Szolnok Megyei Néplap, 1988. június (39. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-16 / 143. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988. JÚNIUS 16. IA tudomány világa I Jégbe ágyazott kődarab II Nap irányából közeledett A Tunguz-rejtély nyomában Nyolcvan éve, 1908. június 30-án a felhőtlen szibériai égen tüzes golyó száguldott végig. Közvetlenül utána a tajgából tűz- és füstoszlop tört fel, a földet hatalmas lökés rázkódtatta meg. A tü­zes golyó pályája még lehul­lásának helyétől 700 kilomé­terre is megfigyelhető volt, a robbanást pedig 1000 kilomé­ter sugarú körzetben hallót­ni? Világos éjszakák Üstökös lett volna? Lehet­séges. Ebben az esetben a robbanás utáni „világos éj­szakákat” az üstököscsóva porrészecskéi idézhették elő, amelyek szétszóródtak a lég­körben, és a napfényt a Földre reflektálták. E mel­lett szól az is, hogy üstökös­nek nem kell feltétlenül a Föld felszínéig jutnia, és ott tölcsért hátrahagynia, mivel jégből álló magja a Föld fel­színe felett felrobbanhat. Ez­zel kapcsolatban azonban az az ellenvetés hangzott el, hogy a csillagászoknak észre kellett volna venniük ezt az üstököst. Később — különösen az első atomrobbanások után — egyes kutatók arra a felte­vésre hajlottak, hogy a „tun- guzrobbanás” talán valami atom- vagy hidrogénbomba- robbanáshoz hasonló jelen­ség volt. Ezeket a feltevése­ket azonban megcáfolták a tények. A Föld légkörén ál­hatolva a meteorit anyaga — még ha hasadóanyag lett volna is — természetes mó­don nem sűrűsödhetett össze annyira, hogy elérje a kriti­kus tömeget, ami pedig elő­feltétele a láncreakció meg­indulásának. És ami a ter­monukleáris robbanást illeti, egy meteorit az atmoszférán áthaladva nem hevülhetett fel több millió fokra, vagyis olyan hőmérsékletre, amely nélkül ilyen robbanás elkép­zelhetetlen. Végül felmerült az az in­kább fantasztikus, mint tu­dományos gondolat, hogy ez az óriási energiamennyiség Üstököselméletre alapozott kutatás Szovjet kutatók elegendő anyagot gyűjtöttek ahhoz, hogy az összes hasonló hipo­tézisről lemondjanak, és a további kutatásokat kizáró­lag az üstököselméletre ala­pozzák. Az utóbbi évek szov­jet expedíciói megállapítot­ták, hogy 1908-ban a robba­nás központjában a radioak­tivitás nem növekedett. Te­hát bebizonyítottunk tekint­hető, hogy a „tunguz-mete- orit” lehullásának helyén szó sem lehetett atomrobbanás­ról. A legfontosabb kutatási eredmény az, hogy sikerült a léhulló test pontos esési görbéjét megállapítani. Ezt P. A. Számítógépes bűnözés Saját számlájára utaltatott át 36 millió márkát ták. Mozgásba jöttek a Föl­dön az összes szeizmikus és légnyomásbeli zavarokat re­gisztráló műszerek. Mi történt tulajdonképpen a köves-mocsaras tajgában, hiszen — bár a jelenség két­ségtelenül meteoritszerű volt — meteoritmaradványokat azóta sem sikerült felkutat­a meteoritban meglévő és a Föld atmoszférájának gázai­val összeütköző antianyag megsemmisülésének ered­ményeként szabadulhatott fel. Az ezzel a feltevéssel szem­ben felhozott legnyomósabb érv az, hogy eddig makroál- lapotbán — tehát valamilyen tömeg formájában — levő antianyag létezésére nincs semmiféle bizonyíték. Elkép­zelhetetlen, hogyan repülhe­tett egy „darabka” antianyag keresztül a mi anyagi ga­laxisunkon anélkül, hogy már régen meg ne semmi- * sült volna. Egyes tudósok mégis újra és újra visszatér­nek erre a hipotézisre anél­kül, hogy feltételezésüket bármi alátámasztaná. Egyes amerikai kutatók az atom­robbanásoknál az atmoszfé­rába kerülő radioaktív szén­izotóp (C14) mennyiségére, az e robbanások közben felsza­baduló energiamennyiségre, valamint a tunguz-meteorit robbanásakor a becslések szerint felszabadult energia- mennyiségre hivatkoznak. Számítógépekkel megállapí­tották, hogy mennyi C14 ke­rülne a légkörbe a tunguz- meteorit robbanásakor, ha az antianyagból állna. Szerintük ebben az esetben a levegő C14 tartalma 7 százalékkal növekedett volna. Azután összehasonlították a megálla­pított adatokat a fák évgyű­rűivel, és arra a megállapí­tásra jutottak, hogy 1909-ben a C14 tartalom egy százalék­kal magasabb volt. Ez min­den. az üstököst azért nem sike­rült előbb megfigyelni, mert a Nap irányából közeledett. Kiszámították mozgási sebes­ségét is. Ez elegendő nagy volt ahhoz, hogy a lehullás­kor felszabaduló kinetikai energia elvégezze a közis­mert pusztításokat. Eszerint nyugodtan le lehet mondani arról a feltételezésről, hogy atomrobbanás vagy anti- anyag-megsemmisülés ment végbe. Ami az égési nyomokat il­leti, a tűz közönséges erdő­tűz jellegű volt, ennek kelet­kezéséhez pedig semmikép­pen sem volt szükség atom­Korhadtfagerendák gyógyítása Eddig csak fafaragásokat, fadomborműveket sikerült műgyantával helyreállítani, de most már arra is remény van, hogy fatartószerkezete­ket, például értékes régi fa­mennyezeteket szintén meg­óvhatnak az enyészettől. Ezt ígéri egy Ausztriában kifej­lesztett. a fa mély pórusai­ba is beszivárgó, kis viszko­zitású — kis belső surlódá- sú, nyúlós — műanyag. Az új szert egy öreg bécsi ház­ban és laboratóriumban egy­idejűleg próbálják ki. Nem­csak azt vizsgálják, hogy mi­képpen hatol be a műgyan­ta a különféle gombáktól megtámadott fafajok póru­saiba, hanem azt is, hogy mennyire válnak a műgyan­tával kezelt fák hordképes- sé és rugalmassá. Már az NSZK-ban is meg­lehetősen nagy méreteket öl­tött a számítógépes bűnözés. Az egyik legújabb eset: egy országos kereskedelmi hál>- zat alkalmazottja nem az árukat szállító cég számlá­bára, hanem sajátjára utal­tatott át 36 millió nyugatné­met márkát. Ezt azért tehet­te meg, mert csak neki és a bűntársának volt kulcsa a számlakiegyenlítést is lebo­nyolító számítógéprendszer­hez. Mire a sikkasztás kide­rült. a főbűnös már külföl­dön bújkált. A cég detektív- jeinek csak csellel sikerült a nyomára jutniuk, és a pénz egy részét visszaszerezniük. robbanásra. Ez azt jelenti, hogy a felszabadult hőener­gia mennyiségére vonatkozó korábbi számításokba hiba csúszott, s ez az amerikai ku­tatók számításait is befolyá­solta. Ellenőrizték például, hogy a fákat ért hőmérséklet csak ötvenede-százada volt az amerikaiak által feltétele­zettnek. Különösen fontos azonban a következő: a test lehullá­sának a körzetében kozmi­kus anyagot találtak: apró golyókat, amelyek maximá­lis átmérője 0,2—0,3 millimé­ter, átlagos átmérőjük csu­pán 50—80 mikron (egy mikron a milliméter ezred­része). Ezeket a golyókat