Szolnok Megyei Néplap, 1988. június (39. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-13 / 140. szám

1988. JÚNIUS 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A hét filmjeiből Smaragderdő 35 közösséget támogat a Jászkun Horizont Megnyitják az ifjúsági letéti számlát Folyamatos értékelés és ellenőrzés Szabad-e akár a civilizá­ció zászlaja alatt is elűzni embereket szülőföldjükről; hol a vízválasztó a termé­szetátalakítás, tájformálás és a pusztítás között? E gondolatokat is hordoz­za John Boornam Smaragd- erdő című színes angol film­je, amelynek hátborzonga­tóan gyönyörű képeit Phi­lippe Rousselot készítette, és Junior Homrich, Brian Gascoigne írtak hozzá nagy hatású zenét. A történet, bármilyen tra­gikus is, mégis banális, egy hétéves kisfiú elrablásával indul. Bosszú ez tulajdon­képpen a kisfiú — Tommy — apja ellen, aki az Amazo­nas vidékén gigantikus mé­retű építkezést irányít: leta­rolják az őserdőt, veszélyez­tetik az indiántelepüléseket, s a duzzasztógát építése után újabb természeti tájak, falvak kerülnek víz alá... Az építkezés — vagy rom­bolás? — vezetője tíz éven át megszállottként keresi a fiát, mígnem egyszer a vé­letlen folytán egy szőke ha­jú indiánnal találja szembe magát... A fiú is felismeri az apját. A történetből talán nem is kell többet elmonda­nunk, annál is inkább nem, mert ez amúgy is jobbára azt a célt szolgálja, hogy a forgatókönyvíró Rospo Pal- lenberg gondolkodásra kész­tesse a nézőt. Főleg a rende­ző érdeme, hogy van is min meditálni a film inspiráló ha­tása alatt. A kalandfilmeket általá­ban a „könnyű műfaj”, a másfél óra szórakozás kate­góriájába szokták sorolni. A Smaragderdő viszont arról győzheti meg a nézőt, hogy John Boornam nem a felüle­tes megoldások, nem az ol­csó — sokszor éppen ezért Aki a fáradt, de boldog csapatokat, az ugyancsak megviselt, ám mindvégig fel­adata magaslatán álló zsűrit látta tegnap délben, csak az érzékelhetett csitpetnyit a második szolnoki 24 órás ve­télkedő hangulatából. Az elmúlt szombaton dél­ben hét csapat rajtolt a 24 órás vetélkedőn. Megérdem­lik, hogy megemlítsük mind- annyiukat. Ami külön elis­merést érdemel: nemcsak a városból, hanem a környe­ző községekből is toborozták a résztvevőket a szervezők. Itt voltak és játszottak a martfűiek, a nagykörüiek, a zagyvarékasiak, az üzemek, a vállalatok képviseletében a Ganz-Vill-es, a kőolajos fia­talok, az ötletet adó honvéd­ségi alakulat fiataljai és a megyeszékhely diákságának képviseletében a Verseghy Gimnázium tanulói. Hogy hogyan bírták erővel, ésszel, lelkesedéssel a leg­különfélébb szellemi és fizi­kai erőfeszítést igénylő fel­adatok teljesítését 24 órán át, azt kinek-kinek tőlük .— munkatársától, diáktársától, falubelijétől — kellene meg­kérdeznie ! Hogy a tavalyi, s az új já­tékosoknak mi tetszett leg­jobban, arról megintcsak ők vallhatnak. Említsünk né­hány kuriózumot? Nos, ked­ves sétáló, bizonyára megle­pődött egy tehenet látva ha­talmas embergyűrű közepet­te a városközpont kellős kö­zepén, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ, meg a Pelikán Szálloda köré ékelt parányi zöld mezőben. S azt is láthatta, aki éppen akkor járt arra, hogy a tehénke mi­lyen békésen tűrte, amint a csapatok kiválasztottál az eredeti módszerrel — kézzel fejve — igyekeztek fél-fél perc alatt minél több friss, fehér fejecskéhez jutni. A műsorszám tetszési indexe akkor hágott a tetőfokára, amikor a bámészkodók közül előlépett a szovjet turistacso­jól bevált — trükkök embe­re, hiszen a film szinte min­den egyes jelenete néprajzi, kultúrtörténeti adaléknak is beillik. A Smaragderdő nem lombikfilm, nem a minden hamisat előállítani tudó „álomgyárban” — értjük ez alatt a jól felszerelt filmes műtermet — született, na nem ott, ahol a történet játszódik, a szinte még kő­korszaki jeleket is mutató őserdő mélyén, ahol az indi­án törzsek valóban úgy él­nek, ahogy a film azt bemu­tatja. A forgatócsoportot — majd háromszáz embert — a rendező — olykor emberte­len körülmények között — elvitte az őserdőbe, ahol a mindennapos felhőszakadá­sok miatt két pihenő között csak néhány mérföldet ván­szorogtak előre. Ez nem olyan eső, amelyet mi isme­rünk, mondta a rendező, hi­szen ha esik, akkor szinte nincs levegő, amit beléle­gezhetnénk. Gőzt szívunk magunkba, saját magunkba fulladunk bele...” Az idézetet azért tartottuk fontosnak, hogy érzékeltes­sük. mennyire nem a kasz- szasiker reménye forgattatta Boornammal a Smaragder­dőt, hanem — többek között — a civilizáción túli világ megismertetésének igénye is. A film alaptörténete egyébként megtörtént ese­ményre épül, a Smaragderdő álhatatos alkotó kollektívája ezt használta fel annak el­mondására, hogy mi a kü­lönbség a természettel való összhangban élés és annak kizsákmányolása között. Eb­ben Boornamnak hű segítői voltak azok a természeti né­pek, akiket a civilizáció tért hódítása fenyegetett. port egyik hölgy tagja, s megmutatta, hogyan is kell ezt csinálni. Vagy említsük az úszóver­senyt, a vízibalettet? A fog- kefegyűjtést vagy a kender- fonást? Az sem akármilyen tudomány! Ezt megint az idősebb korosztály tagjai bi­zonyították, akik a fiatalokat megszégyenítő lelkesedéssel szálltak be a vetélkedőbe. Fiatalok — mondhatnák a legfiatalabbak, hiszen a 10 éven aluliak is önálló sze­replési lehetőséghez jutottak — és idősebbek a — közép- korúaktól egészen a veterá­nokig — vetélkedtek, ismer­kedtek, leírom; játszott együtt egy teljes napon át. S köbben tanultak sok-sok mindent egymástól. Az ötlet tehát bevált: évről évre sikerül a várost, a me­gyeszékhelyt „felfordítani” egy kicsit úgy, hogy az ak­ció senkit se zavarjon, ám mindenki élvezze, aki így vagy úgy — részt vesz benne. Nagy-nagy szerencse, hogy a jó ötlethez kitűnő szerve­zőgárda társul: a honvédségi KISZ-bizottság, a Reptéri Helyőrségi Klub és az idén profi módon bekapcsolódott Megyei Művelődési és Ifjú­sági Központ. Ugyancsak jó érzéssel töltheti el az em­Kecskeméten Animációs filmszemle Az eredményhirdetéssel szombaton befejeződött az animációs filmek seregszem­léje Kecskeméten. Szerdától mintegy 70 produkciót te­kintett meg a bírálóbizott­ság. és a filmszemle több mint 300 résztvevője, köztük több külföldi szakember. Versenyen kívül a külföldi animációsfilm-rendezők csaknem száz alkotással mu­tatkoztak be. A zsűri a fődíjat, Kecske­mét város 30 ezer forintos díját Reisenbüchler Sándor­nak ítélte oda, Isten veled kis sziget! című alkotásáért. A különféle kategóriákban versenyző filmek közül a 3 percnél hosszabb egyedi fil­mek között Varga Csaba: A szél és-Cakó Ferenc; Ab ovo című munkája, a kísérleti filmek között Háy Ágnes: Hamburg című alkotása, a sorozatok között Varga Csa­ba: Szekrénymesék, vala­mint Jankovics Marcell — Kricskovics Zsuzsanna a magyar népmesék sorozat Mindent járó maimocska cí­mű epizódja nyert 15 ezer forintos díjat. A többi kate­góriában. így az egész estés filmek, az 1—3 perc hosz- szú egyedi filmek, a rek­lám-, a referencia-, az isme­retterjesztő-, a propaganda- és a szignál filmek, valamint az amatőrfilmek kategóriá­jában a zsűri nem talált dí­jazásra érdemes alkotást. Az elsőfilmesek kategóri­ájában különdíjat kapott A harmadik című filmért Ho- molya Gábor, valamint a Fények virradat előtt című filmért Békési Sándor. Tangrám című sorozatért, a legjobb animátori munkáért Jankovics Marcell vehetett át különdíjat. bért, hogy a város és kör­nyéke üzemei, vállalatai nemcsak csapatokat állíta­nak ki, hanem más módon is segítenek a hagyományte­remtésben. Segítenek abban, hogy senki, egyik díjazott se csalódjon — és végered­ményben mindenki kapott valamilyen díjat. A szolnoki 24 órás — dél­től délig tartó — vetélkedő segítői valóban megérdemlik, hogy megemlítsük őket. Az idei sikerhez hozzájárult ,a Zagyvarékasi Béke Tsz, az Állatforgalmi és Húsipari Vállalat, a Centrum Áruház, a Szolnok—Békés Megyei Élelmiszer Fűszer és Vegyi­áru Kereskedelmi Vállalat, a Vegyiművek, a Papírgyár, a Vídia és az Ideál. Végül a végeredmény, ami tulajdonképpen csak a sze­rencsét, a mostani küzdőké­pességet, rátermettséget, esetleg az összeszokottságot jelezheti, hiszen valójában minden résztvevő nyertes­ként távozott a szombat—va­sárnapi vetélkedőről: 1. Kő­olaj, 2. Verseghy gimnázium, 3. a repülőezred, 4. Zagyva- rékas, 5. Nagykörű, 6. Ganz- Vill, 7. Martfű. — E — Mint arról már hírt ad­tunk, Jászkun Horizont né­ven szakértői bizottságot hoztak létre a megyében az ÁISH, a KISZ KB valamint a megyei tanács ifjúsági és sportosztálya által létesített mintegy kétmillió forintos összegű ifjúsági közösségi le­téti számla kezelésére. A Jászkun Horizont alapvető célja az, hogy elsősorban — de nem kizárólagosan — anyagi eszközökkel támogas­sa a fiatalok közösségi kez­deményezéseit, hogy ezek tartalmas és hasznos sza­badidős, kulturális, sporto­lási, életmódbeli és turisz­tikai programokat nyújthas­sanak. A szabadidős alapra — amely vissza nem térítendő céltámogatás, illetve kamat­mentes kölcsön egyaránt le­het — pályázatokat kellett beküldeni a bizottság címé­re, amely május utolsó he­tében bírálta el a különböző összegű támogatásokra beér­kezett jelentkezéseket. A csaknem száz pályázat kö­zül harmincötöt talált al­kalmasnak a bizottság arra, hogy céljainak megvalósítá­sához segítséget nyújtson. A legnagyobb összegű támoga­Megyénk szövetkezeti moz­galmában jelentős hagyo­mányai vannak az amatőr művészeteknek, közöttük a karéneklésnek, amely a ko- dályi gondolatot hivatott ápolni, fejleszteni „Legyen a zene mindenkié”. Mezőtúron a hétvégén hatodik alkalom­mal rendezték meg az ipari szövetkezeti kórusok dalos­találkozóját, ahová hat ki­emelkedő eredményt elért kórust hívtak meg. Tisztán csengett a dal szombaton es­te a művelődési központ színháztermében, a kórusok Kodály, Händel, Csajkovsz­kij művei