Szolnok Megyei Néplap, 1988. május (39. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-14 / 114. szám
1988. MÁJUS 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Doktor Juris az utolsó hídfőben Száz éve született Gábor Mózes, a „szolnoki komiszár” A határozottabb, hatékonyabb és szakszerűbb érdekképviseletért Önállóság — szövetségen belül Jegyzetlap 1968 utolsó papjairól: „Ungvár. Fehér este. Vastag, selymes hópaplanokat hömpölyögtet le a szél a Kárpátokból. Megenyhült az idő, úgy tűnik, az egész város kint az utcán. Sosem láttam még ilyen igazi hóesést, ennyi jókedvű fiatalt..” Mózsi bácsi mellett csúszkáltam a hóban. Nem erő— Akkor hadd kérdezzem így, hogy van Mózsi elvtárs, az 1919-es ,,szolnoki komiszár”? — Ha nem esne a hó látnád a Verhovinát. Az aztán tényleg megélt már egyet mást, de megvan. Én kis pont vagyok a nagy hegy mellett, de nekem is kijutott ebből-abból. Szóval megvagyok. öregen, mint a Ver- hovina. No, nézd csak, mondja séfe közben, ez volt az iskolám, a királyi katolikus gimnázium. Itt kezdszakolt közvetlenkedés titu- láltatta így, Gábor Mózest, — nem lehetett másképpen szólítani. Mindenki így említette, orosz, ukrán, szlovák, magyar. .. Valahogy minden nációnak így jöttem a nyelvére, mondta, így lettem Londonban Mister Mózsi, Bécsben Herr Mózsi, Moszkvában Mózsi elvtárs. ahol 1917 őszén beválasztották a szovjet végrehajtó bizottságba, az Előre című magyar nyelvű kommunista lap szerkesztője volt, majd a Volga menti németek lapját szerkesztette. — 1918-ban már katonai parancsnokként említik a feljegyzések. — Botcsinálta katona voltam. talán nyelvtudásomnak köszönhettem, hogy a nemzetközi ezredek szervezését rám bízták. Erre nagy szűkfrancia és román megjelölések voltak. Ezt azonnal jelentettük, de már késő volt. A tiszai front összeomlott. Bécsbe emigráltam, onnan az osztrák kommunisták segítségével Moszkvába szöktem. — 1919 decemberében újra Bécsbe küldtek, hogy Kun Bélát hozzam ki Szovjet- Oroszországba. Ez megtörtént, majd újra vissza kellett mennem Ausztriába, a Kommunista Internacionálé megbízásából a II. Kongresszus előkészítését kellett segítenem. Később e küzdelmes éveimért kerültem bajba. .. Évtizedeknek kellett elmúlniuk, hogy a Kun Béla melletti tisztséget — pártösszekötő voltam — töröljék a vádpontok közül. De még csak 1923-nál tartottunk, ugye? Nos, ebben az évben hazahívtak Ungvárra — ekkor Csehszlovákiához tartozott — hogy Lokota Iván, Hafinel Iván, Köblös Elek és más kommunisták védőügyvédje legyek. Az első béAz ezernyelvű brigadéros Vörös tüzérek a frontra vonulnak. Gábor Mó zes a szolnoki kapott tem ráeszmélni, hogy a tisztességtelenség sokszor a jószándék álarcában jelentkezik. Hallgattam az etikaórákat, gondolkoztam. Kinek az erkölcse szerint éli jek? Csináljak én is magamnak erköilcsöt az erkölcstelenségek elkövetéséhez? Az önigazolás rendszerint a hazugság széle, ha nem a közepe. Megmutatnám neked a Munkásotthont is, de az már nincs meg. De bennem igen, mert ott sok fontosat tanultam meg az életről. ■ Az érettségi után a pesti jogi karra iratkozott be, 1906-ban belépett a szociáli demokrata pártba, két évvel később a Galilei Kör tagja. Jászi Oszkár előadásait hallgatta. 1913-ban diplomázott. Nagykátán és Szolnokon volt ügyvéd. Nem sokáig, mert 1916-ban már hadifogoly. Szaratovba került, — Május 2-án hajnalban — igen, 1919-ben — felhívott telefonon Kun Béla. s arra kért, ellenőrizzem, bevonultak-e Slzolnokra a románok. Azzal tisztában volt a vezetés, hogy a várost a kósza hírek, hamis parancsok és szervezetlenség miatt feladták a vörös csapatok. de hogy ténylegesen kié a hatalom a Tisza partján, azt nem tudtuk. Néhányad- magammal egy mozdonyon indultam felderítésre. Szolnoktól néhány kilométerre erős tüzet kaptunk, géppuskákból, kézifegyverekből, de robogtunk tovább át az állomáson, s szinte megkerültük a várost. A Zagyva-híd előtt megálltunk. A folyón halászok voltak. Kiderült, a románok nem lépték át a Tisza vonalát Szolnoknál, a várost az ellenforradalmárok tartják kézben. Vissza, újra erős tűzben. Teljes sebességgel mentünk, a jó öreg mozdony kitett magáért, hamar Cegléden voltunk. Rögtön kapcsolták Kun Bélát: „Szolnok nagyon fontos számunkra! Az utolsó hídfő! Tegyen meg minden lehetségesei, teljhatalmat kap!” Az Árky-csoportség volt, segítségükkel vertük le a szaratovi ellenforradalmi lázadást. A fronton aztán ezredkomiszár lettem. Nem sokkal később Orenburg környékén ért a hír, hogy otthon, Magyarországon győzött a polgári forradalom, Kun Béla vezetésével megalakult a Kommunisták Magyarországi Pártja. A szívem addig is hazahúzott, de most már eggyel több okom volt rá. hogy visszajöjjek. Nem volt persze egyszerű, de Varsón, Berlinen, Münchenen, Bécsen keresztül valahogy hazaértem, s a Hadügyi Népbiztosság, 1919. tavaszán, a nemzetközi ezredek szervezésével bízott meg. Néhány hónap múlva, hány, de hány nyelven írtam le, hogy „mély részvéttel értesítjük, fiúk, apjuk ... elvtárs ekkor meg ekkor, itt és itt életét áldozta a magyar nép szabadságáért.” tál támadtunk, május 3-án délutánra visszafoglaltuk a várost. Nemcsak a tények miatt teszem hozzá: a MÁV- műhely felfegyverzett munkásainak segítségével. Tulajdonképpen Szolnokon tudtam meg, hogy kineveztek a VII. hadosztály politikai megbízottjának. — A hadosztálynak a nyári tiszai offenzívában volt szerepe. Mindvégig Szolnokon tartózkodott? — Hosszú történet lenne... Igen, többnyire Szolnokon voltam, a Tisza-híddal szembeni emeletes ház legfelső szintjén volt a parancsnokságunk. Ott hallgattuk ki azt a román vezérkari őrnagyot, akit előőrseink Mezőtúr határában fogtak el. Nála találták meg a magyar vörös hadsereg felvonulási tervét. Az árulásra a következő volt a legfőbb bizonyíték: a front sematikus rajzán a felállított hadosztályok és különböző csapattesteken kívül fel volt tüntetve azoknak a tüzérütegeknek a helye is, amelyek még nem voltak a helyükön, amelyeket csak később akartunk a megjelent posztokra telepíteni! A rajzon ekkor már hídfő védelmére teljhatalmat esi döntés — 1938. november 2. — után viszont, amikor Ungvárt visszacsatolták Magyarországhoz, megint menekülnöm kellett. A feleségemmel és kisfiámmal Prágába mentünk. Szinte le sem telepedhettünk — 1939-ben —, megindult a német támadás — újra menekülnünk kellett. De hová!? Kun Béla ekkor már a börtönben volt. sok más felejthetetlen elvtársammal együtt. Csak nyugatnak vehettem utam. 1945 őszéig Londonban éltem a családommal, majd visszatértünk Ungvárra... — Azután... — Nehéz idők jártak rám... Azután visszakaptam a párttagságomat is... Epilógus helyett Az 1970-es évek közepén sikerült újra találkoznom Gábor Mózessel. Testileg, szellemileg friss volt, szinte kamaszosan vidám, pedig ekkor már egy újabb generáció Mózsi bácsija volt. Feltűnt, hogy a katonaemberek meg különösen tisztelik, bárhová is mentünk az Ung partján... „Valakik elhíresztelték rólam, hogy tábornok voltam 1918-ban, majd az 1919-es magyar vörös hadseregben. A fenét — nevetett. — Legfeljebb a forradalom katonája voltam, a helyzet parancsára, de mindvégig ügyvédnek éreztem magam, ahogy Szolnokon kezdtem. Gábor Mózes 1980. március 17-én Budapesten halt meg kilencvenkét éves korában. Az emlékezésnek itt vége, pontot tettem az utolsó mondata után. De a gondolattársítások nem hagytak nyugton. Leírjam, vagy hagyjam el, mert netán amit én természetesnek érzek, az olvasó erőszakoltnak vél. De a kolomp tovább szólt bennem: „Föl-földobott kő, földedre hullva, / Kicsi országom. újra meg újra / Hazajön a fiad.” Hét ország váíidora volt. A Farkasréti temetőben nyugszik. Tiszai Lajos Újra a Tiszánál Vita a közmüvelttűósi dolgozók szakszervezetéről A magyar szakszervezetek közötti munkamegosztás alapján a közgyűjteményekben — a könyvtárakban, a levéltárakban, a múzeumokban — valamint a közművelődési intézményekben dolgozók érdekvédelmét a Köz- alkalmazottak Szakszervezete látja el. A mintegy kétszázhatvanezer tagot számláló szakszervezetben hozzávetőlegesen tízezer könyvtáros, mintegy hatezer közművelődési dolgozó, körülbelül öt-hatezer múzeumi alkalmazott és nyolc-kilencszáz levéltáros tömörül — igen magas szervezettségi aránynyal. Sajátos — és sok szempontból egymástól is eltérő — érdekeik érvényesítésére erejéhez mérten törekedett a szakszervezet, azzal is, hogy az elmúlt években többször állást foglalt a terület fejlesztése mellett. A központi vezetőség 1984 februárjában tárgyalta meg a közművelődési intézmények helyzetét, dolgozóik élet- és munkakörülményeit, a körükben végzendő szak- szervezeti munkát, s állás- foglalást hozott nyilvánosságra. Ez utóbbiak közül sok feladat máig sem valósult meg, például a többször is javasolt béremelés. (A köz- művelődésben dolgozók átlagkeresete ezer, átlagbére kevés híján ezerkétszáz forinttal kevesebb országosan, mint a szocialista szektorban dolgozóké). A legfőbb problémát az okozza, hogy a kulturális élet egészén belül nagyobb mértékben került szembe ez a terület a népgazdaság, az állami költség- vetés gondjaival, a takarékossági intézkedésekkel és más foglalkozási ágak dolgozóinak — a kibontakozás érdekében — elsőbbséget élvező érdekeivel. A helyzet javításáért a szakszervezet 1987 januárjában együttműködési megállapodást kötött a Művelődési Minisztériummal, ezt megelőzően pedig létrehozta a Közművelődési Dolgozók Munkabizottságát. A szakszervezet — a tagsággal együtt — úgy ítélte meg, hogy mindez még nem elegendő. A határozottabb, hatékonyabb és szakszerűbb érdekképviselet további szervezeti, irányításbeli változásokat igényel. Ennek értelmében — a politikai intézményrendszer reformjának keretében — javasolták a Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezetének megalakítását. A kezdeményezés nem új, hisz hasonlóképp szerveződik már a tudományos dolgozók szakszervezeti tagozata. Az a mód azonban, ahogy ezt létrehozni igyekeznek, mindenképp figyelmet érdemel. A munkabizottság javaslatot készített, amelyben végeredményben csak egyetlen konkrét elképzelés fogalmaIrányltásbeli változásokat igényel Harcosabb kiállásra képes Készül a végleges tervezet zódott meg: a szakszervezet kezdetben a Közalkalmazottak Szakszervezete egyik tagjaként működne, később alkotója lenne a közalkalmazotti szakszervezetek szövetségének. Az új érdekképviseleti szerv összes többi sajátosságát kérdésként fogalmazták meg — nyitva hagyva egyéb lehetőséget is, ha a dolgozók többsége más szervezeti keretet látna helyesebbnek. A javaslatot — felhívás formájában — a közeljövőben országos vitára bocsátják. Ezt megelőzően, az eszmecsere első mozzanataként a Szolnok megyében tevékenykedő muzeológusok, könyvtárosok, levéltárosok és népművelők mondták el véleményüket a tervezetről. A vitában — ahol a Köz- alkalmazottak Szakszervezetének a témával kapcsolatos elképzeléseit Baloghné dr. Szőcs Klára, a szervezet titkára vázolta fel — minden hozzászóló azt erősítette meg, hogy megfelelően működő érdekképviseletet kell a köz- művelődési dolgozóknak biztosítani. Atekintetben, hogy ennek eléréséhez milyen szervezeti formát kellene választani, már eltértek a vélemények, hisz az új érdek- képviseleti szerv hatékonysága döntően függ attól, hogy milyen mértékben, hogyan valósul meg a jövőben a politikai intézmény- rendszer reformja. Többen felvetették, hogy az eredménytelenségek miatt — a szakszervezettel szembeni bizalmatlanság légkörében — nem látnak elegendő garanciát arra, hogy a szervezeti megújítással együtt a tartalmi munka is változik. Ellenérvként hangzott el — a hozzászólók többsége végül is emellett foglalt állást —, hogy egy a mainál lényegesen homogénebb, a terület sajátosságait jobban figyelembe vevő érdekérvényesítő szervezet előnyösebb helyzetet teremthet, mert harcosabb kiállásra képes. Az önállóság mértékét a négy terület közös szakszervezetének kialakításánál vonták meg a résztvevők, tekintettel arra, hogy a szakmánkénti szétaprózódás a hatékonyság rovására menne. A közművelődési intézmények hasonló feladatai, helyzete, egységes bérrendszere pedig közös platformot teremthet, még akkor is, ha közöttük jelentős érdekeltérések vannak. Egyetértésre talált a szövetségi rendszerbe való bekapcsolódás is, amely — mint a sportegyesületeknél — megsokszorozhatja az erőket. Ezzel kapcsolatban kérdésként merült fel, hogy a rendszernek mi lesz a modellje: a szövetségen belül milyen lesz a viszony az önálló szakszervezetek között, a döntési jogok hogyan oszlanak majd meg a szövetség vezetése és a tagszervezetek között, és hogyan osztódnak el a rendelkezésre álló anyagi eszközök. A vitában még egy izgalmas kérdés fogalmazódott meg. Hogyan alakul majd a más szakszervezetekhez — például a községekben a tanácsiakhoz — tartozó köz- gyűjteményi és közművelődési dolgozók érdekképviselete? Az új szakszervezet mennyiben vesz részt, milyen mértékben vállalja el például a munkahelyi, községi, népművelők, könyvtárosok érdekeinek védelmét? A Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ zsúfolásig telt előadótermében lezajlott eszmecserén a fentieken kívül számos olyan egyéb észrevétel hangzott el, amely a közgyűjtemények és közművelődési intézmények megyei helyzetét érintették. A munkabizottság ezeket is figyelembe- véve készíti el majd az országos vita után az új szervezeti forma végleges tervezetét. Bálint Judit Jubilál a Bartók Béla Zeneiskola A Bartók Béla Zeneiskola az idén ünnepli fennállásának 35. évfordulóját. A nevezetes jubileum alkalmából az intézmény nagyszabású rendezvénysorozatot tervez. Csütörtökön este nyitóhangversenyt tartottak a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban. Képeink a hangulatos koncerten készültek (Fotó: K. É.)
