Szolnok Megyei Néplap, 1988. június (39. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-20 / 146. szám
1988. JÚNIUS 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 T Tanítókat avattak Jászberényben ■ A Jászberényi Tanítóképző Főiskolán szombaton délelőtt tartották meg az ünnepi diploimaátadó tanácsülést. Dr. Fábián Zoltán, a főiskola főigazgatója a tanítói hivatás szépségeit, nehézségeit méltatta az ifjú pályakezdőknek majd az alma mater utolsó jókívánságaival, jó tanácsaival útjára bocsátotta a végzős évfolyamot. A főiskolán az idén kétszázkét új tanítót avattak fel. A nappali tagozaton száztizen- nyolcan fejezték be tanulmányaikat, levelezőn ötvennégyen, harminc óvónő pedig úgynevezett kiegészítő szakon szerezte meg tanítói diplomáját. Az idei pályázaton már jóval kevesebb alsótagozatos állást kínáltak az iskolák, mint a korábbi években. A Jászságban például szinte egyetlen településen sincs üres tanítói állás. A végzősök ettől függetlenül persze pályázhattak a környező megyék, más tájegységek, a főváros iskoláinak hirdetéseire, de nem mindenki ott talált illetve talál majd magának munkahelyet, ahol szeretett volna. Ennek ellenére nem csökken az érdeklődés a tanítóképző főiskola iránt. Nappali tagozatra két és félszeres a túljelentkezés az idén, a levelezőre pályázók aránya ugyancsak meghaladía a felvehető hallgatók számát, míg a kiegészítő szakra száznyolcvanhét óvónő jelentkezett a mindössze huszonöt helyre. Az utóbbi elképesztően magas arány — nem sok olyan felsőoktatási intézmény, hasonló szak lehet Szeptembertől újdonságok az oktatásban Az ifjú tanítók egy csoportja, és Sáriné Rádi Zsuzsanna, aki vörös diplomát vehetett át (Fotó: N. Zs.) ahol csaknem hét és félszeres a túljelentkezés — jelzi, hogy az óvodákban már alig van üres állás. Noha a tanítói pályán egyelőre még talán nincs túlképzés, s hogy ne is legyen a főiskolák speciális csoportok indításával próbálkoznak. Jászberényben szeptembertől elkezdődik a kétszakos képzés. A százhuszonöt nappali tagozatos hallgatóból huszonötén szerezhetik meg a tanító-népművelő illetve a tanító-könyvtáros diplomát. Tanulmányi idejük négy év lesz, s olyan kisebb települések számára képezik őket, ahol nincs könyvtáros, nincs népművelő, s így a végzettek mindkét szakjuknak megfelelő munkakörökben dolgozhatnak majd a helyi igényeknek megfelelően. Ugyancsak újdonság lesz szeptembertől — bár a minisztérium írásban még nem adta „áldását” rá — az úgynevezett Zsolnai programra való felkészítés. A tervek szerint ugyancsak huszonöt hallgató készül majd a pedagógus számára igen csak kemény munkát jelentő nevelési-tanítási programra. A tanulmányi idő számukra is négy év lesz. A napokban' felvételiző fiataloknak a vizsgán mindez .természetesen nem jelent új feladatot, hiszen majd a felvettek közül választják ki azt az ötven hallgatót, aki alkalmasnak mutatkozik a két szak elvégzésére, valamint a Zsolnai program szerinti tanításra. — tg — A Holiday Zólyomban Kellenek az egynapoa ünnepek Hosszú és eredményes szombatot tudhatnak maguk mögött azok a megszül-, lőtt vállalkozó kedvű turisták, akik az IBUSZ szervezésében egynapos zólyomi kiránduláson vettek részt. Hosszúnak azért, mert napkelte előtt indultak útnak, s csak a késő esti órákban érkeztek vissza otthonukba. Eseménydúsnak pedig azért nevezhető az út, mert az utazási iroda jóvoltából gazdag program részesei lehettek, A korai kelést, az utazással járó törődést — ez a résztvevők egyöntetű véleménye — kárpótolta a látványosság, még akkor is, ha az idő rövidke is volt, s jöttem, láttam, győztem típusú útról van szó, amelyre az utazási szakemberek szerint egyre fokozottabb az igény A szolnoki iroda ezt felismerve immár második alkalommal szervezett ilyen egynapos túrát Csehszlovákiába. Mint azt Mihály Albertné, az IBUSZ szolnoki szervezője elmondta, az idén jóval többen jelentkeztek, erre az útra, mint az elmúlt évben. Tavaly öt autóbuszt indítottak, most hét busz telt meg, a megyéből háromszázan látogattak el északi szomszédainkhoz. — A tavalyi út sikere győzött meg, s ösztönzött bennünket arra, hogy a megyei iroda ismét vállalja a szervezést — mondta Mihály Albertné, amikor a jól sikerült út tapasztalatairól kérdeztem. — Ügy gondolom, az időpont megválasztása is szerencsés volt. A mezőgazdasági üzemekben ilyenkor már és még nélkülözni tudják dolgozóikat egy-egy napra, a vállalatok közül jó néhány pedig ilyenkor engedik el munkatársaikat szabadságra. Ha a résztvevők összetételét nézzük, igaza lehet. Ott voltak a Vegyiművek fiataljai, a kampány után lévő növényolajgyári dolgozók, a zagyvarékasi termelőszövetkezet tagjai, külön buszt töltöttek meg a baromfikeltető asszonyai és a nyugdíjas olajbányászok, csakúgy, mint az IDEÁL Vállalat kereskedői. Az ilyen utak csak akkor számíthatnak osztatlan elismerésre, ha minden — mint ahogy ezúttal is — zökkenő- mentesen alakul, hiszen a „csúszás” itt megengedhetetlen. így aztán a korai indulás után a napfelkelte már a határon találta a „megyei konvojt”. A magyar turisták szokásaihoz igazodva a boltok nyitására már Zólyomba ért a társaság, így aztán a város mellett az üzletek kínálatáról is képet alkothattak hazánk fiai, főleg pedig asszonyai. A Zamoché hry, zvolenské felirat, mely a zólyomi vár bejárata fölött olvasható, hirdetve, hogy ez az ősi erődítmény, amelyet 1350 körül építettek, jelenleg a zólyomi várjátékoknak ad — az állandó szlovák képzőművészeti kiállításon túl — otthont. S bár sem szlovák, sem magyar nyelvű felirat arról nem tanúskodik, de néhány irodalomszerető turistában tanulmányaiból azért felderengett, hogy a vár kőlépcsőit gyermekéveiben egykoron egy európai műveltségű költő, bizonyos Balassi Bálint koptatta. A történelmi kirándulásra azonban a legfri- sebb jelen következett, a város már hagyományos idegenforgalmi nevezetességének számító, a környékbelieket és külföldieket egyaránt vonzó nagy látványosság: a Holiday on Ice műsora. A világhírű amerikai jégrevű évente látogat el Zólyomba, hogy elkápráztassa az érdeklődőket. A téli sportcsarnokban ez alkalommal bemutatott több órás előadásukkal alighanem újabb híveket toboroztak maguknak a Szolnok megyeiek köréből is. Mindez már a visszaút rögtönzött közvéleménykutatásából derült ki. Mint ahogy az ilyenkor lenni szokott, igazán akkor szabadult fel a társaság, amikor ismét hazai utakon fogynak a kilométerek. Jó hangulatban érkeztek meg a késő esti órákban, akik vállalkoztak erre az egynapos útra, a Holiday on Ice megtekintésére. Fáradtan ugyan, de hát — az IBUSZ ezt nagyon jól mérte föl — kellenek ezek az elérhető egynapos ünnepek. Sz. Gy. A Holiday on Ice műsora a szó szoros értelmében volt fénypontja az egynapos zólyomi kirándulásnak Megnyílt a IV. Alföldi Fazekas Triennálé Korongosok országos ünnepe Mezőtúron Felavatták a Badár emlékszobát — Ahol Móricz Zsigmond ihletet kapott — A mezőcsáti kerámia tárlata Szombaton a mezőtúri városi kiállítási csarnokban megnyitották a IV. Alföldi Fazekas Triennálé kiállítását. A szépszámú megjelenteket, köztük Jakatics Árpádot, a megyei pártbizottság osztályvezetőjét Papp János, a városi tanács elnöke köszöntötte, majd dr. Tóth József, a Népi Iparművészeti Tanács elnöke mondott megnyitó beszédet, amelyben méltatta Mezőtúr helyét, szerepét a fazekas hagyományok ápolásában; az alfödi fazekas triennálé- kat a mai korongosok egyik legrangosabb seregszemléjének minősítette. A kilenc tagú, neves szakemberekből álló zsűri véleményét a triennáléról Füzes Endre, a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum főigazgatója, a zsűri elnöke foglalta össze. Elmondotta, hogy a triennáléra hetven alkotó 444 munkát küldött be, s 128 alkotást állítottak ki. A mostani triennálé szakmai színvonalát a zsűri elnöke a mázas, figurális és a használati tárgyakat illetően is magasra értékelte. Ez egyaránt vonatkozik, mondotta, a hagyományok továbbfejlesztésével készült és a hagyományos formákból kilépő, játékos variációkra is. Nagyfokú ’ mívesség jellemzi a triennáléra pályamunkát küldő fazekasok munkáit, hangsúlyozta, de sajnálatosnak minősítette, hogy a résztvevők köre az utóbbi években alig változott. Ezt követően Tálas László, a Szolnok Megyei Múzeumok igazgatója átadta a díjakat a legsikeresebb alkotóknak. I. díjat nyert Gy. Kamarás Katalin budapesti és Busi Lajos mezőtúri alkotó, a II. díjat Török Katalin és Kiss Andrea budapesti fazekasok vehették át, a ITI. díjjal pedig Kiss Márta budapesti és Vargáné Kozák Éva mezőtúri fazekas munkáit jutalmazta a zsűri. Mezőtúr város különdíját Végh Ákos ágostyáni fazekasnak ítélték oda, a Népi Iparművészeti Tanács különdíját pedig Szűcs Imre tiszafüredi fazekasmester kapta meg. Munkajutalomban részesült Barna Ildikó mezőtúri és Gácsiné Kovács Erika felső- jánosfai fazekas. A IV. Alföldi Fazekas Triennálé záróünnepségét követően a résztvevők nagy tetszéssel tekintették meg azt a tárlatot is — a városi művelődési központban •— amely a most zárult mezőtúri fazekastáborban készült mezőcsáti kerámiákat mutatta be. Gunda Béla: „Másfél napig élveztük Móricz Zsigmond- dal a Badár ház vendégszeretetét, hallgattuk a túri magyarok történeteit” A kora délutáni órákban került sor a mezőtúri fazekas alkotóház Badár emlékszobájának átadására. Avatóbeszédet dr. Ürmössy Ildikó, a megyei tanács elnök- helyettese mondott, méltatta az iskolát teremtő Badár Balázs és leszármazottainak munkásságát, megköszönte a Badár család és a város üzemeinek, vállalatainak, szocialista brigádjainak áldozatkészségét, önzetlen munkáját. amelynek eredményeképpen a Badár emlékszobát berendezhették és megnyithatták az érdeklődők számára. Mint cseppben a tenger, a végtelent sűrítik ösz- sze az emlékszoba látnivalói, amelyeknek varázsa felül- múlhatatlan. mondotta. Az avatóbeszédet követően Gunda. Béla Herder-díjas néprajztudós kért szót, árrá az 1936-os eseményre emlékezett, amikor Móricz Zsigmond társaságában a Badár család vendége volt. Az öreglebbencs kanalazga- tása közben Badár Erzsébet és a fazekasportával szomszédos öreg túri gazdák alföldi betyártörténeteket meséltek el az írónak, aki minden szót felírt, majd hosz- szú hallgatás után megjegyezte: mindezek megírásával még adós vagyok, — megírom az alföldi betyárvilág regényét. A Rózsa Sándor megírásának gondolata tehát Mezőtúron, a Badár portán született meg Móricz Zsimondban — mondotta Gunda Béla. Az avatóünnepség résztvevői — ott voltak Badár Balázs leszármazottai is, köztük unokája Lovasné Badár Júlia fazekas is — nagy érdeklődéssel nézték meg a Batiár emlékszobát, amely eredeti berendezéseivel, korabeli hitelességgel fogadja a látogatókat. Délután országos fazekas találkozót rendeztek. A szakmai tanácskozás középpontjában a népi fazekasság múltja és jelene — a mezőtúri fazekas tábor tanulságainak tükrében — állt. A IV. Alföldi Fazekas Triennálé kiállítása augusztus 7-ig tart nyitva. A reprezentatív bemutató látnivalóinak méltatására visszatérünk. T. Li. A Badár emlékszoba „kanapés” sarka A hét filmjeiből Lehet, hogy nem illik feltűnő érdeklődést mutatni Bob Swaim Diplomás örömlány című filmje iránt, de tegyük a kezünket a szívünkre, s egészen csendesen valljuk be magunkban, hogy vonzó szóösszetétel... A férfinem pályakezdőit, már az örömlány fogalmának bővebb ismerete is vonzza, a tapasztaltabbak meg esetleg azon morfondíroznak, hogy kell-e a legősibb „szakma” mívelőjének filozófiai doktorátussal rendelkeznie, s a Harvard egyetemen szerzett magas kvalifikáltsága menynyiben segíti másodállásának tökéletes ellátásában? Szigorúan megfedhető persze az a meditáció, de hiába, a nagy kérdések elől szívesen menekülünk a feleslegességek világába. Egy jó cím, fél siker! Nagyon jól tudják ezt a hazai filmforgalmazás szakemberei. Tulajdonképpen dagadozik honfiúi keblem, hogy a tapasztalt menedzser-hálózattal operáló Bob Swaim- nál sokkal közönségcsaloga- tóbb címmel forgalmazzák itthon az eredetileg Félhold utca című filmet. Nem követ, de egy kavicsot se ha- jintok a hazai filmforgalmazókra, hiszen nekik az a céljuk, hogy minél többen jegyet váltsanak a mozik pénztáránál, esetünkben Bob Swaim angol filmjére. Más kérdés: a közönség nem azt kapja amit várt, de azért nem érezheti becsapottnak magát. Igaz ugyan, hogy dr. Lauren Slaughter nem az a fajta örömlány kiknek híre nálunk úgy száll apáról fiúra, mint a csodaszarvas legendája, s az sem derül ki, hogy maga választotta egyszerű mesterségéhez kell-e a rangos diploma, de az tény, hogy a rendező érti a dolgát, izgalmas, jó krimit csinált, elég szigorú társadalomrajzzal, s az sem elhanyagolandó, hogy Sigourney Weaver- nek sokkal előnyösebb viselet az átlátszó babydoll, mint a mindent eltakaró irigy szkafander. A kitűnő színésznőt ugyanis legutóbb A nyolcadik utas a halál című filmben láthattuk — illetve nem kellőképpen láthattuk a földi halandók számára meglehetősen célszerűtlen kozmikus ruhája miatt. A történet magva elég banális ahhoz, hogy a sugallata is leragadjon a „vigyázz, lányom, ne lépj rossz útra, mert megölhetnek a titkos ügynökök” intelemnél. A diplomás hölgy — mi több, tudósjelölt egy előkelő társadalomtudományi intézetnél — ugyanis nem tud megélni a szerény háromszáz dolláros heti fizetéséből, így elhatározza, hogy escortgirl, vagyis kísérőlány lesz. Bob Swaim feltár és ironizál, a látlelet elkészítéséhez szükséges számára a lombikhelyzet, amelyből aztán kiléphet hősei nagyon is valószerű világába. A Félhold utcát — vagyis a Diplomás örömlányt — neves kritikusok az elmúlt évek legeredetibb és legsikeresebb európai filmjének tartják. Döntse el a néző, hogy igazuk van-e? A krónikás a filmről csak egyetlen néző véleményét — a magáét — fogalmazhatja meg: zseniális abrakadabra... — ti — Diplomás örömlány