Szolnok Megyei Néplap, 1988. június (39. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-28 / 153. szám
1988. JÚNIUS 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Csehák Judit a Szolnok megyei képviselők vendége Konzultáció az országgyűlés ülésszaka előtt A Szolnok megyei országgyűlési képviselő csoport tegnap konzultációt tartott. Bugán Mihály a csoport vezetője köszöntötte Csehák Juditot, az MSZMP Politikai Bizottságának tagját, szociális és egészségügyi minisztert, Szabó Istvánt, az MSZMP Központi Bizottságának tagját, a megyei pártbizottság első titkárát, Mohácsi Ottót, a megyei tanács elnökét, Sándor Lászlót, a Hazafias Népfront megyei bizottságának titkárát, majd a képviselőtársait arra kérte, éljenek az alkalommal, s adjanak hangot azoknak az aggályaiknak, melyek a választókkal való találkozás során leggyakrabban kerülnek szóba. A kérdésekre Csehák Judit válaszolt, elsőként is Sziráki Andrásnak arra a felvetésére, miként esett a választás az Elnöki Tanács elnökének posztján Straub F. Bruno személyére? A miniszterasszony elmondta, hogy a nemzetközileg elismert akadémikus jelölésével olyan értékeket kívántak előtérbe állítani, — a magas szintű értelmiségi 'kvalitásra gondolva — amelyek hiánya miatt némi lel- kiismeretfurdalásuk is van. Az ő megválasztásával az általa képviselt környezetvédelmi késztetés is nagyobb nyomaitékot kap majd az Elnöki Tanácsban. Dr. Faragó Margit arra volt kíváncsi, mit takar egészen pontosan az államminiszteri funkció? Csehák Judit szerint napjainkban egy politizáló államminiszterre szükség van: a tekintélyt jelentő cím feljogosítja viselőjét arra, hogy akár idehaza. akár külföldön a ‘kormány képviseletében hasonló közéleti tisztségviselőkkel egyenlő partnerként tárgyaljon. Különösen akkor van ez így, amikor a miniszterelnök pártfőtitkári funkciója mellett nem tud időt szakítani személyes megbeszélésekre, márpedig a demokratizmus szélesedésével az ezt igénylő fórumok száma egyre nő. Kókai Rudolf a jászberényi Hűtőgépgyár dilemmájára szeretett volna megnyugtató választ kenni: egy olyan üzem, a,. -h. szívesen áldoz szociálpu*.. ai célokra, a kultúra és a sport érdekében, miként tehetné ezt a jelenleginél könnyebben ? A miniszterasszony kitérője kissé a tárca gondjaira is rávilágított. A társadalom szociális biztonságában a munkahelyek anyagi áldozatvállalása is benne van. A jövőben nagyobb szabadságot kapnak a vállalatok arra. hogy vagyonaikkal a lehető legcélszerűbben gazdálkodjanak. Egy adott közösség jövőbe látására lesz bízva, hogy mit csinál a vagyonával: fejleszt, avagy támogat belőle? Egy biztos, a legnagyobb ráfizetés a ki nem használt intézmény, létesítmény. Ha az üzemi bölcsőde — bár hatvan személyes, de csak húsz gyerek van benne — lásson el más szociális funkciót. Adjon otthont idős embereknek, legyen üzemi étkezde, csak kihasználatlanul ne álljon. Ami pedig a kérdésben felvetett „köny- nyebbséget” illeti? Az elkövetkezendő 3—4 év kínkeservesen nehéz lesz, így tehát ami segíthet, az a helyi lelemény. Szabó István e kérdéshez szólva megjegyezte, hogy Szolnok megyében felmérés készült a szociális létesítmények kihasználtságáról. A következő lépés az lesz, hogy a tanácsok és a munkahelyek vezetői egyezségre lépnek épp az eredményesebb üzemeltetés érdekében. Török Sándor két kérdést tett fel: mikorra várható a miniszterelnöki és pártfőtitkári funkció szélválasztása és mi a véleménye a kormánynak az egymás után alakuló egyesületekről — egyáltalán a nekilendült demokratizálási folyamatról és ennek a tendenciának hol a határa? A jövő év elejénél nem tart tovább Grósz Károly kettős „teherviselése”, mivel — Csehák Juditból ezúttal az orvos szólalt meg — aligha lehetne tovább bírni ezt a munkatempót. Ami a szélesedő demokráciát illeti: politikai illúzió — nemcsak nálunk, de bárhol a világban — a teljes és mindenkit