Szolnok Megyei Néplap, 1988. május (39. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-23 / 122. szám

(Folytatás a 4. oldalról.) sét, a társadalom politikai kultúrájának gazdagodását, az emberi jogok érvényesü­lését. A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség a magyar ifjúság egységes politikai tömegszervezete. Az ifjúsági szövetséget — szervezeti ön­állóságát tiszteletben tartva — a párt irányítja. A KISZ erősítse a fiata­lok körében kifejtett politi­kai tevékenységének az utóbbi időben kialakuló új gyakorlatát. Képviselje nyil­vánosan a fiatalok érdeke­it, vegyen részt a társada­lompolitikai döntések elő­készítésében. Alakítson ki folyamatos párbeszédet a kü­lönböző ifjúsági csoportok­kal, körökkel, egyesületek­kel, és saját keretei között hozzon létre az ifjúság ta­goltságát jobban megjelenítő szerveződési formákat. Szükség van az ifjúság szerveződési lehetőségeinek bővítésére. Fokozottan építünk azok­ra a társadalmi szervezetek­re, mozgalmakra, szövetke­zetekre, szövetségekre és egyesületekre, amelyek al­kotmányos keretek között, a társadalmi élet különböző területein, a gazdaságban, a kultúrában, az egészségügy­ben, a környezetvédelemben, a sportban fejtik ki tevé­kenységüket. A szocialista demokrá­4. cia kiteljesítésének fontos része a társadalmi nyilvánosság, amely jó le­hetőségeket teremt a köz­életi tájékozódáshoz, az ér­dekek különbségének és azonosságának felismerésé­hez, a közmegegyezés lét­rehozásához, a társadalmi ellenőrzéshez. A politikai nyilvánosság terjedjen ki a párt-, az állami, a társadal­mi életre, az állampolgári jogokra és gyakorlásuk módjára is. Gyors, pontos és rendsze­res tájékoztatást kell adni az állami és politikai döntések­ről. A pártszervezetek bővít­sék tevékenységük nyilvá­nosságát. A párt az elvi irányítás eszközeivel és módszereivel erősítse politikai befolyását a tömegtájékoztatásban. A lapalapító és lapfenntartó állami szervek, társadalmi szervezetek és egyesületek teljes politikai, szakmai, er­kölcsi és anyagi felelőssé­get viseljenek lapjaikért. A tömegtájékoztatásban dolgozók elkötelezetten és felelősséggel lássák el fel­adataikat, adjanak hű képet a valóságról, támogassák a szocialista építőmunkát. Nyújtsanak segítséget a köz­érzetet rontó, a közélet tisz­taságát, a társadalom igaz­ságérzetét sértő jelenségek elleni harchoz. II. A gazdaságban legfon­»• tosabb feladatúnk a Központi Bizottság 1987. jú­lius 2-án elfogadott kibon­takozási. valamint a Minisz­tertanács stabilizációs mun­kaprogramjának végrehajtá­sa. A gazdaság stabilizálásá­nak alapfeltétele a külső adósság növekedésének fé­kezése, majd megállítása, s a belső pénzügyi egyensúly helyreállítása. A stabilizáció és a kibontakozás nemzeti, össztársadalmi érdek, meg­valósításuktól nem tántorít­hat el az sem, hogy bizonyos lépések, intézkedések ütköz­nek egyes gazdálkodó szer­vezetek vagy a lakosság egy részének rövid távú érdekei­vel. Abból kiindulva, hogy a szocialista gazdaság áruter­melő gazdaság, támogatjuk mindazoknak az eszközök­nek az alkalmazását, ame­lyek a gazdasági szervezete­ket a piac törvényeinek fi­gyelembevételére kényszerí­tik, és amelyek segítik a társadalmi tőke és a munka­erő megfelelő