Szolnok Megyei Néplap, 1988. június (39. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-20 / 146. szám

1988. JÚNIUS 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 T Tanítókat avattak Jászberényben ■ A Jászberényi Tanítókép­ző Főiskolán szombaton dél­előtt tartották meg az ünne­pi diploimaátadó tanácsülést. Dr. Fábián Zoltán, a főisko­la főigazgatója a tanítói hi­vatás szépségeit, nehézsége­it méltatta az ifjú pályakez­dőknek majd az alma mater utolsó jókívánságaival, jó ta­nácsaival útjára bocsátotta a végzős évfolyamot. A főiskolán az idén kétszáz­két új tanítót avattak fel. A nappali tagozaton száztizen- nyolcan fejezték be tanulmá­nyaikat, levelezőn ötvenné­gyen, harminc óvónő pedig úgynevezett kiegészítő sza­kon szerezte meg tanítói dip­lomáját. Az idei pályázaton már jóval kevesebb alsótago­zatos állást kínáltak az isko­lák, mint a korábbi évek­ben. A Jászságban például szinte egyetlen településen sincs üres tanítói állás. A végzősök ettől függetlenül persze pályázhattak a kör­nyező megyék, más tájegysé­gek, a főváros iskoláinak hir­detéseire, de nem mindenki ott talált illetve talál majd magának munkahelyet, ahol szeretett volna. Ennek ellenére nem csök­ken az érdeklődés a tanító­képző főiskola iránt. Nappa­li tagozatra két és félszeres a túljelentkezés az idén, a le­velezőre pályázók aránya ugyancsak meghaladía a fel­vehető hallgatók számát, míg a kiegészítő szakra száz­nyolcvanhét óvónő jelentke­zett a mindössze huszonöt helyre. Az utóbbi elképesz­tően magas arány — nem sok olyan felsőoktatási in­tézmény, hasonló szak lehet Szeptembertől újdonságok az oktatásban Az ifjú tanítók egy csoportja, és Sáriné Rádi Zsuzsanna, aki vörös diplomát vehetett át (Fotó: N. Zs.) ahol csaknem hét és félsze­res a túljelentkezés — jelzi, hogy az óvodákban már alig van üres állás. Noha a tanítói pályán egyelőre még talán nincs túlképzés, s hogy ne is le­gyen a főiskolák speciális csoportok indításával próbál­koznak. Jászberényben szep­tembertől elkezdődik a két­szakos képzés. A százhuszon­öt nappali tagozatos hallga­tóból huszonötén szerezhetik meg a tanító-népművelő il­letve a tanító-könyvtáros diplomát. Tanulmányi idejük négy év lesz, s olyan kisebb települések számára képezik őket, ahol nincs könyvtáros, nincs népművelő, s így a végzettek mindkét szakjuk­nak megfelelő munkakörök­ben dolgozhatnak majd a helyi igényeknek megfelelő­en. Ugyancsak újdonság lesz szeptembertől — bár a mi­nisztérium írásban még nem adta „áldását” rá — az úgy­nevezett Zsolnai programra való felkészítés. A tervek szerint ugyancsak huszonöt hallgató készül majd a pe­dagógus számára igen csak kemény munkát jelentő ne­velési-tanítási programra. A tanulmányi idő számukra is négy év lesz. A napokban' felvételiző fi­ataloknak a vizsgán mindez .természetesen nem jelent új feladatot, hiszen majd a fel­vettek közül választják ki azt az ötven hallgatót, aki alkalmasnak mutatkozik a két szak elvégzésére, vala­mint a Zsolnai program sze­rinti tanításra. — tg — A Holiday Zólyomban Kellenek az egynapoa ünnepek Hosszú és eredményes szombatot tudhatnak ma­guk mögött azok a megszül-, lőtt vállalkozó kedvű turis­ták, akik az IBUSZ szervezé­sében egynapos zólyomi ki­ránduláson vettek részt. Hosszúnak azért, mert nap­kelte előtt indultak útnak, s csak a késő esti órákban ér­keztek vissza otthonukba. Eseménydúsnak pedig azért nevezhető az út, mert az utazási iroda jóvoltából gaz­dag program részesei lehet­tek, A korai kelést, az utazás­sal járó törődést — ez a résztvevők egyöntetű véle­ménye — kárpótolta a látvá­nyosság, még akkor is, ha az idő rövidke is volt, s jöttem, láttam, győztem típusú útról van szó, amelyre az utazási szakemberek szerint egyre fokozottabb az igény A szol­noki iroda ezt felismerve im­már második alkalommal szervezett ilyen egynapos tú­rát Csehszlovákiába. Mint azt Mihály Albertné, az IBUSZ szolnoki szervezője elmondta, az idén jóval töb­ben jelentkeztek, erre az út­ra, mint az elmúlt évben. Tavaly öt autóbuszt indítot­tak, most hét busz telt meg, a megyéből háromszázan lá­togattak el északi szomszé­dainkhoz. — A tavalyi út sikere győ­zött meg, s ösztönzött ben­nünket arra, hogy a megyei iroda ismét vállalja a szer­vezést — mondta Mihály Al­bertné, amikor a jól sikerült út tapasztalatairól kérdez­tem. — Ügy gondolom, az időpont megválasztása is sze­rencsés volt. A mezőgazdasá­gi üzemekben ilyenkor már és még nélkülözni tudják dolgozóikat egy-egy napra, a vállalatok közül jó néhány pedig ilyenkor engedik el munkatársaikat szabadság­ra. Ha a résztvevők összetéte­lét nézzük, igaza lehet. Ott voltak a Vegyiművek fiatal­jai, a kampány után lévő nö­vényolajgyári dolgozók, a zagyvarékasi termelőszövet­kezet tagjai, külön buszt töl­töttek meg a baromfikeltető asszonyai és a nyugdíjas olajbányászok, csakúgy, mint az IDEÁL Vállalat kereske­dői. Az ilyen utak csak akkor számíthatnak osztatlan elis­merésre, ha minden — mint ahogy ezúttal is — zökkenő- mentesen alakul, hiszen a „csúszás” itt megengedhetet­len. így aztán a korai indu­lás után a napfelkelte már a határon találta a „megyei konvojt”. A magyar turisták szokásaihoz igazodva a bol­tok nyitására már Zólyomba ért a társaság, így aztán a város mellett az üzletek kí­nálatáról is képet alkothat­tak hazánk fiai, főleg pedig asszonyai. A Zamoché hry, zvolenské felirat, mely a zólyomi vár bejárata fölött olvasható, hirdetve, hogy ez az ősi erő­dítmény, amelyet 1350 körül építettek, jelenleg a zólyomi várjátékoknak ad — az ál­landó szlovák képzőművé­szeti kiállításon túl — ott­hont. S bár sem szlovák, sem magyar nyelvű felirat arról nem tanúskodik, de néhány irodalomszerető turistában tanulmányaiból azért felde­rengett, hogy a vár kőlépcső­it gyermekéveiben egykoron egy európai műveltségű köl­tő, bizonyos Balassi Bálint koptatta. A történelmi kirán­dulásra azonban a legfri- sebb jelen következett, a város már hagyományos ide­genforgalmi nevezetességé­nek számító, a környékbeli­eket és külföldieket egyaránt vonzó nagy látványosság: a Holiday on Ice műsora. A világhírű amerikai jégrevű évente látogat el Zólyomba, hogy elkápráztassa az érdek­lődőket. A téli sportcsarnok­ban ez alkalommal bemuta­tott több órás előadásukkal alighanem újabb híveket to­boroztak maguknak a Szol­nok megyeiek köréből is. Mindez már a visszaút rögtönzött közvéleménykuta­tásából derült ki. Mint ahogy az ilyenkor lenni szokott, igazán akkor szabadult fel a társaság, amikor ismét hazai utakon fogynak a kilométe­rek. Jó hangulatban érkeztek meg a késő esti órákban, akik vállalkoztak erre az egynapos útra, a Holiday on Ice megtekintésére. Fárad­tan ugyan, de hát — az IBUSZ ezt nagyon jól mérte föl — kellenek ezek az elér­hető egynapos ünnepek. Sz. Gy. A Holiday on Ice műsora a szó szoros értelmében volt fény­pontja az egynapos zólyomi kirándulásnak Megnyílt a IV. Alföldi Fazekas Triennálé Korongosok országos ünnepe Mezőtúron Felavatták a Badár emlékszobát — Ahol Móricz Zsigmond ihletet kapott — A mezőcsáti