Szolnok Megyei Néplap, 1988. június (39. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-22 / 148. szám

1988. JÚNIUS 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Bevallva múltat és jelent A magyar film történeté­ben is 'lezárult az a korszak, amelyet a konszolidáció, a kiegyenlített fejlődés, a ke­vésbé tettenérhető ellent­mondások periódusaiként tartottunk számon. Nyolcva­nas éveink második felére bebizonyosodott, hogy a szo­cialista fejlődés gyökeres re­formja, új alapokra helye­zése nélkül ugyanolyan vál­ságjelenségekkel számolha­tunk, mint amilyeneket ad­dig csak a — sematikusan leírt — tőkés társadalommal hoztunk összefüggésbe. A magyar dokumentumfilm legújabb vonulata ezt a föl­ismerést teszi nyilvánvalóvá, s hozzá képest a játékfilm olykor csak halvány ismét­lésnek hat. Dokumentumfilm jeimk múlt és jelen hiteles képével i gyekeznék s zembes í feni bennünket, nézőket. Sára Sándor hatalmas filmfolya- ma — Sír az út előttem cí­mű aJkotás — a hazájukból elkerült székelyek hányat­tatásait örökíti meg; itt a kamera szinte valamiféle „filmes jegyzőkönyv” készí­tését szolgálja. Beszélő arco­kon elevenedik meg az utób­bi csaknem félévszázad tör­ténelme, s csak néha szakít­ja meg a vallomásokat egy- egy — korabeli — híradó­részlet. Hasonló módon nyo­mozza a történelmet — de már valamelyest könnyedeb­ben, a jegyzőkönyv puritán tárgyilagosságát meghaladva — Magyar Bálint és Schiffer Pál A Dunánál című alkotá­sában. A színes filmsza la­gern dunapataji származású, A katarzist szolgáló dokumentumfilmek illetőségű vailomástevők be­szélnek életükről, s az össze­fonódó sorsakból az országos kép helyi változata rajzoló­dik ki: üldöző és üldözött feltételezi egymást kölcsönö­sen, hittel vagy számításból elkövetett súlyos vétkek tá­rulnak föl. És a Duna menti summázat úgy hangozhat­nék, ahogyan Radnóti Mik­lós fogalmazta: „Hisz bűnö­sök vagyunk mi, akár a töb­bi nép”. Ilyen összefüggés­ben az egyéni büntetlenség is viszonylagos. A Gulyás­fivérek megrendítő alkotása, a Törvénysértés nélkül az 1951—1953 közötti kitelepíté­sekről is ezt igazolja. (A ké­nyes tárgy ábrázolásának ér­deme — furcsa módón — játékfilmé: először Bacsó Péter foglalkozott vele né­hány esztendeje a Te ron­gyos élet! című tragikomé­diájában). Itt nem makulát­lan mártírok szenvednek egytől egyig elvetemült mar- talócok fogságában. A hely­zet sokkalta bonyolultabb. Maguk a meggyötörtek von­ják le a becsületes következ­tetést, évtizedek múltán: túl kell lépni a szörnyű élmé­nyeken, nem szabad a „fo­gat fogért” bosszúfolyama­tát továbbvinni. Ami nem jelenti azt — amire a film ironikus címe is utal —, hogy jogilag, politikailag, emberileg elmaradhat az utólagos igazságszolgáltatás. Mert — valójában — elma­radt. A vétkeseket — ki­váltképp a fő vétkeseket — nemigen vonták felelősség­re. S ahol nem tabu a múlt, ott többé a jelen sem az. Be lehet vallani, hogy — bi­zony — nálunk is tízezer­szám akad kábítószerrel élő, félre sodrottan vergődő fia­tal, mint a sántikáló, nyo­morúságában még a hitle- rizmussal is rokonszenvező Attila, Vdtézy László Ügy érezte szabadon él című filmjének szereplője. Fény derülhet arra: miként véle­kednek egyesek arról társa­dalmunk vezető rétegeiben, hogy a köz szolgálata jogos kiváltságokkal jár, s ezek öröklés útján lelkifurdalás nélkül áthagyományozhatok. Erről szól Magyar József: A ml kis ügyeink című alkotá­sa. Elénk tárulhat egy folya­mat, amelynek során a nyugdíjazott ózdi vezérigaz­gató, s az utcára tett mun­kás hasonlóképp vesztesnek tekintheti magát — csak a tét és a következmény nem azonos. Ez derül ki Almási Miklós: Szorításban címet viselő alkotásából. Súlyos gondokkal küszkö­dő, de felnőni törekvő ma­gyar társadalom ábrázolását adják ezek a dokumentum- filmek. Fölkorbácsolják in­dulatainkat, de a megtisztí­tó lehiggadásit, a katarzist is szolgálják. Ekként kell tehát őket fogadni, ment. fontos ré­szei, munkáiéi a stabilizáló­dás, kibontakozás nemzeti célkitűzésének. Kőháti Zsolt Földrajz és biológia szaktanácsadóknak Nyári akadémia Szolnokon Szolnok ad otthont az ál­talános iskolai földrajz-bio­lógia szaktanácsadók nyári akadémiájának. Az immár ötödször sorra kerülő ta­nácskozást tegnap nyitották meg a 605-ös számú szakkö­zépiskola és szakmunkáskép­ző intézet kollégiumában. A megnyitót követően Sza­bó Lajos, a Környezetvédel­mi és Vízgazdálkodási Mi­nisztérium kutatási főosz­tályvezetője A környezetvé­delem aktuális kérdései cím­mel tartott előadást. Az akadémia programja ma folytatódik. Dr. Nyiry (László, a karcagi talajtani kutatóintézet igazgatója a Nagykunság talajáról, Spengler Györgyné, a műve­lődési minisztérium főosz­tályvezető-helyettese pedig időszerű oktatáspolitikai kérdésekről tart előadást. Es­te Csernóczky László és Csernóczky Lászlóné, a Szolnoki Csanádi Körúti Ál­talános Iskola tanárai ás­vány és kőzet gyűjteményét nézhetik meg az érdeklődők. Szerdán az akadémia het­ven résztvevője tanulmányi kirándulásra utazik Kende­res, Kisújszállás, Karcag út­vonalon. Csütörtökön dr. Tóth József, az MTA Regio­nális Kutatások Intézete fő­igazgatóhelyettese és dr. Ju­hász Árpád geológus lesz a szaktanácsadók vendége. Az akadémia zárónapján pénteken Lovász Gábomé vezető szaktanácsadó a föld­rajztanítás megyei helyze­tét elemzi, majd Jónás Ilo­na, az OPI munkatársa a következő tanév • feladatairól szól. A drog ellen Új bélyeg A Magyar Posta „Küzd- jünk a kábítószerek, a drog ellen” elnevezéssel négy fo­rintos bélyeget hoz forga­lomba július 7-én. A bélyeg Kass János ter­ve alapján, többszínű ofszet- nyomással, 1 151 300 fogazott és 4700 fogazatta« példány­ban, a Pénzjegynyomdában készült. A bélyegképen a kábítószerek hatására utaló grafika látható. Kunhegyesen a héten Üttörügárdisták országos találkozója Hétfőn nyitották meg Kunhegyesen, a Munkásőr­ség Szolnok Megyei Pa­rancsnokságának kiképző- és üdülőbázisán az úttörő gár­disták országos találkozóját. Ezen a megyei és fővárosi versenyeken első helyezést elért munkásőr szakalegysé­gek tíz-tíz fős csapatai vesz­nek részt. A kétszáz úttörő pajtás a felnőtt munkásőr vezetőkkel együtt még va­sárnap bevonult az elhelye­zési körletbe, ismerkedett a környezettel. Kunhegyesen most első alkalommal ren­dezik ezt a találkozót. A ko­rábbi években Zánka adott otthont ezeknek a rendezvé­nyeknek. Az úttörő gárdisták fel­elevenítik a munkásőrség­gel, a szakkiképzéssel: a te­reptannal, a lövészettel, az alakisággal kapcsolatos is­mereteiket, hogy azután a versenyen számot is tudja­nak arról adni. Megtekintik a Tisza