Szolnok Megyei Néplap, 1988. június (39. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-24 / 150. szám
1988. JÚNIUS 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Főiskolai események a megyében Üzemmérnököket avattak Mezőtúron A nyár beköszöntével megyénk felsőoktatási intézményei is lassan bezárják — ha csak rövid időre is — kapuikat. A végzős hallgatók búcsúzásával, ballagásával befejezte fennállásának 16. tanévét a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Mezőtúri Mezőgazdasági Gépészmérnöki Főiskolai Kara is. Tegnap délután a főiskolai karon üzemmérnök-avató tanévzáró ünnepélyt rendeztek, melyen részt vett Bereczki Lajos, a megyei tanács általános elnökhelyettese, Györfi György, a mezőtúri városi pártbizottság első titkára. A végzősök diplomaosztó ünnepségén, melyen jelen voltak a város állami és társadalmi szerveinek képviselői, a főiskola bázisgazdaságainak és intézményeinek vezetői, Janek József, a GATE rektorhelyettese köszöntötte a résztvevőket: a friss diplomás szakembereket, tanáraikat, s mindazokat, akik munkájukkal hozzájárultak ahhoz, hogy a több mint másfél évtized alatt mintegy 2500 jól felkészült üzemmérnök hagyhatta el a mezőtúri alma matert. Ebben az évben 79 nappali és levelező képzésben részt vett hallgató tett sikeres államvizsgát a főiskolai karon, ők vették át a felsőfokú végzettséget bizonyító oklevelet az ünnepségen, s tettek esküt arra, hogy előttük álló pályájukon minden erejükkel az értékteremtő munka alkotó részeseivé igyekeznek válni jövendő munkahelyeiken. Ezzel az igénnyel bocsátotta útjukra a főiskola volt hallgatóit ünnepi beszédében Patkós István főigazgató is, hangsúlyozva, hogy a tanulás ezzel nem ért véget, hisz állandó önképzésre van szüksége minden szakembernek, különösen ma, amikor a korábbinál is magasabbak a gazdasági, társadalmi követelmények minden szakmai és emberi teljesítménnyel szemben. Az alma mater a jövőben is lehetőséget ad a továbbképzésre, minden rendelkezésre álló erővel igyekszik segíteni volt hallgatói eredményes munkáját, immár a termelésben. A tanévzáró, diplomaosztó ünnepség a legkiválóbb eredményt elért hallgatók jutalmazásával ért véget. Intenzív levelezőképzés Szolnokon A Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola Szolnoki Tagozata az 1988/89-es tanévtől kezdődően tevékeny, ségének egy részét új szervezési és gazdálkodási körülmények között végzi. E változásokról tartott sajtótájékoztatót csütörtökön Bagi Károlyné dr., az intézmény igazgatója. Bevezetőjében emlékeztetett a főiskola közel egy évtizedes történetére. Az intézmény 197.6-ban alakult meg nappali tagozaton 1979 óta folyik képzés. A beiskolázási körzet hét megyére (Szolnok, Békés, Haj- dú-Bihar, Szabolcs-Sízatmár, Heves, Borsod-Abaúj-Zemp- lén és Csongrádi terjed ki. A főiskolán nappali és levelező tagozat működik kereskedelmi és vendéglátóipari szakon. A képzési idő a nappali tagozat kereskedelmi szakán három év, míg vendéglátóipari szakon három és fél év, amelyből hat hónap tanszállodai gyakorlat. A levelező tagozat mindkét szakon négy év. A hallgatók a főiskola elvégzése után kereskedelmi, illetve vendéglátóipari közgazdász képesítést kapnak. Ezzel főként kereskedelmi, illetve vendéglátóipari vállalatoknál, szövetkezeteknél, központi áruforgalmi, gazdálkodási területeken, valamint hálózati egységekben helyzekedhet- nek el. Alapelv, hogy a hallgatók a diploma megszerzése után visszakerüljenek a saját megyéjükbe dolgozni, biztosítva a hét megye szakember-ellátottságát. A főiskolán napjainkig összesen nyolcszázhárman szereztek diplomát. Ami a jövőt illeti: a tervek között szerepel, hogy a központi határozatnak megfelelően a minőségi munka növelését szorgalmazni kell* A főiskola a jövőben szeretne vállalkozni még több vállalati kutatási megbízásra, ösztönzi oktatóit nyelvtanulásra, tudományos fokozatok megszerzésére. (Jelenleg két oktató készül megvédeni kandidátusi értekezését.) A elképzelések szerint a következő tanévtől még egy vendéglátóipari csoporttal nőne a beiskolázási keret, s ez mintegy húsz hallgatóval többet jelentene. S ami még nincs az országban: a jövő nyáron a TIT-tel közösen gasztronómiai nyári egyetemet indítanak, amelyre szeptember elsejéig kell kidolgozni a programot. A következő évben még egy rangos esemény is lesz a főiskola életében: fennállásának tizedik évfordulóját ünnepli a tagozat, s ebből az alkalomból tudományos ülésszakot rendeznek, illetve évkönyvet adnak ki. A közelmúltban a főiskola vezetése úgy döntött, hogy a megváltozott körülményekhez igazodva a következő tanévtől áttér a levelező tagozaton a koncentrált formában történő oktatásra. Az ilyen irányú intenzív képzést először Szolnokon vezetik be — ugyanúgy hét megyére kiterjesztve. (Születtek olyan távlati elképzlések, amelyek szerint a levelezős képzés — belátható időn belül — a budapesti főiskolán megszűnne.) Általános vélemény, hogy a levelezős képzést a jelenlegi formában fenntartani nem lehet, mert hatékonysága, követelményrendszere nem felel meg a kívánalmaknak. A gazdaságban végbemenő gyors változásokat képtelenség jegyzetekkel követni, ezért nagyobb hangsúlyt kapnak az előadások és a szemináriumok, a közvetlen konzultációk és viták. Ahhoz viszont, hogy a hallgatók meg tudjanak felelni a magasabb követelményeknek, az óraszám növelését és a szakirodalmi háttér biztosítását tartotta elsődlegesen fontosnak a főiskola vezetése. Az intenzív képzés nem rövidebb időt jelent: a négyéves képzés maradna, de a tervezet szerint a kereskedelmi szakon 150 százalékkal, a vendéglátóipari szakon pedig 125 százalékkal emelkedne az összóraszám. Így a 8 félév alatt kereskedelmi szakon összesen 934 órát, míg a vendéglátóipari szakon .1001 órát kapnának a hallgatók. A számok azt jelentik, hogy a nappali tagozatos hallgatók tantervi óráinak 54 százalékát tenné ki a tervezett óraszám, tehát éppen dupláját a jelenleginek. A hallgatókat félévenként háromszor egy hétre hívnák be. Kivételt képez a vendéglátóipari szak, ahol az első és második félévben jelenleg is lényegesen magasabb a tantervi órák száma, így az esetben félévente négyszer egy hétre lenne szükség. A tantervi órák feletti többletórák pénzügyi fedezetét a a vállalati és hallgatói hozzájárulással lehetne biztosítani: a hallgató a szabályzatban meghatározott tandíjat fizetne, ezért az alap tantervi órák járnak, az efeletti többletórák díját a vállalat vagy a hallgató vállalná. Ennek kalkulált összege 3200 forint félévente. Az intenzív levelező képzést bentlakásos rendszerben kívánják megszervezni. A főiskola — igény szerint — szállást és étkezést biztosít a hallgatók számára. A szállásköltség félévenként átlagosan 2 ezer 500 forint, az ebédtérítés ösz- szege előreláthatóan ezer forint. így egy levelező tagozatos hallgató teljes költsége félévenként 7 ezer forint, amennyiben a tanulmányi eredménye a közepes átlagot eléri. Miután egyelőre kísérleti jelleggel működik majd az intenzív képzési rendszer, mellette párhuzamosan tovább folytatódik a hagyományos képzés is, de koncentrált formában. Először csak most ősszel az első évfolyamok kezdhetik meg az új képzést, később bekapcsolódna a többi