átfogó konszenzust remélni. Egyszer és mindenkorra szóló örök igazságok nincsenek. Hát persze, hogy egy eszme elkötelezettjei megpróbálnak rávenni másokat a saját meggyőződésükre, ehhez azonban fórumok kellenek. Sajnos, a viták kezeléséhez jelenleg nincs elég tapasztalatunk. A „másság” vagy a vélemény- különbség elintézéséhez nem kell dráma, nem kell krízis, hanem követhető és világos törvények kellenek, melyek betartásához aztán szigorú szankciók szükségeltetnek. Vitatkozni lehet, de tisztelni kell az Alkotmányt és a törvényességet. Jobb lett volna, ha az egyesülések akkor jöttek volna létre, amikor nem voltak ilyen nagyok a szociális különbségek, ám ha most hozta össze az embereket az érdekazonosság, hát erre fel kell készülni. A demokrácia idő és energia- igényes dolog és erre elég időnek és energiának is kell lenni! — mondotta Csehák Judit. A képviselők e nyílt vitafórumon minden bizonnyal elég „muníciót” kaptak a közéletünk jelentős eseményére, az Országgyűlés szerdán kezdődő nyári ülésszakára. — Pb — Észt küldöttség megyénkben Tegnap háromtagú delegáció érkezett megyénkbe az Észt Szovjet Szocialista Köztársaságból. A küldöttség vezetője Tiurk Kari Augusz- tovics, az Észt SZSZK Minisztertanácsa Helyi Tanácsi Szervek Igazgatóságának osztályvezető-helyettese. A vendégeket tegnap délután a megyei tanács épületében Ürmössy Ildikó, a megyei tanács elnökhelyettese fogadta. A küldöttség tagjait dr. Bozsó Péter, a megyei tanács vb-titkára tájékoztatta a tanácsi igazgatás helyzetéről, fejlesztési irányairól. A vendégek és a házigazdák összehasonlították a két országban működő tanácsi rendszert, a helyi tanácsok összetételét, felépítését, feladatait. Az észt vendégek július 1-jéig tartózkodnak megyénkben. Ma a megyei pártbizottságon fogadják a delegáció tagjait. Ezután Tö- rökszentmiklóssal, Tiszafüreddel, Berekfürdővel ismerkednek . Programjukban szerepel jászkiséri és jászberényi látogatás. Csütörtökön a Szolnoki Városi Tanácson fogadják a küldöttséget. Tisza Bútoripari Vállalat Nyugat-európai piacun A Tisza Bútoripari Vállalat, amely eddig elsősorban a hazai kereskedelemben értékesítette elemes konyhabútorait, az idén új termékkel, gyermekbútorokkal jelenik meg a nyugat-európai piacon. Eddig már csaknem egymillió márka értékben szállítottak gyermekbútort külföldi vásárlóiknak; a szerződések szerint ezt a tételt az év végéig megduplázhatják. A Kunmadarast KEVISZ megnövekedett termelése szükségessé tette egy új, 600 négyzet- méteres szerelőcsarnok építését. A 6,8 millió forintos beruházás kevesebb mint egy év alatt valósult meg. Jelenleg tart az épület műszaki átadása. Felvételünkön a csarnokhoz kapcsolódó vízvezeték kiépítésén dolgoznak (Fotó: D. G.) GYORSÍTÁSRA VÁRVA A gazdasági szerkezet változásai A gazdasági stabilizáció sokrétű feladatai közül kiemelkedik a gazdaság szerkezetének korszerűsítése, a nemzetközileg versenyképes termelés fejlesztésének felgyorsítása. A megye gazdasági szerkezete alapvetően alkalmazkodik a gazdaságföldrajzi adottságokhoz. A megtermelt áruk döntő többsége piacképes. Erre utal, hogy az elmúlt hét évben a megye ipara több mint egynegyedével növelni tudta termelését. A megyei székhelyű gazdálkodók értékesítése pedig — igaz, jelentős áremelkedések mellett — 42 százalékkal bővült. Ugyanakkor ellentétes jelzések is megfigyelhetők. Az állami ipar megyei exportja a növekvő támogatások ellenére az utóbbi években visszaesett, az építőipar az évtized elejinél egynegyedével kevesebbett termelt és a megye mezőgazdaságának produktuma sem nőtt hét év alatt számottevően. Mindezek mögött — sok más tényezővel együtt — az 'is meghúzódik, hogy a tevékenység és termékszerkezet korszerűsítése nem alkalmazkodott elég rugalmasan a piaci igényekhez, a versenyhelyzetre való gyors reagálás nem volt általános. Ipar: kedvező és kedvezőtlen jelek A megyében a gép-, a