Szolnok Megyei Néplap, 1988. május (39. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-17 / 116. szám
1988. MÁJUS 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A Martfűi Tisza Cipőgyár tanműhelyében a cipőipari szak- középiskola, valamint a szakmunkásképző intézet több mint négyszáz diákja kap gyakorlati képzést. Felvételünk a felsőrészkészítés oktatásán készült (Fotó: X. K. L.) Szolidaritási nagygyűlés Kengyelen A béke és barátsági hónap eseményeként tegnap délelőtt Szolnokra érkezett Humberto Hernandez, a Kubai Köztársaság budapesti nagykövetségének tanácsosa, akit a népfront székházában Sándor László, a HNF megyei titkára fogadott. Itt röviden tájékoztatta megyénk életéről, majd a kubai vendég Kengyelre utazott, ahol megtekintette az óvodát, továbbá ellátogatott a Dózsa Te 17x10- lőszövetkezetbe. Este a művelődési házban szolidaritási nagygyűlést tartottak, amelyen felszólalt Humbertó Hernández is. Beszédében méltatta a népeink közötti barátságot, szólt az együttműködés eredményeiről, valamint az országaink előtt álló tennivalókról. Cukorgyári pillanatok Két kampány között Átlépve a Szolnoki Cukorgyár kapujának küszöbét, a bejárattal szemben terpeszkedő irodaépület tűzfalán villanyóra figyelmeztet az idő múlására, önkéntelenül is sietősebbre fogom lépteimet. Arra azért jut pár perc, hogy megállapítsam: a gyáróriás jókora udvara most néptelen, ásít az ürességtől, csak egyik szegletében meghúzódó nyomóskút körül toporog néhány munkásruhás fiatal. Kézről kézre jár a Szóval minden csendes, s az idegent meg is tévesztheti ez a látszólagos nyugalom. Aztán pár perccel később Veres Sándor igazgató szavait hallgatva kirajzolódik előttem egy kép arról, hogy a gyáriak a két kampány között mi mindent csinálnak — Mi öt megye 45 répatermesztő gazdaságával állunk kapcsolatban — mondja — s nyolc felügyelőnk segíti a szóbanforgó mezőgazdasági nagyüzemek munkáját. A vetéseket szemrevételezzük, a termesztés technológiáját figyelemmel kísérjük, és ha szükséges, szaktanácsokat adunk. Ez nekünk egyébként gazdasági érdekünk, mert hisz az a cél, hogy minél több és minél jobb minőségi cukorrépa érkezzen hozzánk. Természetesen ilyenkor a két kampány között javítjuk ki szál— De ez fontos is — szólal meg ismét az igazgató —, mert itt elképzelhetetlen, hogy a kampány alatt valamelyik berendezésünk fölmondja a szolgálatot. Mert olyankor éjjel-nappal megállás nélkül, zsinórban megy a munka. Igaz, olyan már előfordult, hogy az esős időszak miatt nem jött be annyi alapanyag, amennyi szükséges lett volna, s ez is eléggé zsebre ment, hisz a gyár egy napi üzemelési költsége 1 millió 800 ezer forint — tájékoztatót Veres Sándor. — így már, gondolom, nem kell különösebben magyarázni, hogy nekünk, ha elindulunk, csak teljes kapacitással és folyamatosan szabad dolgoznunk, mert ellenkező esetben veszteséges a termelés. Éppen ezért ilyenkor a gyár szinte minden berendezését darabokra szedjük, megvizsgáljuk, felújítjuk, nehogy valamilyen gondunk legyen a kampány ideje alatt. — Ilyenkor valósítjuk meg újabb beruházásainkat is — veszi vissza a szót Deák Jóbádogbögre, mohón kortyolják a vizet. Jártam én már itt kampány idején is, amikor legalább olyan nagy volt a nyüzsgés az udvaron, mint a városban, ha csúcs- forgalom van. Most meg a fiatalokon kívül, kicsit odébb csak azt az éltesebb korú munkásembert veszem észre, aki rendíthetetlen nyugar lommal kémleli az eget, de amikor meglát, sarkon fordul és hátát mutatva eltűnik a szemem elől. lító- és rakodógépeinket, valamint a gyári berendezéseket is. S ez sem kis feladat — bizonygatja Deák József, a gyár főmérnöke —, mert ide, ha indul a kampány, naponta 5 ezer tonna répa érkezik. Nekünk azt fogadnunk, tárolnunk kell, s megtisztítjuk a termést, de míg ez megtörténik az ügyes masinák a kampány bő három hónapja alatt eléggé elhasználódnak. Ugyanúgy van ez a többi berendezésünknél is. •— Gondolja csak el, az idén 105 millió forintot terveztünk a gépek felújítására — folytatja, miközben arcomon szavai hatását fürkészi, s hozzáteszi, hogy tavaly még ennél is többet, egészen pontosan 128 millió forintot fordítottak a beruházási és fenntartási munkákra. zsef. — Az idén például egy óránként 370 tonna kapacitású száraz répalerakó rendszert építettünk ki, s kicseréljük centrifugáink nagy részét, valamint kazánházi berendezéseink felújítása is most folyik. Ez utóbbi munka nagyságáról — 4 millió forintba kerül — a helyszínen egyébként magam is meggyőződök. A gyári séta idejére mellénk szegődik Orgoványi Ferenc is, aki a nagyüzem energiagazdálkodási osztályát vezeti. S miközben az udvaron lépdelünk, készségesen magyaráz: — A termeléshez szükséges gőz előállításához és az egyéb energetikai berendezéseink üzemeltetéséhez naponta 220—240 tonna fűtőolajat használunk fel. Tudja, a gyár ilyen szempontból teljesen önellátó, vagyis mi megtermeljük a magunk számára szükséges energiát — teszi hozzá nyomatékkai, miközben elhaladunk a hámló vakolatú, malter meg mész. után áhítozó épületek mellett. Kétségtelen ezekre is jócskán ráférne a felújítás, hisz jövőre már 75 éve lesz annak, hogy elindult itt a Szolnoki Cukorgyárban az első kampány. — Erre már csak jövőre kerülhet sor — válaszolja a főmérnök, amikor szóba hozom neki ezt a dolgot. Előttünk két hatalmas kémény kapaszkodik az ég felé. Az egyiket éppen most javítják. — Tavaly belecsapott a villám, s majdnem úgy szétnyílt, mint a rózsa virágzás idején — bólint feléje Orgovány Ferenc. Az egyik, több emelet magasságú csarnokban is lázas munka folyik. Egyik helyen a 100 köbméteres tápvíztartályt, a másikon meg az óriási kazán alsó részét cserélik. De a többi berendezés is szétszedve árválkodik, s várják, hogy rájuk kerüljön a sor. Jár a kezük, mint a motolla A cukorcsomagolóba lépve megcsapja orromat az átható mész szaga. Látszik, nemrégiben festették. A jókora terem közepén álló két gép körül asszonyok serénykednek. Jár a kezük, mint a motolla. — Bizony kapkodni kell — kiabálja túl a csattogó masinák hangját egyikőjük — mert ezek a gépek nyolc óra alatt 322 mázsa cukrot porcióznak ki kilós tasakokba. A fizetség? — kérdez vissza. — Két műszakban dolgozva úgy 4500—4700 forint körül jön ki havonta. — Annál többet sajnos, nemigen tudunk megkeresni — húzza el a száját Habony Lász- lóné — miközben játszi könnyedséggel emelgeti az 50 kilós, cukorral teli papírzsákokat. Nincs megállás, mert a gépek szakadatlanul ontják a tasakokba csomagolt hófehér kristályszemeket. — Itt 50—60 vagon cukrot tudunk egyszerre tárolni — tájékoztat Nagy Lajos, a cukorraktár vezetője. S amikor a mennyiség és minőség kérdése kerül szóba így beszél: — Tavaly 58 ezer tonna cukrot gyártottunk, s annak minőségével sem volt különösebb gondunk. — Nekünk érdekünk, hogy ne is legyen — szól közbe Kemény Györgyné üzemvegyész —, mert másképp hogyan is tarthatnánk meg vevőinket. Vannak olyan vásárlóink, akik több évtizede ide járnak, s eddig még nem találtak kivetnivalót a mi cukrunkban. Nagy Tibor Megtévesztő nyugalom Zsebre megy Valódi értékek alapján melyben a párt- es allami Perspektíva és realitás Gondjaink nem csupán anyagi természetűek vezetésnek meghatározó a szerepe. Számunkra úgy tűnik e ,,kérdéscsomag" és felada.tmégh’atározás 1 valódi értékék alapján végezhető el. Pontosabban, a mit lehet és mit kell tenni kérdés megválaszolásának feltétele annak tisztázása és mindenki számára történő világossá tétele, hogy az adott fejlődési szakaszban hogyan látjuk a szocialista építőmunkánk alapvető értékeit és távlati céljait. Vagyis valódi értékek és reális célok alapján útjelzőket adni, ezek eléréséhez teret biztosítani. dik. netán fizetésképtelenné válik. Az egyének és kollektívák megújulása hatékonyabb munkája ma szükségszerűen összekapcsolható e nehézségekkel teli helyzetből is fakadó tudatformáló értékes munkára mozgósító tevékenységgel. Ami nélkül nincs sem garancia, sem megvalósuló perspektíva. A biztató perspektíva alapja a gazdasági kibontakozás, melynek lényege a racionális termelés és hatékony gazdákodás. Tudatosítani azonban nem csak ezt kell, hanem a gazdaság azon sajátosságát is, hogy a tevékenység jó működése sem tűri a perspektíva és a bizalom hiányát, önbizalom is kell a hatékony teriheléshez, nemcsak a kudarc. Sikerélmények nélkül viszont, nehéz az önbizalom építése. Népünk-megyénk, saját sorsunk természete, hogy tele van kudarcokkal és sikerekkel, mint az embereké általában. Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy a kudarcok, a történelmi és az egyéni rossz is, hajtóerő lehet, hisz a népi bölcselet szerint is „a más kárán tanul az okos’\ Az országos pártértekezletre készülve az ideológiai munkáról és a párt vezető szerepéről folytatott' viták tapasztalataiból kiefnelhétő az a tömeges igény, hogy most már az állampolgárok arra szeretnének választ kapni, hogy objektíve és szubjektíve mi kell a társadalmi-gazdasági stabilizálódáshoz és a korszerű, hatékonyabb szocialista építőmunkához? . E kérdés igen sokrétű, széles körű. Megválaszolása és meghatározása csakis kollektív társadalmi munka eredménye lehet. Egyszerre látni a kettőt — fogalmazódik meg az a kívánalom, de a vitákban is tapasztaltuk, hogy e^l nem minden alapszervezetben látják együtt. Üdvözlendő az lenne, ha a biztató perspektívát és e válságokkal teli helyzetet is valódi értékek, realizált célok alapján látnák és láttatnák mindenütt. S el kellene érni, hogy állampolgáraink tudjanak akár veszélyeket is látni és mégsem visszariadni felismerésüktől. A veszélytudat, azt hiszem, érték, mint ilyen a tudatosság — vagyis a tudatos lét része. Beépítendő a személyiségbe mint ismeret- tapasztalat a társadalomról, az egyén közvetlen környezetéről s önmagáról. Sőt az egyénnek és közösségének e téren is állást kell foglalnia, miként viszonyuljon ehhez. Az ország és a megye alaphelyzetéből szinte objektíve következik az az érzet, miszerint nem csak az előbbiek, hanem az egyén is érzi, tapasztalja, hogy fenyegetett helyzetbe kerülhet, ő is veszíthet, ha az ország gazdaságilag romlik, elszegényeFelelős pártfunkciókat betöltő vezetők is fölhívták párttagságunk, népünk figyelmét arra, hogy a hátrányos helyzetű rétegek, az elmaradott térségek helyzete is nyomasztó teher. Az alkohol emberi személyiséget és családi életet rombol. A kábítószer is szedi áldozatait. Terjed az emberi érintkezésben a durvaság, a gyanakvás. Széthullott családokkal és magányos öregekkel találkozunk közvetlen környezetünkben is. Bács-Kiskun megyében a közelmúltban alacsony nyugdíjú, magányos emberek körében végzett szociológiai fölmérés szerint egy tucat tényezőt rangsorolva az ötödik helyre tették a megkérdezett emberek a kétezer-négyszáz forintos nyugdíjukat. Mindennapi létviszonyaikban az emberség, emberiesség, a magány, a bezárkózás és az elszigeteltség elviselése számukra keserűbb, baj és gond, mint az alacsony nyugdíj. A nevezett jelenségek is jelzik, hogy nemcsak az anyagi — fogyasztói — dologi érdekek és értékek léteznek, nemcsak ezek hiányaira vagy bőségére vezethetők vissza bajaink. A marxizmus egyik nagy felismerése szerint az anyagi-gazdasági feltételek meghatározzák életviszonyainkat, de nem garantálják azokat. Érdekes megfigyelni megyénkben is, hogy viszonylag jómódú családok gyermekei között is vannak emberi minőségben, erköl- csi-jellembeli-szociális érettségben lemaradott lassan fejlődő fiatalok. Tehetséges, erős akaratú, szorgalmasan tanuló-dolgozó ifjak pedig szép számmal küzdik fel magukat, olykor szegényebb anyagi feltételek között élő családokból, rétegekből. A társadalmi, a kollektív és az egyéni kibontakozásban, föl- emelkedésben fontos az is, hogy akarjon is az ember. De az sem mindegy, hogy mit akar, mire teszi fel az életét, s ehhez már reális célok, jó szándékok, érték- és érdekfelismerések is szükségesek. Ezek azonban nemcsak anyagiak, hanem világnézetiek, politikaiak, erkölcsiek is. Harcolva a gazdasági fetisizmus ellen tudatosítani kell, hogy a gazdaság, a politika, a nyíltság. a személyiség érdekeinek tisztelete együtt kell, mert az ember csak így válhat jövőt építő lénnyé. Dolgunk, hogy megújítsuk az egyén közvetlen