Szolnok Megyei Néplap, 1988. május (39. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-24 / 123. szám
1988. MÁJUS 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A tanácstag utcája őslakos vagyok a faluban jelentette ki egy idős ember azon a koratavaszi estén, amikor a Pletykafalu egyik tanácstagjának hívó szavára annyian töltöttek meg egy nagy termet a külvárosi lakosok, amilyent nem is nagyon láttam mostanában. Borsányi István tanácstag mintha előre tudta volna, hogy nagy lesz az érdeklődés, estébe hajlik a délután, mire megbeszélik közös dolgaikat. Egy év nagy idő, — egy választó- kerület életében, egy pár utcás településen, ha annyi szorgos, jobbító szándékú ember lakja, mint ezt. A beszámoló előtt Borsányi István végigkalauzolt a pletykafalusi utcákon, amelyek tisztán, rendezetten, szép kertekkel, frissen meszelt, bepucolt házakkal jó gyalogjárókkal, sokfelé csinált utakkal állták a tavasz első fényáradatait. Mintha nem is a belvíztől szenvedő tájakat láttam volna. Pedighát itt, ahogyan sok öreg most is elmondta, a víz mindig nagy úr volt, és sajnos az még mindig. Volt persze emiatt ingerültebb kérdés is: meddig még? Jó. hogy se örömben, se kritikus pillanatokban nem volt magárahagyatott a tanácstag. A hozzáértő szakember adott rögtön választ a keserű hangú kritikára: bármilyen sok gondja-baja, s főleg hozzá kevés pénze van a tanácsnak, ezt végre megoldja, záros határidőn belül, nem tűrhető tovább a kis városrész helyzete. Ilyenkor persze az is sokat mond, ha tudja az ember, a Pletykafaluban mindenki dolograkész, saját kezével is munkálkodik. hogy valamelyest kényelmesebb legyen az élete, komfortosabb a mindennapja. A beszámolón csak úgy mondták: önerős társadalmi munkával jutottak előre. Járdákat építettek, csatornáztak, s már jóné- hány olyan utcájuk is van, amelyiknek útján nem akad el a mentőautó, ahová bejut akármilyen jármű, ha szükséges. Igyekezettel állnak a tanácstag mellett, s mondják is neki, a beszámolón is: ne lakjon senki a kis utcák barátságtalan oldalán, ne csapják föl senkire a sarat, a port — megdolgoznak érte. Mintahogyan megdolgoztak a gázvezetékért is. s ahogyan rendben tartják, mint sajátjukat a közös területeket is. Meg is fogalmazzák, miért: „Söpörjön mindenki a saját portája előtt — és nézzen vissza, gyönyörködjék!” A tanácstagi beszámoló idején még nem volt tény, hogy Szolnok megint előkelő helyen szerepel a megyében, de az országban is a társadalmi munkával, s 1987. évi önzetlenségük eredményeivel rendre aratják a jutalmakat, kitüntetéseket. Azóta mindez kiderült, s vele együtt az is: a város tanácsa a jutalompénzekből a tanács tagjainak alapját növeli. Hogy legyen miből, az eddiginél is többől gazdálkodni, megvalósítani az együtt áhitott. közös munkával megtoldott célokat. Így szépül, fejlődik, s lesz otthonosabb a városlakóknak — a város. Hogy sokan „vissza nézhessenek — gyönyörködni!” S. J, ' Magyarországi németek Kulturális fesztivál Az ötödik alkalommal rendezték meg a hét végén a magyarországi németek kulturális fesztiválját Pécsett. A hagyományosan Pünkösd ünnepéhez kapcsolódó eseménysorozaton sok száz külföldi vendég is részt vett a német nyelvterület országaiból. A legtöbben az NSZK- ból érkeztek, főleg Münchenből és Stuttgartból, valamint Pécs testvérvárosából, Fell- bachból és Mohács testvér- városából. Bensheimből. Újszászi siker az országos pályázaton Mezőgazdaságunk diákszemmel A Magyar Mezőgazdasági Múzeum immár 18. alkalommal hirdette meg a Hazánk mezőgazdasága diákszemmel című pályázatot. A felhívásra 3666 rajzot, dolgozatot kisplasztikát küldtek el a tanulók, ebből 290-et középiskolások készítettek. A középfokú oktatási intézmények pályamunkáit május 21-én az ünnepélyes eredményhirdetésen értékelték. A kertészeti növények termesztésének kialakulása, története lakóhelyem környékén című témában Skul- téty József, az Újszászi Gim- - názium és Autóforgalmi Szakközépiskola diákja első díjat kapott dolgozatára. Ugyancsak első díjjal jutalmazták Göblyös Anikó, szintén az újszászi középiskola tanulója a munkamegosztás községünk parasztgazdaságában című témakörben írt munkáját. Ugyanebben a kategóriában Kun