könnyű- és az élelmiszer- ipar szerepe meghatározó és 1980 óta lényegében azonos. A befektetett tőke, a foglalkoztatottak száma és a termelési érték alapján egyaránt növekedett a megye gazdaságában a bányászat, a híradástechnikai és a fém- tömegcikk ipar, a papír- gyártás, továbbá a tejipar jelentősége. A hagyományos tevékenységek egy részének viszonylagos szerepe csökkent. így az építőanyag,- és a fafeldolgozó iparé, a textilruházati és a háziiparé, valamint a tartósító-, a bor- és a cukoriparé. A magas technológiájú vagy potenciálisan azzá tehető ipari termelés aránya megyénkben — az országoshoz viszonyítva — átlagosnak mondható. Fejlesztése nem egyértelműen dinamikusabb más ipari ágakénál. Szolnok megyében 1980-tól évente átlagosan közel há- rommilliárd forintot fordítottak ipari beruházásokra. A gépiparba ebből nem egészen 15 százalék irányult. Figyelembe véve az áremelkedések hatását, a beruházások mennyisége az 1980-as alacsony szinten stabilizálódott, az előző évtized végihez képest pedig kétharmadára esett vissza. Ebből adódóan az állóeszközök elhasználtsága nőtt, az ipari épületek, gépek, járművek könywitelileg nullára leírt aránya ma közel 60 százalék. A termelés technikai alapjait jelentő géppark megújulási üteme lassú, az állami iparban az alapüzemi gépek több mint fele hat évnél idősebb, egyhatodát 1971 előtt vették használatba. A műszaki színvonal alakulásának kedvező jeleként értékelhető ugyanakkor, hogy az automatizáltsági fok növekedett, a mechanikusan működtetett termelőeszközök a gépállomány kevesebb, mint a felét teszik ki. A beruházások nagyságával, ágazati szerkezetének alakulásával, továbbá nem kis részben a piaci kényszer hiányával összefüggésben az ipari termékszerkezet korszerűsítése lassú, mértéke az országoshoz hasonlóan szerény. Az elmúlt években az exportfejlesztő beruházások is elsősorban a meglévő áruszerkezetet stabilizálták, a gazdálkodók főleg a korábban gyártott termékek mennyiségének növelésére törekedtek. Az 1980—1987 közötti beruházások ugyanis, a növényolajipari, papírgyári, vegyipari kivételével, általában a termelés egyes fázisait érintették, s nem módosították alapvetően anA beruházások ütemének csökkenése, az állami lakásépítések visszaesése az építőipari keresletet az elmúlt hét évben igen jelentősen mérsékelte és átalakította struktúráját is. A piacnak ez a területe igen erős alkalmazkodási kényszert jelentett a gazdálkodó szervezetek számára. Bővült a termelők köre, az elért vállalati pozíciók megtartása csak komolyabb erőfeszítések árán sikerülhetett. Az építési-szerelési tevékenységben kisebb lett a kivitelező építőipar szerepe, ezzel egyidőben fokozódott a nem építőipari szervezeteké. 1987- ben a megyei munkák 50 százalékát az építést nem alaptevékenységként folytató gazdálkodók végezték el. A beruházások restrikciója mellett növekedtek a fenntartási jellegű igények, 1987- ben már a feladatok ötödrészét jelentették. Ez módosította a termelés gépszükségletét és a munkaszervezést is. Változott a kapacitás-lekötöttség a tekintetben is, hogy az építtetők egyre kisebb arányban kérik művelődési, oktatási és szociális épületek, továbbá mezőgazdasági építmények kivitelezését. A versenyhelyzet kialakulására a megyei székhelyű kivitelező építőipari vállalatok többféle módon reagáltak. Tevékenységük differenciálódásra utal, hogy a bruttó termelési értéken belül az ipari és egyéb nem A megye mezőgazdasági nagyüzemeiben is jellemző a termelőtevékenység sokoldalúvá válása. Ez jól szolgálja a piaci igények kielégítését és a gazdálkodás stabilitását egyaránt. 