Szolnok Megyei Néplap, 1988. július (39. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-14 / 167. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988. JÚLIUS 14. IA tudomány világa ) Orvosi szolgáltató ipar Lombikikrek rendelésre FESZÜLTSÉGEK AZ ELLÁTÁSBAN Ivóvíz és emberiség A világ együk nagy gond­ja az ivóvíz. A Földön ugyan van szabad víz elég — bár a Föld vízkészletének 95 százaléka kötött állapotban, a bioszféra ásványaiban ta­lálható, a szabad — a hid­roszférát alkotó — víz a tel­jes készletnek csupán 5 szá­zaléka, de még ennek is 97 —96 százaléka sós tenger­Közvetlen ivóvíznek tehát az összes, Földön fellelhető vizekből csupán 0,01 száza­lék jöhet szóba (ez az ösz- szes szabad vizeink mintegy 0,3 százaléka): ebben benne vannak a folyók és tavak édesvizei, valamint a felszín alatti vizek. A rendelkezésre álló igen kis mennyiség nagy- részét azonban az ipar hasz­nálja fel a legkülönfélébb célokra, illetve a mezőgazda­ság igényli öntözésre .Mind­ehhez hozzá kell venni, hogy az egyre növekvő elszennye­ződés miatt a vizek bioló­giai értéke romlik, ugyanak­kor az emberiség lélekszáma még mindig rohamosan nö­vekszik: mindezek óriási fe­szültséget idéznek elő az ivóvízellátásban, és ha nem sikerül úrrá lenni a helyze­ten, nagyszabású, természet okozta katasztrófának néz­het elébe az emberiség. Az ENSZ adatai szerint jelenleg 1—1,5 milliárd embernek nincs megfelelő mennyiségű ivóvize. Az ivóvíz nyerése szem­pontjából elsősorban a talaj­Az ivóvízzel azonban nem­csak a fejlődő országokiban vannak problémák,, hanem a fejlett, gazdagabb országok­ban is. Az egyre nagyobb mérvű kemizálás, az ipari termelés, a nagy hozamú in­tenzív mezőgazdaság (ezek ellen nehéz érvelni!) itt is kiváltott az .ivóvízzel kap­csolatban egy kedvezőtlen jelenséget, amelynek fősze­replője a nitrogén, illetve egyes nitrogéntartalmú sók, a nitrátok és a nitritek. A nitrátok mindenütt je­len vannak a természetben, a talajban, a vizekben, a növényekben, az állatokban és a levegőben is megtalál­hatók. A művelt talajokban — és emiatt a felszíni és a talajvizekben — azonban víz, ami ivóvíznek közvetle­nül alkalmatlan, sótalanfFá- sa pedig rendkívül energia- igényes, ezért drága. Édes­víz tehát csak a szabad víz fennmaradó 2—3 százaléka. Ennek a nagy része azonban jég: egyedül az Antarkti- szon annyi a jég, hogyha az felolvadna, 800 éven át tud­ná rendszeresen táplálni a világ összes folyóját. víz jöhet számításba, ez azonban rohamosan fogy. Egyes városok valósággal ki­rabolják a kitermelésre al­kalmas rétegeket, elfogyaszt­va maguk alatt a talajvizet. A fokozott vízkitermelés miatt csökken a talajvíz szintje a víz egyre mélyebb­re szorul: Milánóban példá­ul 20 év alatt 25 m-t esett. Az Egészségügyi Világ- szervezet programot dolgo­zott ki az egészséges ivóvíz érdekében. 1975-ben (Kína nélkül) 1233 millió ember nem jutott tiszta ivóvízhez. 1980-ra ez a szám 1320 mil­lióra növekedett. Időköz­ben azonban az Egészség- ügyi Világszervezetnek mér­sékelnie kellett az előirány­zatokat, hogy aztán a való­ságban még ezt a mérsékelt tervet se sikerüljön megva­lósítani. Most újabb prog­ram van érvényben 1990-ig, de miután évente 1333 milli­árd dollár kellene a megva­lósításhoz, az eddigi tapasz­talatok nem biztatnak túl sok jóval. koncentrációjuk könnyén meghaladja a természetes 10 mg/liter értéket, elsősorban a szerves és műtrágyák hasz­nálata miatt. A talaj és a felszín alatti vizek nitaáttfelesiliegének fő forrása a mezőgazdaság. A nitrogénműtrágyák óriási tö­megét használják fel napja­inkban a jelenlegi termés­szintek fenntartására. A mai terméshozamokat a talaj természetes nitrogéntartalma mellett egyszerűen lehetet­len lenne elérni! A világ nitrogénműtrágya-felhasz­nálása nitrogénre számítva 1965—(56-ban 16, 1974-75­ben 4? millió tonna volt. A problémát nem is a