Szolnok Megyei Néplap, 1988. június (39. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-23 / 149. szám
1988. JÚNIUS 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A Zala megyei Vaspörön új alapanyag előkészítővel bővítették a salomvári—zalaháshágyi termelőszövetkezet és a Bu- daprint Pamutfonóipari Vállalat közös fonóüzemét. A környék lakói így újabb munkaalkalmat találtak a tizenhét millió forintból létrehozott, háromműszakos üzemben. Az új előkészítő és fonógépeken — amelyekkel évente harmincnégy millió forint termelési értéket állítanak elő — már száznegyvenen dolgoznak (MTI-fotó) Az AGROÍEK-nél Aratási ügyelet Aratási ügyeletet tart alkatrész-raktáraiban június 27-től, hétfőtől a legnagyobb nyári munka befejezéséig az AGROTEK Mezőgazdasági Termelőeszköz Kereskedelmi Vállalat. A budapesti. XV. kerületi Cservenka Miklós utca 103 szám alatti telepén munkanapokon 7-től 19 óráig, szombaton 7-től 17 óráig, vasárnap 7-től 13 óráig szolgálják ki alkatrészekkel a mezőgazdasági nagyüzemeket, az aratásban és a nyári talajmunkában résztvevő gépek javítóit. A jelzett időben telefonügyeletet is tartanak. a kombájnok alkatrészeit a 637-283-as, a magtisztító. rendsodró, bálázó, talajművelő gépek alkatrészeit a 630-066-os, a műszaki árukat — gumiabroncsokat, ékszíjakat, láncokat, csapágyakat, — a 635-298-es telefonon. illetve a 22-4852-es telex-számon rendelhetik meg a gazdaságok. A vállalatnál elmondták: az idén az elmúlt három évihez hasonló. kiegyensúlyozott alkatrész-ellátásra számíthatnak az érintettek. Az AGROTEK az aratási ügyelet ideje alatt együttműködik a megyei AGRO- KER vállalatokkal és a gépjavítást vállaló hazai mező- gépipari üzemekkel, amelyek szintén tartanak ügyeleti szolgálatot. Országgyűlési bizottságok ülése Tájékoztató az árpolitikáról és a kereskedelem feladatairól A Parlamentben szerdán ülést tartott az Országgyűlés kereskedelmi bizottsága. Nyers Rezső elnökletével a testület megvitatta az árhivatal előterjeszését a fogyasztói árpolitikáról és a kereskedelemben kialakuló ártendenciákról valamint tájékoztatót hallgatott meg a Kereskedelmi Minisztérium szervezetéről, a kereskedelmi ágazat múlt évi költségvetésének végrehajtásáról. Szikszay Béla államtitkár, az Országos Árhivatal elnöke elmondotta, hogy az adóreform következtében január 1-jétől a termelői áraknak több mint kétharmada megváltozott. Ezt a nagymértékű árrendezést az irányítás a tervezettnek megfelelően. minimális eltéréssel tudta végrehajtani. A gazdaságban az idén igen .erős az inflációs nyomás. A vállalatok jövedelmeik csökkenését többnyire áremelésekkel kívánják ellensúlyozni. Ennek ellenére az árbejelentési kötelezettség április 1-jén történt feloldása óta nem következett be robbanásszel ű áremelkedés. Ez többek között azzal magyarázható, hogy sikerült a vállalatokat az árak tekintetében önmérsékletre szorítani. A továbbiakban Marjai József miniszterelnök-helyettes, kereskedelmi miniszter számolt be az idén alakult minisztérium programjáról. Arról is szólt, hogy a Közös Piaccal tovább folynak a tárgyalások, szerdán újabb szakértői megbeszélések kezdődtek, amelyeknek célja a megkötendő kereskedelmi szerződés konkrét feltételeinek meghatározása. A fejlődő országok fizetési nehézségei miatt ebben a térségben csökkenőben van a magyar külkereskedelem. így elsősorban a fizetőképes délkelet-ázsiai országokban kívánjuk erősíteni pozíciónkat. Az idegenforgalomban az első félévben 20 százalékkal nőttek a konvertibilis valutabevételek, ám a világútlevél bevezetése óta a kiadások ennél jóval nagyobb mértékben emelkednek. Ez veszélyezteti az