Szolnok Megyei Néplap, 1988. június (39. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-23 / 149. szám
1988. JÚNIUS 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Magyarok a Rajna partján ^Bővülnek a kulturális és sportkapcsolatok Mint ahogyan lapunk hétfői számában beszámoltunk róla, a kupa sorsa eldőlt, ám a magyarok még élvezhették néhány napig a házigazdák vendégszeretetét. Különösen Horst Thiele a Teutónia klub ügyvezető elnöke Helmut Frehn, az ificsapat edzője és Günter Ziegéhain az egyesület egyik társadalmi aktivistája pártfogolta vendég- szeretően a csapatot. Az elkövetkezendő napokban úgy állították össze a programot, hogy bepillanthassunk a környék sportéletébe, megismerkedjünk a vidék nevezetességeivel. Kirándulást szerveztek részünkre Bonn- ba, az NSZK fővárosába, s Kölnbe, a gótikus építészet remekművének, a közel 600 évig épült kölni dóm megtekintésére. Népünnepély Düsseldorfban A pünkösd vendéglátóinknál hagyományokban gazdag, jeles népünnep. Figyelmességük révén részt vehettünk a Kleinenbroichhai szinte összenőtt Korschenbroich város utcáin tartott népünnepélyen. A rendezett, jólétről árulkodó városka polgárai, s a környező falvakból idesereglett emberek köszöntötték a nyárelőt, ünnepeltek az utcákon. Egymást követték a fúvószenekarok, a díszes történelmi jelmezbe öltözött lovasok, gyalogos kompániák, virágkosarakkal vonuló diákok. A kosztümös felvonulásra a város tekintélyes polgárai éppúgy jelmezt öltöttek, mint a tanulóifjúság. A sajátos hangulatú majálisi forgatag a felvonulás után éppúgy a körhinták, céllövöldék vásári árusok, sörkimérések körül tetőzött, mint bárhol a világon. Másnap volt alkalmunk sétát tenni Düsseldorf belvárosában is. A Rajna partján épült város Észak-Raj na Vesztfália egyik legnagyobb ipari centruma. Vegyipara, gépgyártása, textilüzemei a legjelentősebbek. A nagyüzemek többsége a folyó közelében települt, hisz a Rajnán bonyolódik az áruszállítás nagy része. Egy óra alatt tucatnál is több teherhajó vonulását figyelheti meg a szemlélődő. Intenzív a sportélet is, vitorlások, motorcsónakok tarkítják hétvégeken a folyó vizét. A középkori városmag ma kedvenc sétálóhely. Utcácskáiban egymást érik az üzletek, éttermek, sörözők, szórakozóhelyek. A soknyelvű Színes parádé Korschenbroichban Kínálat a helyi Hannen Alt sörből Munkában a szoborember Düsseldorf egyik utcáján forgatagban jellegzetes figurák tűnnek fel; a kifestett képű tréfacsináló, a mélabús wurliceres és a szoborember. Ez utóbbi mintegy film kimerevített figurája addig áll mozdulatlanul, amíg aprópénzt nem dob valaki a perselyébe. Megtekintettük az impozáns düsseldorfi stadiont is, ahol éppen a Fortuna Köln mérkőzött a hazaiakkal. A mérkőzést házigazdáink nagy bánatára a Fortuna nyerte 1:0 arányban. Vidéken is kulturáltan Vendéglátóink fontosnak tartották, hogy bemutassák szűkebb környezetük Korschenbroich és a hozzátartozó kistelepülések életét. A város polgármestere Heinrich Mühlen úr fogadta a csapatot, s tájékoztatta az irányítása alá tartozó településekről. Korschenbroich Kleinenbroich Glehn. Liedberg összesen alig több mint 21 ezer ember lakóhelye. Közülük sokan a közeli Düsseldorfba járnak dolgozni, mások a. mezőgazdaságból élnek. Autóbusszal végigjártuk a településeket, amelyek akár a rendezettség, a mai kultúrált vidéki életmód mintái is lehetnének. Lied- berg például három éve nyerte el az NSZK legszebb települése címet. A kétszintes családi házakból, házsorokból álló falvak legfőbb jellemzője, építészeti sajátosságukon túl, a rend a tisztaság és a természet szembe- ;űnő szeretete. A portákat lem választják el magas kerítések, csupán jelképes korátok, az élősövények jelzik i határokat. Az utcafronton 'ondozott pázsit, díszcserjék, fák