kerámia tárlata Szombaton a mezőtúri vá­rosi kiállítási csarnokban megnyitották a IV. Alföldi Fazekas Triennálé kiállítá­sát. A szépszámú megjelen­teket, köztük Jakatics Ár­pádot, a megyei pártbizott­ság osztályvezetőjét Papp János, a városi tanács elnö­ke köszöntötte, majd dr. Tóth József, a Népi Iparmű­vészeti Tanács elnöke mon­dott megnyitó beszédet, amelyben méltatta Mezőtúr helyét, szerepét a fazekas hagyományok ápolásában; az alfödi fazekas triennálé- kat a mai korongosok egyik legrangosabb seregszemléjé­nek minősítette. A kilenc tagú, neves szak­emberekből álló zsűri véle­ményét a triennáléról Füzes Endre, a szentendrei Szabad­téri Néprajzi Múzeum fő­igazgatója, a zsűri elnöke foglalta össze. Elmondotta, hogy a triennáléra hetven alkotó 444 munkát küldött be, s 128 alkotást állítottak ki. A mostani triennálé szak­mai színvonalát a zsűri elnö­ke a mázas, figurális és a használati tárgyakat illető­en is magasra értékelte. Ez egyaránt vonatkozik, mon­dotta, a hagyományok to­vábbfejlesztésével készült és a hagyományos formákból kilépő, játékos variációkra is. Nagyfokú ’ mívesség jel­lemzi a triennáléra pálya­munkát küldő fazekasok munkáit, hangsúlyozta, de sajnálatosnak minősítette, hogy a résztvevők köre az utóbbi években alig válto­zott. Ezt követően Tálas Lász­ló, a Szolnok Megyei Múze­umok igazgatója átadta a dí­jakat a legsikeresebb alko­tóknak. I. díjat nyert Gy. Kamarás Katalin budapesti és Busi Lajos mezőtúri alko­tó, a II. díjat Török Katalin és Kiss Andrea budapesti fazekasok vehették át, a ITI. díjjal pedig Kiss Márta bu­dapesti és Vargáné Kozák Éva mezőtúri fazekas mun­káit jutalmazta a zsűri. Me­zőtúr város különdíját Végh Ákos ágostyáni fazekasnak ítélték oda, a Népi Iparmű­vészeti Tanács különdíját pe­dig Szűcs Imre tiszafüredi fazekasmester kapta meg. Munkajutalomban részesült Barna Ildikó mezőtúri és Gácsiné Kovács Erika felső- jánosfai fazekas. A IV. Alföldi Fazekas Tri­ennálé záróünnepségét köve­tően a résztvevők nagy tet­széssel tekintették meg azt a tárlatot is — a városi mű­velődési központban •— amely a most zárult mezőtú­ri fazekastáborban készült mezőcsáti kerámiákat mu­tatta be. Gunda Béla: „Másfél napig élveztük Móricz Zsigmond- dal a Badár ház vendégsze­retetét, hallgattuk a túri ma­gyarok történeteit” A kora délutáni órákban került sor a mezőtúri faze­kas alkotóház Badár emlék­szobájának átadására. Ava­tóbeszédet dr. Ürmössy Ildi­kó, a megyei tanács elnök- helyettese mondott, méltatta az iskolát teremtő Badár Balázs és leszármazottainak munkásságát, megköszönte a Badár család és a város üze­meinek, vállalatainak, szo­cialista brigádjainak áldo­zatkészségét, önzetlen mun­káját. amelynek eredménye­képpen a Badár emlékszobát berendezhették és megnyit­hatták az érdeklődők szá­mára. Mint cseppben a ten­ger, a végtelent sűrítik ösz- sze az emlékszoba látnivalói, amelyeknek varázsa felül- múlhatatlan. mondotta. Az avatóbeszédet követően Gunda. Béla Herder-díjas néprajztudós kért szót, árrá az 1936-os eseményre emlé­kezett, amikor Móricz Zsigmond társaságában a Badár család vendége volt. Az öreglebbencs kanalazga- tása közben Badár Erzsébet és a fazekasportával szom­szédos öreg túri gazdák al­földi betyártörténeteket me­séltek el az írónak, aki min­den szót felírt, majd hosz- szú hallgatás után megje­gyezte: mindezek megírásá­val még adós vagyok, — megírom az alföldi betyár­világ regényét. A Rózsa Sándor megírásának gondo­lata tehát Mezőtúron, a Ba­dár portán született meg Móricz Zsimondban — mondotta Gunda Béla. Az avatóünnepség résztve­vői — ott voltak Badár Ba­lázs leszármazottai is, köz­tük unokája Lovasné Badár Júlia fazekas is — nagy ér­deklődéssel nézték meg a Batiár emlékszobát, amely eredeti berendezéseivel, ko­rabeli hitelességgel fogadja a látogatókat. Délután országos fazekas találkozót rendeztek. A szak­mai tanácskozás középpont­jában a népi fazekasság múltja és jelene — a mező­túri fazekas tábor tanulsá­gainak tükrében — állt. A IV. Alföldi Fazekas Triennálé kiállítása augusz­tus 7-ig tart nyitva. A reprezentatív bemutató látnivalóinak méltatására visszatérünk. T. Li. A Badár emlékszoba „kanapés” sarka A hét filmjeiből Lehet, hogy nem illik fel­tűnő érdeklődést mutatni Bob Swaim Diplomás öröm­lány című filmje iránt, de tegyük a kezünket a szí­vünkre, s egészen csendesen valljuk be magunkban, hogy vonzó szóösszetétel... A férfinem pályakezdőit, már az örömlány fogalmának bő­vebb ismerete is vonzza, a tapasztaltabbak meg esetleg azon morfondíroznak, hogy kell-e a legősibb „szakma” mívelőjének filozófiai dok­torátussal rendelkeznie, s a Harvard egyetemen szerzett magas kvalifikáltsága meny­nyiben segíti másodállásá­nak tökéletes ellátásában? Szigorúan megfedhető per­sze az a meditáció, de hiába, a nagy kérdések elől szívesen menekülünk a feleslegessé­gek világába. Egy jó cím, fél siker! Na­gyon jól tudják ezt a hazai filmforgalmazás szakembe­rei. Tulajdonképpen dagado­zik honfiúi keblem, hogy a tapasztalt menedzser-háló­zattal operáló Bob Swaim- nál sokkal közönségcsaloga- tóbb címmel forgalmazzák itthon az eredetileg Félhold utca című filmet. Nem kö­vet, de egy kavicsot se ha- jintok a hazai filmforgalma­zókra, hiszen nekik az a cél­juk, hogy minél többen je­gyet váltsanak a mozik pénztáránál, esetünkben Bob Swaim angol filmjére. Más kérdés: a közönség nem azt kapja amit várt, de azért nem érezheti becsapottnak magát. Igaz ugyan, hogy dr. Lauren Slaughter nem az a fajta örömlány kiknek híre nálunk úgy száll apáról fiú­ra, mint a csodaszarvas le­gendája, s az sem derül ki, hogy maga választotta egy­szerű mesterségéhez kell-e a rangos diploma, de az tény, hogy a rendező érti a dolgát, izgalmas, jó krimit csinált, elég szigorú társadalomrajz­zal, s az sem elhanyagolan­dó, hogy Sigourney Weaver- nek sokkal előnyösebb vise­let az átlátszó babydoll, mint a mindent eltakaró irigy szkafander. A kitűnő szí­nésznőt ugyanis legutóbb A nyolcadik utas a halál című filmben láthattuk — illetve nem kellőképpen láthattuk a földi halandók számára meglehetősen célszerűtlen kozmikus ruhája miatt. A történet magva elég ba­nális ahhoz, hogy a sugalla­ta is leragadjon a „vigyázz, lányom, ne lépj rossz útra, mert megölhetnek a titkos ügynökök” intelemnél. A diplomás hölgy — mi több, tudósjelölt egy előkelő tár­sadalomtudományi intézetnél — ugyanis nem tud megélni a szerény háromszáz dollá­ros heti fizetéséből, így el­határozza, hogy escortgirl, vagyis kísérőlány lesz. Bob Swaim feltár és ironi­zál, a látlelet elkészítéséhez szükséges számára a lombik­helyzet, amelyből aztán ki­léphet hősei nagyon is való­szerű világába. A Félhold utcát — vagyis a Diplomás örömlányt — ne­ves kritikusok az elmúlt évek legeredetibb és legsike­resebb európai filmjének tartják. Döntse el a néző, hogy igazuk van-e? A króni­kás a filmről csak egyetlen néző véleményét — a magáét — fogalmazhatja meg: zse­niális abrakadabra... — ti — Diplomás örömlány

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents