Szolnok Megyei Néplap, 1988. május (39. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-22 / 121. szám
4 Befejeződött az állásfoglalás-tervezet vitája (Folytatás a 3. oldalról) már mint kész tényt veheti csak tudomásul. Sokszor olyan központi döntés mellett kell kiállnia, amellyel kapcsolatban a véleményét előzetesen nem kérték ki — mondotta Pintér Imre. MEDGYESSY PÉTER, a Minisztertanács elnökhelyettese az elmúlt időszak gazdasági folyamatait elemezve a többi között rámutatott: a magyar gazdaságot egy évtizede a stagnálás, a verseny- képesség romlása jellemzi. A gazdaság gyors fejlődéséhez szükséges korábbi hajtóerők ma már kimerültek. így korábban a beruházások, de most már mindinkább a fogyasztás korlátozásával kényszerültünk fékezni az eladósodási folyamatot. Ezzel a közvetlen veszélyt sikerült elhárítani, de a szükséges struktúraváltozások, főként a gazdaságtalan tevékenység visszaszorítása, a jövő megalapozása elmaradt. A reformprogram megvalósítását következetlenség jellemezte. Eltökélt szándékunk, hogy a reformot következetesen véghezvisszük, megteremtjük azokat a szervezeti kereteket, amelyek lehetővé teszik a valóban átfogó gazdasági reformprogram kialakítását. A gazdasági mechanizmusban, az intézményrendszerben tett lépéseink csak akkor fejtik ki hatásukat, ha erősítjük a piaci viszonyokat, ha a jövedelmező gazdálkodás, a tőke megőrzése és gyarapítása, a vagyonér- dekeltség, a tulajdonosi motiváció nem egyszerűen a gazdaságirányító apparátusok által számonkért mutatók lesznek, hanem belső hajtóerővé, a siker legfontosabb mércéjévé válnak. Működőképes mechanizmusok kellenek, nem egyszerűen a korábbinál jobb állapotok. Programunk kulcskérdése a vállalkozói autonómia rövid idő alatti, éppen ezért kétségkívül nagy kockázattal járó megteremtése, a gazdálkodás liberalizálása. Ennek azonban feltételei is vannak. Nélkülözhetetlen a szigorú, protekcionizmustól mentes bankpolitika, a kereslet főként banki eszközökkel való kézben tartása, amely a kínálat növelésére serkentő feltételek mellett az inflációs feszültségek enyhítésének alapvető eszköze. Elengedhetetlenül szükséges a következetes gazdaságpolitika kiegészítőjeként az erős szociálpolitika érvényesítése, amely a hátrányos helyzetűeknek esélyt ad, az igazságtalanságokat szocialista elveink szerint kiküszöböli, miközben teret ad a valós és társadalmilag elfogadható jövedelem differenciálódásnak. A piac működésének korlátái csak akkor szüntethetők meg, ha a vállalatok, szövetkezetek szigorúan saját erőforrásaikból élnek. A támogatások és kedvezmények szövevényes rendszerét rövid idő alatt le kell építeni. Ugyanakkor a társadalmi élet egyes területein, így például a kultúrában, az egészségügyben, a piacon túlmutató értékrendnek is érvényre kell jutnia. A gazdaságpolitika kockázatát a társadalom jelentős része bizonyára vállalja, ha annak problémáit, feszültségeit, kedvező de elkerülhetetlen negatív hatásait is nyíltan megvitatja. Ha világossá válik a közvéleményben, hogy a túlzott óvatosság, a halogatás nagyobb kockázattal jár, mint az egyetértésen alapuló, bár nehézségekkel járó cselekvés. Harminckét év történelem PROKOP ZOLTÁN, a Belügyminisztérium MSZMP alapszervezeti tikára bevezetőben elmondta, hogy alapszervezetük kommunistái körében a közélet tisztaságáról, a korrupcióról, a láthatatlan jövedelmekről bontakozott ki széles körű vita, amikor az állásfoglalás-tervezetet tárgyalták. A felszólaló szerint a szocialista alapelveinkkel ellentétes tendenciák felerősödtek. Utalt arra, hogy előfordul, amikor a közélet tisztaságát párttagok, vezetők sértik meg. Felidézte azt a két esetet, amit legutóbb a Belügyminisztérium két főtisztje követett el, s amelyért azonnal eltávolították őket a rendőrség soraiból. — Tudjuk, hogy a párttagokra is hatnak a társadalom kedvezőtlen jelenségei, de a párt tagjaitól jogosan elvárható, hogy az ilyen cselekményeket ne nézzék el, hanem fedjék fel és követeljék meg a felelősségrevo- nást. Ehhez azonban az is szükséges, hogy a bejelentéseiket a kivizsgálásra illetékesek érdemben bírálják el, biztosítsák a bejelentő védelmét, és az elkövetőkkel szemben szigorúan járjanak el. A társadalmi torzulások elleni fellépés egyik leghatékonyabb eszközének azt tartom, ha ezeket a nyilvánosság elé tárjuk. ACZÉL GYÖRGY, a Politikai Bizottság tagja, az MSZMP Központi Bizottsáfogalmaztam, hogy más országban él ez a nép, és más nép él e hazában. Most szeretném azt is megfogalmazni, hogy más pártot ismer meg az ország. Harminckét éve vagyok tagja a Központi Bizottság- ' nak, harminckét év óta felelős vagyok mindenért, ami. ebben az országban, a pártban történik. Azokért a hibákért, tévedésekért, késlekedésért, amit a párttagság és a pártértekezlet joggal hiányol. Ezekről ma már általánosságban nem szabad beszélni. Ha megengedik, saját felelősségemről szeretnék — a teljesség igénye nélkül — néhány szót szólni. Felelős vagyok azért, mert vallottam és vallom, hogy a hatalom szolgálat, de nem harcoltam elég következetesen a pártdemokráciáért, amely intézményesen biztosítja, hogy a párt politikája, 800 ezer párttag véleménye, akarata a döntésben jobban kifejezésre jusson. Felelős vagyok azért, mert későn ismertem fel, hogy a kétségeket nem ismerő, a nézetkülönbségeket nem ismerő egység az nem jó egység. Félrevezető, mert akadályozza hogy élő, a mainál elevenebb mozgalom legyen. És felelős vagyok azért, hogy nem kamatoztattuk kellőképpen egyik legnagyobb kincsünket, a szellemi tőkét, nemcsak az értelmiség munkáját, hanem minden Aczél György Grósz Károllyal ga Társadalomtudományi Intézetének főigazgatója: — A konferencia dicséretével szeretném kezdeni. Három esztendővel ezelőtt, a XIII. pártkongresszuson úgy párttag, minden magyar állampolgár minden értünk született gondolatát. Mégis tegyük fel a kérdést, mi történt ez alatt a harminckét év alatt. Ez a harminckét esztendő az elmúlt évszázadok történetében Magyarország legnagyobb szabású történelmi vállalkozása. Ez juttatott el bennünket odáig, hogy évszázadok óta először nem a bukás, hanem a siker, az eredmény vitt a nemzetközi élet megbecsülésének középpontjába. De szeretnék még valamit mondani erről a 32 évről. Valamit, amiről szeméremből nem szoktunk beszélni. Hogy ez a korszak minden megtorpanásával, minden kudarcával együtt mégis a magyar történelem egyik jelentős korszaka volt, a szocializmus megújulásának időszaka, azt nagy mértékben egy történelmi személyiségnek köszönhetjük, a valóság józan fanatikusának, ahogy egyszer ő nevezte magát: „a jó kompromisszumok robotosá- nak” — Kádár Jánosnak. TAVASZI JÓZSEF a Pestvidéki Gépgyár fődiszpécsere felszólalásának középpontjába a bizalom kérdését állította. Figyelmeztetett arra. hogy amíg a munka társadalmi hasznosságát, értékét tekintve is „sokféle forint” létezik az országban, amíg a hiánygazdálkodásból fakadóan naponta adódnak lehetőségek a visszaélésre, amíg a törvények, rendeletek, szabályozások nem azonos szigorral és következetességgel érvényesek mindenkire, addig nagyon nehéz lesz megtartani a bizalmi egyensúlyt. — Nem a múlt értékeinek a lebecsülése, hanem a múlt eredményeire alapozott továbblépés igénye mondatja velem, hogy nem engedhető meg a 25—30 évvel ezelőtti sablonokban való gondolkodás. Több pártcsoport értekezleten, taggyűlésen vettem részt, és ezeken megfogalmazódott: őszinte tisztelettel és becsülettel köszönjük meg mindazok - tevékenységét, akik munkájukkal hozzájárultak a nyugodt, konszolidált viszonyok megteremtéséhez, az ország eredményeihez. Köszönjük meg, amit ezért a népért eddig tettek, s kívánjunk nekik hosszú, boldog nyugdíjas éveket. Fontos ez a kérdés, mert ha a vezetéssel szembeni bizalmi válság nem szűnik, akkor az állásfoglalás elfogadtatása és végrehajtása is kétséges lesz. FARAGÓ MÉSZÁROS VILMOS, Zsombó Községi Tanácsának elnöke egy kis település helyzetét ecsetelve elmondta: nincs kegyetlenebb és lesújtóbb érzés sem az egyén, sem a közösség számára, mint amikor csupán egy állomásnak tekintheti szülőföldjét biztonságérzetének gerincét, a mindennapi küzdelemben erőt adó hagyományait és tapasztalatait. E gondolatsort folytatva kijelentette: á városba bejáróknak nemcsak igényeik nőttek, de magukkal hozták a helyi életkörülmények gyökeres javítása iránti türelmetlenséget is. Nem maradt más hátra, mint összefogni, összefogni a lakossággal, a szomszédos településekkel. az eljáró dolgozók munkahelyeivel. Ügy kell számításba venni a lehetőségeket. hogy a hátrányos adottságokból is előny Megyénk küldöttei. — Kötetlen beszélgetés a vita szünetében származzon. Azon kell munkálkodni, hogy a település a maga szintjén próbáljon komfortossá válni. HUSZTI LASZLÖNÉ, a Vörös Október Férfiruhagyár vásárosnaményi gyárának csoportvezetője kifejtette: — Mint fiatal, gyakorló alapszervezeti titkár, fontosnak tartom, hogyan tudjuk a felsőbb szintű határozatokat életközeibe hozni, a gyakorlati munkába átültetni. Mikor jó a mi szintünkön egy határozat? Ha konkrét, érthető a párttag számára, ha mozgásteret ad és ellenőrizhető. A továbbiakban a demokratikus döntéselőkészítés fontosságát hangsúlyozta, majd a pártélet formalitását bírálva emlékeztetett arra, hogy a munkaterv egy évre irányozza elő a taggyűlések napirendjeit, holott a februárban elfogadott téma aktualitását veszítheti júniusra. A propagandista napló vezetése a tagdíjelszámolás bonyolult adminsztrációja is a pártcsoportbizalmi bosszan- kodását váltja ki. Nyomasz- tóak az előirt kötelezettségek, s elvonják a tartalmi munkától az energia és az idő nagy részét. A mi felelősségünk is, hogy taggyűléseinken a tagságot foglalkoztató kérdéseket vitassunk meg — jelentette ki. SÁNDOR LÁSZLÓ az MSZMP Salgótarjáni Városi Bizottságának első titkára a pártértekezlet, főbb feladatait összefoglalva kifejtette: tegyük visszafordíthatatlanná a reformfolyamatot, jussunk egységre a tennivalók tekintetében, fogadjunk el mozgósító programot és tartózkodjunk a félmegoldásoktól. A továbbiakban rámutatott az ideológiai munka fejlesztésének szükségességére, minthogy nem elégséges, csak utólag megmagyarázni intézkedéseinket. Indokolt, -hogy világosabbá, közérthetőbbé tegyük stratégiánkat. a napi taktikai döntéseket. Kijelentette: — támogatja azt a javaslatot, hogy a Központi Bizottság által megbízott munkacsoport készítse el a párt új programnyilatkozatát. Demokratizmus és felelőssé! SCHREINER LÄSZLÖ, a Győr-Sopron Megyei Tanács Kórház- és Rendelőintézetének főorvosa azt a következtetést vonta le, hogy a mostani konkrét helyzetünkben minden lényeges tendenciát figyelembe véve a gazdasági helyzetünk javítása, a stabilizáció, a kibontakozás megvalósítása mellett a párt vezető szerepének biztosítása, cselekvési egységének újrateremtése a legfontosabb feladat, mert ettől függ szocialista társadalmi rendünk sorsa. Csak az eredményes gazdálkodás teszi lehetővé mai feszítő problémáink megoldását — hangoztatta. Ennek eredményeképpen lesz mód több pénzt fordítani a nyugdijak emelésére, a pályakezdők gondjainak megoldására, lakásépítésre, kultúrára, tudományra, szociálpolitikára és egészségügyre. Beszámolt arról: ott, ahol dolgozik, egyetértés van abban, hogy a pártnak meg kell újítania tevékenységét, fordulatra van szükség. Egyértelműnek tűnik, hogy a demokratikus centralizmus alapján felépülő és működő pártunknak a demokratizmust kell erősíteni, a politikai munka minden szintjén. A demokratizmus gyakorlásához felkészült, ideológiailag és erkölcsileg szilárd, fegyelmezett párttagságra van szükség — folytatta. A demokratizmus gyakorlása nagyobb személyes felelősséget, nem pedig felelőtlenséget, szabadosságot jelent. Az előkészületi viták arra figyelmeztettek. hogy politikai munkánkban fel kell lépni a régi sémákhoz, a megszokott módszerekhez ragaszkodók, a politikai intézményrendszer korszerűsítésének a végrehajtását gátlókkal szemben. OLAJOS IMRE, a kardos- kuti Rákóczi Mezőgazdasági Termelőszövetkezet elnöke arról szólt, hogy nem megnyugtató az agrárágazat, a mezőgazdasági termelőszövetkezetek helyzete. A termelőszövetkezetek jelentős része termelőalapjának felélésére kényszerül. Ez ma még a mozgalom belső ügyének látszik, de ha nem figyelünk fel rá időben, ha nem ügyelünk a helyes arányok megtartására, holnapra esetleg már áruhiány lesz. A továbbiakban Olajos Imre kifejtette: ahhoz, hogy a párt helyesen jelölje ki a népgazdasági arányokat, a fejlődés fő irányát, feltétlenül támaszkodnia kell a szövetkezeti mozgalom és a társadalom egyéb érdekképviseleti szerveinek közvetítő munkájára. Egyetértett a kormány álláspontjával az esélyegyenlőségről, a valós teljesítményt, a valós értékeket elismerő rendről. — Ez jó politika. Ezt akarjuk még akkor is, ha egyikünknek eredményt, sikert, másikunknak pedig bukást hoz — mondotta. Ahhoz, hogy a mindennapi gyakorlatban az esélyegyenlőség csorbítatlanul jusson el a termelőszövetkezetekhez és másokhoz is, az eddigieknél differenciáltabb, körültekintőbb érdekképviseleti munkára van szükség. NAGY GABOR a Debreceni Tartósítóipari Kombinát vezérigazgatója leszögezte: fel kell tudnunk nőni a demokrácia gyakorlásához. Gátat kell szabni a névtelen levélírás és feljelentgetés áradatának. A demokrácia megcsúfolása, ha a jogos észrevételeket tevő, a problémákat feltáró embereknek névteleneknek kell lenniük ahhoz, hogy ne érje őket retorzió. Tűrhetetlen, hogy egyesek minden felelősség és következmény nélkül vádaskodhatnak. A szemléletváltás és a gazdaság összefüggéseiről szerzett tapasztalatait összegezve megállapította: a gazdasági vezetők felfogása, munkastílusa, munkájának minősége az utóbbi időben sokat változott. A gazdaságban végbement folyamat előtérbe helyezte azokat a kollektívákat és gazdasági vezetőket, akikben van kurázsi a kezdeményezésre, a nagyobb felelősségvállalásra. Ez nagyobb önállósággal tovább növelhető — mondotta. A főmunkaidőben végzett munka megbecsülését, a megfelelő érdekeltség megteremtését sürgetve kiemelte: egy ország gazdasága akkor tud jól működni, ha optimális a munkamegosztás a kormányzat és a vállalati vezetés között. Ehhez elengedhetetlenül szükséges a bizalom. A szocialista országokkal való kooperációról szólva kifejtette: az elmúlt évek hibás döntéseiben szerepet játszott az is, hogy a KGST- együttműködésben vágyaink fogalmazódtak meg, s elhittük, hogy azok meg is valósulnak. Nem így történt. Ma ez a realitás, és ehhez kellene mielőbb alkalmazkodnunk, mégpedig úgy, hogy a baráti államokkal való kereskedelemben is a piac törvényei érvényesüljenek. R párt iránti bizalom erősítése TÖRÖK ZOLTÁN, a Tungsram zalaegerszegi gyárának művezetője a többi között arról szólt, hogy napjainkban a pártfegyelem állapotára jelentős hatással vannak az érdekmozgások. Sajnálattal tapasztalható, és aggodalomra ad okot, hogy a társadalmi kapcsolatokban a rossz értelemben vett személyes érdekek is megerősödtek. Szinte divat lett le- kicsinyleni a közösségért való tenniakarást. A párton belül vizsgálva a kérdést, sajnos hasonló megállapításokat lehet tenni: csökken a pártmunkát vállalók száma. Ezután azt a véleményét hangoztatta, hogy a pártalap- szervezetekben csak a szű- kebb közösség által tudatosan teremtett politikai légkörrel érhető el a kommunisták kezdeményezőkészségének erősödése. Meggyőződése szerint a szerepvállalás erősítésének kulcskérdése az alapszervezeten belüli elvtársi-baráti viszony újrateremtése. A határozott változtatáshoz szükséges a párt általános politikai irányvonalában megfogalmazódó biztatás, de a küzdelmet a pártalapszervezetekben kell megvívni — mondotta. A továbbiakban hangsúlyozta, hogy ma a munkások még inkább igénylik a vezetői mértéktartást, az egyszerűséget, a vezetői önmérsékletet. Megítélése szerint a párttagság joggal várja el a negatív cselekedeteket elítélő szemlélet erősítését éppúgy, mint a célratörő politikai munkát a pártfegyelem javításáért. BARANYAI LŐRINC, a Dorogi Szénbányák Vállalat pártbizottságának titkára elmondta: az állásfoglalás-tervezet vitájának egyik kulcskérdése volt területükön is, hogy csökkent a párt és vezető szervei iránti bizalom. Nagyon fontosnak ítélte e kérdés okainak elemzését, a hibák feltárását, a bizalom helyreállítását, amit csak részben old meg a Központi Bizottság és végrehajtó szerveinek újraválasztása, ha nem párosul a pártélet megújulásával minden területen. — A bizalomvesztés egyik meghatározó elemének tartjuk a felelősség kérdését. Párttagjaink egyetértenek a tervezetnek azzal a megállapításával, hogy felelősség terheli a kormányt, a Központi Bizottságot és annak végrehajtó szerveit, de úgy érezzük, ki kell szélesíteni a felelősség körét ránk, az irányító pártszervekre, a társadalmi és egyéb szervezetekre is, hiszen minden egyes fontos kérdést véleményeztünk és a sikeres végrehajtásért nagyobb szerepet kellett volna váltanunk a saját területünkön is. — Külön szeretném kiemelni a Központi Ellenőrző (Folytatás az 5. oldalon)
