Szolnok Megyei Néplap, 1988. május (39. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-13 / 113. szám

1988. MÁJUS 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A Jászsági Ruhaipari Szövetkezet jászszentandrási üzemében ebben a hónapban USA ex­portra kétezer női, félhosszú tavaszi kabátot varrnak Fotó: T. Z. Környezetbarát termékekért Kiilöndíj a Szolnoki Papírgyárnak Milliókat érő újdonság Szűkszavú hír érkezett az Ipari Minisztérium sajtóosz­tályától : Korszerű konstruk­ciók — korszerű anyagok cí­mű pályázat eredményekép­pen különdíjat kapott a Szol­noki Papírgyár alkotó kollek­tívája papírtáskáért és pa­pír kéztörlőért. Az Ipari Minisztérium, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság, a Magyar Gazda­sági Kamara és a MTESZ együttesen hirdetett tavaly pályázatot, melynek célja az volt, hogy új, anyag- és energiatakarékos, illetve környezetkímélő termékek szülessenek, korszerű szer­kezetű anyagok felhasználá­sával. Május 4-én a díj­nyertes pályaművekből ki­állítás nyílt Budapesten, a a SZÁMALK Szakasits Ár­pád úti bemutatótermében. Ezt megelőzte azonban a dí­jak átadása. Dr. Veres Árpád ipari mi­niszterhelyettestől a Szolno­ki Papírgyár két dolgozója, Farkas János üzemvezető és helyettese, Tátraházi István vették át a különdíjat ta­núsító elismerő oklevelet. Miután visszatértek, a gyár­ban Farkas Jánostól érdek­lődtünk a sikeres termékek felől. — Gyárunk két, újításból származó termékét Tátrahá­zi Istvánnal külön-külön ne­veztük a gyárvezetés hozzá­járulásával. Az elismerést összevontan ítélték oda a papír reklámtáskáért és a hajtogatott papír kéztörlőért. Leírtuk a pályázatban, hogy környezetvédelmi okok mi­att a csomagolási kultúrá­ban egyre jobban a környe­zetbarát eszközök kerülnek előtérbe. Javaslatunk sze­rint korszerű, környe­zetbarát anyagból — pa­pírból — új konstrukció­jú reklámtáska állítható elő. Az általunk gyártott ilyen termék a természetbe visz- szakerülve, a talajban el­bomlik és nem szennyezi úgy a környezetet, mint a műanyagból készült társai. Tavaly fél év alatt 800 ez­ret állítottunk elő, ami 2 millió 359 ezer forint több­leteredményt hozott. Terme­lési kapacitásunk több mil­lió környezetbarát, papír reklámtáska gyártását is le­hetővé teszi. — És a kéztörlő? A Csilla nem új termékünk .. — Valóban, 1969 óta gyárt­juk a Csilla papírtörülközőt, amit polietilén tasakban hoz­tunk forgalomba. A piac igé­nyelte a korszerűbb csoma­golást, ugyanis higiénés okok miatt főleg a húsipari vál­lalatok nem tudták használ­ni. Az általunk kifejlesztett, hajtogatós papírkéztörlő már megfelel az elvárásoknak. A környezetbarát, papírkarak­terű tároló-adagoló doboz egyesével adja ki a kéztör­lőt, így a felhasználó csak azzal az eggyel érintkezik, amit el is használ. Ez az adagoló praktikus és taka­rékos. Országunkban ez a termék ilyen csomagolásban újdonság. A termék gyártá­sát gépátalakítással, szabad kapacitás kihasználáséval ol- dottuk meg ugyancsak az elmúlt év második felében, s a több mint 2 millió cso­mag 3 millió 149 ezer forint többletbevételt jelentett a gyárnak. — rónai — Harmincöt év, négy szakma egyetlen cégnél Jó szakmunkás nyugdíjig tanul Szabó Mihályról, aki most ötvenegy éves, nyugodtan meg lehetne mintázni a hű­ség és a ragaszkodás szob­rát, hiszen 1953 óta egyetlen cégnél, valamint annak jog­utód vállalatainál keresi ke­nyerét. Pedig napjainkban már nem divat az efféle kö­tődés, bár az ő hűsége is csak úgy valósulhatott meg, hogy az eddigi évei szinte folytonos szakmatanulással teltek el. Még be sem töltötte a ti­zenhatot, amikor a kunhe- gyesi gépállomáson felka­paszkodott egy irdatlanul rá­zó Hoffer nyergébe. Igaz, nem véletlenül került a kör- mösre, hiszen korábban a cséplőgépnél kévevágóként, törekesként dolgozott. 1954- ben, ahogyan akkoriban kel­lett, elvégezte a traktorosis­kolát és attól kezdve kora tavasztól késő őszig a kun- hegyési határ vált társává. Sajnos őt sem kímélte a traktorosbetegség és egyre konokabban sajgó dereka 1973-ban leparancsolta az ülésről. Időközben családot alapított, jöttek a gyerekek, és válaszúira kényszerült. Vagy új szakmát tanul har- mincegynéhány évesen, vagy fogja a kalapját, és eszi a Szolnokra, Pestre járók ke­nyerét. A tanulás mellett döntött: befejezte hiányzó általános iskolai osztályait, és elsajátította a gépszerelő szakmát a jogutód cégnél, a Mezőgépnél. Igen ám, de már akkor is akadt arra példa, hogy hol volt, hol nem volt munka, és bizony háromgyerekes apaként azt szerette volna, hogy ne vékonyabb, hanem vastagabb legyen a boríték. Egy szó mint száz, megint képeznie kellett magát, és elvégezte a hegesztő tanfo­lyamot. A cégnél 1978-ban újabb átszervezés következett, amely eredményeképpen a Mezőgép „beleolvadt” a BHG-be. Itt rövid ideig sza­ladt a szekér, kellett a mun­kája, de azután hamarosan kiderült: az új gyár másféle ismereteket, jártasságokat, készségeket követel dolgozói­tól. Ez érthető is, hiszen a korábbi gépjavítások helyett a telefonközpontok összeállí­tása, szerelése jelentette a mindennapi feladatokat. Me­gint pár álmatlan éjszakát okozott neki az a fogalom, amelyet a szakemberek ne­mes egyszerűséggel termék­szerkezet-váltásnak nevez­nek. Így sajátította el, ta­nulta ki már negyvennél idősebben a lyakatosság csínját-bínját. Jelenleg is ők készítik a telefonközpontok lemezkereteit. Időközben a gyerekei fel­nőttek; kettő elkerült tőlük, de a középső szintén ebben a gyárban kötött ki. Elége­dett ember: ámbár Kiváló Dolgozó jelvényét, elismerő oklevelét még a traktoros világban kapta. Noha azóta is afféle bármit elvégző, megbízható mindenesként tartják számon, jelentősebb kitüntetés nélkül szorgosko­dik. Nincsen bennem tüske, teszi hozzá nem kevés böl­csességgel, hiszen a kapott medálok száma és az emberi boldogság csak átmenetileg összetartozó fogalmak, de hosszú távon soha. Három és fél évtizedes hű­ségét a kollektív szerződés értelmében a gyár május el­sején hatezer forinttal is­merte el. Mi tagadás, jól jött a pénz a havi hat-hét­ezer forintos kereset mellé. Hazatérve azon gondolko­zott, hogy ragaszkodása el­lenére nem volt unalmas az élete, hiszen anélkül, hogy valaha is kikérte volna a munkakönyvét, volt már traktoros, gépszerelő, hegesz­tő, lakatos és még ki tudja, mi lesz, hiszen most megint váltás előtt áll a cég. Kor­szerűbb, modernebb telefon- központokat készítenek majd a kilencvenes évektől. Le­het, hogy Szabó Mihályra is­mét másik szakmát oszt a sors? Szándéka szerint in­nen szeretne nyugdíjba men­ni. Akkor pedig, úgy tűnik, megint tanulnia kell... D. Szabó Miklós Fotó: Mészáros A kibontakozás feltétele Először a stabilizáció feladatait kell megoldani Nyitrai Ferencné államtitkár előadása Szolnokon Tegnapi munkanapját Szolnokon töltötte Nyitrai Ferencné államtitkár, a Köz­ponti Statisztikai Hivatal el­nöke, akit délelőtt a megyei pártbizottság székházában fogadott Szabó István, az MSZMP KB tagja, a Szolnok Nyitrai Ferencné délután a Szolnok megyei műszaki és közgazdasági hetek kere­tében előadást tartott a szol­noki Tudomány és Technika Házában. Előadását néhány, véleménye szerint közkeletű félreértés tisztázásával kezd­te. A parlament által a múlt év őszén elfogadott kor­mányprogram a stabilizációt tűzte ki célul — mondotta, és nem vállalta, hisz ehhez lényegesen több időre lenne szükség, nem is vállalhatta fel, hogy 1990 végéig megin­dítja a gazdasági és társa­dalmi kibontakozás folyama­tait. Először meg kell szilár­dítanunk társadalmunknak azokat az eredményeit, ame­lyeket valóban vívmánynak tartunk, és feltétlenül meg kívánunk őrizni, majd — legkorábban az évtized vé­ge után — megtehetjük az első lépéseket a kibontako­zás érdekében. Az új alapo­kon sem a gazdaság egésze indulhat fejlődésnek, hanem A mostani kormányzat en­nek, a már korábban is lát­ható hibának a megszünte­tése érdekében megtette az első lépéseket — ilyen volt például a Ganz-MÁVAG mostani szanálása — hason­ló úton járva van remény az adósságnövekedés fokozata) megállítására. Az elmúlt években bebizonyosodott az is, hogy milyen káros hatá­sa van a gazdasági folyama­tokba napi szükségletek és gazdaságilag nem igazolható célok érdekében történő be­avatkozásnak, a vállalatok hosszabb távú alkalmazko­dását lehetetlenné tévő ki­számíthatatlan, úgynevezett „kézi vezérlésnek”. Az ilyen beavatkozások, bár a legtöbbször a külső egyen­Megyei Pártbizottság első titkára. A megbeszélésen — amelyen részt vett Simon József, a megyei pártbizott­ság titkára is — időszerű gazdaságpolitikai kérdéseket vitattak meg. annak csak egy nem túl szé­les, valóban korszerű, haté­kony munkára képes mező­nye. A KSH elnöke ezután a kormányprogram legfonto­sabb céljaival, ezek elérésé­nek feltételeivel foglalkozott részletesen. Az egyik alapve­tő cél — mondotta — a kon­vertibilis valutában fennál­ló adósságállomány növeke­désének megállítása és az ország fizetőképességének megőrzése. Ez a teendő per­sze nem először szerepel a „prioritások” között, az utób­bi három évben azonban e téren nem előre léptünk, hanem megdupláztuk adós­ságainkat. Elhitettük ma­gunkkal, hogy az érintett területeknek csak átmeneti segítségre van szükségük, és a külföldről az elmúlt tíz évben felvett kölcsönöket rá­fizetéses tevékenységekre, hatékonyan működni nem képes szervezetekre költöt­tük. súly óvásával indokolták őket, végül is éppen adósság- helyzetünket rontották. A kormányprogram má­sik alapvető célja a tervsze­rű, szelektív fejlesztés és a veszteségforrások felszámo­lása. Ez sem új teendőink sorában, előbbre lépni azon­ban eddig alig tudtunk. A statisztikai adatokat meg­vizsgálva azonnal szembe ötlik, hogy a magyar gazda­ságban évente általában csak két százalék az új termékek aránya ez pedig egyértelmű a termelési struktúránk kon­zerválásával. Ezt a jelensé­get erősítette, hogy a bár­mi áron való exportnövelés érdekében elavult termékek gyártását támogattuk — mi­ért is törekedtek volna újí­tani a vállalatok? A fejlődéshez kapcsolódó problémákról vitatkozva so­kan sürgetnek állami bea­vatkozást a magyar ipar di­namizálása érdekében. Ilyen beavatkozásokra azonban — vélekedett Nyitrai Ferencné — nincs szükség, annál in­kább fontos, hogy az állam működni hagyjon olyan gaz­dasági szabályozókat, ame­lyek engedik a korszerűsöd­ni képes ágazatok és vállala­tok fejlődését. Ehhez persze az állami irányító appará­tusban is ki kell alakulnia egy olyan közegnek, gondol­kodásmódnak, amelyik ké­pes elviselni, ha a gazdasá­gi folyamatok nem az ő eredeti elképzelései szerint alakulnak. Nem feltétlenül azonnali beavatkozásokkal kell biztosítani az eredeti terv megvalósítását. A vál­lalatok terven felül kiáram­lott jövedelmét is hagyni kell például elkölteni, mert — ha a gazdasági szabályo­zók jók — a nagyobb nye­reség a vállalat munkájá­nak javulását, fejlődőképes­ségét tükrözi. Állami kötelezettségek A KSH elnöke előadásában arról is szólt, hogy a stabili­záció keretében korszerűsí­teni kell a népgazdasági ter­vezés rendszerét. A naturális tervezés helyett a pénzügyi tervezésnek kell nagyobb szerepet kapnia. Nem tart­ható tovább, hogy az élet- színvonalat és a szociálpoli­tikát meghatározó tervek a „maradék elv” alapján ké­szüljenek, és ezekre a terű-* letekre csak azt költsük, ami máshol megmaradt. Le kell számolni egykori illúziókkal, és alapos elemzés után meg Ijell határozni, hogy a szoci­alista állam milyen kötele­zettségeket képes felvállalni polgáraival szemben, mit tud nyújtani nekik ingyenesen, mi jár állampolgári jogon, milyen szolgáltatási igények kielégítése tartozik az üzleti szférába. V. Sz. J. Megszilárdítani a vívmányokat Szelektív fejlesztés Megelőzni, segíteni és gyógyítani A szociális munka megyei tapasztalatairól tárgyalt tegnapi ülésén a Magyar Vöröskereszt megyei vezetősége. Az országos szervezet végrehajtó bizottságának felkérésére készült beszámoló vitájában részt vett és felszólalt Fábi­án. Péter, a megyei pártbizottság titkára is.. Vitathatatlan, hogy gond­jaink szaporodnak. Közöt­tük is leginkább azok, ame­lyeket a szociális címszó alá tömöríthetünk. Íme néhány tény: megyénk demográfiai helyzete kedvezőtlenebb az országos átlagnál, a lakó- népesség csökkenése mellett nő a nyugdíjas és járadékos időskorúak aránya. A megye lakosságából 44.7 százalék hetven éven felüli. Több mint két és félezer hatvan évnél idősebb ember tanyán él, növekszik az egyszemé­lyes háztartások, a csonka családok száma, s egyre ke­vesebb az együttélő többge­nerációs család. Mintegy húszezren vannak, akik kü­lönböző beilleszkedési zava­rokkal — alkoholisták, mun­kakerülők, veszélyeztetett fiatalok — küszködnek. Las­san százezerhez közeledik a nyugdíjasok száma a megyé­ben, közülük harmincezer­nek 2500 forintnál kevesebb nyugdíjat visz a postás. Megnőtt a veszélyeztetett családok száma, amelynek egyenes következménye, hogy állami védelemre a fiatalok közül több mint hétezren szorulnak. A me­gye népességének 5,2 száza­léka cigány származású, kö­zülük mintegy 1200 munka­képes korú nem dolgozik. Hosszú lenne tovább so­rolni, s mélységében föltár­ni társadalmi, szociális gondjainkat. A Vöröskereszt most megtette, alapos hely­zetelemzést készített, s fel­sorakoztatta mindazokat a tennivalókat, amelyeket már sok éve magára vállal, igyekszik a bajokon segíteni, a nagyobbakat megelőzni, a meglévőket gyógyítani. A családok érdekében (szoros kapcsolatban a gyámhatóság gokkal, iskolákkal, egészség- ügyi dolgozókkal) családvé­delmi aktivistái serényked­nek, a tőlük megszokott ta­pintattal és körültekintéssel. Gondjuk van a nevelőszü­lőknél élő gyermekekre: közreműködnek a nevelő­szülői hálózat szervezésében, patronálnak hét-nyolcszáz állami gondozottat. Egészsé­ges életmódra, családi élet­re nevelik azokat, akik ne-, velőotthonban élnek, és se­gítik az otthonban felnőttek önálló életkezdését. A gon­dozásra szoruló időskorúak ellátásában dolgozó főhiva­tásúak mellett a Vöröske­resztnek már saját gondozói hálózata is van. Eljárnak az idősek klubjaiba, patronál­ják a szociális otthonokban élő öregeket, s a megye egyes településein már eljutottak — meleg étellel, klubok szervezésével — a tanyán élő öregekhez is. A megye hat településén működő csa­ládsegítő központtal jó kap­csolatuk van, a nehéz hely­zetben élő nagycsaládosok­nak ruhagyűjtési akciókat szerveznek. Külön fölfigyel­tek a testi és szellemi fogya­tékos gyerekek és felnőttek életviszonyaira. Évek óta si­kerrel szervezik és bonyolít­ják Berekfürdőn az egészsé­gileg károsodott fiatalok megyei táborát. Az alkohol betegjeinek gyógyulása és gyógyítása érdekében részt vállalnak a speciális bizott­ság munkájában, a gyó­gyultak utógondozásában. A fiatalok körében akciókat szerveznek a megelőzésért. Talán nem véletlen, hogy a Vöröskereszt megyei ve­zetőségének tapasztalatait hasznosítani akarja a Ma­gyar Vöröskereszt végrehajtó bizottsága. A Szolnok megvei önzetlen, emberbarát szer­vezetek példája, szeretettel­jes gondoskodó munkája meglehet, hasznos lesz más­hol is. (SJ)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents