Szolnok Megyei Néplap, 1988. július (39. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-16 / 169. szám
smm Nem is olyan régen ... A tűző napsütésben halkan suhanó kasza nyomán rendre vágott búzaszálakért nyúl a marokszedő, aztán a búzaszálakból néhány mozdulattal font „kötéllel” összekötve elkészül a kéve. Ezekből aztán keresztet raknak, keresztből asztagot, aztán jöhet a cséplés. Egy jó kaszás hajnaltól sötétedésig egykisholdnyi területről (kb. egyharmad hektár) tudta levágni a búzát. A zakatoló Claas Dominá- tor kombájn fülkéjében kellemes hűvöset lehel a légkondicionáló berendezés, nor se látszik a műszerfalon.'A gép szinte beszippantja a kalászokat, a tartályában gyűlik a búza, mögötte szalmacsík. Ürítéskor félig megtelik a teherautó pótkocsija. A kombájnos időnként megállítja aratógépét, ellenőrzik a berendezést, majd komótosan folytatja, útját, húsz hektár a napi adagja. Dede Géza felvételei a Kunma- darasi Kossuth Tsz-ben készültek, ahol egykori aratómunkások mutatták be a szövetkezet olasz vendegeinek; hogy milyen küzdelmes munka volt hajdanán a következő év kenyérgabonájának magtárba juttatása. A hazánkban legkorszerűbb be- takaritógépek pedig a Középtí- szai Állami Gazdaság bánhalmi kerületének búzatábláin kerültek lencsevégre. Es ma és kombájn Kasza \
