Szolnok Megyei Néplap, 1988. június (39. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-11 / 139. szám

1988. JÚNIUS 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Sikeres próbagyártás után megkezdődött a termelés a zalaegerszegi székhelyű Zalakerámia korszerűsített tóraji burkolólap­gyáregységé­ben, ahol napi kétezer négyzet- méternyi burkolólapot készítenek Ülést tartott a megyei tanács A történelmi lépést négy évtized igazolta Negyven éve egyesült az MKP és az SZDP Az MDP első kongresszusán vezetésen belül a centrum és a jobbszárny'— Peyér Ká­roly, Szeder Ferenc, Szélig Imre, Kéthly Anna és má­sok — több kérdésben hol burkoltan, hol nyíltan tá­madták a munkásegységet. A Peyer-csopórt 1946 decem­berében memorandumban követelte a párt politikai irányvonalának a megvál­Rákosi elhamarkodott taktikája Az 1947-es esztendő is bő­velkedett olyan események­ben — az esedékes üzemi bi­zottsági választások, a köz­társaságellenes szervezkedés felfedezése, a hároméves terv vitája —, amelyek ese­tenként próbára tették a munkáspártok együttműkö­dését. Az 1947. augusztus 31- re kiírt parlamenti választá­sokat megelőzően Rákosi Mátyás felvetette a munkás­pártok fúzióját, és ez elmér­gesítette a kommunisták és a szociáldemokraták kapcso­latát. A választás eredményei­nek ismertté válását követő­en az SZDP vezetőinek egy része felvetette pártjuk ki­lépését a koalícióból. A bal­oldali vezetők azonban kö­vetkezetesen kiálltak a mun­kásegység politikája mellett, sőt 1947 végén, 1948 elején Az egyesülés elodázhatatlanná vált toztatását, ami a gyakorlat­ban á munkáspártok együtt­működésének és szövetségé­nek felbontását jelentette volna. Ezt az SZDP vezetése határozottan visszautasította. A Szakasits Árpád, Marosán György és harcostársaik ve­zette balszámy következete­sen a munkásegység alapján tevékenykedett. ellentámadást kezdeményez­tek az egységpolitika ellen­zőivel szemben. Előbb az SZDP Fővárosi Végrehajtó Bizottsága fogal­mazta meg bizalmatlanságát a jobbszárnnyal szemben, majd 1948. február 18-án a nagybudapesti összevezetősé- gi ülésen szervezeti intézke­déseket hoztak a jobboldal ellen, képviselőik kénytele­nek voltak lemondani a pártban betöltött tisztségeik­ről. 1948 március elején az SZDP XXXVI. kongresszu­sa kimondta, hogy az új pártvezetőség haladéktalanul kezdjen tárgyalásokat az „egységes munkáspárt meg­alakításához még szükséges ideológiai, politikai, szerve­zeti feltételek” megteremté­séről és gondoskodjék a munkásosztály egységes pártjának a megalakulásá­ról. (Folytatás az 1. oldalról) javítása, valamint a telepü­lések népességmegtartó ké­pességének javítása miatt kívánatosak. A megyénkben működő három vasúti igaz­gatóság járműparkjának mi­nősége sem kielégítő. Ilyen és ehhez hasonló té­nyek figyelembevételével ha­tározta meg a megyei tanács az ezredfordulóig terjedő időszakra a legfontosabb korszerűsítési és fejlesztési célokat, melyekben tallózva említünk néhányat: „Szolnokon meg kell épí­teni a konténer-pályaud­vart. Ugyancsak a szolnoki csomópont bővítéseként fo­kozatosan ki kell telepíteni a teher- és kereskedelmi pá­lyaudvart. Á vasúti személy- szállításban Szolnokon és Jászberényben vizsgálni kell a városkörnyéki, elővárosi vasúti utazási igények kielé­gítésének lehetőségét, továb­bá a nagyvárosok, illetve megyeszékhelyek közötti gyorsvasúti közlekedés ki­alakítását ... A megyében lévő járműparkot javító bá­zisokat alkalmassá kell ten­ni a korszerű típusú jármű­vek javítására is... A helyi tömegközlekedés hálózatát és az elavult autóbusz-állomá­sokat korszerűsíteni, bővíte­ni kell... Erősíteni kell a szállítással foglalkozó gaz­dálkodó szervek közötti koordinációs tevékenységet.. Kiemelten kell kezelni a