Szolnok Megyei Néplap, 1988. június (39. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-15 / 142. szám
1988. JÚNIUS 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A tévé képernyője előtt Két dokumentumfilmet emelnék ki az elmúlt hét programjából; mindkettő közvetlenül kapcsolódik a szovjet valósághoz, mindkettő tárgya maga a szovjet élet. S mondhatni mindkettő a fokozott nyilvánosság, a glaznoszty szülötte. A nyilvánosság dokumentumfilmjei Az egyik afféle szomszédolás, magyar televíziósok munkája, s a Kárpátaljára visz el bennünket. Arra a vidékre, azokba a városokba és falvakba, amelyek földrajzilag oly közel esnek hozzánk, mégis hosszú időn keresztül valahogy keveset tudtunk róluk. Pedig a Magyarok Kárpátalján alcímű dokumentumfilm igen szemléletesen mutatta be — kedden este láthattuk — hogy milyen gazdag és színes az itt élő magyar nemzetiség élete is, milyen szorgalmasan ápolják anyanyelvűket és nemes hagyományaikat. Igazi felfedezés ez a film, egy eleddig csaknem ismeretlen világ tárulkozik ki benne. Jóllehet a képekről ismerős, a Tisza túlsó oldalán fekvő települések lakói ugyanis ugyanúgy gondolkodnak, tartásukban ugyanaz a méltóság, mint az innenső oldalon található Ti- szakécske vagy Kispalád magyar lakosaié. S a táj is — mintha itthon, a Tiszaháton járnánk. De ami ennél lényegesebb: a mindennapok tükrében mutatja meg a film azokat a lehetőségeket és körülményeket, amelyek a mintegy 200 ezer magyar nemzetiségi öntudatát vannak hivatva szolgálni a Szovjetuniónak ebben a több nyelvű, mozgalmas történelmű részében, a romantikus Kárpátok aljában. Megismertük, megismerhetjük őket — ugyanis a trilógiának készült film folytatását, további részeit, a közeljövőben sugározza majd a televízió. Érdekes vállalkozás, nem holmi szokványos útirajz; embervallató alkotás — ezt már az első rész láttán is megállapíthatjuk. A másik dokumentumfilmet a -péntek esti Panoráma sugározta, amely dicséretére legyen mondva mostanában igyekszik hűségesen közvetíteni a peresztrojka szellemét; hangot adni azoknak a szovjetunióbeli változásoknak, érintsék azok akár a mai valóság közvetlen átalakítását, vagy akár a történelem, a múlt megítélésének vitás kérdéseit, amelyektől visszhangzik a szovjet irodalmi s közélet. Most például azt a dokumentumfilmet mutatta be a Chrudinák Alajos szerkesztette Panoráma, amely a Sztálin-korszakról készült, s amely bizony nagy vihart kavart a Szovjetunióiban. Elkészülte után több hónapig nem engedték például közönség elé vinni a Pert, s rendezőjét, Igor Beljajevet a tör- ténelemgyalázás durva vádjával illették. A filmnek tehát kéményén meg kellett küzdenie a konzervatív, bürokratikus erők ellenállásával is. Tény azonban, hogy győzött. S örvendetes, hogy a moszkvai bemutató után nemsokkal a magyar nézők is megismerhették az indulatoktól feszülő, sokféle véleményt felvonultató, felkavaró dokumentumfilmet, amelyben Sztálin bűneiről beszélnek nyíltan és őszintén a résztvevők: öregek és fiatalok, tudósok és egyszerű emberek: olyanok, akik megszenvedték, olyanok, akik csak megismerték a kérdéses időszakot, a sztálini diktatúra időszakát. Veteránok, Lenin testőrségének hajdani tagjai mondják el keserűen elítélő véleményüket, ugyanakkor egy fiatal ezredes Sztálin második világháborús érdemeit említi fel, mondván: „akárhogy is van, de Sztálin nélkül nem verhettük volna meg a németeket”. A történész ellenérvei: Sztálin több magas rangú törzstisztet tüntetett el a háborút megelőző időkben, mint ahá- nyan elpusztultak a második világháború harcaiban. S bizony a németek kezdeti hadisikerei is jócskán összefüggnek ezzel a tömeggyilkossággal — állítja. Érvek és ellenérvek — Sztálin ellen és mellette is. De leginkább ellene, például Buharin özvegyének keserű vallomása, akit férje meggyilkoltatása után ugyancsak fogságba vetettek. „Ravasz volt, bosszúvágyó, for- télyos és álnok. Bűnözőnek tartom” — hallhattuk a filmben, amikor az özvegy férje végrendeletértékű leveléből