Szolnok Megyei Néplap, 1988. június (39. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-30 / 155. szám

1988. JÚNIUS 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Megpróbáltuk, valamit segítettünk EGY NAP A CSALÁDGONDOZÓKKAL Kilenc óra van, a család- gondozók már túl vannak a megszokott esetmegbeszélé­seiken. A Családsegítő Köz­pont emeleti szobájában egy anya várakozik gyermeké­vel. A pszichológushoz jöt­tek. Közreműködésével, va­lamint orvosi és jogi szakta­nácsadással egészül ki a pe­dagógus, a cigány családgon­dozó, a védőnő és az egész­ségügyben jártas munkatár­sak komplex gondozói tevé­kenysége. Ki a következő? Az egységes szemlélet nél­külözhetetlen, ez már az első helyszínen is tapasztal­ható, ahová a vezetővel me­gyünk. A család ismerős, ut­canév sem kell. A gépkocsi- vezető rábólint, indulhatunk. Mikrobuszunk pár perc múl­va kopott földszintes épület előtt fékez, s a szomszédok kíváncsi tekintete követ, amikor 'belépünk a kapun. Szerencsére akkor is nyit­va van, ha a gyerekeknek futniuk kell valamelyik bor­gőzös családtag elől. Az ud­varon a babakocsiból szu­rokfekete szemek mosolyog­nak vissza... Két szobában immán há­rom generáció él együtt, mégsem csak a szűk lakás az oka, hogy nem az iskolás olvasókönyvek főzőcskéző nagyija és férje, a pipázó ősz hajú bácsi lakik ott. Az utóbbi most máshol tanyá­zik, a másik pedig hol ott­hon, hol a kocsmában van. Az alkohol, már egy életre elégtételt vett a gyermeke­ken. Az örökletes terhet to­vább tetézi a környezet, melyben az italtól eltom­pult agy anyának és nagy­mamának tartja magát. Le­het, hogy nála alkoholelvo­nó kezelést kell kezdemé­nyezni. A felnőtt leány a csecse­mő mellett, férje nem dolgo­zik. Ha itt találnánk, a csa­ládgondozó már most tudna munkahelyet ajánlani. Mi­előbb beszélni kell vele, meggyőzni .elvégre mor.t már nemcsak magáért fele­lős. A legjobb megoldás ma­gától érthetődének tűnik: a fiatal családot ki kell emel­ni innen, míg az egészséges kicsiben nem rögzül a torz minta, és nem okoz nehe- , zen gyógyuló lelki sebeket e „családi kör”. Az világos, hogy több éves várakozásra nincs idő, marad tehát az albérlet, még akkor is, ha nem lesz könnyű megfelelőt találni. Addig — és azután is — folytatni kell a rend­szeres látogatást, tanács­adást, hogy a család sorsa megnyugtatóan rendeződjék. Amikor visszatérünk, vé­kony dongájú fiatalember nyit be az irodába. Mint megtudom, pár hónappal ez- r előtt jött vissza az alkohol­elvonó kezelésről, jószerével senkihez sem fordulhatott, amikor felkereste a Család- segítő Központot. Elvált, szülei elfordultak tőle. Kap­csolatai megszakadtak, ösz- szekuszálódtak. A beillesz­kedéshez, újrakezdéshez köl­csönt kért, itt ajánlottak munkahelyet is. A pénzt részletekben fizette vissza. Ruhája rendezett, keze már nem remeg. Időnként pár percre visza-visszalátogat, de már nem az anyagiak miatt, mert az őszinte ‘be­szélgetés immár nagyobb se­gítség: támasz. Itt elfogad­ják olyannak, amilyen, s nem minősítik magatartását, „csak” az életvezetés helyes útját akarják megmutatni. Túl szép lenne, ha min­dig ilyen elégedetten tehet­nék félre az összegyűlt fel­jegyzéseket. Kárba veszett energiák, kudarcok ugyan­úgy velejárói ennek a hiva­tásnak, mint a sikerek. Ki­mondatlanul, de minden eset mögött ott bújkál a meg­‘ nyugtató, sokszor csak vi­gasztaló érzés: megpróbál­tuk, valamit segítettünk. Az elhanyagolt udvarnál, a koszos lakásnál már csak a tarkára színezett panasz­áradat a feltűnőbb egy újabb helyszínen. Ügy tűnik, hogy a nehézségeknek valamiféle külső oka van, mert mi más lehetne, ha az élettárs, a csa­ládapa már egy éve egy he­lyen dolgozik, és a lakás­igénylés is több hónapos? Közben jelenlegi életkö­rülményeik vitathatatlan meghatározottsága mellett ott a két karonülő csecse­mő. Először jár itt család- gondozó. A körzeti védőnője egy hete jelezte, hogy az apa keresetéből nem tudják a gyermekeket eltartani, az albérletet fizetni. Félő, hogy nem maradhatnak itt. Eredmények és próbálkozások Lakatos Ferencné — volt védőnő — az anya szemé­lyi igazolványát lapozza, a környezettanulmányon a család kérése, igénye, közöl­nivalója szöveg után beírja a legelső — mint kiderül, a legfontosabb — szót: lakás. — A kérést továbbítjuk, támogatjuk, de ezenkívül más lehetőségünk nincs. Nem vagyunk hatóság — tisztázza a helyzetet. Ezt tudják ők is.'A hang­nem, ha szenvédélyes is, nem követelőző. Majd hoz­záfűzi a családlátogató: — Megkérjük viszont a GYES-t méltányosságból. Holnap tessék bejönni hoz­zánk. írja alá a kérvényt, s utánanézünk, hol tudnánk másik lakást találni. A család életviteli prob­lémáinak megoldásához ad­nak majd további segítséget. A Családsegítő Központ per­sze nem hivatal, de az álla­mi, társadalmi szervekkel, oktatási' és egészségügyi in­tézményekkel nélkülözhetet­len a rendszeres kapcsolata. Különösen akkor, ha a gon­dozott családokat már jól ismerik a tanács gyámügyi- és szociálpolitikai csoport­jainál. Nemcsak a tapaszta­latokat cserélik ki, vagy új családokról, konfliktushely­zetekről szereznek tudo­mást, hanem a leginkább húsbavágó témát, a segélye­zést is összehangolják, ugyanis nem ritkák az azo­nos nevek. A párhuzamos anyagi juttatások a kívánt céllal ellentétes hatással járhatnak, mert a változtatás, a kilábalás akarata sokszor alábbhagy, míg a dolog nél­küli, kérő kéz marad. A síneken keresztül kell mennünk, hogy eljussunk H. Gizella városszéli albér­letébe. A kis alsóépület bel­seje gondos, rendszerető la­kót sejtet. Családgondozó kísérőm is elégedetten néz körül, az egyik ágyat és a szekrényt ők adták ingyen, de jutott a kisfiúra ruha is. Több mint egy éve ismerik a családot. Amikor felkeres­ték a Beloiannisz úti intéz­ményt, körülményeikre a „hátrányos” csak enyhe jel­ző lett volna. Az anya há­zassága zsákutcába jutott, gyermekét egyedül nevelte, s ha nem volt betegszabad­ságon, takarítónői kereseté­ből fizette az albérletet, ahol az állandó veszekedések mi­att sem neki, sem a kicsi­nek nem volt nyugta. Leg­először lakásügyben kért ta­nácsot, de a családlátogatás­kor az is kiderült, hogy az otthonhoz jutást abban a környezetben nem lehet ki­várni. Az új albérletet a gondozó ajánlotta, táppénz­ből, árvaellátásból és csalá­di pótlékból szorítja ki az anya a rávalót. Bár segélyre nem számított, helyzetén csak így lehetett könnyíteni. Munkahelye is támogatja, jóllehet sokat van távol. Nem telik el év kórház, mű­tét nélkül. Ilyenkor a gyer­meket családnál helyezik el, erre jelentkezőkből szeren­csére nincs hiány. Köszönöm, jobban vagyunk! A segítség nem volt hiá­bavaló. Zökkenőkkel, de életük kiegyensúlyozottabbá vált. — A férjem nagyon sze­rette az italt, elváltunk. Most csak ketten vagyunk a fiammal, de jobb ez így. A házinénivel jól kijövök, s ha minden igaz, a tanácsi kiutalásra sem kell sokáig várnom — mondja, s órád­nak belőle a zavarba ejtő köszönömök. Ilyen is van. Ha ok közül csak ez az egy, már megérte. Megelőzés, okfeltárás, krí­zishelyzet megoldása, meg­győzés, gondozás. 'A kívülál­lónak, a bajba jutottnak — legyen az egyedülálló vagy családos, fiatal vagy idős ■ annyit jelent: működik egy intézmény, ahová tanácsért lehet fordulni, ahol prob­lémáikra választ, segítséget, jó szót kaphatnak. A jelent­kezők egyre többen vannak, eredményesebb a „felderítő’ munka is; szaporodnak a fel­jegyzések. Szurmay Zoltán A Holdex Szerve­ző és Szolgáltató Kisszövetkezet a Fejér megyei Kő- szárhegyen léte­sített gyeriya- üzemet, főleg nyugati megren­delők részére ké­szít díszgyertyá­kat és díszfáklyá­kat. Jelenleg az üzemi próbák folynak, de az el­ső szállítmányu­kat május végén már elindították Dániába. Az üzemben évente mintegy 14 millió gyertya illetve díszfáklya gyár­tását tervezik (MTI fotó: Ka- báczy Szilárd) Talán már a végleges megoldás _____________________________________„ V árkonyban újra gazdát cserélt a ^Magnezit” A Szolnok Me­gyei Néplapban közel egy évvel ezelőtt írtunk utoljára a Tisza- várkony határá­ban lévő. a Mag­nezitipari Művek által eredetileg úgynevezett szín­tér magnezit kí­sérleti gyártására épült üzemről. Akkor arról számoltunk be, hogy bár a csaknem két év­tizede kezdett technológiai kísérletek sikerrel zárultak, a piaci viszonyok változása és a megkívánt beruházás drágasága miatt a budapesti vállalat nem tartja érdemes­nek (erre egyedül pénzesem lett volna) a korábban ter­vezett . nagy kapacitású mag­nezitgyár megépítését. A ti- szavárkonyi üzemet eladta. A vevő, a Mester-Glóbusz Termelésszervező és Keres­kedelmi Leányvállalat csak az üzemet vette meg, és úgy tervezte, hogy a megfelelő technológia birtokában a hazai papíripar részére ké­szít, eddig csak importból származó úgynevezett preci- pitólt krétát. A ^.Magnezit” még megmaradt várkonyi dolgozói Tiszacarb néven kisszövetkezetet alakítottak, és az üzem technológiai be­rendezésein ők dolgoznak a Mester-Glóbusznak — bér­munkában. A tavaly nyár óta eltelt hónapokban csak arról kap­hattunk hírt, hogy a preci- pitált kréta kísérleti gyár­tása sikeres volt — látvá­nyos változást, pezsgő üzemi életet nem tapasztalhattak az arra járók, a kísérlet óta (mint már évek óta) szinte mindig álltak és rozsdásod­tak az ottani gépek. Nem ré­giben azonban az a. hír röp­pent fel, hogy a várkonyi üzemet ismét eladják; mert a Mester-Glóbusz nem lát elég jó üzletet ebben a vál­lalkozásban. A hír igaznak bizonyult, és a Néplapnak már az új gazda, a MI+TI Center Termelő és Kereskedelmi Kft ügyvezető igazgatója, Tomics Ernő nyilatkozott is terveikről. (A korlátolt fele­lősségű társaságot az év elején az Általános Érték- forgalmi Bank, a budapesti Mentor Kisszövetkezet és magánszemélyek alakítot­ták.) Az igazgató elmondta, hogy a Mester-Glóbusszal a múlt héten kötötték meg az üzem megvételéről szóló szerződést. A következő he­tek legfontosabb feladata a már korábban megkezdeti felújítási és átalakítási munkálatok alapos meg­gyorsítása. a gépek működő­képessé tétele, valamint a hiányzó kiegészítő berende­zések felszerelése. Terveik szerint a próbaüzem szep­temberben kezdődhet. Mit fognak gyártani? Leg­először is a már említett precipitált kréta üzemszerű előállítására készülnek fel, pontosabban az idén csak e termék egyik, a papíripar­ban töltőanyagként használt változatával foglalkoznak: a tervek szerint az év végéig ebből 2000 tonnát szállíta­nak a Szolnoki Papírgyár­nak. A más szemcseméretű, papíripari mázolóanyagok előállításához használt kré­tát várhatóan jövőre kezdik készíteni. A későbbiekben azonban az üzem feladata nem csak a krétagyártás lesz, a kft tervei között sok­kal szélesebb szervetlen vegyipari profil kialakítása szerepel. Ezekről az elkép­zelésekről azonban Tomics Ernő, az „üzleti érdekek vé­delme miatt” többet nem árult el. Az MI+TI Center már nem dolgoztat a Tiszacarb- bal bérmunkában, a napoK- ban a tagság döntött is a kisszövetkezet felszámolásá­ról. Az egykori tagok azon­ban valamennyien tovább dolgozhatnak az üzemben végzettségüknek megfelelő munkakörben, hiszen szük­ség van a technológiát is­merő szakemberekre — mondta a kft ügyvezető igazgatója. Sőt, például ve­zetői munkakörökbe jól kép­zett, új embereket is felkeli venni. A későbbiekben pedig a létszám növelése 4 társa­ság terve. Persze akkor, ha elég megrendelést kapnak. Kecskés Ferenc, a meg­szűnt kisszövetkezet elnöke szerint az eddigi ismeretek alapján a MI+TI Centerhe.z „átlépő” húsz-egynéhány ember anyagilag megtalálja számítását. „Persze sok min­den július elsején, a munka­körök meghatározásakor, a munkaszerződések megköté­sekor dől majd csak el” — tette hozzá. Most minden­esetre újra reménykednek az üzemben: hátha végre tényleg lesz biztos, az üzem és az ott dolgozóknak távla­tokban is megélhetést bizto­sító munkájuk. V. Sz. J. Javítóbázis Kenderesen Szárnyra kapott a repülőgépes szolgálat A célszerűen kialakított mezőgazdasági repülőgép az egyik legtermékenyebb mun­kaeszköz, mert viszonylag magas üzemeltetési költsé­geit bőven kárpótolja az a tény, hogy gyors, jó minő­ségű és hatékony munkát lehet vele végezni. Hazánkban az ötvenes évek elején kezdődtek a kí­sérletek, s 1959-ben már önálló vállalatot is létre­hoztak, amely 1975-től mint a MÉM Repülőgépes Szolgá­lata tevékenykedik, s mun­kájuk ma már kétségkívül meghatározó a magyar me­zőgazdaságban. Erre példa, hogy a mintegy ezerötszáz dolgozót foglalkoztató cég évente 5 millió hektár terü­letet művel, és 113 repülőgé­pes brigádjuk dolgozik szer­te az országban. A haté­konyság további növelése ér­dekében a szolgálat négy területi központjában — Bu­daörsön, Nyíregyházán, Ka­posvárott és Kenderesen — utóbbi esztendőkben nagyarányú szakosodás, pro­filtisztítás történt. Ennek eredményeként ma már pél­dául Kaposváron az AN—2- es, Budaörsön pedig egy másik repülőgéptípus, a K— 26-os külföldi nagyjavítását végzik. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy az említett két helyen csehszlovák, len­gyel, jugoszláv, bolgár és az NDK-beli mezőgazdasági re­pülőgépek nemzetközi javí­tóbázisát alakították ki. Nyíregyházán a cég saját repülőit javítják, a kendere- si területi központnak pedig fő feladata a szolgálat gép- járműparkjának — autói­nak — az AN—2-es és az M—18-as — közismertebb nevén a Dromedár — repü­lőgépek mezőgazdasági be­rendezéseinek — permete­zőinek, műtrágyaszóróinák — javítása, sőt alkatrésze­ket, új szerkezeteket, gépe­ket, berendezéseket is gyár­tanak ott Tavaly óta pedig már a műszaki fejlesztéssel is önállóan foglalkoznak Kenderesen. E tevékenység eredményei ma már fellelhe­tők. jelenleg már gyártják is azt az általuk kifejlesztett ULV típusú, kevés vízzel működő permetezőberende­zést, amely a magyar me­zőgazdaság igényeinek leg­jobban megfelel, s ezzel megvalósítható a vegyszerek gazdaságos, környezetkímé­lő kiszórása. Ilyen berendezésekkel vég­zik egyébként a szúnyogir­tást is, s ma már ezekből Kenderesen készítenek any- nyit amennyi a hazai igé­nyeket bőven fedezi, sőt ex­portra is jut belőlük. Főleg Csehszlovákiába, Jugoszlá­viába, Lengyelországba és a Szovjetunióba szállítanak permetező berendezéseket. Köztudott, hogy a repülő­gépes szolgálat főleg szov­jet és lengyel gépekkel, be­rendezésekkel dolgozik, me­lyeknek javítását Kendere­sen végzik. Nehezíti az ott dolgozók munkáját, hogy ke­vés alkatrész áll rendelkezé­sükre, így kénytelenek azok túlnyomó részét saját ma­guk gyártani. Ez önmagában sem kis feladat, de ugyan­akkor — mint már említet­tük — kész berendezéseket is készítenek a kenderesiek. így például a minőségi mun­kavégzés érdekében a heli- kopterparkuk mintegy há­romnegyed részét ők látják el saját gyártású műtrágya­szórókkal, amelyek takaré­kos üzemeilésűek és egyenle­tesebben lehet velük teríte­ni a hatóanyagokat. Nemré­giben elkészítették azokat az AN—2-es és M—18-as repü­lőgépekre szerelhető forgó műtrágyaszórókat és perme­tező berendezéseket, ame­lyek hidraulikus hajtásúak. Ez annyira újszerű megol­dás, hogy a berendezések szabadalmaztatása most fo­lyik. De nemcsak ilyen szer­kezeteket gyártanak Kende­resen, hanem minden olyan berendezést — így például repülőgépmotor-melegí- tőket, permetléfeltöltőket — amelyek nélkül elképzelhe­tetlen lenne a repülőgépes mezőgazdasági tevékenység.'- A MÉM Repülőgépes Szolgá­lat Kenderesi Területi Köz­pontjának tevékenysége ki­hat összességében a cég min­dennapi munkájára, hiszen segítheti vagy hátráltathatja a feladatok elvégzését. Ez­zel tisztában is vannak, s mint Szíjártó László, a terü­leti központ igazgatója be­szélgetésünk végén megje­gyezte — mindent megtesz­nek az eredmények javításá­ért. Annál is inkább, mert, mint megtudtuk, 1 óra ki­esés 10 ezer forintos kárt je­lent a cégnek. N. T.

Next

/
Thumbnails
Contents