Szolnokot délről elkerülő 4-es számú tehermentesítő útsza­kasz és a Tisza-híd építését. At kell építeni a tiszaugi­A következő napirend — Ürmössy Ildikó, a megyei tanács elnökhelyettesének előterjesztésében — a me­gye hosszú távú, az ezred­fordulóig szóló egészségmeg­őrzési programjának meg­állapítása volt. A jelenlegi helyzet sok tekintetben fi­gyelmeztető. A testület állás- foglalása szerint ezért is kötelesség szembenézni a té­nyekkel és megtenni a szük­séges intézkedéseket. Az utóbbi két évtizedben a ha­lálozási arány fokozatosan emelkedett — lényegesen csökkent a várható élettar­tam, különösen a férfiaké. Az ezer lakosra jutó halá­lozások aránya megyénkben általában mindig magasabb az országosnál. Az ezer la­kosra jutó halálozás emel­kedése a legnagyobb a 30— 39 és a 45—49 éveseknél. Nemzetközi példák alapján úg-- tűnik, hogy társadalmi összefogással, hatékonyabb irányítással, a lehetőségek jobb kihasználásával és a feltételek javításával sike­resebb lehet a küzdelem az egészséget, az életet fenyege­tő veszélyek ellen. Ezért is érdemel figyelmet a megyei tanács hosszú távú egész­ségmegőrzési programja, melynek gazdag tartalmából terjedelmi okok miatt csak példaként említhetjük meg a következőket: „A koraszülöttek arányá­nak 15—20 százalékos, a cse­csemőhalálozásnak 20—25 százalékos csökkentése... A szív- és érrendszeri beteg­ségek okozta halálozás nö­vekedésének megállítása, majd csökkentése a 65 év alattiaknál az életmód ked­vező irányú változtatásával, az egészségügyi ellátás javí­meder- és ártéri hidat, a já- noshidai / Zagyva-hidat. va­lamint á túrkevei Berettyó- hidat... A Tiszán szüksé­gessé válik a hajózó út biz­tosítása. A szóbeli ajánlást követő vitában többen részt vettek a megyei tanácstagok és a meghívottak közül. Máté János a jórészt kihasználat­lan vállalati autóbuszpark tömegközlekedésbe való be­vonását szorgalmazta. Bényi András a jászdózsai ideig­lenes telefonvonal végleges kiépítésének késését tejte szóvá. Kerekes Ferenc' a megyei szállítási bizottság­nak a testület elé terjesztett javaslattal való egyetér­tését tolmácsolta. Lévai Ká­roly szerint ä belterüle­ti utak kiépítése nem­csak a tanács és a lakosság dolga, hanem a helvi gaz­dálkodó szerveké is. Javasol­ta: ahol a lakosság részvé­tele a helyi fejlesztésben el­éri az ötven százalékot, ott töröljék el a forgalmi adót. Szabó Györgyné arról be­szélt, hogy a tiszazugi köz­ségekben az a hír terjedt el, hogy igen hosszú időre lezárják a tiszaugi hidat. Bereczki Lajos erre elmond­ta, hogy a hír megalapo­zatlan. A hidat úgy javít­ják, hogy a környékbeli la­kosság jószerével észre sem fogja venni, nem lesz szá­mottevő akadály az ottani közlekedésben. Kutas Lász­ló, a Közlekedési Miniszté­rium osztályvezetője jónak, az országos koncepcióval összhangban levőnek ítélte a hosszú távú programot. tásával (megelőzés, gondozás, diagnosztika és terápia, a lehetőség és a felkészültség fejlesztésével). ... A baleseti halálozásban 15—20 év alatt Í0 százalékos csökkentést kell elérni a közlekedés fel­tételei biztonságának és kul­turáltságának erősítésével, valamint a munkafeltételek és a munkafegyelem szilár­dításával ... Differenciált fejlesztéssel csökkenteni kell a lakóhelytől függő egész­ségügyi ellátási, szociális és kulturális aránytalanságokat és esélyegyenlőtlenségeket. Ezt többek között a közle­kedési feltételek és a kap­csolatteremtés kiemelt fej­lesztését is jelenti.” E napirend vitája is élénk volt. Dr. Szóró Magdolna az ifjúságot nevelő, az öre­geket eltartó középkorosztály egészségének fokozott óvá­sára hívta fel a figyelmet. Molnár Istvánná a haté­kony egészségneveléshez szükséges módszertani anya­gokat hiányolta. Farkas Má­tyás arról beszélt, hogy