egy olyan 400 kilométer távol­ságig elnyúló területen talál­ták, amely az üstökös lehul­lásának helyétől kiinduló nyelv alakját mutatja. Eddig még nincs kétségtelen bizo­nyíték arra, hogy a talált anyag a kérdéses test ré­szecskéiből áll, de számos körülmény mellette szól. A legújabb számítások sze­rint az üstökös 6 kilométer­rel a föld felett robbant, és feltételezhető, hogy a robba­nás közben képződött, pará­nyi cseppecskékből álló fel­hőt a szél elsodorta úgy, hogy a cseppecskék „kioltott nyelv” alakjában oszlottak el a Föld felszínén. Ezen a te­rületen leszállt cseppecskék­nek az összsúlya valószínű­leg több tucat tonna lehetett. És még egy utolsó körül­mény: az említett világos éj­szakákat a köves tajgától nyugatra egy vékony sávon észlelték. Ennek a sávnak a vonala pontosan megegyezett az üstököscsóva kiszámított irányával. Széthullott darabjaira A tudósok számítása sze­rint a Föld 4—5 milliárd éves múltjában legalább 100 üstö­kös fejezte be pályafutását a Föld felszínén, illetve légkö­rében. Az ütközés csak az üstökös számára katasztrófa, a Földnek — mint égitestnek — meg sem kottyan. Feszen- kov akadémikus legújabb feltételezése szerint azért nem találták meg a több százezer tonna súlyúra be­csült óriástest maradványait a Tunguz folyó partján, mert jégbe ágyazott kődarabokból állt — tehát üstökösmag volt —, és széthullott darab­jaira. Ha egy üstökös nagy­városra hullana, pusztító ereje néhány hidrogénbom­bával érne fel. A Föld fel­színét azonban háromnegyed részben víz borítja, és a szá­razföldek jó része viszonylag lakatlan ,így városok esetle­ges pusztulása szinte teljesen valószínűtlen. Már arra is nemegyszer volt példa, hogy illetéktele­nek valamely vállalat szá­mítógéprendszeréből fontos üzleti titkokat „halásztak ki”, s vagy eladták a ver­senytársaknak, vagy vissza­vásároltatták őket a kár­vallott céggel. A nyugatnémet ügyészsé­geken és bíróságokon olyan — számítógépes szakembe­rekkel megerősített — osz­tályokat szerveztek, ame­lyeknek az a fő feladatuk, hogy ilyen ügyekben eljárja­nak, a kormány pedig erélye­sen súlyosbítani kívánja a gazdasági, bűntettek elköve­tőinek büntetését. Itt az új Passat Wolfsburgban egy nem mindennapi autószéria indí­tásának utolsó előkészületei zajlottak januárban. Elké­szült az új VW Passat. A VVW művek új légte- relős kocsijának a premierje a genfi autószalonon volt — márciusban. Júliusban Wolfsburgban még egy pre­mierre lehet számítani: meg­kezdődik az új Passat kom­bi sorozatgyártása. És végül: az év végén mutatja be a VW Passat a „ferde hátú” kiadását — nagy légterelő lappal. Az új típus — a bennfen­tesek B3-nak hívják — kevés közös vonást mutat elődei­vel. Futóművét átalakítot­ták, a karosszéria oldalán lévő szélesített díszléc a ’90- es évek VW modell palettá­jának stílusát jellemzi. Az úi Passat valahol az Audi 90 és az Audi 100-as között helyezkedik el. Ez is mutatja, hogy a VW célja az új típussal: benyomulni a középkategóriánál előkelőbb osztályba. Ennek az osztály­nak olyan képviselői van­nak, mint az Opel Ascona. a Ford Sierra, Peugeot 405 és a Renault 21. Az új Passat VW ismét orrmotoros, amit a motor­házba keresztben építettek be. Ez könnyebben szerelhe- tővé teszi a motort. A ke­réktávolság az előző típusok­kal szemben 11 centiméter­rel nőtt — 262 centiméterre, ez jobb rugózási kényelmet biztosít. Mint annak idején a kísérleti autónál, a motor­hát tető itt is egészen a lök­hárítóig húzódik le. A hű­tőlevegőt a motor csak front Rohanó korunkban, amió­ta az idő értéke oly határta­lanul megnövekedett, hoz­zánk nőtt az időmérés esz­köze, az óra. Ha egy nap elfelejtjük magunkhoz ven­ni, ezerszer akarjuk megnéz­ni, tudni, mennyi az idő. Az óra története tulajdon­képpen a mechanikus órák megjelenésével kezdődött 1300 körül, ebben az időben készítettek először kerekes órát. Ezt megelőzően a nap-, víz-, homok-, tűz stb óra volt használatos. Űjabb fej­lődési lépcsőt jelentett az 1400-ban feltalált rugómeg­hajtású óra, majd az 1510- ben a nürnbergi Heinlein nevű lakatos által feltalált hordozható óra (nürnbergi tojás). Ez időtől kezdve gyors fejlődés indult meg: 1674-ben Huigens feltalálta a hajszálrugót, 1676-ban Hook a horgonygátszerkeze- tet (ankeróra), 1695-ben az angol Tompion a hengerjá­ratot (cilinderóra), 1715-ben Graham a róla elnevezett és ingaóráknál még ma is használatos gátszerkezetet, ugyancsak ő használt elő­ször (1721-ben) hőkompen­zált intgát is. 1842-ben Phi­lipp feltalálta az azóta is alkalmazott remontoira fel­húzó szerkezetet. A 19. szá­zad második felétől kezdve az óra korszerűsítésekor el­sősorban a szerkezet pontos­ságát növelték, és a mére­teit csökkentették. A 20. században á technika roha­mos fejlődése következté­ben az órától megkövetelt nagy pontosság újabb típu­sok tervezését és elkészíté­spoiler nyílásain keresztül kapja. Az első és a hátsó szélvédő üveg gumi tömítés nélkül csatlakozik a fémle­mezhez, .az Audi modellhez hasonlóan az oldalablakok laposan fekszenek a karos­szériában. Érdekesség, hogy az új Passatnak nincsen eső­csatornája — az utazás köz­ben igencsak zavaró zaj mi­att — és nincsen mélyen a tetőbe benyúló ajtója sem — nem ömlik nyakunkba vízzuhatag, ha esőben kell kiszállni a kocsiból. A Pas­sat utasterében jónéhány újítást találunk. A hátsó ülé­sek például külön-külön ál­líthatók — ezáltal is növelve az utasteret. A motorházba a már ed­dig is jól bevált motort épí­tik be. Áprilistól a VW a következő négyhengeres mo­tortípusokat ajánlja: az­alapmotor 72 lóerős és 1600 köbcentiméteres; a környe­zetvédelmi szabályokat fi­gyelembe véve egy 90 és egy 107 LE-s motor is kapható, melynek hengerűrtartalma 1800 kcm; sportcélokat szol­sét tette szükségessé, bár sokáig — itt-ott máig is — mutatják az időt a hagyo­mányos súly- vagy rugó­meghajtású mechanikus órák, amelyek inga vagy billegő szabályozókkal mű­ködnek. Átmeneti típusúak az elektromos meghajtású mechanikus órák, amelyeket szintén inga- vagy balansz- szabályozóval látnak el. Az elektromos meghajtás ter­mészetesen lehet hálózati vagy telepes. A mai, de hagyományos szerkezetű órák közül a svájci horgonyszerkezetű óra felépítésére jellemző, hogy a rugómeghajtású ke­rékrendszer tengelyei kő­csapágyakban futnak, a bil­legő szabályozó általában hőkompenzált és antimagne- tikus. A balansz csapágya­zása ütésbiztos. Modernebb változata középmásodperc- mutatós, automatikus' fel­húzású. Vagyis 