Veress Zoltán vegyészmérnök, aki életét epre az átlátszó, tünékeny anyagra, az üvegre tette föl. E szenvedélyről lánya Ve­ress Katalin így beszél: — Apámat mindig is csá­bították Jénába, mert a Ve­ress féle ERGON üveg hő­álló volt és kitartó a kémiai hatásokkal szemben, így Európa-szerte híres volt. Pedig igazán manufaktúrá­ban gyártották: Budapesten a Nyitra utca 11. számú vil­la alagsorában egy katlan­ban olvasztották az üveget, fenyőfával tüzeltek alatta és mégis... Az innen kike­rült lombikok, kémcsövek, ballonok nem találtak ver­senytársra. Papát az olcsó energia csábította Berek­fürdőre, amikor 1940-ben úgy döntött, hogy megvásá­rolja a Metanogén Kft tu­lajdonában lévő gyárat. Egy favázas amerikai autóval jöttünk le aztán a letelepe­dés után amolyan családi közösséget alkottunk, mi itt valamennyien. Hol vereked­tünk. hol a legszentebb ba­rátságban voltunk a gyári gyerekekkel. Iskolába Kar­cagra jártunk vonattal és a gáz lett a főszereplő az üveg mellett a gyár életében. Nappal nyitva volt a csap. ilyenkor égett, hajtotta az agregátort, volt villany azu­tán este elzárták és sötétség borult a gyárra. Egyik alka­lommal nyitva maradt, öm­lött a gáz. majd meggyulladt, A nagvbajszú bácsi, aki a gyár őrzésével volt megbíz­Az üveggyár termékei külföldön is keresettek 11-én ezernél több ember keresett itt felüdülést és persze gyógyírt a legkülön­bözőbb bajára. Végül 1929 nyarán összesen több mint húszezer ember fordult meg Berekfürdőn — merthogy közben a bereki tanya köz­vetlenül Tatárülés szom­szédságában, a hangzato­sabb Berekfürdő nevet vet­te föl. Ennek az évnek a szomorú szenzációját Dob- ray Pál főiskolai hallgató jelentette, akit az úszómes­terek nem tudtak kiparan­csolni a vízből — ott is lel­te halálát. A betonmedence a kád­fürdőkkel egyetemben — amint arról Jancskár Lajos pedagógus helytörténeti munkájában beszámolt — 1930-ban készült el. és ekkor már rangos kabinsor is szol­gálta a vendégek kényelmét. Móricz Zsigmondot nem nyugtatta meg az önfeledten fürdőzők színes forgatagá­nak látványa, ő a veszendő­kétségbeesetten rohant: ,,Ta­nár úr, tessék jönni ég a gyár”! Valóban, lángolt minden, na aztán akkor mi halált megvető bátorsággal csapkodtuk a lángokat, mi­re a tűzoltók és a mentők kiérkeztek, szinte eloltot­tunk mindent. — Bár a háború alatt he­ves tankcsata dúlt a berek­fürdő-karcagi út mentén, a gyárnak csodával határos módon nem esett baja. Igaz, üveg készítése helyett cuk­rot főztek melaszból a kon- dérokban az emberek, aztán a gázzal disznókat perzsel­tek, valóságos kis vágóhíd kerekedett a gyárban. Az itthon maradottak közül né- hányan értettek az üveggyár­táshoz, így Fekete Pali bá­csiék szereztek mészport és beindult a lámpaüveg gyár­tása, a viharlámpákhoz. .Nagy keletje volt, Mándoki Gáspár lovas kocsival hord­ta a kurens árut a környező tanyákra. A háború után to­Mátyus Ferenc: Jó lenne, ha szezonban gumiból lennének a létesítményeink! találták men — A belépés feltétele a vallásos meggyőződés?