és virágok. Az ut- :ák járdák pormentesek, isztaságukra kínosan ügyelnek a lakók. Következésképp nem látni koszos autókat sem az utcán, nemhogy műszakilag lefutott járműveket ..." A sportra sokat áldoznak. Legnépszerűbb természetesen a labdarúgás, de sokan kedvelik a kézilabdát, az utóbbi években egyre népszerűbb a tenisz, de működik asztalitenisz, atlétika, torna, dzsúdó, karate és motoros szakosztály is. A környéken tett kirándulás során megtekintettük a sport- létesítményeket, s bemutatták az 500 éves hagyományokkal rendelkező Hannen Alt sörgyárat is. Egyik nap volt alkalom beszélgetni Wilfried Bode- weinnel, a Kreisverwaltung (Kreis-Neuss) ifjúsági osztályának vezetőjével is, aki utazásunk kezdeményezője volt. Elmondta, hogy már több alkalommal járt Magyarországon, magánemberként és hivatalos úton egyaránt. Nagy rajongója hazánk természeti szépségeinek, különösen Tiszafüred és környéke, a Tisza II érintetlen vízivilága nyerte meg tetszését. A Hortobágy és a Bükk közelsége ugyancsak meghatározó abban, hogy a messziről jött idegen kitűnő üdülő, pihenőhelyet találjon a városban. A múlt nyáron- közéi negyven fiatallal együtt táborozott Tiszafüreden, s akkor jutottak arra a gondolatra, hogy rendszeressé kellene tenni ezt a Szolnok megyei kapcsolatot. Kibontakozóban az együttműködés Elképzeléseinek hivatalos formát adva tárgyalásokat folytatott a város vezetőivel, akik támogatták a javaslatot. így az idén ismét harmincöt tizenéves fiú és lány jön Tiszafüredre július 10- én. A háromhetes üdülés alatt vízitúráznak Tokajtól Tiszafüredig, kerékpáros kirándulást szerveznek a Hor- tobágyra, s egy hetet töltenek a város nagyvisnyói táborában is. Jövőre ők látnak vendégül ugyanennyi Szolnok megyei középiskolás fiatalt. Az ifjúsági csereüdülést folyamatossá kívánják tenni, s a kapcsolatot kiterjeszteni a különböző sportágak^ ra is. Düsseldorfi tartózkodásunk utolsó napján a 12 millió lakosú Észak-Rajna Vesztfália tartományi parlamentjébe kaptunk meghívást, ahol dr. Hans-Ulrich Klose, a parlament első elnökhelyettesének vendégei voltunk. A szívélyes vendéglátás során Klose úr gratulált a csapatnak a Pünkösd Kupán elért értékes helyezéséhez, s kifejezte reményét, hogy a jövőben még lesz alkalma találkozni Szolnok megyei fiatalokkal. T. Katona László Adóról építkezőknek A hónap elejétől érvényes a jogszabálymódosítás Beszélgetés az adófelügyelőség vezetőjével Fást Báliniék takaros családi házat építettek 1984-ben Mezőtúron, az Újvároson. Ahogy az a legtöbb építővel lenni szokott, alig várták, hogy beköltözhessenek. Emeletes, manzárdosi házuk bepucolására csak az idén került sor. Megvásárolták a szükséges anyagokat, a festékeket. Az üzletben fölhívták a figyelmüket; el ne felejtsék visszatéríttetni az általános forgalmi adó értékét! Közel 30 ezer forintos vásárlásnál az majd 6 ezer forint, semmiképpen sem elhanyagolható! Ám. Fási Bálinttal — nagy meglepetésére — közölték az adófelügyelőségnél, hogy nekik nem jár vissza az áfa, mert immár négy éve törvényesen a házukban laknak, azaz már akkor megkapták , a lakhatási engedélyt. A ház külső' vakolása meg nem számít sem átépítésnek, sem bővítésnek, sem korszerűsítésnek, sem felújításnak — hanem egyszerűen csak befejezésnek — tehát nem fizethető vissza az általános forgalmi adó. Fási Bálintné levélben fordult szerkesztőségünkhöz, kérte, járjunk utána a dolognak. Először munkatársunk is az adófelügyelőség ügyintézőjét kereste fel, gondosan követve az „Áfa visz- szatérítés” feliratú nyíl útját a felügyelőség udvarán. Az illetékes ügyintéző készségesen fölvilágosította. Nem mondott — hiszen nem mondhatott mást. mint Fási Bálintnak; ilyen esetben nem jár vissza az áfa. — Helyes volt-e a fölvi- lágosítás, illetve mit mondhatunk az építőknek? — kérdeztük ezután Dósa Im- ■fénétől, a megyei adófelügyelőség vezetőjétől. — Igen, helyes volt — válaszolta. — Hadd tegyem hozzá mindjárt, sajnos. Ezzel azt szeretném jelezni, hogy teljes mértékben azonosulok az építkezők gondjával. bajával. Mert akárhogy is nézzük a jogszabál(y most őket sújtja. — Mit mond a jogszabály? — A január l-.jén életbe lépett adóreform szerint az építkezéshez szükséges anyagok általános forgalmi adójának értékét az építtetők, a felújítók, a korszerűsítők, a használatbavételi engedély kiadásától számított 90 napon belül igényelhetik visz- sza. Ha annál hosszabb idő telik el, sajnos, nem jár az áfa. — Itt tehát elakadtunk? Arra célzok, hogy ez a jogszabály éppen azokat a kispénzű embereket hozza hátrányos helyzetbe, akik ráadásul önmaguk vállalkoznak saját otthonuk megteremtésére. — Hogy ez igazságtalan-e vagy sem, azt bizonyára mérlegelte a jogszabályaikon tó. Mi, az adófelügyelőségnél, hogy úgy mondjam az első vonalban, számtalan hasonló problémával találkozunk. Arról is tudok, hogy hasonló tartalmú levél nemcsak a Néplan szerkesztőségébe íródott, hanem sokféle változatban, lényegében ugyanebben a témában — a Pénzügyminisztériumba is. Tudomásom szerint az Országgyűlés még az idén visz- szatér az adóreformra, áttekinti hatásait. s — Ez biztató. De van-e valami reményük Fásiéknak és a hozzájuk hasonló gon- dokkol küszködő építkezőknek? — Erre csak azt a nagyon általános választ adhatom, hogy remény mindig van. Az viszont tény. hogy a Minisztertanács május 31-én életbe lépett rendelete módosította a magánerős lakásépítőket, a lakásbővítőket, a korszerűsí- tőket és a lakásfelújítókat érintő, általános forgalmi adóról szóló jogszabályt. — Mi a módosítás lényege? — Bővült azoknak a termékeknek a köre, amelyek után az általános forgalmi adó visszaigényelhető. Érvényes a rendelet az idei beszerzésekre, szolgáltatások igénybevételére. Ha az állampolgár már igényelte a forgalmi adó visszatérítését az adófelügyelőségnél, de részére — valamely, a módosításban felsorolt termék, szolgáltatás után — az általános forgalmi adót nem térítették vissza, az igényét ismételten benyújthatja, ha a lakás használatbavételi engedélyének kiadásától, illetve korszerűsítés vagy felújítás esetében a végszámla kiállításától ‘vagy a szolgáltatás teljesítésének napjától három hónap még nemijeit el. Sokak kérelmét elutasítottuk az elmúlt hónapokban, most ezekre mind visszatérünk. — Köszönjük a fölvilágo- sítást, az új információkat. Ügy gondoljuk, a jogszabályok közötti eligazodásban közösen nyújthatunk segítséget az embereknek. Azoknak a termékeknek és szolgáltatásoknak teljes körét, amelyek a módosításban szerepelnek, nem közöljük most lapunkban, javasoljuk. érdeklődjön mindenki az adófelügyelőségnél. A jogszabály-módosítás elolvasható a Magyar Közlöny 23. számában. Egri Sándor A Túrkevei Cent, Cent Háziipari Kisszövetkezet fő profilján kívül egyéb, jövedelmező tevékenységeket is folytat. Legutóbb alumínium horgászcsónakok gyártását kezdték el, amelyre gazdasági társaságot alakítottak. A kettő illetve négyszemélyes csónakokat közvetlenül a felhasználóknak értékesítik (Fotó: T. K. L.) Mai madonnák Margitka Mintha divatlapból lépett volna ki. A haja, a sminkje diszkrét, de kitűnő, karcsú alakján fehérgalléros, csinos kockás ruha feszül. A haja mintha apró kis csigakoszorúkkal ékesítené szép arcát. — Csótó Imréné, Váradi Margit vagyok — mondja, s nevet a szeme, amikor azon- nyomban fel is köszöntőm, hisz épp Margit napkor érkeztem a Fékon kisújszállási üzemébe, ahol az üzemvezető — ilyenek a véletlenek — a kedves Margit asszony — szívesen fogadott, s mondta, sok kitűnő fiatalasszony dolgozik náluk. Például Csótó Imréné Margitka, aki bár a harmincon jóval innen van még, ezen a tavaszon Kiváló Dolgozó kitüntetést is kapott. összesen ennyi volt a találkozásunk előzménye. Milyen lehet egy fiatalasszony, aki olyan példás munkás, hogy rövid gyári élet után már „medáliával” is büszkélkedhet? No, a rövid gyári életre mégis rácáfolt mindjárt az elején Margitka. Bármennyire is fiatal, 1976 óta dolgozik ő a Fékon üzemében. Itt lett ipari tanuló, s a szakmunkás bizonyítvány megszerzése után természetesen itt is maradt. Aki ismeri a varrás rejtelmeit, annak sokat mond, hogy Margitka legfőbb reszortjai: a gallér-föl- varrás, a dísztűzés, a cipp- zár-bevarrás. Ezeket a munkákat nem bízzák sehol akárkire, mert ezek a legnehezebbek — például egy férfiingen, női blúzon, blézeren. Sók szép, divatos holmit gyártanak, s jót nevetünk azon, hogy a kun városban máig gatyagyárnak becézik az üzemet. Noha! Noha ezt a „kecses” férfi fehérneműt talán sose készítették a kis- úji lányok, asszonyok. Margitka azonnal kijavít. Nemcsak kisújiak, hiszen máig járnak be sokfélül az üzembe, még a szomszédos Békés megye csücskéből is — például Ecsegfalváról, amit azért is külön említ, ‘ mert meg nem tagadja, hogy ő is onnét érkezett, első munkáséveinek napjait az utazás is hosszabbította. Szerencsére ennek vége, a Szabadság lakótelepen másfélszobás szövetkezeti lakásban él a férjével, s Edinával, az első osztályt most végzett kicsi lányával. A férj Kisújszállás másik, hetvenes években települt könnyűipari üzemében, a gyógyászatiban dolgozik, meós. Akkor ez már teljesen városi élet, állapítom meg magamban, amikor kiderül, hogy igen. de a városi élet legújabbkori velejárójával. A férj szüleitől szép kertet kaptak, „tele gyönyörű gyümölcsfákkal”, minden jóval, amit csak elképzel egy családjának főzőcskéző fiatal- asszony. Akinek ilyen nevető szemei vannak, dehogy panaszkodik. Jó, nem keresnek nagy pénzeket, de megbecsülik. amit kapnak. Sr azon vannak, hogy több legyen — ennek pedig nyilvánvalóan a jó munka, a kapós megrendelés az egyik feltétele. „A jövő héten jó export kezdődik” — örül neki, s nem res- telli elmondani, tavaly rengeteget ráhúzott, túlmunkát vállalt, neki is érdeke volt, nem csak az üzemnek, „önszorgalomból túlóráztam” — mondja, s hogy ezt nehogy öndicséretnek vegyem, gyorsan hozzáteszi, neki, aki a kétszeres aranykoszorús Há- mán Kató Szocialista brigád vezetője, így kell tennie, ha azt akarja, jóban-rosszban összetartson a nyolctagú brigád. Ezt kis biggyesztéssel fogadom, s mondom, manapság mintha megfakult volna az a dicsfény, ami évtizedeken át a brigádokat övezte. Vitatkozik. ö ebből semmit nem érez, az ő brigádjuk most is olyan „pontosan, szépen” teszi a dolgát, vállalja a pluszt, mint bármikor eddig. Kimutat a gyárudvarra, saját kertje, szépen gondozott földdarabkája van ott minden kollektívának. És változatlanul patronálják az iskolásokat is. pontosabban egy ' osztályt, amelynek a tanulás kis, apró körülményeit segítik. — s amelyért osztoznak velük az ünnepekben is. Margitka mióta a kislányát neveli, kapott az üzemtől némi könnyítést: egy műszakba járhat. Ez azért is nagyon jó, mert egy tempóban élhet az egész család, s van idő mindenre, megszokott életrendjük szerint. Nyáron mit kérdezhet az ember egy fiatalasszonytól, aki teljesértékű munkás, s családanya is. Eltalálja, mit akarok mondani, s csóválja a fejét. Nem, az idén még nem gondolhatnak üdülésre. Nagy munka várja a szabadság napjaiban: lakásfestés. Beszélünk persze gondról, bajról, még betegségről is. Kinek nincs manapság ilyesmi a „tarsolyában”? Margitka szeme azonban olyan egyértelműen ragyog, hogy sután megkockáztatom a kérdést: — Boldog? — Igen! — vágja rá gondolkozás nélkül, s mit tagadjam, magam is egyből elhittem. S. J. Következik: Zsuzsa