meny- nyiség, hanem az a tény okozza, hogy a különböző kultúrák a talaj pillanatnyi nitrogénkészletének csak 25 —28 százalékát tudják fel­használni, s emiatt a maxi­mális produkció elérésére szükségszerű a túladagolás. A felesleg viszont folyama­tosan a környék vízrendezé­sébe jut. Ugyancsak jelentős nitro­génforrások az állati trágya, az állattenyésztő telepek, az állati termékeket feldolgo­zó ipar (vágóhidak, húsipar, bőripar, tejipar stb.), hulla­dékai. A ; korszerű állatte­nyésztő telepek ráadásul „pontszerű” nitrogénforrást képeznek, amelyek a köz­vetlen környezetüket igen erősen terhelik. Ma az álla­tok termelte hulladéknak vi­lágátlagban alig 10 százalé­kát hasznosítja újra a* mező- gazdaság, a többi legnagyobb részben a felszíni vizeket terheli. Nem új, nem helyi probléma A háztartási és ipari szennyvizek adják a vizek nem természetes nitrogén­tartalmának harmadik ré­szét. Évente átlag 5 kg kö­tött nitrogént juttat a szennyvízbe mindenki, s eh­hez járulnak a nitráttartal­mú vegyi anyagok, amit fő­leg az ipar produkál. Ezek között sok egyáltalán nem mérgező, ezért a szennyvízbe engedésük nem tilos. Ugyan­csak kib. 500 millió tonna nitrogén jut kötött alakban a levegőbe az ipari folyama­tokból és a belsőégésű mo­torokból, ennek egyik leg­nagyobb hányada a csapa­dékkal a talajba, illetve a lefolyó csapadékkal a fel­színi vizekbe mosódik. A talajvizekből nyert ivó­víz nitrátszennyezettsége se nem új, se nem helyi prob­léma. Az Egyesült Államok mezőgazdasági területein már a századforduló előtt sok helyen mértek nagy nit­ráttartalmat, és a harmincas években már az egész or­szágban ez volt a helyzet. A fejlődő mezőgazdasági terü­leteken gyakorlatilag elke­rülhetetlenül emelkedik a vizek nitrogénterhelése, és a különböző országokban a határként megszabott 30—50 mg/liter értéket hamar átlé­pik. Magyarországon jelen­leg 1600 kisebb településből mintegy 700—750 vizét nyil­vánították a csecsemők szá­mára ihatatlannak. H. A fejlődő országok gondja: mennyiség és minőség A fejlett országok gondja: a nitrát A vasbarát tárnokhoz tartozik Arany a természetben Az arany mindenütt itt van körülöttünk a Földön, a kőzetekben, sőt a vízben is. csak igen kis mennyiségben, így például a földkérget legnagyobb tömegben fel­építő gránit tonnája átlag­ban 0,5 gramm aranyat rejt magában, 1 köbméter ten­gervízben pedig mintegy 0,01 milligramm arany mu­tatható ki. Áz ilyen finom elosztásban található arany kinyerése nem gazdaságos, az ember ősidők óta csak azt az aranyat ismerte, ame­lyet a természeti erők a geológiai folyamatok során nagy koncentrációban fel­halmoztak. Százalékban ki­fejezve: az arany az egész földkéreg félmilliomod szá­zalékát teszi ki. a kitermelé­se csak azokból a kőzetekből hasznos, amelyeknek leg­alább a 20 ezred százalékát arany alkotja. Az arany a koncentráló­dásra hajlamos, úgynevezett „vasbarát” fémek közé tar­tozik, s felhalmozódó tulaj­donsága elektronszerkezeté­ből következik. Az arany igen sok elektronnal rendel­kező atomja nehezen ioni­zálható, ezért a természet­ben többnyire termésálla­potban, azaz színfémként jelentkezik. Ez teszi érthető­vé, hogy az arany a me­teorvasban és a nagy vas­tartalmú magmából megszi­lárdult kőzetekben halmo­zódik fel. A meteorvasak át­lagban tonnánként 4 gramm aranyat tartalmaznak, szem­ben a 3 milligrammos mag- másközetátlaggal. Az arany legnagyobb kon­centrációi viszonylatban az andezitnek nevezett vulkáni kőzetekben találhatók, még­pedig az eredeti vulkánok­nak mintegy 1000 méterre a felszín alatt lévő zónájában. Mivel az 1000 méter vastag kőzetanyag a mindig pusz­tító . erőknek néhány év­milliós harapnivalót jelent csupán, a geotógiailag fiatal, néhány millió éves vulkáni működés alapján ezt az aranytípust „fiatal” arany­nak nevezzük. Felszíni mál­lás során szinte érintetlenül visszamarad az