Marianna és Vámos Ibolya, a túrkevei gimnázium és szakközépiskola diákjai jutalomban részesültek. Ugyancsak jutalmat kapott Ecseki Edit, újszászi diáklány lakóhelye agrártörténeti emlékeit feldolgozó dolgozatáért. Képzőművészeti Kiadó Új köny vek A Képzőművészeti Kiadó legújabb köteteit mutatták be a sajtó képviselőinek Budapesten, a Poszterházban. Az iszlám művészet története című tudományos igényű összefoglaló kötet — az első ilyen méretű vállalkozás — a kezdettől a XIX. század végéig tekinti át tárgyát. A Remekművek című művészeti albumsorozat Kelényi György Rubens Medici-Galé- riája című könyvével folytatódott. A kötet az egyetemes barokk művészet egyik legjelentősebb alkotójának, Ru- bensnek a párizsi Louvre- ban őrzött, 24 darabból álló festménysorozatát elemzi. A Budán 1831-ben megjelent Egyiptomi Álmoskönyv hasonmáskiadása Álmoskönyv címmel már szintén kapható. A könyv rövid leírásokkal és képekkel „értelmezi” a különös álmokat. Nevezetes épületeink nyomában 4 szolnoki ferences templom Szolnokon a városkép meghatározó eleme a Tisza- parton álló barokk templom, amely a megyeszékhely legrégibb barokk kori műemlék épülete. Története a XVII. századra vezethető vissza. Az egytornyú templom oldalsó kapuján lévő évszám szerint az építés 1723-tól 1754-ig tartott (bár a ma is látható épületegyüttes végső kialakítása csak a XIX. század végén fejeződött be), valójában azonban már néhány esztendővel korábban megtörtént itt az első kapavágás. Ekkortájt — egészen pontosan 1718 februárjában vagyunk — Szolnokra helyezték Bezdiczky Ignác sótisztet, aki a templom mai helyén egy szentélyszerű kápolnát épített a barátoknak, mégpedig úgy, hogy az idővel kiegészíthető és továbbfejleszthető legyen. (Mellé fából kolostort emeltek a barátoknak). öt évvel később — hat esztendei serénykedés után — a meglévő szentélyhez kapcsolódó déli részt húzták fel, majd 1736-ban lerakták a templom hajójának alapját. Tizenkét év múltán elkészült a nyugati traktus, 1754-ben pedig, miután a szentélyt egybekapcsolták a hajóval és a tornyot is befejezték, az egész épület tető alákerült. A munkálatok azonban még nem értek véget, ugyanis — többek között — 1757-ben a nyugati főkapu fölé Szentháromság szobor- csoportot helyeztek el, majd jóval később, 1835-ben elkészítették a torony „kilátóját”, a városi tűzőrök szolgálati helyét. A templombelsőben kriptát is kialakítottak a barátok, ahová elhunyt társaikat temették. Ebben helyezték örök nyugalomra Kossuth Zsuzsanna kisfiát, Kossuth Lajos unokaöccsét, aki 1849 januárjában a kormány Debrecenbe való menekülése közben halt meg Szolnokon. A kripta ma már nem látható, ugyanis még a múlt században földdel tömték el. A templom belső díszítése gazdag, különösen a míves szószék emelkedik ki a faragások, oltárképek, freskók sorából. Az építés kezdetétől a falak között tizenegy oltárt építettek, s valamennyit különböző időpontban állították fel. Az épület legújabbkori történetéhez tartozik, hogy orgonáját 1985 nyarán — mint arról annak idején lapunk is beszámolt — felújították. A szakemberek egybehangzó véleménye szerint a több évtizedes portól megtisztított hangszer ma az ország egyik legszebb hangú orgonája. Az 1985-ös avató hangversenyen Lehotka Gábor orgonaművész szólaltatta meg először a hangszert, azóta nyaranta — neves orgonaművészek közreműködésével — rendszeres hangversenyeket tartanak itt. J. J. (Fotó: H. L.) A Kunság fotósa „Csak egy amatőrgéppel szerény dolgozom” Kút peinek értékét igényes szakmai körök is elismerik, ám a megjelenítés kidolgozottságát olykor hiányolják. Erre talán az a válasza, hogy elsősorban a dokumentum- jellegre törekszik? — Sokkal prózaibb, egyszerűbb a válaszom: egy nagyon is szerény, úgynevezett amatőrgéppel dolgozom. Ennyire futotta, nem többre. A mindenttudó „masinákról” egyelőre csak álmodom, ábrándozom. Talán, majd, egyszer... Vízért Tiszát Lajos A különböző kulturális híradásokban egyre sűrűbben jelenik meg ifjú Papi Lajos fotókiállításainak híre. A Kevi Kör tagjaként már szakmai berkekben is számon tartják a kisújszállási géplakatost — a Járműjavító Vállalat dolgozója — akinek jelenleg Vésztőn van kiállítása, a közeljövőben pedig Szolnokra hozzák el képeit. — Vallja-e hogy a Kunság fotósa? — Minden szálam. gyökerem a Kunsághoz köt, már a nagyapám is „kisúji” ember volt, apám munkássága tovább éltette bennem a ragaszkodást szülőföldünkhöz. — A hajlam, a vonzódás a táj vizuális megjelenítéséhez családi örökség? — Még szakmunkástanuló voltam, amikor kaptam édesapámtól ajándékba egy fényképezőgépet. Csak anyÉletkép nyit mondott: kíváncsi vagyok, mit látsz meg a világból.