áramlását a hatékonyabban dolgozó te­rületekre. : Többszektorú népgazdasá­gunkban a jövőben is meg­határozó a szocialista, közös­ségi tulajdon. Fontos felada­tunk az állami és a szövet­kezeti tulajdon működésé­nek hatékonyabbá tétele, a tulajdonosi rendelkezési jo­gok és felelősség érvényre juttatása. Szükség van a kö­zösségi tulajdon formáinak gazdagítására. Támogatunk minden olyan kezdeményezést — beleértve a vegyes tulajdonú vállalko­zások meghonosítását és a magántevékenység élénkíté­sét —, amely a nemzeti jö­vedelem növekedését és a la­kosság életviszonyainak ja­vítását szolgálja. Valamennyi gazdálkodó szervezetet — tulajdonfor­májától, méretétől és tevé­kenységi területétől függet­lenül — érdekeltté kell ten­ni a gazdasági teljesítmény növelésében. Bővíteni kell a különféle tulajdonformák működésének lehetőségeit. A gazdálkodásban olyan műkö­dési feltételeket kell létre­hozni, amelyek a teljesít­ménnyel. a befektetéssel ará­nyos jövedelmet tesznek le­hetővé, utat nyitnak a társa­dalom számára is hasznos és eredményes vállalkozások fejlődéséhez. Ennek érdeké­ben szükség van új társasá­gi törvényre, amely lehető­vé teszi a gazdálkodás szer­vezeti kereteinek bővítését, a kollektív tulajdonosi érde­keltség erősítését, ösztönzi közös vállalkozások létreho­zását, a magánvállalkozások és a külföldi működő tőke fokozott bevonását. Tovább kell folytatni 2. a gazdasági reformot, amely egy szocialista piac- gazdaság működési feltéte­leinek kialakítását szolgálja. A gazdaságirányítás tegye lehetővé, hogy a gazdaság szereplői magas szintű jog­szabályokban rögzített és hosszabb távra érvényes fel­tételek között dolgozhassa­nak; segítse, hogy gyorsan és rugalmasan alkalmazkod­janak a változásokhoz. A népgazdasági terv váljon az alapvető gazdaságpoliti­kai célok összehangolásának, a kívánatos arányok érvé­nyesítésének, a fő gazdasági folyamatok prognosztizálásá­nak, befolyásolásának eszkö­zévé. Ezt kell szolgálnia a népgazdasági tervezés és a költségvetés reformjának. A gazdasági reform egyéb elemeihez igazodva átfogóan módosítani kell a bérpoliti­kát és a bérrendszert. A bér­reform vezessen a kereset- szabályozás kötöttségeinek feloldásához, a munka társa­dalmi hasznosságának, ered­ményességének megfelelő bérarányok kialakulásához. Vállalni kell azokat a tár­sadalmi következményeket, amelyekkel a kibontakozási program gazdasági feltételei­nek megteremtése, elsősor­ban a szerkezetátalakítás, a támogatások leépítése jár. A gazdaság szerkezetének átalakítása elkerülhetetlenné teszi a munkaerő nagyobb arányú mozgását a dinami­kusan fejlődő ágazatok, vál­lalatok irányába. Az átme­neti elhelyezkedési nehézsé­geket átképzéssel, állami tá­mogatással kell mérsékelni. A munkahely nélkül maradó emberek sorsa intézményes segítséget igényel. Indokolt megvizsgálni, mi­lyen feltételek szükségesek ahhoz, hogy az állam a lét- fenntartás minimális szintjét garantálhassa. Ki kell alakítani a szociál­politika és az egészségügy egységes rendszerét. Ez áll­jon összhangban a korszerű­sített társadalombiztosítással és a nyugdíjrendszer reform­jával. Mérsékelni kell a nyugdíjak reálértékének csökkenését. Gondoskodni kell az önhibájukon kívül nehéz