Szolnok Megyei Néplap, 1988. június (39. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-14 / 141. szám

1988. JÚNIUS 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Ülésezett a SZOT elnöksége Állásfoglalás a bérreformról Személyi kérdések Emelik az üdülési díjakat Hétfőn ülést tartott a Szakszervezetek Országos Taná­csának elnöksége. A testület megvitatta a szakszervezetek bérreformmal kapcsolatos elképzeléseit, áttekintette az üdültetés helyzetét, s egyéb időszerű szakszervezeti kérdé­seket is napirendjére tűzött. Az elnökség megállapítot­ta, hogy a korábbi időszak bérpolitikája nem szolgálta megfelelően a gazdaságpoli­tika céljait, nemcsak a dol­gozók keresetének növeke­dését, hanem a vállalati tel­jesítmények fokozását is korlátozta, s emellett jelen­tős bérfeszültségeket is okozott. A szakszervezeti mozgalom hosszabb távon olyan bérpolitika és bérrend­szer kialakítását, működte­tését tartja szükségesnek, amely biztosítja a reálbérek tartós, érzékelhető, minden dolgozót érintő növekedését, s ezzel együtt a társadalmi­lag igazságosabb kereseti arányok kialakítását. A bé­rek növekedésének fedeznie kell minden munkavállaló számára az alapvető fogyasz­tási cikkek árának emelke­dését. Az elnökség úgy döntött, hogy a bérreformra vonatko­zó elképzeléseit a SZOT leg­közelebbi ülése elé terjeszti megvitatásra, s az ott elfo­gadott állásfoglalás alapján tagsági vitára bocsátja. A szakszervezeti üdülte­tés időszerű feladatairól szó­ló előterjesztés vitájában az elnökség úgy foglalt állást, hogy az egyre nehezedő, éle­ződő pénzügyi, gazdasági gondok miatt 1990-től alap­vetően módosítani szükséges a kedvezményes üdültetés egész szervezeti, elosztási rendszerét. A térítési díjak jelenleg jóval alatta marad­nak az üdülés valóságos költségeinek; a kedvezmé­nyes szakszervezeti üdül­tetés személyenkénti egy na­pi átlagos költsége 325 fo­rint, s ebből a dolgozónak átlagosan mindössze 71 fo­rintot kell megfizetnie. A változtatásokkal azt kell el­érni, hogy a jövőben ne magát az üdültetést, hanem szociális helyzetük alapján az üdültetést igénybe vevő­ket támogassák. A szakszer­vezeti üdültetés új rendsze­rére vonatkozó javaslatát az elnökség ugyancsak a SZOT plénuma, majd a tagság elé terjeszti vitára. Tekintettel az üdültetés pénzügyi gondjaira, vala­mint arra, hogy a jelentős áremelkedések ellenére az elmúlt években sem változ­tak a térítési díjak, a SZOT elnöksége úgy foglalt állást, hogy még a tervezett átfogó változtatások előtt emelni szükséges a térítéseket. Ez év negyedik negyedétől a dolgozók által fizetendő át­lagos napi térítési díj a je­lenlegi 71 forintról 100 fo­rintra növekszik. A SZOT elnöksége most is foglalkozott a kibontakozást szolgáló folyamatos és idő­szerű szakszervezeti tenni­valókkal. Ennek keretében áttekintette a SZOT és a Minisztertanács vezetőinek soron következő megbeszélé­sén megvitatandó témákat, különös tekintettel az 1988— 89-es évek várható ár-, bér-, jövedelem- és szociálpoliti­kai folyamataira. Az elnökség napirendjén szervezeti és személyi kérdé­sek is szerepeltek. Gáspár Sándor, a SZOT elnöke és Baranyai Tibor, a SZOT fő­titkára kérte, hogy nyugdí­jazási kérelmüket az elnök­ség támogatólag terjessze a SZOT plénuma elé. A testü­let ezzel egyetértett és 27 tagú jelölőbizottságot bízott meg a SZOT ülése elé ter­jesztendő személyi javasla­tok kialakítására. A jelölő­bizottság kedden tartja ala­kuló ülését. A bizottság el­nöke Kovács László, a Bá­nyaipari Dolgozók Szakszer­vezetének főtitkára. Az elnökség döntött arról, hogy június 21-re összehívja a Szakszervezetek Országos Tanácsát. Véget ért a napraforgó-feldolgozási idény Minden eddiginél több olaja! gyártott és exportált a martfűi gyár Elkészültek az új tartályok, épül a finomító üzem Ma fejeződik be a Növény­olajipari és Mosószergyártó Vállalat martfűi gyárának nyolcéves történetében eddi­gi leghosszabbnak számító, a termelés nagyságát illetően is rekordot hozó napraforgó­feldolgozási szezon. A tavaly szeptemberben kezdődött, most véget érő kampány tíz nappal meghaladta az 1986— 87. évit, és a gyár napi száz tonnával több magot dolgo­zott fel, mint az előző idény­ben. Kétszáznyolcvan nap alatt 398 ezer tonna napra­forgómagból készítettek nyers olajat, összesen 170 ezer tonnát, ami az 1986—87. évi mennyiséget 12 százalék­kal haladta meg. Abban, hogy a győri és a nyírbátori gyárhoz hason­lóan a martfűinek is a szo­kásosnál hosszabb kampány­ban, nagyobb feldolgozói fel­adatot kellett megoldania, a jó ütemben végzett vállalati rekonstrukciónak van leg-' nagyobb része. Idén mintegy 70 millió forintot költenek a csepeli, a kőbányai és a rá­kospalotai gyárban a nyers­olaj gyártó gépek cseréjére, felújítására, gyárépületek, raktárak rendbehozatalára. Ahhoz, hogy a budapesti gyáraknak — a tervek sze­rint — az új feldolgozási sze­zon kezdetéig befejeződő re­konstrukciója ne okozzon visszaesést a nagyvállalat termelésében és exportjában, természetszerűen a vidéki gyáraknak kell nagyobb ka­pacitással dolgozniuk. Sikerült is a vállalatnak időarányosan minden eddigi­nél nagyobb exportot telje­sítenie. Ezen belül á mart­fűi gyárnak a most véget érő szezonban realizált kül­piaci értékesítése is rekord­nak számít: az 1986—87 évi 99 és félezer tonna helyett 133 ezer tonna Martfűn elő­állított nyers napraforgó olaj „utazott” zömében Nyugat- Európába, valamint a Föld­közi-tenger mellékére, a Kö­zel-Keletre és a szocialista országokba. Jelentős átren­deződést mutat az export szerkezetének alakulása. Mi­közben a gyár szocialista ex­portja mintegy a felére csök­kent, a tőkés piaci értékesí­tés 37 százalékkal meghalad­ta az előző kampányét. Nép- gazdasági szempontból és a gyár nyereségességét illetően egyaránt kedvező ez. mivel az utóbbi években fokozato­san kialakult mélypont után az év eleje óta reménytkeltő- en emelkedik a tőzsdén a napraforgóolaj ára. A hosz- szú távon mindig jól érté­kesíthető élelmiszeripari cikk világpiaci ára egyébként a martfűi feldolgozó nyolc évi fennállása alatt volt már tonnánkénti 800 dollár is és volt amikor csak 300 dol­lárért lehetett eladni. Holnaptól megkezdődik az ország napraforgó termésé­nek több mint a felét feldol­gozó martfűi gyárban a hat­hetes karbantartási időszak. A 280 napon át folyamatos munkarendben, megnöveke­dett terheléssel üzemeltetett berendezéseket „csavarmély­ségig” szétszedik, hogy ala­posan felkészíthessék az új kampányra. Közben a ter­melés biztonságának növelé­sét és az extrakciós üfeem kapacitásbővítését szolgáló technológiai fejlesztéseket is végeznek. A befejező mun­kálatoknál tartanak két új, egyenként ötezer köbméteres