Szolnok Megyei Néplap, 1988. május (39. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-14 / 114. szám
10 Szolnok megye mtUtjáböl 1988. MÁJUS 14. A nópóiet valós képét örökítette ránk Valório párizsi festő Szolnok környékén 1851*52-ben Jászsági juhász Szolnok, a Tisza és Zagyva festői vidékét a művészet számára felfedező Petten- kofen — akit a szolnoki művészeti élet elindítójaként tartanak számon — itteni alkotásai, a vele együtt Bécsből idejáró festők képei — amelyek Szolnokot Európa szerte ismertté tették — már nem egy szolnoki kiállításon voltak láthatók. Ezek nemcsak a szolnoki piac színes, forga- tagos képét örökítették meg, hanem a népélet hétköznapi és ünnepi arculatát is — megőrizve számunkra a táj festői képét is. A Bach-korszak első éveiben Párizsból is érkezett hozzánk egy művész. A Fővárosi Lapok így számol be erről: „Valério 1852-ben a bécsi francia követ ajánlólevelével jött Magyarországra, hogy az itteni tájakat és népviseletet tanulmányozza ... A párizsi Illustration után a Vasárnapi Űjság is közölte belőle a Szolnoki tiszai halászt, az Árokszállási menyecskét... Volt még egy szép rajza, amint Űjszászon a Zagyva két partján br. Orczy csikai legelnek, a Zagyvában ugrálnak, átússzék s a túlparton megrázzák magukat... Valério Szolnokról néhány kirándulást tett vidékre, de sohasem respektálta kellőleg az akkor mindenható zsan- dárkapitányt, ki az átutazóban az ottani fogadóban megszállt erdélyi grófhölgyekre is berontatott, megvizsgáltatta őket éjféltájban, mint gyanús embereket. Egyszer, mindőn Valério a Tisza hídján át akart volna menni, zsandárok csípik meg a mi francia vendégünket, körbe fogják s a vasútra kísérik. Szerencsére, hogy még rákiálthatott szállásadójára: „Holmiját küldje utána pestre ...” Théodore Velério útinaplója nem maradt fenn, de a rajzain, vízfestményein az aláírás és az évszám mellett gyakran szerepel város- és falunév is. így azokból lát-, ni lehet, hogy Pozsonyban, Nagyszombaton át jut el a Jászság és Szolnok vidékére. Útvonala 1851-ben: Jászberény, Árokszállás, Slzolnok (az akkor készült, „Magyar paraszt népviseletben. Valério 1851 Szolnok” aláírású akvarelljét berlini múzeum őrzi). Tiszabő. Félegyháza, majd innen tovább Csongrád, Arad, Lippa felé. 1852-ben már jóval gazdagabb volt az útiprogram, hiszen csak a megyében megfordult Árokszálláson, Jászberényben, innen tovább Jászladány Üjszász, Rékas, Szolnok, Tiszabő, Puszta Szakállas, Fegyvernek, Mezőtúr helységekben vezet az útja (az aláhúzott településeken 3—4 rajz és vízfestmény is készült.) A rajzokról és vízfestményekről, amelyekről 1833— 55-ben Valério rézkarcsorozatokat készített, a párizsi Képzőművészeti Akadémia gyűjteményébe kerültek. Az elkészült rézkarcokból Valério 1854-ben albumot készített, amelyet Théophile Gautier francia költő hosszú cikkben méltatott a Minite- ur c lapban. Felhívta a figyelmet Valério rézkarcalbumára a L’Illustration c. képes folyóirat is, részletezve Valério magyarországi útjának tapasztalatait. így került a hazai közönség tudomására is Valério művészi munkássága. Segített ebben Victor Tissot magyar- országi útikönyve is, amelyet Théodore Valério tíz rézkarcnyomata díszített. A bevezetőben Pettenko- fen és bécsi festőtársai festészetének jelentőségéről szóltam, amely meghatározó volt a szolnoki festészeti élet kibontakozásában, ösz- szevetve ezzel Théodore Valério termékeny munkásságát. azt a következtetést lehet levonni, hogy Valério munkásságának inkább a művelődéstörténeti jelentősége a fontosabb. Nem véletlen, hogy Valério művészi hagyatékának hazai fel-, dolgozói — Kresz Mária és Czennerné Wilhelmb Gizella — Valério művészetének etnográfiai, népművészeti és viselettörténeti értékeit hangsúlyozták, megállapítván: Valério „érdeme, hogy művészetével magyar falvak és mezővárosok lakóinak őszinte, valós képét örökítette ránk.” Valóban, Théodore Valério razjai, rézkarcai az embert állítják a középpontba,- meg rajtuk a tájnak egy s csak véletlenül jelenik kis részlete. De a vázlatok, akvarellek frissesége, a rézkarcok finom megmunkáláCsárdában Tiszai halászok sa, és a több százat kitevő alkotás egy nagyszerű tárlat megrendezésének lehetőségeit vetik fel a Szolnoki Galériában, amely a „Pet- tenkofentől Fényes Adolfig” c. kiállítás méltó párja lehetne. A párizsi Képzőművészeti Akadémia többszáz rajza, vízfestménye, a berlini Kupferstich gyűjteményben, Budapesten pedig a Magyar Történeti Képcsarnokban és a Slzépművé- szeti Múzeumban őrzött Valério-rajzok és- rézkarcok reprezentatív és tanulságos bemutatóját nyújthatnák a magyar Alföld múlt század közepi művészetének és népéletének. Kaposvári Gyula Elhozta a kultúra fáklyáját Negyvenéves a tiszaföldvári Hajnóczy József Gimnázium és Óvónői Szakközépiskola 1947. augusztus 8-án rövid táviratot kapott a tiszaföldvári képviselőtestület a Magyar Vallás- és Közoktatási Minisztériumtól: „Állami gimnáziumi tanfolyam létesítését 84.759/ 1947. rendeletem- mel engedélyeztem. Karsai osztálytanácsos.” A felszabadulás után megyénk több községében és városában kaptak hasonló engedélyt gimnázium szervezésére, in- ‘ • • * * ditására. Szinte minden helyen több évtizedre nyúlt vissza a harc a középiskola megteremtéséért és a legtöbb helyen csak a polgári iskola „zsákutcájáig” sikerült eljutni. Törökszentmiklóson már 1946-ban, Tiszafüreden 1951-ben kezdte meg működését a gimnázium. Kun*< * 3 • tM á » la tv*». /«W» MViéy' a5«*«» /t-omrn ««mm/ irntwan 0*1.1»*/ 鮫 8»t»r, náimr/ >•*»*“ ‘ Utr&u/ X jutni Üli*i„/ íortvMR. /jki««ák MV Ola«««k Ut uezl JAbo* l»isi Lejut »te .rmot tfooio* Kós# Bis» Méri® lií UloaJUa • reUj Kiürít arrét* Év» *1<S» Ulti» **eo üárU ►»**■« 1 XX f t *«*i űebrLe^ ittatMé Knu>,i«i r*ri »Ai X» iÁmi 1b .b»4*l* AAii*í% vér , Ytmiit-iui*, «♦ár, ti w. M iMtutu 3Ü» • * is* * SEÄsexi-’7-: ' ' ■ i*a»*' •j »met 4émm£/ / «*<«*» * iáv*-*,35. imjtm/ ~ " ‘ A»*» uúxttm/ tUu-UA-twstyáA. /»««»V»i >aa*a/ TXeéx Win»/ • iaUu.-u.iA. /rtu t* j.*/ * Le* o—u. IC » AtM'uálí • Hkrm>«.2o. uxuníae.cUm» i.tAx 23. gtb«adMta«.19J3. ar*áU » .xasus, ctbafcAÍ*s.ilce*-a.S. /t.t.iit. MLjemUu ífvá*. JtíAt M>. /)»»«» istvúi./ • i»*k-u.J7. et/iAatyoi • í*í*1mmu2S. Sattl. ■.touhmk.l •Jtvúr. 1)}). il. 1932. SWTMM/ -Óri»áA*£y.i.ó7.* í.yV'tour 0» tata/ UDcácr t-v. fitt t üjtixfs, 7tYtXuUxéiMl»M6lt.j3.‘ /óvári »»Ara«/ u* '• rom Mi»./ * * * -<*»616. m&tl-tt. < I * MM«)*«.?. : :»Jai Mim»/ is*,éne itnáy' »/ tar mos/ i2v«ur* 4933. • 1933* * 1931. • ls3i. ■ríva*. 4932. Kvá*,19>3. * 1929. tfvár.1953. Az intézmény első tanulóinak névjegyzéke szentmártonban több lépcső vezetett létrehozásáig. Üj gimnáziumot kapott még az említetteken kívül a felszabadulás utáni első évtizedben Túrkeve és Jászberény is. delkezésére bocsátotta a volt székházának épületét a Kossuth téren. Támogatta a helyi társadalom Harc az engedélyért Tiszaföldváron is 1926- ban sikerült először polgári iskolát létrehozni. Domokos Sándor igazgató irányításával a P. Nagy Gábor-féle, kulturális célra hagyományozott — jelenleg a sportpályához tartozó — épületben indult meg a tanítás. A következő évben a III. osztályok belépésével ez az épület annyira szűknek bizonyult, hogy egy osztályt a távolabb lévő evangélikus iskola egyik üresen álló termében kellett elhelyezni. A minisztérium nem tudott segíteni, a községnek sem volt pénze az egyre romló gazdasági helyzetben egy új iskola felépítésére, ezért a nem megfelelő körülményekre hivatkozással a miniszter 1932-ben az iskola fokozatos megszüntetését rendelte el. A földváriak nem nyugodtak bele, hogy a polgári iskolát végleg elveszítsék, ezért újra megindult a harc az engedélyért. Ennek fel1944. szeptember 1-jétől államosították az iskolát, új felszereléssel dolgozhattak volna, de a háborúban a bútorzat, a szertárak anyaga az utolsó darabig elveszett, tönkrement. Az 1945—46-os tanévben megnyílt az általános iskola 5. osztálya a polgári iskola első osztálya helyett, majd fokozatosan megszűnt a polgári. Már ebben a kezdeti, átalakulási időszakban felvetődött Tiszaföldváron is a gimnáziumalapítás gondolata. György József polgári iskolai mb. igazgató a lehetetlennek tűnő gondolattal 1046. decemberében felkereste a Vallás- és Közoktatási Minisztériumot, ahol támogatták a tervet. tétele azonban továbbra is a megfelelő iskolaépület biztosítása volt. Ehhez kilátásba helyeztek 40 ezer pengő államsegélyt, helyi kölcsön- jegyzésből összejött 30 ezer pengő és 4 ezer pengő adományt. Az építkezést ennyi pénzzel még nem lehetett elkezdeni, mert 100 ezer pengő hiányzott. Ennek ellenére 1939-ben engedélyt kaptak polgári iskolai előkészítő tanfolyam, majd 1940-ben magán polgári fiú- és leányiskola megnyitására. A községi elöljáróság, a képviselőtestület, a Kereskedők Egylete, az Ipartestület és a különböző körök nyomására a tiszaföldvári Polgári Társulati Alap felajánlotta, hogy a Kosuth téren lévő székházat a polgári iskola használatára örök időkre átengedi 1942 őszétől. Mivel ebben az épületben fürdő, vendéglő, szálloda és mozi működött, megfelelően át kellett alakítani. A tiszaföldvári pártok, egyesületek, a Nemzeti Bizottság, a képviselőtestület küldötteiből megalakult a Gimnáziumi Szervező Bizottság. Az iskola célját az első évkönyvben így fogalmazták meg: „A múltban a nagybirtokkal elnyomott, szomorú emlékű Tiszazugba hozza ez az új iskola a kultúra fáklyáját s biztosítja számára a szellemi felemelkedést.” Tiszaföldváron — a Tiszai Alsó-járás székhelyén-, Cibakházán és a közeli tiszazugi községekben kb. 20 ezer ember élt, főként mezőgazdaságból. Ä tiszaföldvári Jótékonycélú és Közművelődési Alap, (a volt Polgári Társulati Alap) a gimnáziumnak renEkkor érkezett meg a már idézet távirat. A Szervező Bizottság mellett Gimnáziumi Fenntartó testületet alakítottak. A Fenntartó testület tagjai különböző nagyságú összegekkel járultak hozzá a gimnázium kiadásaihoz. Tiszaföldvár község ötezer forintot, ill. az újabb osztályok indulásával arányosan magasabb összeget szavazott meg. 1947-ben az alábbi nagyobb összegeket fizették be: Cikta Rt. Tiszaföldvár— Martfű ezer forint, Cibakháza község ötszáz forint, Tiszaföldvár Nagyközség négyszázharminc, Református. Egyház háromszáz, Tiszaföldvár és Vidéke Ipartestület kétszáz, Damjanich Olvasókör százhúsz, MNDSZ száz, Iparoskor Cibakháza száz, Vadásztársaság száz forint, Martfű Téglagyár Rt. háromezer cserép. A község lakói közül szintén sokan vállalták a tagságot évi 5 — 20 — 50 — forint hozzájárulással. A gimnázium ügyét az egész helyi társadalom támogatta. Az igazgatói teendőkkel György Józsefet bízták meg. Az első kinevezett tanár Bréda Ignácz, 1947. októberében érkezett meg. Kezdetben nagyobbrészt óraadó tanárokkal folyt a tanítás. Az induló osztályba 31-en jelentkeztek és 19-en vizsgáztak a tanév végén. Közülük ketten most is ebbe az iskolába „járnak”, igaz tanárként. Az 1948—40-es tanévtől önálló intézménnyé nyilvánították az iskolát: Állami Általános Gimnázium néven és újabb kinevezett tanárt kaptak Nagy János személyében. 1950. áprilisában a volt Járási Szolgabíróság épületét kapta meg az iskola (jelenleg 150 létszámú kollégium), majd 1965. januárjában költöztek a jelenlegi, új épületbe. Az 5-)-l-es politechnikai oktatás keretében egy-egy fiúcsoport a cibakházi gépállomásra járt át gyakorlati képzésre, ami mezőgazda- sági gépszerelő szakközép- iskola alpját teremtette meg. Jelentős fordulat állt be az iskola feladatkörében az 1971?—73-as tanévtől: a kifutó gépszerelő szakközép- iskolát óvónői szakközépiskola váltotta fel. Az eredményes munkát az iskola mellett épített gyakorló óvoda segíti 1978 óta. A 40. tanévet záró iskola sikeresen helytáll, megfelel annak a célkitűzésnek, amelyért négy évtizeddel ezelőtt alapították: . . . elhozta a kultúra fáklyáját a szomorú emlékű Tiszazugba. Szlankó István / VJUi MIW-H-//Í393.Í»,/ II.■*. IllUtlUl ftS o»*tály«yitáai é» oaetálybe rendesé el igényekről. 1M9/S0 v«a b »a a am a ómat o mm-mxpim* jegyeet. •*» k»U ÍW»<Sg 0*»t*ij**r*« J j u.l TaMxi niUl J 5 1»°:: 135o.2 S*«t 99 9o 9 54o.5 3 2 X 350.35o.~ | SÄ. 1 I l &i:~ X2|o.~ 22o.~ b l ?»« fw&LŐétjrtel 4 2 2 X2cg.~ 240©»s 'ÜBSSSiX 1 li 23«.~ I*»*,253o,~ 15oo.Oooomm: U5 1X8 »995».»■»■Bin ama sí ama* m a mani tláá, 1949*«B(i»»ta» I5.~4a. /a»ilf5SÍÍí/ A kimutatás már az 1948—49-es tanévből önállóvá nyilvánított gimnáziumban készült Lehetetlennek tűnő gondolat