6 órai kézen hordás 36 óra járást bizto­sít. Űjabb változat az auto­matikusan váltó dátummu­tatós óra, amely az időt már napokban is mutatja. Képünkön: egy esseni (NSZK) órásmester mester­műve az az óra, amely az elkövetkező 25 000 évben nemcsak az időt, hanem a nap, a hold és a bolygók ál­lását is mutatja. Az óra, amelyen a mester 30 évig dolgozott, legfeljebb 10 000 év múlva fog egy másod­perccel eltérni a pontos idő­től. (MTI Külföldi Képszer­kesztőség) gál a 136 LE-s, 16 szelepes, 2000 kcm-es és 80 LE-s, 1600 kcm-es turbódízel vál­tozat. Fogyasztási adatok: városban 10—12 liter, 90 km/óránál 5.5 — 6,1 literig, 120 km/óránál 7,3 — 7,7 li­terig. A turbód ízel fogyasz­tása mind a három mérési tartományban egyharmaddal kevesebb volt. A sebességi csúcsérték 169 km/órától — 206 km/óráig terjednek. A Passatot olyan fedélzeti kom­puterrel látják el. amely jel­zi a gépkocsi vezetőjének a hibát. A VW Passatot 1991- ig motorikusán továbbfej­lesztik és ezáltal egyre in­kább a luxuskategóriába fog tartozni. Előkészületben van a Passathoz egy 130 LE-s 2 literes motor is és 1990-re készen áll a teljesen új rend­szerű hat hengeres motor, amely kezdetben 2,4 liter hengerűrtartalommal, később 2,8 literrel a Passatnak ki- egyensúlyozottab futást és jobb utazási teljesítményt tesz lehetővé. I légiutasok súlya Németországban 1930-ig a beszállás előtt minden egyes utast külön-külön lemértek. Ma azonban ez képtelenség lenne, h^zen csak az NSZK-ban a légiutasok szá­ma évenként több mint 40 millió. A harmincas évek óta úgy számoltak, hogy egy átlagos légiutas 75 kilót nyom. Erre az adatra azért van szükség, mert még a mai hatalmas teljesítményű re­pülőgépeken is pontos hatá­ra van a „hasznos terhelés”- nek, s minden légitársaságot köteleznek rá, hogy ezt a repülés biztonsága végett be­tartsa. A Lufthansa által 1977-ben és 1978-ban elvég­zett próbamérlegelés vaskos meglepetéssel szolgált: az utasok átlagosan 3 kilo­grammal többet nyomtak. Egy 379 utast befogadó Jum- bónak tehát a számítottsál csaknem 1500 kilogrammal többet kell szállítania. Ezt a mérést azóta megismételték a frankfurti repülőtéren: a belföldi, az európai és a tengerentúli járatok megfe­lelően kiválasztott kétezer utasát és kézipoggyászát mérték le. Az átlagos test­súly nem tért el számottevő­en a tíz évvel korábbitól. Hökezelt alumínium Az alumínium villamos vezetőképességét 6,5 száza­lékkal növelhetik, ha néhány ezred másodpercre 3300 fo­kos hősokk hatásának teszik ki a fémet. A hőkezelés előtt és után készült mikrofelvé- teleken megállapítható, hogy a kristályos felépítés mole­kuláris anyagszerkezete kö­zötti határvonalak eltűnnek, így egyneműbbé válik a fi­nomszerkezet. Az új eljárást kidolgozó amerikai kutatók szerint a jövőben egész sor új feladatra hasznosíthatják majd az alumíniumötvözete­ket. mindenekelőtt az elekt­ronikában és a számítástech­nikában. A hősokkal kezelt alumíniumot felhasználhat­ják az erősáramú techniká­ban is, mindenekelőtt azo­kon a területeken, ahol a ki­sebb tömeg számottevő elő7 nyökkel jár, például a nagy- feszültségű távvezetékek épí­tésében. Gara Péter Rohanó korunkban Egyre pontosabb órák

Next

/
Thumbnails
Contents