olajtárolón, a következő fel- dolgozási szezon kezdetére átadják azokat a rendelteté­süknek. A vállalat régebbi gyáraiban leszerelt gépeket felújítva, korszerűsítve, egy olyan kísérleti üzemet alakí­tanak ki a martfűiek, amely többek között speciális gyár­tási feladatoknak — például hidegen sajtolt napraforgó- olaj készitésének, kis meny- nyiségben termő olajosmag­vak feldolgozásának az ellá­tására, valamint kutatási és oktatási célokra szolgál majd. Jó ütemben halad a feldol­gozottsági fok növelését biz­tosító beruházás, az évi 40 ezer tonna napraforgóolaj fi­nomítására alkalmas üzem­rész építése. Decemberre várják az új létesítménybe az NSZK gyártmányú gépi technológiát, és a tervek sze­rint jövő szeptembertől már finomított étolajat is szállí­tanak majd a martfűi gyár­ból a belkereskedelemnek és exportra. Tovább folytatódik az energiaracionalizálási program is, amelynek ered­ményeképpen gőzből teljes egészében, elektromos áram­ból felerészben már önellá­tó a gyár. Évi 50—60 ezer tonna —a takarmányozási és energetikai célra eladott mennyiségen felüli — napra­forgóhéj hasznosításával már nem csak saját részre bizto­sít olcsó energiát a növény­olajgyár. A szomszédos sör­gyárnak a teljes gőzellátását biztosítják, és napraforgóhéj­jal kevert szenet használnak a Tisza Cipőgyárban is. A növényolajgyár energetikusai most a hulladékhő hasznosí­tásának tanulmánytervén dolgoznak. Az új feldolgozási szezonra mintegy 340 ezer hektár nap­raforgótermés átvételére szerződött a Növényolajipari és Mosószergyártó Vállalat a termelési rendszerekkel. Nem csupán a (japraforgó- táblák jelenlegi kedvező meg­ítélésében egyezik a gyáriak és a mezőgazdák véleménye. A feldolgozóipari szakembe­reket is aggodalommal tölti el az a kritikus növényvé- dőszer-hiány, amely hovato­vább már veszélyezteti a je­lentős tőzsdecikk, a napra­forgóolaj és a fehérjeimpor­tot helyettesítő napraforgó- dara gyártását. Éppen akkor, mikor az előbbinek ismét kedvezően alakulnak a kül­piaci értékesítési lehetőségei, az utóbbira pedig minden eddiginél nagyobb szüksége van devizaszűke időket élő népgazdaságunknak! T. F. Hatékonyabb gazdálkodás érdekében Optimális foglalkoztatás fl hivatalosnak minősíthető legújabb adatok szerint hazánkban jelenleg 11 ezer körül van az elhe­lyezkedésre várók száma, ám a^ tévedés különösebb kocká­zata nélkül még legalább 10 ezer emberrel számolhatunk, azokkal, akik valami okból elkerülik a nyilvántartást is elvégző munkaközvetítőket. További 10—15 ezer azok száma, akik soha, vagy hosz- szabb ideje nem voltak mun­kaviszonyban, ám most — a családi költségvetés diktálta kényszerűség miatt — mégis elhelyezkednének, ők több­nyire szakképzetlenek, ház­tartásbeliek, akiknek azért sem lehet sok i’eményük az elhelyezkedésre, mert a lakó­helyükön vagy ahhoz vi­szonylag közei nem találhat­nak semmiféle munkahelyet. Óvatos becslések szerint te­hát mintegy 39—35 ezerre tehető a munkanélküliek száma. Ez még mindig nem túl nagy szám, hiszen jelenleg több mint 50 ezer szabad munkahely van az ország­ban. De például a szabolcsi, vagy a borsodi munkanélkü­lit aligha nyugtatja meg, ha tudja, hogy a fővárosban gond nélkül elhelyezkedhet­ne. A szakképzetlen segéd­munkás sem vigasztalódhat azzal, hogy az —átképzési rendszer révén majd keresett szakmunkássá válhat. Az utóbbi megjegyzés már csak azért is idekívánkozik, hogy jelezzük: létezik és működik ugyan valamiféle foglalkoz­tatáspolitikai eszközrendszer, árri félő, hogy ennek kiépí­tése megkésett. Igaz: legutóbb ez ügyben lényeges változások történ­tek. A felmondási idő meg- hosszabításához már nem feltétel, hogy legalább tíz embert bocsássanak el egy­szerre. Már az év elején for­málódtak az újrakezdési tá­mogatással kapcsolatos el­képzelések, akkor még sze­mélyenként 150 ezer forint­tal számolva. Később 300 ezer forint kamatmentes hi­telben állapították meg azt az összeget, amely — bizo­nyos feltételek esetén — vál- * lalkozási kölcsönként folyó­sítható a munkanélküliek­nek. A szakértők prognózisai szerint már az év végéig is jelentősen emelkedik a mun­kanélküliek száma. Egyes számítások szerint elérheti a 40—50 ezret, a borúlátóbbak ennél is többre számítanak. És ez már nem jelentéktelen gond. Ráadásul a munkanélküli­ek várható szaporodása, fáj­dalom, nem az olyannyira kívánatos szerkezetátalakí­tás felgyorsulásának a követ­kezménye. A létszámcsök­kentési akciók szinte kizáró­lagos célja, hogy mindazok­nak, akik a munkahelyükön maradhatnak, valamicskével több bért fizessenek a mun­káltatók. Ez is szempont, csak hát — jelenlegi körül­ményeink ismeretében — a gazdasági racionalitást bi­zony nélkülöző szempont... Most az a nagy kérdés, hogy megbarátkozunk-e vég­re a munkanélküliség gondo­latával egy racionálisabban, hatékonyabban működő gaz­daság érdekében, vagy — fő­leg ideológiai, politikai meg­fontolásokból — arra az ál­láspontra jutunk, hogy ez a mai társadalmunkban még átmenetileg sem fogadható el. Töprenghet az állampol­gár, hogy voltaképpen miről is van itt szó? Elfogadhatat­lan az, ami végül is létező és gondokat okozó társadal­mi jelenség? Van itt valamiféle ellent­mondás, egy régi ideológiai beidegződés. Ezt jelzi az egyre sürgetőbb munkanél­küli segéllyel kapcsolatos bi-. zonytalanság. Mert ugye, ha egyszer van munkanélküli segély, akkor bevallottan lé­tezik a munkanélküliség is. Másodszor ha intézményesí­tik és persze állampolgári jogon garantálják — mert * másképpen mi lehet a meg­oldás — a munkanélküli se­gélyt, akkor mi a garancia arra. hogy sokan nem ezt a jövedelemforrást tekintik majd megélhetési lehetőség­nek? És általában: a munka- nélküli segély bevezetésével vajon nem a közveszélyes munkakerülők járnak-e jól? Meglehet, hogy lesznek, akik kihasználják a munka- nélküli segély adta — és nyilván nagyon szerény — megélhetési lehetőségeket, ám ezt csak ideig-óráig tehe­tik. (Sehol a világon nincs élethossziglan járó munka- nélküli segély!) Másrészt gondoljunk csak az 1956. utá-. ni időkre: akkor is létezett munkanélküli segély, sőt az ezzel kapcsolatos rendelke­zés több mint másfél évtize­dig volt érvényes. És mégsem volt jellemző a segélyezettek megengedhe­tetlenül nagy száma! S nem csak azért, mert az akkori segély összege már a hatva­nas évtized elején sem ga­rantálhatta a legelemibb lét- fenntartást sem. Volt alkalmunk megkér­dezni az illetékes államigaz­gatási szakembert: szerinte itt és most szükség van-e munkanélküli segélyre? A válasz: feltétlenül, már csak azért is, mert az 1986-ban bevezetett elhelyezkedési tá­mogatás is a munkanélküli segély egyik — igaz: csak korlátozott — formája. Az igenlő válasz persze