■ — Erről szó sincs: erő­szakosan téríteni nem szán­dékunk. A gyerekek részt vehetnek egyházi esemé­nyeinken, és ha találnak megőrzésre méltó érzést, eszmét vagy tanítást, azt vigyék tovább. Van iszáko­sokat mentő akciónk, mely- lyel a szenvedélybetegek gyógyítását szolgáljuk. Az egész ház egyfajta bizony­ságtétel : vendégeink meg­tartása családias, meleg és példaadó környezetben. Aki ide belép, béküljön meg társaival, önmagával és is­tennel. Amint a fiatal lelkész el­mondta ha valaki három gyerekkel kopogtat be este, hogy lekéste az utolsó autó­buszt, szállást találhat e házban. Ha valaki luxus ko­csival érkezik, és úgy dönt, hogy itt száll meg, mert annyira szép az épület kül­leme, csak tanácsot kaphat, hol van legközelebb szálloda. A település egyik legszebb épülete, a Megbékélés Háza vábbra is Veress Zoltán és társa Betéti Társaság néven indult be a gyár. Az ország egyik legjobb fúvója. Hor­váth Feri bácsi, hetente 46 ezer 410 pengőt keresett, akkor, amikor egy villamos- jegy 100 pengő volt, és egy szerény ebédért 1200 pengőt kértek. Érthető, hogy a munkásokat üveggel fizet­ték, és ők aztán csereberél­tek élelemért. ezért-azért. Az államosítás napjaiban apám magába roskadva ült otthon mindaddig, míg meg nem tudta, hogy_ő lesz a gyárban a műszaki vezető. Szép pénzt is kaptak akkor ugyanis a vezetők koráb­ban a fizetésüket nem vet­ték ki, viszont az államosí­táskor megkapták visszame­nőleg. Papa ebből a pénzből egy Zündapp motorkerék­párt vásárolt. Veress Katalin sorsa ké­sőbb elkanyarodott a gyár­tól: egyetemi évei következ­tek, ám az élet a berekfür­dői üveghutában nem állt meg. Veress Zoltán pályájá­nak szép fordulata volt, hogy 1955-ben az üveggyártás te­rén kifejtett munkásságáért Kossuth-díjat kapott. Aztán viszonylag fiatalon, mind­össze 65 évesen, fehérvérű­ségben meghalt. A Geiger- Müller féle számláló katto­gása mindig is figyelmeztet­te a rádióaktív veszélyre, de ő csak nevete> rajta ... A „MEGBÉKÉLÉS HÁZÁBAN1' Az idő borongós, némi eső is csapkod. Berekfürdő utcáin melegítés, fürdőkö­penyes vendégek járnak- kelnek türelmetlenül. és alig titkolt méltalankodás- sal bámulják az eget. Ügy vélik, itt tartózkodásukhoz a perzselő napsütés egysze­rűen jár. és mert a felhők ezúttal mást akarnak kissé becsapva érzik magukat. Htába. ez valamennyi für­dőhely sorsa. Az égiekkel nem árt pertuban lenni, ha már az ember a víz mellé tervezi szabadságának leg­értékesebb napjait. Lelki megnyugvásért alig­hanem a Megbékélés Házá­ba a legalkalmasabb be­kopogni. Elegáns épület a tiszántúli református egy­házkerület konferencia- és üdülőközpontja. Vezetője Kocsis Attila igazgató-lel­kész a ház rendeltetéséről a következőket mondja. — Amint a hatalmas üveg­portál és a jelképes kerítés is jelzi, nyitottak vagyunk mindenki, előtt. A 110 ágyas vendégházunk szinte min­dig tele van. Jelenleg gyer­mekeket várunk a Szolnok megyei nagycsaládosok egyesületétől. A közelmúltban helyezték üzembe az üveggyárban ezt az NSZK-gyártmányú robo­tot. A CNC-vezérlésű auto­mata grammnyi pontosság­gal emeli ki a kemencéből az egyes termékekhez szük­séges üvegmennyiséget. Szép igazán szép Berek­fürdő. Talán éppen azért, amiért a közigazgatás embe­rei keseregnek, ők azt mondják, férne még szálló, üdülő, vendéglátóegység a település portáira. A pihenni vágyó viszont úgy véli: ép­pen elegen vagyunk itt már is. Ennek megítélésében alig­hanem Mátyus Ferenc váro­si tanácsos, kirendeltségve­zető legilletékesebb. Családi otthona az idilli környezet természetes folytatása. Kellemes kikapcsolódásra ad lehetőséget a csónakázó­tó Mondhatni a kapun belül Berekfürdő kicsiben. Ápolt gyümölcsös, pedáns gonddal