mellett hazánk szinte minden tájáról gyűj­tött népdalok legjavát szólal­tatták meg. Mint dr. Szik- szai Júlia, a Riszöv megyei titkára megnyitójában el­mondta, a dalosünnep célja a zenekultúra egyetemes és nemzeti értékeinek közvetí­tése, a népzenei hagyomá­nyok ápolása, az ipari szö­vetkezeti kórusok fejlődésé­nek segítése. A Petőfi Dal­iást, kétszázezer forintot a Törökszentmiklósi Sporl- egyesület kapta meg tenisz­pálya építéséhez, azzal a fel­tétellel, hogy a később meg­kötendő szerződés értelmé­ben ebből 150 ezer forintot vissza kell térítenie. (Az ily- módon befolyt összegeket a későbbiekben újra elosztja a Jászkun Horizont). A Mű­fordító Műhely kiadványá­nak megjelentetéséhez 140 ezer forintot kaptak a kar­cagi diákok, a hátrányos helyzetű településeken, va­lamint ifjúsági táborokban, szociális otthonokban, álla­mi gondozottak körében vállalt szereplésekhez nyert el 70 ezer. forintot az ugyan­csak karcagi Yorick KHT, 60 ezer forint jutott a mező­túri Alternatíva Közművelő­dési Egyesületnek a Mező­túra turisztikai információs és kölcsönző szolgálat eszkö­zeinek bővítésére és a Kun- hegyesi Szabadidős Társa­ságnak. Pályázatára 50—50 ezer forintot kapott a Szolnok Városi Televízió Diákstúdió- ja_ videomozi létrehozására a Tiszasasi Általános Iskola — amely az egész falu ilyen irányú igényeit el fogja Iái­kor bemutatója nyitotta a dalosünnepet, amely 1 hó­napja ünnepelte fennállásá­nak 115. évfordulóját és Ká- vási Sándor karnagy negy­ven éve áll a kórus élén. A Tiszaföldvári Nagyközségi Tanács és Szövetkezetek fér­fikara a határainkon túl is sikeresen szerepelt. Karnagy Jordán Antal és Jordán An- talné. A törökszentmiklósi Liszt Ferenc kórus állandó vendége Mezőtúrnak, Bischof László vezényletével. A kecs­keméti ipari szövetkezetek Kodály Zoltán vegyeskara az idén ünnepelte fennállásá­nak 100. évfordulóját, Zsiga László és Zsiga Lászlóné ve­zényletével szerepelt Mező­túron. A Magyar Rádió rendszeres szereplői a kisúj­szállási városi szövetkezeti Főnix kórus tagjai, karnagy Kövics Zoltán. A dalosünnep jó hangulatát végig kísérte a jászberényi Palotásy János szövetkezeti vegyeskar lelke­sedése. Vezényelt Bedőné Bakki Katalin és Thorman- né Husznai Mária. ni a tervek szerint —, a Túrkevei Városi Könyvtár olvasótábori klubja, vala­mint a Szolnok Megyei GYI- VI és az Üttöröelnökség kö­zös. az állami gondozottak és a nevelőszüleik számára szervezett családi tábora. Ugyanennyit kapott a Tisza- liget SE egy 8 alkalommal megrendezett túrához. a jászberényi Alkotárs Művé­szeti Egyesület a városi ga­léria létrehozásához és ren­dezvényeihez, és végül vi­deorendszer kiépítéséhez a szolnoki Ifjúságért Egyesü­let. A fentieken kívül huszon­három közösség kapott ennél kisebb összegű támogatást, amelynek felhasználását a júniusban megkötött szerző­dések alapján — az év hát­ralevő részében ellenőrizni fogják a bizottság tagjai. A következő, októberi ülésükön elemzik majd ennek alapján, hogy a pályázatok elbírálá­sánál helyesen döntöttek-e. Ennek eredményétől függet­lenül is megállapíthatjuk: a megyei ifjúsági közösségi le­téti számla mindenképpen jól szolgálja a fiatalok kö­zösségi, kulturális kezdemé­nyezéseinek megvalósítását. Fasang Árpád zeneszerző a zsűri elnöke értékelte a kó­rus