helyzetbe kerültekről. A szociálpolitikai eszközök­kel elsősorban a családokat támogassuk. Nemzeti érdekünk, hogy a nők jobb feltételek között tölthessék be munkavállalói szerepüket és anyai hivatá­sukat, fokozatos és konkrét lépések szükségesek a gyer­meknevelés családi terhei­nek enyhítésére, az ifjúság egyes rétegeinek helyzetét kedvezőtlenül érintő folya­matok ellensúlyozására, a társadalmi esélyegyenlőtlen­ség csökkentésére. Egyéni és társadalmi ér­dek, hogy a lakosság egész­ségi állapota javuljon. Meg kell teremtenünk az egész­ségmegőrzés társadalmi- nemzeti programja megvaló­sításának feltételeit. Javítani kell a lakáshely­zetet. Intézkedések szüksé­gesek a lakáskínálat bővíté­sére. Kapjanak nagyobb tá­mogatást azok, akik önerő­ből nem képesek rossz la­káshelyzetükön javítani, és akik szeretnének első önálló lakáshoz jutni. Az országos és megyei programok alapján folyta­tódjon az elmaradott térsé­gek gazdasági alapjainak erősítése. Az értéket teremtő 3* szellemi munka döntő tényezője a társadalmi és gazdasági előrehaladásnak. Ennek ki kell fejeződnie a szellemi munka, a tudás, a teljesítmény értékelésében, az értelmiség méltó politi­kai, anyagi és erkölcsi meg­becsülésében. A tudományos kutatás a társadalom előtt álló fel­adatok megoldásában, a népgazdaság műszaki meg­újulásában meghatározó sze­repet tölt be. Támogatni kell mind a fontos alaputatáso- kat, mind az előremutató, magas színvonalú, a gazda­sági és társadalmi fejlődés szempontjából hasznos alkal­mazott kutatásokat, a műsza­ki fejlesztést. Elő kell segíte­ni a tudományos eredmények gyakorlati hasznosítását. Eh­hez megfelelő közgazdasági, jogi, pénzügyi és szervezeti feltételeket kell kialakítani. Az oktatás és a közműve­lődés feltételeinek javításá­hoz, az esélykülönbségek csökkentéséhez most. a köz­ponti források szűkösségé­nek időszakában is biztosí­tani kell az anyagi eszközö­ket. A társadalmi és politikai célok megvalósításának alapvető feltétele az oktatá­si rendszer fejlesztése, az oktatás színvonalának eme­lése. Az oktatás korszerűsítése során különösen a műveltsé­get megalapozó általános is­kola és a középfokú képzés fejlesztésére kell nagy gon­dot fordítani. A népgazdaság feladatai­val összhangban a kilenc­venes évek elejére növelni szükséges az érettségit adó középfokú képzésben és a felsőoktatásban tanulók lét­számát. Az ehhez és a kép­zés korszerűsítéséhez szük­séges feltételek megteremté­sét meg kell kezdeni. Minő­ségileg jobbá és korszerűb­bé kell tenni a felsőoktatást. . A,z irodalmi, művészeti 4. életet nyitottság és sokszínűség jellemzi, de nem érvényesül kellőképpen az egészséges kritikai szellem. A kulturális intézményrend­szer tevékenységében zava­rok mutatkoznak. Az érté­kek rovására teret nyertek az ízlésromboló, erőszakot hirdető, silány, eszmeileg za­varos művek és produkciók. A kultúra értékeinek tér­hódítását az igények formá­lása, az ízlés fejlesztése, az oktatási intézmények kultu­rális nevelő hatása, az érté­kes alkotások kínálatának növekedése eredményezze. III. Hazánk kedvező nemzet­közi megítélését mindenek­előtt szocialista országépítő munkánk eredményeivel és reformpolitikánkkal, az er­re épülő nemzetközi tevé­kenységünkkel