Szolnok Megyei Néplap, 1988. május (39. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-14 / 114. szám
1988. MÁJUS 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Két jászsági családban Egy munkanap „fényképe” Válságban a vendéglátás Azt mondják, a magyar gazdaság válságágazatainak egyike a vendéglátás, és bizonyítékként egyebek között azt hozzák fel, hogy üresek az éttermek, sok vendéglátó vállalat alig ér el nyereséget, és kilátás sincs arra, hogy a magyar vendék meg tudja fizetni e szolgáltatások magas, egyre emelkedő árát. Meggyőző érvelés, ám ha alaposabban belegondolunk a dologba, arra a következtetésre juthatunk, hogy legfeljebb némely vendéglátó vállalat jutott válásgos helyzetbe, de nem maga a tevékenység, nem a vendéglátás. A kocsmától az étteremig, a bisztrótól az eszpresszóig, a cukrászdától az önkiszolgálóig, a kisvendéglőtől az éjszakai lokálig a vendéglátás megannyi formája és fajtája olyan szerepet tölt be a családok és a nagyobb közösségek, ha úgy tetszik: a társadalom életében, amely szerepet semmi más nem pótolhatja. A vendéglátóhelyek, akárcsak más üzletek, a város és a falu szerves, nélkülözhetetlen részei, a társadalmi érintkezés színhelyei. Halott város, élettelen falu lenne az, amelyben nem lenne hely, ahová az ember beülhet egy korsó sörre, egy ízletes vacsorára. fllumíniumkanál — színvonalon Miért hát, hogy mégis sok éve újra és újra, válságágazatnak minősítik a vendéglátást? Azt hiszem, már maga a minősítés is annak a hivatali — és nem üzleti — szemléletnek a tükröződése, amely a válságjeleket kitermelte. Mert a baj ott kezdődött. ahol a vendéglátás megszűnt nyereségcélú, üzleti tevékenység lenni, és felsorakozott a szociális juttatások sorába. Így lett a vendéglátás államilag dotált tevékenység, olyan szolgáltatás, amelyhez — legyen bár a szolgáltatás az alumíniumkanalak szintjén — bárki hozzájuthat: a vendéglői, sőt, az éttermi étkezés nem került többe, mint az otthoni. Ennek az ötvenes-hatvanas évekbeli állapotoknak egyfelől olyan következménye lett, hogy a lakosság — a vendéglátóhelyek közönsége — megszokta: az éttermi étkezés olcsó, és amikor drágább lett, távolmaradt. Másfelől azt az államilag dotált, a lakosságot „ellátó” vendéglátást a funkciónak és a korabeli helyzetnek megfelelő szervezetbe öntötték: a jobbára jellegzetesen kisüzemi tevékenységet nagyvállalatokba szervezték. A vállalatok működési területét közigazgatási határokhoz kötötték; így jött létre megyénként, fővárosi kerületenként egy-egy vendéglátó vállalat, méghozzá a maga „ellátási felelősségével”. A közigazgatási határokhoz igazítást az áruk elosztása tette szükségessé: az „árualapokat” központilag „bontották le” megyékre, városokra, falvakra. Hogy ez a vállalati rendszer, ez a hierarchikus rendszer lényegében máig is fennáll, az olyan következményekkel jár, amelyek már szorosan összefüggnek azokkal a bizonyos válságjelenségekkel. Íróasztalok és ételárak Hogyne mutatkoznának ilyen válságjelenségek, ha a vendégnek nemcsak az amúgy is dráguló szolgáltatásokat kell megfizetnie, hanem hozzá kell járulnia annak a központi apparátusnak a fenntartásához is, amely maga a vendéglátó vállalat? Igazgatókkal, osztályvezetőkkel, csoportvezetőkkel, ilyen-olyan előadókkal, gépkocsikkal, hivatalokkal, íróasztalokkal. Aki betér egy kisvendéglőbe, és pörköltöt kér csemegeuborkával, bizony az igazgató, meg a vállalati belső ellenőr bérét is megfizeti, de még a vállalati személykocsi benzinköltségét is. Ideje lenne tehát felülvizsgálni, hogy vajon szükség van-e, és ha igen, milyen esetekben vendéglátó vállalatokra, s mikor lehet egyszerűen a boltvezetőre rábízni a kocsmát, az éttermet, a bisztrót, csinálja a legjobb belátása szerint, a bevételből pedig fizessen adót annak rendje s módja szerint. Ez annál is inkább időszerű, mivel a szerződéses üzletvezetés ebben a szakmában nagy teret nyert, s a szerződésesek rendre érkező befizetései olyan biztos bevételt garantálnak a vállalatoknak, amely elfedi létük esetleges feleslegességét, a szervezet ráfizetéses voltát. Vannak természetesen olyan éttermi üzletláncok, amelyek elképzelhetetlenek központ nélkül, azokat ösz- széfogó szervezet nélkül. Hogy hazai példát vegyünk, mondjuk egy City Grill. Uj típusú vállalatokat Az olyan, nem szakmai szempontok, nem profilok szerint szervezett vállalatok, mint a magyarországiak többsége, a mai viszonyok között már aligha életképesek. Ezek lehetnek, vagy vannak válságban, de nem a vendéglátás. Mert még a legmagasabb árakat alkalmazó éttermek is kifejezetten jól mennek, nyereségesek, ha szolgáltatásaik arányban állnak áraikkal. A hangulatos kisvendéglőkről, a meghitt beszélgetésre alkalmas eszpresszókról, a gyors étkezést nyújtó önki- szolgálókról, de még a tiszta kocsmákról is elmondható ugyanez: ha jól töltik be szabadon választott hivatásukat, ha nem nyerészkedésre, hanem a vendég kiszolgálására rendezkednek be, ha jellegzetes a kínálatuk, ha tiszta az abrosz és hozzáértő a szakács, ha forró a leves és hideg a sör, vagyis ha minden olyan, amilyennek lennie kell, akkor — sok száz példa tanúsítja — a vendég odatalál, sőt, vissza is tér. S hogy a szolgáltatás olyan legyen, amilyennek lennie kell, ahhoz — több évtizedes tapasztalatunk szerint — a vállalat léte, a vállalati irányítás nem elegendő. Sőt, alighanem felesleges. Legújabb tapasztalataink a magánvendéglőkről és a szerződéses üzletekről azt a feltételezést támasztják alá, hogy a vendéglős erős anyagi érdekeltsége teremthet a vendéget vonzó viszonyokat. A vendéglátás ilyen át- struktúrálódása — ami együtt járhat a felesleges vendéglátóhelyek más célra való hasznosításával — elkerülhetetlennek látszik, s minden bizonnyal ez az át- épülés lesz az, ami mindenki számára bizonyítja a szolgáltatás szükségességét még a lakosság megnehezülő életkörülményei közepette is. G. Zs. Bognár a doktorok között Nagy Sándor személyéhez, a Túrkevei Vörös Csillag bognáréhoz három érdekesség, sajátosság fűződik. Az egyik a kézfogása: mintha satuba nyújtaná a bemutatkozó a kezét, ami nem véletlen, hiszen évtizedek óta szerszámnyelek edzik tenyerét. A másik az, hogy végtelenül ízes beszédű, afféle ami a szívemen a számon típusú ember. És nem utolsósorban még egy sajátosság: második éve az MSZBT országos elnökségének a tagja. — Érdekes volt, hogy miképpen kerültem én ebbe a közösségbe. Ehhez annyit azért el kell mondanom, hogy a téesz az első munkahelyem, ahol 1954 augusztusa óta dolgozom. Ügy vagyok vele, itt nem nagy, de biztos a kenyér, így aztán minek kóvályogjak, ha helyben is kellek. Szóval ezzel csak azt akarom igazolni, hogy ismernek, megismerhettek már. Az egész jelölés meg úgy alakult, hogy hátulról jöttek, szóval először az asszonyt keresték a kéréssel. Sejtettem, valami lesz a dologból, ha már Szolnokra kell utaznom, de pontosan nem tudtam. Ott megválasztottak az MSZBT értekezlet küldöttének, majd a küldöttek elnökségi tagnak. Beszél arról is, hogy az elnökség kétszáznegyven- nyolc tagja között hat Szolnok megyei található. Kissé furcsállotta, hogy szinte minden harmadik, negyedik neve előtt a doktor titulus díszeleg. Félreértés ne essék, nem írigyli ő, dehogy írigyli ezt a tudást, de szókimondó kun ember módjára úgy vallja, efféle cím nélkül is lehet ápolni a barátságot, meg kell is. Noha úgy tűnik, nem éppen sok hozzá hasonló kétkezi munkás akad ebben a közösségben, azért jól érzi magát. Évente kétszer ülésre, és általában ugyanennyiszer Szolnokra is bejárnak. Hogy mi a feladatuk? A kapcsolatteremtés a túrkevei helyi tagcsoportok, meg a megyei vezetőség, országos elnökség között, őszintén említi, sokszor éri az a vád a baráti találkozókat: ezek nem mások, mint vezetők eszmecseréje, párbeszéde, amelyből valahogyan kimaradnak a „közkatonák”, azaz az egyszerű emberek. — Lehet, hogy ez sok helyre jellemző, de mi ezen már változtattunk. Legutóbb is szovjet pedagógusokat, úgy is mondhatnám, dolgozókat hívtunk meg a városba eszmecserére. Valamennyien beosztottak voltak, és csak egy főnök, vezető akadt közöttük, de hát ennyinek legalább illik lenni. Most, 28-án fordítunk a soron, mi megyünk hozzájuk Keviből, elbeszélgetni -yelük a világ kis és nagy tennivalóiról, mindennapi feladatairól. Szót váltunk arról is, hogy a barátsági munka még ma is sok sallangot hordoz magában. Az természetes, hogy a városok, falvak, községek, ha csak tehetik, április 4-re, május 9-re, november 7-re szovjet vendégeket hívnak az ünnepség elnökségébe, amelyeket hosszabb rövidebb csend követ.. Pedig szerinte Agócs József a Hűtőgépgyár 41 éves esztergályosa reggel 5 órakor kel és feleségével együtt fél 6 előtt együtt indul a gyárba. Nyolc éves fiukat a nagymama ébreszti, reggelizeteti, indítja iskolába. Háromnegyed 6- kor a munkahelyen vannak, a férjnek a szerszám-, feleségének az abszorpciós üzembe visz az útja. Agócs József családja tipikus munkáscsalád, szakmunkás férj, betanított dolgozó feleség, két gyerek, a Nádor utcai tömblakásokban 50 négyzetméteres, kétszobás lakás. A nagyszülők a mező- gazdaságban dolgoznak Portelken, a családi kiadásokat a falusi kertben, háztájiban közösen megtermelt élelemmel mérséklik. A férj a Hűtőgépgyárban szabadult fel 19f>4-ben, szakmát, munkahelyet nem váltott. Szereti, érti a szakmáját, tudását elismerik, rangja, tekintélye van munkatársai, főnökei előtt. Megállás nélkül Reggel 6 órakor indulnak a gépek, a művezető körbejárja a műhelyt, kiadja, ellenőrzi a munkát. Pár perc, és az ismerős környezetben megszűnik minden más, csak a gép és munkadarab marad. Az érdekes, ritka feladat leköti a figyelmet, olyankor észrevétlenül futnak az órák, a nagyobb szériák azonban untatják, fárasztják. Szívesen teszi próbára képességeit, egy-egy újabb, különleges elem pontos megformálása növeli az elismerést, saját önbecsülését. Gépét jól ismeri, újonnan kapta és 13 éve dolgoznak együtt, egymásra utalva. A gép dolgozik, forgácsot hasít az acélból, ő irányítja, vezérli a folyamatokat, közben ésszerűen beosztja a műveleteket, mozdulatokat. A megtakarított percek órákat tesznek ki, és ez mind forintban jelentkezik. Hét óra negyvenkor 20 perc reggeli szünet. Az előző este becsomagolt reggelit kibontja és ott a gép mellett szépen elfogyasztja. Aza barátság folyamat, amelyik soha nem a piros betűs dátumokhoz, hanem a mindennapokhoz kötődik. Nem ez az egyetlen közéleti munkája, hiszen 19 éve párttag. Szocialista brigádvezető, sőt önkéntes rendőr, is. Az utóbbi rajtam maradt, mint szamáron a fül, indokolja tréfásan, és mivel érzem, a társadalomnak szüksége van a biztonságra, nem volt szívem visszautasítani. Ennek már 25 éve. Arról nem is beszélve, hogy 1978- tól tizenkilencszer adott már vért a rászorulóknak. Most ötvenegy esztendős, mégis úgy érzi, temérdek a munkája. A gyerekei felnőttek, lassan kirepülőfélen, és azt jó érzéssel nyugtázza, sikerült őket a munkára, a munka szeretetére nevelni. Mindezeken kívül afféle keresetkiegészítésként jószágtartással, kerettel is bíbelődik, noha szerinte ez olyan hobbi, amelynek jó reggelt- tel. jó estével illik köszönni. Erre neki ma még aligha nyílik lehetősége, de ha a nyugdíjat megéri, talán több ideje marad rá. Nevetve indokolja: éppen ezért vállal, végez annyi munkát, hogy még lehetősége sem maradjon a nyavalyáknak arra, hogy megkörnyékezzék. D. Szabó Miklós Fotó: Mészáros után keltőig megállás nélkül megy a munka. Szünet csak annyi van, amennyit magának engedélyez. Pontosan tudja, hogyan ossza be az idejét, hogy jusson idő a brigádvezetői teendőkre is. Tíz éve vezetője a nyolc tagú. kilencszeres arany koszorús brigádnak, amely a múlt évi munkájáért a főosztály kiváló brigádja címet kapta. Az utolsó óra telik leglassabban. akkorra már el is fárad az ember, tompább az agy, lassúbb a kéz. Ha túlóra, géemká is terhelte a korábbi napokat, akkor ez a fáradtság ott bújkál az egész műszak idején. Háromnegyed kettőkor kezdődik a géptakarítás, kettőkor megszólal a duda, indul az üzemi fürdőbe, öltözőbe. Munka közben a feleségével már telefonon megállapodott, Ebéd után Agócs József átlapozza az újságokat, elsősorban a sportot, néha bevásárol, de a klubba mindennap benéz. A Nádor utcai lakótelepen színvonalas lakóközösségi klub működik kondicionáló teremmel, játékszobával, kölcsönzővel, melynek ő a vezetője. A társaságuk is főleg szomszédokból, klubtagokból áll. A feleség munkáját nem is kell részletezni, főz, mos, vasal, takarít, jobb szereti maga csinálni, nem hagyja az anyjára. A gyerekre is rá kell nézni, hogyan készül holnapra, azután vacsora, Tv-híradó, egy film és 9—10 között oltják a lámpát. Ilyen munkával és családi körben eltöltött napokból áll az év. A mértéktartó életvitel megengedte, hogy tavaly autót vegyenek, de a tágasabb kertes családi ház hosszabb távon is reménytelen vágy a havi 10—14 ezer forinton családi bevétel mellett. A térség legnagyobb ipari üzemében a klaszikus fizikai munkát végző jász munkáscsalád típusát megtalálni nem volt könnyű, a hagyományos értelemben vett parasztcsaládot találni pedig az Alföldnek ezen a részén is valósággal lehetetlen. Szakmunkások, traktorosok, gépkezelők, állatgondozók vannak már helyettük, a feleség meg, ha szintén tsz-tag, többnyire irodán dolgozik, vagy melléküzem- ágban cukrot csomagol, cipőfelsőrészt varr... A megélhetést azért a föld és a jószág adja, vagy legalább is alapvetően segíti, ezért inkább talán csak fogalommódosulásról van szó. Tény, hogy a szinte ipar nélküli Jászdózsai Tarnamenti Tsz háromszázhúsz dolgozójából nem volt olyan házaspár, Reggel a feleség együtt indul a gyerekkel az iskolába, óvodába, szerződéses szállításkor azonban — 3—4-szer havonként — már hat óra előtt kezdődik a munka. Olyankor a tízéves fiú öltözteti, reggelizteti húgát, ő zárja az ajtót. A délelőtt általában a tsz-irodán telik telefonok, telexek, szerződéskötések, kimutatások mellett, ott keresik a háztáji gazdák, a felvásárló vállalatok képviselői. Az ebédet hordják a tsz-konyháról, majd délután a férj ismét indul a határba, a telepre, ahonnan 6 körül tér haza. A feleség ezalatt a falut járja. 230 kis gazdasággal, főleg sertéstenyésztőkkel, tart kapcsolatot, és menni kell a késő délutáni órákban is, mert sokan akkor tartózhogy ha kell melyikük marad tovább délutánra, egyébként fél háromkor együtt szállnak buszra. A feleség 17 éve dolgozik a Hűtőben. Női szabónak készült, másként alakult a sorsa, de varrni ma is szeret. Gimnazista lányának, magának gyakran készít ruhát. Megszokta a hajtást a gyárban és egyetért szigorú művezetőjével, mert a fegyelem, a tempó hozza a pénzt. Hűtőszekrényajtókat készít elő a habosításhoz, gyors mozdulatokkal a sérülteket külön válogatja, a többit hungarocellel tömi meg, majd később perselyezi. Néhány művelet az egész, de azért figyelni kell, mert a selejtet leszámítják. Ha kell, beugrik másokat helyettesíteni valamelyik hasonló területen. amelyik kizárólag a mező- gazdaságban, a mezőn vagy állatok mellett keresné kenyerét. A 38 éves Gyenes László 69-ben középfokú végzettséggel gépszerelőként kezdett a téeszben. A műhelymunkák mellett nyaranként kombájnra ült, ha kellett szántott, vetett. Három éve gépcsoportvezető a talajművelő erőgépeknél, ahol 9 gép munkájáért felel. Felesége bolti eladó volt, majd 8 éve a tsz-nél előbb raktáros, most pedig háztáji felvásárló. Náluk reggel fél hatkor kezdődik a nap. Hat anyakoca és hét hízó várja az etetést. A megcsökkent állománnyal most fél óra alatt végez a gazda, de ha javulnak az árak, ismét többet tartanak. Fél hét után kint van a géptelepen, hétkor kiadja a munkát, hogy ki merre megy szántani, vetni, melyik gép javítását kell sorra venni. Azután az adminisztráció következik, de a papírmunkában nagyon nem mélyedhet el, mert kint van dolga neki is a földeken. A tűzvédelmi feladatok is háttérbe szorulnak ilyenkor, de nem lehet sokáig halogatni azokat sem. Végigjárja a terepet, ellenőrzi gépeit, a munkát és ha gond van, rögtön intézkedik. Általában javítani kell, pótolni valamit, de azonnal, mert a magnak a földben a helye, meg azután a teljesítmény miatt is sürget az idő. Alkatrészért rendszeresen jár a szomszéd téeszek- be. s persze azok is hozzájuk. Vannak emberi mulasztások is, a minap például kiürült a gép, a vetőmag pedig nem érkezett meg. Pontban tizenegykor kezdődik az eligazítás a másnapi teendőkről. kodnak otthon. Azután a kertben vár a szőlő, a gyümölcsfák és a vetemény, a gazdára az etetés, a trágya- hordás. A napi teendők mellett 2 hold háztáji cukorrépát vállaltak, ami több jövedelmet ígér a kukoricánál. Nyaralni nem járnak, legfeljebb strandra, rövid kirándulásokra, mert a jószágot nem lehet otthagyni, a szabadság egy része tavaly is bent maradt. A havi 10—11 ezer forintos közös kereset évenként 20—25 ezer háztáji jövedelemmel és a sertéstartásból mintegy 30 ezer forint bevétellel egészül ki. A házuk 10 éve épült, különleges kiadásaik nincsenek, a hajtás is alább hagyott már. Lukácsi Pál Nyaranként kombájnra ült A hajtás alább hagyott
