Szolnok Megyei Néplap, 1988. május (39. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-18 / 117. szám
1988. MÁJUS 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Nagykanizsán a közelmúltban ünnepélyesen átadták rendeltetésének a város fedett uszodáját. A Zala Megyei Állami Építőipari Vállalat kivitelezésében épült létesítményben a 33 méteres feszített víztükrű medence egy bil lenő fallal 25 méteresre osztható, így az versenyek megrendezésére is alkalmas. Az épület ben a nagymedence és a kiszolgáló létesítmények mellett tanmedence, szauna és büfé is helyet kapott (MTI fotó: Czika László) Kétnapos továbbképzés napirendjén A háztáji és kisegítő gazdaságok termelése Tegnap délelőtt Szolnokon, a Mészöv székházában a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya, a megyei Teszöv és a Mészöv szervezésében kétnapos továbbképzés kezdődött a háztáji és kisegítő gazdaságok termelését irányító mező- gazdasági szakemberek részére. A bevető előadást Hárskúti László, a MÉM osztály- vezetője tartotta, aki megemlítette, hogy a negatív hatások ellenére 1987-ben a háztáji és kisegítő gazdaságok országosan 82 milliárd forint bruttó termelési értéket állítottak elő, ami ha figyelembe vesszük a mező- gazdaság 230 milliárdos bruttó termelési értékét, annak több mint egyharmadát jelenti. Hazánkban 1 millió 400 ezer, megyénkben pedig 90 ezer család foglalkozik kistermeléssel, s elképzelhető, hogy számuk a jövőben nőni fog. A háztájiban 1986- hoz képest tavaly az állattenyésztés félmilliárd forinttal többet, míg a növénytermesztés 2 milliárddal kevesebbet hozott. Burgonyából például tavaly 500 millió forinttal csökkent a termelés, de a gyümölcs ágazat termelési értéke is 9 százalékkal visszaesett az előző évhez képest, a zöldségtermelés ugyanakkor 6 százalékkal nőtt. Többek hangoztatták, ahhoz, hogy a kistermelők biztonságosan gazdálkodhassanak, meg kell adni hozzá a feltételeket is. Elsősorban a megfelelő vetőmag tenyészállat, majd a takarmányellátás biztonságát kell megteremteni, mert manapság a tömegtakarmány termelése országosan nem megoldott és a különböző tápok, abraktakarmányok beltartal- mi értéke sem megfelelő. A növényvédő szerekhez, műtrágyákhoz nehezen vagy egyáltalán nem lehet hozzájutni, s a különböző kistrak- torok kínálata sem javult, az alkatrészellátás meg egyenesen a kritikus szintre érkezett. Ezért is van nagy szükség a háztáji és kisegítő gazdaságok termelését integráló szervezetek, az áfészek. a különböző termelőüzemek szolgáltatói tevékenységére, vagyis arra, hogy segítsék a termeléshez szükséges eszközök, anyagok beszerzését, s ha kell még szaktanácsokkal is ellássák a kistermelőket. A háztáji és kisegítő gazdaságokban dolgozó emberek munkáját az állam is segíti. Erre csak egy példa: tavaly 4 milliárd 800 millió forint hitelt vettek fel a kistermelők, ami azt is mutatja, hogy sokan hosszú távon szeretnének ezen a területen tevékenykedni. A továbbképzés első napján többek között még szó volt a mezőgazdasági kistermelők adózásáról, a vágóállattenyésztés és -értékesítés helyzetéről. Ma pedig — a továbbképzés második napján — tájékoztatót hallgatnak meg a résztvevők egyebek között arról, hogy milyen lesz a jövőben a takarmányellátás. Szétkapkodták a vásárlék Még több előregyártót! födémszerkezet készül Hogy versenyben maradhassanak a kötvénypiacon Négy százalék kamatprémiumot fizet az idén a Vegyiművek A szombati Népszabadságban negyedoldalas hirdetésben adta tudtul a Tiszamenti Vegyiművek a vállalat gazdálkodásának legfontosabb adatait, valamint jelentette be a hírt: a vállalat, tavalyi eredményei alapján, négy százalék kamatprémiumot fizet a kötvénytulajdonosoknak. A Tiszamenti Vegyiművek 1986-ban bocsátotta ki környezetvédelmi kötvényét harmincmillió forint értékben a lakosság részére. A mostani hirdetés hátteréről érdeklődtünk Kiss Péter gazdasági vezérigazgató-helyettestől. — Miért nevezik Környezetvédelmi kötvénynek a Vegyiművek kötvényét? — Mert a befolyt összeget környezetvédelmi beruházásainkra — szennyvíztisztítóra, hulladékfeldolgozóra stb. — fordítjuk. — Kényszerítette önöket valami a négy százalékos kamatprémium fizetésére? Arra gondolok, hogy kötvényeiket nem túl magas — tizenegy százalékos — kamattal hirdették meg két évvel ezelőtt. — Az elmúlt évi gazdálkodásunk eredményének ismeretében vállalatunk vezetése döntött a kamatprémium mellett. Arról van szó, hogy szeretnénk versenyben maradni a kötvénypiacon. Nem a mi ötletünk a kamat- prémium fizetése, sok gazdálkodó szervezet él a módszerrel. Ügy gondoljuk, ezzel az egyszeri kamatprémiummal részben ellensúlyozni tudjuk az inflációt, azaz a kötvénytulajdonosokat arra ösztönözzük, hogy meg- tartság kötvényeiket. — Miéxt érdeke ez a vállalatnak? — A kötvénykibocsátáskor vállalatunk dolgozóit előnyben részesítettük. Joggal feltételezzük, hogy a kötvények jelentős része a Vegyiművek dolgozóinak tulajdonában van. Részben tehát dolgozóinknak kedvezünk, a munkahelyhez való kötődésüket erősítjük. Másrészt, amint mondtam, kötvényünk értékállóságát szeretnénk biztosítani, hogy versenyben maradhassunk a többi kötvénykibocsátóval. — E — A Beton- és Vasbetonipari Művek a magánlakásépítéshez szükséges előregyártott betongerendákból és egyéb födémszerkezetekből az év első négy hónapjában lényegesen többet gyártott, mint a múlt év azonos időszakában. A termelés növelését sürgette, hogy tavaly a gyárakban és az építőanyagkereskedelemben egyaránt kifogytak a készletek, s azóta a várakozással ellentétben nem csökkent, hanem tovább növekedett a kereslet. Ennek kielégítésére az év első négy hónapjában az egy évvel ezelőttihez viszonyítva 50 ezer méterrel több áthidaló gerendát, mintegy 150 ezer méterrel több födémgerendát és 800 ezer darabbal több födémbéléstestet gyártottak. Készletezésre azonban nem vagy csak alig jutott, mert az árut hamar szétkapkodták a vásárlók. Ezért az elemgyárak a termelés további növelésére törekednek. Felkészültek arra, hogy például körüreges födémből a szerződésben lekötött mennyiségen felül akár 400—500 ezer négyzet- métert is készítenek a ma- gánlakásépitőknek, ha ezt a vásárlók igénylik. önvizsgáló, újraértékelő korszakban Senki sem szállt ringbe Külker-variációk egy témára Hosszú évek óta kedvenc bűnbakja már a magyar gazdaságnak a külkereskedelem. Ha hivatkozni kellett, ha magyarázni vagy magyarázkodni, mindig kéznél volt, s lehetett szidni. Így aztán nem a magyar áruk voltak külföldön eladhatatlanok, hanem a külkereskedőink tehetetlenek, s nem a termelési szerkezetünk rossz, hanem a külpiaci értékesítés gyakorlata. Januártól változott a helyzet. Bővült az önálló külkereskedelmi jog megszerzésének lehetősége, tehát ha valaki elégedetlen a korábbi partnerével, most már akár maga is kereskedhet külföldön, ha jónak látja. Az önálló exportra persze már korábban is volt lehetőség, mindeddig azonban Két szolnoki gazdálkodó szervezetnél, a Vörös Csillag Ruhaipari Szövetkezetnél és a Mezőgép Vállalatnál arról kérdezősködtünk, hogy miféle gondolatokat váltott ki náluk a január elsejei változás, s miként vélekednek az új lehetőség gyakorlásáról. Mindkét gazdálkodóegység régi exportőrnek számít, mindkettejüknek stabil pozíciói vannak a tőkés piacokon. (Az új szabályozás értelemszerűen csak a konvertibilis elszámolású exportra vonatkozik, hiszen a szocialista országok egymás közötti kereskedelmét továbbra is kontingensek szabályozzák.) A Vörös Csillag az évi termelésének 70—80 százalékát exportálja tőkés országokba. IMffertőn Lászlóné, a szövetkezet elnöke kissé rácsodálkozott a kérdésemre, hogy miért nem külkeres- kednek önállóan. Nekik ugyanis — tette hozzá ma- gyarázólag — korábban sem volt okuk szidni az exportjukat bonyolító Hungaroco- opot. Jó partneri kapcsolat alakult ki velük, a kölcsönös érdekek alapján. A hagyományos bizományosi viszonyt már régen felszámolták, és sajátszámlás elszámolásra tértek át. A szövetkezetnek — és általában az exportra termelő cégeknek — akkor kellett először átgondolniuk a követendő stratégiát, amikor néhány évvel ezelőtt szaporodni kezdtek a külkereskedelA Mezőgép — ellentétben a Ruhaipari Szövetkezettel igazi nagyvállalat, évi 800 millió forint körüli tőkés exporttal. Legnagyobb partnerük a Komplex Külkereskedelmi Vállalat, de több más cégen keresztül is bonyolítanak kisebb tételű üzleteket. A bizományosi rendszertől szabadulni igyekeztek, ezért néhány éve társasági szerződést kötöttek a Komplexszel. Ennek értelmében a közösen egyedi elbírálás alapján lehetett engedélyt kapni. Most — bizonyos korlátokkal — alanyi joguk van erre a vállalatoknak. Ez annyit jelent, hogy ha az exportálni szándékozott áru nem szerepel a jogszabályba foglalt kivételi listán és a kérelmező cég eleget tesz bizonyos szervezeti elöríásoknak, úgy az engedély nem tagadható meg tőle. Van, aki azt hitte, hogy majd tolongani fognak a jelentkezők, a mértéktartób- bak viszont úgy vélték, nem eszik olyan forrón a kását. Nekik lett igazuk. Szolnok megyében például a mai napig senki sem szállt ringbe komolyan az új lehetőségért, így a Hűtőgépgyár maradt továbbra is egyetlen közvetlen exportőrünk. mi vállalatok. El kellett dönteniük, melyikkel akarnak együtt dolgozni, mert volt már választási lehetőség. A Vörös Csillagnál akkor úgy gondolták, hogy jobb egy külkereskedő jelentős partnere maradni, mint kisebb, esetleg jelentéktelen tételekkel házalni, és igazán sehová sem tartozni. Ügy jó, ha a szövetkezet fontos a partner számára, ha a külkereskedő érdeke, hogy megtartsa magának. Ilyen megfontolások alapján maradtak a Hunga- rocoopnál. Jött egy másik ilyen „önvizsgáló”, újraértékelő időszak is, amikor lehetővé tették — egyedi engedélyezés alapján — az önálló külkereskedelmi jog megszerzését. Ekkor újra mérlegre kellett tenni az érveket és ellenérveket. Egyfelől a külkereskedelmi vállalat nagy tapasztalatát, „bejáratott” vevőkörét és kirendeltség-hálózatát, továbbá a saját szakmai apparátus létrehozásának nehézségeit, másfelől viszont a külkereskedői közreműködésért kifizetendő összeg egy részének megtakarítását és a (talán) rugalmasabb és hatékonyabb piaci magatartást, aminek révén esetleg növelhető a cég exportforgalma. A Vörös Csillag Ruhaipari Szövetkezet mérlege a hagyományos forma felé billent, s most, január elseje után is ezt látták jó megoldásnak. Nem exportálnak önállóan. elért exportnyereség 15 százaléka illeti meg a partnert. Felvetődik persze a gondolat, hogy egy ekkora exportforgalmat bonyolító cég, amilyen a Mezőgép, miért nem próbálkozik önállóan a külkereskedéssel. A kérdés azért is indokolt, mert már most rendelkezésükre áll az ehhez szükséges szakmai apparátus. Sziráki András vezérigazgató rábólintott a felvetésre. Végső céljuk az önálló kül- kereskedés, hiszen évente 40—50 millió forintot fizetnek ki a külkereskedelmi vállalatoknak, s ez bizony tekintélyes summa. A váltásnak azonban csak úgy van értelme, ha attól javulnak a vállalat külpiaci pozíciói — s nem romlanak, ahogy az sok helyen bekövetkezett. A Mezőgép stratégiája a folyamatosság. Szeretnék jól előkészíteni a nagy lépést, és ennek értelmében — a rutinszerzés jegyében — már jó néhány kezdeményezésük beindult: vegyesvállalatot hoztak létre NSZK-beli partner közreműködésével, export-import céllal, néhány héten belül közös külkereskedelmi irodát nyitnak a Komplexszel, nemrégiben pedig egv konkrét termékcsoportra — öntödei termékekre — önálló exportjogot is kértek. A vállalati szakemberek tehát mélyrehatóan foglalkoznak marketinggel és piacpolitikával, a gyakorlatban tanulhatják a szakmát. Javuló szolgáltatások Ha jól utánaszámolunk, az önálló exportjoggal rendelkező termelő vagy kereskedelmi vállalatok (szövetkezetek) kétféleképpen tehetnek szert haszonra, többlet- jövedelemre. Megtakaríthatják egyrészt azt a pénzt, amit a külkereskedőnek kellene kifizetni, ott azonban a dilemma, hogy nem veszítenek-e vajon többet a vámon, mint amennyit nyernek a réven. Valószínűleg éppen ez az egyik lényeges visz- szatartó erő az önálló kül- kereskedéstől. A második „haszonforrás” (lehet) az, hogy a saját külkereskedői apparátus érdekeltsége szorosabb, közvetlenebb, mint egy partneré. Ügy tűnik azonban, hogy ez a kilátás sem elég csábító, hiszen a külkereskedelemben néhány éve megszűntek a monopóliumok, s a kialakuló versenyhelyzetben egyre jobb munkára, színvonalasabb szolgáltatásokra kényszerülnek a külkereskedők. A partnerek megtartása, önmaguk biztonsága érdekében. A termelők önállósága azonban egyelőre csak a konvertibilis exportra vonatkozik, s nem érvényes a szocialista piacra, miként nem ad jogot semmiféle — akár az exportot szolgáló — importra sem. így az egyfelől önállóságot kapó termelők továbbra is rá lesznek — rá vannak — utalva a külkereskedelmi vállalatokra, ami időnként ellentmondásos helyzeteket szülhet. A jövő ezért feltétlenül a teljeskörű külkereskedelmi önállóságé, amelyben a vállalatok valóban szabadon választhatják ki a számukra legelőnyösebb megoldást. L. Murányi László Tartozni valahová Rutinszerzés közben A Váci Kötöttárugyár jászapáti üzemében a termelés jelentős része tőkés exportra kerül. Német, francia és svájci piacokra szállítják a szabadidő-ruhákat, pólókat, női fürdőruhákat. Első féléves tőkés tervü k 60 millió forint. Képünkön anyagot készítenek elő szabászatra (Fotó: T. Z.)