környezetét, magánéletét, újraszőni a helyi társadalom szöveteit: a család, a munkahely, a szabadidő eltöltésének helyi formáit. Az elmúlt év pártvitáiban nagy szerepet kapott a múlt, a jelen és a jövő átlátása, korszerűbb kezelésének igénye. Lukács György mondotta volt: a fejlődés nem egyenlő az új építésével, a fejlődés az új építésével együtt, az elavult lerombolásából is áll. Mi azonban ezt sokszor nem így értelmeztük. nem e szerint cselekedtünk. Mert. miként ezt le is kottáztuk, énekeltük „Indulj az útra és vissza ne nézz!", illetve „a múltat végképp eltörölni” szándékoztunk. A szocializmus építésének hosszú és göröngyös útját járva kiderült számunkra az is, hogy hátra is kell nézni, mert csak a múltból lehet kiindulni, a múltunkat vállalnunk kell, igaz, hogy ez csak egy lépés, mivel a mát kell alaposan ismerni, de kell a múlt tanulsága is. A múlt értelmezése is gond, mert például a múlt sem az, ami a hátunk mögött van — írta Ancsel Éva — hanem a múlt bennünk is van, és ez nem feltétlenül a rosszat jelenti. A KB állásfoglalás-tervezet is tükrözi ezt: „A szocializmus befogadja, őrzi és gazdagítja az emberjség értékeit. A nemzet kulturális örökségének ápolását, a nemzeti öntudat. a magyarsághoz való kötődés és a hazaszeretet erősítését a párt éppúgy feladatának tekinti, mint a hagyományos erkölcsi értékek rangjának visszaállítását... stb.” Normák a megújuláshoz Tehát az elavult-konzer- vatív-idejétmúlt politikai ideológiák és politikai intézményeknek, társadalmi szerkezet és rétegtagozódási formák, a magántulajdon a lumpen, a feudális és a kispolgári stb. negatív erkölcsi értékek lerombolása nélkül az új fölépítése nem mehet végbe. Ez azonban nem szükségképpen jelent átfogó, mindenre kiterjedő értékválságot, értékvákuumot A pártvitákon — köztük Békéscsabán — egyetértés alakult ki abban a fontos kérdésben is, hogy mozgásba hozhatjuk a jelent a jövő meghódítása érdekében. Hisz minden holnaphoz a mát is tudni kell „kezelni”. Ehhez pártunk és kormányunk programot, cselekvő útmutatást ad. Ez a cselekvési program a megújulást, a társadalmi reformot jelenti. Jogos igény, hogy a vezetés attól vezetés, hogy programot ad és vezeti, szervezi a végrehajtást. Ha ezt közmegegyezés. cselekvő összefogás, hatékony és fegyelmezett végrehajtás követi, esélyünk van a stabilitásra, a kibontakozásra, az egyéni és kollektív sikerre. Tapasztalataink szerint is úgy kellene kezelni tudni a mát, hogy a dinamikusabb átalakítás és hatékony megújulás biztosítsa a stabilitást, például a létbiztonság, a hatalom, a párt vezető szerepének, a tulajdonviszonyoknak a stabilitását. A ma gondjainak kezeléséhez tehát sok minden kell, ggység is kell legalább néhány alapkérdésben, a szavak és tettek egysége is jogos tömegigény, érvényes valódi értékek alapján szerveződő erkölcsi-politikai magatartásnak is növekvő szerepet kell adni, hisz a normákat is csatlakoztatni kell a reformban fogant megújuláshoz. Dr Bálint Sándor Szovjet kiállítók a BNV-n 2500 féle ipari újdonság Rákellenes alapítvány A rák ellen az emberért, a holnapért társadalmi alapítvány kuratóriumának vezetői hétfőn sajtótájékoztatón számoltak be arról, hogy mekkora összeggel rendelkezik az alapítvány. Elmondták, hogy a három évvel ezelőtt létrehozott alapítvány induló tőkéje 15 ezer forint volt, s ez az összeg mostanra körülbelül 22 millió forintra gyarapodott. A Szovjetunió Kereskedelmi és Iparkamarája szervezésében a szerdán nyíló tavaszi BNV-n 2500 féle ipari újdonságot mutatnak be a szovjet kiállítók. Alekszej Cselicsev, a szovjet kiállítás igazgatója elmondta: a vásáron elsősorban a szovjet gépipar eredményeit ismertetik; a Stan- koimport Külkereskedelmi Egyesülés kiállításán a legújabb automatikus vezérlésű megmunkálóberendezések és más gépipari termékek láthatók, kiállít néhány újonnan alakult kereskedelmi vállalat, illetve olyan ipari üzem, amely nemrég kapott önálló külkereskedelmi jogot. Ezek univerzális esztergákat, ipari robotokat, komplett rugalmas gyártó- rendszereket mutatnak be a szovjet standokon.