1980 óta az üzemi termelés értékéből folyamatosan növekvő arányt képvisel a nem mezőgazdasági munkából származó rész, az alaptevékenység alig több mint 70 százalékra szorult vissza. Ennek ellenére más megyékhez képest még mindig alacsonynak tekinthető az alaptevékenységet kiegészítő termelés aránya. Ez ösz- szefügg azzal, hogy az üzemek viszonylag későn kezdték el az ilyen irányú fejlesztést. A gazdálkodók az elmúlt hét évben a kiskereskedelmi tevékenységből származó árbevételt több mint két és félszeresére, az iparit négyszeresére növelték. Ez utóbbin belül különösen az- építkezésekhez szükséges termék előállítása, a nyershús és baromfi- feldolgozás, továbbá a takarmánykeverék és koncent- rátum készítése bővült. Az alaptevékenység az azonos árakon számított bruttó termelési érték alapján alig változott, növekedése az utóbbi évek átlagában fél százalékra tehető. A növénytermelés összetételét az exportpiacok, a feldolgozóipar igényei és a belső felhasználás együttesen nem módosították számottevően. Tendenciáját tekintve a termelési értéken belül növekedett a kenyérgabona, a hüvelyesek, az olajos és rostnövények, továbbá a gyümölcsfélék aránya, csökkent a kukoricáé, a burgonyáé, valamint a szálas és lédús takarmányoké. A nak műszaki-technikai feltételeit. A megyei állami iparvállalatok termékeinek évente 2—4 százaléka tekinthető újnak, 2—3 százaléka pedig korszerűsített gyártmány. A másik oldalon mindössze a termékskála töredékének — néhány ezrelékének — gyártását szüntetik meg. építőipari munkákból származó rész 1980 óta több mint kétszeresére nőtt. A működési terület kiterjesztésének jele, hogy a más megyékben végzett tevékenység értéke 1987-ben a hét évvel korábbinak közel másfélszerese volt. Az országban elsők között kezdtek saját kockázatú közvetlen értékesítésű lakásépítésbe, tavalyelőtt és 1987-ben összesen 72 ilyen lakást adtak el. A mérséklődő igényekhez igazodó kapacitás kialakításának is szerepe volt abban, hogy a foglalkoztatottak száma az évtized eleji- hez képest ezernyolcszázzal, háromnegyedére csökkent, az állóeszközállomány bruttó értéke pedig az 1985—1986. évi redukálással az 1981. évi szintre esett vissza. Kedvezőtlen velejárója volt a folyamatnak, hogy a termelő- eszköz, ezen belül különösen a gépek elhasználódottsága növekedett, és ez befolyásolta a technológiai folyamatok gépesítettségét is. Az alkalmazkodási törekvések ellenére a megtermelt nyereség nominális értéke hosszú évek óta állandó, és az 1979. évinek megfelelő nagyságrendű. Az eszközök felhasználásának hatékonysága sem javult. Erőteljes piaci korlátok ellenére sem tapasztalhatók egyértelműen a minőségi verseny jegyei. A létesítmények közel fele határidő után került átadásra, kétharmaduk mennyiségi vagy minőségi hiányossággal^ munkaigényes zöldségfélék szerepe nem változott. Az egyes kultúrák vetőmagtermesztési lehetőségeit a nagyüzemek nem használták ki teljesen. Az állattenyésztés 70-es években kialakult szerkezete az elmúlt években kis mértékben változott, a sertéstenyésztés részaránya növekedett a szarvasmarhatartás viszonylagos csökkenése mellett. Az állatállomány hasznosítás szerinti összetétele is a 80-as évek elejihez közelálló. A nagyüzemi tehénállomány háromnegyede tejelő, a többi kettős, il- ■lefbve húshasznosítású. A hagyományos fajták aránya magas, a fajtaváltás, a nagy hozamú egyedek beállítása lelassult. A sertésállományon belül a hússertések nem felelnek meg maradéktalanul a húsipari igényeknek. A felvásárlási árak sem ösztönöznek eléggé a minőségi hússertés tenyésztésére, és a takarmányozási háttér is bizonytalan. összefoglalva: a statisztikai adatok alapján úgy ítélhetjük meg, hogy a piaci viszonyok és a közgazdasági szabályozók az évtized eddig eltelt éveiben a szűkös fejlesztési források mellett még nem indukáltak gyors és határozott irányú gazdasági szerkezetváltozást. A Változás irányát az országos és megyei programok a közelmúltban kijelölték. Végrehajtásuk sürgető közös feladatunk. Sándor István a Központi Statisztikai Hivatal Szolnok Megyei Igazgatóság igazgatója Építőipar: megváltozott piac Mezőgazdaság: sokrétűbb tevékenység