idéz. A dokumentumfilm bemutatja Sztálin szerepének és egyéniségének ellentmondásait, és egyúttal jól érzékelteti megítélésének mai ellentmondásosságát is. S végeredményben azt sugallja: sok még a történészek feladata, hogy kimondassák az elfogulásmentes történelmi igazság. „Vállalnunk kell a bátorságot, hogy megszabaduljunk a sztálinizmustól, ettől a rajtunk ülő és erőfeszítéseinket nemzedékről nemzedékre meghiúsító átoktól” — utalt a tudomány felelősségére a film végért megszólaltatott Tyihonov akadémikus. A sok érdekes és értékes régi felvételek között kivételes pillanatokat jelentettek az egykori koncepciós perek felvételei, s látni rajtuk, s hallani is Vi- sinszkij főügyészt, aki — mint közismert — a személyi kultuszos idők szovjet kirakatpereinek szellemi atyja. Viszont kevésbé volt érdekfeszítő a Per elé illesztett bevezető, a Mihail Satrovval készített beszélgetés; Satrovval, aki A lelkiismeret diktatúrája címmel maga is darabot ír Sztálinról — ebből is láthattunk részleteket —, de valójában a vele készített interjú semmi többletet nem adott a dokumentumfilmhez, sőt vontatottságában még el is kedvetleníthette a nézőt. Ismétlem, a Per izgalmas dokumentumfilm, de , bizonyára nem az utolsó szó abban a hatalmas vitában, amely napjainkban zajlik a Szovjetunió irodalmi és politikai közéletében. Nyilván követik majd újabb érvek és ellenérvek a sztálinizmus kérdésében is, filmen is, meg a sajtó hasábjain is. Röviden Az elmúlt héten megjelent a magyar személyi kultusz is televízió képernyőjén; nem dokumentumfilm formájában, hanem merő fikció alakjában, Müller Péter írta a tévéfilm forgatókönyvét és Böszörményi Géza rendezte a Dracula című szerda este sugárzott televíziós drámát. Sorsát tekintve némi rokonságot mutat a szovjet dokumentumfilmmel, ugyanis elkészülte után ez a tévéfilm is csak jóval később, mintegy hat év múltán került most a nézők elé. Mégsem igazán a dobozban eltöltött idő „viselte” meg, sokkal inkább eredendő gyengeségei miatt keltett mérsékeltebb hatást. Ugyanis ha nincs is híján bizonyos drámai feszültségnek és néhány finom megfigyelésnek, valójában romantikusan érzelmes história egy bokszolóról, aki romjaiból feltámadva a ring- ben vesz mondhatni elégtételt az átélt sérelmekért, a durva, brutális meghurcoltatásért. (Az államvédelmi hatóság a kémkedés bűnbélyegét szeretné rája sütni). Sajnos, mondanivalója nem mélyül ki, s az állam- védelmi hatóság tevékenységének ábrázolása is meglehetősen egysíkú és sematikus, bár Bálint András színészi erejéből futja jellemábrázoló egyéniesítésre is, a folyton magát szépítgető, frizuráját rendezgető „finom” vallató tisztje emlékezetes figura, s a vendégszínész Dzoko Rosic is markáns Dracula szerepében. Valkó Mihály i Tegnap délelőtt a szolnoki Ságvári Körúti óvodában Forrai Katalin zenepedagógus — a Kodály módszer nemzetközileg ismert terjesztője — bemutató foglalkozást tartott annak a negyventagú texasi pedagóguscsoportnak, amelyik a Zeneakadémia egyhónapos továbbképző kurzusán vesz részt (Fotó: K. É.) KÉT KIADVÁNY Főiskolai évkönyv — Pedagógiai tükör A Gödödllői Agrártudományi Egyetem Mezőtúri Mezőgazdasági Gépészüzemmérnöki Főiskolai Kara tavaly ünnepelte tizenötödik születésnapját. Ebhői az alkalomból évkönyvet adott ki az intézmény, amely a napokban jelent meg. A kötet az előző, az 1982- ben kiadott évkönyv óta eltelt időszak fontosabb eseményeit, tudományos eredményeit adja közre. Mint ismeretes, a mezőtúri főiskola a Debreceni Agrártudományi Egyetem karaként képezte az üzemmérnököket 1986-ig, amikoris a Minisztertanács rendelete értelmében a gödöllői egyetem rektora írt előszót, amelyben többek között így jellemzik a mezőtúri iskolát: „tisztaés rendezett körülmények között jól szervezett, fegyelmezett és igényes munka folyik.” Ezt tükrözi a kötet valamennyi írása s tudományos közleménye is. Az első oldalon a kar szervezetéről, a különböző mozgalmi és iskolai testületek munkájáról olvashatunk, amelyet a tanszékek bemutatása követ. Külön fejezetben dolgozták fel a kar, s a tanüzem szolgáltatásait, az intézmény szerteágazó kapcsolatait . a bázisgazdaságokkal illetve középiskolákkal, s tanulmányokat olvashatunk az .