karbantartott pázsit, csend nyugalom, áldás, békesség. A házigazda tettetett zsörtö- lődéssel fogad: — Mondtam én, hogy el kell utazni, ha pihenni akar az ember szabadsága alatt! De aztán készségesen ab­bahagyja a miniatűr kerti- traktor bütykölését. és szí­vélyes segítségével cáfolja meg a fogadtatást. — Hát, ez lenne ma Be­rekfürdő az ezerkétszáz állandó lakójával és nya­ranta a 4—5 ezerrel megmel- kedő lélekszámmal. Jó len­ne, ha szezonban gumiból lennének a létesítményeink, mert kicsiny szinte mind­egyik nyaranta — télen vi­szont befűteni sem érdemes őket. Dehát így van ezzel minden fürdőhely — készít pontos és szemléletes mér­leget a településről a kiren­deltségvezető. Miután szándékom az volt, hogy a fürdőélet kulisszái mögött a települést magát kívánom felfedezni, meg­kérdem hát: hány szülöttje van Berekfürdőnek? Má­tyus Ferenc nagyot nevet: — Egyetlen egy, az is. traktoros valahol. A többi itt lakó személyazonossági­jában jobbára Karcag van bejegyezve szülőhelyként. Annak az egyetlen ember­nek az anyja elszámította magát, és már nem tudott bemenni a kórházba. — A legöregeb ház? — A régi tanyák közül öt van a dombon Vad néniéké, de az sem öregebb 50—60 évesnél. Az az igazság, hogy akkor lendült itt fel az élet, amikor az ötvenes években osztani kezdték a telkeket. Jöttek a bevándorlók a tanyavilágból, a kiköltözők Karcagról, de van olyan la­kosunk is, aki nyugdíjba menetelkor hátat fordított a fővárosnak, s talán azóta sem járt ott. Kezdetben ve­zetékes víz nem volt. aztán épült 5 kilométernyi háló­zat, most 20 kilométert tesz ki a csőrendszer. Van veze­tékes gázunk, szennyvízhá­lózatunk — azt hiszem, ez­zel nem sok hasonló nagy­ságú település dicsekedhet. Aztán hát tudjuk azt is, kiknek tartozunk köszönet­tel mindezért. Pávai Vájná Ferenc főgeológusról utcát neveztünk el, és szeretnénk — az adminisztrációja már folyamatban van — utca­név őrizné a Kossuth-díjas Veress Zoltán emlékét is. Az idén éppen 60 esztendeje annak, hogy feltört a meleg víz határunkban. A hely- történetünket ápolók rövi­desen kiállítást rendeznek a termálfürdő előcsarnokában! ahöl megemlékszünk min­denkiről, aki arra érdemes. JÓ-E A SOK GAZDA? A nyári hónapokban naponta négy-ötezer üdülővendég für­dőzik a bereki strandon Molnár Ferenc Karcag vá­ros tanácselnöke nem tudja palástolni jóleső érzését, amikor Berekfürdőről kér­dem. Arra szeretnék választ kapni, jól van e az, hogy annyi, de annyi gazdája van a fürdőhelynek: tulajdonos ott a Víz- és Csatornamű Vállalat, a Park étterem jo­gán a Jász-Nagykun Ven­déglátó, a szálloda birtoko­saként a Tiszatour, hogy csak a legszembeötlőbbeket em­lítsem. Nos, a tanácselnök úgy véli, még jobb lenne, ha többen éreznék sajátjuk­nak Berekfürdőt. Nem ta­gadja, a komfort megterem­tése pénzbe — nem is kevés pénzbe — került és kerül napjainkban is a városnak, dehát — amint Molnár Fe­renc mondja. — „Berekfür­dő is a miénk.” Jó lett volna, persze, hogy jó lett volna, ha a város ko­rábbi vezetői felszállnak arra a jelképes vonatra, mely mondjuk Hajdúszo­boszlót a gyógyüdülői rang felé vitte, dehát ezen már késő meditálni. Napjaink­ban egyetlen tennivalójuk van azoknak, akik szivü­kön viselik a tenyérnyi Pa­radicsom sorsát: azon töp­rengjenek, mit tehetnek hozzá ahhoz, ami van! Palágyi Béla Fotó: T. Katona László

Next

/
Thumbnails
Contents