vívtuk ki. s ezzel őrizhetjük meg a jövő­ben is. Belső építőmunkánk alap­vető feltétele a béke, a kü­lönböző társadalmi beren­dezkedésű országok együtt­működése. Erre a felismerés­re épül pártunk és a Ma­gyar Népköztársaság aktív nemzetközi tevékenysége. Külpolitikánk, amelyet tár­sadalmunk legkülönbözőbb rétegei támogatnak, a nem­zeti összefogás egyik fontos tényezőjévé vált. A Szovjetunióban és más szocialista országokban fo­lyó átalakítás kedvező felté­teleket biztosít társadalmi és gazdasági megújulási programunk megvalósításá­hoz. A társadalmi rendsze­rek békés versenyében a megújulási folyamatok erő­sítik a szocializmus pozíció­it, segítik az enyhülés kitel­jesedését. Hazánk elismert részese ennek a folyamat­nak, egyik kezdeményezője és résztvevője a nemzetközi párbeszédnek. Ugyancsak javuló nemzet­közi feltételeket jelent és növeli hazánk külpolitikai mozgásterét, hogy elsősor­ban a szovjet külpolitika rugalmasságának, új szemlé­letének és kezdeményezései­nek hatására — a nyolcva­nas évek közepétől — a vi­lágban felerősödtek a kedve­ző irányzatok, felújult a szovjet—amerikai párbeszéd, megélénkültek a kelet—nyu­gati kapcsolatok, enyhült a nemzetközi légkör. Növelte hazánk nemzetkö­zi tekintélyét a magyar dip­lomácia érdemi részvétele a békés egymás mellett élés elveinek érvényesítésében, a kelet—nyugati párbeszédben, a nagyhatalmak, a szövetsé­gi rendszerek, az eltérő tár­sadalmi berendezkedésű or­szágok közötti bizalmatlan­ság oldásában. Hazai munkánk nemzetkö­zi hátterének legfontosabb összetevője a Szovjetunióval, a Varsói Szerződés és a KGST tagországaival, általá­ban a szocialista országokkal kialakított baráti, interna­cionalista kapcsolataink kö­zös érdekeken alapuló fej­lesztése, egyenjogú együtt­működésünk új minőségi szintre emelése. A velük fenntartott két- és többolda­lú együttműködés tartalmi és szervezeti korszerűsítésére, megújítására, a tartalékok mozgósítására törekszünk, merítünk tapasztalataikból. A KGST-együttműködés el­odázhatatlan korszerűsítése érdekében megkülönbözte­tett jelentőséget tulajdoní­tunk az áru- és pénzviszo­nyok, a közgazdasági eszköz- rendszer továbbfejlesztésé­nek. A Magyar Népköztársaság alapvető érdeke, hogy az élet minden területén rendezett, baráti viszonyt és szoros együttműködést alakítson ki közvetlen szomszédaival és tágabb, európai környezeté­vel, valamennyi állammal. A magyarság mintegy har­mada határainkon kívül él, közülük legtöbben a szom­szédos szocialista országok­ban. Szocialista viszonyok között természetesnek tart­juk az egyéni és kollektív nemzetiségi jogok érvényesí­tését. A nemzetiségek, bár­mely országban éljenek is, joggal igényelnek támoga­tást anyanyelvűk megőrzésé­hez, kultúrájuk fejlesztésé­hez, az anyanemzethez fűző­dő kapcsolataik ápolásához. A helyzetükkel kapcsolatban felmerülő problémákat csak­is a humanizmus érvényesí­tésével, az egyetemes emberi jogok és a demokrácia sza­vatolásával lehet rendezni. Mindehhez szükséges az is, hogy oldódjanak a múltból öröklött előítéletek. Törek­vésünk, hogy minden szom­szédos néppel erősödjön a megértés, a bizalom és az együttműködés. Meggyőződésünk, hogy a Magyarországon élő nemze­tiségek és a szomszédos or­szágokban élő magyarság kettős kötődése jól szolgál­hatja a szomszéd népek kö­zötti megértés és bizalom erősödését. A kölcsönös előnyök, a bé­kés együttműködés elvei alapján a fejlett tőkés orszá­gokkal tovább bővítjük poli­tikai, gazdasági, tudomá­nyos-műszaki, kulturális és humanitárius kapcsolatain­kat. Rendezett, szerződések­kel szabályozott kapcsolatok­ra törekszünk az Európai Gazdasági Közösséggel. Az internacionalista szoli­daritás jegyében szorosan együttműködünk a kommu­nista- és munkáspártokkal. Fejlesztjük kapcsolatainkét a szocialista és szociáldemok­rata pártokkal, a baloldali erőkkel, a haladó és nemzeti felszabadító mozgalmakkal. Hazánk a jövőben is tevé­keny szerepet vállal a biz­tonságosabb világ megterem­tésének, a béke és a haladás ügyének szolgálatában. Fo­kozzuk erőfeszítéseinket a kelet—nyugati feszültségek csökkentése, a fegyverzetek alacsonyabb szintjén kiala­kuló erőegyensúly, a párbe­széd és az együttműködés elősegítése, megosztott, de egymásra utalt világunk egyetemes gondjainak enyhí­tése érdekében. Megtett utunk tanulsága, hogy a párt akkor tudja be­tölteni szerepét, akkor éb­reszt bizalmat, ha érzéke­nyen reagál a valóság új je­lenségeire, és képes kezde- ményezően cselekedni. Így van ez most is, amikor rész­ben örökölt, részben új kele­tű gondok nehezítik a hala­dást. Az MSZMP cselekvés­re hív mindenkit, aki fele­lősséget érez a magyar nem­zet jövőjéért, aki tettekkel képes segíteni közös célunk, a szocialista Magyarország építését. „Diákminiszterek” a bársonyszékben Országos gazdasági döntésjáték-verseny Jászberényben Munkában a jászberényi „minisztertanács” A két osztályteremnyi he­lyiségben tizenhárom mini „minisztertanács” dolgozott, tervezte a képzeletbeli or­szág életét. Kékesen világí­tottak a képernyők, a szá­mítógépek sürgetve várták a kérdésekre a választ. Az asz­taloknál nem kis gondban voltak a „miniszterek”. Mennyit hozott az ipar, a mezőgazdaság, mennyit for­dítsunk szociálpolitikára? Hogyan alakult a külkeres­kedelem? Merre tart az élet- színvonal? Noha kint hűvös volt, a teremben szinte elvi­selhetetlen a hőség. Egy-egy „szociálpolitikai miniszter” üdítőt, szendvicset hozott társainak. A megbízatásuk ötven évre szólt, s azonos szintről indulva ötévenkénti idősza­kokra kellett megtervezni a gazdaságot, a népességet, az életszínvonalat. A legsikere­sebb az a csapat lehet, amely úgy gazdálkodik, hogy megfelelő népességsza­porulat mellett növekszik az életszínvonal, ügyel a kör­nyezet- és természetvédelem­re. Vagyis okosan a lakos­ság javára gazdálkodik a képzeletbeli ország kincsei­vel, adottságaival. A straté­gia sikeresnek bizonyult, a tízszer ötévre szóló- tervezés abszolút számait tekintve a jászberényi gimnázium lett volna az első. A versenyt azonban nem így értékelték, hanem a 6—10_ig tartó öt évből kisorsolták a „verseny­évet”. A pártatlan kislány kéz a 6-ost húzta ki. S eb­ben a tervidőszakban éppen a Budapesti József Attila Gimnázium csapatának ered­ményei voltak a legj óbbak,- így ők nyerték meg a ver­seny 25 ezer forintos első díját. A Jászberényi Lehel Vezér Gimnázium diákjai Farkas János, Zsoldos Sán­dor és Moravcsik Tünde, harmadikosok Parádi Csaba és Várady Vajk másodiko­sak — felkészítő tanáraik Pataki Anna és Boros De­zső — a második helyezést szerezték meg. Emellett el­nyerték az ELTE atomfizi­kai tanszékének, a Környe­zetvédelmi és Vízgazdálko­dási Minisztériumnak, vala­mint a Szolnok Megyei Ta­nács különdíját is. A harma­dik helyen a Budapesti I. István Gimnázium és Szak- középiskola tanulói végeztek. A Jászberényi Liska József Szakközépiskola „miniszter- tanácsa” egy sajnálatos szá­mítási hiba miatt a nyolca­dik, a jászapáti gimnáziumé pedig a kilencedik helyet szerezte meg. A diákok döntéseit, jövő tervezését igen nagy érdek­lődés kísérte. Dennis Mea­dows, a verseny egyik véd­nöke ugyan nem tudott je­len lenni mivel Kanadában hasonló játékot rendez, s majd az adatok alapján ösz- szehasonlítja a két ország diákjainak ötleteit, gondol­kodását, ismereteit. Érdeklő­déssel figyelte Jurij Szerafi- movics Kopysov, a Szovjet Tudományos Akadémia Atomkutató Intézetének pro­fesszora is. — Nagyon komoly, ma­gas színvonalú lehet Magyar- országon az oktatás, ha a diákok ilyen komplex fel­adatokat ilyen könnyedén és sikeresen oldanak meg — mondta. — Én nem tudok róla, hogy nálunk is lenné­nek hasonló versenyek, de otthon feltétlenül elmesélem majd a kollégáimnak az itt látottakat. Ugyancsak elismeréssel szólt a versenyről Dan Sha­ron, az ŐRT technikai ne­veléssel foglalkozó nemzet­közi szervezet londoni köz­pontjának vezetője; — Kiváló ötletnek tartom a játékot, hiszen a jövő gaz­dasági szakemberei mér­ték össze tudásukat, egyelő­re még csak egy képzeletbe­li országban, de évek múl­va már egy valóságos hely­zetben találkoznak ugyan­ezekkel vagy hasonló fel­adatokkal, amelyeket ne­kik kell megoldaniuk. Igen dönteniük kell akár­hol. akármilyen munkakör­ben is dolgoznak majd. Marx György akadémikus, aki szinte egy percre sem mozdult el a diákok mellől a késő esti órákig tartó küz­delemben többek között azt mondta megnyitó beszédé­ben, hogy minden nemze­déknek meg kell hoznia a maga döntéseit, felelősség­gel, s vállalva értük a kö­vetkezményeket. Nos, a verseny egy igazi, jó előjáték volt mindehhez. Tál (Gizella Cigányzenekari fesztivál Kihirdették az eredményeket Az országos cigányzeneka­ri fesztivál az eredményhir­detéssel és- a zsűri által leg­jobbnak ítélt együtteseknek a televízió és a rádió által közvetített gálaműsorával vasárnap befejeződött Szol­nokon, a Megyei Művelődé­si és Ifjúsági Központban. Az országos szórakoztató­zenei központ, a Magyar Te­levízió, a Magyar Rádió és Szolnok Város Tanácsa első alkalommal hirdette meg a zenei vetélkedőt vidéki együttesek részére. A meghí­vott 13 zenekar a fesztivál két napján három hangver­senyen mutatkozott be. Az elhangzott produkciókat S4- rosi Bálint Erkel-díjas zene­tudós vezetésével neves ze­nészekből álló zsűri értékel­te. Döntésük szerint nívó­díjban részesült Jóni György és zenekara (tanyacsárda, Lajosmizse) Rácz László és zenekara (Hági étterem, Sze­ged) Káté Kálmán zenekara (Hungária Szálló, Szeged), Horváth Béla zenekara (Ha­lásztanya, Miskolc), Váradi Lajos zenekara (Park szál­ló, Eger), valamint Zsákai Ferenc zenekara (Hotel Pe­likán, Szolnok) a cigányzene hagyományainak színvonalas ápolásáért.

Next

/
Thumbnails
Contents