-Szavakkal nem befolyásolt, dehát elég volt látnom, hogy ő mit választ szobrai, plakettjei témájának. Eny- nyiben valóban örökségről van szó. A tágabban értelmezett közeg is nagy hatással van rám, így témáimat többnyire a város szélén, az elesett emberek között kerestem, vagy a szikbe hajló földeken. — Tárlatain ezért igen erős a néprajzi, szociológiai vonulat... — Hozzáteszem, ezért is, mert a régi Kunság arca eltűnőben, amit ma még megörökíthetek az utókor számára, abból lehet, hogy holnap már semmi se látszik. Mindezt az tudja folyamatában pontosan érzékelni, aki benne él a változásokban. — Témaválasztását, kép- szerkesztését, egyáltalán kéÖsszel Tánc Világkupa II pécsiek jöttek, láttak, győztek Kilencórás nemzetközi táncgála Szolnokon Azt túlzás lenne állítani, hogy szombaton ebéd után hosszú sorok hömpölyögtek a Tomi Sportgála elnevezésű nemzetközi táncverseny helyszine, a Tiszaligeti Sportcsarnok felé, de az tény, jó félház fogadta a rendezvény selejtezőit, középdöntőit. Szükség is volt a több fordulóra, hiszen érkeztek indulók az NDK-ból, a Szovjetunióból, Csehszlovákiából, nem beszélve a több mint száz hazai próbálkozóról. A délutáni legelső megméretés: a „továbbjutok vagy kiesek” lehetősége jónéhány felemelő, izgalmas, sőt humoros pillanatot is teremtett. így adódlak csodálatos diszkó- break"- és show-be- mutatók. ámbár voltak versenyzők, akik tánc ürügyén Összevissza „verték” magukat, és előfordult olyan eset is. amikor az akrobatikus rock and roll emeléseinél a csinos partnemő — földrajzi nyelven fogalmazva — nem arra a világtájára érkezett. amelyiken jár. Este hat óra is elmúlt, mire kialakult a „krém”: a legjobbak, a döntő mezőnye. Hogy mi volt ennek a versenynek a célja, amelyet a Szolnoki Lakóterületi Sport Egyesület szervezett a Ti- szamenti Vegyiművek és a Szivárvány utazási iroda hathatós támogatásával, arról László Attilát, a táncvilágszövetség kelet-európai megbízottját kérdeztük: — A nyolcvanas évek elején kezdődött a modern divattánc nemzetközi pályafutása; kezdetben a diszkó, jó két éve pedig már az amerikai eredetű show-tánc a legnépszerűbb. Azóta Eu- rópa-szerte bebizonyosodott, bogy egy-egy színvonalas verseny idegenforgalmi látványosság is, hiszen, vonzza az érdeklődőket. Nem véletlen, hogy Szolnokra esett a választásunk, mivel előreiátA diszkó kategóriát fölényesen nyerte Rovó Attila, aki tavaly a világbajnokságon hetedik volt (Fotó: H. L.) hatólag az őszi Tánc Világkupa helyszíne is az önök városa és Budapest tesz. Mire elkezdődött az esti gálaműsor, a nyertesek bemutatója, megtelt a sportcsarnok. Nem csalódott a közönség, itt már magas volt a színvonal, amelyhez hozzájárultak az Inter Pozsony táncklub, az NDK-beli és a szovjet indulók. Végül a maratoni táncfesztivál átütő pécsi sikert hozott, hiszen innen került ki az első helyezettek fele. így diszkószámban Rovó Attila, a tavalyi világ kupa hetedik helyezettje, az akrobatikus rock and rollban Papp Viktor—Lehmann Yvett, a nagycsoportok között pedig az Afrodance együttes, valamint a verseny legfiatalabb, de végtelenül tehetséges résztvevője a nyolcéves Kovács Gergely és .párja” a három évvel idősebb Papp Szilvia is a Mecsek fővárosából érkezett. Sztepptáncban egy pozsonyi duó, break- táncban a veszprémi Gibusa Róbert nyert. Akadt még ott anyagtakarékos fürdőruha-bemutató, amelyet mutatós veszprémi hölgyek követtek el, és akinek a szeme és a füle végig bírta a kilencórás színes ka- valkádot. no. meg a decibeleket, este nyolc után még tapsolhatott a programot ügyesen kiegészítő helybelieknek: a lakóterületi gyermek-, a Jósika úti óvoda, továbbá a Münnich Ferenc úti iskola tornászainak, a különböző küzdősportok bemutatóinak. D. Sz. M.