ágazatban korábban megszokott aktívum megteremtését. Csökkent a kulturális költségvetés Az oktatási, kulturális, művészeti területek tavalyi költségvetésének végrehajtását tárgyalva meg szerdai ülésén az Országgyűlés kulturális bizottsága — Tóth Jánosnak, a bizottság titkárának elnökletével — a Parlamentben. A képviselők elé terjesztett írásos beszámolóhoz — a Művelődési Minisztérium, az MTA, a Magyar Rádió és a Magyar Televízió jelentéséhez — Stark Antal művelődési minisztériumi államtitkár fűzött szóbeli kiegészítést. Elmondta: a múlt évben központi és tanácsi költségvetésből az oktatási ágazat mintegy 55 milliárd, a kulturális terület pedig 15 milliárd forinttal részesedett. A rendelkezésre álló összeg lényegesen kevesebb volt nemcsak a korábban tervezettnél, hanem annál is, amit az ágazat reális szükségletei indokolttá tettek volna. Az oktatási-művelődési terület legneuralgikusabb pontjai között említette a pedagógusbér-rendezés beígért második ütemének elhalasztását — s az ezzel kapcsolatos feszültségeket —, valamint azt, hogy a középfokú oktatási hálózat bővítési lehetőségei nem érik el a nagy létszámú korosztályok fogadásához szükséges mennyiségi igényeket! 'A szakképzés fejlesztése — mint mondotta — ugyancsak elmarad a kívánatostól, bár' ennek egyfajta megoldására — a szakképzési alap létesítésére szóló — javaslat kerül a közeljövőben a tervgazdasági bizottságok elé. A felső- oktatásban 1987-ben tovább romlottak a tárgyi feltételek, s nem javult a ’70-es évek színvonalát tükröző gép- és műszerpark állapota. További növekvő gondot okoz a diák-szociális ellátás reálértékének megőrzése, valamint a felsőoktatásban részt vevők számának tervezett növeléséhez szükséges beruházások biztosítása. A közművelődési intézmények és közgyűjtemények helyzetét áttekintve kiemelte: ezek az intézmények — a dologi kiadások emelkedése és az évek óta elmaradó bérrendezések miatt — jelenleg utolsó tartalékaikat élik fel. Működésük szinten tartása veszélyben van. s az itt dolgozó szakemberek közül egyre többen hagyják el e pályát. Szóbeli tájékoztatójában Bereczky Gyula, az MTV elnöke a Televízió műsorszerkezetének, gazdálkodásának és műszaki helyzetének néhány jellemzőjét ismertette. Bejelentette: az MTV—Plusz kísérleti adásának jó tapasztalatait hasznosítva a jövő januártól élesen elválik majd a két program szerkezete, gazdálkodása. A második műsor naponta 17-től ^.3 óráig a kísérleti programhoz hasonló kereskedelmi adást sugároz majd. Reklámok ezt követően csak a 2-es programon lesznek, s a várhatóan a két-két és fél éven belül önfenntartóvá váló 2-es csatorna felszabaduló anyagi eszközeit az 1-es műsor színvonalának emelésére fordítják. Darugyári döntés előtt Félni kell-e az önállóságtól Tiszafüreden? Most még maguk határozhatnak, de később... Tiszafüred panorámájához immár hozzátartozik a város határában a bókoló darumonstrumok látványa. Nem kell túl nagy fantázia hozzá, hogy itt, a Hortobágy szélén, a gémeskutak mai „leszármazottjait” véljük bennük felismerni. Tizennyolc évvel ezelőtt, amikor a Magyar Hajó és Darugyár tiszafüredi gyárát megszervezték, azt a feladatot szabták rájuk, hogy a szovjet piac számára készítsenek 5 tonnás úszó- és portáldarukat. Ekkor úgy látszott, a keletről jövő megrendelések teljesítése akár generációkra megoldja majd a piaci gondokat. Támogatás nélkül — ráfizetés Sokáig nem is volt baj: a szovjet partner ugyan a terméket alacsonyabb árfolyamon vette, mint a világpiac, ám a fürediek így is meg voltak győződve tevékenységük népgazdasági hasznáról. Ügy gondolták, a külkereskedelemben a darukkal