Szolnok Megyei Néplap, 1988. május (39. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-09 / 109. szám

1988. MÁJUS 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Több Lada-alkatrész érkezik Több Lada-alkatrész érke­zik az idén a Szovjetunióból hazánkba, mint a múlt esz­tendőben — egyebek között ez hangzott el az első ma­gyarországi Lada-alkatrész tanácskozáson, amelyet szer­dától szombatig tartottak Debrecenben. Az Autótech­nika Kereskedelmi Vállalat által rendezett négynapos konferencián 300 személy­gépkocsi-gyártással, -forgal­mazással, -javítással és al­katrészgyártással foglalkozó magyar és szovjet szakem­ber vett részt. A tanácskozáson elmon­dották, hogy a magyarorszá­gi gépkocsipark nagy része Lada; a közkedvelt autókból mintegy 500 ezer fut útjain­kon. Nem megoldott azon­ban a személygépkocsik al­katrészellátása: ezen a terü­leten a gyors intézkedéseket az elöregedett géppark kü­lönösképpen indokolja. A debreceni alkatrész-tanács­kozás konkrét eredménye, hogy a szovjet partnerek er­re az évre további 2,3 millió rubel értékben korábbi La­da típusok alkatrészeinek és 1,6 millió rubel értékben Lada Samara alkatrészek szállítására vállaltak kötele­zettséget. Ezzel az idén ösz- szesen 33,5 millió rubel érté­kű Lada-alkatrész érkezik az országba a Szovjetunió­ból. Mezőgazdasági nagyüzemekben Keresik a lehetőséget a gazdasági kapcsolatok bővítésére Észt agrárdelegációt látott vendégül a Teszöv Kiváléak a jászsági építők, miniszteri dicséret a Szotévnek viszonylag olcsó lakások épí­tése — több mint száz csa­ládi házat „adtak el” az elmúlt esztendőben elfogad­ható áron. Jól forgatták a pályázat útján elnyert pén­zeket is, hiszen a nyugati technológián alapuló gyártó­sor 100 millió forintos ex­portnövekedést jelentett úgy, hogy közben 80 új munkahelyet teremtettek. Építettek a fővárosban és építettek a megyében anél­kül, hogy munkájukat szá­mottevő kritika érte volna. Különösen a Kőbányai Gyógyszerárugyár kivitele­zéseiben vállaltak jelentős szerepet, de megnövekedett a kereslet a légtechnikai ter­mékeik iránt is. Nem kel­lett szégyenkezniük amiatt sem, amit adni tudtak: a dolgozók átlagkeresete ta­valy közel 10 százalékkal nö­vekedett, s közben a szociá­lis körülmények javítására is futotta az erejükből. Az idei esztendőre készített programjában sem lesz sze­rényebb a Szotév. Ügy szá­molnak, hogy az összes ter­melés értéke megközelíti az 1 milliárd 200 millió forin­tot, amely 20 százalékkal magasabb az előző évinél. Karikás György reálisnak tartotta mind az elmúlt esz­tendő mérlegét, mind pedig az idei évre szóló elváráso­kat. Bereczki Lajos arra in­tette a Szotévet, hogy sem­miképp ne az árak emelését, a költségek növelését tűz­zék a zászlójukra. Adámosi György erre tett ígéretet, sőt a feladatokat napi tenniva­lókig bontotta le. Arra kér­te munkatársait, elsősorban az elpazarolt anyagokkal bánjanak a jövőben takaré­kosabban, mert ha kevesebb lesz az elpocsékolt építő­anyag, a felelőtlenül meg­rongált gép, úgy a vállalat hatékonysága ugrásszerűen növekedhet. A gazda jogán bánjanak a dolgozók az esz­közökkel, s a munkaidő ha­tékonyabb kihasználásával is jelentős volumenű nyeresé­get hozhatnak a „konyhára”. A tennivalók sorából élre kívánkozik a tőkés export növelése, melynek árbevéte­lét — mindenképp bátor célkitűzés ez! — 50 száza­lékkal kívánják emelni. Ezután kitüntetések át­adására került sor, Kiváló Munkáért miniszteri kitün­tetést Karikás György Jakab József építésvezetőnek, a bu­dapesti üzemigazgatóság dol­gozójának, Fekete Imrének, az 1. sz. üzemigazgatóság kőműves szakmunkásának és Három Istvánnak, a se­gédipari üzemigazgatóság villanyszerelő szakmunkásá­nak adta át. Végezetül Adá­mosi György a vállalat ki­váló dolgozóit részesítette el­ismerésben. T. F. — P. B. Háromtagú, észt agrár- szakemberekből álló delegá­ciót látott vendégül az el­múlt héten a Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek Szol­nok Megyei Szövetsége. A vendégek és a Teszöv veze­tői szombaton, Szolnokon a szövetség székházában érté­kelték a négynapos, jobbára szakmai program tapasztala­tait. — Milyen céllal érkeztek megyénkbe, és a házigazdák által mezőgazdasági nagy­Tanvell Váinó: — Sok lehe­tőséget látunk a nagyüze­mek közötti konkrét gazda­sági együttműködésre üzemekbe szervezett látoga­tások beváltották-e a ta­pasztalatcserével kapcsola­tos reményeiket? — kérdez­tem a delegáció vezetőjét, Tanvell Vdinót, az Észt Ag­ráripari Egyesülés igazgató- helyettesét. — Nem újkeletű, másfél évtizedes múltra tekint visz- sza az intézményesített együttműködés az Észt SZSlZK és Szolnok megye mezőgazdasági üzemei kö­zött. Ezidáig azonban poli­tikai, kulturális és sport de­legációk kölcsönös látogatá­saiban, szakemberek tapasz­talatcseréiben merült ki a kapcsolattartás. Ügy gondol­tuk, a peresztrojka és a glasznoszty iődszakában ki kell használnunk, hogy egy­re jobban működnek azok a gazdasági mozgatórugók, mindinkább felengednek azok a szelepek, amelyek ne­hezítették eddig a baráti kapcsolatoknak a gazdasági síkra terelését. Jövetelünk célja az volt, hogy felmérjük ennek lehetőségeit, és konk­rét javaslatokkal álljunk elő odahaza a gazdaságok kö­zötti közvetlen együttműkö­dést illetően. — Mindehhez, gondolom aligha elegendő egy négyna­pos tapasztalatcsere. — Valóban nagyon kevés volt az az idő, amit Szolnok megyében tölthettünk. Annál is inkább, mert a Teszöv iga­zán tartalmas és meglehető­sen sűrű programot szerve­zett számunkra. Azt a célt mindenképpen elérte a láto­gatásunk, hogy pontosítani tudtuk, milyen konkrét áru­csere kapcsolatok létesítése jöhetne számításba a felke­resett termelőszövetkezetek, állami gazdaságok és az észt szovhozok, kolhozok között, figyelembe véve, a napjaink­ra nálunk is megváltozott, könnyebbé vált valutáris le­hetőségeket. Hasznos volt számunkra az is, hogy az át­szervezés időszakát élő. az adminisztratív irányítási módszerektől megszabaduló- ban lévő Észt Agráripari Egyesülés delegáltjaiként ta- tulmányozhattuk a Teszöv érdekképviseleti, szaktanács- adási tevékenységét. A delegáció másik tagját Piirsalu Mattit, az Észt Ag­ráripari Egyesülés baromfi­tenyésztési osztályvezetőjét arról faggattam, mit nyújtott neki szakmailag a megyénk nagyüzemeiben tett látoga­tás. — Huszonhárom nagy­üzem, szovhoz és kolhoz fog­lalkozik az Észt SZSZK-*ban baromfitenyésztéssel. Évente 420 millió tojást és 27 ezer tonna baromfihúst biztosíta­nak a hazai feldolgozóknak, a fogyasztóknak. Házigaz­dánk, a Teszöv szervezésé­ben a rákóczifalvai és a mezőhéki termelőszövetke­zetben, valamint a Palotási Állami Gazdaságban volt al­Piirsaulu Matti: — Hasznos lehet az állattenyésztési rendszerek cseréje, a sajátos adottságokra adaptálva kalmunk tanulmányozni a rendszerszerű baromfite­nyésztést és tartást. Kaptunk konkrét ajánlatokat is a köz­vetlen gazdasági kapcsola­tok felvételére. A mezőhé- kiek például lúd törzsanya­got biztosítanának az észt gazdaságok részére. A túr- kévéi és a kunszentmártoni téeszben technológiai eljárá­sok cseréjét helyezték kilá­tásba. Meg kell azonban mondanom, hogy annyira különbözőek az észt és .a magyar gazdasági feltételek, a klimatikai viszonyok, hogy ha a mostani látogatásunk eredményeként létrejönnek is konkrét cserekapcsolatok, csak résztechnológiák foga­dására, adaptálására látok lehetőséget. A vendégek közül Hunt Üllas a Tallinntól Stzolnok— Budapest távolságnyira ta­lálható Pödrangu Szovhoz fiatal igazgatója, mint el­mondta, nem először, járt Szolnok megyében. — Ez a harmadik alkalom, hogy a testvérmegyei kap­csolatok keretében az itteni mezőgazdálkodást tanulmá­nyozhatom. A hétszáz dolgo­zót foglalkoztató, nyolc és félezer hektárt művelő, há­romezer szarvasmarhát tar­tó nagyüzemünknek régebbi kapcsolata van a Palotási Állami Gazdasággal. Eddig ez a mi esetünkben is a szakemberek kölcsönös láto­gatását jelentette leginkább. Hunt Üllas: — A konkrét árucserekapcsolatok létesí­téséhez mindenekelőtt az árakban kell közös nevezőre jutnunk Most, hogy a konkrét gaz­dasági együttműködés lehe­tőségeiről is szó esett, a pa- lotásiak a kacsatenyésztési vertikumuk szolgáltatásait ajánlották fel egy esetleges cserekapcsolat keretében. Természetes, hogy amikor az árucsere lehetőségeit latol­gatjuk, azonnal szóba kerül az ár kérdése. Nem voltak azonban eddig tisztázottak a konkrét gazdasági kapcsolat- teremtés pénzügyi, valutáris feltételei. Felmerült a most meglátogatott gazdaságok­ban a devizamentes árucsere kialakításának lehetősége is. Mint elmondták a vendéglá­tóink, szívesen fogadnának ellenszolgáltatásként fenyő fűrészárut, bőrárut vagy kü­lönböző Észtországban gyár­tott berendezéseket, gépeket. A megyei szövetségnél a lá­togatásunkról most elkészí­tett emlékeztetőben is rög­zítettük, hogy mindezeket a lehetőségeket, javaslatokat egyeztetjük odahaza az ille­tékes bizottságokkal, és a lehető legrövidebb időn be­lül reagálunk azokra. A delegáció vezetője és Benedek Fülöp, a Teszöv tit­kára által aláírt emlékezte­tőről kértem még véleményt Tanvell Váinótól, aki amel­lett, hogy igazgatóhelyettese, a technikai és energetikai osztály vezetője is az Észt Agráripari Egyesülésnek. — Kétségtelenül sokkal konkrétabb ez az együttmű­ködés, mint bármelyik az ed­digi delegációk látogatásairól készültek közül. Mint gépe­sítéssel is foglalkozó szakem­ber örömmel vettem a Szol­noki Mezőgép Vállalat aján­latát. A cég lehetővé teszi, hogy még az idén bemuta­tásra kerüljenek nálunk Észtországban a szálas- és tömegtakarmányt betakarító gépsorai, berendezései. Sze­retnénk élni a lehetőséggel. Mondják mifelénk, hogy zsákban nem veszünk mala­cot. Ezért is kedvező a Me­zőgépnek az az ajánlata, hogy egy szezonban díjmen­tesen ki is próbálhatják gyártmányaikat az irántuk érdeklődő gazdaságok. Véle­ményem szerint egy olyan emlékeztetővel térünk haza, amely azt bizonyítja, sike­rült, közös nevezőre jutnunk Szoinok megyei barátaink­kal a gazdasági kapcsolatok szélesítését illetően. T. F. (Folytatás az 1. oldalról) legalább annyira fontos, hogy a szövetkezet összhang­ba tudta hozni a kivitelezés árait a minőséggel, és új­szerű szerkezeti megoldá­sokkal, az építési területek jó megválasztásával a la­kosság mind szélesebb ré­tegei, a fiatalok számára is elérhetőbbé tették az új ott­hon teremtésének lehetősé­gét. Az építőiparra általában, Országosan is jellemző gon­dokról szólt a miniszter is. Somogyi László elmondta, hogy hiába termeltek az év első négy hónapjában sok­kal többet, mint bármikor "hasonló időszakban az épí­végezni, hogy kellő munka­sikert hozzon a kivitelező­nek,. és örömet szerezzen az új lakások tulajdonosai­nak is. Miután az ágazati minisz­térium és az Okisz elnök­sége által adományozott ki­váló címet dokumentáló ok­levelet átadta Novotny Já- nosnénak, Somogyi László Kiváló Munkáért kitüntetést nyújtott át Nagy Tibor épí­tésvezetőnek. Kiemelkedő munkát végzők — kilenc szövetkezeti tag pedig — az elnökasszonytól vehette át a Kiváló Dolgozó elismerést. Az ünnepség vendégei ez­után Jászberény érparti vá­rosrészét keresték fel, ahol tizenkét új lakás boldog tu­lajdonosa várta az ünnepé­Somogyi László adta át az elismerést Novotny Jánosnénak (Fotó: T. F.) tőanyagot gyártók, kínála­tunk még mindig nincs össz­hangban a megnövekedett építési kedvvel. Miközben az építőipari gépeket gyártók, forgalmazók között még nem sikerült olyan verseny­helyzetet teremteni, amely lehetővé teszi az építőszer­vezetek számára, hogy a jászságiakéhoz hasonló szín­vonalon járulhassanak hoz­zá a lakás- és általában a beruházáspolitikai célok megvalósításához. A jászbe­rényi szövetkezet kollektí­vája — mondotta a minisz­ter — nem csupán a gazdál­kodás számszerű mutatói alapján szolgált rá a kiváló címre. Munkájukat a józan árpolitika, a megrendelők minőségi igényeinek maxi­mális figyelembevétele, a szakma és általában a jó munka becsületének erősíté­se jellemzi. A hasonló pro­filú szövetkezetek közül az országban évente legtöbb la­kást megvalósító kollektíva példásan tesz eleget kötele­zettségének: egyszer kell el­végezni a munkát, de jól el­lyes pillanatot: a szövetke­zet által határidőre, jó mi­nőségben elkészített lakások kulcsainak átadását. Szombaton délelőtt Szol­nokon ünnepi munkásgyű­lést tartott a Szotév. Az ese­ményt az indokolta, hogy a megyei tanács építőipari vállalata az elmúlt évi mun­kájáért ezúttal kapta meg az építésügyi és városfej­lesztési miniszter elismerő oklevelét, melyet Karikás György, az ÉVM főosztály- vezetője adott át Adámosi György igazgatónak. A jeles eseményen jelen volt Be­reczki Lajos, a megyei ta­nács általános elnökhelyet­tese, Galamb István, az ÉFÉDOSZ Központi Vezető­ségének osztályvezetője és Bálint Ferenc, a Szolnoki Városi Tanács elnöke is. Adámosi György ezt az alkalmat használta fel arra, hogy mérleget készítsen az elmúlt esztendőről, és vá­zolja az idei év legfontosabb tennivalóit. 1987-ben a vál­lalat nyeresége meghaladta a 40 millió forintot, s ami különösen örvendetes, ezt jövedelmező gazdálkodással és a termelékenység ugrás­szerű növekedésével sikerült teljesíteni. Feladataik közé tartozott többek között a A TRV tiszabói géptelepe ipari tevékenységgel is foglalkozik. Jelenleg két víztisztí­tásra alkalmas dobszűrőt készítenek a Dunántúli Regionális Vízmű részére (Fotó: D. G.) Jobbak a kilátások

Next

/
Thumbnails
Contents