Szolnok Megyei Néplap, 1988. július (39. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-02 / 157. szám
1988. JÚLIUS 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 A 25. évad Gyulán ~A magyar történelmi dráma hajléka AZ IDÉN GAZDAG ZENEI PROGRAMOK IS Bessenyei Ferenc és Szoboszlay Sándor a Miszlay István rendezte 1967-es Bánk bán előadásban (archív felvétel) A FRANCIA KULTÚRA SZOLNOK MEGYÉBEN Ismerkedés Picardiával egy hétig Hiszem, nem neheztel meg Miszlay István, a Gyulai Várszínház megálmodója és alapítója, hogy elmondom: 26 évvel ezelőtt, amikor — képletesen értem — úton- útszélén arról győzködte az embereket, a gyulai téglavárat az isten is színjátszásra teremtette, sokan rabiá- tus, izgága megszállottnak nézték. Bizony — ezt magától Miszlaytól tudom — nem egy akkori vezető szinte menekült előle, de végül is győzött az újat teremtés nemes szándéka. Miszlay Szolnokról menta békéscsabai társulathoz, — már egy kicsit a Gyulai Várszínház lehetőségének reményében. Néhány év múltán már a várszínpadon láthatta a közönség az akkori szolnoki színház színejavát. Az akkori szolnoki színészek közül Tyll Attila kötelezte el magát „leghosszabb” távra Gyulára. <3s két-három „álomszínházra” való társulatot verbuválhatnánk, ha csak felsorolnánk: a Tisza- partiak közül kik játszottak nyaranta Gyulán. Az emlékezetes Bánk bán — Miszlay rendezte — előadásán Bessenyei Ferenc mellett ott volt a két szomszédvár — Szolnok és Békéscsaba — színészetének csaknem, minden erőssége — Stefanik Irén, Szoboszlay Sándor, Tyll Attila, Upor Péter és mások. Csomós Mari, Mádi Szabó Gábor. Horváth Gyula, Horváth Sándor, Mensá- ros László egy- egy emlékez ítes alakítással kö - tődnek Gyulához, a magyar történelmi drámához, — ahogy Latin3- vits Zoltán, és a magyar színészmúlt más óriásai is. Jötek Gyula jó hírére a határainkon túli magyar művészeti, irodalmi élet kiválóságai is, vagy ha testi mivoltukban akadályoztatva voltak, küldték örökbecsű alkotásaikat. Székely János Caligula helytartója című drámáját — amelyben Lukács Sándor mellett Öze Lajos volt felejthetetlen — Harag György rendezte; Sütő András Álomkommandója a tavalyi évad megrázó előadása volt. A jubileumi évad a zenés, táncos műfajokkal tulajdonképpen már elkezdődött, sőt az első ősbemutató premierjén is túl vannak. Ottjár- tunkkor — néhány nappal ezelőtt — Gáspár Margit A császár messze van című kétrészes drámáját próbálta színészeivel Iglódi István. A dráma alcíme: Rab Ráby. De félreértés ne essék, Gáspár Margit — ahogy elmondta — nem Jókai Mór regényét állította színpadra, hanem Ráby Mátyás Justizmord című önéletírása alapján írta a drámát. A császár messze van a történelem és a benne alakuló magatartásformák bonyolultságát tükrözi, a támogatás és a szembeszegülök érdekellentéte hordozza a a dráma konfliktusát. Egyik érdekessége a drámának, hogy a főszereplője tulajdonképpen nem Ráb.y Mátyás, hanem a minden kritikus helyzetben megjelenő és véleményt mondó Figurás, — akiben nem nehéz felismerni a magyar írók, költők megtestesítőjét. Narrátor szerepköre is van, de mondandójának hangsúlyozott- sága többé avatja, mondjuk így: a dráma egyik főszereplőjévé. A Figurás szerepében a szölnoki zenés színpad egykori kedvencét. Szakácsi Sándort láthatja a közönség. II. József: Fülöp Zsigmond, a főjegyző Bánffy György, Petray pedig Tolnai Miklós. Nagy várakozás előzi meg Csűr ka István Megmaradni című drámáját, amelyet jelenleg még Sík Ferenc irányításával a Nemzeti Színházban próbálnak. A Megmaradni — úgy hírlik — erős színpadi hatásokkal közelíti meg az erdélyi magyarság sorskérdését. A bemutatóelőadást július 8-án tartják, a főbb szereplők: Esztergályos Cecília, Fonyó István, Fülöp Zsigmond, Császár Angéla, Kohut Magda, Csurka László, Szokolay Ottó, Téri Sándor... Egy héttel később újabb izgalmas bemutató lesz Gyulán. Július 15-én kerül először a közönség elé Goszto- nyi János Andrássy út 60. című drámája. Gosztonyi János a következőket mondta új drámájáról: „Nem jártam az AndTolnai Miklós rássy út 60. félelmetes hírű épületében, de mint minden kortársam, sokat hallottam, olvastam az ott történtekről. Fülemben van még az ott gyártott vallomások hangneme, az a gépiesség, ahogyan általam ismert, kitűnő emberek vádolják önmagukat. Nem a brutalitás, a vér, az erőszak érdekelt, hanem az a folyamat, amely embereket idáig juttat... Darabomban biztosan nem úgy zajlanak a dolgok, ahogyan a valóságban történtek. Szabad teret engedtem a képzeletnek, mert úgy gondoltam: a Szörnyű Ház valósága nem is lehet különösebben érdekes a színpadon, szellemisége viszont annál inkább... A hírhedt ávósház szellemiségét idéző drámában a Radnóti Miklós Színpad művészeit láthatják a gyulai nézők. A várszínpad az idén is otthont ad a határon túli magyar líra fesztiváljának, romániai, kanadai, jugoszláviai, angliai, szovjetunióbeli, csehszlovákiai, svájci, stb magyar költők verseit neves előadóművészek tolmácsolják: Bánffy György, Béres Ilona, Jordán Tamás, Pécsi Ildikó, Tyll Attila, Vallai Péter és mások. Az előadást július 25-én tartják. Érdemes megnézni a Gyulai Dürrer Teremben Ilovsz- ky Béla Ekhós szekéren című, színházi fotókiállítását, amely a várszínház 25 évének jelentősebb esepiényeit örökíti meg. Tiszai Lajos Ünnepélyes külső .égek közepette — a Kodály kórus énekelte el magyar és a francia himnuszt — nyitották meg tegnap délután a megyei tanács dísztermében a picardiak Szolnok megyei bemutatkozását szolgáló francia kulturális hetet. A vendégeket, a mintegy hatvantagú küldöttséget és vezetőit, valamint a megjelenteket — közöttük Fábián Pétert, a megyei pártbizottság titkárát és közéletünk képviselőit — Szabó József, a megyei tanács vb ifjúsági és sportosztályának vezetője üdvözölte, majd Ürmössy Ildikó, a megyei tanács elMivel a legkörültekintőbb és legszigorúbb jogszabályok sem képesek önmagukban elé hatékonyan gátat vetni az emberi környezet minőségi lerombolásának — és mivel ma már nem kisebb tétről van szó, mint arról, hogy apáinktól örökölt világunkat gyermekeinkre úgy hagyjuk-e, hogy az értelmes emberi életre alkalmas lesz-e? Ezért a társadalom minden szférájának és a maga posztján mindenkinek tennie kell a pozitív változás érdíkében. A maga módján sajátos eszközeivel ezt a célt kívánja szolgálni egy nyolc évvel ezelőtt útjára indult szolnoki kezdeményezés is — a környezetvédelmi fotópályázat. A két évenként megrendezett verseny három alkalommal a magyar fotósokat ösztönözte arra. hogy a fotóművészet eszközeivel, láttat- tató erejével mondjanak véleményt szűkebb-tágabb környezetük állapotáról. E pályázatok sikere, egyre növekvő színvonala bátorította fel a rendező szerveket arra, hogy 1986-ban és 1988- ban már nemzetközi jelleggel hirdessék meg a versenyt. Két évvel ezelőtt 20 ország 349 fotósa küldte el nökhelyettese baráti szavakkal méltatta a most kezdődő kulturális hét jelentőségét. Válaszul Isabelle Gadret, Picardia ifjúsági és sport- igazgatóságának megbízott vezetője és Pierre Martin, a Somme megyei tanács képviselője mondott köszönő szavakat, majd a picardiai karnagyok kórusa és azabe- ville-i szimfonikus zenekar adott hangulatos közös hangversenyt, melyet meleg szívvel és vastapsos elismeréssel fogadott az érdeklődő közönség. A. délután másik programja: a népi játékok kiállításának megnyitója volt mintegy 1200 fotóját és diáját — képpé formált véleményét — a témával kapcsolatosan. Már két évvel ezelőtti kiállítás látogatói is meggyőződhettek róla, hogy a tematika alkalmas a nemzetközi meghirdetésre, hiszen a környezeti ártalmak, lég- és vízszennyezés nem ismerik és nem tisztelik az álalmhatárokat, így a problémák jelentős része országoktól függetlenül azonos. Az V. Nemzetközi Környezetvédelmi Fotópályázat tavaly negyven országba eljuttatott pályázati felhívására 29 ország 487 fotográfusa reagált képei és diái beküldésével. Az öttagú nemzetközi zsűri közel háromezer pályaműből válogatta ki a közönség elé került 130 fotót és 105 db színes diát, melyek még júliuj 17-ig láthatók a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ II. emeleti galériájában. A jelentős növekedés magyarázata a beküldött pályaművek és a résztvevő fotósok számát illetően valószínűleg a Fotóművészet Nemzetközi Szövetsége (FIAP) védnökségének elnyerésében rejlik. A bemutató összképe változatos — a sokféle technikai Szolnokon, a Tudomány és Technika Házában. A színes, a francia tájegység hagyományait híven idéző folklóranyag július 6-ig tekinthető meg minden nap. A most megnyíló kulturális hét szervesen illeszkedik abba a bontakozó kapcsolat- rendszerbe, amely évekkel ezelőtt kezdődött az alföldi megye és az észak-franciaországi Picardia között, s amelynek célja: egymás kölcsönös megismerése, különös tekintettel a két vidék gazdálkodásában tapasztalható rokonvonásokra, az agrártermelés fejlett színvonalára, nem utolsó sorban a lovaskultúrára, amely Picardia egyik büszkesége, s amelynek Szolnok megyében is vannak kialakult hagyományai. Ma újabb programokkal folytatódik a találkozók sora: a kórus este 6 órakor a Járműjavító művelődési házában, Szolnokon nemzetközi koncerten szerepel, a Picardiai Faluházak Szövetségének képviselői pedig Szolnok megyei termelőszövetkezeti fiatalokkal cserélnek gondolatokat a tiszafüredi ifjúsági centrumban. Vasárnap az énekkar valamint a muzsikusok Székely Mihály szülővárosába, Jászberénybe látogatnak, hogy találkozzanak a város reprezentatív együttesével, a Palotássy János nevét viselő kórussal. eljárással és alkotói módszerrel készült képeken egy fontos közös vonás ismerhető fel — a fotósok érzékenysége a környezetvédelmi kérdések iránt és a térni felelős feldolgozása. A tárlat látogatójának több dolog tűnik szembe; a képek szerzői csaknem kizárólag negatív példákat mutatnak fel. Érdekes, hogy egymástól több száz, vagy esetleg több ezer kilométerre élő pályázók, egymásról mit sem tudva, azonos problémákat fogalmaznak meg hasonló módon. Feltűnően sok alkotás foglalkozik az urbanizáció problémakörével — jelezve, hogy világszerte leginkább a városi emberek érzik nap mint nap saját bőrükön a civilizációs ártalmakat. Már a zsűrizés során is kitűnt és a kiállításra került képanyag is tanúskodik róla, hogy sok országban másként, a nálunk köztudatban lévőnél tágab- ban értelmezik a környezet- védelem fogalmát. Ez az oka és magyarázata, hogy a kiállítás néhány képe első pillantásra nem látszik a témához tartozónak. Általánosságban is megállapítható a jelenlegi pályázatról, hogy sokkal kevesebb a túl direkt megfogalmazású kép, mint az a korábbi alkalmakra jellemző volt. Külön öröm számunkra, hogy a pályázat első és második díját (a FIAP arany- és ezüstérmét) magyar pályázók: Nagy Péter és Sza- lánczy Béla nyerték és kettőt a különdíjak közül is honfitársaink érdemeltek ki. A zsűri egyöntetű véleménye alapján az idei pályázat dia-kategóriája lényegesen színvonalasabb a két év előttinél, amit önmagában az is jelez, hogy pontosan harminccal több diát fogadott el bemutatásra. De nem a számok, hanem a minőség a fontos. A legjobb, képek figyelmeztetnek, vádolnak és mozgósítanak, tettekre sarkadnak — teljesítve ezzel a pályázat alapgondolatát —, hogy a fotó dokumentáló és a művészet motiváló erejével szolgálják a szemlélet- formálást, az emberi környezet védelmében — mindannyiunk érdekében. KolOzsi Sándor Illyés Gyula Dániel az övéi között című drámájának ősbemutatója — 1976-ban — volt. A szerző és a felesége társaságában Mensáros László (archív felvétel) Gáspár Margit:A császár messze van. A Figurás Szakácsi Sándor A népi játékok kiállításán a Szolnoki Tudomány és Technika Házában (Fotó: T. Z.) Nemzetközi tárlat Szolnokon Fotókkal a környezet védelméért A környezetvédelem sajnos sokat emlegetett divatos fogalommá vált az utóbbi években hazánkban is. Lehetetlen ugyanis felelősséggel gondolkodó embernek nem látni, hogy életszínvonalunk, kényelmünk növekedését szolgáló technikai vívmányaink áldásos hatásuk mellett pusztítják, szeny- nyezik természeti környezetünket. Az ipari eredetű és méretű környezeti ártalmak mellett komoly összetevője e jelenségnek a társadalmi méretű gondatlanság is. Ohchwier Andrzej (Lengyelország): Az utolsó hal országa