arany, és a kőzetek legellenállóbb ásvá­nyaival együtt az úgyneve­zett toriatokban felhalmo­zódik. Az aranyásók több­nyire ezeket a laza. egyszerű eszközökkel szétbontható mállási maradékot kutatták át. s igen tiszta aranypikke­lyeket találtak. Szerencsés esetben a toriatok alján többkilós aranyhömpölyök is előbukkantak. Képünkön: Ki ne örülne ennek a leletnek? Egy auszt­rál gyümölcstermelő bol­dogan tartja kezében azt az ötkilós aranyrögöt — értéke mintegy 70 ezer amerikai dollár —, amelyre nemrégi­ben kertjének ásása közben bukkant. A lombikbébi, a homun- kulusz, kezdetben az alki­mistákat, majd később in­kább csak irodalmárokat foglalkoztatta. Ma pedig fel­növőben van a világon egy­fajta orvosi szolgáltató ipar, amelynek végterméke: a gyermek. A példát az állattenyész­tésben már régen megoldott mesterséges megterméke­nyítés adta. Ehhez pete- és ondósejtre van szükség. Az ondósejt biztosítása e célra egyszerű feladat: a glicerin­ben, mélyhűtött állapotban tárolt ondósejtek nagyon hosszú ideig életképesek. Na­gyobb problémát jelentett a petesejtek nyerése. Sikerült azonban emberi godotrop hormonokkal (ezek az agy­alapi mirigyben termelődő hormonok, az ivarmirigyek hormonleválasztását sza­bályozzák) mesterségesen többszörös tüszőrepedést ki­váltani. Egy-egy kezelést kö­vetően 5—20 petesejt nyer­hető Az emberi mesterséges megtermékenyítést termé­szetesén hosszú és nehéz kí­sérletes munka előzte meg. Jelentős mérföldkő volt a mesterséges megterméke­nyítés történetében 1978. jú­lius 28. Angliában ekkor szü­letett meg az első lombikbé­bi, egy egészséges, 2600 gramm súlyú kislány, Loui­se Brown személyében. 1981-ben Ausztráliában az egy asszonyból eltávolított peték közül kettőt terméke­nyítettek meg a férj ondó­sejtjeivel, és együtt ültették be őket az anya méhébe. így kétpetéjű ikrek szület­tek. Időközben Louise Brownnak már megszületett a lombik testvére is. Nap­jainkban százas-ezres nagy­ságrendben szülnek e mód­szer segítségével a peteveze­ték elzáródásos meddő nők. Hazánkban is több tízezer petevezeték-elzáródásban szenvedő nő van. Nálunk is megkezdődtek — már. né­hány éve — a kísérletek, amelyek első eredményei a közeljövőben várhatók. Ha a szülőpárnak egészsé­ges ivarsejtjei vannak, ám a nő nem képes kihordani a gyermeket — segít a bérel­hető anyaméh. Több va­riáció van: a béranya saját petéjét meg lehet terméke­nyíteni a valódi apa sper­májával, ám lehet magát a laboratóriumban fogant magzatot is beültetni, de ezt már emrióátültetésnek nevezzük. A biológia és az orvostudomány fejlődése, úgy tűnik, ezen a téren előbbre szaladt, mint a jog­tudomány: világszerte nem igazán oldották meg a lombikbébivel, illetve a béranyával kapcsolatos jogi (családjog, öröklés stb.) problémákat. Képünkön: A világon a harmadik lombik-ötösikrek születtek meg tavasszal Ka­nadában. A torontói klinika ápolónői mutatják be a négy fiút és az egy lányt (Telefotó — MTI Külföldi Képszerkesztőség) Elvileg nincsenek korlátok Robotok érzékelése Szőtt és fonott fémek Amorf fémötvözetek ak­kor keletkeznek, amikor ol­vadékaikat a másodperc tö­redéke alatt több mint 1000 C-fokról szobahőmérsékletű­re hűtik le. E nagyon rövid idő alatt ugyanis nem kép­ződnek kristályos szerkeze­tek. Az amorf ötvözeteket úgy gyártják, hogy az olva­dék finom sugarát gyorsan forgó, hűtött fémkerekekre fogatják rá. Eközben rop­pant vékony, rugalmas, kép­lékeny és nagy szilárdságú amorf fémcsíkok keletkez­nek. Lágymágneses anyag­ként kiváltképp alkalmasak arra, hogy csévéket, fojtóte­kercseket és érzékelőket gyártsanak belőlük, s hogy velük a nagyfrekvenciájú vezetékeket árnyékolják. Japánban nemrég sikerült amorf fémötvözeteket meg­fonni is. Ezeknek a szálak­nak az átmérője mindössze 1 mikrométer, szilárdságuk mégis megközelítően akkora, mint a grafitosoké. A szálak elég hosszúak ahhoz, hogy — miután megfonták — meg is szőhessék őket. Kürömbenövés újfajta kezelése A láb benőtt körmét ren­desen sebészi úton vagy tel­jesen eltávolítják, vagy a köröm alatti szövet egy ré­szét kivágják. Mindkét eljá­rásnak vannak hátrányai: senki sem szereti elveszíteni a körmét, s a köröm levéte­le fájdalommal jár, a seb esetleg fertőződik, a köröm gyakran újra benő, stb. Oxfordi bőrgyógyászok a fagyasztásban olyan — gyors, olcsó és hatásos — el­járást találtak, amellyel mű­tét nélkül megszüntethetik a lábon a körömbenövést. Az új eljárás során folyékony nitrogénnel bepermetezik azt a területet, ahol a köröm benőtt a húsba. Tíz perccel később a beteg a saját lábán eltávozhat, és sebét otthon már maga is tovább kezelhe­ti. A megfagyasztott szöve­tek egy idő múlva elhalnak: varasodnak, majd lehámla- nak. A robot előbb az emberi képzelet világában született meg, ott élt évezredeken át, s csak napjainkban lépett ki a valóságba. Homérosz Ili­ászában aranyból készült mechanikus szerkezettel haj­tott lányok segítettek Hepha- isztosznak, az istenek ková­csának. Ismeretes Roger Ba­con legendás „beszélő feje”, Lőwnek, a prágai rabbinak a golemja és Mary Shelley- nek ama démonról szóló me­séje, amelyet Frankenstein épített meg. Karel Capek csaknem napjainkban — 1920-ban — írt Rossem egye­temes robotjáról. Napjaink robotját kitűnő műszerekkel látják el, hogy velük pótolják érzékszerve­it. Kezek helyett „érzékelők­kel” (fogókkal) szerelik fel. E fogókat a robot meglehe­tősen ügyetlenül használja az emberi kéz szerepében, de mégiscsak körül tud ta­pogatni, „érzékelni” tud ve­lük tárgyakat, és meg is tud­ja ragadni őket. Szemei te­levíziós kamerák, amelyek fekete-fehérben, vagy színes­ben látják a tárgyakat. E kamerák érzékenysége — az elektromágneses rezgések­nek az a tartománya, ame­lyet fel tudnak fogni — sok­kal kiterjedtebb lehet, mint az emberi szemé. Elvileg itt szinte nincsenek korlátok! Mindamellett, még a világ legjobb televíziós kamerái is csak valami nagyon nyomo­rúságos „látványt” teremt­hetnek az emberi látvány gazdagságához mérve (még akkor i,s. ha nemcsak a lát­ható hullámokon, hanem az infravörös vagy az ibolyán­túli fényben, esetleg a rönt­gensugarak sávjában is fel­fognak fényt), arról nem is beszélve, hogy az ember a szemével a térben, sztereosz­kópikusán lát. Ám ha példá­ul a robot „szeme” visszave­rődő lézersugarakat érzékel, hasonlíthatatlanul ponto­sabban becsülheti meg a tár­gyak távolságát, mint az em­ber a maga szemével. A robot megfelelő beren­dezésekkel felfoghat hango­kat, sőt az embertől eltérő­en ultrahangokat is, s nap­jainkban tanítják őt .be­szélni". Azt egyelőre másod­Vigyázat, üveg! A robotgép óvatosan rakja az üvegcsö­veket egy fénycsőgyárban <KS) lagosnak tekintik, hogy a ro­botot az ízlés és a szaglás képességével is felruházzák, noha ennek sincs akadálya. A robot „lelke”, „agya” a testébe beépítve vagy rajta kívül elhelyezett számítógép. Ennek a képességeit mester-, séges intelligenciának ke­resztelték el. A robot ennek révén képes a tárgyak alak­ját felismerni, és a már fel­ismert tárgyakat mozgatni, velük műveletet végrehajta­ni. S ami ehhez elengedhe­tetlen: el kell készítenie a műveleteknek a tervét. Azt mondhatnánk: e műveleti terv megszerkesztése a mes­terséges értelem végső célja. A legtöbb robotot az ipar számára tervezik. A jelenle­gi elképzelések szerint az • ilyen igazi „robotmunká- sok”-nak elsősorban az egészségre veszélyes munka­helyeken kell műveleteket végezniük, vagy nehéz fizi­kai munkát ellátniuk: mun­kadarabokat be- vagy kirak­niuk, gépet „etetniük” stb. Az ipari robotok között ta­lálunk olyanokat, amelyek öt-hat irányú mozgást is tudnak végezni. Ezek több­nyire sokféle programot ké­pesek végrehajtani, tárolni és újakat „megtanulni”.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents