Szolnok Megyei Néplap, 1988. április (39. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-13 / 87. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988. ÁPRILIS 13. Panaszok és bejelentések tapasztalatai Láthatatlan mérlegek, szakadó nadrág, „rokkant” szekrénysor A Hazafias Népfront megyei bizottságához és a fogyasztók megyei tanácsához tavaly tizenhét bejelentés, észrevétel érkezett. Levélben, írásban hatot küldtek, míg személyesen tizenegyet közöltek. Ügy látszik, szóban egyszerűbb panaszkodni, hiszen nem csak hogy toll és tinta, de még papír sem kell hozzá. A kritikák közül tizenhárom közérdekűnek bizonyult, és a panasztevők józanságát minősíti az is, hogy a tizenhétből kettő kivételével minden felvetés jogosnak, megalapozottnak bizonyult. A kritikákra az érintett cégek, vállalatok, szövetkezetek — egyetlenegyet kivéve, amelyre még visszatérünk — a népfront jelzései alapján válaszoltak, intézkedést ígértek, vagy már intézkedtek. Így a Kunszent- márton és Vidéke Áfész kicserélte az egyik panaszosnak a bútorát, egy meglehetősen hibásnak bizonyuló elemes szekrénysort. Némi fátylat legfeljebb az a tény borít eme cselekedetre, hogy mindez a vevő többszöri utánjárása, sőt a fogyasztók megyei tanácsának közbenjárására történt. A másik ügy is tanulságos. Egy többgyerekes, szerény jövedelmű édesanya az egyik fiának új nadrágot vásárolt az üzletben. Másnap a gyerek elkövette azt a hibát, hogy felvette a várva-várt ruhadarabot, amely az első guggolásnál szétrepedt a térdén. A Szolnoki Sztár Aruház — mivel ott adták el — elküldte az árut a Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézetnek. Csodák-csodája, a szigorú cég szakvéleménye imigyen hangzott: a nadrág minősége jó, csak azt a gyerek nem • rendeltetésének megfelelően használta. (Ami igaz, az igaz: a vásott kölyök nem átallotta felvenni, sőt mint kiderült, még valamiért le is guggolt benne, ami ellen a selejtes szövet recsegve tiltakozott). Hogy e bonyodalom végülis boldog véggel zárult, ez a vállalat igazgatójának köszönhető, aki látva a Kermi lehetetlen álláspontját, a „szakvélemény” ellenére kicserélte a kelleténél több helyen szel elő. nadrágot. Hogy ne csak a derűs esetek kerüljenek tollvégre, szólni kell az árnyoldalról is. Többször is lakossági bejelentés érkezett a szolnoki piaccsarnokban lévő két bolt ellen azért, mivel a mérlegek a vásárlói oldalról nem, vagy csak alig láthatóak. Az egyik érintett cég a Szolnok és Vidéke Áfész válaszolt a népfront levelére, amelyet tavaly szeptemberben kelteztek. Ebben köszönik az észrevételt és írásba adták, legkésőbb egy éven belül számkijelzős mérleg beállításával rendezik a kérést. Ez a magyartalan nevű, modern szerkezet igazi csoda — no, meg az ára is az — mert nemcsak a súlyt, hanem az egységárat, sőt a fizetendő végösszeget is mutatja. A másik cégről, a Zagyva- rékasi Béke Termelőszövetkezetről sajnos mindez nem mondható el, pedig az ő üzletük ellen is ugyanez a panasz érkezett. Éppen ezért a HNF megyei bizottsága tavaly szeptemberben nekik is elküldte levelét a fogyasztók mérlegükkel szembeni kifogásairól. Mindezeken túl ep. üzletet is felkeresték, bár írásbeli választ a felvetésre április elejéig nem kaptak. Éppen ezért nem véletlen, hogy a HNF irányítása alatt tevekenykedő Fogyasztók Országos Tanácsa árfigyelői munkájában egyre több társadalmi ellenőr, aktíva vállal feladatot. Megyei tapasztalat is., hogy sajnos, akad bőven téves ármegállapítás, főleg a gyermekholmiknál. Ügy tűnik, az árak máris meghaladták a családok, a többgyerekeseik tűrőképességét. Nem beszélve arról, ha ezekre egyes üzletek még „rá is tesznek”. így volt ez Kisújszálláson is, az úgynevezett 500-as áruházban, ahol 177 pár fiú és leányka cipőnél az új árak megállapításánál 8 ezer 455 forint jogtalan bevételt értek el. Ezt természetesen elvonták tőlük, de az emberben önkéntelenül is az a kérdés motoszkál: vajon hány hasonló hely lehet szűkebb hazánkban, ahová esetleg még nem jutottak el az ellenőrök? Ezért a közeljövőben növekszik az árellenőrzések szerepe, sőt száma is. Tévedés ne essék, nem kötözködés végett, hanem a boltokba betérők érdekében. D. Szabó Miklós A kutya, a szögvas meg a visszáru Mondja a mester, aki a könyvespolcomat fabrikálja — tudják, nem szeretem azokat a nehéz tölgyfa meg ilyen, olyan bútorokat, jobb a fenyő-széldeszka — hogy szerezzek egy 35 centis szögvasat. Megyek ide, megyek oda: csak három, meg ötmé- iteres nagyságban árulják. Panaszolom a mesternek, hogy jártam a boltokban a szögvassal. Néz rám, mint a hülyére: nem azt mondtam magának, hogy „szerezzen”. Ízlelgetem a szót, akárhogyan is rágcsálom a zeneszerzés jut eszembe. No, hogy lesz ebből szögvas?! Nem megy, mondom a mesternek. Mire ő: ne legyen már olyan gyámoltalan, egy 35 centis valami alig nagyobb egy ceruzánál, a belső zsebben is elfér. Ekkor már valamelyest megvilágosodott az agyam, mit ért szerzésen a mester! A kőtáblán ez tiltásként szerepel: „Ne lopj!” No, ennyire még nem vagyok vallásos, inkább elmentem a vastelepre — igen hosszú, körülményes neve van különben — hátha találok egy olyan vasat amelyik a polchoz kellene. Csinos kis vaskapun lehet bejutni a telepre, de mit ad isten egy vicsorgó kutyafej nézetű velem farkasszemet egy kerek zománctábláról: „Vigyázz a kutya harap!” Mellette, gondolom a nyomaték kedvéért még egy tábla: Harapós kutya!" Erősen elgondolkoztam ezen a különös fogadtatáson, anti-árukínálaton, de a telepbeliek mentségére az is eszembe jutott, hogy bizony a kereskedők élete se fenékig tejföl! A múltkoriban például az egyik szolnoki boltban egy vevő „megharapta” az eladót. Hallottam, mondták is akik belül állnak a pulton, hogy hovatovább nekik veszélyességi pótlék járna, úgy viselked- péjt némely vevők. Azt meg Füstölgők magamban olvastam valahol, hogy a pincérek megverték a vendégeket. Akkor tehát a vendégeknek is járna a veszélyességi pótlék! Ahá! Nem is rossz! Annyit beszélnek a bérreformról^ itt az üdvözítő megoldás, hiszen a társadalom egyik része a pult egyik, a másik része a pult másik oldalán áll, tehát ha a vevők, vendégek és az eladók, felszolgálók Is veszélyességi pótlékot kapnának, lényegesen javulnának a jövedelmek. Hogy erre a nagyon egyszerű megoldásra miért nem gondoltak a közgazdászok?! Amíg végigmorfondíroztam mindezt a kutyás vastelep kapuja előtt., megszánt valaki az irodából, s kikiabálta az ablakon, hogy bejöhetek nyugodtan a harapásveszélyre figyelmeztető táblák a nyitva tartási időre nem vonatkoznak, csak éjszakára. Minden jóra fordult, vasat is találtam, boldogan vittem a mázsához. Ott aztán kinevettek! Ugyan jó ember, hogy mérjük le, hát ez egy kiló sincs, tegye a kabátja alá, aztán vigye. Mégiscsak igaza lett a polcos mesternek: szereztem szögvasat. De ezzel még nincs vége, mert a mester rögtön káromkodni kezdett, ahogy meglátta a szerzeményemet! Ki volt az az ökör. aki ezt magára tukmálta, hát ezt már elette a rozsda: vigye neki vissza, ne nézzen engem palinak, ez már a vastelepre se való, azért adták magának! Talán meg is fogadtam volna a bősz szakember tanácsát, de felfedeztem g, kérdésben egy súlyos ellentmondást: ha a negy- venvalahány dekás szögvasat már tényleg megette a rozsda. hogy a vastelepre se való, akkor minek vigyem visz- sza, hiszen ott sem érték! Persze, hogy nem, kaptam a iejemnez, azért monataK, hogy vigyem ki a vastelepről! Nem vittem vissza, nem küldtem vissza. Különben is figyelmeztető példa előttem az egyik ismerősöm esete. Nagy szélmalomharcos az illető, ha olyan árut vásárol amelyik nem állja ki az idők próbáját — a puding próbája, hogy megeszik! — vissza küldi az árut oda ahol gyártották. Hónapok óta csatázik már a különböző cégekkel. Mondanom sem kell, ez igen-igen megviseli az ideg- rendszerét, de a pér^rtárcá- ját is. A napokban azonban nyugodtnak, kiegyensúlyozottnak találtam. Ezt szóvá is tettem neki. Igen, igen, barátom, mondta csöndes szóval, elégedett mosollyal, egy ideje már nem idegeskedem. Hát ezt meg, hogy csinálja? — akartam megtudni a hosszú élet titkát. Sejtelmesen mosolygott: nézze, a hónap első felében a fizetésem felét elköltőm különböző vásárlásokra, a pénzem másik fele elmegy bélyegre, csomagra, ettől kezdve aztán nincs miért idegeskednem, — nem veszek semmit. A rend kedvéért hozzáteszem; nem vagyok híve az ilyen summás általánosításoknak. Meg különben sincs magánnyomozó irodám, hogy kiderítsem, kik miatt ment össze a tej a fazékban. A trehányságnak nemigen van nálunk gazdája. Végül is bebizonyítanák nekem, hogy a tehén volt a hibás. Menjek ki a szandai rétre, a legelőre, hogy megvitassam a kérdést valamelyik jámbor kérődzővel? De melyikkel, a sok közül. Ej, miket is hordok össze, hetet, havat, hát a szandai réten víz van. kiöntött a Tisza. .. Tiszai Lajos A védelem központjában Tetőzés után a Tiszánál A sportreptérnél fordulok a szandai gátra, a Tisza a tövét nyaldossa. A lágy fodrok koszos hordalékot ütö- getnek a töltés oldalának. Vízben a gyönyörű, most virágzott fűzfasor; vízi növénynek csaptak fel a nyárfák is az ártéren. Úszik a szandai rét, a sportreptér. A Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság 07/4 számú gátőrházában Erdei István a gazda, éppen évtizede. Megáll a kapuban, udvariasan köszönt csak aztán tessékel beljebb. Igen, a gátőrökben, a vízügyi szolgálat embereiben még van tartás. Mohácsi Ervin a 62,7 kilométer hossszú, Cibakházától Törökszentmiklósig terjedő védelmi szakasz főnöke. Hamarjában közli az alapvető tudnivalókat: — Hétfőn délelőtt tízkor rendelték el a másodfokú készültséget. Elmondom, mit jelent: az első foknál csak nappali szolgálat van, a másodfoknál kétszer 12 órában fokozott figyelőszolgálat lép életbe, a veszélyes helyekre — a csatornák becsatlakozásaihoz, a zsilipekhez — vészőröket állítunk. A mi szakaszunkon négy vészőr teljesít szolgálatot. — Az igazgatóság napi jelentésében olvastam, hogy Szolnoknál hétfőn tetőzött a Tisza 773 centivel. — Tényleg tetőzött. A déli vízálláshoz képest este hatkor 1—1 centis apadást észleltünk, előtte valamivel azt tapasztaltuk, hogy nem emelkedett tovább. Az ilyenre mondjuk, hogy áll a víz. — Valóban ez volt az idei ötödik árhullám? — Ami a Felső-Tiszán az Beavatkozásra nem kell számítani A szél azért „meglögybölné" Arat ilyenkor a halász ötödik, az nálunk az első. Ott ugyanis nagy a folyó esése, lezúdul a víz. Miná- lunk meg, a teknő közepén lelassul. Csodálkoztam, hogy nem gumicsizmás, viharkabátos emberekkel találkoztam az árvíznél. Egyszerű a magyarázat: — A töltés koronamagassága másfél méterrel haladja meg a várható legmagasabb vízszintet, ez a Tiszán már végig igaz. A mostani 773 centiméter hol van az 1970-es kilenc méterhez? És még arra számítsd a másfél métert! Úgyhogy, műszaki beavatkozásra most nemigen kell számítani. — Ha már belekezdtünk, emlékezzünk régi árvizekre! — Az volt az eddigi legmagasabb víz a Tiszán. Akkor május utolsó napján 909 centit mértek Szolnoknál. Hetvenkilencben megállt ki- lencszáznégyoél. Az ezután következő legmagasabb vizet 1932-ben észlelték 894 centiméterrel. — Akkor hát teljes biztonságban vagyunk? — Igen, ami nem jelenti azt, hogy nem kell vigyázni. — Itt például, Rákóczifal- va alatt, mire? — Legveszélyesebb a szél. A Vegyiművek található a szemközti oldalon, láthatod az ártér lehet vagy három és fél kilométer széles. Egy jó kis nyugati-északnyugati szél alaposan meglögybölné a töltésünket. Akkor be kellene avatkozni; rőzsével vagy fóliával védenénk a gátat. — És a fakadó víz? — Gyerünk, nézzük megl A fátőr Trabantjába préselődünk, s hamar meglátom a védett oldalon a csillogó vízfelületeket. Mohácsi Ervin már sorolja is: 12,7 kilométer hosszon észleltünk fakadó vizeket, eíön- töttek 32 hektárt. Nagyrésze legelő, erdő. Egytizede lehet a tiszaföldváriak új vetésű cukorrépája. — Mi a helyzet a nyári gátakkal? — A mirhó-szandai nyári gátat 731-es szolnoki vízmércénél adta fel a Rákóczi Tsz húsvét hétfőjén. Előtte érdemesnek látszott védekezni: földdel, homokzsákkal. Ezertíz hektár került víz alá, ebben benne van az egész szandai rét meg a Ti- szaligettel átellenben levő mentetlen rész. A szépen zöldellő vetésben nyulak lakmároznak, adódik a kérdés: — Árvízkor mi lesz a vadakkal? — Lassan emelkedett a Tisza, ilyenkor ki tudnak menekülni a vadak —mondja Erdei István. — És a halászat? — Ilyenkor arat a halász! A halak a hamar fölmelegedő, sekélyebb vizet keresik, mozognak. — Nagy-nagy nyugalomban búcsúzhatunk? Levonult tehát az árhullám a Tiszán? — Nono, ezt azért nem mondom — állítja a védelemvezető. — Egy hirtelen mediterrán ciklon meg vagy 20—30 milliméter csapadék garantálja a harmadfokú ár- vízvédelmi készültséget, azaz a 850 centis szolnoki vízmércét. De ne fessük az ördögöt a falra! Mindenesetre ez még nem a zöldár, a zöldhullám. Az majd májusban jön, amikor a Kárpátokban ezer méter fölött is elolvad a hó. Egri Sándor Húsvét óta „úszik” a mentetlen (Fotó: Dede) „Antivar" Méhatka ellen „Antivar” néven méhatka elleni szert hozott forgalomba a Magyar Méhészegyesület, együttműködve a fővárosi Gyógyszertári Központtal. Az egyesület először saját tagjait látta el a papírcsíkokkal és fiolával, amelyből a hatóanyagot lehet rácsöp- penteni a papírcsíkra. Az új atka elleni szer előállítása olyan szakaszba került, amely -lehetővé teszi az egyesületen kívüli méhészek ellátását is; ők a lakóhelyükön vagy annak körzetében levő szaküzletekben vásárolhatják meg az ,,Antivar”-t. Sajnos egy korábban, más úton forgalomba került készítmény hatástalannak bizonyult, minek következtében tavaly a magyarországi mintegy hatszázezer méhcsalád legalább egyharmada elpusztult. A károk felmérése még ma is tart. Az egyesület legutóbb megtartott intéző bizottsági ülésén felhívták a méhészek figyelmét arra, hogy bírósági kártérítési eljárás megindításra kizárólag a területileg illetékes körzeti állatorvosnak, a méhészegészségügyi ellenőrnek. valamint a helyi tanács megbízottjának tanúk-jelenlétében lefolytatott vizsgálata alapján van lehetőség. Az egyesület az atkagondok megvitatásának, a következményék orvoslásának szenteli április 23-ra kitűzött gödöllői országos konferenciáját is. Ki mondja a Ismerősöm újságolja, hogy fia minden este fürdés után menetrendszerűen beoson a nagyszobába, belecsimpaszkodik a nyakába és vonszolja át a másik szobába azzal, hogy meséljen neki. Mi tagadás, férfi létére nem nagyon örül a dolognak, mert így rendszerint lemarad a Tv- Híradóról — de mivel a felesége még a konyhában, vagy a fürdőszobában szöszmötöl — nincs mit tenni, hagyja magát meggyőzni és ha eljön a fél 8 fintorogva indul át a kis- szobába. Ment is ez addig, amíg föl nem fedezte a könyvesbolt kirakatában a meselemezeket. Hogy ez eddig nem jutott eszébe — csapott a homlokára. Nosza, rögtön vett is belőlük legalább féltucatot, hogy legyen a mesékből megfelelő készlet, meghát nem sajnálja az ember a pénzt, ha a saját gyerekéről van szó. Gondolta ezután megússza a kötelező esti me- séléseket, s úgy vette azokat a lemezeket, mintha automata mosógépet vagy porszívót vásárolt volna, ami megkönnyíti a ház körüli munkát és növeli a hasznosan eltölthető szabadidőt. Nem is csalódott, hiszen a lemezeknek az első estén óriási sikerük volt. A kisfiú szemei, fülei a lemezjátszóra tapadtak, örült, tapsolt, sikongatott és legalább háromszor, négyszer meghallgatta ugyanazt a mesét. Így ment ez egy hétig, de aztán a gyerek ismét a régi kéréssel, vagyis azzal hozakodott elő, hogy nem a lemezt akarja hallgatni, mert csak az az igazi, amit az apu vagy az anyu mesél. így aztán megint visz- szatértek a régi gyakorlathoz, vagyis ha eljön az este, nem a lemezről szól a mese. hanem ismerősöm olvassa a különböző gyerekeknek szóló történeteket. Nos, én megértem a kisfiút. Eszembe jut ugyanis, hogy kétéves kislányom pontosan így viselkedik. Mert hiába a szobájában fölhalmozott töménytelen játék, ez önmagában kevés, nem elégíti ki. Nem szeret egyedül lenni, ezért aztán gyakran fog kézen és invitál a szobájába. Mert bizonyára a meghittséget, az otthonosságot csak így leli meg a játékban is. Arra van szüksége, hogy mindig vele, hogy mindig mellette legyen valaki. Így aztán az is elképzelhető, hogy ismerősöm kisfia most is meghallgatná, sőt talán mée kedvelné is a lemezről szóló meséket. Feltéve, ha közben ott ülhetne az anyu vagy az apu ölében. — n. t. —