az egészséges élet tudatosításá­ban nagy szerepet játszanak az egyházak. Medve László szociális és egészségügyi ál­lamtitkár is szót kért. Jónak tartotta a megyei tanács hosszú távú egészségmegőrző programját. O is szükséges­nek tartotta az egészségügyi hálózat fejlesztését, de ki- • fejtette, hogy csupán gyó­gyító munkával nem tudjuk csökkenteni a halálozási arányt. Bizonyításképpen el­mondta, hogy az utóbbi tíz évben tízezerrel nőtt az or­vosok száma, harmTncezerrel pedig a kórházi ágyaké, még­is ilyen helyzet alakult ki a lakosság egészségügyi álla­potában. Ezért az életmód változtatására — elsősorban az italozás, a dohányzás csökkentésére, a korszerű táplálkozás térhódítására gondolva — több energiát kell fordítania a társadalom­nak. A mai anyagi feltételek mellett is bőven van tehát lehetőség az egészségügyi helyzet javítására — csak minden feladatnál mérlegel­ni kell, hogy az miként hat az emberre, a környezetre. Dr. Surányi Lajosné a csépai vöröskeresztes családsegítő közösség példájára hivatkoz­va bizonygatta, hogy az egy­más segítése nem anyagiak, hanem emberi kapcsolatok kérdése. Sípos Károly elis­meréssel szólt az egészség- ügyi szolgálat eddigi tevé­kenységéről. Valóra vált célok A megyei tanácsülés kö­vetkező napirendje volt — Boros Lajos, a megyei terv­osztály vezetőjének előter­jesztésében — a megye 1987. évi költségvetése, valamint fejlesztési tervének teljesíté­se. E napirend tárgyalásakor felszólalt Simon József, a megyei pártbizottság . titká­ra. Hangsúlyozta, hogy a megye tanácsi gazdasága megvalósította a költségve­tésben kitűzött legfontosabb elképzeléseit. Külön felhívta a figyelmet arra, hogy to­vább fejlődött a települések ellátottsága. A megye fenn­tartása, településein °k fej­lesztése 1987-ben 6,7 milli­árd forintba került. Ez min­den egyes lakosra 15 ezer 600 forintot jelent. Bár az igények és a lehetőségek összhangjáról még korai vol­na beszélni, az eredmények részeseit — köztük a lakos­ságot is — dicséret illeti. Fejlesztéseink eredménye­ként a légsürgetőbb ponto­kon ismét előre haladtunk — ide értve az egészségügyi ellátást, a közoktatást és az állami lakások számának csökkenése ellenére a lakás- helyzetet is. Befejezésül ar­ról szólt, hogy a régi meg­oldási módozatokkal nem tudjuk teljesíteni középtávú célkitűzéseinket. Felértékelő­dött a tervszerű, a tartalé­kokkal rendelkező gazdálko­dás jelentősége. A testület tudomásul vette a számvizsgáló bizottság je­lentését a tavalyi gazdálko­dás ellenőrzéséről, majd különböző előterjesztések megvitatásával befejezte munkáját. Negyven éve, 1948. június 12-én délután hat órakor ün­nepélyes keretek között nyílt meg az Operaházban a két munkáspárt egyesülési kong­resszusa. Az egységes mun­káspárt megteremtésének gondolata nem ekkor vált első ízben valósággá, hiszen a tanácshatalom napjaiban a szociáldemokraták és a kommunisták egy munkás­pártba tömörülve küzdöttek a proletárhatalomért. A magyarországi Tanács- köztársaság megdöntését kö­vetően a munkásmozgalom szervezeti egysége felbom­lott. Az ellenforradalmi rendszer negyedszázada alatt a Magyaországi Szociálde­mokrata Párt, ha korlátozott keretek között is, de legáli­san tevékenykedett, míg a Kommunisták Magyarorszá­gi Pártja illegalitásban har­colt. A harmincas évek má­sodik felétől mindkét párt soraiban megerősödött * a munkásegységfront létreho­zására való törekvés, amely a második világháború alatt közös antifasiszta, független­ségi akciókban öltött testet. Az ország német megszállá­sát követően. 1944. október 10-én délelőtt került sor a Budai Vár egyik Dísz téri lakásában annak a közös ha­tározatnak az aláírására, . amely nem csupán a fasiz­mus elleni harcot fogalmaz­ta meg, hanem egyúttal ki­mondta „az új, demokrati­kus Magyarország kialakítá­sáért” folytatandó együttes küzdelmet is, és távlatilag szólt a két munkáspárt egye­süléséről. Az ország felsza­badulása után, a német meg­szállás napjaiban kötött megállapodást a Magyar Kommunista Párt és a Szo­ciáldemokrata Párt — most már a legalitás körülményei között — megerősítette. Közös fellépés és rivalizálás A két munkáspárt egység­megállapodása biztosította, hogy az MKP és az SZDP egyeztetett és közös harcot folytasson a népi demokrati­kus Magyarország megte­remtéséért. Ez az együttes fellépés kifejeződött a föld­reformért, az újjáépítésért, a politikai élet és a közigazga­tás demokratizálásáért, a nagytőke gazdasági hatalmá­nak megtöréséért vívott küz­delmükben. A közös fellépés azonban nem zárta ki, hogy bizonyos kérdésekben a munkáspár­tok között viták, feszültsé­gek, súrlódások keletkezze­nek, hiszen mindkét párt számos esetben ugyanazon társadalmi rétegekből kí­vánta növelni tagságát. De rivalizálás folyt a szakszer­vezeti és az üzemi bizottsági posztok betöltésénél, és a parlamenti választások so­rán is. Esetenként a szociál­demokrata baloldal számára túl gyorsnak bizonyult az előrehaladásnak a kommu­nisták által diktált tempója. A szociáldemokrata párt­1948 április végén a fővá­rosban és vidéken megkez­dődött az egységes pártszer­vezetek létrehozása, amelyek vezetőségébe kétharmad— egyharmad arányban kerül­tek be az MKP és az SZDP tagjai. Június 12-én délelőtt a munkáspártok megtartot­ták kongresszusaikat, ame­lyek'felhatalmazták az egye­sülési tanácskozás küldötte­it, hogy alakítsák meg az egységes munkáspártot, a Magyar Dolgozók Pártját. A munkáspártok kora délután nagygyűlést tartottak a Hő­sök terén, majd az Opera- házban megkezdte munkáját az egyesülési kongresszus. A tanácskozás június 13- án és 14-én az Országház épületében folytatódott, ahol elfogadták az MDP programnyilatkozatát és szervezeti szabályzatát, meg­választották vezető testüle­téit. A párt elnöke Szakasits Árpád, főtitkára Rákosi Má­tyás lett. A kongresszus ál­lásfoglalása joggal állapítot­ta meg, hogy „a két mun­káspárt egyesülése elodázha­tatlanná vált akkor, amikor a magyar demokrácia népi demokráciává fejlődött, és amikor ez a fejlődés napi­rendre tűzte a szocializmus­hoz való haladás feladata­it”. Az egyesüléssel létrejött a magyar munkásosztály egységes, a marxizmus-le- ninizmus alapján álló párt­ja, megnyílt az út Magyar- országon a szocializmus épí­téséhez. Az egységes munkáspárt létrehozásának szükségessé­gét az eltelt négy évtized eseményei, fejlődése igazol­ta. S bár az ötvenes évek elején koholt vádakkal, alaptalan rágalmakkal illet­ték a szociáldemokrata bal­oldal vezetőit és tagjait, az egységes munkáspárt kiállta az ellenforradalom próbaté­telét. Az újjászerveződő kom­munista párt, az MSZMP so­raiban a két munkáspárt egykori tagjai a kommunis­ták ifjabb nemzedékével ösz- szeforrva védelmezték meg a szocializmus ügyét Ma­gyarországon. „A Magyar Szocialista Munkáspárt a magyar munkásosztály egy­séges, forradalmi pártja — fogalmazta meg az Ideigle­nes Központi Bizottság 1956 decemberi határozata — a Kommunista és a Szociálde­mokrata Párt szervezeti és politikai egységét megterem­tő 1948. évi egyesítő kong­resszus történelmi jelentőré- gű határozata alapján áll. A párt Ideiglenes Központi Bizottsága elítél minden olyan törekvést, amely a munkásosztály történelmileg kialakult egységét meg akar­ja bontani.” Több energiát a helyes életmód kialakítására S. B. Hazai felhasz­nálásra gyárt pénzeskazet­tákat a Jász­apáti Femisz. Három típus­ból az idén mintegy 50 ezer darabot szállítanak a kereskedelmi vállalatok­nak Fotó: T, K. L. Botos Péter (MTI-foté)

Next

/
Thumbnails
Contents