kimagasló teljesítmé­nyét. Végül díjkiosztásra ke­rült sor. Mezőtúr 600. évfor­dulójára alapított vándordí­ját a jászberényi Palotásy János szövetkezeti vegyeskar kapta, szintén ők vehették át az ipari szövetkezetek váro­si albizottságának tárgyjutal­mát. A KISZÖV díját a kisúj­szállási városi szövetkezeti Fő­nix kórus kapta. Az OKISZ különdíját a mezőtúri Petőfi Dalkör, a KÓTA díját a ti­szaföldvári férfikar a HNF mezőtúri városi bizottságá­nak díját a kecskeméti Ko­dály Zoltán vegyeskar kap­ta, a törökszentmiklósi Liszt Ferenc kórus a mezőtúri vá­rosi művelődési központ dí­ját kapta. A karnagyok és fenntartók részére szakmai tanácskozást, a dalosoknak közös éneklésre nyílt lehető­ség az eseménydús nap vé­gén, az esti órákban. ■— Krizsánné Rádiónap: Hagytam bekapcsolva Lesz Kaposvári-vetélkedő? Hűséges rádióhallgatóként teljesítettem szombaton hajnaltól a rádió kérését. Hagytam bekapcsolva a készüléket, nem is egyet. Hallottam bagolyt — nappal, könyvnapot nem is egyet, nádi-hegedűver­senyt több tételben, csinált kriminél jobb dokumentumjáték-fejezeteket, zenekanalt és pódiumparádét, tetű-etűdöt és termé­szetesen vetélkedőt. Ez utóbbit * nem lanyhuló érdeklődéssel, mert a hat vidé­ki stúdió versenyének első órájában el­hangzott Rapcsányi László játékvezető el­ismerése: „Kérem, amit Kaposvári Gyu­la nem tud, azt nem is érdemes tudni!” Délután 16 óra 35 perckor egy ígéretben folytatta elragadtatását Rapcsányi: „Ren­dezünk egyszer egy Kaposvári-vetélke­dőt!” A Magyar Rádió második rádiónapja szombaton hajnaltól vasárnap hajnalig tartó nagy vállalkozás volt. Az „öreg” rá­dió ismét bizonyította, hogy megújulásra mindig kész — ezért marad fiatal és kor­szerű. A rengeteg élőműsorral megtűzdelt, sokféle érdeklődést kielégíteni kész rádió­nap még az olyan megszállott rádióhíve­ket is lenyűgözte, mint e sorok írója. Kár, hogy nem sikerülhet egy embernék egy­szerre hallgatnia a Kossuth, a Petőfi, a Bartók műsorát. Ráadásul egy kitűnő, e napra megjelent magazinnal a kézben, a Pagodával, amely sok érdekes írással, fényképpel szolgálta a rádiónap sikerét, — a hallgató érdeklődését. A hat vidéki . stúdió vetélkedőjének döntőjébe ' a legmagasabb pontszámmal a szolnoki stúdió csapata futott be késő es­te a Bródy Sándor utcába — Pálréti Ágos­ton vezérletével. Kaposvári Gyula nyu­galmazott múzeumigazgató főszereplésé­vel. Három megye: Szolnok, Békés, és Pest történelméből, helyismeretéből, iro­dalmi, művészeti hagyományaiból kitűnő­en megfeleltek, s hajszálon múlott, hogy „csak” a második hely lett az övék a rendkívül sok tudást, rögtönzést kívánó vetélkedőben. Ezért ígérte már a verseny hetedik fordulójában Rapcsányi László a mór említett Kaposvári-vetélkedő meg­rendezését is. Ügy legyen mielőbb, — mondjuk tudós lokálpatriótánk dicsősé­gére! Szombaton hajnalban kérte először a rádió: a hallgató hagyja bekapcsolva ké­szülékét vasárnap hajnalig. Nem teljesí­tettem: szólt az tovább, a Vasárnapi Új­sággal folytatódott. És így tovább... (SJ) KISDOBOSOKTÓL A VETERÁNOKIG „ Felfordították”a várost VETÉLKEDŐ DÉLTŐL DÉLIG Képünkön a vetélkedő győztes csapata (Fotó: X. Katona László) Szövetkezeti kórusok vetélkedtek Dalosünnep Mezőtúron

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents