Szolnok Megyei Néplap, 1988. június (39. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-08 / 136. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 13 1988. JÚNIUS 8. IA tévé I I képernyője előtt I Az országnak a központi televízió mellett három körzeti tévéstúdiója is van, közülük egy a miénk is, a szegedi, mivel hogy Szolnok megye oda soroltatott ahhoz a régióhoz, amelynek magazinja a hétfő esténként rendszeresen jelentkező Délalföldi Magazin. Iff a régió beszél / De mit is láthattunk legutóbb az egyórás programban? Hogyan summázhatnám a tartalmában szándékolt vidéki magazinról alkotott véleményemet? Tömören: valahogy mégsem igazán vidéki. Tévedés ne essék, nem vidékiest mondok, hanem jó értelemben vett provinciálisát értek rajta. Magazint, amelyben az adott vidék szíve dobog, amelyben a tájegység sajátos problémái jelennek meg — sajátos színekben, egyéni hangvétellel. Szóval: e vidéki. A Dél-Alföld magazinja most még inkább akar hasonlítani a „nagy televízió” egyes, hasonló műsoraihoz, mintsem a maga választotta útját járná. Nincs igazán karaktere, s ha keres is új színeket, akkor rrjeg — ahogy ezt most tapasztalhattuk — szinte belebódul a színekbe. Kun Ágnes rendező például olyan, a szó szerint vett szivárvá- nyos hangulatot teremtett a stúdióban, hogy az ember már-már azt várta, hogy versre fakadnak a műsor szereplői e lírai hangulatban. Holott izgalmas, közéleti témát feszegettek, az önállósulni akaró társközségek sorsáról rendeztek vitát, méghozzá alaposat, a kemény valóságot vallatták csaknem félórán át. Megemlítendő azonban, hogy itt sem sisteregtek azok a feszültségek, amelyek megtöltik e régió egyes településeinek atmoszféráját. Hallhattuk a stúdióban helyet foglaló közigazgatási szakembertől, hogy az ország mintegy 1600 településéből jelenleg harminc foglalkozik a válás gondolatával, közöttük nyolc épp Szolnok megyére esik, formás csokorba kötve meg is ismerhettük őket. Nyilván sajátos okai lehetnek a jelenségen belül e feltűnő aránytalanságnak. Erről a sajátságról azonban egy árva szó sem esett, viszont annál több az általános problémákról. Holott — vélemé^ nyem szerint — így már szo- ciográfiailag is megragadható jelenségről van szó. Mindezek ellenére is a kérdéses problémakör körüljárása avatta érdekessé a hétfő esti magazint, bár még egy megjegyzés: jó lett volna a szép falusi képek montázsa mellett, vagy tán helyett minél nagyobb számban hallani a közvetlenül érdekelteket, az érintett települések lakóit. És talán egy falugyűlés izgalmas pillanatát! Akkor a korrekt feltérképezés helyett a vaskosabb élet benyomását keltette volna az összeállítás, annak az életnek a szi- kárságát is visszaadva, amely az e tájon élő népek sajátja. Volt néhány jeles vendége is a magazinnak; Kulcsár Kálmán akadémikust és Pozsgay Imrét az Erdei Ferenc Társaság makói ülése alkalmából szólaltatták meg, s a kamerák elé ült a stúdió kellemes kertjében a Szegedre látogató Nyers Rezső is, hogy kifejtse véleményét a kibontakozás lehetőségeiről és reményeiről. A krónikában, hírcsokra ez a hatvanperces magazipnak, megtudhattuk többek között, hogy kiállítás nyílott Szegeden a magyar cserkészet történetéről, hogy szobrot kapott Szabó Pál Biharugaron, hogy plakátkiállítás várja Békéscsabán a látogatókat, hogy Makón olyan festő állította ki vásznait. aki „realizmus feletti eszközökkel” (!) alkotja meg képeit. Hírül adatott, hogy megjelent a Bácskai Napló, Baja körzetének újságja, s hogy Itáliába utaznak a szolnoki szimfonikusok. Kaptunk tanácsokat a kerti kártevők elleni védeke- kezéshez, és szemléletes példákat egészségünk megőrzésére. Mindezzel érzékeltetni szerettem volna az egyórás műsor témabeli gazdagságát. Mert, ha nem is egyéni hangvételű és nem is jellegzetesen dél-alföldi karakterű program még a szegedieké, de legalább változatos műsor kíván lenni, s ez is erény. A műsorban közreműködők közül elsősorban Mucsányi Jánost említeném, aki természetes jelenlétével, gondolati magabiztosságával nagymértékben növelte a magazin iránti bizalmunkat. Ami viszont végképp lehangolt: miért kellett két ..láda”, mögé ültetni a stúdióban helyet foglaló műsorvezetőt és a meghívott közigazgatási szakembert? Ez bizony elszomorító látványt nyújtott. Gyorsított eljárás És most lássuk a központi televízió egyik műsorát, a szerda esti Gyorsított eljárást, amelyet Ördögh Szilveszter írt Lázár békéje címen megjelent regényéből és Szegvári Menyhért rendezett képernyőre. Keserű számvetés ez a tévédráma, benne egy hányatott sorsú ember, bizonyos Fekete Lázár néz szembe sorsával, önmagával — egy súlyos bűntett, hatósági közeg elleni támadás, egy rendőrt ütött le ittas állapotában — következményeképpen. Előbb az őt kihallgató ügyész kérdéseire kell válaszolnia, majd a melléje kirendelt védő kérésére kell felfednie életének rejtett bugyrait. S feltárul előttünk, hogy az egyszerű falusi ember, akinek rendes családja volt, s aki a legviharosabb időkben is, amikor felfordult a világ, csupán munkájára gondolt, aki soha semmibe nem ártja magát, s aki nyugalmas öregségre vágyik, az évek során hogyan válik elváltán élő „vándormadárrá”,, aki nemcsak a világtól, de tulajdon fiától is elhidegül. Az az ember, aki más kárát sohasem akarta, hogyan jut odáig, hogy rátámadjon az őt igazoltatni szándékozó rendőrre, ittasan bár, de korántsem részegen? Mi okból tette — faggatja az ügyész; mi okból tehette — szeretné megtudni az ügyvédnő az igazságot. „Nem az enyém az utca, amiben járnom kellett — mondja ki halkan valla tójának, s ebben az elrontott élet minden keserűsége benne van. S a dráma legfőbb tanulsága is. Igen, ez a felismerés avatja drámává a játékot, s emeli egyúttal a humánum magasságába. Mert ennek az embernek, ha bűne van is, az nem az övé, sokkal inkább az őt ide-oda dobáló koráé. Egy puritán paraszt néz ránk a képernyőről, aki érzi, hogy az élet elszalasztott lehetőségei, az értelmes élet lehetőségei soha nem térnek már vissza többé, elszálltak a letűnt esztendőkkel. Mi történt Fekete Lázárral? A kort, korát kellene erről faggatni meg vádlóan és indulatosan. Sajnos épp ebből, a kor viszonyaiból kapunk legkevesebbet, be kell érnünk a tévéjátékban néhány felvillanó, múltbéli képpel. így a falusi parasztból lett városlakó munkás vallomása kissé megvilágítatlan marad, háttér híján szegényesebb a dráma és átél'hetősége is leszűkül ' azok körére, akik szemtanúi vagy épp szenvedő résztvevői voltak mindannak, amin „hősünk” átesett. Horváth Sándor dicséretére legyen mondva, sallangmentes játékkal igyekezett hitelessé tenni még azt is ami nem tűnt eléggé meggyőzőnek, a„szűkre szabott” tévéjátékban, Fekete Lázár igazságát. Valkó Mihály Szlovákiában Békéscsabai olvasótábor Békéscsabán, a szlovák kollégiumban megnyílt a 13. alkalommal szervezett országos szlovák olvasótábor. A harminchat budapesti, békéscsabai, tótkomlósi, két- sopronyi, szarvasi nemzetb ségi általános iskolás és gimnazista, valamint óvónőjelölt — az elmúlt néhány évi gyakorlatot követve a táborozást a szlovákiai Breznóbányán folytatja, s tíz napig ott működik az olvasótábor. A szlovák nemzetiségi fiatalok Breznóbányán családoknál szállnak meg. A 36 diák a négy nevelő irányításával a breznó- bányai szlovák iskolákban órákat látogat, ismerkedik a kisváros múzeumával, könyvtárával, szlovák mozi- és színházi előadást láthat, s a kirándulások során fölkeres egy jeles szlovák irodalmi emlékhelyet. Az olvasótábor résztvevői a Magas- Tátrával, Besztercebányával is megismerkednek. Diana-szobor Tatán A mitológiai Dianát — a vadászat istennőjét — ábrázoló lovasszobrot avattak a napokban Tatán. Tóth Béla szobrászművész bronz- kompozícié.íát a volt Eszter- házy-kastély előtti parkban helyezték el. A lovasszobor csaknem 5 méter magas. Talapzata süttői fehér márványból és abból a krétakori, úgynevezett „kék kőből” készült, amelyből a tatai öregvár is épült. A lovagló vadászmezes Diana kezében egy sólymot tart, és az öregvár ősi falai felé tekint. A szobrot Papócsi László mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszterhelyettes, a Magyar Lovasszövetség elnöke leplezte le. Ma: ünnepélyes avató Háztűznézőben a tervezővel a Hotel Studentben Temesvári László, a kollégium-szálloda tervezője A Mártírok útján haladva egy új épület vonzza magára a tekintetet. Fehér falán, meleg barna ablakkeretein, piros cserepein megnyugszik, gyönyörködik a szürke, kockaházakhoz szokott szemünk. Temesvári László építészmérnökkel, a Szotév tervezőjével körbejárjuk az épületet. Bárhonnan is nézem, szépnek látom, tetszik. Temesvári László, a tervező örül a lelkesedésemnek, de ő kevésbé látszik elégedettnek. — Talán nem sikerült megvalósítani az elképzeléseit? — Sajnos csak részben. Az anyagi források, a hely, az alapterület meghatározzák a lehetőségeket. Mindenesetre úgy készült a terv, hogy a továbbiakban azért fejleszthető, alakítható legyen az épület, különösen belül. Közijén a bejárati ajtóhoz érünk. Két oldalán két különböző felirat. Az egyik Hotel Student, alatta két csillag jelzi a minősítést, a másik azt adja hírül, hogy a négyszintes, épület a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola Szolnoki Tagozatának Kollégiuma. Ma természetesen mint Hotel Studen- tet avatják a hallgatók szeptembertől veszik birtokukba új otthonukat. A létesítmény ugyanis nyáron szálloda, a tanév ideje alatt pedig kollégium lesz. A főiskola és a Jász-Nagykun Vendéglátó Vállalat Pelikán Szálloda és Idegenforgalmi Leányvállalata gazdasági társulás formájában működteti a szállodát. — Az épület kettős feladata mennyire Kötötte az építész kezét? — Kezdetben kollégiumot terveztem, mivel csak később értesültem arról, hogy szállodaként is hasznosítják. Természetesen sok olyan helyiséget alakítottam ki, ami a kollégisták mindennapi életét, tanulását segíti. A tanulószobákat például a szálló vendégei majd nemigen hasznáják. Vannak viszont olyan helyiségek is, amelyek a turisták kényelmét, szórakozását, pihenését is szolgálják. Az épület földszintjén többek között a porta, a stúdió, közösségi helyiségek, s a diákbár kapott helyet. Az U alakú főépületet a tanácskozóterem köti össze a Tisza felőli oldalon, lezárva egy igen hangulatos belső udvart. A felső három szinten 2—3 ágyas szobák, hozzátartozó mellékhelyiségekkel, parányi kis konyhák kaptak helyet. A szobák többségének ablakából a Tiszára látni, a berendezés s a függönyök harmonizálnak az épület alapszíneivel. Az épület háromszáz „lakó” számára nyújt kellemes, esztétikus otthont. — A szobákat, folyosókat járva feltűnik, hogy a falak itt,-fitt lágyan megtörnek, lekerekítette a sarkokat. — Apró ötletek, megoldások ezek, már amennyire a beton megengedi. Csakúgy mint a fa, a tégla jelenléte, ezek is hangulatot, otthonosság-érzést adnak, hiszen a kéz munkáját, az embert idézik. Temesvári László hat éve dolgozik Szolnokon. Előtte Budapesten, még korábban pedig tíz évig Vas megyében tervezett. Sárváron, őri- szentpéteren, Szentgotthár- don még ma is emlékeznek a „mérnök úrra”, akinek épületei egyedi hangulatot árasztanak, művészi kompozíciót alkotnak, ezernyi ötlettel, építészeti megoldással gyönyörködtetnek. Temesvári László ars poeticája a mí- vességben foglalható össze. Olyan épületeket tervez, amelynek minden zuga, szeglete alkotó emberi munkáról árukodik. Azon kevés mérnökhöz tartozik, aki annak idején még az őrségben maga tervezte és sajátkezű- lég építette fel a házát. Ismeri hát az építés minden mozzanatát, az anyag lehetőségeit az alapozástól a tetőig. S ez a magas szintű elméleti és gyakorlati felkészültség kamatozódik az általa tervezett épületekben, még akkor is, ha csak részben válik valóra, amit megálmodott. Tál Gizella A könyvhét „árnyékában” A Megyei Kiadói Tanács működéséről Ha a könyvhét ünnepi hangulata valamelyest el is maradt a korábban megszokottól, azért az elmúlt napokban, a kultúra piacán a könyveké a főszerep. Igaz ugyan, hogy a kiadványok jelentős vidéki kiadók híján — egyelőre majdnem teljesen a fővárosra korlátozódtak, mert az ország egyéb területein természetesen más a helyzet, mások a kiadási lehetőségek; a könyvheti újdonságokkal a megyékben napvilágot látott kiadványok nem vehetik fel a versenyt. de a figyelem néha, ilyenkor — a jó értelemben vett könyvdömping idején — kiváltképp rájuk irányul. Vajon milyen művekkel gazdagítják életünket ezek a regionális kiadványok? A Megyei Kiadói Tanács újkori története ázűkebb pátriánkban 1986. szeptember elsejével, az új sajtó- törvény életbe lépésével kezdődik. Hogy mi is a feladata a megyei tanács művelődési osztálya hatáskörébe tartozó kiadói tanácsnak? Először is véleményező, javaslattevő tanácsadó testületként működik. Ebbéli funkciójában a Művelődési Minisztérium Kiadói Fő- igazgatóságához való felterjesztés előtt véleményezi a helyi tanácsok, intézmények, vállalatok és egyéb szervek tervei alapján összeállított megyei kiadványtervet. Ennek során természetesen előnyben részesíti a megye szellemi életében fontos szerepet betöltő tudományos és ismeretterjesztő munkák megjelenését. Emellett a kiadói tanács javaslatot tesz a megjelentetésre tervezett kiadványok fontossági sorrendjére. A testületnek egy elnöke és tíz tagja van, akiket a művelődési osztály vezetője kér fel. Az elnöki posztot Tálas László, a Szolnok Megyei Múzeumok igazgatója tölti be. Vele beszélgettünk a testület gyakorlati működéséről. — Jó lenne, ha a megye kiadáspolitikájába meghatározóan beleszólhatnánk — mondja —, s nagyobb szerepe lenne a tanácsnak. Tulajdonképpen abban rejlik elsődleges funkciónk, hogy a kiadókat, tehát a dokumentumokat megjelentető vállalatokat, intézményeket orientáljuk, s megpróbálunk nem engedni teret bizonyos partikuláris érdekeknek. Egyelőre a Megyei Kiadói Tanács csupán közvetítői funkciót lát el, 'nincs megrendelői jogköre sem, így olykor formálissá válik tevékenysége. Egyébként még tartalmilag sem látjuk a hozzánk beérkezett kiadvány- terveket, csupán egy rövid rezümé áll rendelkezésünkre. — A Kiadói Tanács ügyrendjében az áll, hogy szorgalmaznia kell a tudományos és ismeretterjesztő munkákat. — Prioritásrendszert kellene felállítani, valahogyan ilyen sorrendben: tudományos munkák, helytörténeti, blibliogriáfiai dolgozatok stb. — A feltételes mód indokolt? — Igen, mert ez sem igazán érvényesül... — Beszéljünk konkrétan a kiadványokról. — Vannak rendszeresen megjelenő kiadványaink, olyanok mint a Múzeumi évkönyv, a Zounok levétári évkönyv, amely új színfoltja múltkutatásunknak. Tartalmas a Verseghy kiadatlan írásai című munka, emellett jók a katalógusaink. *— Az önök véleményezése egy naptári évre szól. Az idén hogyan álakul a megjelenésre váró kiadványok száma? — Három ív feletti terjedelmű kiadvánnyal tizenöttel értettünk egyet, kettő megjelenését nem tartottuk indokoltnak. — Mi lesz a sorsa az elkészült dokumentumoknak? — Forgalmazzák őket, nincsenek elzárva az ország elől. Az értékesebb, minőségi kiadványok rendkívül jó csereanyagnak számítanak. A múzeumi példányokból igyekszünk eljuttatni a világ minden tájára, mi mintegy kétszázötven intézménynyel állunk kapcsolatban. Nemrég a Washingtoni Kongresszusi Könyvtárba küldtünk egy érdeklődésre bizton számot tartó kiadványt, s cserébe kaptunk helyette egy másikat — dollárért. Slzóval kiadványaink révén is tudnak rólunk a világban. A napokban például Slzingapurból kaptunk egy katalógust, amelyben az áll, hogy kövület-árverésre várnak bennünket. A meghívás természetesen hízelgő, csak éppen egy kövület kikiáltási ára 16 ezer dollár... J. J. Tiszafüreden Megújuló KISZ-munka (Tudósítónktól) Júniusra is áthúzódó alapszervezeti , titkárképző tanfolyamot szervezett májusban a KISZ Tiszafüredi Városi Bizottsága, a vonzás- körzetében újonnan megválasztott 20 titkár részére. Mint Szabó Zoltán, a városi KISZ-titkár elmondta, változó gazdasági, társadalmi viszonyaink közepette szükségesnek tartották 4x8 órában felkészíteni a leendő titkárokat, mivel legelőször őket kérdezik társaik a taggyűléseken. Fontosnak tartották tisztázni: hol a KISZ helye társadalmunkban, melyek azok a feladatok, amelyeket érdekvédelmi munkája során el kell látnia. Növekedett az igény a társadalmi nyilvánosságra. A másik ilyen kérdés volt, hogy a KISZ-nek elő kellene segíteni a fiatalok vezetővé válását. Jó lenne, ha minél több üzemben az értelmes, felkészült fiatalok, akár harminc évesen is, vezetővé válhatnának. Lex Mária, aki négy éve dolgozik a téesz helyi varrodájában, az idén lett KISZ-titkár, elmondta: első feladatául munkahelyén egy kirándulás megszervezését választotta. Áprilisban kétnapos, autóbuszos túrán vettek részt. Olyan jól sikerült a kirándulás, hogy utána munkatársai közül többen is jelentkeztek a KISZ-be. A társaktól kapott jó ötleteket, érdekes véleményeket, tanácsokat a többiek is elraktározták „tarsolyukba”, hogy adandó alkalommal hasznát vegyék újdonsült, felelősségteljes megbízatásuk feladatainak megoldásánál.