II. vízlépcsőt, a tá­rozó tavat, és strandolnak az abádszalóki öbölben. Elláto­gatnak az egyik honvédségi alakulatunkhoz és a honvé­delmi napon ismerkednek a katonai szolgálattal. A sza­badidő célszerű és hasznos eltöltését szolgálják a játé­kos vetélkedők, a különböző sportversenyek. A pesti Belváros egyik legszebb udvara az Arany János ut­ca 15-ben található. Flora istennő szép szobra, a vörös már­vány kút, a gondosan ápolt gyep, és a rózsalugas a ház la­kóinak öntevékenységéről tesz bizonyságot (MTI-fotó: Fé­nyes Tamás — KS) Szolnoki szimfonikusok Sikeres koncertek Olaszországban A fregonai fellépés előtti zenekari próba egyik pillanata (Fotó: K. T.) Két hangversenyt adott a múlt héten a Szolnoki szim­fonikus zenekar Észak- Olaszországban, viszonozva egy olasz együttes tavalyi két bemutatkozását. Az első koncertre egy Bel- luno melletti kisváros, Fre- gona vadonatúj művelődési központjában került sor jú­nius 14-én. Noha a rendezők kissé aggódtak a várható ér­deklődés miatt (pont abban az időben játszott fontos mérkőzést az Európa-baj- nokságban Olaszország nem­zeti tizenegye), a szolnoki ze­nészek produkciója iránt érdeklődő fregonaiak meg­töltötték a nézőteret. A mintegy egyórás prog­ramban, Báli József ve­zényletével, a Szolnoki szim­fonikus zenekar Mozart és Beethoven egy-egy műve mellett magyar szerzők mű­veiből készült összeállítást is bemutatott, ebben Bartók Béla, Weiner Leó, Farkas Ferenc és Kókai Rezső egy- egy alkotása szerepelt. A sikeres koncert után Fregona polgármestere foga­dáson köszöntötte az együt­test. Másnap délelőtt Belluno polgármester-helyettese üd­vözölte a zenészeket a város­házán, este pedig az együttes a városi színházban adott koncertet. Noha a helyi lap egy rövid cikkben beharan­gozta az eseményt, a jóval nagyobb színház nem telt meg úgy, mint a fregonai művelődési központ. Ezt azonban az értő közönség lelkesedése bőven ellensú­lyozta. A műsor lényegében meg­egyezett az előző napival, csupán egy Albinoni-művel bővült. A közönség nagy lelkese­déssel fogadta a koncertet, kitartó tapsával kétszeri is­métlésre késztette az együt­test. Helybeli koncertlátoga­tók mondták el, hogy erre már igen régen nem volt példa a bellunói városi szín­házban. Az olaszországi tartózko­dás idején több együttes képviselői és hangverseny- szervezők is megkeresték a Szolnoki szimfonikus zene­kart, a sikeres szereplés lát­hatóan fölkeltette az érdek­lődést iránta. A kölcsönös­ség alapján létrejövő esetle­ges további véndégszereplé- sek mellett fölmerült egy szervezett, a meghívó által finanszírozott hangverseny- körűt gondolata 1*. A kap­csolatfelvétel megtörtént, a részletek tisztázása a követ­kező hónapokban várható. Bt A. Vakáción a majommászó és a körhinta Mi lesz az óvodai „tangazdasággal”? Szolnokon a Jósika utcai óvoda különlegesen szép, gazdagon berendezett udva­ra bizonyára ámulatba ejti az arra járót. Kilenc kis parcella a kerí­tés mellett, ha úgy tetszik 240 gyerek veteményeskert­je. A nevelés, az oktatás sa­játos eszköze. Mert a kicsik már ebben a korban oktat­hatók, s felfedezhetik mind­azt, amihez később az iskola másképp és több magyará­zattal szolgál majd a szá­mukra. — Az egész udvar azt a célt szolgálja, hogy a gyere­eper jutott a saját termésű­ből. — Most a nyári szünetben mi lesz a „tangazdaság” sor­sa? — A kilenc csoport mind­egyikének van egy ágyása, s csak akkor mehetnek el szabadságra — hunyorít ra­vaszkásan a vezetőnő — ha azt rendben hagyják itt. Amíg a gyerekek jól megér­demelt szünidejüket töltik, addig a dajkáink vigyáznak a veteményre. — Ez az udvar abban is különleges, hogy sok, más­volt. A szülők is kitettek ma­gukért, hiszen az udvar be­rendezésében, a játékok fes­tésében sok-sok társadalmi munkát vállalva jelesked­tek. Nekik is köszönhető, hogy a majommászó, a lo­vaskocsi, a krokodil és a többiek mindennap igazi örömet, kikapcsolódást je­lentenek a gyerekeink szá­mára. — Június 9-én családias ünnepséget tartottak és hi­vatalosan is felavatták eze­ket a játékokat. — Valóban így van. a kö­szönet. s az avató a felnőt­teknek szólt, a gyerekek a nemhivatalos, de a sokkal fontosabb avatót már régen megtartották. Persze, ezt a kis ünnepséget mi egyfajta évzárónak is szántuk, ahol a gyerekek bemutatták mire képesek tornában, mozgás­ban. •Még javában beszélgetünk a vezetőnővel, amikor egy fiatalember érkezik. Felesé­ge és két gyermeke is vele van. Óriási virágcsokor, pu­szi és meleg szavak kísére­tében az óvodából „kiörege­dett” kisfia köszöni meg a hároméves gondoskodást. A kék önfeledt kikapcsolódá­suk közben felfedezhessenek egy darabkát a világból, a környezetükből. Ezért is hoz­tuk létre tíz évvel ezelőtt a szabadidős tevékenységre al­kalmas kertet — magyaráz­za mindezt Lambert István­ná óvodavezető. — A kert mihez nyújt le­hetőséget? — Először is: a vetemé- nyezés nem kötelező. A lé­nyeg, hogy minden gyerek lehetőséget kapjon az él­ményszerzésre, hogy meg­láthassa a saját keze mun­kájának az eredményét. A legkisebbek, irányítással, földet egyengetnek és magot ültetnek. A középső csopor­tosok már gyomtalanitanak, s ez már szakmunka, mert tudják, hogy miért, és ho­gyan kell azt elvégezni. A legnagyobbak pedig kísérle­teznek. Megfigyelik, mi tör­ténik, ha elmarad a rendsze­res locsolás, vagy ha a pa­lántát nem szabályosan ülte­tik el. Természetesen min­dennek koronája a szüret, amikor elfogyaszthatják azt, amit „megtermeltek”. Ez pe­dig nem kis dolog, hiszen a legutóbbi „betakarításnál” minden gyereknek egy szem hol nemigen látható, fából készült kerti játék is van itt. — Még tavaly augusztus­ban, egy televíziós műsor­ban, a hátteret adó képekre figyeltünk fel. Hosszas nyo­mozás utón megtudtuk, hogy a képek a Pilisi Parkerdő Gazdaság által gyártott já­tékokat ábrázolják. Gyors döntés és cselekvés követke­zett: szeptemberben — a já­tékok kiválasztása után — elküldtük a megrendelőt. A parkerdő gazdaság igazgató­ja a szállítást saját költsé­gükre vállalva sietett a se­gítségünkre. s a játékok zö­me már decemberben itt jelenet csak addig szokvá­nyos, amíg ki nem derül, hogy az apuka valamikor Lambertné első ovis cso­portjába járt. Arra gondo­lok, hogy mi is lesz az egy­hónapos nyári szünet után. Ismét visszatér a sok kis ap­róság, s az iskolaérettek he­lyébe újabb kiscsoportosok jönnek. Ez az örök „vetés­forgó” észrevétlenül falja az éveket. Ám a pedagógus szá­mára az idő értelmes múlá­sát — egyebek mellett — a később is visszajáró növen­dék jelzi, s ennél nemigen kapható szebb elismerés. Szilas Péter

Next

/
Thumbnails
Contents