Szolnok Megyei Néplap, 1988. május (39. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-02 / 103. szám

1988. MÁJUS 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Országszerte megünnepelték május elsejét Karcagon gyerekek és felnőttek meglepetésére lovaskocsik várták a majális résztvevőit. Sokan álltak sorban, hogy fel­kerülhessenek a nosztalgiajáratokra (Folytatás az 1. oldalról) mény időkben érlelődött, élő hagyománnyá nemesedett értékekre ma, szaporodó gondjaink közepette égető szükség van nemcsak Szol­nok megyének, hanem az egész magyar népnek. Olyan erények ezek, amelyek segít­hetik országunk helyzetének jobbra fordítását, megszilár­dítását, egy későbbi fellen­dülés megalapozását. Ko­runk parancsa az, hogy foly­tassuk a reformokat, egész­ségesebbé tegyük gazdasá­gunk működését, tökélete­sítsük politikai intézménye­inket, szélesítsük és mélyít­sük a demokratizmust, tá­mogassuk a helyi kezdemé­nyezéseket — a korszerűbb szocializmus érdekében. A célok megvalósításában támaszkodhatunk népünk ésszerű áldozatvállalására, hazaszeretetére és az olyan hagyományos erényekre, mint amilyen a Nagykunság lakóinak szorgalma, kitartá­sa, találékonysága, méltóság­tudata, jó értelemben vett nyakassága és konoksága — mondotta befejezésül Szűrös Mátyás, majd jelképesen át­adta a településnek a Kun emlékművet. A szoboravatást felvonulás követte, majd a sportpályán autóügyességi versenyekben, sárkányrepülő bemutatóban gyönyörködhettek az érdek­lődők. Este a Szolnok Me­gyei Gyenes György határ­őrklub zászlóátadó ünnepsé­get tartott a BHG-ban, mivel az idén a nagyközségben is megalakult egy határőr al­egység. A kunhegyesi esemé­nyek sora este a tanácsháza előtti téren utcabállal feje­ződött be. Törökszentmiklóson, a Kossuth téri dísztribün elé fél 11-re értek az ünneplő­be öltözött felvonulók, ahol Ábrahám Kálmán környe­zetvédelmi és vízgazdálko­dási minisztériumi államtit­kár mondott beszédet. Ez az ünnep — hangsúlyozta — az értékteremtő napja, s a város lakói büszkék lehet­nek eredményeikre. Az it­teni üzemek nem kis mér­tékben járultak hozzá a nemzeti jövedelem gyarapí­tásához; sőt közülük három vállalat miniszteri elisme­résben is részesült. Az el­következő években is olyan munkát kell végezni, ame­lyet a természet óvása, a gazdaságosság és ésszerűség mellett a haladás, a fejlődés jellemez — emelte ki Áb­rahám Kálmán. Idősebbek azt mondják er­refelé, hogy vasárnap, ha csak egy percre is, megmu­tatja magát a nap. Most is igaznak bizonyult az állítás; az ünnepség után a strandon rendezett majális résztvevői­nek örömére. Kisújszálláson az ünnepi megemlékezés — amelyet Tóth László, az SZMT tit­kára tartott — az állomás melletti Erzsébet-ligetben volt. Ezt követően kezdődött el az a színes majális, ame­lyik a késő esti órákban ért véget. A másik helyszín a 4-es főútvonal melletti szabad térségre került, amelyik szombat-vasárnap a közép­magyarországi területi lovas­bajnokságnak biztosított ott­hont. A vetélkedőn Szolnok­tól Miskolcig 82 négylábú mérte össze felkészültségét, ügyességét. Karcagon már a reggeli órákban benépesült a kis- állomás melletti vásártér. A rövid, ünnepi megemlékezés után a helybeli mezőgazda- sági szakközépiskola citera- zenekara adott kultúrmű­sort. A régi, szép időkre emlékező helybeliek pedig nosztalgiakocsikázásra indul­hattak. A fogatokat erre a napra a Május 1. Termelő- szövetkezet bocsátotta ren­delkezésükre. Jászberényben a munkás- osztály ünnepe zenés ébresz­tővel kezdődött, majd & hagyományoknak megfelelő­en 9 órakor indították a májusi stafétafutást a Sza­badság térről. Az ünnepség színhelyén, a Béke és Ba­rátság ligetben a befutókat már szép számú közönség fogadta. A kiváló és élen­járó kollektívákat, a dol­gozók köszöntése után a nagygyűlésen, melyen részt vett Kovács Miklós, a jász­berényi városi pártbizottság első titkára. Szabó István, a Hűtőgépgyár vezérigazgatója mondott ünnepi beszédet. Ezután kulturális és sport­műsor szórakoztatta a je­lenlevőket. Az igazi má­jusi időben a friss lombú fák alatt, a sátorrengeteg­ben hullámzó tömegnek csaknem szűk volt a liget. Árusok, kitelepült boltok, vendéglátók kínálták porté­kájukat és oltották az em­berek éhét, szomját. A so­kaságot sergők, hinták, mu­tatványosok szórakoztatták. Lehetett lovagolni, pónifo- gattal kocsikázni. A város apraja-nagyja, a tiszafüredi üzemek és isko­lák délelőtt 10 órakor in­dultak a Tisza-parti felvo­nulás térre. Rente Ferenc, a városi tanács elnöke üdvö­zölte az üzemek képviselőit, A kórháziak meneté­ben haladt az orvoshá­zaspár. A fiatalasszony vezette a nagyobbat, apa tolta a kisebb kocsiját. Utánuk alighanem fá­radt apa következett: a kisgyereket elnyomta az álom — apja vállán. An­nál pajkosabbak voltak a legtöbben: ők fölké- redzkedtek apjuk nya­kába, hogy mindent lás­sanak, ami a szolnoki fölvonuláson történik. őket volt a legjobb látni. A sok szép gyere­ket, akik mintha most többen lennének, mint a korábbi években. Lát­tunk olyan családot is, amelyik „két kocsival’’ haladt a sorban, s egy gyerek már a saját lá­bán is bírta a gyalog­lást. Kis sóhaj szállt a nyo­mukban: de jó lenne jö­vőre még többet látni. Az se lenne baj, ha egy kislány ismét elsírná magát, amikor a skálá- sok égnek engedik az óriás léggömbcsokrot. köztük a Ganz Danubius gyáregységét, amely Kiváló Vállalat lett. Az ünnepi nagygyűlésen dr. Tóth Lajos, az MSZMP Központi Bizott­ságának politikai munkatár­sa mondta el az ünnepi be­szédet. Gorjanc Erik, az Alumíniumárugyár vezér- igazgatója Tiszafüredért em­lékplakettet kapott a munka ünnepe alkalmából. Ezt kö­vetően megkezdődött az egésznapos szórakoztató, vi­dám kavalkád. A Tisza-parti szabadtéri színpadon divatbemutatót, a tavaszi és nyári ruhaválasz­tékot mutatták be a Tisza­füredi Áfész Tisza II áruhá­zának dolgozói. A Tiszafü­red néptáncegyüttes és a Stzőke Tisza citeraegyüttes vidám népi műsora követke­zett. Délután szovjet tánc­kar érkezett szórakoztató műsorral Füredre. Az esti órákban pedig szabadtéri diszkóval szórakoztak a fia­talok a Tisza-parton. Mezőtúron a város 44 üze­mének, intézményének dol­gozói, az iskolák tanulói együtt ünnepeltek. Oj hely­színen volt a központi ren­dezvény, a piactér parkoló­jában, az Erzsébet-liget mel­lett. Az egésznapos program keretében az odaérkező kol­lektívákat kiemelkedő ered­ményeinek méltatásával köszöntötték, a színpadon kultúrműsor várta az érke­zőket . A dísztribünön 9 órakor az ünnepi megemlékezést Szucsányi György, a szak- szervezetek városi bizottsá- ságának titkára tartotta. A köszöntő Után folytatódott a kultúrműsor és egyidejűleg a ligetben elkezdődött a vi­dám. hangulatos majális. A Magyar—Mongol Barátság Tsz székhazában mongol vendégeket is köszöntöttek. Tudósítottak: Kovácsné dr. Szigeti Klára, Krizsánné Jó- zsa Piroska, Lukácsi Pál, Sóskúti Júlia, D. Szabó Mik­lós és Szurmay Zoltán. Fotók: Nagy Zsolt és Mészá­ros János. Föltűnt a szolnoki föl­vonuláson: mennyi idős ember menetel együtt ré­gi munkahelye zászlaja alatt, régi munkatársaival. Örömteli találkozások voltak ezek, amit bizonyít az is, hogy helyük volt a sorban, tisztelettel, szere­tettel fogták őket karon az aktív társak. Így volt ez az igazgatókkal is. Ennyi egykori vezető soha nem vonult talán még föl, mint tegnap. Láttuk Cservenyák Emilt, a TRV, Semsei Imrét, a Kötivizig, Tolna Károlyt, a KHB, Szentesi Lászlót, a Mészöv, Amb­rus Jánost a MÁV és Soós Istvánt, az ÁEV fölvonulói között. Amennyire a régi mun­katársaknak jóleső érzés volt, egészen bizonyosan az nekik is. Sokáig lássuk még minden kedves régi ismerősünket május else­jén is, az ünnepen! Majális a Tiszaiigeiben Ezegyszer saját dolgozóinak rendezett majálist a gyermekét­keztetési leányvállalat. A Tiszaliget árnyas fái alatt hatszáz vendéglátós szórakozott, ebédelt Forog a körhinta, ezúttal Kisújszálláson, de a megye vala­mennyi településén alkalmat teremtettek a vidám, szórako­zásra önfeledt ünneplésre Kádár János nyilatkozata Eszmei közösségben a szocializmusért, békéért Kádár János, az MSZMP főtitkára a budapesti dol­gozók május elsejei felvonulásán nyilatkozott a televízió­nak és a rádiónak. — Közel száz esztendeje a Föld csaknem minden or­szágában megünneplik má­jus elsejét, a munkásosz­tály nemzetközi szolidaritá­sának nagy napját. E na­pot a szocialista országok­ban az egész dolgozó nép ünnepli. A mostani buda­pesti felvonulás méltó azokhoz a hagyományok­hoz, amelyek évtizedek óta jellemzik a főváros dolgo­zóinak május elsejei ün­nepségeit. Minden bizony­nyal így köszöntik a mun­kásünnepet az egész or­szágban. Ez alkalommal is köszön­tőm a felvonuláson részt­vevőket, fővárosunk lakos­ságát, a május elsejét ün­neplő dolgozó népünket. Ennek az ünnepnek nagyon sok mondanivalója van a világ számára; ezért is fi­gyelik barátok és ellenfelek egyaránt, hogyan ünnep­iünk. Ez a mai demonstrá­ció is kifejezi azt az eszmei közösséget, amely ma Ma­gyarországon van. Ennek a tartalma mindenekelőtt a szocializmus és a béke irán­ti elkötelezettség, a tenni- akarás, valamint az, hogy népünk értékeli a nehezen megszerzett vívmányokat. S kifejezi — ami talán még ennél is fontosabb — a bi­zalmat! Ismeretes, hogy orszá­gunk most a szocialista fejlődés számos nehéz kér­désével küzd. Ezek meg­oldása valóban nem köny- nyű. De itt is láthatja min­denki, hogy népünk e ne­hézségek tudatában is biza­kodva ünnepel. A párt kö­zelgő országos értekezleté­nek egyik feladata, hogy megmutassa az előre vezető utat a szocializmus építé­sében. Sokan felvetik — itthon is, külföldön is — azt a kérdést: mi a garanciája annak. hogy a mostani, egyáltalán nem könnyű fel­adatokat megoldjuk? Két garanciája mindenképpen van. Az egyik a megtett út, amely arról tanúskodik, hogy munkásosztályunk, parasztságunk, dolgozó né­pünk — pártunk vezetésé­vel — már ennél nehezebb feladatokat is megoldott. Ha egységben, közös aka­rattal hozzálátunk, akkor mostani tennivalóinkat is elvégezzük. A másik „ga­rancia” itt vonul előttünk: demonstrálva az összetar­tást, az egységet és a szo­lidaritást. Azt szeretném, ha mind­azok az erők — a szocialis­ta országok népei, a hala­dás és a béke támogatói szerte a világon —, akikkel szolidárisak vagyunk, tu­datában lennének annak, hogy ott vagyunk és a jö­vőben is ott leszünk közöt­tük. S ezt azoknak az erők­nek is tudomásul kell ven­niük, akik nem szeretik a mi rendszerünket. A ma­gyar néphez való viszonyu­kat annak tudatában for­málhatják. hogy ez a nép tovább halad a szocialista társadalom építésének, a béke védelmének és meg­őrzésének útján. Nekem, s mindannyiunk­nak, akik részesei vagyunk ennek az ünnepnek, nagy erőgyűjtést jelent a mai nap a további munkás hét­köznapokhoz — mondotta befejezésül Kádár János. Kádár János, az MSZMP főtitkára a Felvonulási té­ren találkozott azokkal a külföldi szakszervezeti ve­zetőkkel, akik május elseje alkalmából a magyar szak- szervezetek meghívására tartózkodnak hazánkban, s részt vettek a budapesti dolgozók ünnepi seregszem­léjén. A találkozón jelen volt Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a SZOT elnö­ke és Baranyai Tibor, a SZOT főtitkára. Kádár János az MSZMP Központi Bizottsága nevé­ben köszöntötte a vendége­ket. — A budapesti ünnepség egyszersmind üzenet a vi­lág többi népének, mind­azoknak, akik a társadal­mi haladásért küzdenek — mondotta egyebek' között. — Kifejezi szilárd szolida­ritásunkat a szocializmust építő népekkel, s azokkal a nemzetekkel, amelyek még a szabadságukért küzdenek, azért a jogukért harcolnak, hogy szabadon dönthesse­nek fejlődésük útjáról, ma­guk alakíthassák sorsukat. — Ezen a napon az a mondanivalónk a világ minden országának, hogy éljünk kiegyensúlyozott, konstruktív viszonyban egymással, hiszen — a tár­sadalmi rendszerek külön­bözőségétől függetlenül — minden nép közös érdeke, hogy béke legyen. E cél ér­dekében mindannyiunknak össze kell fogni. Mi minden békét óhajtó, tisztességes emberrel együtt akarunk élni, egy nyugodtabb világ­ban. „Hali-gali” — a ligetben. A gyermekek nagy örömére min­den év május elsején megérkezik — s ringatja, magasba emeli a gyerekeket )

Next

/
Thumbnails
Contents