Szolnok Megyei Néplap, 1988. június (39. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-03 / 132. szám
1988. JÚNIUS 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Januártól TSZKER Műanyagfeldolgozó és Filmnyomó GT néven működik a Fegyverneki Vörös Csillag Tsz volt műanyagüzeme. Profiljuk nem változott, továbbra is polyetilén zsákokat, tasakokat, valamint förccsöntött termékeket gyártanak — az idén mintegy 45 millió forint értékben (T. K. L.) Közvilágítás-fejlesztés versenydíjból Tanácsülés Mezőtúron Tegnap tartotta ülését a mezőtúri városi tanács. A napirendek megtárgyalása előtt Ürmössy Ildikó, a megyei tanács elnökhelyettese átadta Papp Jánosnak, a városi tanács elnökének a településfejlesztési versenyben elért harmadik helyezéssel járó oklevelet és ezzel együtt négyszázezer forint pénzjutalmat. A városi tanács az előterjesztett javaslat alapján úgy döntött, hogy a jutalom összegét az ipartelephez vezető úgynevezett Szolnoki út közvilágításának korszerűsítésére használja fel. Ezt követően a városi tanács munkaterv szerinti napirendeket tárgyalt, többek között megvitatták az elmúlt év gazdálkodásáról és a belterületi vízelvezető társulat tevékenységéről készített beszámolót. Magyar szakértők Kínában A FAO újabb területeken veszi igénybe a magyar szakértők közreműködését. Keresettek a fejlődő országokban a magyar belvízi halászati szakértők, a vízépítő mérnökök, valamint a nagyüzemi termelésszervezők. Üjabban Kínában is várnak magyar szakembereket, hogy a gyümölcsösök öntözésének magyarországi tapasztalatait hasznosítsák az ottani üzemekben kiskertekben. Busz az udvaron Leállt a mozgó bolt Napok óta járom az Ideál Kereskedelmi Vállalat irodáit ; szeretnék valamelyest elfogadható magyarázatot kapni a kérdésre; rövid időn belül miért került a kiáru- sítandók listájára mozgó boltnak berendezett csuklós autóbuszuk? Persze nem ártana, ha a „magyarázatot” némi közgazdasági okfejtéssel. megbízható számadatok kai is alátámasztanák beszélgető-partnereim. Fáradozásaimat nemigen kíséri szerencse, őszintén szólva be kell érnem — érniük az olvasóknak — a magyarázattal. A témára a Népszabadságban közzé tett hirdetés hívhatta fel az érdeklődők figyelmét: eladó az Ideál felújított, mozgó boltja, csuklós autóbusza. Hogyhogy? Hiszen nincs még két éve, hogy először útba indították! Ilyen hamar befucs- csolt volna az üzlet? Hogyan kezdődött? Az üzletvezetők egynémelyike már rég fölvetette a különböző vállalati fórumokon, tanácskozásokon, mi volna, ha megpróbálkoznának valamiféle mozgó árusítóval a megyében. Javulna az apróbb települések ellátása, nőne a választék. Persze a javaslat- tevőkben talán már akkoriban másfajta gondolatok is bújkáltak. Talán már akkor megfogalmazódott — persze nem hangosan —, hogy bizony elsősorban a nehezebben eladható, divatjamúlt árut kellene arra a mozgó boltra rásózni. Vigye csak, hurcolja vidékre, s passzolja el. ha tudja. E feltételezés már-már kimerítené a gyanúsítás fogalmát — ha nem igazolnák a fejlemények! Volt tehát az ötlet, s hamar kínálkozott gyors megvalósításának lehetősége; a vállalat potom pénzért — mindössze 70 ezer forintért — megvásárolhatott egy csuklós autóbuszt. Miért ne tette volna? Annyiért tényleg megéri! Nagyon is racionális terveket szövögettek az Ideál szakemberei! Remélték, nem lesz rossz üzlet az a mozgó bolt. Ahhoz ugyan föl kellett újíttatni, valóban mozgó bolttá berendezni a jó öreg csuklóst. A'i már nem ment olyan potom pénzért, belekerült négyszáztízezerbe. De hát megintcsak; miért ne? Majd behozza! Jár-kel a megyében, a maszekok konkurenciájaként a szervezett állami kereskedelem jóféle portékáját kínálja a búcsúkon, a vásárokon. Ha a maszek megél belőle, az állami miért ne? Nem beszélve az ilyenfajta mozgó bolt reklámértékéről! Ha a szépet, a jót, a viszonylag megfizethetőt kínálja a vevőnek vidéken, joggal föltételezhető, hogy a vásárló bizalommal keresi föl majd a vállalat áruházait is Kisújszálláson, Törökszentmik- lóson, Szolnokon. Egy szó mint száz; tényleg nem kínálkozott rossz üzletnek '86 őszén az a mozgó bolt. Csakhogy! És ezután jönnek sorra a csakho- gyok: a busz személyzete nem szerezhetett be akárhonnan árukészletet, pontosan meghatározták, mikor, melyik áruházból tölthet fel, ott számoljon is el. S máris előbújt a kisördög: az áruházak a nehezen eladható készleteiktől akartak szabadulni! A maguk hasznára, s persze a mozgó bolt kárára. Kézenfekvő a kérdés: ha ez olyan hamar kiderült', a szoros elszámolású, erősen beszabályozott mozgo bolt gazdálkodását miért nein szabadították meg a béklyóktól a vállalat vezetői? Nincs válasz. Legfeljebb annyi: bonyolultabb dolog ez, mint látszik! így aztán ’86 őszén — a vállalat főkönyvelője szerint — 100 ezer forint veszteséget produkált a mozgó bolt. Létezhetetlen, hogy a szakemberek ne látták volna; ez így nemigen mehet tovább. Mégis továbbélt a vállalkozás. változatlan keretek között! Tavaly félmilliót forgalmazott a busz. Ha húszszor akkora forgalmat bonyolított volna le, akkor lehetett volna a reklám hasznával számolni, többel nemigen — állítja a kereskedelmi igazgatóhelyettes. Sorolja a bajokat: kiemelt bér járt a buszon dolgozóknak, hiszen nap mint nap — távol az otthontól — valóban jóval többet dolgoztak — rakodtak ki és be, számoltak, számláztak, pénzzel, s nagy értékű áruval dolgoztak kényelmetlen körülmények között stb. — egy átlagos ruházati eladónál. Az üzemeltetés költségei is tetemesek voltak. Kérdezem; ha nem ment a mozgó bolt így, a divatjamúlt holmikkal, miért nem versenyeztették olcsó, leértékelt árukkal? Miért nem vonták be az árengedményes akciókba? Mert olyankor az áruházak is ragaszkodtak az „üzlethez”, a forgalomhoz! Hát akkor — bárhogy is nézem — zsákutca ez így a javából! Csak azt nem értem; ha mindez ilyen kristálytisztán látható, akiknek módjukban állt — sőt ez lett volna a dolguk — miért ne változtattak egyetlenegyszer sem a mozgó bolt üzletmenetén? Miért elégedtek meg az egyetlen módszerrel, amiről már a kezdet-kezdetén beigazolódott; nemigen vezeti sikerre az ötletet? Persze azt mondják, egy üzletnek kifutás kell! Jogos, hogy a veszteséget veszteségre halmozott mozgó boltnak abban a formájában végét kellett vetni. Hogy milyen reklámfogásnak bizonyult, arról nyilván jobb nem beszélni! Legkevesebb hatszázezres veszteség két év alatt! (Persze, ha jó pénzért gazdára lel a szolnoki Domus raktárának udvarán árválkodó busz, az eladási ár levonandó. Mondom, ha gazdára talál!) Érdekelne: tulajdonképpen belefér-e ennyi a kereskedő kockázatába? Azt állítják a vállalatnál, a jövőben egészen bizonyosan nem fér bele! Ezek szerint: most még... — Egri — Kormányszóvivői tájékoztató (Folytatás az 1. oldalról) lésekről (a Magyar Távirati Iroda munkatársának kérdésére) szólva, a Minisztertanács szóvivője kifejtette: mivel a hosszas vita sem tudott megnyugtatóan megoldani minden kérdést, a Minisztertanács úgy foglalt állást, hogy szakértői munkálatok elvégzése után a nyáron még egyszer napirendre tűzi a kérdést. A/, egységes vállalkozási adótörvény szervesen kapcsolódik a január 1-jén bevezetett adóreformhoz, s az egyik fontos köz- gazdasági feltétele az új társasági törvény bevezetésének is. A cél: egyszerű, áttekinthető jövedelemszabályozási rendszer kialakítása, amelyben elsősorban nem az adózási szabályok — és a rengeteg kivétel —. hanem a "tzdasági hatékonyság vezérli a döntéseket. Az egységes belső piac megteremtése, a szabad tőkeáramlás feltételeinek létrehozása szektorsemleges és szervezetsemleges adóztatást kívánna. Ennek megfelelően a vállalkozási adótörvény hatálya azonos súllyal és feltétellel érint majd valamennyi, társas formában tevékenykedő vállalkozót. Az egyéni vállalkozók, így a kisiparosok és a magánkereskedők adóztatására továbbra is a személyi jövedelemadó-rendszer szolgál. A tervezett egységes adórendszerben meghatározott körben megszűnnek a különböző jellegű elvonások. Ezzel párhuzamosan megszüntetik az adókedvezmények egy részét, bizonyos támogatásokat leépítenek. Tekintettel arra, hogy az Országgyűlés várhatóan az őszi ülésszak napirendjére tűzi ennek a törvénynek a tervezetét, a kormánynak lesz alkalma mégegyszer foglalkozni ezzel a kérdéssel. A Magyar Rádió munkatársa emlékeztetett arra, hogy a legutóbbi szóvivői értekezleten elhangzott: az Országgyűlés következő ülésszaka elé kerül az adóreform tanulságainak megvitatása, ezen belül például a gyermekruházati cikkek árának újragondolása. Az Elnöki Tanács közleményéből viszont nem derül ki, hogy ezt a témát napirendre tűzték-e? A csecsemő- és a gyermekruházati cikkek árával kapcsolatban a kormány alternatívát terjesztett az Országgyűlés illetékes bizottságai elé. és az egyik elgondolás az volt. hogy gyermekenként havi 10Ó forinttal növeljék a családi pótlék összegét —- mondotta Bányász Rezső. Tekintettel arra. hogy az Országgyűlés bizottságai eleve emellett voksoltak. ezt a kormánynak nem kell a Parlament elé terjesztenie. Ez nem jelent törvényváltoztatást, nem jelenti a lorgalmiadó-törvény megváltoztatását, ezért országgyűlési döntés nélkül is be lehet vezetni. A rádió munkatársa arról is érdeklődött, hogy az Országgyűlés a pártértekezlet után újjáválasztja-e az Elnöki Tanácsot, és sor kerül-e a miniszterelnök által kilátásba helyezett kormány- alakításra. A szóvivő elmondotta: az a terv. hogy változások lesznek a kormány összetételében Az Elnöki Tanács új- jáválasztása azonban értelemszerűen nem tartozik, nem tartozhat a kormány hatáskörébe. A Magyar Nemzet munkatársa a felsőoktatás továbbfejlesztésével kapcsolatos elképzelésekről tudakozódott. Válaszában a kormány szóvivője emlékeztetett arra, hogy a miniszterelnök maga is találkozott az egyetemek rektoraival, és konzultációt folytatott velük ebben a kérdésben. Hallatta hangját az egyetemi ifjúság is, - s a KISZ is letette a maga javaslatait. Mindezek figyelembe vételével a Minisztertanács mostani ülésén felülvizsgálta az 1984- ben kidolgozott felsőoktatási programot, és cselekvési programba foglalta össze a megoldásra váró feladatokat. A kormány megállapította, hogy felsőoktatásunk az egyes részterületeken mutatkozó kedvező változások ellenére elmarad a kor követelményeitől, nem felel meg a gazdasági-társadalmi kibontakozás igényeinek. A lemaradás elsősorban az anyagiak — gépek, műszerek, könyvek, beruházási javak — hiányára vezethető vissza. De közrejátszik egyebek között az irányítás bizonytalansága, és gyakran a 'követelmények, a szellemi teljesítmények alacsony színvonala is. A Veszprémi Napló munkatársa arról érdeklődött: a közelmúltban voltak-e hazánkban munkabeszüntetések, illetve van-e nálunk sztrájkjog? A kormány szóvivője úgy válaszolt: nincs tudomása munkabeszüntetésekről, sztrájkokról. Magyar- országon egyébként a sztrájk lehetősége jogilag nincs szabályozva, ebből következik, hogy tiltva sincs. Egy esetleges alkotmánymódosításnál, vagy új alkotmány megalkotásánál indokolt lesz arra is gondolni, hogy a sztrájkok kérdését hogyan rendezzük el Magyarországon. A kormány nem tervezi az állami és szolgálati titokról szóló törvényerejű rendelet módosítását — válaszolta a Figyelő munkatársának kérdésére a kormány szóvivője. Az illetékesek rövidesen kidolgozzák a végrehajtási utasításokat. A részletes jogszabályok megjelenése után remélhetően megszűnik a titokvédelem körüli bizonytalanság. Hozzátette: Magyar- országon úgyszólván minden kérdésről nyíltan beszélünk a közvéleménnyel, azt a kevés titkot viszont, ami van, valamennyiünknek kötelessége jól megőrizni. Végezetül Bányász Rezső reagált az Élet és irodalom május 20-i számában minisztertanácsi ügyek címmel megjelent glosszára. Az írás azon élcelődött, hogy a kormány „csúcsszinten foglalkozik egy lexikon kiadásával”. Bányász Rezső hangsúlyozta: a Minisztertanács egyáltalán nem foglalkozott az új magyar lexikon előkészületeivel; a szóvivő a Magyar Tudományos Akadémiától előzetesen beszerzett információt tette közzé. (MTI). Feltételek nélkül Garantálható-e a garancia? Jó pár éve olvastam — s talán a hír furcsasága miatt emlékszem még ma is élesen rá —, hogy Kanadában az embernek csak meg kell tömnie a pénztárcáját és elmehet az elmekiürítő szakemberhez, aki potom 150 dollárért megtanítja az illetőt arra, hogyan söpörjön ki mindent a fejéből. Tudom, abszurd a gondolat, ~^Te mindig fel-felvillant az iménti hír, amikor arról hallottam, hogy már megint életbe lépett egy rendelet vagy jogszabály, ami az előzőnek — amely csak pár hónappal előbb jelent meg — homlokegyenest az ellenkezőjét állítja. így aztán azon sem csodálkozhatunk különösebben — mesélte ismerősöm —, hogy manapság egyre kevesebben vannak olyanok, akik azzal dicsekedhetnek, hogy kiismerik magukat a különböző paragrafusok Bábeljének látszólagos vagy tényleges összevisszaságában. Ezért aztán gyanítom, hogy a jogszabály- alkotóknak sem ártana igénybevenni az imént említett kanadai módszert, s újra átgondolni, rendezni mindent. De félre a tréfával, és nehogy az a vád érjen, hogy csak a vakvilágba beszélek, mindjárt itt van egy tipikus példa: az új jogszabályokat, rendeleteket épp csak megismerő, azokat nehezen feldolgozó kisiparosokat — mint derült égből a villám- csapás — nemrégiben újabb rendelet sújtotta. Nevezetesen a javító, karbantartó szolgáltatások minőségvédelmét szabályozó rendelet módosításáról van szó. Tudom, többször és több helyen elhangzott, hogy ez a rendelet nem veszi figyelembe a javító-karbantartó ipar sajátosságait, és olyan garanciális igényt támaszt, amelynek teljesítése eleve lehetetlen. Például három hónap garanciát ír elő többek között a fodrász, a textiltisztító, a kozmetikus és a cipész szakmában. Gondoljuk csak el, mit érezne az a fodrász, akihez mondjuk másfél hónappal a hajfestés után visszatérne a vendég azzal, hogy a festett haja tövében kilátszik az eredeti hajszín. Vagy a patyolatos e rendelet értelmében akár örökre ingyen tisztíthatja a megrendelők ruháit, ágyneműit, mivel azok rendeltetésszerű használat mellett nem maradtak három hónapig tiszták, ugyanis 500 forint alatti fizetés esetén negyedév, 500 és 5 ezer forint között 6 hónap, afölött pedig egy év a garancia. Vagy hogyan vállaljon a lábbelijavító a sarok- flekk kopásáért 3 hónap garanciát, mert — mint egyik szakmabeli ismerősöm megjegyezte — a cipőgyárak sem képesek erre. Vagy itt van a sokunkat érintő gépjárműjavítás kérdése. Köztudott, hogy hazánk gépkocsiparkjának átlagos életkora közel jár a tíz évhez, s így annak minősége sem kielégítő. És az sem titok, hogy az anyagok, alkatrészek is gyakran hiányoznak, s ha nagy nehezen mégis beszerezhetők, akkor meg a minőségükkel van baj. így aztán hogyan vállaljon egy autójavító szakember 12 hónapos garanciát a 8—10 éves, vagy' még annál is idősebb gépkocsira, amely esetleg már*- új korában sem felelt meg az elvárható követelményeknek. Pedig a rendelet kimondja, hogy a javítónak tanúsítania kell, hogy a felhasznált anyag és alkatrész rendeltetésszerű használatra alkalmas. Ezt legfeljebb csak akkor tudná a szerelő megtenni, ha a jogszabályalkotók elsősorban megfelelő minőségű és mennyiségű alkatrészellátásra köteleznék a kereskedelmet. Mert addig, míg ezek a feltételek hiányoznak, az autószerelő jogosan mondja, hogy ő nem szerzi be a szükséges alkatrészt, vegye azt meg az ügyfél, mert így a javító szakembernek csak a saját munkájáért kell vállalnia garanciát, a beépített alkatrész minőségéért viszont már nem. Nem vitatom, hogy a jogszabály megalkotóit a jószándék vezette, mert ez a rendelet alapjában véve a lakosság érdekeit szolgálja. S ami lényeg, ebben a jogszabályban kimondatlanul az is benne van, hogy az életben ingyen, de még olcsón sem adnak semmit. Az ügyeskedőknek, la- zsálóknak, a nagyszájúaknak nem terem babér, s így legalább gyorsan elválik az ocsú a búzától, és bebizonyosodik, hogy ki mit áldoz a talponmaradásáért, hisz amit csinál a szolgáltató, javító kisiparos vagy vállalat, azért vállalnia kell a felelősséget. Ez így helyes, csak amíg nem teremtjük meg a feltételeket ahhoz, hogy egy adott jogszabályt be is lehessen tartani, addig az iménti példánál maradva, a garanciarendeletnek nincs garanciája. Legalábbis, ami annak betartását illeti. N. T.