ko­rántsem jelenti azt, hogy ne lenne továbbra is cél a teljes foglalkoztatás fenntartása. De tudni kell — és erre fel kell készülni! — ha a gaz­dasági szerkezetváltás, vagy a szándékoltnál lassúbb gaz­dasági növekedés, esetleg a társadalmi beilleszkedési za­varok miatt emberek tízez­rei maradnak munka nélkül, akkor elemi megélhetésük­ről, egyáltalán: a létbizton­ságról igenis gondoskodni kell. A teljes foglalkoztatás látszatának fenntartása mi­att nem szabad sorsukra hagyni az embereket, vagy éppen — végső megoldásként —• életkörülményeiknek és egészségi állapotuknak nem megfelelő munka végzésére kényszeríteni őket. űz eSmondtmakból az következik, hogy az előbb-utóbb megjelenő mun­kanélküli segély összege nem lehet olyan alacsony, mint volt például 1956. után. Az érvelést erősítendő figyel­meztetésként csak annyit, hogy már manapság is jóval több a munkanélküliek «zá­rna, mint amennyiről hivata­losan tudomásunk lehet. A méltányos munkanélküli se­gély sem anyagilag, sem er­kölcsileg sem teheti tönkre az országot. Már csak azért sem, mert az emberek nagy többsége munkát vállalóként és nem ingyenélőként gon­dolkodik. { V. Cs. • « Önveszélyes járművezetők Egyjárműves balesetekről tanácskoztak hat megye KBT-küldöttei Szabolcs-Szatmár, Hajdú- Bihar, Heves, Békés, Bor­sod és megyénk közlekedés- biztonsági tanácsának veze­tői, a megyei rendőr-főkapi­tányságok képviselői a na­pokban tartottak tájékoztatót Szolnokon, a Tiszaligetben. Megyénk és Hajdú-Bihar képviselői szaknyelven fo­galmazva az egyjárműves balesetek alakulásáról adtak számot. Ez a fogalom azt je­lenti, amikor a járművek az úttestről lesodródnak, fel­borulnak, árokba rohannak, esetleg valamilyen szilárd tárgynak, útmenti fának üt­köznek. Tavaly 145 ilyen tí­pusú baleset fordult elő me­A Debreceni Agrártudomá­nyi Egyetem kémiai tanszé­kén 16 féle talajtípuson táp­anyag és vízellátási kísérle­teket végeznek a gabonafé­lékkel, a lucernával és a fű­félékkel. A kísérletek ta­pasztalatait a gazdaságok fél év múlva már hasznosíthat­ják. A tanszék úgynevezett tenyészházában a megfelelő tápanyagok — nitrogén, foszfor, kálium és magné­zium alapú műtrágyák — adagolásával már kalászol az őszi búza (MTI fotó: Oláh Tibor) gyénkben, amelyek zöme a túlzott sebesség, az útviszo­nyoknak nem megfelelő ha­ladás következménye. Saj­nos, az idén a szám jelentő­sen nőtt, éppen ezért a leg­veszélyesebb helyek balese­teit számítógépes progra­mokkal elemzik, és ha szük­séges, sebességkorlátozást rendelnek el, esetleg útsza­kasz-módosítást végeznek. Szabolcs és Borsod szak­emberei az ittas állapotban elkövetett balesetek alakulá­sát elemezték, mivel az ef­féle ka rangból ok száma or­szágos viszonylatban is ott a legnagyobb. Kiderült, noha az ilyen módon elkövetett balesetek száma csökkent, sajnos az elkövetők között a szebbik nem képviselői is egy_ re gyakrabban szerepelnek. Heves KBT-küldötte az ide­genforgalom alakulásáról Bé­késé pedig a kerékpáros közlekedés ottani helyzetéről tartott rövid ismertetést. Új­ként hatott, hogy a hónap közepétől a Híradóban „ön is tanulhat belőle” címmel a megelőzés érdekében a ta­nulságos közúti baleseteket elemzik. Ugyanitt ismertet­ték azt is, hogy a megnöve­kedett járműállomány követ­keztében július 1-jétől mó­dosítják a KRESZT-t.

Next

/
Thumbnails
Contents