évfolyam is. Az intenzív képzéssel egyidőben, tehát ez év szeptemberétől intenzív előkészítői tanfolyam is indul. A jelentkezők havonta egy hétre utaznának Szolnokra, s itt elsősorban ■ bentlakásos formában folyna a képzés, amely 8 hónapig tartana. Ez alatt az idő alatt összesen 336 órát biztosít a főiskola; 184 órát matematikára, 104-et a második felvételi tárgyra és 48 órát számítás- technikára. A tanfolyam díja 7 ezer forint, szállással és étkezéssel együtt 13 ezer 400. A tanfolyam végén a résztvevők számítógépkezelői illetve programozói tanfolyam elvégzéséről szóló igazolást kapnak. , J. J. A településfejlesztés lehetőségei Megújuló területi tervezés Ha valaki munka nélkül maradt és nem kap állást a lakóhelyén, az a saját bőrén érzi, hogy a sokat hangoztatott világpiaci alkalmazkodás nem csak a vállalatoknál okoz gondokat, hanem néha egész falvakban, városokban, sőt térségekben teremt elviselhetetlen feszültségeket. Számos oka van annak, hogy egyes országrészek a többinél kevésbé fejlettek. Az egyik az, hogy a népgazdasági tervezés eddig jórészt ágazatokra, folyamatokra irányult. Talán nem túlzás azt állítani, hogy a helyi gondok eddig jobbára az ágazati problémákon keresztül kerültek a központi irányítás elé: például a szénbányászat, a kohászat válsága vetette föl, hogy egyes körzetekben kevés a munkaalkalom. Kínos tapasztalatok A népgazdasági, és a területi tervezés reformja remélhetőleg javulást hoz ezen a területen. Az előbbit a reform szele utoljára 1968-ban csapta meg, azóta a Tervhivatal lényegében változatlan módszerekkel tervez. Ha ez Önmagában nem lenne elég indok a változásra, az már „nagyon kínos tapasztalat, és érdemi önvizsgálatra késztet” — ahogy a Tervhivatal egyik szakértője fogalmazott — hogy főleg az utóbbi évtizedben a tervcélok rendre nem valósultak meg. Igaz, ezért csak részben felelősek a tervezők, hiszen olykor a politikai vezetés sem vette figyelembe előrejelzéseiket. Például, amikor az 1985-ös pártkongresz- szus — a Tervhivatal javaslata ellenére — évi 5 százalékos inflációról és a gazdasági növekedés gyorsításáról határozott. — Tagadhatatlan ugyanakkor, hogy a tervezők is követtek el hibákat, rendre alulbecsülték például a cserearányromlás várható mértékét, nem mindig rendeltek megfelelő eszközrendszert a terv végrehajtásához. A tervezés reformjának Az elképzelések szerint az Országgyűlés szerepe is megnő a tervezési munkában. Arra kell törekedni, hogy lehetőleg már az éves terv jóváhagyása is itt történjék. Van olyan álláspont, hogy a nagyobb rugalmasság céljából az Országgyűlés ezentúl nem törvényt alkot az ötéves tervről, hanem határozatot hoz az éves és az ötvagy három — éves tervről. Egy határozat ugyanis olyan keret, amely szükség esetén nem köti meg a kormány kezét a rugalmas alkalmazkodásban. szándéka az év elején egy vitaanyagban öltött testet, amihez immár több száz oldalnyi hozzászólás érkezett. Az ezeket is hasznosító előterjesztést a közeli hetekben tárgyalja a Tervgazdasági Bizottság. Döntés tehát még nincs, de a viták eddigi tanulságait már összegezni lehet. Hogyan változik a tervezéssel kapcsolatos döntéshozatali rendszer? Az elgondolások szerint a párt vezető szervei az operatív részvételből visszavonulnak. Ezentúl elvi iránymutatást adnak csak, az elképzelések szakmai kidolgozását a kormányra bízzák, majd amikor az éves tervjavaslat elkészül, a párt vezető testület« megtárgyalja és szembesíti korábbi irányelveivel. A mostani gyakorlattól eltérően tehát — amelyben egyszer vagy kétszer a Központi Bizottság és többször a Politikai Bizottság valamint a Gazdaságpolitikai Bizottság elé kerültek az elképzelések — a kormány nagyobb önállóságot kap a terv kidolgozásában, viszont feltehetően keményebb lesz a kritikai hang is a pártfórumokon. A Tervhivatal szerepe is feltehetően megváltozik a jövőben, hatáskörét, a többi főhatósággal, a minisztériumokkal való viszonyát illetően is élénk vita bontakozott ki. Természetesen itt erős érdekütközésekre kell számítani, és ezeknek a megjelenését, felszínre kerülését a minél szélesebb körű nyilvánosság teremtheti csak meg. Alapvetően meg kell változnia a tervkészítés módszerének is. Valódi társadalmi vitákban kell kialakulniuk a terveknek, ami a készülő koncepció szerint azt jelenti, hogy nem a terv lezárása előtti pillanatokban — hetekben — hanem már az első változat elkészítésekor bevonják a társadalmi, az érdekképviseleti és a helyi önkormányzati szerveket. Törekedni kellene arra is, hogy ezek valódi társadalmi viták legyenek abban az értelemben, hogy nem csak e különböző szervek vezető testületéi foglaljanak állást A Tervhivatal arra készül, hogy partnereit az eddiginél mélyebb információkkal, adatokkal látja el, így egyenrangú „ellenfelek” — inkább partnerek — lesznek a vitákban. Ágazati fejlesztési célok Hogyan hat mindez a tanácsi, a területi tervezésre? „A területi tervezésben továbbra is lényeges gond — olvasható az Országos Tervhivatal vitára bocsátott anyagában — hogy az ágazati fejlesztési célokban, az ágazati döntések megalapozásában a térbeli összefüggések, hatások feltárása nem vált általánossá. Ezért a területi érdekek megjelenítése és érvényesítése a nép- gazdasági tervekben, az átfogó gazdaságpolitikai kérdésekben igen korlátozott. A területi célok a tervekben túlságosan általánosan, átfogóan fogalmazódnak meg, ugyanakkor ezek megvalósításához nem elegendők az eszközök. A területi tervezés a kormányzati szervek között meg van osztva, általános jellemzője, hogy a területi érdekek az egyes intézmények érdekei alá rendeződnek.” Ilyen pontos helyzetkép után kézenfekvő a gyógymód : „ a központi népgazdasági tervezés szintjén erősíteni kell a területi és a településfejlesztési tervezést.” Ezzel persze nem csak a helyiek beleszólása, hanem felelőssége is nagyobb lesz, s ilymódon a jövőben feltehetően megalapozottabb döntések születhetnek. Különösen akkor, ha a Tervhivatal — mint kilátásba helyezte — módszertani és konkrét adatszolgáltatási segítséget is ad a hozzá fordulóknak. (MTI — Press) Sz. G. Megnő az Országgyűlés szerepe Vadat, s halat szeretők, a szép sportot, a vadászatot, s horgászatot űzők hamar megkedvelték a szolnoki főutcán szerénykedő kis szaküzletet. Az Ideál Kereskedelmi Vállalat horgász-vadász szaküzlete a tavaly szeptemberi nyitás óta havonta több mint egymilliós forgalmat bonyolít, szolgálva a megye — de lassan a fél ország — sportolóinak igényeit. Hárman dolgoznak a szaküzletben, s kínálnak horgász- és vadászfelszereléstől kezdve mindenféle speciális öltözéket, fegyvereket. Nemcsak horgászok, vadászok járnak az üzletbe, hanem mezőőrök is. A nagy érdeklődés bizonyítéka, hogy készleteik forgási sebessége kevesebb egy hónapnál. Március elseje óta különben új vállalkozással is sikerrel próbálkoznak: használt fölszerelést adnak-vesznek. Mondjuk, ha a vadász kihízza szép zöld öltönyét, kényelmetlen a bakancsa — nyolc napon belül — a szaküzletben pénzt kaphat érte. A vadász ülhet hosszú, méla lesben, jól felszerelten várakozhat áldozatára, s ehhez kalapot, sapkát is vehet magának a szaküzletben (Fotó: Mészáros) A végzős hallgatók eskütétele Mezőtúron (Fotó: T. K. L.)