üzemmérnökképzés illetve továbbképzés főbb jellemzőiről. A hallgatók életéről ad ízelítőt a kollégium bemutatkozása, valamint az iskola közművelődési és sporttevékenységének elemzése. Az évkönyv zárófejezete mintegy száz oldalon az intézményben 1982 óta kidolgozott, gyakorlati hasznosításra ajánlott kutatási eredmények összefoglalását tartalmazza. Az iskola oktatói öt év alatt huszonnégy olyan tudományosan megalapozott eljárást illetve új eszközöket, gépeket fejlesztettek ki, vagy meglévőket korszerűsítettek, amelyek a mezőgazdasági termelés illetve állattenyésztés hatékonyságát növelik. A kötet tanulmányait képek, . ábrák teszik színesebbé, szemléletesebbé. Egy új megyei pedagógiai fglyóiratot indított el útjára a Pedagógusok Szakszervezete megyei bizottsága, a pedagógiai társaság megyei tagozata, a TIT megyei szervezete támogatásával a Szolnok Megyei Pedagógiai Intézet. A folyóirat célja, hogy tükrözze a megye pedagógiai valóságát, fórumot adjon az új gondolatoknak, a nevelésoktatás ügyét élőbbre vivő alkotó vitáknak, közkinccsé tegye, terjessze a létrehozott szellemi értékeket. E nemes célt sugallja már a folyóirat címe is: Pedagógiai Tükör. Az első számban három tanulmány kapott helyet, amelyből kettő — dr. Farkas Ferenc és Jáki Csabáné munkája — az anyanyelvi neveléssel foglalkozik, Tóth Jánosné pedig pgy községi tantestület önképzési szokásairól, lehetőségeiről adott számot. A Fórum rovatban a társadalmi-gazdasági kibontakozás és a tehetséggondozás, illetve a felzárkóztatás ösz- szefüggéseiről értekezik a szerző, dr. Dobos István szaktanácsadó. A műhely rovatban pedig az intézet bázisintézményeinek módszertani kultúrát fejlesztő munkájáról értesülhetünk. A folyóiratban sorozatok indulnak alkotó pedagógusokról, Pedagógiai Tükör galéria címmel, s emellett bemutatnak egy-egy sikeres nevelőt is. Az első számban Szenti Ernő verseiből, Szabó Ágnes grafikáiból adnak közre a szerkesztők, továbbá bemutatják Simon László Apáczai Csere János díjas túrkevei tanárt, szak- tanácsadót. A folyóirat első száma, amely bizonyára hamar népszerűvé válik majd a megye nevelői körében, ötszáz példányban jelent meg a Tiszamenti Vegyiművek anyagi támogatásával. T. G. Alkotótábor, találkozó, kiállítások Fazekas ünnep Mezőtúron Az idén nyáron immár negyedik alkalommal házigazdája Mezőtúr a fazekas alkotótábornak, amelynek témája ezúttal a mezőcsáti kerámia. Az alkotótábor mellett a IV. Országos Fazekas Trien- nálénak is otthont ad a Város. A triennálét június 18- án délelőtt 11 órakor nyitja meg Tóth József a Népi Iparművészeti Tanács elnöke a Mezőtúri Kiállító Csarnokban. Ugyancsak június 18- án avatják fel a Badár-em- lékszobát is, ahol a régi túri fazekasdinasztia tagjainak legszebb munkáit nézhetik meg az érdeklődők. Az avatást követően délután fél négytől kerül sor az országos fazekas találkozóra, amelyen A népi fazekasság múltja és jelene a mezőtúri fazekas táborok tanulságainak tükrében címmel rendeznek szakmai tanácskozást. A szombaton Mezőtúrra látogatókat a fazekas ünnep rendezvénysorozata mellett más kiállítások is várják. A Túri Fazekas Múzeumban Mezőtúr fazekasságát, valamint a mezőcsáti kerámiákat mutatják be. A városi művelődési központ kamaratermében pedig a negyedik Mezőtúri Fazekas Alkotótábor résztvevőinek munkáiból rendeznek kiállítást. Papi-emlékház Kisújszálláson Múlt év augusztusában adták át a Papi-alkotóházat. Az udvaron látható a szoborpark, melyet még a művész alakított ki. Az emlékházban Papi Lajos alkotásain kívül a művészbarátoktól gyűjtött festmények és grafikák is láthatók. A nyár u, 8. alatti kiállítás szerdán 15-től 18 óráig, vasárnap 15—17 óráig tekinthető meg. Előzetes bejelentés alapján csoportok és egyének bármikor megtekinthetik. (Fotó: n. zs.)