nyersanyagot, energiahordo- dozókat ellentételeznek, tudomásul vették hát, hogy az alacsonyabb árakat az állam exporttámogatással „fejelte meg” olyan mértékig, hogy a darugyártásra végül nem fizettek rá. Természetesen a támogatás pontos mértékét' nem ismerték, mivel ez nem Füreden zajlott — hiszen az övék csak egy a Ganz Danubius hat gyára közül — így a külföldi ügyleteket a fővárosi anyacég bonyolította. Tegyük hozzá, sokáig megelégedésre. Június 4-én aztán robbant a bomba. Grósz Károly miniszterelnök tíz nagyvállalat vezetőjével találkozott a Parlamentben s a velük folytatott párbeszéd során hangzott el az a bejelentés is, hogy bizonyos exporttámogatások, kedvezmények csökkentésére lesz szükség. Márpedig ezek a megvonások azokat a gyárakat is sújtani fogják, akik a szocialista piacra termelnek. Ha így van — s mi okunk lenne kételkedni a kormány elhatározásában — a füredi daruk egy- csapásra veszteségesre fordulnak. A hír hallatán felhívtuk telefonon Angyal Ádámot, a Ganz Danubius Hajó- és Darugyár vezérigazgatóját, akitől azt a választ kaptuk, amire számítottunk. Közölte, hogy olyan gyárat nem tud elképzelni a „nagy családban”, amelyik veszteséget termel — és mi tagadás ez egybeesik a központi elképzelésekkel. Hogy mi legyen a fürediekkel? A vezérigazgató szerint keressenek maguknak piacot, gyártsanak eladható terméket és egyáltalán: legyenek önállóak, álljanak meg a saját lábukon. Egy ideig a „központ” szerez még nekik megbízást, így kínai piacra gyárthatnak darut, ami igazi megméretés lesz, mivel az ázsiai ország már nyugati mércével mér, de aztán próbáljanak megbarátkozni az önállóság gondolatával. .. Azért a daruról nem mondanak le Ezután kerestük meg a „hogyan tovább” kérdésével Sárközi Imrét, a füredi gyár igazgatóját. Nos, ő akkor úgy ítélte meg, hogy nehéz, embert próbáló idők elé néznek. Kicsit úgy érezték a fürediek, hogy olyan ez az egész, mint amikor egy nehezen pöfögő vonatról leakasztanak néhány kocsit a gyorsabb haladás érdekében. Az lehet, hogy ettől a szerelvény felgyorsul — de mi lesz a sorsukra hagyott kocsik utasaival? Jó, gyakran hallgatták azt a szemrehányást az évek során, hogy fejlesszenek önállóan. tanulják a függetlenebb gazdálkodást, csakhogy az igazgató szerint ehhez nem vojt meg, és ma sincs megfelelő feltételrendszerük. Például a gyárnak Füreden mindössze nyolc lakás áll rendelkezésére és ezek természetesen az évek során gazdára találtak. Hát hová hoztak volna fejlesztésben jártas műszaki szakembert, aki legjobb esetben is csak az otthonhoz jutás reményében választotta volna Tiszafüredet? Aztán a piackutatás. kereskedelmi kapcsolata tok: eleddig nem voltak arra kényszerítve, hogy külkereskedelmi cégekkel tárgyaljanak, netán közvetlenül is folytassanak kereskedelmi ügyleteket külföldi partnerrel. mert hát ezt is az anyagyár intézte. — Ha most nekünk kell kiállni a piacra, kínálni a termékeinket, olyanok leszünk. mint a ma született bárányok: naivak, tudatlanok, könnyen félrevezethetek. Aztán a gyártmányaink is olyan speciálisak, hogy ezekért nem állnak sorba minden sarkon a vásárlók: ki vesz darut egy bizonyos kategóriában? A csarnokaink hatalmas méretűek, termékszerkezetváltásra nehezen gondolhatunk, mert itt aztán nem lehet fakanalat vagy horgászorsót gyártani. Arról nem is szólva, hogy mindenféle váltáshoz pénz kell és nem is kevés — sorolta az aggályait Sárközi Imre. Mikor felvetettem a bankok, hitelintézménvek lehetőségét, az igazgató lemondóan legyintett. —. Ehhez is név kell. kapcsolatrendszer és garancia. Az élet persze ment tovább, az ezeregyszázötven füredi dolgozónak munkája van nap, mint nap és fizetéskor a boríték sem árul el semmit a fenti gondokból. Hogy mivel próbálkoznak majd az évi 48 daru legyárA Budapesti Elektroakusztikai Gyár fejlesztőmérnökei többéves munka eredményeképpen * elkészítették a vezeték nélküli tolmácsrendszert. Az új berendezés lényege, hogy a kábelkötegek helyett egy láthatatlan fényforrás továbbítja az információt, 15 nyelven. A készülék sorozatgyártása várhatóan a negyedik negyedévben elkezdődik. Képünkön a berendezés végbemérését végzik (MTI-fotó: Balaton József) tása helyett, ha a szovjet exporttal leállnak? Széntüzelésű kazánt készítenek egy NSZK-beli cégnek, aztán van kínai megrendelés, amely azonban máris okoz némi fejtörést, mert a vevő különös — legalábbis a szovjet daruhoz képest különös — igényekkel állt elő. Keresik az egyedi megrendeléseket is, bár tudják, ha ilyen szándékkal lépi át egy külföldi vásárló az országhatárt hamarabb talál el mondjuk Jászberénybe az Aprítógépgyárba, mint hozzájuk, mivel a jászságiak már régóta a piacon vannak. Van amerikai megrendelés szállító keretekre. de a fejlesztés ehhez is szükségeltetik. Jó, biztos, hogy az anyagyár sincs könnyű helyzetben, de a fürediek akkor is úgy gondolják, méltánytalanság lenne teherként róni rájuk az önállóságot. Lépni kell minél hamarább Aztán újabb fordulóik következtek a tárgyalásokban és ha nem is oszlott el minden felhő a gyár fölül, a továbblépés dolgában tisztább lett a kép. Angyal Adám szerint ma még a kormányzat felkínálja az önállóvá válás lehetőségét, de ha nem élnek. mondjuk a részvénytársaság alapításának jogával, talán az államigazgatás „darabolja fel” a gyárat és akkor a döntés már nem az ő kezükben lesz. Lépni kell tehát, minél hamarabb és minél határozattabban, mert ezt kívánja ma az ország érdeke! Aztán ami a műszaki fel- készültség jelenlegi szintjét illeti, ez sem lehet gátja az önállóvá válásnak, hiszen az anyagyár „agytrösztjét” — amelyik KFT formában szolgáltat például tervező és piackutató kapacitást — igénybeveheti bármikor a füredi gyár is. Szakemberek dolgában pedig eddig sem álltak rosszul: végzett munkájuk miatt nem kellett szégyenkezniük, csak hát meg kell találni azt a terméket, mely hasznot hoz és — mai divatos szóval élve — minden körülmények között piacképes. Az exporttámogatás leépítése valóban a közeljövő tennivalója, de aligha megy egyik napról a másikra, így az államközi szerződésekben vállalt szovjet megrendelések teljesítésével is nyerhet időt Tiszafüred — összegezte végül is a várható következményeket a vezérigazgató. Gáspár József, a tiszafüredi városi pártbizottság első titkára azt mondta, az önállóság még jól is jöhet, hiszen korábban éppen a túlzott gyámkodás ellen berzenkedtek a helyi gyár vezetői. — ám a fenntartásait ő sem rejtette véka alá. Mindenképp tisztázni kell mennyire kötik a füredi gyárat az államközi szerződések, aztán az önállóság mellé milyen hitelek terhét kapja majd „ráadásként” a. gyár kollektívája. A jövőről történő lázas gondolkodás aligha csak a Ganz Danubius vezetőit jellemzi ma. Osztanak, szoroznak, szinte az ország valamennyi gazdálkodó egységénél, hiszen a lecke, melyet „fel kell mondani” nem egyszerű: a kormány hamarosan számot ad az Ország- gyűlésnek arról, mit tett a költségvetési hiány csökkentése érdekében, amely, mint köztudott, nem lehet több 10 milliárd forintnál Ezen az úton jelent majd egy lépést a Ganz Danubius átszervezése, melyről június 29-én szavaznak a vállalati tanács felelős tagjai. Bízunk benne, hogy döntésüknél figyelembe veszik azokat a felvetéseket is. melyekre ma Tiszafüreden várnak választ. Palágyi Béla
