Szolnok Megyei Néplap, 1988. június (39. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-29 / 154. szám

1988. JÚNIUS 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A tévé képernyője előtt Veszprém: válaszúton Aki szombat este nézte a veszprémi tévétalálkozó díj­kiosztó ünnepségének közve­títését, a tévédrámák és ze­nés játékok egy héten át tartó seregszemléjének záró­akkordját, hallhatta: nagy­korú lett immár a találkozó, tizennyolcadszor tartották meg ugyanis a Balaton kö­zeli dunántúli városban. Hagyományos, ünnepélyes külsőségek; ezek bizony egy­általán nem sugallták azt, ami ezen a mostani találko­zón csaknem központi kér­déssé vált: a pénzszűkét, te­levíziónk egyre nyomasztóbb elszegényedését. Aminek fő­leg a költségesebb televíziós • munkák, a téyéfilmek és a tévéjátékok látják — láthat­ják leginkább a kárát. Válságos állapotban a megélhetés különböző kérdé­seire kell tehát keresnie a választ a televízió drámai műhelyének, méghozzá olyan szorításban — derült ki a beszélgetésekből — amit az importból származó kelle­mes filmek, a szórakoztató művek sokasága okoz. illet­ve amit a művészetnek — nemcsak a televíziós, semmi­lyen művészetnek — nem kedvező mai felgyorsult élet jelent. Érthető tehát, hogy amikor Érdi Sándor, a művészeti fő- igazgatóság újonnan kineve­zett vezetője is arra kereste a választ a találkozó hagyo­mányos szakmai eszmecseré­jén, hogy vajon merre és hogyan tovább, csupán a kérdések megfogalmazásáig jutott el. Talán nem érdekte­len, ha tanulságképpen — mi is szorongatja a televíziós alkotók szívét és lelkét — néhányat tömörítve ezúttal közreadok, bár valójában egymás között folyt az esz­mecsere, alkotók benső ügyeiről lévén szó. Előre bo­csátva azonban, hogy várat­lan fordulattal mégse az el­hangzott kérdésre születtek megfontolandó válaszok, ha­nem egy tévesen felröppent hír kavarta fel az indulato­kat. Annak a híre. hogy ál­lítólag január elsejétől a te­levízió második csatornáját a kereskedelmi televíziózás veszi birtokába — lásd az MTV Plusz megcsillantotta anyagi reményeket. így az­után minden, ami komoly és Igazán művészi, többek kö­zött a magyar tévédráma is, átkerülnek kizárólag az egyes csatorna amúgy is szű­kös műsoridejébe. Szeren­csére időközben kiderült, hogy ha nem is vaklárma az egésZj egy biztos: televizi- ' ónknak keresni kell olyan megoldásokat, amelyekkel enyhíteni képes súlyosbodó anyagi gondjain — anélkül, hogy a második csatornát át­engedné teljes mértékben a pénzszerzés forrásának. A tévédrámák esetleges mosto­ha- sorsán érzett aggodalom az indulatokat sem nélkülö­ző vitában általában a szín­vonalas. a kereskedelem sze­szélyeinek ki nem tétetett te­levízióért való szorongásba csapott át. És ezt a kívülál­lónak is jóleső érzés volt ta­pasztalni — a kivívott, és a születendő, új értékeinket féltő művészi lelkiismeret tiltakozását az értéktelen esetleges támadása ellen. Annak a művészi becsvágy­nak a feltörését, amely ed­dig is remekművek sokasá­gát hozta létre a televízió­ban az esztendők során. Klasszikusak jutottak el né­zők millióihoz — vonzó tele­víziós tálalásban. Azokhoz, akiké valójában a televízió. (Ezt is ió volt hallani az esz­mecserén, ha nem is mindig érzi az ember az igazság je­lenlétét a gyakorlatban !1 Látható volt erre példa az idei veszprémi mustrában is, a kétrészes Peer G.vnt. Ibsen drámáia Gaál István meg­filmesítésében. amely bizo- nvára bővíteni foaia az em­lékezetes televíziós művek körét, visszaadván a képek nyelvén a filozofikus mese eredeti szépségeit. Annak a művészi érzékenységnek a megnyilvánulását is érezhet­tük a vitában, amelynek ed­dig kevésbé ismert alkotások felfedezését köszönhetjük, mint ezúttal Csáth Géza kü­lönös varázslaté világa, amelyet Molnár György vitt képernyőre — A varázsló ál­ma, ez a tévéfilm nyerte a találkozó szakmai fődíját —, vagy amelynek mai valósá­gunk . őszinte feltárását kö­szönhetjük, amire már a fi­atal művészek között is akadt jó példa ezúttal is. Fa­zekas Bence operatőr-rende­ző és Polik László riporter egy gyógyíthatatlan alkoho­lista megvallatásában az em­beri lélek különös mélységeit tárta fel. a Magán-ügyek a ’88-as találkozó egyik kiugró sikereként. Néhány kiragadott példa a bemutatott tizenkét tévédrá­mából és a fiatal művészek közreadott munkáiból, ami jelzi, hogy a pénzhiányra pa­naszkodó alkotók, ha kétsé­gesebb küzdelmek árán is, tehetségük legjavát adva ké­pesek kivételes teljesítmény­re, megőrizvén a képernyőn a tévéművészet kivívott had­állásait. Tudván tudva, hogy minden egyes munkájukkal újra meg újra meg kell hó­dítani a közönséget. És még- inkább tudják ezt azok, akik a komoly zenét szeretnék be­leplántálni a nézők leikébe; a televíziós operák készítői, akik képi formát adnak a zenének. Talán ettől a fele­lősségtől vezéreltetve sze- melgetnek elsősorban a vi­dámabb témájú zeneművek­ből — az idén négy vígope­rát láthattunk Veszprémben —, amelyek tárgyuk révén is közelebb állanak, vagy állhatnak a szélesebb néző­rétegek ízléseihez, igényei­hez. A most látottak közül Bizet Dzsamile című operá­jára külön is felhívnárri a figyelmet: remek muzsika remek kivitelben. Ha tehát azt kérdené va­laki, milyen szelek fújdogál- nak mostanság a magyar te­levíziós dráma házatáján, a veszprémi tapasztalatok alapján azt mondhatnám: jó szelek — ha nem is új sze­lek. A művészetnek ez az ága őrzi kivívott és kikristá­lyosodott erényeit és elveit, a fentebb említett értékköz­pontúságot, a mára irányuló fokozott érzékenységet, a formai változatosságokra va­ló törekvést, az elmélyült alkotói szándékot. S vállalva egyúttal a minden művé­szettel együttjáró esetleges tévedés kockázatát is. A szelek tehát a régiek, persze a helyzet változott némiképp. Szaporodtak a ki­hívások és módosultak a le­hetőségek határai, így jogo­sak azok a kérdések, ame­lyeket Érdi Sándor vetett fel. s amelyekre válasz a helyszínen nem született, de bizonyára megadja majd a gyakorlat. Hogy tudniillik, több tévédrámát érdemes-e előállítani kevesebb költség­gel, vagy kevesebbet na­gyobb anyagi ráfordítással a jobb minőség reményében; hogy egyedi művek gyártá- sa-e a célszerű vagy soroza­tok termelése; hogy a hazai szerzőket indokolt-e előtér­be helyezni, s a külföldieket pedig többnyire importból beszerezni: nagyobb bizton­ságot-e a művek előállításá­ban vagy ellenkezőleg több teret engedni a kísérletező kedvnek, és még nincs vége a felvetett kérdéseknek. Ott van például az időszerűség. A tapasztalás bizonyítja, hogy egy tévéjáték, tévéfim ha olyan problémákat érint, amely milliók napi beszédté­mája, életkérdése, akkor ha­tásával akár robbanhat is a képernyőn. Nos, ha lehet­ne tolni valamiféle a tévé­dráma szekerét, én legfőkép­pen ebbe az irányba „taszi- gálnám”. Mindenesetre a szekérnek mennie kell. Valkó Mihály Ismerkedés az anyanyelvvel TÁVOL AZ ÓHAZÁTÓL, ITTHON Jászberényben Tanítók nyári akadémiája Az idén július 5—8-ig tart­ják meg Jászberényben a megye tanítóinak hagyomá­nyos nyári akadémiáját. A négynapos eszmecsere házi­gazdája ezúttal is a Jászbe­rényi Tanítóképző Főiskola lesz. Július 5-én a megnyitót követően Fáibián Zoltán, a főiskola főigazgatója az ala­pozó szakaszról tart elő­adást, majd Porkolábné Ba­logh Katalin egyetemi do­cens az alapkészségek és ké­pességék pedagógiai-pszic­hológiai értelmezését, ösz- szefüggéseit elemzi. Másnap délelőtt a nyelvi, kommuni­kációs képességek és készsé­gek fejlesztéséről hangzanak el előadások, amelyeket szekcióülések követnek. Az akadémia résztvevői július 7-én a gondolkodási képes­ség fejlesztésének módsze­reit elemzik az anyanyelvi nevelésben, valamint a ma­tematika tanításában, majd a továbbképzés zárónapján július 8-án az elemi számo­lási készség fejlesztésének lehetőségeiről lesz szó. A nyári akadémiára száz­negyvenen jelentkeztek. A nagy érdeklődés is jelzi, hogy ezúttal a nevelés-okta­tás különösen fontos terüle­tét választották a nyári aka­démia témájául. Hagyomány már, hogy nyaranta külföldön élő, ma­gyar származású fiatalok néhány hetet hazánkban töl­tenek, s szakértő pedagógu­sok irányításával bővítik nyelvtudásukat, ismerked­nek Magyarországgal. A Magyarok Világszövetségé­nek égisze alatt működő Anyanyelvi Konferencia Védnöksége 1970 óta rend­szeresen megszervezi a távol élő, ám az óhazához kötő­dő magyarok gyermekei számára a vakáció idején a különféle, nyelvismeret­gyarapító táborokat. Az idén három kurzus kö­zül válogathattak az általá­nos iskolás korosztályba tar­tozók. Első alkalommal hir­dették meg a Duna-kanyar Magyarságismereti Tábort, amelynek Esztergom ad ott­hont július 7. és 20. között. A környezet kínálta lehető­ségekre építve alakították ki a túlnyomórészt Ausztriából és az Amerikai Egyesült Ál­lamokból érkező, 10—14 éves lányok és fiúk prog­ramját. akik a nyelvi órákat kiegészítve felkereshetik majd Visegrád, a Duna-ka- nyar és a Pilis hegység tör­ténelmi emlékehelyeit is. Balatonberényben július 11. és augusztus 31. között több turnusban tölthetnek el — magyar pajtásaikkal együtt — kellemes heteket az óhaza iránt érdeklődő 7— 14 éves gyerekek. Ugyancsak a magyar tenger partján. Boglárlellén és Fonyódon megnyitja kapuit a Balato­ni Magyar Nyelvi Tábor. Lakói elsősorban magyar nyelvi, irodalmi, népzenei ismereteiket gyarapíthat­ják. Itt is a magyar gyere­kekkel közös csoportokban, pedagógusok irányításával tanulják a nyelvet. Sárospatak — a Rákócziak ősi városa —, középiskolá­sok nyári kollégiumának színhelye lesz július 17-től egy hónapon át. A 15—18 éves fiatalok a nyelvgyakor­láson kívül az úgynevezett magyarság-ismereti órá­kon a magyar földrajzról, történelemről, a magyar iro­dalomról, népművészetről, műalkotásokról és zenéről kapnak képet. Az országjáró körút során pedig Szerencs, Miskolc. Tokaj. Debrecen, a Hortobágy és a Zempléni­hegység nevezetességeit is­merhetik meg. Az Anyanyelvi Konferen­cia Védnöksége július 30-tól' augusztus 19-ig magyar kö­zépiskolásokkal közös kur­zust szervez Baján külföl­dön élő, magyar származá­sú tizenéves fiatalok számá­ra. Az immár hatodik alka­lommal megrendezendő. Ba­jai Nyári Magyar Tábor an­gol és magyar diáklakói dél­előttönként külön csopor­tokban tanulják a két nyel­vet, délután és este pedig változatos programokon te­remthetnek egymással baráti kapcsolatot. A pedagógusok továbbkép­ző tanfolyamára idén július 18. és 30. között várják Deb­recenbe a külföldön ma­gyar nyelvet oktatókat. A szakmai kurzus hallgatói konzultációval összekötött előadásokat hallgatnak meg a magyar nyelv oktatásának pedagógiai, módszertani kér­déseiről, s további ismere­teket szereznek Magyaror­szág kultúrtörténetéről, nyelvének, irodalmának fej­lődéséről. A téma legrango­sabb szakértői adnak tájé­koztatást a hazai társadalmi és intézményi reformról, az állam és az egyház kapcso­latáról, Magyarország nem­zetiségi politikájáról. A ki­egészítő program során el­látogatnak Sárospatakra is, ahol szakmai véleménycse­rét folytatnak az ott tanító pedagógusokkal. A Magyarok Világszövet­sége hagyományos nyári kurzusait évről évre meghir­deti a Magyar Hírek hasáb­jain, a rádió Szülőföldem adásaiban, s elküldi a tájé­koztatókat a külföldi egye­sületeknek, magyar iskolák­nak is. Az érdeklődés igen nagy az óhazától távol fel­növekvő ifjú nemzedék kö­rében, akik szüleik elbeszé­léséből ismerik már Magyar- országot, azonban saját ta­pasztalatokat is kívánnak szerezni. K. E. Immár harmadik alka­lommal rendezték meg Túrkevén a néprajzi, helytörténeti és szocio­lógiai tábort. Tudomá­nyos kutatók, a város­ban élő gyűjtők és a középiskola honismereti szakkörének tagjai dol­goznak együtt öt éven keresztül minden nyá­ron, amelynek eredmé­nyeként elkészül majd a Túrkeve monográfia. A résztvevők a helyi újsá­gok és történeti forrá­sok tanulmányozása mellett a város lakosai­nak visszaemlékezése­it is feljegyzik. Felvéte­lünk a Finta Múzeum­ban folyó munkába ad bepillantást (Fotó: D. G.) Iskolatörténeti Füzetek A hagyományok „vargás” tisztelete Ipari formatervezés Amerikai bemutató Kecskeméten A Egyesült Államok Tá­jékoztatási Hivatala Ameri­kai desing címmel rende­zett kiállítást Kecskeméten, amelyet — amerikai részről Mark Palmer, az Egyesült Államok budapesti nagykö­vete, magyar részről Ador­ján Mihály, Kecskemét Vá­ros Tanácsának elnöke — nyitott meg. A kiállításon több mint 250 tárgy és fotó látható, gazdag videó- és más infor­mációs anyag is várja a kö­zönséget. Á bemutató leg­nagyobb része fogyasztási cikkekkel, az otthonterem­tés és kikapcsolódás tárgyai­val foglalkozik, képet ad az amerikai kreativitásról és ízlésről. Az Erdei Ferenc Művelődési Központban (Május 1. tér 1.) látható ki­állítás 24 kitűnő amerikai iparművész alkotásait is be­mutatja, de megtalálhatók az építészettel, a diákok munkáival és az irodai rendszerekkel foglalkozó szekciók is, július 17-ig, hétfő kivételével naponta 10—18 óra között. Igen szerény kivitelű, ám tartalmát — mi több, szán­dékát — tekintve jelentékte­lennek igazán nem mondha­tó kiadvány látott napvilá­got nemrégiben SzoQjnokon, a Varga Katalin Gimnázium gondozásában — tegyük hoz­zá: igencsak szűk kört érint­ve, kevés, mindössze 69 pél­dányiban. A tény — az Isko­latörténeti Füzetek című sorozat első kötetének meg­jelenése — tehát nem is igazán tarthatna számot a szélesebb közönség érdeklő­désére, hanem egyrészt nem egy olyan törekvésről adna tanúbizonyságot, ami min­denképpen dicséretes, más­részt ha a benne feldolgo­zott téma tanulságai nem lennének mindmáig érvé­nyesek. A kiadvány előtörténeté­hez hozzátartozik, hogy az oktatásügyiben is szűkös anyagi lehetőségek miatt a mai iskolák — köztük a nagy múltú, „patinás” in­tézmények — sém tudnak kiadni hagyományos évköny­veket. Erre legfeljebb egy- egy nevezetes jubileum ad­hat alkalmat, anyagi lehető­séget. Ez a Varga Katalin Gimnáziumra is érvényes, hisz legutóbb 1980-iban je­lentetett meg — fennállásá­nak 50 évéről — egy alkal­mi kötetet. A nyolc éve tar­tó csendet törte meg tehát a füzet, amelynek a tervek sze­rint (évente 1—2 kötetnyi) folytatása lesz, mintegy fel­térképezve a gimnázium múltjának, az oktató-nevelő munkának egy-egy szeletét. Több ölüjet, elképzelés van a folytatást illetően: meg­jelentetni egy-egy tematikus számot a két tannyelvű kép­zés illetve a fakultációs ok­tatás témakörében, a Stúdi­um Generálénak, vagy az évtizedes múltú „vargás” Filmklub történetének szen­telni egy-egy füzetet, ugyan­csak egy kötetecskét adná­nak ki az első, ötven éve érettségizett osztály találko­zójáról, az elődök tiszteleté­re. (Megjegyezzük: a füze­tekből lassacskán össze is állhatna majd egy újabb, ha tetszik, jubileumi évkönyv). Az Iskolatörténeti Füze­tek első kötete a gimnázi­um volt tanárának, Bedey Endrének tanulságos írását adja közre Zenei estek Szol­nokon a Varga Katalin Sdm- názium és a Közlekedési Műszaki Egyetem közös ren­dezésében 1954—56 címmel. „A lemezíhallgatás ma már mindennapos dolog, hozzá­tartozik hétköznapjainkhoz is. De az akkori ellentmon­dásos időkben az egyetemes zenei kultúra terjesztése, az egyetemes emberi értékek melletti kiállás igen merész forradalmi és politikai tett volt. Ez a bátor elkötelezett­ség az, ami számunkra pél­dát mutathat” így ajánlják az olvasók figyelmébe az írást a szerkesztők. Hozzá kell tennünk: a kronologikus rendiben, korabeli dokumen­tumok alapján megírt ese­ménytörténet arra is pél­dát mutat — mai érvénnyel —, hogyan lehet a nehezítő körülményeken összefogás­sal és közös akarattal túl­lépve megvalósítani azt, ami első pilllantásra talán ku» darcna ítéltetett. Ez utóbbira bizonyíték az Iskolatörténeti Füzetek el­ső kötete, ami csaknem tel­jes mértékben társadalmi munkában, igen szerény költséggel (ezért kevés a példányszám is), ám annál nagyobb lelkesedéssel ké­szült el.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents